Új Néplap, 1995. július (6. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-04 / 154. szám
1995. július 4., kedd Sport 7. oldal Piros-kékben az első fecskék Véget ér a nyár, a MÁV MTE női kosarasai legalábbis búcsút inthetnek az idénre gondosan kiválasztott újmódi fürdőruhának, a strandpapucsot azonban megtarthatják a szezonális kellélek közül, hiszen a felkészülés gyötrelmes edzései között jólesik kibújni a tornacipőből. Hétfőn reggel rövid eligazítást tartott Szalay Ferenc, melyben előre vázolta az augusztus 30- ig, az első bajnoki meccsig tartó terminus főbb állomásait. Nos, az elkövetkezendő két hétben napi két tréning (9.00- kor és 17.00-kor) a penzum, méghozzá a Véső utca atlétikai pályáján, ahol kilométerek százaival veszi kezdetét az állóképességet fejlesztő munka. Az idő múlásával sűrűsödik az edzésinger, a következő két hétben aztán napi három alkalommal találkozik a társaság. Egészen a jövő hónap elejéig tart az „ámokfutás”, majd lassan a bajnoki menetrendre hangolódik az együttes. Augusztus 18-20-a között Sopronban vagy Bonyhádon (még nincs eldöntve) szerepelnek a lányok a formába hozást szolgáló nemzetközi tornán, de már azt megelőzően itthon a Solami- kupa viadala hozhatja össze a közönséget és a csapatot, amely a felkészülés megkezdésében az első fecske a megyei élvonalbeli klubok közül. Az elvárások megfogalmazása aszerint változhat a bent- maradás (14. hely) és a 10. hely megszerzése között, hogy az ellenlábasok milyen mértékben erősödtek, gyengültek a szünidőben. Természetesen a premizálási rendszer mindezek figyelembevételével kerül kidolgozásra. A tegnapi foglalkozásokról engedéllyel hiányzott Nagypál Kitti és Lőcsi Eszter, akik nyaralásuk meghosszabbítását már a hét közepétől bepótolhatják. Anita Gailouma szombatra ígérte jelentkezését, Telepovszki Ági pedig utolsó éves orvosegyetemi (SOTE) elfoglaltságára hivatkozva jelezte, hogy nem tud egykori társai segítségére lenni. Az edzővel történt rövid megbeszélése sem sokat változtatott elhatározásán, elképzelése szerint egy-egy „beugrás” nem zárható ki, ellenben az OSC fiókcsapata jobban megfelelne alkalmi mozgásigényének. Teljes energiával csatlakoztak azonban az SZVSI ifjúsági korú lányai, akik közül várhatóan legalább ketten jogot nyerhetnek arra, hogy a felnőtt keretbe kerüljenek. Ä tervezett ligaszabály ugyanis kilátásba helyezi legalább két fiatalkorú játékos szerepeltetését a bajnokság során, ám konkrét határozat még nem született az ötletből. A szezonnyitó találkozón azt is megtudtuk, Kurucz Anita anyai örömök elé néz, tehát vele nem számolhat a szakvezetés, ezért a centerposzt betöltését csapatszerkezeti átalakítással szükséges megoldani. Szó esett még a teremhasználatról, amiben csupán annyi a változás, hogy amelyik ellenfél nem vállalja a Véső utcai körülményeket, azzal a MÁV MTE a ti- szaligeti körcsarnokban veszi fel a küzdelmet. A sorsolás elkészült, az első négy fordulóban csupa nagyágyú (például a Pécs és a Diósgyőr) néz majd szembe a szolnoki együttessel, az időpontok egyeztetése a frissen beiktatott szakosztály-igazgató, Bemáth András feladata lesz a közeljövőben. Osztályozómérközés Vasárnap késő délután játszották le a megyei első osztályú labdarúgó-bajnokságban való szereplés jogáért megrendezett osztályozómérkőzést. Homok-Tiszaörs 2-4 (1-2) Homok, 400 n„ v.: Balogh Homok: Benedek - Papp (Lipka), Herkó, Farkas, Jakab (Kovács), Szőke, Pallagi, Ni- cula (Németh), Szikora, Balogh, Tóth. Edző: Makó Mihály. Tiszaörs: Kovács - Gál, Nyíri, Poczok, Czinege, Kecskeméti, Balta, Koncz, Kapás (Godó), Kardos, Lengyel (Kovács). Edző: Jeczó András. 10. perc: Nicula csúsztatott a jobb sarokba, 1-0. 15. perc: Balogh büntetőjét Kovács bravúrral hárította. 25. perc: Bállá a hosszú sarokba bombázott, 1 -1. 40. perc: Szöglet után Bállá fejelt a hálóba, 1-2. 55. perc: Jobb oldali beadás után Koncz talált a kapuba, 1-3. 61. perc: Kecskeméti gurított a hálóba, 1-4. 75. perc: Pallagi állította be a végeredményt, 2-4. Makó Mihály: - Saját magunkat vertük meg. Jeczó András: - Megérdemelten nyertünk. Négy olimpián szorított a magyar aranyakért Varga Zoltán már Atlantára készül Szöulban az úszófenomén, Darnyi Tamás jobbján 1976, 1980, 1988, 1992. Montreal, Moszkva, Szöul, Barcelona. A sportban kevésbé járatosak is meg tudják találni az évszámokhoz tartozó városokat, amelyek azzal írták be nevüket az emberiség történelemkönyvébe, hogy újkori nyári olimpiai játékokat rendeztek. A sor azért foghíjas, mert nyolcvannégyben a szocialista tábor tagjaként hazánk is bojkottálta a Los An- geles-i játékokat, mintegy visszavágást mérve az amerikaiakra a moszkvai távolmaradásért. A hiába felkészült sportolókon kívül dr. Varga Zoltán is vesztesként került ki a politikai,Játékból”, hiszen a kisújszállási ügyvéd kénytelen volt kihagyni egy olimpiát, így egyelőre csak azzal büszkélkedhet, hogy négyszer ott volt legjobbjaink világfesztiválján, személyesen négy magyar aranyérem kiszurkolásában volt aktív buzdító. Mostanság már az ötödik olimpiára, az atlantaira készül, de még addig akad annyi idő, hogy néhány gondolat erejéig elidőzzünk a múlton.- Montrealban a Faragó, Csapó-féle vízilabda-válogatott okozta a legnagyobb örömet, mikor a jugoszlávok felett aratott győzelem szemtanúja voltam. Moszkvában az esélytelennek kikiáltott Baczakó Péterért szorítottam, Szöulban a Gyulay, Csipes, Ábrahám, Hó- dosi aranynégyes ezerméteres kajakgyőzelmét izgultam végig, míg Barcelonában Kőbán Ritáékat és Szabó Bencét sikerült „elkapnom”.- Honnan ez a rendkívüli sportimádat?- Nyugodtan mondhatom, családi örökség. Édesanyám jóval a hetvenen felül is végignéz minden meccset a tévében. Engem elsősorban Szepesi György „hangolt” fel az ötvenes évek „Aranycsapatával”, majd később egy ismerősünk elmesélte a hatvanas római olimpia tapasztalatait, azok szintén rendkívül mély benyomásokat tettek rám. Szegedi egyetemistaként a SZEAC sportolóival kötöttem barátságot. Később rájöttem, az utazással kitárul előttem a világ, ezért a kellemeset összekötöttem a még kellemesebbel, tehát a látókör szélesítése szurkolással kombinálva, igazán élvezhető dolog számomra.- Milyen közelről az olimpiák hangulata?- Nagy fieszta az egész. Nehéz megfogalmazni, inkább benne kell lenni. Én azt éreztem, hogy például a buszokon eltűnnek a világ nációi közötti különbségek, senki nem szenved rangkórságban. Számos amerikai, afrikai, ázsiai szurkolóval, sportvezetővel, újságíróval összehaverkodtam. Persze a dolog részemről sokkal köny- nyebben ment, mert általában nálam volt egy-két üveg fütyülős barackpálinka.- Hogyan jutott be a versenyekre?- Kezdetben turistaként, később pedig egyik-másik szövetség vendégeként akkreditáltak. . Nyakamba akasztottam a kártyát, aztán a kutya sem szólt hozzám. Akinek megvannak a kapcsolatai és bekerül a körforgásba, nyert ügye van.- Felejthetetlen élményei között van-e legkedvesebb?- Szerencsére több is akad. Rám az aranyérmek megszerzésének pillanatai gyakoroltak rendkívüli hatást, valósággal beleborzongtam magyarjaink nagyszerű küzdelmének látványába és a vele járó, mindent felülmúló örömmámorba. Igen figyelmesen követtem aztán a nagy atléták heroikus küzdelmeit, de azt is meg kell mondanom, Ben Jonhson szöuli lebukása nagy csalódást okozott.- Ha azt mondom, Atlanta 1996, milyen érzések kerítik hatalmukba?- Még nem vagyok indulásra készen, de utazási szándékom már korábban megérlelődött. Hallomásból tudom, hogy fantasztikus létesítmények várják a földkerekség legjobb sportolóit. Ez esetben arra külön kíváncsi leszek, hogy milyen technikai csodákkal kápráztatják el a világot az amerikaiak, mert meggyőződésem: jövőre már a XXI. század színvonalán rendezik a világjátékokat. A Kisújszállási SE társadalmi elnöke azt is bevallotta, neki a sport maga a csodálatos világ. Ebben az erőszakos, bűnözésre hajlamos környezetben - mint ügyvéd jól tudja - az emberi kultúrában felbecsülhetetlen szerepet játszik. Mert áthidalhatja a társadalmak közötti viszályokat oly módon, hogy a versenypályákon, uszodákban, sportcsarnokokban minden nemzet képviselője egyenlőnek érezheti magát. (néder) Gála volt a javából Férfiasán be kell vallanom, megemelem kalapom a megyei labdarúgó-szövetség vezérkara előtt, mely majd negyvenesztendei szünet után ismét összetrombitálta a megyei válogatottat. Hiába fanyalogtak jó páran, hogy kár a fáradozásért, hogy eleve kudarcra van ítélve az esemény, hogy erre a magyar focira senki sem kíváncsi, óriási közönségsikert aratott a törökszentmiklósi gála. Igen, gála, mert az volt a javából. A legkisebbektől kezdve a legöregebbekig mindenki játéklehetőséghez jutott, sőt a szünetbeli tizenegyesrúgó versennyel a közönséget is bevonták a programba. A főmérkőzés láttán még a képzettebb, magasabb osztálybeli labdarúgókhoz szokott érdeklődök is csak csettinthettek egyet, hisz (különösen) a megyei válogatott olyan csapatmunkával rukkolt ki, melyre talán senki sem számított. Az első félidőben - köszönhetően Szántai Attilának és Nagy Gyurinak - hosszú, de hajszálpontos indításokkal operáltak a Sólyom-legények, a két villámléptű „szélső", Tóth Tamás és Kátai Zsolt pedig legtöbbször remekül centerezett. Apropó, a tószegi és szentgyörgyi támadóhoz hasonló kezdősebességü, gyorsaságú játékos még az NB 1.-ben sem igen található, így igazán örömteli, hogy szükehb pátriánkban ketten is „ Carl Lewis-i” babérokra törnek. Fordulás után - kényszerből ugyan - taktikát változtattak a megyeiek, négy, jól cselező középpályásuknak köszönhetően a rövid pasz- szos játékból váltottak váratlanul ritmust, s ragyogó egyéni szólók után szerezték góljaikat. Míg az első negyvenöt percben partiban volt a cigány válogatott - különösen Rupa Jani és Romos Béla villogott -, a cseréket követően osztálykülönbség lett a két gárda közt. Ez nem lehet szégyen a vesztesre nézve, hiszen ekkor már zömében megyei másodosztályú játékosok alkották tizenegyüket. Hogy nem ügyetlen labdarúgók alkották együttesüket, bizonyítja, Mezei István, az országos cigány válogatott kapitánya Rupa Jánost, Ramos Bélát, Rostás Sándort és Lukács Tibort meghívta keretébe a következő mérkőzésre. A szövetség és játékosok mellett dicséret illeti a közönséget is, mely nagy létszáma ellenére - ne feledjük, több mint kétezren vették körül a miklósi pályát - rendkívül sportszerűen viselkedett, s az eredménytől függetlenül megtapsolta a levonuló főszereplőket. Ha információim nem csalnak, már augusztusban újra színre lép a megyei válogatott, a szomszédba, Romániába várják egy mérkőzés erejéig. Jövőre pedig - a bajnokság befejezését követő héten - ismét összeméri erejét a cigány válogatottal. A helyszín még kérdéses, az érdeklődök az elkövetkezendő hónapokban dönthetik el, megpályázzák-e a rendezés jogát. Azért egy kis keserű szájízem mégis maradt. Arra a megyei válogatottra, mely NB 111-as csapatainknak is méltó ellenfele lenne, mely a legtehetségesebb fiatal játékosoknak adott bizonyítási lehetőséget, csak kevés „honi" szakember volt kíváncsi. Állandóan azt halljuk, horribilis összegért, magasabb osztályból tudnak erősíteni, most azonban mégsem tartották érdemesnek a „kirakatmérkőzés” megtekintését. Pedig jó néhány fiatal elnyerte volna tetszésüket. Természetesen a megjelentekre - mint például a jászdózsai edzőre, Sánta Györgyre - neheztelésem nem vonatkozik! (géléi) Autósport, II. Colonia-Veszprém-rali Vezető helyről az árokban Tisza Andor ismét a pályán Három szolnoki, illetve abonyi páros vett részt a hét végi autós ralibajnokság újabb futamán, a II. Colonia-Veszprém-ralin. Dudinszki István - Tóth Zsolttal az anyósülésen - (Kontor Gázautó) az N3-as kategóriában próbálkozott meg a dobo- góra-kerüléssel. Az első napon a nagy hőség és a nehéz pályák ellenére a harmadik helyen ért célba, így természetesen megnőtt az „étvágya”. Másnap másodpercről másodpercre faragta le hátrányát az éllovasok mögött, és a tizenkettedik gyorsaságit már az első helyről kezdhette. Talán a túlzott akarás, talán az időközben megkopott gumik az okai, de tény, a „bau- xitgödörben” kipörgött, és háttal „beesett” egy útszéli árokba. Sajnos tíz néző is hiába próbálkozott kiemelésükkel, tizenegy percig csupán tétlen szemlélői lehettek a futamnak. Mire végre sikerült kimászniuk az árokból, az idő annyira elszaladt felettük, hogy késésük miatt a versenybíróság kizárta őket a folytatásból. A Ferencz testvérek szombaton még életben tartották dobogós reményeiket, A-s Golfjukkal szaporán rótták a kilométereket. Á rali azonban a legkeményebb technikai sportok egyike, vasárnapra autójuk elfáradt, így a vigántpetendi gyors után feladásra kényszerültek. A Salgó-ralin a nézők közé borult Ladájával a Fanatic párosa, Tisza Andor és Nagy István. A halálos balesetet követően sokáig kérdéses volt, valaha is visszatérnek-e a pályára Tisza Öcsiék. Az elhunyt kislány szülei azonban nyilatkozataikban felmentették a versenyzőket, akik így végre egy kicsit megnyugodva, ismét rajtvonal mögé álltak. Ők ezúttal elsősorban nem nyerni akartak, hanem egyszerűen csak végigmenni a közel 300 kilométeres távon. Ezt sikerrel tették. A rali abszolút végeredménye: 1. ifj. Tóth János, Gergely Ferenc (Arai Colonia T„ Toyota Celica) 1:47:43 ó, 2. Ranga László, Büki Ernő (Mól Marlboro Rallye T„ Ford Es- cort) 1:53:00 ó, 3. Tóth Ferenc, Csökő Zoltán (Hitachi SE, Audi) 1:57:01. (g.j.) Kerékpár, XXI. Fiat Gemenci Nagydíj Mögöttük a magyar mezőny Vasárnap a 184 km-es országúti szakasszal befejeződött a XXI. Fiat Gemenci Nagydíj nemzetközi kerékpárosverseny háromnapos küzdelemsorozata, melyen a Szolnoki Cukor drót- szamarasai képviselték megyénket, méghozzá nem is akár hogyan. Az esztendő egyik legjelentősebb hazai viadalán Steig Csaba - legjobb magyarként - negyedik lett, míg csapatban a cukorgyáriak a dobogó második fokára állhatták. A Szekszárd-Iregszem- cse-Dalmand-Hőgyész-Szek- szárd útvonalon több eredménytelen szökési kísérlet után a 157. kilométerhez érve heten sikeresen robbantottak. Köztük volt két magyar is, a szolnoki Steig Csaba és a szekszárdi Istlstekker János. Ők a hátralévő 27 km-en végig együtt hajtottak, Szekszárdra érve pedig nagy hajrát nyitottak. Rendkívül szoros volt a befutó, amelyben Jan Zilovec haladt át elsőként a célon. A dubnicaiak így kettős győzelemmel zártak, hiszen az összetett csapatversenyben is ők diadalmaskodtak. Ä XXI. Gemenci Nagydíj végeredménye - egyéni: 1. Jan Zilovec, 2. Konrad Kurt, 3. Pa- vol Zaduban, 4. Steig Csaba, 5. Martin Durikovic, 6. Farkas Pál. Csapat: 1. Dubnica, 2. Sz. Cukor I., 3. Csepel, 4. Nyitra, 5. P. Beograd, 6. Szekszárd I. Strandröplabda Balatonalmádiban rendezték meg az országos strandröplabda-bajnokság első fordulóját. A két évvel ezelőtt remekül szerepelt, de a tavalyi esztendőt kihagyó Hajdú- Gulyás páros visszatérését követően az egyenes ágon egészen az elődöntőig menetelt, ott azonban a Zirigh-Koch kettős útját állta, így a bronzérem jutott számára. A tavalyi ifibajnok egyébként a legjobb négy közé jutásért a másik szolnoki párost, a Papp-Pénzes duót búcsúztatta. Papp Tóniékat azonban nem olyan fából faragták, hogy egyetlen vereség elvegye kedvüket, a vigaszágon a tavalyi bajnok Szűcs-Karmos kettősön keresztül a négy közé kerültek. A döntőbe jutásért azonban Forgóék- tól kikaptak, így a negyedik helyen fejezték be a tornát. MEGRENDELŐLAP llu II—J---B-.l-.L______! ...il.. J cZHIIBIl-SZlBMItifBipi) Megrendelem az Új Néplapot, ..........példányban ................................................hó l-jétől a következő címre: N év:.............................................................................................. Cím: 1 hónapra 437 Ft J I negyedévre 1295 Ft J 1 félévre 2560 Ft 1 évre 5060 Ft J ............................................................utca ........................hsz. A z előfizetési díjat a fenti címen igazolvánnyal és számlával jelentkező kézbesítőnek a továbbiakban-J készpénzzel, J folyószámláról, J csekken fizetem.................................................. a láírás
