Új Néplap, 1995. július (6. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-17 / 165. szám

1995. július 17., hétfő Megyei Körkép 5. oldal Máris nagy sikere van a Jééé C+C-nek Ritkán látható „felhajtással” nyitott ki szombaton Szol­nokon, a Csaba utca 26.-ban a Csemege Julius Meinl Rt. Jééé C+C raktáráruháza. Volt ott minden, ami a vásárlá- sikedv-csináláshoz kell: műsor, léggömb, kóstoló, akciós árak. Tódult is a nép, szerencsére mindenki elfért a 3 ezer négyzetméteres áruházban. És senki sem tért haza üres sza­tyorral. _______msm__s»***- **___m:_„_____rw »w M- - ■. . - •..; .. .■ • _______m&Mmm C sákányi Eszter a Telihold Színházban. A csütörtöki - a szolnoki Hozam Klub udvarára tervezett - előadást a nagy esőzés ugyan elmosta, de péntek este majd’ 150 néző előtt Csákányi Eszter nagy sikert aratott az Ezt csak énekelem című zenés monológjá­val. FOTÓ: BARNA Volt egyszer egy középiskola Besenyszögön Kerek ötven esztendővel ezelőtt két szekérderéknyi tizenéves besenyszögi fiatal kászálódott le a kocsikról, az egykori inasis­kola Petőfi utcai, avítt épülete előtt, hogy aztán felsorakozva Kőszegi Endre tanár úr előtt, magánvizsga letételére jelentkez­zék a Szolnoki Polgári Fiúiskolában, amely kiszorulva régi, Baross utcai épületéből, akkor éppen ott kapott helyet. A né­hány óra múlva sikeresen letett magánvizsgát féléves kemény, iskolarendszerű tanulás előzte meg Besenyszögön. Az iskolát a szükség hozta létre a faluban. A háborús körülmények miatt jó néhány szolnoki, illetve a jászapáti középiskolákban tanuló fia­tal volt kénytelen otthon maradni, eleinte az iskolai körülmé­nyek rendezetlensége, majd a közlekedés hiánya miatt. Házi Zoltán elnök-vezérigaz­gató a szakmai megnyitón el­mondta, olyan kereskedelmi egységet nyitnak meg, ami első az országban a Julius Meinlnél. Bár a statisztikák szerint a vá­sárlóerő és a fogyasztás 30 szá­zalékkal csökkent hazánkban, reméli, ez csak pillanatnyi té­vedés lehet. A szervezett kereskedelem­ben mutatott visszaesés ugyanis lehet, hogy a feketekereskede­lemben jelent meg pluszként. Vagyis egy ilyen áruház meg­nyitása, ahol olcsón lehet vásá­rolni, azt is szolgálja, hogy a szervezett kereskedelem erő­A jó ötlet s a megvalósítás kö­zött gyakran átjárhatatlan szakadék tátong, legyen bár­milyen dologról is szó. A felta­lálókról közismert, hogy hihe­tetlen kitartás nélkül nemigen érnek el eredményt. Jászbe­rényben él és dolgozik Sass Péter, aki feltalált valamit. Az ötleten kívül kitartása is van, ámde pénze alig. A Magyar Innovációs Alapít­vány már harmadik alkalommal hirdette meg pályázatát, melyre Sass Péter elküldte füstgáztisz­tító berendezését. A 104 pályá­zatból 89-et fogadott el az ala­pítvány, s ezeket egy könyvbe szerkesztve közzé is tette. A központi fűtés- és vízvezeték­szerelő mester berendezése mindenféle kommunális, kór­házi, veszélyes hulladék elége­tésekor keletkező káros szeny- nyező anyagot megköti, össze­gyűjti, s ezáltal a levegőt „meg­védi”. A téma régen foglalkoztatta Sass Pétert. A ’70-es évek dere­kán a hűtőgépgyár hulladék­égetője gyakran beterítette a vá­rost füsttel, korommal. Akkor södjék, ami végül is az ország érdeke is. Ezt követően ecsetelte a beru­házás nagyságát. Erre mi sem jel­lemzőbb, mint az 500 milliós in­vesztíció, valamint a 200 milliós árukészlet. A 7 ezer árucikk egy­ségcsomagokban és darabokban is megvásárolható, hiszen itt a vi­szonteladók és „egyéni” vásárlók is hozzájuthatnak az árukhoz, előbbiek vásárlói kártya révén nagykereskedelmi, míg utóbbiak diszkontáron. 'Werner Ziegler igazgatótól az Új Néplap megkérdezte, hogy amikor a számok min­denben csökkenést mutatnak, kezdte törni a fejét azon, miként lehetne a káros égésterméket megfogni. Az ötlethez egy ter­mészetfilm segített, ahol a búvá­rok víz alatti munkájuk során különböző méretű buborékokat eregettek ki a vízbe. A vízen átvezetett füstből némi vegyszer és szűrőlemezek segítségével a káros anyagokat meg lehet fogni. Ezt az ötletet tett követte. Elkészült egy olyan füstgáztisztító berendezés, mely mindenféle kazánhoz adaptál­ható, s kémény sem kellene a kazánokhoz. A dolog energiata­karékos, víz, vegyszer szüksé­ges hozzá. Ami manapság a le­vegőbe kerül a kéményekből, s beteríti a környezetet vagy belé­legezzük, az ezután egy zárt rendszerben gyűlne össze. On­nan néha szintén zárt tároló­edényben eltávolítható. Az agyongyötört légkört s az embe­rek egészségét szolgálná a füst­gázok megtisztítása. Ezt díjazta az alapítvány, el­ismerve Sass Péter feltalálói te­vékenységét. A boldogsághoz azonban az oklevél kevés. Pénz is kellene, hogy a berendezést gyártani tudják. Sass Péternek nem volt-e túl kockázatos vál­lalkozás egy ilyen hatalmas be­ruházásba belevágni? A vezető kijelentette, hogy ez egy cég­terv része. Hangsúlyozta, ami­kor 1989-ben, a fordulatkor megvetették lábukat hazánk­ban, akkor sem lehetett tudni, mi lesz a későbbiekben. Kije­lentette, nem rövid távú érde­kek vezérlik a Julius Meinlt, és bíznak abban, hogy hamarosan jobb lesz a helyzet Magyaror­szágon. Ezután az áruház bejáratánál Házi Zoltán átadta a szót Vár­hegyi Attilának, Szolnok pol­gármesterének, hogy nyissa meg a diszkontot. A polgármes­ter kijelentette, a városnak nem sok köze van az áruházhoz, mégis azt kell hogy mondja, nagyon sok köze van. A Cse­mege Julius Meinl nem idegen a város számára, hiszen van boltja a városban, amiből már a színvonalat lemérhettük. A polgármester megköszönte a cégnek, hogy Szolnokra gon­doltak, hiszen a város fejlődése elképzelhetetlen a szolgáltatá­sok fejlődése nélkül. A megye- székhelyre pedig ráfér ezen a téren is az előrehaladás. Végül azért megjegyezte, a városnak mégiscsak lesz köze az áruház­hoz, minthogy a hozzá vezető Csaba utcát a megyeszékhely feladata lesz felújítani. Házi Zoltán a megnyitó után lapunknak válaszolva el­mondta, a diszkont kiemelt sze­repet tölt be a Csemege Julius Meinl láncolatában, minthogy a szolnoki tapasztalatok az alap­jai a később megvalósuló ha­sonló létesítményeiknek. ta most ebből kevesebb van, mint ötletből. Való igaz az is, hogy a hatósági engedélyeket is meg kell szerezni, egy hatástanul­mány készítését is javasolták a város vezetői. Sass Péter ugyanis Jászbe­rénynek felajánlotta a segítsé­gét. Szemétégetőhöz is alkalmas a berendezése, s a legtöbb tele­pülésnek nagy gondja a szemét- kezelés. Más jászsági település is érdeklődött már iránta. Sőt, a gyártást is szívesen vállalná jás­zsági cég, mert Sass Péter ko­rábbi vállalkozásai révén nem ismeretlen a szakmában. A berendezés hazai anyagok­ból viszonylag olcsón előállít­ható. Egy kazánegységhez il­leszthető füstgáztisztító elkészí­téséhez, az elinduláshoz 8-10 millió kellene. Az önkormány­zatoknak most éppen nem telik ilyen tételű kiadásra, így Sass Péter tőkés társakat keres. A megvalósításhoz egyébként az innovációs alapítvány s az ÁFI is adna támogatást, de csak akkor, ha a saját erő is megvan. Reméljük, eljön az idő, s megva­lósulhat Sass Péter találmá­nya. KE A pesti egyetem 1944. október végi bezárása után a nyugatra való hurcolást megelőzendő, a bevonulási parancs elől az utolsó éjszakán elszöktem a fő­városból, egy jászapáti évfo­lyamtársammal együtt. Szol­nokra már nem jutottam el, mert szüleim, az otthont adó gátőrház bombázását követően, már a besenyszögi rokonoknál találtak menedéket. így hát en­gem is ott ért a november 7-i orosz bevonulás, amelyet aztán heteken át nem túl kellemes „malenykij robot” követett, ele­inte bunkerásással, majd híd­építéssel fűszerezve. Már decembert írtunk, ami­kor az érdekelt besenyszögi szülők megkerestek, nem fog- lalkoznék-e otthon rekedt kö­zépiskolás gyennekeikkel. A szülői szándékot értve, s a ma­gam sorsának jobbra fordulását remélve, örömmel mondtam igent, s húztam karomra a robot alól mentesítéssel biztató „ucsi- tyelj" feliratú karszalagot. Most már csak helyiségről, tankönyvekről s némi tanszer­ről kellett gondoskodnom, mi­vel valamelyes tanítási gyakor­latom már volt, hiszen az 1943-44-es csonka tanévben a zalaszentgróti, Nyilvános Jogú Magánpolgári Iskolában már tanítottam, nem beszélve ma­gántanítóskodásom ezt meg­előző, sok-sok esztendejéről. Helyet a régi óvoda épületé­ben kaptunk a Millér hídjánál, könyveket a gyerekektől gyűj­töttünk be, papírt, néhány füze­tet a szolnoki Varga József fé­lig kiégett könyv- és írószer-ke­reskedésében kapartam ki a kormos hó alól. Jó tanáccsal, biztatással egykori tanáraim, Winter András, dr. Vörös Ist­ván s az akkoriban oktatási te­kintélynek számító Vidor Győző látott el. Ilyen előzmények után 1945. január 4-én kezdődött el a rend­szeres oktatói munka. A tanítás az osztatlan iskolákhoz hasonló módszerrel folyt. Délelőtt a gimnáziumi, délután a polgári iskolai tanulók órái zajlottak. Amíg az egyik osztály írásbeli munkát végzett, a másik cso­port szóbeli tárggyal foglalko­zott. A polgáristák tanításában segítségemre volt az óvoda előző évben végzett fiatal veze­tője, Juhos Lenke, későbbi hit­vesem. A hittan, háztartástan, kézimunka, természetrajz, ének tanítása az ő feladata volt, míg a többi tárgy oktatása az én vál- lamra nehezedett. A reggeltől estig tartó mun­kában jelentős könnyebbséget hozott Holub Emília matema­tika-fizika szakos tanárjelölt hazaérkezése. Február közepé­től ő is bekapcsolódott a taní­tásba. Ettől kezdve a háromtagú „tantestület” már szigorú óra­rend szerint folytatta a munkát. Sok olyan gyerek is kedvet ka­pott a tanuláshoz, aki azelőtt csak a helyi elemi iskolába járt. Felvételüket s elmaradásuk pót­lását megkönnyítette a jászapáti gimnázium kollégiumának megnyitása. így az odajáró nö­vendékeim március vége felé már régi iskolájukban folytat­hatták tanulmányaikat. A né­hány szolnoki leánygimnázi­umi tanuló magánvizsgára való felkészítését otthoni korrepetá­lással oldottam meg. így az egységesült „polgári iskolában” lényegesen egyszerűbbé - te­gyük hozzá: eredményesebbé válhatott a tanítás. Mi volt a tantestület díja­zása? A szülők jóvoltából némi liszt, olaj, a módosabbaktól olykor szalonna. A természet­beni juttatás nemcsak a tanárok, hanem családjuk mindennapi megélhetését is segítette. A növendékek derekasan helytálltak a magánvizsgákon, s ez minden fizetségnél többet je­lentett számunkra. Sajnos a pol­gári iskola 1945-ös anyaköny­vének még levéltárban sem si­került nyomára bukkanni. A fa­kuló emlékezet csak néhány ne­vet őrzött meg. A szolnoki gim­nazisták közül Bálint Aranka, Fehérpataki Mária, az apátiak­ból Boros Dezső s a kisebbik Csák fiú neve maradt meg ben­nem. A polgáristák közül Boty- tyán Teréz, Fejes Ernő, Fejes Teréz, Csák Béla, Kálló Sándor, Pap László, Pap Eta, Szurmai Katalin nevére emlékezem. Az elmondottak hitelét hiva­talos anyakönyv hiányában mindössze egy megfakult köz­ségi bizonyítvány bizonyítja, amely a bíró és a jegyző aláírá­sával erősíti meg, hogy e sorok írója 1945. január 4-e óta a köz­ségben középiskolai tanulók ta­nításával foglalkozott. Merem azonban remélni, hogy eme be­senyszögi, egy szer-volt közép­iskola s az ott tanító nevelők em­léke tovább él legalább annak a mintegy harminc egykori nö­vendéknek az emlékezetében, akik továbbtanulásukhoz ott és akkor kaptak indíttatást. Szurmay Ernő Az áruház és a készlet óriási fotó: barna Sándor Ma sem könnyű feltalálónak lenni Jászsági találmány környezetünk védelméért Medence-mester Medence-mester nagy volt. Hosz- szú, széles és mély. Hosszanti irányban a két végén öt vagy hat startkövet épített rá az ismeretlen ki­vitelező. A hatalmas betonteknő egy- harmadánál, vagy két méter magasan va­laha kis drótkötél húzódott, rajta tábla: Mély víz, csak jó úszóknak! És ugyanez a felirat oroszul is. Nekem, kiskrapek- nak, az a keresztben húzódó drótkötél je­lentette a vízválasztót élet és halál kö­zött. Akkor még nem jártam medence­mester iskolájába. Matracon, szülői fel­ügyelet mellett, gumikacsával, felfújt au­tóbelsőbe süllyedve piruetteztem ugyan a nekem szánt vízben, ott, ahol nem csak jó úszóknak, hanem a hozzám hasonló csikófrizurás, állandóan plezúros térdű kiskrapekoknak is a helyük volt, de a drótkötélpályának délután kettőkor élet­halál árnyékát a vízre vetítő árnyékát át csak egyszer léptem. Aki nem fuldoklott még, nem tudja, milyen a víz alatti világ. Amikor nem turistaútra indulsz, uszonnyal és szem­üveggel. Amikor a megvadult buboré­kok széltépte harangvirágként kavarog­nak körülötted, s csak akkor nyugsza­nak el, amikor a hihetetlenbe beletö­rődve, kimeredt szemmel simulsz a fe­nékhez, apróbb kavicsok és más ha- szontalanságok közé. Ez volt a medence-mester első taní­tása: Saját határaidat soha ne kísértsd! Most, annyi év után újra felkerestem medence-mestert. A drótkötél eltűnt, nem mutatja már az egyenes az élet-ha­lál szívvonalát, csupán egy tábla áll a medence partján: Mély víz. A többi a te dolgod, ostoba szamár. És eltűnt persze az orosz felirat is. Medence-mester megkopott rajtköveit már más nációk taposták. A nyelv változott - a hasas ugyanaz maradt. Mellettem a vízben a nagydarab, kö­zépkorú férfi ügyetlenkedett. Én szána­kozva húztam el mellette. Ahogy kö­högő kétüteműt hagy ott a Nippon-san egy sunyi emelkedőn, úgy lebbentem el, hagytam állva, kiterjesztett szárnyú albatroszként, mert a medence népe fél­tékenyen figyeli egymást, folyton tart a Ki mit tud?, és nincs kegyetlenebb ítélet egy szájszögletbe ülő fitymáló mosoly­nál. Az ember ilyenkor akár mehet is zuhanyozni. S ahogy megbízhatóan do­hogott a gépezet, egyenletes tempóban emelkedett a kar, bukott fel-le a fej, visszanéztem még egyszer a mögöttem ügyetlenkedőre. És láttam, amint egy női kéz tolókocsit gördít a medence szé­léhez, vastag úszómesterkarok nyúlnak a vízbe, s máris gólya viszi a fiát. A kö­zépkorú férfi ott lóg a karjukban, ka­paszkodik. lába erőtlenül, tehetetlenül harangozik a víz felejt, mintha csak járni akarna, járni a vízen, messzire futni, aztán csak belehuppan a székbe, kínosan mosolyogva, mindennaposán. És ugyanebben a pillanatban tűnik fel a medencében a mára már országosan is befutott fiatal színész deli piramis alakja, és vakációzó tempóban szelídít- geti maga körül a hullámokat. Kiültem a partra, és szégyenkeztem. És ekkor, mintha fejem fölött átfutó drótkötél sö-. tét árnyéka feküdt volna fel a vízre, s je­lölt volna karma és karma közt új határt. Ez volt medence-mester második taní­tása - s nekem megint pótvizsgáznom kell... t > Pályázati felhívás Az 1992. évi XXIII. tv. 10. paragrafusa alapján a Tiszavárkony Község Önkormányzatának képviselő-testülete pályázatot hirdet jegyzői állás betöltésére. A kinevezés határozatlan időre szól. A munkakör 1995. szeptember 1. napjával tölthető be. * Pályázati feltételek: államigazgatási főiskolai, vagy állami- és jogtudományi doktori képesítés, legalább 2 évi közigazgatási gyakorlat. A pályázat tartalmazza a pályázó iskolai végzettségét tanúsító oklevél fénymásolatát, önéletrajzát. A javadalmazás a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. tv. szabályai alapján történik. A pályázat beérkezésének határideje: 1995. augusztus 7. A pályázat benyújtásának helye: Tiszavárkony Község Polgármesteri Hivatala Tiszavárkony, Endre király u. 37. •83036/3H* V ______________________________________________/

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents