Új Néplap, 1995. július (6. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-24 / 171. szám

1995. július 24., hétfő Nyugdíjasok Fóruma 7. oldal Július Sok szegény ember siratja a termést. Kinél mit ért: hagymát, gyümölcs alatt roskadozó fát, fejlődő konyhakerti veteményt. El­veszett, vagy jobb esetben marad belőle talán egy ke­vés. A mostani öregek sem nagyon emlékeznek ilyenre, hogy július közepén jégeső, hatalmas szélvihar és özön­vízszerű felhőszakadás ara­tott ezen a tájon. A városi ember is meg­tudja rövidesen, mi nehezíti a falusiak életét, mert drá­gább lesz a piacon minden - pedig eddig is elég drága volt már, hogy másról, mint a szolnoki vásárcsarnokban 600-ért pöffeszkedő kajszi­ról ne beszéljek. Sok nagy­mama tárja szét a karját: az idén nem lesz lekvárfőzés, legfeljebb ősz elején, szil­vából, de legtöbb unoka a baracklekvárt szereti. Aki csak ablakból, jól vé­dett lakásból nézte a több­napos vihart, sejtette, hogy a földeken kárt okoz az majd. Nem könnyű év az idei sem, még a természet is ne­hezíti. Pedig jöhetne már egy kiegyensúlyozott világ, amiben mindennek rendje van, s amiben élni jó. Hát az idős ember miért ne ezért áhítozna? Csakhogy nem jön, a baj, a gond viszont egyre több. Bámultam a minap a pa­tikában. Egyre-másra gyógyszer nélkül távoztak az előttem állók. Nem a hi­ány miatt - mióta ára van, alig van hiány -, hanem épp az ára miatt. Sokaknak meg­fizethetetlen lett, számot kell vetniük, különösen nyugdíjkézbesítés előtt: enni vagy gyógyszert szedni? Mondhatnánk, sebaj, rö­videsen jön az emelés, hi­szen a múlt hónapban eldön­tötték fönn az okosok, hogy szeptembertől négy száza­lékkal emelkednek a nyug­díjak, s ráadásul januártól visszamenőleg. Csak lesz az egy kis pénz, még ha helye is van jó előre. ígérték azt is, hogy év vége előtt vizsgálódnak, s ha az aktív dolgozók bére na­gyobb arányban emelkedett, mint 15 százalék, rátesznek még a nyugdíjakra is. ígérni lehet - mást sem hallani, mint a nehéz gazda­sági helyzetet, az aktívak most újból fölerősödő mun- kátlanságát, a tanuló fiata­lok és szüleik megsarcolá­sát, a várható, ismét várható energiaár-emelést - akkor mit akar a nyugdíjas? Már jó ideje, hogy „fújnak rá” saját gyerekei is, van, ahol ki is mondják, az is az ő pénzük, a nyugdíj. Ilyes­formán megint csak hallani: „eltartottaink” a nyugdíja­sok. Pedig minden értelmes ember tudja, vagy tudhatná, hogy a nyugdíj munkával szerzett jog, s nem a mun­kából kimaradt idős ember az oka, hogy évtizedeken át fizetett biztosítását valakik másra költötték. Most július van, a hőség szinte kibírhatatlan, s az idős ember nehezen viseli. Még azok is orvoshoz men­nek, akik különben nem na­gyon koptatják egész évben a rendelő küszöbét. Tán a fog is gyorsabban megfájdul - mégis, üresek a fogorvosi rendelők. Az aktívak nem szívesen kezdik el a „fizető­szolgálatot”, az öregek meg nem merik. Ugyanis csak annyi tör­tént, hogy miután a hatva­non felüliekre kimondták, ők ingyen kapják azt a fog­orvosnál, ami eddig is in­gyen volt - csak ezt a fél mondatot valahol valaki ki­felejtette rendeletből. így nem is szerepelt az „árlis­tán” az idősek kedvezmé­nye, már azon a listán, amit július legelején olyan gon­dosan kifüggesztettek a ren­delőkben... A III. szentmiklósi napok rendezvénysoroza­tának utolsó, egész napos programja az idős- korúaké volt Törökszentmiklóson, július 16- án. Ez a vasárnap emlékezetes marad nem­csak az alapítása 10. évfordulóját ünneplő s azon Alrnásy János nevével megkeresztelke- dett nyugdíjasklubnak, hanem legalább 500 idős embernek, akik Szolnokról, Miskolcról, Jászladányból, Martfűről, Őrszentmiklósról, Kunhegyesről érkeztek a művelődési ház klubjának szíves meghívására, egész napos ta­lálkozóra. Szabó Andrásáé klubvezető és Sülye Károlyné, a művelődési központ igazgatója - most a napok főrendezője - sikeresnek köny­velheti el ki tudja, hány hetes előkészületét, munkáját. Nyugdíjasok klubtalálkozója * A találkozó sikeres volt, s nem egy klub aznap búcsút sem vett szeretett társaitól; vendégmarasztaló, szíves fo­gadtatást, rendezvénysoroza­tot élvezhetett ott - részes­ként. A délelőtt során ki-ki hite, vallása szerint a két szép mik- lósi templomban töltött egy- egy órát, amibe belefért a Kodály Zoltán Zeneiskola koncertje, a kenyérszentelés Országos Szövetségének el­nöke, Búzás Sándor országgyű­lési képviselő helyből, Ferencz Tiborné, a nyugdíjasklubok Jász-Nagykun-Szolnok megyei elnöke, dr. Varga Imre, Török- szentmiklós jegyzője és az ön- kormányzat több vezető mun­katársa dr. Horváth Attila, a megyei művelődési és ifjúsági szolgálat vezetője vezetésével értettek szót sok klubvezetővel. Bleyer Jenő elmondta, hogy az özvegyi nyugdíjasok re­ménykedhetnek, mert gondja­ikra érdemi választ kapnak még az idén. Az önkormányzati ve­zetők pedig azt bizonyították, mennyire gondolnak napi mun­kájuk során a település öregje­ire. Közben kint, a szabadtéri színpad tövében a hűs, hatal­mas fák alatt műsoraikra készü­lődtek a vendég és házigazda nyugdíjas klubtagok. Volt kórus- és szólóének, szavalat és természetesen a zagyvarékasi Csömör Boldi bá­csi a harmonikájával, a helyi óvodások köszöntő műsoruk­kal, a jászladányiak saját vers­sel, a miskolciak tánccal, a martfűiek humorral, az őr- szentmiklósiak népdalokkal, a kunhegyesiek cigánytánccal - késő estig. És hiába dúlt a kánikula, nem pihegett, panaszkodott senki - örültek egymásnak, az élet nek, a szép vasárnapnak. Szentmiklóson emlékezetes, legalább félezer embernek em­léket adó esemény zajlott, ami méltó zárása volt a III. szent­miklósi napoknak. Ajászladányi nyugdíjasklub tagjai fellépésre várva meg az aratókoszorú megál- dása is. Láthattak kézi­munka-kiállítást, termékbe­mutatót, elsétálhattak az áfész jubileumi vásárának standjai előtt - hogy aztán a közeli diákotthon árnyas fái között töltsék a délutánt és az estét. A kies helyen térzenével kezdődött a program,, de a diákotthon falai jó helyet ad­tak az idősek sorsáról vitat­kozó kerekasztal-beszélge- tésnek (ki sérelmezte volna, hogy négyszögletesre sikerült valójában?), ahol Bleyer Jenő országgyűlési képviselő, a Ma­gyar Nyugdíjasok Egyesülete A Szentmiklósi Szövetség jegyében: az őrszentmiklósi nyugdíjasok nótázó csoportja fotó: barna Sándor Időskorúak szavalóversenye Jövőre a fiatalokkal együtt Ferencz Tiborné, Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Nyugdíjasklubok Egyesüle­tének elnöke minden doku­mentumot megőriz az idős­korúak szavalóversenyéről, ami nem is kevés, hiszen az idén június végén már ne­gyedik alkalommal rendez­ték meg ezt az országos ve­télkedőt Szolnokon.- Utólag kérem az értéke­lésre, gondolom, nem halvá­nyultak még el az emlékek.- Nem, hiszen minden év­ben újra meg újra erőt ad az érdeklődés, az idős emberek igyekezete és merem mon­dani, kiváló eredménye. Először azonban hadd mondjam azt: nem tapaszta­lunk olyan nagy segítséget, mint amilyet talán reméltünk, amikor elindítottuk ezt a so­rozatot. Támogatónk kevés van, s nem győzök köszönetét évfordulója tiszteletére ren­deztük, egy versét kértük minden versenyzőtől, míg a második versenyszámot sza­badon választhatták.- Jövőre lesz az ötödik?- Igen is, nem is. Ugyanis jövőre, előreláthatólag július­ban a fiatalok és időskorúak szavalóversenyét rendezzük meg. Remélem, sikerül fiata­lokat is bevonni az immár ha­gyományos országos vetélke­dőbe.- Július végén beszélgetünk a múlt havi nagy eseményről. Legközelebb mikor hallat magáról a megyei egyesület?- Augusztus végén ötnapos kirándulást szervezünk, csak ide a szomszédba, á romániai Nagybányára, a koltói Petőfi- napok rendezvénysorozatára. Jó kapcsolataink vannak ott, nem először megyünk, mint ahogyan ők is jönnek hoz­zánk, tavaly is voltak közülük A szavalóverseny zsűrije: (balról jobbra) Cserháti Jó­zsef, a HMO igazgatója, Kása Pál, az országos szövetség kulturális bizottságának elnöke és Hitter Piroska kar­cagi klubvezető, tanár fotó: mészáros mondani Cserfalvi Józsefnek, a szolnoki HMO igazgatójá­nak, aki egész napra rendel­kezésünkre bocsátotta a szín­háztermet most is, s aki eleget tett annak a kérésünknek is, hogy a zsűri munkájában ve; gyen részt, segítse az értéke­lőket. Persze ettől függetlenül szinte évről évre sikeresebb ez a vetélkedő, és évről évre többen is vesznek rajta részt.- Hatvan körül volt a je­lentkezők száma.- Pontosan ötvenhét vers­mondó jelentkezett az or­szágból.- Nézzük együtt a jelentke­zők lakóhelyét, sokat mond­hat...- Miskolc, Pápa, Kecske­mét, Eger, Székesfehérvár, Derecske, Békéscsába, Kar­cag, Mezőtúr, Szolnok, Martfű...- Ez valóban országos ver­seny volt. Ki volt a legidő­sebb, és hány éves?- A legidősebb résztvevő Kecskemétről jött, 84 éves, és Pulai Istvánnak hívják.- Volt kötelező penzum is?- Tekintve, hogy a versenyt József Attila születésének 90. jó néhányan, amikor a Kár­pát-medencei nyugdíjasok ta­lálkozóját rendeztük meg Szolnokon és a megye több településén. Meghívásunk van a mjramarosi hegyekben fekvő Borsáról is, ahol egy napot, egy éjszakát töltünk ai helyi bányaüzem vendégei­ként. Működik ott egy Teleki Blanka nevét viselő klub, amelynek vittünk már aján­dékba televíziót, videót, könyveket, s ezekkel sokat segítettünk nekik, hiszen ez a klub, bár nem kimondottan a magyaroké, mégis leginkább a magyar ahyanyelvűek sze­retnék ott a kikapcsolódást, szórakozást megtalálni.- Szeptemberre van vala­milyen tervük?- Lassan szervezni kezdjük a szeptember végi országos talál­kozót, tavaly is voltunk már Szekszárdon, és nagyon sokan szép emlékekkel tértek haza. Úgy tervezzük, hogy egy autó­buszon a kecskeméti nyugdíja­sokkal együtt megyünk eme a háromnapos útra. Remélem, rövidesen megje­lenő felhívásunkra lesz sok je­lentkező. Összeállította: Sóskúti Júlia Országos találkozó Győrött Az idősek világnapja előtt, ez év szep­tember végén országos találkozóra hívja az időseket, az ország nyugdíjasait a Ma­gyar Nyugdíjasok Egyesületei Országos Szövetsége és a Győr-Moson-Sopron Megyei Nyugdíjas Szövetség. A nyugdíjasok közelmúltban megje­lent, júliusi lapjában már olvasható a fel­hívás, amely szeptember 29-e és október 1-je között országos találkozóra hívja a nyugdíjasokat. Ez lesz a negyedik orszá­gos találkozó. Hódmezővásárhely, Salgó­tarján és Szekszárd után a 725 éves város, Győr ad otthont legalább félezer idős embernek két napra, hogy kicseréljék ta­pasztalataikat és gondolataikat életünk­ről, lehetőségeinkről. Valószínűleg a fel­hívás eljut a nyugdíjasklubokba és szö­vetségekhez, s mint tavaly, az idén is né­pes küldöttség utazik a Tisza partjáról a Rába-parti, barokk emlékekben gazdag megyeszékhelyre szeptember végén. Megyei testületek A nyugdíj-biztosítási önkormányzat jú­niusi közgyűlésének javaslatára, a tör­vény szellemében megyei testületek létrehozása várható 1995 második felé­ben. A törvény szerint ezek a megyei testületek ellenőrzik a biztosítási ön­kormányzat helyi, területi igazgatási szerveit. Tagjainak száma legfeljebb 23 lehet megyénként, s benne a munkavál­lalói érdek-képviseleti szervek, vala­mint nagyobbrészt a munkavállalók kapnak helyet. Ez a megyei szerv díja­zás nélkül, társadalmi munkában látja el feladatait, s 1996. január elsejétől va­lamennyi megyében megkezdi hivata­los tevékenységét. Neve: nyugdíj-biz­tosítási önkormányzat megyei testületé lesz. Nagyon reméljük, hogy ebben a me­gyei szervezetben elsősorban és való­ban a nyugdíjasok érdekeit képviselő - s a nyugdíjaséletet élő emberek kapnak feladatot, jogkört arra, hogy az idősko­rúak érdekében, más érdekelt szervek­kel együttesen fellépve javítsanak sor­sukon. Éj fórum: Érett évek Július 14-én este, amikor a magyar té­vénézők döntő többsége a Dallas leg­újabb részét nézte, a szolnoki városi te­levízió műsorában egy húszperces sze­rény magazinműsor képei peregtek. Érett évek volt a címe, s mint megtud­tuk, a városi tévé másodszor sugározta ezt a magazint, fórumot, amely, mint címe is jelzi, az érett korosztálynak szól, róluk, nekik készül. Nyugdíjaso­kat láthattunk a húszperces műsorban, szolnoki ismerősöket, akik sorsukról meg környezetük sorsáról beszéltek. A műsorvezető beszélgetőtársa az a Bé­kési Anikó volt, aki a szociálpolitika szolnoki szakértőjének mondható. Kommentált és adatokat közölt mindar­ról, amiről a megszólalók részleteket mondtak. így például elmondta, hogy a 85 ezer lélekszámú megyeszékhelyen már 20 ezerhez közelít a nyugdíjasok száma, akiknek a sorsa nem mondható rendezettnek, hiszen nagyon sok a ma­gányos, s még több, aki nagyon ke­véske pénzt kap ledolgozott évei után havonta. A jókedvű nyilatkozók főleg a családjukról, az unokákról és a hobbi­jukról beszéltek, és volt köztük, aki az elmúlt éveket minősítette, nem kevés kritikával. Mindent egybevéve, az Érett évek jó műsornak ígérkezik, ha szerkesztői nem fáradnak, fásulnak bele az idősek sok gondjának bemutatásába. Remélhe­tőleg a magazin rendszeresen jelentke­zik majd, s a szolnoki nyugdíjasoknak sok örömet szerez. Ebben a mostani összeállításban leginkább a Damjanich uszoda idős törzsvendégei mutatkoztak be jó humorral, kedves, öreguras hun­cutsággal. Szinte ott volt köztük, a víz partján, a kártyaasztal mellett a néző. Ügyes! A rokkantnyugdíjas azért az, mert át­esett egy nehéz szívműtéten, s vigyáz­nia kell nagyon az életére. Nincs külö­nösebb panasza; már harmadik éve, a műtét óta, minden esztendőben alapo­san „megújítják” a szívszanatóriumban. Most furcsa közlés is érkezett a be­utalóval: a szanatóriumi ágy naponta 1500 forintba kerül. A havi 13 ezer forintot kézhez kapó nyugdíjas lázasan számolt, 21 nap x 1500 = 31.500. Az ágy kerül ennyibe, s ha a gyógykezelésért, medicináért még fizetni kell? - Mi lenne? Nincs utazás... Ügyes!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents