Új Néplap, 1995. június (6. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-07 / 131. szám

1995. június 7., szerda Kulturális Panoráma 5. oldal A tévé képernyője előtt Régen láttam izgalmasabb játékfilmet, mint Schiffer Pál dokumentumalkotása, az Elektra Kft. - címével ellentétben, mely igencsak hét­köznapi, sőt semmitmondó. Elektra Kft. A benne felsorakoztatott valóságdarabok, me­lyek a rendező jóvoltából egységes folyamatot alkotnak, igazi drámát tükröznek, illetve hor­danak. Egy ízig-vérig mai drámát, a jelenleg zajló gazdasági átalakulás emberi feszültségei­vel: változások emberi sorsokban elmesélve, hogyan küszködik néhány volt videotonos, ki­ket egyszerűen lapátra tettek, az életért, a meg­élhetés lehetőségéért. De talán ennél is érdeke­sebb, miként alakul át menet közben egyszemé­lyi tulajdonná a kezdetben közösen alapított vállalkozás, magyarán a volt művezetőből, aki a kft.-t is irányítja, hogyan lesz kapitalista tu­lajdonos, felvásárolván társainak részét az évek folyamán. Szolgai László hajtja végre e ma már jellemzőnek is tekinthető műveletet. Ilyen érte­lemben az egyedi székesfehérvári eset tipikus­nak is mondható. Nehéz döntések megrázó pillanatait rögzítik a kamerák, szinte követni lehet lépésről lépésre, hogy a kezdeti mosoly, a halvány remények jele miként hervad le az arcokról, s hogy a me­leg barátság - munkatársakként együtt dolgoz­tak a gyárban is - miként adja át helyét a kö­nyörtelen hidegségnek, s hogy az egyszemélyi tulajdonossá váló Szolgai is hogyan válik szoli­dáris irányítóból számító üzletemberré. Alapos film ez, Schiffer végig rajta tartja ke­zét a vállalkozás ütőerén, s minden fontos rez­dülést rögzít. Csak egyetlen kérdés marad nyitva a figyelmes néző számára: miként lehet­séges, hogy míg a kft.-t megrendelések híján a végveszély fenyegeti, rendre karcsúsítani kell, anyagi nehézségek lépnek fel újra meg újra, ugyanakkor irányítója sorra tudja megvásárolni tulajdonostársai vagyonrészeit. Ügyesen ki- semmizve őket. Egyéni ravaszság van mindeb­ben, vagy valami törvényszerűség is rejlik mö­götte? Talán az utóbbira célozván kapta az Elektra Kft. a bevezetés a kapitalizmus politikai gazdaságtanába alcímet. Schiffer a magyar do- kumentarizmus kiváló művelője, életművének újabb értékes darabját láthattuk csütörtökön este, méltóan a televíziós bemutatók rangjához. Gyanítom, hogy a sztorinak itt még nincs vége, tehát újabb film következik majd. Ezek után egészen másról, a szerelemről. Május van, és májusban mindenki nagyon szerelmes - ez a régi dalocska jutott eszembe, ez a közhelyes igazság, ahogy visszagondoltam az elmúlt hét néhány műsorára. Mert nézzük csak: Szépéknél, a Família Kft.-ben csaknem mindenki „megbolondul”, elkapja a vágy, még a nagymamát is, aki ugyancsak randevúra ké­szül. Aztán Friderikusz mesélő műsorában is ez az érzés a téma, méghozzá kaland formájában, azaz lehet-e szerelmi felbuzdulása akár 70-en túl is az embernek. Persze, hogy lehet, tudhat­tuk meg néhány esetet felvonultatván, köztük egy biológiai csodát is, egy öregurat, aki még mindig legénynek mondja magát ott, ahol ... De itt meg is állnék, mert nincs abban semmi meg­lepő, ha valakit hetvenen túl is eltalál Ámor nyila, de hogy miként kap sebet, az már szerin­tem kinek-kinek szigorúan magánügye. Ezért két ember kapcsolatában, főleg ha az egyik túl a hetvenen, ízléstelen firtatni hálószobabéli inti­mitásukat, még annak ellenére is, hogy a testi örömök, közönségesebben a szex szigorúan hozzátartozik a szerelem teljességéhez. A mű­sorvezető bármilyen tapintattal is igyekezett e téren ismereteket gyűjteni idős alanyaitól, in- timpistás kérdéseit mégis tolakodónak érezhet­tük. S a csattanó kedvéért elhangzott „jóképű” válaszokon is olykor csak mosolyogni lehetett, felnőtt fejjel szomorkásán. Szerelem, ó! Nem könnyű meglelni valóban e tárgyban a mértéket, sem azt, mennyit illik róla elárulni, sem azt, miként kell megtalálni a formáját. Nemcsak élő szóban, akár írásban is. Erről nyilvánított véleményt a Kefelevonatban - a te­levízió egyik irodalmi magazinja - Esterházy Péter, akit most megjelent Egy nő című könyve kapcsán faggattak. Természetesen itt is a szere­lem szerepelt, s ebben nem volna újdonság, ám az író bátran, már-már kihívóan meri használni könyvében a testi örömszerzés szalonképesnek eleddig alig tekintett kifejezéseit; nyíltan szól­ván arról, amiről többnyire hallgatnak vagy megszépítve beszélnek ildomos társaságban. Szemérmes a mi irodalmunk, Esterházy ennek a szemérmes nyelvbéli tartózkodásnak üzen hadat, jogot követelvén szókincsünk vasko­sabb, zaftosabb kifejezéseinek e tárgyban. Mondván, ami természetes, arról beszéljünk is természetes nyíltsággal. Ez is egyfajta állás­pont, méghozzá egy neves íróé, de elfogadnunk nem feltétlenül kell. Viszont illik tiszteletben tartanunk, mint egy másik ember véleményét, s ez már annak a beszélgetésnek a tanulsága, amelyben Popper Péter, Elthes Eszter és Kulka János diskurált fehérasztalnál, Kepes András­sal. S ahogy máskor, a Desszert ezúttal is édes volt. És még mindig a szerelem, e tekintetben Örkény véleményét is hallhattuk, méghozzá közvetlenül - maga nyilatkozott egy róla ké­szült portréfilmben - és közvetve, dráma for­májában. Ugyanis a Macskajáték néhány jele­nete is felvillant abban az összeállításban, ame­lyet rá emlékezvén készített a televízió (Örkény színháza). S megszólaltak azok, akik színre vit­ték szokatlan szemléletű színműveit. így jóleső érzéssel hallhattuk Székely Gábort, aki Szol­nokról indította el annak idején világhódító kőrútjára a Szkalla lányok drámáját, s aki több Örkény-mű színházi szálláscsinálójának tekin­tendő. Viszontláthattuk a Kulcskeresők egyik jelenetét, a szolnoki ősbemutató részletét, s mindez jól tükrözte, hogy ha majd egyszer va­laki megírja Örkény színházának történetét, ab­ban kiemelkedő hely jut a szolnoki bemutatók­nak. Hisz szerepelt a Szigligetiben a Tóték, ez­zel kezdődött az Örkény-sorozat, majd követte a Macskajáték, aztán jött a Kulcskeresők, a Vérrokonok és a Szobaszínházban a Pistit is láthatta a közönség. De ami a szerelmet illeti, a Macskajáték ha groteszk módra is, egyértel­műen érvel, s ez alighanem a perdöntő: igen, idős korban is joga van hozzá az embernek, még ha egyesek olykor mulatságosnak is tart­ják, vagy annak tűnhet. Szándékosan mulatságossá tenni azonban semmiképp nem üdvös. Valkó Mihály Szervezeti korszerűsítés az iskolaügyben Karcsúsítás, de nem minden áron A honi sajtó botrányos iskolabezárások történetétől hangos. Szülői tiltakozások, pedagógusi aggodalmak, önkormányzati üres kasszák, kormányzati megszorítások egyaránt válságossá teszik a helyzetet. Ami biztos, hogy iskolának lennie kell. Beke Kata nemrég Jászberényben járva azt mondta, hogy Eötvös József kultuszminisztersége óta valódi oktatásügyi koncepciója nem volt a magyar politikának. A kor kényszerű kihívásait a jászberényi iskolák sem kerülhetik el. Itt azonban valahogy csendesebben zajlottak ezek a dolgok. Öt önkormányzati is­kola működik a városban, egy közvetlen minisztériumi irányí­tásban, egy pedig az egyház kezelésében van. Jászberényben az intézmény- hálózat korszerűsítését még 1993-ban elkezdték. Az óvo­dákat áttekintve közös irányí­tást alakítottak ki, s amelyik nagyon rossz körülmények kö­zött működött, azt megszüntet­ték. Jelenleg 12 óvoda műkö­dik egy irányítás alatt, s közel ezer gyermeket látnak el. Egy óvoda megszüntetésére foko­zatosan sor kerül, igaz, a szü­lők tiltakoztak ez ellen. Petíci­ójuk azonban hatástalan ma­radt. Az alig 200 négyzetméte­res udvarral rendelkező, régi, átalakított családi ház két szo­bájában, ősztől csak egy óvo­dai csoport marad, és 1996-ban már nem vesznek fel oda gyermeket. A gyerekeknek természete­sen lesz hová járni, mert nem a férőhelyet szüntetik meg, a jobb körülmények között mű­ködő Szent István körúti óvoda fogad újabb csoportot, mivel erre ott van lehetőség. Az óvó­nők is ott fognak dolgozni. Az óvodáztatás terén tehát a szervezeti korszerűsítés azt je­lentette, hogy az irányítást vonták egy kézbe, és ezzel ve­zetői állásokat „spóroltak” meg. Hasonló lépésre kerül sor hamarosan az iskolai intézmé­nyek terén is. Az oktatási bi­zottság megvizsgálta, és javas­latot dolgozott ki arra, hogy a porteleki általános iskolát a Kossuth útival egy intézmény- nyé szervezzék. Porteleken 8 osztály műkö­dik, közel 80 diákot tanítanak. A város számára ez a legdrá­gább iskola, mert az állami fej­kvóta mellé súlyos tízezreket kell kiegészítésül adni az iskola működtetéséhez. Ezen a jövő­ben sem akarnak változtatni. A porteleki iskola a Kossuth útival való összevonása egy igazgatói és egy iskolatitkári ál­lás megspórolásával jár. Ezen­kívül a különböző szaktanárok cseréjével, utaztatásával to­vábbi megtakarítási lehetősé­geket tartogat az összevonás. Az oktatási bizottság számítása szerint ez mintegy évi 2,5 mil­lió forintot tehet ki. A porteleki gyerekek szá­mára ez változást nem jelent, hisz ugyanabba az iskolába, ugyanabba a terembe fognak járni, s a leckét ezután is meg kell csinálni. A porteleki iskola igazgatójának kinevezése ha­marosan lejár. Helyette már nem választanak új igazgatót. Az olvasók emlékezhetnek rá, hogy az öregerdei Fecske iskola alsó tagozatának vissza­állítása is többször szerepelt la­punkban. Ott most 6 tanuló jár a felső tagozatba. Az alsó tago­zat 1993-ban megszűnt, nem volt elég jelentkező. Később néhány szülő szorgalmazta, hogy szervezzenek alsó tagoza­tot. Az öregerdeiek ügyét Piffkó János nyugalmazott pe­dagógus felvállalta, s járt, kért, érvelt a Fecske iskola alsó ta­gozatának visszaállítása ügyé­ben. Az önkormányzat oktatási bizottsága többször is foglalko­zott e kéréssel. Ám a kis gyer­meklétszám, a jelentős költsé­gek és az önkormányzati költ­ségvetés egyre szűkülő lehető­ségei nem teszik lehetővé új ta­gozat indítását. A gyermekek színvonalas iskoláztatásáról azonban gondoskodni kell. Az iskolabusz ötlete már régen felmerült, de ez idáig ötlet szin­ten maradt. A bizottság leg­utóbbi ülésén javaslat hangzott el, hogy ismételten meg kell vizsgálni, lehetséges-e iskola­busz beállításával megoldani az öregerdei kisdiákok iskolába járását. Ez esetben a jármű Por­telekre vihetné az apróságokat, ahol a növekvő tanulólétszám­mal arányosan csökkennének a költségek. A szervezeti korszerűsítés­ben rejlő anyagi lehetőségeket tehát Jászberény igyekszik ki­használni. Az oktatási bizottság javaslatairól a júniusi testületi ülésen hozzák meg a végső döntést. KE Itt a Cécó! Megszokhattuk már, hogy a könnyűzenében gyakorta szü­letnek új együttesek, míg mások hosszabb vagy rövidebb idő múltával eltűnnek. Egy új együt­tes jelentkezése mindig várako­zást kelt. Vajon mi újat tudnak hozni színben, hangulatban? Most Szolnokon is feltűnt egy új együttes, a Cécó, mely fél éve alakult, és egyre népszerűbbé válik. A countryzenét játszó trió elsősorban óvodásoknak és kis­iskolásoknak szánja műsorát. Legutóbb a tiszaligeti Mol-na- pon léptek fel. FOTÓ: I. L. A vádlott a Halálosztó - 4. Dolgozik a halálbrigád Szolnoki filmes siker A krónikafilmek kategóriájá­ban a Gecse Árpád című portré­film első helyezett lett a laki­telki filmszemlén. Erről beszél­gettünk az alkotókkal, Bogoly Péterrel és Lengyel Boldizsár­ral.- Hogyan került a film a fesz­tiválra?- A filmet még 1993-ban Szolnokon, a Videoszféra Kft.- ben, Kovács János barátunkkal készítettük, aki sajnos már nincs közöttünk.- Miért portrét választottak?- Mindkettőnket nagyon ér­deklik az emberi arcok, szemé­lyiségek, jellemek bemutatása. Á portré rendkívül érdekes mű­faj. Nem akartunk művész- kedni, elég volt engednünk ér­vényesülni Árpi bácsi humorát, anekdotázó hajlamát - így szü­lethetett csak természetes, em­berközeli mű.- Korábban is alkottak már közösen?- Nagyon sok reklámfilmet, referenciafdmet, portrét készí­tettünk, hisz a Szolnok Városi Televízió munkatársai va­gyunk. Egy versenyfilm azon­ban több időt, energiát követel.- Mi lesz a film sorsa?- A Magyar Televízió 100 ezer forintét megvásárolta a ve­títési jogot, így valamikor lát­ható lesz majd. Azt azért el kell mondani, ha semmilyen díjat nem nyertünk volna, akkor is elégedettek lennénk. Sok örö­münk volt a forgatásban. Ha va­laki Gecse Árpád varázsába ke­rül, ő maga is elvarázsolódik. Viszlay Magda Marinko a szabadkai gyilkosság elkövetése után Magyarországra menekült. Szállást régi barátjánál és légi­óstársánál, Dragomil (Drago) Kujundzsicsnál, annak sze­gedi, Hont Ferenc utcai laká­sában kapott. Árkán ezredesé­vel, Macsekkel - Iván Sinko- vity közbeiktatásával - telefo­non tartották a kapcsolatot. A vádirat szerint Magda „Szege­den, a Virág cukrászdában is­merkedett meg Horváth Antal sértettel, akitől megtudta, hogy többek között pénzbehajtások­kal és fegyverkereskedelemmel is foglalkozik...” Horváth Antal Iván Sinko- vittyal is bonyolított fegyver- üzletet, amelynek során jelen­tős tartozása keletkezett. Iván ezért megkereste Magdát az­zal, hogy rabolja ki Horváthot, mert tartozását nem akarja rendezni. 1993. december 19- én Szinisa Petrityet, Alexander Sekarityot és Gorán Sztavri- tyot hozta át Szerbiából, akik­kel Magda Kelebián találko­zott. Magda vallomásában a le­számolás valódi okának mást tüntetett fel. Bűntársát, Sinko- vityot, egy fegyverüzlettel kapcsolatos megbeszélés után a magyar hatóságok rövid időre őrizetbe vették. Amikor Kecskeméten véletlenül össze­futott a Casablanca parkolójá­ban volt légióstársával, Dobnik Jánossal, néhány szót mondott neki a fegyverüzletéről. Mint á kecskeméti körülményeket is­merő vagányt kérdezte, hogy miért tartóztathatták le Sinko- vityot. Dobnik szerinte így vá­laszolt: „...Horváth egy szemét rendőrspicli, aki másokat is átvágott...”E vallomás alapján Dobnik János felbujtás gyanú­jával vádolva, csaknem tíz hó­napra előzetes letartóztatásba került. Jelenleg, mint Magda budapesti perének harmad­rendű vádlottja, szabadlábon védekezhet. Á Fővárosi Fő­ügyészség 1994. december 29- i határozata szerint ugyanis „...Magda Marinkéban az ölési szándék nem külső ráha­tásra, nem Dobnik János bizta­tására, illetve segítségével, hanem belső késztetésre ala­kult ki...” Ettől függetlenül Dobnikot lőfegyverrel, lőszerrel vissza­élés bűntettével továbbra is vádolják, mert az a két gép­pisztoly, amit rejtegetett, va­lódi volt. Dobnikot szembesí­tették a vizsgálat során Mag­dával, aki halállal fenyegette. „... Megtudtam tőle, hogy Horváthékat azért ölte meg, mert Anti átvágta őt egy na­gyobb fegyverüzletben..." Kecskeméten, amikor Magda és brigádja már áldo­zata lakásán volt, Horváth An­tallal együtt váratlanul megje­lent Magda szegedi szállás­adója, volt légióstársa, Drago is, aki (Magda szerint) tőle el­lopott 50 ezer márkát, zsarolta őt Fehér Ida meggyilkolásával. Drago Horváttól éppen egy 30 ezer márkás gyémántot akart megvenni, a lopott pénzt nem akarta megadni. Ezért elsőként őt lőtte le a hangtompítóssal. „... Nagyjából a szobaajtóból a tőlem jobbra ülő Drago bal füle mögé lőttem egyet. Átad­tam a fegyvert Szinisának, és mondtam neki, hogy fejezd be...” Marinko az akció után (Dra- got és a Horváth házaspárt ki­végezték) csak egy arany Omega órát tartott meg magá­nak. Amelynek a nyomozás során döntő szerep jutott. A rendőrök Horváth cipője alatt egy cetlit találtak, ame­lyen egy keresztnév, Marinko és egy telefonszám volt. A cet­livel egyelőre nem tudtak mit kezdeni. Az eddigi vizsgálatok sze­rint a továbbiakban Magda tippadója a budapesti per má­sodrendű vádlottja. Tamási At­tila volt, aki Magda vallomása szerint 30 százalék részesedést kért a gazdag emberek felkuta­tásáért. Ő adta a tippet Né- methné M. Editnek, az agilis orosházi üzletasszonynak a ki­fosztására, aki az elrabolt Far­kas Helga nagynénje volt. Z. Nagyék házát is ő mutatta meg. (Következik: Három nap, kilenc halott) Némethy Gyula Kassa és Marosvásárhely kapta a díjat Véget ért a határon túli magyar színházak kisvárdai fesztiválja A kassai és a marosvásárhelyi társulat nyerte a határon túli magyar színházak VII. fesz­tiváljának két nagydíját. A Kassai Thalia Színház Sorkin Semmi és végtelen, a Maros­vásárhelyi Nemzeti Színház pedig Albee Nem félünk a Farkastól című művét mutatta be a seregszemlén. A kassai teátrum verseny­darabját - meghívott rende­zőként - Verebes István, a nyíregyházi Móricz Zsig- mond Színház igazgatója állí­totta színpadra. A fesztiváldí­jas produkció egyébként sze­repel a szabolcsi színház új évadi műsortervében, szep­tembertől a kassaiak rendsze­resen játsszák majd Nyíregy­házán. A kisvárdai fesztiválon először ítélték oda a Magya­rok Világszövetsége által most alapított Páskándi Géza- díjat, melyet - megosztva - Gyergyőszentmiklósi Figura Stúdió Színház és a Sepsi­szentgyörgyi Tamási Áron Színház kapott meg. A közönségdíjat a Nagyvá­radi Állami Színház Szigli­geti Társulata, a produkciós díjat a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társu­lata kapta. A Művelődési és Közokta­tási Minisztérium külön elis­merésben részesítette a Ma­rosvásárhelyi Színi Akadé­miát és a kolozsvári bölcsész egyetemi kar színi tagozatát. A seregszemlén egyéni dí­jat vehetett át - kiváló alakí­tásáért - Botka László (Sep­siszentgyörgyi Tamási Áron Színház), Vincze Emőke (Révkomáromi Jókai Mór Színház), Farkas Ibolya, Fo­dor Piroska és Lohinszky Ló- ránd (Marosvásárhelyi Nem­zeti Színház), valamint Hu­nyadi László (Gyergyó- szentmiklósi Figura Stúdió Színház). Több évtizedes munkájáért életműdíjjal tün­tették ki Elekes Emmát (Szatmárnémeti Északi Szín­ház) és Pataki Lászlót (Sza­badkai Magyar Színház). A legjobb rendezőnek járó díjat Mircea Comisteanu (Maros­vásárhelyi Nemzeti Színház) kapta. A fesztivál keddi záró­értékelésén elhangzott: a ti­zenkilenc versenyelőadás mindegyikét telt ház előtt rendezték meg Kisvárdán, ahol kilencezren látták a ti­zenegy határon túli magyar színház művészeinek pro­dukcióját. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents