Új Néplap, 1995. július (6. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-21 / 169. szám

4. oldal Körkép 1995. július 21., péntek Napos, száraz idő ORSZÁGOS ELŐREJELZÉS Időjárásunkat továbbra is egy ma­gas nyomású légköri képződmény ala­kítja, amelynek középpontja egyre in­kább kelet felé helyeződik. így a fö­löttünk lévő levegő egyre melegebbé és szárazabbá válik. Ugyanakkor ma a kontinens nyugati partvidékét már megközelíti az a hidegfront amely várhatóan a hétvégén éri el hazánkat, lényeges változást azonban nem okoz majd. Ma túlnyomóan derült lesz az ég, sok napsütésre számíthatunk. Alig lesz felhő az égen. Eső sehol sem vár­ható. A gyenge délkeleti szél semmit sem enyhít a kánikulán, jóval mele­gebb lesz tehát az ilyenkor szoká­sosnál. A hőmérséklet kora délután 30 és 35 fok között alakul. ELŐREJELZÉS A DUNA-TISZA KÖZE TERSEGERE Lényeges változás egyelőre nem várható időjárásunkban, folytatódik a száraz, meleg idő. Ma sok napsütésre számíthatunk, csak kevés felhő lesz az égen, eső sehol sem várható. A déli, délkeleti szél tovább mérséklődik. Az erős napsütés hatására gyorsan meleg­szik majd a levegő, a hőmérséklet ko­ra délutánra eléri a 32-34 fokot. A hétvégén érkező hidegfront hatására csak kissé enyhül a nagy meleg. Várható legmagasabb hőmérséklet Vízhőmérsékletek Balaton: 24 Velencei-tó: Tisza-tó: 25 Fertő-tó: Tisza: 21-26 Duna: "C 25 24 19-22 °C °c Szolnok: 33 Kecskemét: 33 Jászberény: 32 Baja: 34 Tiszafüred: 32 Kiskőrös: 33 Martfű: 33 Kiskunhalas: 33 Várható legnagyobb széllökések km/ó km/ó Balaton: 20-25 Velencei-tó: 20-25 Tisza-tó: 15-20 Fertő-tó: 25-30 Szolnok: 20-25 Kecskemét: 15-20 Jászberény: 20-25 Baja: 15-20 Tiszafüred: 20-25 Kiskőrös: 15-20 Martfű: 15-20 Kiskunhalas: 20-25 Országos előrejelzés (5 napos): 06-90-304-631 Napozási tanács (UV-B): 06-90-304-615 Előrejelzés a Duna-Tisza köze térségére: 06-90-304-624 Orvosmeteorológia: 06-90-304-612 A szolgáltatás dija: 77 Ft/perc Jól teszi, ha elteszi télre Befőzési fortélyok háziasszonyoknak Alighanem az egyre maga­sabbra szökő gyümölcsárak­nak köszönhető, hogy újra di­vatba jött a konzerválás ha­gyományos, nagyanyáinktól örökölt módja, a befőzés. Minden bizonnyal a színezé­kekkel, tartósítószerekkel, ál­lományjavítókkal szemben ér­zett ellenérzések is arra sar­kallják a háziasszonyokat, hogy idegen anyagoktól men­tesen, maguk tegyék el télire a nyár vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag adomá­nyait. Néhány bevált fortély segít­het abban, hogy befőzés köz­ben a gyümölcsök megőrizzék értékeiket, s tartósítószer nél­kül Is frissen maradva segítsék átvészelni a téli, vitaminínsé­ges hónapokat. Befőzésre csak érett, friss és teljesen ép gyümölcs alkal­mas. Az eltevés talán legfon­tosabb szabálya: mindig töre­kedjünk teljes higiéniára. A főzésre, tárolásra szánt edé­nyeket használat előtt vegy­szeres, forró vízben alaposan mossuk el, és bő meleg vízben öblítsük. Csak rozsdamentes kést, fakanál helyett pedig hő­álló, műanyag kanalat használ­junk, amely tökéletesen tisz­títható. Ügyeljünk rá, hogy a befőtthöz ne nyúljunk fémmel, mivel károsíthatja a vitamino­kat. Ha az előfőzést nem vízben, hanem gőz fölött végezzük, nemcsak a gyümölcs eredeti színét és zamatát őrizzük meg, de a nyersanyagokból is keve­sebb vitamin és ásványi anyag lúgozódik ki. Ehhez csak szi­tára vagy szűrőkanálra van szükség, amit gyümölccsel telve egy nagy fazék forrásban lévő víz fölé tartunk. Sokan nem tudják, hogy a cukor önmagában tökéletes konzerválószer, ha több mint hatvan százalékos arányban adjuk a gyümölcshöz. Ha nincs kisgyerek a családban, a hagyományos szalicilt jól he­lyettesíti a befőtt, lekvár tete­jére öntött kiskanálnyi alkohol is. . . . . Hatékony csírátlanító mód­szer, ha az üvegre kerülő celo­fánt tartósítószerrel kevert vízbe merítjük vagy tiszta szesszel kenjük be: a gyümöl­csöt így biztonsággal megóv­hatjuk a baktériumoktól. Ferenczy Europress Az elvált férj is Korunk egyik népbetegsége a válás - de azért ne gondoljuk, hogy utódainknak könnyebb olyan családban, ahol „a gyerek kedvéért” együtt maradnak a szülők! Ahol ugyanis nincs igazi családi harmónia, szeretetteljes légkör, ott a kicsi nem érzi jól magát. Ha elváltak a szülők, fontos, hogy az apa továbbra is törődjön a gyerekével. Ha csak nagyon ritkán vagy egyáltalán nem látogatja, nem töltenek együtt estéket, hétvégeket, akkor a gyerek úgy érzi, hogy nem fontos az apjá­nak. Ez pedig tartós lelki sérüléseket okozhat. Az apa nélkül felnövő gyereknél hiányzik a pozitív vagy akár negatív példa a partnerkap­csolatok alakításához. Túlságosan későn vagy sohasem élik át, miként merülnek föl és oldha­tók meg a családi konfliktusok. Nem ismerik meg, milyen a gyakorlatban a nők és a férfiak maradjon apa! közötti munkamegosztás. Soha nem büszkél­kedhetnek az apjukkal, tizenéves korban pedig nem lázadhatnak apjuk ellen. így minden ag­resszió az anyjuk ellen irányul, aki egyébként is rendkívül nehéz helyzetben van, hiszen neki egyedül kellene mindkét szülő szerepét betöl­tenie. Dr. Doris Wolf pszichológus úgy véli, hogy ebből a helyzetből némi előny is származhat. A kislányok például hamar megtanulhatják, hogy felelősséget vállaljanak a tetteikért, s önállóbbak legyenek. Sokan stresszmenteseb­ben cselekednek és döntenek. Az is előnyt je­lenthet, hogy partnerkapcsolatukban nem mé­rik társukat a szuperapához vagy esetleg a há­zizsarnokhoz. Eszéki Erzsébet Ferenczy Europress Életsorsok A Sátán közénk költözött (F. J. 57 éves érettségizett hittérítő) A műfajilag szociográfiai riportnak is nevezhető írások rendre egy-egy életsorsot mutatnak be. A cikkben szereplő sze­mélyiek) azonosításához szükséges adatok azért hiányoznak, tjiert a felvillantott élettörténetek sokkal több hasonlóságot, mint különbséget rejtenek magukban. Másokkal ugyanígy megismétlődhetnek. Az olykor elkerülhetetlen stilizálás vélhe­tően nem változtat a lényegen. „Akkor tértem meg, amikor a Sátán beköltözött a lakásunkba. Korábban én sem hittem el, hogy létezik, s egyenesen ne­vetségesnek tartottam, ha va­laki úgy beszél róla, mint aki fizikailag is képes megjelenni. S valóban megjelent? Hogyan vette észre? Először csak szel­lemileg érzékeltem, később fi­gyeltem fel arra - alig érzékel­hető neszekből és zajokból -, hogy hol az egyik, hol a másik szobában tartózkodik. Mikor benyitottam, azonnal eltűnt. De egyáltalán miként kerülhetett a lakásába? Most már tudom, hogy a parabolaantennán ke­resztül. Mivel két színes televí­zióm is volt, miközben az egyi­ken néztem valamelyik külföldi adást, addig a másikban volt. Sejtésem igazolódott is, mert miután leszereltem az antennát és eladtam mindkét tévékészü­léket, rövid ideig békén ha­gyott. De csak néhány napig, mert újra megjelent. Arra let­tem figyelmes, hogy a köny­veim közé költözött, így eléget­tem az összes könyvemet. Vé­gül a lakásomat is eladtam, őszintén figyelmeztetve a ve­vőt, hogy miután a Sátán beköl­tözött, a hatmillió forintot érő lakásnak csupán a töredékét ké­rem. Éppen annyit, hogy né­hány hónapig albérletben lak­hassam. Valami azt sugallta, hogy későbbi hittestvéreim kö­zül úgyis megkeres valaki. A Sátánnal szemben ugyanis egyedül tehetetlenek vagyunk. Mert olyan erő, aki mindenre képes. Nem ismer fizikai korlá­tokat, ráadásul a terep is köny- nyű számára. Ha magamból in­dulok ki, hosszú időn keresztül olyan elvek szerint éltem, me­lyek erkölcstelenségbe és ni­hilbe süllyesztettek. Nem be­csültem a szüzességet, a tiszta­ságot, az önmegtartóztatást, hanem ugyanolyan kalandokba bocsátkoztam, mint mások. Az utóbbi években például vállal­kozásokba kezdtem, s miköz­ben én gazdagodtam, mások egyre inkább elszegényedtek. Kezdettől fogva érzékeltem, ezért is adtam ajándékokat mindenkinek. Szinte válogatás nélkül. De ahhoz, hogy meg­ajándékozzak valakit, még töb­bet kellett ügyeskednem. Való­jában ekkor kerültem a Sátán hatalmába. Hiába voltam jóin­dulatú, hiába szereztem apró örömöket másoknak, nem a magam, hanem az ő törvényei szerint cselekedtem. Csak most érzem igazán, mennyire más lett az életem. Túlléptem min­denen, s életem korábbi emlé­keit az önzetlen áldozat és er­kölcsösség gyakorlatával és el­veivel helyettesítem. Azokkal az ajándékba kapott elvekkel, amelyeket az képes felismerni, aki eltévelyedett. Mert mind­nyájan eltévelyedettek lennénk? A Sátán a gonoszság megteste­sítője, s mivel kisebb-nagyobb mértékben valamennyien gono­szak vagyunk (habár ezt min­denki megpróbálja leplezni), egyúttal eltévelyedettek is. Nem mindenki tudja magáról, hanem legfeljebb akkor jön rá, amikor már késő. A Sátán min­den igyekezete arra irányul, hogy tudatlanságban tartsa az embereket. S ha pedig valakit megfoszt az ítélkezőképességé­től. máris hatalma alá kerül. A Bibliát olvasva emlékezhet rá, hogyan csábította el az első emberpárt. A tudás lehet őségé- . vei. De éppen a Sátánnak tetsző tudáséval. Minél több tudást akar valaki szerezni, annál in­kább a befolyása alá kerül. Te­levízió és bizonyos könyvek nélkül is lehet élni. Az infor­mációéhség csillapíthatatlan vágyakat ébreszt, melyek min­dig kielégítetlenek maradnak. Ugyanakkor kevélységet is szül, vagy olyan magabiztossá­got, mely a későbbi tévedések forrása. Ha jól értem, akkor mindennapi világunkat a Sátán irányítja. Hogyan szabadulha­tunk meg tőle? Ha ellene mon­dunk neki. Ennyire egyszerű lenne? Végül is igen. Csak életre kell hozni olyan közös­ségeket, amelynek a tagjait a szeretet, a közös imádság és elmélkedés fűzi össze. Nem fe­ledkezve meg az örökké érvé­nyes isteni tanítások tanulmá­nyozásáról, amely mindenki­nek erőt ad. Mert ugyan senki­nek nincs az arcára írva, hogy a Sátán törvényei szerint cselek­szik, de ha figyelmeztetjük rá, előbb vagy utóbb rádöbben. Csak azért egyedi az én helyze­tem, mert a Sátán hozzám be­költözött. És ez mindennél erő­sebb figyelmeztető jel volt számomra. Hogy is lettem volna képes a Gonosz közelé­ben élni? Nem volt más válasz­tásom, mint új életet kezdeni. Mióta - eléggé különös módon - megvált a lakásától, nyilván nem is volt ott? Csaknem más­fél évig a közelébe sem men­tem, de miután akinek eladtam, hittestvérem lett, gyülekezeti helyként használjuk. És a Sátán kiköltözött? Már beszéltem róla, hogy a Gonosz hatalma akkor teljesedhet ki, ha egyedül van az ember, ha nincsenek tá­maszai, ha nem fogja senki a kezét. Hittestvéreimmel olyan erős közösséget alkotunk, ahová a Sátán már nem férkőz­het be. Nem ironikusan kérde­zem, hanem őszinte kíváncsi­ságból. Ha újra felszerelnék a parabolaantennát, elképzelhető lenne? Semmiképp nem. De amúgy sincs értelme erről be­szélni, mivel hittestvéreim nem nézik a televíziót. Ha ellene akarunk mondani a Gonosznak, az első lépés azzal kezdődik, hogy elkerüljük minden csábí­tását. És azzal Ön nem vétkezik, hogy beszélget velem? Bizo­nyára tisztában van azzal, hogy nem hiszek a Sátán létezésében. Éppen ellenkezőleg. Mert ha továbbra is kételkedik, hamaro­san eljön majd az idő, amikor úgy dönt majd, mint én. Ha el­fogadja segítségemet, bármikor számíthat rám.” Kerékgyártó T. István Nemzetközi népzenei tábor Füreden Ötödik alkalommal, önköltségesen Július 17-én kezdődött el Tisza­füreden a Morotva Népzenei Együttes és a helyi zeneiskola közös, önköltséges szervezésé­ben az V. nemzetközi népzenei tábor. Az erdélyi vonós muzsika - szászcsávási, kalotaszegi és mezőségi stílusát, technikai sa­játosságait, hangszervilágát, előadásmódjának nehézségeit feldolgozó, magas szakmai színvonalú kurzusra - immár hagyományosan - Hollandiából is érkeztek vendégek, Velp vá­rosából és környékéről. A négy külföldi hegedűsön kívül a nyír­egyházi főiskola népzene szakos hallgatói, valamint a debreceni Hajdú Néptáncegyüttes tagjai élvezik a tiszafüredi népzené­szek vendégszeretetét. A tábor, melynek szakmai programja már országosan is­mert, és több holland szakmai folyóiratban is publikálták, igen feszített munkaprogrammal dolgozik. Délelőtt és délután folynak a hangszeres próbák, amelyeket minden este táncház követ. A kurzus hallgatói eredeti film- és hangfelvételekről is­merhetik meg az erdélyi hang­zásvilágot. A tábor résztvevői a buda­pesti Duna Művészegyüttes brá­csásának, Kunos Tamásnak és a zeneiskola népzene szakos taná­rainak irányításával készülnek a vasárnap este 8 órakor kezdődő gálakoncertjükre, amelyet a ti­szafüredi művelődési ház szer­vezésében tartanak. - percze ­Japánba is készül, de most németül tanul Koós János jubileuma Az elmúlt héten, mint arról lapunk is beszámolt, Koós János Tiszafüreden vendégeskedett. A népszerű táncdal- énekes a Kisváros című filmsorozat forgatásán vett részt, melynek íjászok című epizódjában alakít egy kulcsfigu­rát, Jánosi szerepét. Ennek az esemény­nek hamar híre ment a városban, így többen kíváncsiak voltak azokra a hely­színekre, ahol Koós János forgatott. Ő maga mondta el, hogy nagyon feszítő, fárasztó szezon van mögötte: vígszín­házi premier Bajor Imrével, a Víg öz­vegy előadásai az Operett Színházban, Friderikusz-show, több .országos tűmé, amelyek után alig várja azt a másfél hó­napot, amit a Balaton mellett szeretne eltölteni a családjával. Fáradtsága nem akadályozta azonban abban, hogy auto­gramot osszon, szóba elegyedjen a rá kíváncsi helybéliekkel s a nyaraló turis­tákkal. Arra is maradt ideje a forgatás szünetében, hogy lapunknak adjon egy rövid interjút.- Művész úr! A Kisváros című film népszerűsége használ Koós Jánosnak, vagy fordítva funkcionál a dolog: je­lenléte növeli a film tetszési indexét?- Azt hiszem, nekik is jó, hogy itt va­gyok. Mindezek mellett egy művésznek sosem árt, ha egy nézett filmben szere­pelhet, és úgy tudom, ez a sorozat ilyen, így azt hiszem, mindkét fél jól jár.- Azért a népszerűségért, szerété­iért, amivel körülveszik Önt, gondo­lom, sokat kellett dolgozni. Ez pedig fegyelmet is követel. Önről nem min­dig úgy szólnak a híradások, hogy fe­gyelmezett ember...- Amíg dolgozom, feltétlenül fe­gyelmezett vagyok. Harmincöt éve éne­kelek, és hogy valamit elértem, az en­nek is köszönhető. Bár talán nem a fe­gyelem a jó kifejezés esetemben, mert én - valóban - több próbán nagyon fe­gyelmezetlen vagyok. Egyszerűen be­lém bújik az ördög és nem tudom meg­állni, hogy ne szórakoztassam a kollé­gákat. Erről Vámosi Jancsi tudna be­szélni nagyon sokat. Ez az „ökörködés” ám nem jelentette azt, hogy az adott fel­adatot ne vegyem komolyan. Azt hi­szem, ha ez nem így lett volna, akkor most nem kémének tőlem interjút...- A filmben egy sármos, joviális urat alakít, aki bizony elég sok stiklit csinál. Milyen közel áll Önhöz ez a szerep?- Maga a rosszfiú, aki nem éppen tiszta eszközökkel jut a pénzhez, termé­szetesen távol áll tőlem. Ám maga a fi­gura valóban érdekes, amit szívesen is játszok ebben az epizódban. Legfeljebb most egy kicsit negatívabb leszek.- Ha nem lenne ez a forgatás, akkor elhozta volna a családját ide nyaralni? Szép a Tisza, szépek a lányok...- Ha szépek a lányok, akkor minek hoznám ide a családot? De félre a tréfá­val; idén már nem, mert feltétlenül a Ba­latonnál leszünk családostól, ahol na­gyon szeretek vitorlázni, ez számomra a legnagyobb kikapcsolódás. Ott van egy nádfedeles, vályogfalú, kicsi tanyám, mit nyolcvan éve építettek. Van egy kis szőlőm, gyümölcsösöm, amiben nagyon kevés időm van dolgozni. A ház pincé­jében kellemes hűvös van a legnagyobb kánikulában is. Most is jobb lenne, ha ott ücsörögnénk, s nem itt főnénk a saját levünkben. Lenne hozzá finom bo­rocska is. Visszatérve a kérdésre, egy­szer biztosan idejövök hosszabb időre, mert számomra ismeretlen ez a vidék, ami valóban szép, a lányokkal együtt. Ez idáig azonban csak átrobogtam ezen a városon.- Köztudott, hogy szívesen, jó ba­rátként játszott s játszik együtt Hofi Gézával, Bajor Imrével. Ebben a stáb­ban van-e ilyen jó ismerős?- Usztics Mátyás kivételével nagyon kevés emberrel dolgoztam együtt a Kis­város szereplői közül. Korábban Hofi Gézával, most pedig Bajor Imrével tényleg szívesen lépek fel. Minden va­lószínűség szerint Bajorral együtt fo­gunk szerepelni a Hévíz című filmben, amit Imre rendez. De ez még egy­általán nem biztos, s ha lesz forga­tás, akkor én egy palacsintasütőt alakítok.- Sok filmben, színdarabban, kabaréban szerepel, ám mégis táncdalénekesként van a „top"- on.- Csinálhatok akármit: énekel­hetek magyar nótát, operettet, fil­mezhetek, bolondozhatok egy ka­baréban, az embereknek, a közön­ségnek mint táncdalénekes maradtam meg. Ez persze nem baj, különösen, ha az ember 35 éve lehet így a pályán. Most már szerepelek a Víg özvegyben. A darabbal Frankfurtba utazik az Ope­rett Színház, így hatvanoldalas szerepet kell megtanulnom németül. Most na­gyon keményen tanulom a nyelvet, ami nekem idáig „kínai” volt. Ézzel a da­rabbal aztán Japánban és Münchenben is fellépünk. Jövő februárban Bajor Im­rével szervezünk egy közös show-t. Biz­tos, hogy nagyot fogunk „ökörködni”, mert nagyon jók az alapötletek. No­vember 19-én, a születésnapomon pedig az Operett Színházban szeretném meg­ünnepelni a szakmában eltöltött har­mincöt évemet. -percze-

Next

/
Thumbnails
Contents