Új Néplap, 1995. augusztus (6. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-14 / 189. szám
1995. augusztus 14., hétfő A Szerkesztőség Postájából 5. oldal Gondatlanul végezték a permetezést Az intézkedés csak következmény volt Olvasva az Új Néplap 1995. július 31-ei számában a Légi permetezés szépséghibákkal a kengyeli határban című cikkét, úgy érzem, ki kell egészítenem az abban megfogalmazottakat. A cikk tévesen, nem a valóságnak és nem az 5/1988. (IV. 26.) számú, növényvédelemről alkotott, földművelés- ügyi minisztériumi rendelet helyes értelmezésében vont le következtetéseket. Idézem: „A kengyeli szövetkezeten kívül még öt magángazdálkodó kukoricája és búzája is kisebb-nagyobb károkat szenvedett. Nem csak azért, mert az addig életerős levelek elszáradtak, de azért is, mert a megyei növényegészségügyi állomás megtiltotta a termékek fogalomba hozatalát, felhasználását. Mindez azt jelentette, hogy a vizsgálatok befejezéséig a búzát például nem lehet aratni.” A búza betakarítását a megyei növény-egészségügyi állomás területileg illetékes felügyelője nem tiltotta meg, csak a fenti, hivatkozott rendelet 28. paragrafusa alapján úgy foglalt állást, hogy „amennyiben a felügyelő a növényi termékben mérgező vegyianyag-tartalomra utaló körülményt észlel - szükség esetén, egyidejű mintavétel mellett forgalombahoza- tali, felhasználási korlátozást rendel el.” A búzát ettől függetlenül be lehet takarítani, de a többitől elkülönítve kell tárolni. A szermaradék-vizs- gálat (maximum 5 nap) eredménye alapján dönt az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat a termék sorsáról. Az elkülönített tárolás a termelő feladata, a területileg illetékes növényvédelmi felügyelő feladata pedig az, hogy toxikus vegyi anyaggal szennyezett termény véletlenül se kerüljön kereskedelmi forgalomba. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem a megyei növény-egészségügyi állomás intézkedése akadályozta a termés betakarítását, hanem a felelőtlen növényvédelmi munkavégzés. Ennek során a betakarításra váró és érzékeny kultúrákra toxikus vegyi anyagokat juttatott, és ezzel a tevékenységével károsította az érzékeny (kukorica stb.) kultúrákat, illetve betakarítási gondot okozott a gazdálkodóknak. Nem a növényvédelmi felügyelő - rendeletileg előírt intézkedése - okozta a betakarítási, tárolási gondokat, hanem a gondatlanul végrehajtott növényvédő szeres kezelés. A felügyelő döntése csak következmény a fogyasztó egészségének védelme érdekében. Magyar János, a növényvédelmi állomás igazgatóhelyettese Küldjön egy képet! A MÁV birkózói 1956-57-ben A képen a MÁV birkózóit láthatjuk, akik abban az időben fociztak is. Mindenki szeretett edzője, Mészáros Józsi bácsi (balról az első) és az Európa-bajnokság dobogósai, Bagi József és dr. Molnár Ferenc is itt állnak a csapatban. K. A. Szolnok Szerkesztői üzenet Akik olvasták augusztus 2-ai lapunkban az angol cégek üzleti ajánlatait és érdeklődnek irántuk, információt kérhetnek a JNK Megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítvány Vállalkozásfejlesztési Irodáján dr.. Kerepeszki Istvántól (Szolnok, Baross u. 12., telefon: 56/423-134 és 423-122.) Szerkesztette: Kácsor Katalin A Fürkészek Csillebércen jártak A Fürkészek kúsztagú csapata a napokban érkezett haza Csillebércről. Azok a gyerekekek tölthettek itt néhány napot, akik egész éves munkájuk alapján kiérdemelték a jutalmat. A táborvezetőség igazán mindenre kiterjedő, sokszínű programot állított össze. Délelőttönként együtt játszhattunk, énekelhettünk, beszélgettünk, délután fakultatív programok: számítógépes, kézműves- és képzőművészeti foglalkozások, bábozás, túraprogram, kerékpártúra, sportedzés, újságírás és környezeti kísérletek kínáltak válogatásra alkalmat. Vendégünk volt Palotás János, a VOSZ elnöke. Nem maradt el a tábori Ki mit tud?, a vacsorafőző verseny, az akadályverseny (amiben I. helyezést értünk el huszonhárom csapat közül), és ismét volt városfelfedező portya (amiben a IV. helyen végeztünk). Sok-sok sportverseny is színesítette a programot. A legnagyobb sikere Hevesi Tamás koncertjének és a tábori gálaműsornak volt. Fáradtan, de boldogan térhettünk haza. Örülünk, hogy ismét lehetőséget kapott csapatunk erre a táborozásra. Vargáné Vígb Judit, a Fürkészek vezetője Drága Gyógyszerem! Engedd meg, hogy így fohászkodjak hozzád, aki életem óvója s megrontója is vagy egyben. Óvsz, mert a szervezet elhasználódásából eredő bajokon segítesz, de egyben mindinkább megrontod a hangulatomat. Hogy miért? íme a tények. A sors cukorbetegséget és az ezzel összefüggő agyvérzés következményeit mérte rám. Az évek során jól megtanultam együtt élni velük. Azzal a sokkoló ténnyel azonban egyre kevésbé tudok, melyet az előírt szénhidrát- és zsírszegény diéta, de még inkább a negyedévente emelkedő gyógyszerárak jelentenek számomra. Tavaly ilyenkor még 1700-1900 forintért kaptam meg az előírt havi gyógyszermennyiségemet, most (1995. augusztus 3-án) ugyanezt már 3787 forintért. Arra pedig gondolni sem merek, mi lenne, ha a jelenleg még térítésmentes inzulinért is fizetnem kellene. Tehát egy év alatt 100 százalékkal emelkedtek az általam szedett gyógyszerek árai. Ugyanakkor a részemre megállapított rokkantsági járadék mindössze 16 százalékkal. Messze megértem az ország nehéz gazdasági helyzetéből eredő megszorítások szükségességét. De talán a szédítő ösz- szegű, milliós végkielégítések, bankári fizetések, a privatizáció sötét bugyraiban születő új nagyvagyonok morzsáiból juthatna egy kicsi az arra valóban rászoruló kiszolgáltatottak indokolt gyógyszerfogyasztásának támogatására is! De az is lehet, hogy a fokozatosan romló (éles)látásom következtében tévedtem megállapításaim eme tévútjára. \ L.Gy. Nyugdíjasház még a nyugdíjasház? Sok évvel ezelőtt örömmel vették kezükbe a kulcsot azok az idős, nyugdíjas emberek, akiknek volt olyan szerencséjük, hogy bekerültek a szolnoki, Tófenék úti nyugdíjasházba. A kicsinyke, de kényelmes lakás éppen megfelelt, a rezsije sem volt sok. Az utóbbi időben egyre gyakrabban cserélődnek a lakók, helyükbe új tulajdonosok jönnek. Lassan minden korosztály megtalálható lesz a házban. Jó lenne erre odafigyelni, ha ugyan van a háznak gazdája, hogy nevéhez illően maradjon meg a ház a nyugdíjasoknak. így talán kevesebb lenne a nézeteltérés az új, fiatal lakók és a régen itt élő, idős emberek között. M. F.-né, Szolnok Olvasóink leveleit szerkesztett formában, rövidítve közöljük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk ugyanarról esetleg más a véleményünk. Vizes gondok a temetőben A temetőkapunál most működik egy „kétemberes” kút Július 31-i számukban - Már a túlvilág sem „összkomfortos” címmel - közöltek egy olvasói észrevételt, amely a szolnoki temetőben tapasztalható, emberségesnek egyáltalán nem mondható helyzettel foglalkozott. Teljes mértékben egyetértek a panaszkodó véleményével. Valóban kétségbeejtő, hogy vannak dolgok, amelyekkel az égvilágon senki nem törődik, senki sem figyel rá! Mindenki intézkedik, rendezkedik kénye- kedve szerint, ám úgy, hogy a többség látja kárát! M. K.-nét tulajdonképpen „helyesbítenem" kell, ugyanis amikor levele napvilágot látott, az Újvárosi templom mellett lévő temetőkapunál semmilyen kút nem működött, vízhez sem a nortori-, sem a fúrott kútból nem lehetett jutni. Legközelebb a ravatalozó mellett szivattyúzhat vizet, akinek van ereje hozzá. Egy idős embernek, de még fiatalnak is, az bizony elég messze van, ha a városból érkezik a 2-es autóbusszal. Megnyugtatásul (?!) azért megírom, hogy a temetőkapunál időközben üzembe állították az M. K.-né által jogosan kétemberesnek nevezett szivattyús kutat. Egyébként sejtem, miért ez a huzavona. Vannak ugye a hivatásos és nem hivatásos sírgondozók. Ki fizesse a révészt? - akarom mondani a vízdíjat? Na és a virágárusok a templom előtt!? Biztosan nem átallanak olykor egy-két vödör vizet csenni a temető vízvezetékrendszeréből ... Pedig milyen szép lenne a megértés, milyen jó lenne minél több virágárust találni a sírkert környékén. A pestieket azért irigylem, mert ha szeretteik sírhantját keresik fel akármelyik temetőben, eléjük viszik, kínálják, és nem sokkal drágábban vehetik meg a virágot, mint például mi itt. a megyeszékhelyen. De hát ehhez többek összefogása, megértése szükségeltetik! Erre hiába várunk? Kiss Béláné Szolnok A segítség nekünk az életet jelenti Köszönöm a lehetőséget, hogy a nyilvánosság előtt fejezhetem ki hálámat azoknak, akik segítettek nekünk. Gyermekem, Péter 17 éves. Izomsorvadásban szenved, öt éve már, hogy járni nem tud, tolókocsiban él. Azóta idehaza ápolom, egyedül nevelem. Ez a betegség sajnos ma még gyógyíthatatlan. 1993 decembere óta a Herbalife nevű amerikai készítményt vásároltam számára, amit csak táplálékkiegészítőként forgalmaznak Magyarországon. Ez a készítmény nagyon jó hatással van Péter állapotára, amit nem csak én állítok, hanem az őt kezelő Rédl Jenő főorvos úr (Hetényi G. Kórház, nephro- lógia o.) is alátámaszt. Sok készítményt és természetgyógyászt megpróbáltunk már az évek során, de egyik sem tartotta őt ilyen jó állapotban. Mivel nem minősül gyógyszernek, saját erőből kell megvásárolni, ami mostanra már teljesen lehetetlenné vált számunkra. Többen fáradoztak, hogy segítsenek nekünk. Szolnokról Vass Julianna, a Kapocs-Háló Alapítvány kuratóriumi elnöke már tavaly őszszel felvette a kapcsolatot a készítményt forgalmazó budapesti Vitai Clubbal, akik vállalták, hogy önköltségi áron, folyamatosan biztosítják a terméket. Ez havonta legalább kétezer forint megtakarítást jelent, de még így is hatezer forintba kerül. Eközben a ME- OSZ törökszentmiklósi csoportjának vezetője, Ladányi Istvánná jóvoltából ez év január elsejével megalakult a „Kapocs a mozgássérültek megsegítésén;". .„Alapítvány, amely főként beteg gyermekeket kíván segíteni. Újságcikkek jelentek meg, és ennek hatására érkeztek adományok az alapítvány javára. Minden támogatónak köszönetét szeretnék mondani, külön a Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Részvénytársaságnak, amely 100 ezer forintot utalt az alapítvány javára. Ebből az összegből 75 ezer forintot Péter részére adományoztak. Ebből körülbelül egy évig meg tudjuk oldani a készítmény megvásárlását. Olyan nagy segítséget jelent ez számunkra, amit nagyon nehéz leírni. Talán sokak számára hihetetlen, de én Péter betegségét ismerve tudom, hogy ez jelenti számára az életet. Ä csodákban nem hiszek, de ha tolókocsiban marad is a gyermekem, akkor is szeretném, hogy még sokáig jól érezze magát. Ezért köszönjük a bennünket segítőknek, mindazoknak, akik az alapítványt támogatták és azoknak is, akik támogatni fogják, hiszen rajtunk kívül még sok sorstársunk várja a segítséget. Pusztainé Berecz Jolán T örökszentmiklós Nem garancia üzletet kötni a Garanciával? Az ügy ott kezdődött, hogy 1991-ben vásároltunk egy öreg házat. Ehhez az OTP-től kölcsönt is kértünk. Az OTP a Garancia Biztosítót „választotta” ki nekünk mint üzleti partnert. A biztosítási díjat rendes állampolgárokhoz illően havonta be is fizettük. Ennek ellenére volt olyan eset, amikor nem kaptunk csekket, így nem is tudtunk időben fizetni. Ilyenkor a felszólítás előbb megérkezett, mint maga a csekk. Lakásunkat közben korszerűsítettük, és már csak a festés volt hátra, amikor kitörött egy üveg. Megcsináltattuk, hivatalos számlát kértünk. És ekkor kezdődött a biztosító sorozatos kifogása: először nem egyezett a házszám a kötvényen szereplő házszámmal - ami azért is érthetetlen, mert a annak idején, nem sokkal a biztosítás megkötése után, én magam javíttattam ki a házszámot egy alkalmazottal. Második kifogás: „Felújítás alatt lévő házban nem térítenek üvegkárt” - mondták. (Ez egy olyan mellékleten szerepelt, amivel csak az ügynök rendelkezett, én nem.) Első kérdésem: felújítás alatt lévő házra miért kell teljes értékű biztosítást kötni és fizetni, ha a biztosító kártérítése nem 100 százalékos? (Ráadásul a kötvényen külön feltüntették, hogy a befizetett biztosítási díjból mennyi vonatkozik az üvegkárra.) Második kérdésem: hogyan történhetett meg ezen feltételek közepette mégis az, hogy két évvel ezelőtt - hasonló okok miatt - mindenféle kifogás nélkül kifizették a számlát? (Akkor már javában tartott a felújítás.) Harmadik kérdésem: ilyen rosszul áll a Garancia Biztosító, hogy egy 2020 forintos számlán is ennyit vitatkozik? Nos, ha egy országos hírű biztosító számára ennyire körülményes kifizetni ezt a pénzt - ami persze számomra nem kevés! akkor hogyan bízzam meg továbbra is bennük; ha ne adj’ isten, nagyobb baj történne, akkor mit csinálnak? Most már nem tudom, mire fizetem a biztosítást, s azt sem, hogy minek! Dudás Lajosné Rákóczifalva A gazdászbolt nem az udvariasságáról lesz híres Július 19-én a szolnoki, Sólyom út 3. sz. alatti gazdász- boltban vásároltam, a déli órákban. % Sokalltam a fizetendő ösz- szeget, így a blokkot magamhoz vettem. Otthon átnéztem, és észrevettem, hogy rajta olyan áru is szerepel, amit én nem is vásároltam, egy 704 forintos tétel, a végösszeg pedig 431 forinttal több, mint az általam vásárolt áru értéke. Másnap reggel visszamentem az üzletbe, és kértem, próbáljon rám visszaemlékezni az eladó és tegyük helyére a dolgot. Az eladó felháborodva elutasított, mondván, hogy nem emlékszik rám, s miért nem ellenőriztem a pénztárnál azonnal a blokkot: ő ilyen nagy összeget nem is vett el - jelentette ki. A blokk a kezemben volt, úgy gondolom, ez épp elég bizonyíték lehetett volna. Beszélgetés közben tovább pakolta az árut, és arra sem érdemesített, hogy felálljon. Agresszíven kioktatott engem, és arról kezdett beszélni, mi lenne, ha mindenki visszajárna reklamálni pénztártól való távozás után; sajnálja, de nem veheti figyelembe problémámat. Mivel a pénzt a blokknak megfelelően, jól kaptam visz- sza, de a blokk nem az általam vásárolt áruk árát tartalmazta, kértem, a kontrollszalagon ellenőrizzék a vásárlásomat. Erre azt a választ kaptam, hogy napi kétszáz vevő közül hogyan gondolok ilyet! Közben jött egy vásárló, így engem otthagytak. Könnyeimmel küszködve álltam ott tanácstalanul, megalázva. Köszönés nélkül távoztam azzal az elhatározással, hogy ide se teszem be többé a lábam, és ismerőseim körében is tudatni fogom tanulságaival együtt a történetet, mert pénztártól való távozás után ebben a boltban nincs reklamáció. Talán még az sem mellékes, hogy a vásárláskor kértem az eladót, csomagolja be a holmikat, de ez sem történt meg, és nagyon valószínű, hogy ott ez sem szokás, mert egyetlen szál papír sem volt a pénztárnál. Egyet viszont bizton állíthatok: ebben a boltban egyetlen alkalmazott sem emlékezett arra. hogy én ott jártam előző nap! Mihályi Ernőné Szolnok
