Új Néplap, 1995. július (6. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-14 / 163. szám

1995. július 14., péntek Hazai Tükör 3. oldal A „Kisváros” is kíváncsi a Halas napokra A Három Sztár sztárjai Füreden Koós János sármos rossz fiút fog alakítani az epizódban Tiszafüreden a 36 fokos kániku­lával együtt már tombol a turis­tafőszezon is, így nem csoda, hogy a hűvös, esős előszezon után már több a vendég. Ehhez hozzájárul talán az is, hogy a Magyar Televízió nemrég vetí­tette le a Három Sztár Produkci­óval közösen készített filmsoro­zata, a Kisváros Tisza-tónál for­gatott, Előszezon című epizód­ját. Sík Endre producernek és stábjának szép emlékei marad­hattak a tiszai tájról, mert ismét Tiszafüredre érkeztek forgatni. A második Tisza-tavi epizód nagyon sok meglepetéssel szol­gál, új arcokat ismerhetnek meg a tévénézők. Biztosan növeli a sorozat amúgy is magas népsze­rűségi indexét, hogy az egyik fő­szerepet Koós János táncdaléne- kes alakítja. A legnépszerűbb te­levíziós show-ban nemrég pará­dézó énekművész, aki nem mo­zog idegenül a jupiterlámpák vi­lágában sem, most egy sármos rossz fiút alakít, nem kevés fejfá­jást okozva ezzel Tiszafüred filmbéli rendőrkapitányának, Horváth őrnagynak, akit a Szig­ligeti Színház ismert művésze, Czibulás Péter alakít. Természe­tesen Füreden voltak a Három Sztár Produkció további sztárjai is: Hollósi Frigyes, Usztics Má­tyás, Spindler Béla, Rubold Ödön, Tallós Rita és Barbinek Péter, akik nem kis csődületet okoztak jelenlétükkel a Termál kempingben, az Aurum panzió­nál és a szabad strandon. Ugyanis nemcsak a filmfelvevő forgatott, hanem több német, holland és magyar turista video­kamerája, fényképezőgépe rög­zítette a nem mindennapos szu­venírt. Érdekesség továbbá, hogy a film ötlete állítólagosán egy megtörtént, zűrzavaros Ti- sza-tavi telekspekuláción alap­szik. A történet azonban kitalált, melyet több izgalmas jelenettel spékeltek meg a forgatókönyv írói, akik ügyeltek arra is, hogy a hét végén Tiszafüreden megren­dezendő „Halas napok” karne­váli látványosságai is kulcssze­repet kapjanak az íjászok című epizódban, amit augusztus 10-én láthatunk a Magyar Televízió­ban. -Perc/.e­Angol delegáció a Szolnoki Repülőtiszti Főiskolán A cranwelli Királyi Légierő Fő­iskola héttagú delegációját fo­gadta a héten a Szolnoki Repü­lőtiszti Főiskola. A két intéz­mény közötti megállapodás ér­telmében kétévente féléves idő­tartamra, tiszti alapkiképző tan­folyamra küldi egy hallgatóját a magyar fél. Az első diák négy évvel ezelőtt utazott a szigetor­szágba, s tavalyelőtt fogadták a megyeszékhelyen az első angol delegációt. Ugyanabban az idő­ben szolnoki küldöttség viszont- látogatáson vett részt. A cranwelli delegáció vezető­jét, S, H. Parker repülő ezredpa­rancsnokot és a kíséretében lévő tiszteket Nagy Szilveszter mér­nök-vezérőrnagy főiskola-pa­rancsnok fogadta. A vendégek Szolnok idegenforgalmi látvá­nyosságaival ismerkedtek meg először, majd a programok alap­ján részletes tájékoztatót kaptak a főiskoláról. Tanulmányozták a különböző tanszékek tevékeny­ségét, a hazai repülőképzés sajá­tosságait, megtekintették az or­szág egyetlen repüléstechnikai múzeumát. Lehetőségük nyílt arra, hogy felszálljanak a kikép­zés során használt JAK-52-es motoros repülőgépekkel. Felke­resték Kecskemétet, tegnap pe­dig Budapesttel ismerkedtek. A szolnoki főiskola immár több olyan nyugati országgal lé­tesített kapcsolatot, ahol világ- színvonalú a repülő-hajózókép­zés és a legmodernebb gépeket használják. Az angol tiszti alapkiképző tanfolyamról visszatérő hallga­tók nemcsak a repülésben nélkü­lözhetetlen angolnyelv-tudásu- kat tökéletesítik, hanem olyan módszerekkel, technikai beren­dezésekkel ismerkednek meg, melyeket honvédelmünkben is kamatoztatni lehet. Csépán nincs elbocsátás Csépán jelenleg kétezer-egy­száz a lélekszám, és a tiszazugi település több mint 73 millió forintból gazdálkodhat. Fejlesz­tésre, felújításra ebből már nem futja. Ami jó dolog: a nyolcvan közalkalmazott közül senkit sem bocsátottak el, sőt szep­tembertől óvodai csoportfej­lesztés is lesz. Azért bizonyos gyarapodá­sok csak megvalósultak. így nem kevés összefogással kifes­tették a katolikus templom bel­sejét, és befejezés előtt áll a sportöltöző kialakítása, építése is. Ami viszont új dolog: a na­pokban elkezdődött a gázháló­zat építése. Eddig az új tüzelési, fűtési lehetőségre 332-en nyúj­tottak be igényt, és közülük 263-an már be is fizették a hoz­zájárulást. D. Sz. M. A 95 éves Gecse Árpádot köszöntötte a megyei közgyűlés elnöke Idősebb a Szolnoki Művésztelepnél is „Pihenek, majd elmélkedem. Ez életem körforgása” Egy órán át anekdotázott és viccelődött. Mint mondotta: i „Olyan finom ez a pezsgő, hogy nagy kedvet érzek a festéshez.” Tegnap reggel 95. születésnapja alkalmából alattyáni lakásán kereste fel Gecse Árpád festőművészt Iváncsik Imre, a megyei , közgyűlés elnöke. Kíséretében volt dr. Bottyán Menyhért, a művelődési iroda helyettes vezetője. A mesternek virágcsokorral kedveskedő közgyűlési elnököt Gecse Árpád lánya és veje fo­gadta, akik rögtönzött tárlatve­zetést tartottak a családi ház szobáinak falain látható, nagy­részt már állami tulajdonban lévő festmények keletkezésé­nek történetéről. A századunkkal egykorú fes­tőművész két évvel idősebb a Szolnoki Művésztelepnél is, ahol a ’20-as évek végén élt és alkotott. Ekkorra már Balló Ede és Rudnay Gyula tanítványa­ként túl van a Képzőművészeti Főiskolán, bécsi tanulmányain és itáliai útján. A Jászság nagy festője 1930-ban végleg haza- csábul szülőfalujába. Több mint fél évszázadon át festi nagy ihletettséggel, alko­tókedvvel a jász népélet moz­zanatait. Kitűnő portrék, csend­életek sorát alkotja. Munkatár­sunk kérdésére, hogy szerepel-e kiállításon a közeljövőben, pró­fétai bölcsességgel válaszolta:- Az ember tervez, Isten vé­gez. Sok mindentől függ, hogy mit tesz a művész. Attól is, hogy meddig élek. Az ember élete 95 évesen már nagyon labilis. E megfontoít nyilatkozatot követően majd egy órán át anekdotázott, viccelődött ven­dégeivel, nagyfokú szellemi frissességéről tanúbizonyságot téve. A kérdésre, hogy kiket vár a tisztelői közül, azt mondta:- Csak arról tudok beszélni biztosan, aki már itt van. Mintegy végszóra, megérke­zett Kiss Károly, Alattyán pol­gármestere, a jegyzőjével. A többszörös díjjal, így a Magyar Jó egészségnek örvend Alattyán szülötte, Gecse Árpád festőművész Köztársaság Középkeresztjével is kitüntetett festőművész most pihenőn van, ám gyakran elmél­kedik, sétál, dolgozgat a kert­ben, és fogadja vendégeit, akik a szomszédos megyékből, Buda­pestről is gyakran érkeznek. Simon Cs. Józ.sef (Fotó: Barna Sándor) Az állomáson lakik egy család (Folytatás az 1. oldalról) Jászberény polgármesterét, dr. Magyar Leventét is meg­kérdeztük: mit lehet tenni eb­ben a helyzetben? Jászberény még éjszakára sem tud szállást biztosítani, mert nincs átmeneti szállás. És nincs szükséglakás sem. Az önkormányzati bérla­kások privatizációja sem zárult még le teljesen. A városnak egyszerűen nincs mobilizálható lakásállománya. Önkormány­zati bérlakás 10 éve nem épült. Csiklyáéknak tehát nincs más választásuk, mint hogy visszamennek az állomásra, és a következő éjszakát is ott töl­tik. Hogy ezt meddig lehet csi­nálni, nem tudjuk. Ám ha Jász­berényben akad valaki, aki a bajba jutott családnak olcsó al­bérletet tudna kínálni, azt kér­jük, jelentkezzen szerkesztősé­günkben. KE Látlelet Szándéktól a tettig Szemmel láthatóan szaporodnak azok a megnyilatkozások, me­lyek rendre azt próbálják bizonyítani, hogy végül is az igazsá­gos közteherviselés világa felé közeledünk. Legfeljebb csak a látszat csal, vagy az igazságérzetnek az a közönséges formája, melyet a nélkülöző ember nap mint nap megél. Az eredeti irigy­séget, melyet szinte minden olyan személy iránt lehet érezni, akinek többje van, mint másnak. Vagyis a többségnek. Mert az semmiképp sem tagadható, hogy a különféle javakhoz való hozzáférés esélyei mérhetetlenül egyenlőtlenek. S ebből követ­kezik az is, hogy sokak számára az igazság és szabadság eszméi csak üres szavaknak vagy racionalizációknak tűnnek. Még ak­kor is, ha éppenséggel a hatalom jelenlegi főszereplői igyekez­nek az ellenkezőjéről meggyőzni mindenkit. Nem feledkezve meg persze a szándék őszinteségéről, hiszen méltányolható tö­rekvésekről is árulkodhatnak azok a kijelentések, melyek az igazságos közteherviselés gyakorlatát mindennél fontosabbnak mutatják be. Csakhogy mások az eszmények, s megint más a köznapi élet. Nyarunk eléggé érzékelhető nyugtalanságokat hordoz. S ha készülne hiteles felmérés arról, hogy kinek mit je­lent a júliusi vagy augusztusi szabadság, a vélemények mindun­talan a nélkülözés és a bőség ellentétes pólusai között kristályo­sodnának ki. A legkevésbé sem csodálkozhatnánk ezen. Mert odáig jutot­tunk, hogy több millió állampolgár számára a nélkülözés az úr. Egyszerűen abból eredően, hogy bizonyos parancsoló szükség­leteket minden másnál fontosabb kielégíteni. Például több-ke­vesebb rendszerességgel enni kell. Némi cinizmussal, de annál indokoltabban akár az is felvethető: az állampolgárok közül há­nyán engedhetik meg maguknak, hogy gondtalan jólétben, leg­alább két hetet eltöltsenek. Mondjuk a Balatonnál. Vélhetően néhány tízezren, akik között nyilván vannak olyanok, akik a közteherviselésből önként veszik ki részüket. Az elégedetlen­ség érzésével, vagy anélkül. Mások viszont csak a terhek növe­kedését érzékelik, amely szükségképpen bizonytalanságot szül, s olyanfajta morált, amely a megvetésen, az irigységen alapul. Önmagában is veszélyes folyamatról van szó, mert ezzel is csak a szándékok és a tettek közti szakadék mélyül. Ha nem így lenne, s adhatnánk szemernyi hitelt is azoknak a kijelentések­nek, melyek a terhek akár közelítően is egyenlő elosztására utalnak, egyszerűen figyelmen kívül kellene hagyni a társa­dalmi erózió gyorsuló folyamatát. Többek között azzal sem kel­lene foglalkozni, miért ébred gyűlölet bennünk azok iránt, akik a közterhek növekedését egyáltalán nem érzékelik. Kerékgyártó T. István A siker nehezebben érik a gabonánál A Jászság úttörő szerepet vállalt az új típusú szövetkezés létre­hozásában. Lapunk beszámolt arról, miként sikerült, a Jászsági Önkormányzatok Szövetségé­nek PHARE-pályázatot nyerni a térség mezőgazdasági értékesítő szövetkezetének létrehozásá­hoz. A szövetkezet április 25-én 115 taggal alakult meg, s Török Imrét választották vezetőnek. Őt kérdeztük, hol tart ma a szövet­kezet. Mint ahogy bármi mást, ezt is nagyon bonyolult jogi elő­írások mellett lehet csak elis­mertetni. A szövetkezet cégbí­rósági bejegyeztetése sem volt egyszerű. A cégbíróság ugyanis talált egy hasonló nevű céget, így nevük módosult, Jászsági Mezőgazdák Értékesítő Szövet­kezetére. Ilyen apró dologból több is „összejött” az elmúlt hónapok­ban. Egyszerű magyar ésszel alig felfogható a PHARE-gon- dolkodásmód és -döntéshozatali eljárás. Hazánkban 5 térség nyert el PHARE-támogatást. A pályázatok elfogadása, a támo­gatás odaítélése hónapokkal ez­előtt történt. A pénz azonban nincs a „nyertesek” kezében, mert minden külföldi döntés­hozó pecsétje és aláírása még nem került a dokumentumokra. Ráadásul a hazai PHARE-iroda új helyre költözik, személycse­rék is történtek, ezért a pénz át­utalására még heteket kell vár­niuk a jászságiaknak is, * E folyamat nehezen érthető, ugyanis közben a gazdák. ter­meltek, a gabona, a paprika las­san beérett, a hagyma is szép, a burgonyások sem tétlenkedtek. A szövetkezet készített egy újabb pályázatot, mellyel 12 milliót remélnek infrastruktúra fejlesztésére. Ezt azonban csak a PHARE-től várt 24,5 millió bir­tokában kaphatják meg. A szövetkezet most a tagdíjak felének, 12,5 ezer forintnak a befizetését kéri tagjaitól, hogy a további szervezőmunkához le­gyen valami a számlájukon. Ér­deklődők is vannak, például paprikát vennének a jászságiak­tól. Azon is gondolkodtak, hogy a gabona tárolásához tárolóhe­lyet bérelnének, mert ősszel, té­len sokkal jobb az ára a búzá­nak. A tervezett hűtőházi beruhá­zás megvalósításához is készül­nek a tervek, a létesítménynek 1996. július 31-ig állni kell. A szövetkezők az indításkor nem gondolták, az úttörő szerep vál­lalása ilyen sok nehézséggel jár, s ennyi türelem kell hozzá. Most azonban tényleg nem rajtuk mú­lik,. hogy a dolgok állnak. KE Átadta a marsallbotot Jászberény. A Jász Kertbarát Klub több évtizedes sikeres munkássága révén Jászberény­től Pro Űrbe Díjat kapott ta­valy. E sikerek kovácsa volt 10 éven át Lukács Gábor, a klub elnöke. A népszerű klub vezetője két éve Kecskemétre költözött, de ennek ellenére évente többször is eljött Jász­berénybe. Kérte is, hogy el­nöki megbízatását átadhassa. A tagság kérését teljesítette: vezetőségválasztó közgyűlést tartottak. Elnöknek Gulyás Miklóst választották és mellé egy új, 7 tagú vezetőséget is. A pénzügyi bizottság tagjait is újraválasztották. A klub veze­tésében végzett kimagasló munkájáért a fenntartó, a Déryné Művelődési Központ Lukács Gábort elismerésben részesítette. Az oklevelet és a jutalmat a DMK igazgatója. Sas István adta át a vezetőség­választó klubtalálkozó alkal­mával. Többfrontos harc Tiszafüred. Folyamatosan, bár úgy néz ki, reménytelenül harcolnak a szúnyogok ellen a Tisza-tónál. Igaz, akad némi sikerélmény, de a pénz nagy­ban meghatározza a védeke­zést. Andrássy Lőrinc szakér­tőtől megtudtuk, 5 millió fo­rint áll rendelkezésre a vérszí­vók elleni hadviselésben, ami­nek felét a tó menti önkor­mányzatok, másik felét a Ti- sza-tavi Intézőbizottság bizto­sítja. A védekezés biológiai és kémiai. Az előbbi teljesen új módszer, de nagyon drága, bár hatásos. A 12 ezer hektárnyi vízfelületből csak háromszá­zon tudtak így védekezni a szúnyoglárvák ellen. Jó lenne, ha legalább 2 ezer hektárra tudnák bővíteni a területet. A kirepült szúnyogok ellen már csak repülőről és földről (me­legködképzéssel) tudnak harcba szállni. Ezt tették a na­pokban és teszik most is, mert a Halas napokra enyhíteni sze­retnének a szúnyoginvázión. Bezárt az alkotótábor Mezőtúr. Először adott helyet a város egy kézműves-alkotó­telepnek. A Peresi Panzióban ^megszállt” táborban hu­szonkét Békés, Jász-Nagy- kun-Szolnok megyei és bu­dapesti, zömében középisko­lás vett részt. A foglalkozáso­kat a mezőtúrhoz erősen kö­tődő, békéscsabai Takács Győző grafikus iparművész és felesége, Martincsek Ág­nes vezette. A kéthetes alko­tótelep ma befejezi működé­sét. Az elkészült alkotásokból házi kiállítást terveznek. Vé­gül Mlinár Csaba békéscsabai táncos és csapata közremű­ködésével vidáman bezárják a tábort. Diitnyedömping a cibaki földeken. Feléhez érkezett a dinnyeszezon. Ugyan a termelők nagyobb mennyiségű termést reméltek a tavalyinál, de az esőzések és a nagy hőség miatt kevesebb sárga- és görögdinnyét tudnak betakarítani a földekről. Az árak az utak men­tén is megközelítik a piacit, a kilónkénti 50 és 100 forintot. fotó: barna

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents