Új Néplap, 1995. augusztus (6. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-02 / 179. szám

1995. augusztus 2., szerda 5. oldal Az Új Néplap Kunhegyesen A prímás aranylakodalma Virágzott az aranyerdő - húzza a felesége, Ica asszony ked­venc nótáját Elemér, a férj Hej, de régen volt, amikor Bari Elemér, a település már akkor is neves zenésze és Szabó Ilona örök hűséget esküdött egymás­nak! Igazolja a fotó, amelyik a háttérben látszik. Mindez 1945. július 28-án történt Kunhegye­sen, és Fabó Zsigmond tiszteletes űr adta áldását az ifjú párra. Az­óta Elemérnek magasabb a hom­loka, hajába fehér szálakat fűztek a tovatűnt évek. Neves prímás lett; sok híres lakodalomban, ünnepségen mu­zsikált: tábornokoktól professzo­rokig, orvosoktól képviselőkig, miniszterekig - húzta a szebbnél szebb nótákat. Ahogyan a barátai mondták, hétévesen már Tóth György tanító úrnak zenélt az órákon. Meg mindenkinek, akit arra vitt az útja, vagy hivatalos volt a rendezvényre, mert akkor is és most is sír a hegedű a kezé­ben. Pedig hovatovább a hetven- kettedikbe lépten. Kissé megrom­lott az egészsége, már egy bics­kázáson is túlesett, de ha hívják, és nem rakoncátlankodik sem­mije, ma is felveszi a hófehér ka­bátot, a sötét pantallót, és megy a megadott címre. Büszke a család­jára, három gyerekére, hét unoká­jára, két dédunokájára, de egyet sajnál: aligha veszi fel valaki közülük a vonót. Pedig ezzel a hangszerrel mennyi mindent el lehet mesélni! Bánatot, derűt, kacajt, jókedvet, szomorúságot, egyszóval mindent. Úgy volt, hogy a jeles nap évfordulóján összejön a család, a rokonság, a sok jó barát megünnepelni az együtt töltött fél évszázadot. Azt, hogy kitartottak egymás mellett akkor is, ha napsütés, és akkor is, ha árnyék övezte útju­kat. Meglehet, Elemér betegsége miatt keveset csúszik ez a hiva­talos ceremónia. Bármikor is tartják, mi voltunk az elsők, akik további szép éveket, egészséget, örömet kívántunk Szabó Iloná­nak és párjának, Bari Elemér­nek. A vártnál kisebb termés A Kunság Népe Szövetkezet 3 ezer 600 hektárjá­ból az idén is, mint mindig, jelentős mennyiségű volt a búza meg az árpa. Az életből az előzetes becslések alapján negyven-egynéhány mázsás át­lagot vártak, és végül harmincnyolc mázsa lett. Árpából pedig hektáronként harminchat mázsát takarítottak be. Ez a két tétel is elfogadható, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a megyét érintő, azon átvonuló két hatalmas esőből, esetenként fel­hőszakadásból erre a vidékre összesen hét milli­méter csapadék jutott. Napraforgó is akad vagy hatszázhetvenhat hektár, ami kezdetben ígéretes­nek tűnt, benne volt a húsz mázsa. Hogy a kániku­lai napok eredményeképpen mi lesz belőle, az égi- ektől függ. Kukorica is található, mintegy négy- százötven hektár, amelynek a hatvan százaléka ön­tözhető. Burgonyát ötven hektáron vetettek, ez jó közepesnek mutatkozik, melyet augusztus 5-e kö­rül lehet szedni. Most, a legszárazabb nyári hónap elején úgy tűnik, hogy a tervezett eredménynél ki­sebb lesz a bevétel, és ez minden bizonnyal meg­mutatkozik a nyereségben. Főnökváltás a kirendeltségen A munkaügyi központ kunhe- gyesi kirendeltségének új veze­tője Kovács József. A főnök úr még innen van a negyvenen. Nős, egy gyermekük született. Detki, Debrecenben érettségi­zett, majd Pécsett végezte el a műszaki főiskolát és kapott ok­levelet; Egerben dolgozott, ké­sőbb kunhegyesi felesége révén került a településre. Igaz, Kis­újszálláson is eltöltött rövid időt, majd az állami gazdaság bánhalmi kerülete, illetve a BHG következett. Éppen csak megsuhintotta a munkanélküli­ség szele, amikor ajánlatot ka­pott a helyi munkaügyi köz­ponttól. Itt lett ügyintéző, most pedig vezető. Tizenegyen dol­goznak, és hat település tartozik hozzájuk. A körzetben mintegy háromezer a nyilvántartott munkanélküli. A legtöbb, 1 Kovács József szerint a kör­zetben a nyilvántartott munkanélküliek száma há­romezer ezer 400 Kunhegyesen él, de Abádszalókon sem jobb a hely­zet, mert ott 800 az állástalan. Kezdetben az elbocsátások fő­leg a szakma nélkülieket érin­tették, de az utóbbi években azt tapasztalta, egyre több az állás­talan szakember is, annak elle­nére, hogy bizonyos területeken jószerével folyamatosak az ál­lásajánlatok. Hogy hová kelle­nek, kellenének dolgozók? A kereskedelembe, azután fel­szolgálónak, a pultok mögé, de a varrónők és az asztalosok is keresettek. Sőt, ideiglenes jel­leggel a mezőgazdaságba, il­letve tavasztól őszig az építő­iparba is várnak embereket, dolgozókat. Egyébként a kirendeltségve­zető eddigi élete jószerével ta­nulással telt el. Nincs ez más­képpen most sem. ha minden a tervek szerint történik, fél év múlva átveheti második diplo­máját is... Szoboravatás, kiállítások, emlékülések Augusztus 18-án délután háromkor a városháza dísztermé­ben Párdi Mihály nyugdíjas Pro Űrbe Díjat vehet át országos hírű, többféle gyűjteményeiért, kiállításaiért, helytörténeti fáradozásaiért. Ugyanezen a rendezvényen egy nyugdíjba vonuló óvónő Pedagógus Szolgálati Érdemérmet kap. Augusztus 20-án - a korábbi hagyományoknak megfele­lően - Szent István-napi ren­dezvények várják az érdeklő­dőket. Délelőtt tízkor a római katolikus templomban mise, kenyérszentelés lesz. Kint a szabadidőközpontban, illetve a strandon Szent István-napi országos strandröplabdaver­senyt tartanak. A főszervező Godó István, aki erről a vá­rosházán részletes felvilágo­sítást-ad. A település önkormányzata és a Bolyai János Matemati­kai Társaság augusztus 23-án délután háromkor felavatja a város szülötte, Szegő Gábor világhírű matematikus port­részobrát. A szobor a könyv­tár elé kerül. A rendezvényen Szelekovszky István polgár- mester köszönti a résztvevő­ket, majd dr. Szabó Lajos helytörténész méltatja a tudós érdemeit. Rövid megemlékezést tart Totik Vilmos szegedi mate­matikaprofesszor és Paul Ne- vai, aki az Amerikai Egyesült Államokban 280 ezer forintot gyűjtött a szoborra. Az alko­tás Györfi Lajos munkája, amelyhez a Nemzeti Kulturá­lis Alap is támogatást nyúj­tott. Augusztus 31-én Ilosvai Varga István-emlékünnepsé- get rendez az önkormányzat és a helyi baráti kör. Ez az ese­mény délután kettőkor kezdő­dik a művelődési központban, a jeles festő születésének 100. évfordulója alkalmából. Ugyanott megtekinthető az a kiállítás, amelyen grafikái, rajzai láthatóak. Este hattól a református nagytemplomban zenés áhítatot tartanak. Igét hirdet dr. Bolyki János, aki 1978-ban Szentendrén temette a művészt. Egyébként a fele­sége kiadásában a festő szüle­tésének centenáriuma alkal­mából megjelent egy Ilosvai- emlékkönyv is. Ketten, fehér köpenyben Ide kötelező a hófehér öltö­zék, az időszakonkénti alapos orvosi vizsgálat, holott nem egészségügyről van szó, ha­nem a Középtiszai Mezőgaz­dasági Rt. konyhájáról. Összeszoktak ők ketten, hiszen lassan évtizedek óta látják el tisztüket. Nyúzó Józsefné, Te­rézia - a sötétebb hajú - a fő­nök, aki szakács volt világéle­tében. Kenderesen lakik, onnan jár át. A párja mezőgazdasági kistermelő, három gyerekük közül egy már házas. Általában napról napra százhúsz sze­mélyre főznek, olykor száz­harmincra is. Nincs kedvenc étele, mindent szeret. Társa Kun Jánosné Jákó Gi­zella. Nekik két gyerekük van: egy éppen most leszerelő fiú, meg egy férjnél levő lány. Há­rom unokájuk született eddig. Tizennégy éve van a konyhán, a párja a cég sertéstelepén dol­gozik. Ami kedvenc ételét il­leti, ez roppant egyszerű, ugyanakkor laktató: a zsíros kenyér. Lassanként nem érzi sem a kezét, sem a lábát, mert bizony ez a szakma állással meg cipekedéssel is jár. Ezt nem panaszként, tényként mondja, és kunosán keresetlen szavakkal üzeni azoknak, akik 62 évre fel akarják emelni a nők nyugdíjkorhatárát: jöjjenek ide dolgozni, mondjuk egy évre. Minden bizonnyal megváltoz­tatnák a véleményüket. Mit tehetnék mindehhez? Szerintem is... Kunhegyesről Kunhegyesre Régóta figyelem, az okát nem biztos, hogy pontosan tudom, de tény: ezek a kun utcák, kun emberek, szikes, esetenként jobb földek sok ember szívét visszahúzzák. Közéjük tartozik dr. Nagyné dr. Balogh Mária is. Balogh Marikaként itt született, ősei ideva­lósiak. Itt kezdte az iskoláit, és Faragó Anikó tanította meg az Ady úti iskolában írni, szá­molni. Azután úgy alakult az életük, hogy a csa­lád máshová, Szigetcsépre költözött. Ráckevén érettségizett, majd Pesten avatták gyógysze­résszé. Négy és fél évet a Szent István körúti gyógyszertárban dolgozott, majd hosszabb időt a gyógyszerkutató intézetben. Kivéve azt a kor­szakot, amikor a kislányaival gyesen volt. Köz­ben arra is maradt ideje, hogy doktoráljon. A férje pesti, és Szolnokra jár be, ahol bíró. Ennek ellenére ő is amellett volt, hogy költöz­zenek Pestszentlőrincről Kunhegyesre. Ez meg­történt, és a Magyar Korona Gyógyszertár nyolc hónapos szünet után ismét felhúzta a ro­lóit. Azt tervezik, megvásárolják a házat, a pati­kát, így hosszú távúnak ígérkezik a kunhegyesi korszak. Jó hitel kellene A Kovács Bútor Kft.-ben mint­egy százharminc ember teszi a dolgát. A gyár akár éjjel-nappal is mehetne, annyi (lenne) a fran­cia meg a német megrendelés. Úgy tűnik, a Rajna mentén sze­retik az itt készített faragott és nem faragott bútorokat. Tény, hogy a cég, jobban mondva a tu­lajdonos kapott hitelt tavaly, de olyan magas kamattal, hogy ne­gyedévenként hatmilliót fizet, és ezenkívül törleszteni kell a tőkét is. Ekkora kamatot nehezen le­het elviselni, hiába van megren­delés, igény a bútorok iránt, nincs forgóeszköz ahhoz, hogy kitermeljék a hatalmas kamato­kat. Jelen pillanatban annyi a munka, hogy legalább 250 em­bert tudna foglalkoztatni, ha lenne pénze. Ehhez alacsony kamatozású, export-előtörlesz­tési hitel kellene. Rajtunk nem múlik, ezúton közhíreljük, hátha olvassák az illetékesek is... Ezek az előszoba- és kisbútorok Németország-szerte kere­settek Fröccsen a víz, magas a kedv A három srác szemmel láthatóan jobban érzi magát, mint mondjuk két hónapja a matekórákon Hiába no, ilyenkor a legjobb a medencék Msében, mint fel­vételünk is bizonyítja. Mindez a Szent István Szabadidő Köz­pont strandján készült, ahol hétről hétre a csúcs csütörtök­től vasárnapig tart. Már ebben az évben is jó néhány sikeres rendezvény fű­ződik a létesítményhez: itt tar­tották a Konok Kunok Kupá­ját, azután német kerékpáros vendégek is érkeztek, több­ször. Á gyereknapról, kisebb- nagyobb sportrendezvények­ről nem is beszélve. Augusztus 20-án ismét jeles esemény: or­szágos strandröplabdatoma színhelye lesz a létesítmény. Ugyanezen a napon bemutat­kozik egy tiszafüredi diszkó, amelyik a hírek szerint áttele­pül majd Kunhegyesre, a mű­velődési központba. Az oldalt írta: D. Szabó Miklós - Fotók: Mészáros János Már új búzából is A Szolnoki Sütőipari Rt. kun­hegyesi üzemére - vagy aho­gyan a helyiek nevezik: a ke­nyérgyárra - ráillik ez a megál­lapítás: itt soha sincs szünet. Sem tavaszi, sem téli, de káni­kulai sem. Szóval, ez a cég nem állhat le, nem küldheti el az embereit szabadságra, illetve csak oly módon, hogy a har- minc-egynéhány személy közül egyszerre legfeljebb hárman- négyen mehetnek pihenőre. A többiek mit csinálnak? Teszik a dolgukat, akár -15 fok van odakinn, akár +56 odabenn. Je­lenleg is a város boltjain kívül szállítanak Abádszalókra, Ti­szaroffra, Tiszaburára, Tisza- gyendára, Tiszaderzsre és Bán­halmára. Mintegy hatvan helyre, céghez, üzletbe, meg­rendelőhöz. A legelső kocsi hajnali háromkor gördül ki az üzem udvaráról, és ez így megy délig, sőt délutáni szállítás is akad. Napról napra negyvenöt- ötven mázsát sütnek ki ezek kemencék: egykilósokat, kétki- lósokat meg 90 dekásakat. Most az az újdonság, hogy a napi kenyér már felerészben új búzából és felerészben régiből készül. Hogy mi a jó ízű vég­termék? Az, amelyet felvéte­lünk ábrázol...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents