Új Néplap, 1995. augusztus (6. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-12 / 188. szám

1995. augusztus 12., szombat Nézőpontok 5. oldal _______Szombati Jegyzet D innyemagok Vajon ki ne szeretné a nyár egyik legkedveltebb szezongyümölcsét, a piacokon, autóutak mentén jókora halmokban gömbölydeden mosolygó, csí­kos mintázatú vagy éppen méregzöld héjú görög­dinnyét? Nincs is fenségesebb élvezet, mint amikor otthon jól lehűtve csak úgy ropog a nagykés alatt, amint határozott mozdulatokkal felvágjuk, hogy azután átadjuk magunkat a vérpiros terméshús kissé ragacsos levű élvezetének. Egy kis korlátozó tényező azonban mégis akad ebben a nagy élvezet­ben: a félig-meddig rejtett kis aknákként megbúvó magok. Vannak, akik mit sem törődve velük, vígan elfogyasztják a ropogós gyümölcshússal együtt. Ám a legtöbben kipiszkálják, kiköpködik a néha nem is olyan apró magvakat. Kicsit strapás a do­log, de szerintük megéri. Dinnye módra gömbölyödő demokráciánk za­vartalan élvezetét is valahogy ugyanígy akadá­lyozzák meg a „demokráciamagok”. Azok a ma­gok, amelyekhez hozzászokni egyesek talán hoz­zászoknak, sőt természetesnek veszik, hogy el kell őket viselniük - ám a többség mégsem tudja szó nélkül lenyelni őket, hanem szeretné kiköpni. Már ha sikerül. Szeretné kiköpni például a dabas-sári iskola­ügyet, ahol az ordas indulatok odáig fajultak az egyik oldalon, hogy végül csákánnyal mentek neki a falnak, nem kímélve sem embert, sem szentsége­ket. Igaz, a falbontogatós idők már a hátunk mögé kerültek - bár lenne még hol egy-kettőt szétverni ám ami a dabas-sári iskolában történt, jól megmu­tatta: hiába bontanak le egyházi és világi iskolák között meghúzódó téglafalakat, hiába csákányoz­nak irtóztató indulattal, ha közben a lelkűkben lévő, igencsak jól kötő habarccsal felhúzott falak­kal az eszmecsákányok már nem tudnak mit kez­deni. Mert a másság tiszteletét fennkölten hangsú­lyozók az önmagukban élő gyűlölettel már sem­mire sem mennek. És ugyanígy dinnyemagokként keseríti meg az ember szája ízét az, mikor rendőri túlkapásokról hall. Amikor rendünk éber őrei - tisztelet a többsé­get képviselő kivételnek! - valami Isten tudja mi­csoda fellelkesültségtől vezéreltetve „kötelesség- tudóan” megalázzák, agyonverik az embert. Vagy amikor egy demokratikusan megválasztott parla­ment feje büntetlenül száguldozhat megkülönböz­tetőjelzéssel hazánk rettentő minőségű útjain, mert ő most éppen valami kiállítás megnyitójára igyek­szik. A rendkívül fontos ember „sebességláza” há­rom ember életébe került, és még jó, ha nem azt fogják megbüntetni, akik hetekig kómában feküdt. Am hogy ismét visszakanyarodjunk az iskolá­hoz: itt van nagyon jó példának a martfűi, általam többször megírt igazgatóválasztási botrány. Mint emlékezetes, a demokrácia játékszabályainak meg­felelően szépen végig­játszatták a pedagógu­sokkal (is), hogy kit szeretnének látni a Mártírok Úti Általános Iskola igazgatói széké­ben. Hogy aztán a vé­leményükre mennyire voltak kíváncsiak és mennyire tartották tiszteletben a városatyák és városanyák, azt jól megmutatta a képviselő-testületi döntés, amelyen nem szavazták meg az általuk döntő fölénnyel támogatott jelöltet. Aztán persze jött a nyilvánosság, á cikkek és egy újabb meghallgatás, melyen ismét megkérdezték a pedagógusokat, hogy kit jelölnének a leszavazott személy helyett igazgatónak. Nos, az a meghallga­tás inkább a két, szemben álló tábor amolyan élve­boncolásának tűnt - amiből azért az újságíró sem maradt ki, hiszen többen szinte rajta akarták szá­mon kérni a saját maguk teremtette helyzetet. Ki­csit olyan volt az egész, mintha azt mondaná a képviselő-testület: igaz, hogy leszavaztuk, akit ti szerettetek volna, de lássátok, mennyire figye­lembe vesszük a véleményeteket, még egyszer esélyt adunk, hogy valakit jelöljetek magatok kö­zül egy évre megbízott igazgatónak. Számomra ez - már bocsánat - farizeus magatartásnak tűnik. A pedagógusok persze állítottak is jelöltet, az is­kola igazgatóhelyettesét. Akit annak rendje és módja szerint - ezt előre borítékolni is lehetett volna, hiszen melyik önkormányzat vállal fel ez­után további botrányt? - az augusztus 3-i képvi­selő-testületi ülésen meg is szavaztak. És így leg­alább egy évre az egyik tábor - nem a láthatólag- hallhatólag megfélemlített „lázadók” - megnyu­godhatott. Hogy egy év múlva, a pályázat újbóli ki­írásakor talán újrakezdődjön az egész. Még egyszer hangsúlyozom: nem azzal van a gondom, hogy kit választottak. Ez egyelőre az ön- kormányzat szíve joga. Sokkal inkább azzal, ami­lyen módon történt. Látszatdemokráciával. A mi­lyen jó fiúk és lányok vagyunk stílusával. Azzal, hogy ugyan meghallgatjuk a pedagógusok vélemé­nyét is, de mindegy, mit mondanak, úgyis mi dön­tünk. És itt a baj. Mert egy komolyan gondolt és vett demokráciában (Istenem, hányszor elhangzó, elkoptatott szó is ez, és hányszor kel főnixmadár­ként mégis új életre!) nem lehet ezzel játszadozni. A demokrácia persze nem dinnye, amit kilóra meg lehet venni a piacon. Ennek ellenére mégis rengeteg benne a szájízkeserítő mag. És bárhogy győzködnek bennünket a „magevők”, sokan akkor sem bírjuk lenyelni a dinnyemagot... A képen látható 1,600.000 forint értékű DAEWOO NEXIA típusú személy-autót, valamint 11 db 400.000 Ft összértékű tartós fogyasztási cikket nyerhet, ha megveszi a kizárólag Jász-Nagykun-Szolnok megyében kapható sorsjegyünket. Az ajándéksorsolás időpontja: 1995. október 5. A játék részleteiről folyamatosan olvashat az Új Néplap hasábjain, a sorsolás nyertes számait az 1995. október 7-én megjelenő számban tesszük közzé. A sorsjegy kapható: az Új Néplap ügynökségein, kézbesítőinél, a kiállított gépkocsi mellett, valamint hirdetésfelvevő irodáink közül Szolnokon, a Kossuth tér 1. szám alatti Irodaház földszintjén és Jász­berényben, a Bercsényi út 5. szám alatt. A főnyeremény megtekinthető az alábbi 1995. augusztus 2. - augusztus 14. 1995. augusztus 15. - augusztus 21. 1995. augusztus 22. - augusztus 28. 1995. augusztus 29. - szeptember 4. 1995. szeptember 5. - szeptember 28 1995. szeptember 29. - október 1. időpontokban és helyeken: Jászberény, a Déryné Művelődési Központ előtt Szolnok, a Pelikán Szálló és a Megyei Művelődési Ház között, á Hild téren Kunszentmárton, a Köztársaság téren a szökőkút mellett Karcag, a PROFI Üzletház parkolójában . Szolnok, a Pelikán Szálló és a Megyei Művelődési Ház között, a Hild téren Szolnok, Tiszaliget Az ajándéksorsolás létrejöttét a következő cégek biztosították: Talentum Hungária DAEWOO Nagyon egyedül vagy: ez a legnehezebb! - mondja a szolnoki katonatiszt Fegyver nélkül, Angolában Apokaliptikus a kép. Az afrikai bozótosban 16 éve egymással szemben háborúzó makondi harcosok rejtőznek. A bozót szélén fükunyhó-lakás, boga­rak járnak ki-be a tetején, némi légmozgást, lég­kondicionálást nyújtva a 40 fokos melegben benne fövő fegyvertelen ENSZ-misszionárius katonai megfigyelőnek. Bár elvileg tűzszünet van, ha a fe­kete harcosok begerjednek, s összevissza lövöl­dözve körbefogják a 4-5 tagú missziót, már csak a gondviselés s a helikopteres vészevakuáció segít­het - ahogy volt már rá példa - a Toyota terep­járó, a rádió s az egyéb személyes holmi hátraha­gyásával. Tóth Ferenc százados, szolnoki katona­tiszt tíz-tíz hónapot töltött az ENSZ katonai meg- figyelőjeként, békekövetként előbb Angolában, majd Mozambikban. Tóth Ferenc (a képen jobbról), az ENSZ fegyver nélküli magyar katonai megfigyelője az angolai összekötő tiszt társaságában, aki testi épségére vigyázott 1948-tól kezdve folytat az ENSZ békefenntartói tevékenységet, amely olyan harctevékenység nélküli katonai műveletet jelent, amelynek feladata a felek között létrejött tűzszüneti, fegyver­szüneti, leszerelési, demobilizációs egyezmény ellenőrzése. A békefenntartó műveletek három kategóriába sorolhatók. Az első, amikor államközi ütközőzónákban, demilitarizált öve­zetekben tevékenykednek a katonai megfigyelők. A második kategória a béke-helyreállító műveleteket jelenti, amikor a fegyveres erőket hagyományos módon alkalmazzák. A harma­dik kategória a kettő közötti helyzet: polgárháborús viszonyok között végrehajtandó feladatokat jelent. Ilyen missziókban te­vékenykedett a szolnoki katonatiszt. A Magyar Honvédség 1988-tól kapcsolódik be a békefenntartó műveletekbe, közel 200 katonai megfigyelő vett részt a különböző missziókban. Je­lenleg Angolában, Kuvaitban, Grúziában, és Tádzsikisztánban vannak magyar megfigyelők. V katonai megfigyelő? Tóth Ferenc, a Szolnoki Vegyes Szállítórepülő Dandár századosa:- A Magyar Honvédség 45 éves életkor alatti, hivatásos tisztjének kell lenni, legkeve­sebb ötéves csapatgyakorlattal, legalább középfokú angol- nyelv-vizsgával, miután ez az ENSZ hivatalos nyelve, és egyéb egészségügyi alkalmas- sági, fizikai és pszichés feltéte­leknek kell megfelelni. A jelöl­tek névsorából a vezérkari fő­nök állítja össze minden eset­ben az utazó kontingenst, amit az adott országgal kapcsolatos felkészítő tanfolyam követ. ’88-ban angol nyelvből fel­sőfokú nyelvvizsgát tettem, majd bekapcsolódtam a Had­erő-csökkentési és Információs Ellenőrző Központ munkájába. Ugyanebben az évben nyílt le­hetőség arra, hogy magyar honvédtisztek az ENSZ-misz- - sziókban részt vegyenek.- Ón kettőben is közreműkö­dött már...- ’91 júliusától ’92 áprilisáig Angolában, majd ’94. március­tól decemberig Mozambikban. Óriási élmény volt az afrikai szolgálat, ahol 22 ország tisztje­ivel dolgoztam együtt. Mi ma­gyarok, akár a többi nemzet tisztjei, szét voltunk osztva. Több száz kilométerre lévő csapattársainkkal hetente két­szer rádión váltottunk szót. Ar­gentin, spanyol, indiai, afrikai államokbeli, a Zöld-foki-szige- tekről érkezett tiszttársaim vol­tak.- Miért kell az összekeverés?- Belső előírás az ENSZ-nél, hogy a missziós csoportokat multinacionális szisztémával kell összeállítani. Az esetleges részrehajlás elkerülése miatt nem lehet együtt több azonos nemzetiségű tiszt. Nagyokat beszélgettünk. Az egyik argen­tin őrnagy részt vett a Falkland- szigeti háborúban - amit az an­golok nyertek meg -, részletes élménybeszámolót tartott.- Mi volt a közvetlen felada­tuk?- Angolába á békefolyamat kezdetekor kerültem. A lakos­ság eufórikus .hangulatban fo­gadott bennünket, hiszen 16 éve folyt már a polgárháború, minden családnak volt halottja. A szemben álló felek - a kor­mány és az UNIT A - közötti tűzszünetről szóló egyezség be­tartását ellenőriztük, a leszerel- tetéssel, miután ezt is vállalták a harcoló felek, a ’92. őszi, sza­bad, demokratikus választáso­kat készítettük elő. A katonai körzetben 10-12 kis táborba voltunk elosztva, egymástól 150-200 kilomé­terre. Négyen-öten voltunk egy táborban. A táborok a bozótos közepén, szélén, némelyikük a falvak mellett, a tengerparton lettek felállítva. Az életkörül­mények jobbak és rosszabbak voltak, attól függően, ki hol la­kott: fűkunyhóban, ahol a skor­pió sem volt ritka vendég reg­gelente a bakancsban, vagy bé­relt kőházban a városban. Egymással és a törzzsel rá­dión tartottuk a kapcsolatot. Hetente egyszer helikopter hozta a postát, ez volt a közvet­len kapcsolat a külvilággal.- A leszerelést hogyan haj­tották végre?- Jöttek a bozótosból a har­cosok. 50-100 fős csoportok­ban, a családjukkal együtt. Elég rossz kínai, izraeli fegyverek­kel, amelyeket begyűjtöttünk raktárra. Ázonosítottuk a sze­mélyeket, regisztráltuk, jelenté­seket küldtünk rádión, civil ru­hákat adtunk nekik, majd teher­autókkal, buszokkal, a lakhe­lyükre utaztak.- Aki a bozótban maradt?- Ez parancsmegtagadás volt, hiszen a két fél megálla­podott a leszerelési ütemterv­ben. Ezeket az eseteket ők ren­dezték le.- Ellenséges katonák nem ta­lálkoztak a leszereléskor?- Nem, mert sakktáblasze- rűen jöttek a táborokhoz, egy­mástól elkülönülve. Ezt is az ütemtervben rögzítették.- Nem is fordult elő atrocitás a megfigyelőkkel szemben?- Sajnos előfordult. Az utá­nam kiutazó kontingenssel szemben. Lezajlottak a válasz­tások, amit az ellenzékiek - az ENSZ-szel szemben - nem fo­gadtak el. A területükön lévő missziós csoportok táborait a fegyvereseik körülvették, távo­zást követelve tőlük. Célzott lövés ugyan nem volt, a leve­gőbe lövöldöztek, de így is tör­tént sebesülés. Vészevakuáció- val, helikopterrel menekítették ki szorult helyzetükből a tiszte­ket. Komoly kára származott az ENSZ-nek ebből, hiszen nagy értékű műszereket, gépkocsikat kellett hátrahagyni.- Kivonult az ENSZ?- A háború kiújult, az UNITA teret nyert, újabb vá­lasztásokat akar. Nincs béke Angolában. Az ENSZ jelen van, próbálja megakadályozni a további háborús eszkalációt.- A mozambiki, tavalyi ki­küldetése miben különbözött az angolaitól?- Ide a békefolyamat végén érkeztem. A mozambiki az ENSZ egyértelműen sikeres missziója volt. Úgy tűnik, meg­indulhat a békés építőmunka, miután felállt az új kormány, az új hadsereg, és elfogadták az érdekelt felek a demokratikus választások eredményét. Itt is 16 éves polgárháború előzte meg a békét. A háború elhúzó­dása helyi és globális politikai érdekek ütközésére vezethető vissza, ami a ’ 80-as években éleződött ki. Az akkori szocia­lista tábor - beleértve Magyar- országot is -, a Szovjetunió tá­mogatta kormány állt szemben az amerikai, dél-afrikai, kínai érdekeket felvállaló ellenzék fegyvereseivel.- Milyen nehézségekkel kel­lett megküzdenie naponta?- Teljesen önellátók voltunk. Állandóan szervezni kellett az életünket. Főztünk, vasaltunk. Az ENSZ ugyan biztosította a felszerelési eszközöket, a gene­rátort az áramtermeléshez, az üzemanyagot, de minden mást nekünk kellett beszerezni. A legnehezebb azonban az egye­düllét volt. Nagyon hiányzott a család. Ültem a bozótosban az olajoshordón, onnan ordítoz­tam a Motorola rádió adó-ve­vőbe szeretteimnek. Átjátszók­kal ment a hangom Stock­holmba, ahonnan már telefon- vonal továbbította Szolnokig. Ez volt a kapcsolat tíz hónapon át. Telefon és levelek. Mert a bozótosban nincs semmi. Csak a nagy nihil és a sötétség. Simon Cs. József Meleg helyzet Angolában. Járőrözés közben leszakadt egy fahíd a szolnoki katonatiszt Toyota terepjárója alatt. Sze­rencsés baleset volt: sem ő, sem az autó nem sérült meg.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents