Új Néplap, 1995. június (6. évfolyam, 127-151. szám)
1995-06-01 / 127. szám
6. oldal Törökszentmiklós Környéke 1995. június 1., csütörtök A villanydrótokat nem igazán szereti Szabó András Kőtelektől Örményesig röpköd ezzel az ügyes kis gépmadárral. Az útirány attól függ, mikor, kik és hová hívják. Noha a 33 éves Szabó András mezőgazdasági főiskolai diplomával is rendelkezik, esetében aligha ez a papír a legérdekesebb. Sokkal inkább az, hogy a dokumentumai alapján segédmotor-kerékpárt, autót sőt repülőgépet is vezethet. Most is éppen egy 520 lóerős apróság körül kaptuk lencsevégre. Ő a szemüveges űr, mellette Kovács Tibor szerelő. András az Air Patrol Kft. tagja, amelynek nyolc repülőgépe van. Szigorúak az előírások: minden repülés előtt ellenőrzik a gépet. Évente alapos orvosi vizsga várja a hozzá hasonló pilótákat. Egyébként a gépe kilenc mázsa műtrágyát, ezer liter vegyszert képes szállítani. A csúcsmagasság ötven méter, és a nyurgább nagy fákat, villanydrótokat nem kimondottan kedveli. Az utánpótlással baj lesz, mert egy szem gyereke van. O a Diana névre hallgat, és 13 éves. Sok minden akar lenni az ifjú hölgy, de ebben eleddig a pilóta kitétel, szó nem szerepelt. Vegyesbolt a pusztán Az kérem annyi, mint... Domány Sándorné munkában a bartapusztai boltban Hogy hol van? Pontosabban fogalmazva Bartapusztán, a műúttól balra. Arrafelé még néhány tucat tanya dacol az idő múlásával. Akad közötte tisztes őszes halántékú, hajlott gerincű, meg olyan is, amelyet a közelmúltban újítottak fel. Nekik, azután az alkalmi, átutazóknak áll szíves rendelkezésére az az áfészbolt, amelynek hovatovább vagy tíz esztendeje Domány Sándorné Ilonka a vezetője. Meg a helyettese, meg a dolgozója, lévén, hogy a tenyérnyi bolt egyszemélyes. Reggel nyolctól kettőig fogadja a betérőket: lehet üdítőt, kenyeret, tejet, tejtermékeket, száraztésztákat, fűszereket, konzerveket, borokat, sört, kávét, édességet, dohányárut, borotvakrémet, WC-papírt kapni. Sőt tápot is. A legtöbb kenyérből fogy, havonta százezer forintnyi. Tej kevés szükséges, mivel sok tanyán ott bőg néhány kérődző. Kenyeret hetente háromszor, tejféleséget egyszer, füszértárukat kétszer-há- romszor hoznak. Dományék két gyereket nevelnek. Hogy mi lesz belőlük? Természetesen kereskedő. .. Ketten kilenc lábon Hát hogy jön ez ki? Egyszerű az egész: a 88 éves Boda János Óballa legidősebb lakója. Ha mozogni szeretne valamerre, viszi a járókeretét. Ez meg az ő két lába már hat. Élete párja Barna Ágnes - aki szavai szerint kéthetes korú - is bottal járkál, így akárhogy számolom, ez már kilenc. Más dolog, hogy a háziasszony szerint ez a kilenc sem ér annyit, mint az eredeti négy, mondjuk jó húsz esztendeje. Itt születtek, és lassan ötvenöt nyara lesz, hogy a Fő utca 28-ban laknak. Négy felnőtt fiuk közül a legfiatalabb még nem nősült meg, ő él velük, segít nekik. Két fiú Miklóson él, és öt unokával, sőt egy dédunokával is dicsekedhetnek. Aprólék van, azzal még bírnak. Hét közben hordják az ebédet, hétvégére meg Ági mama főz. De úgy kifárad, hogy olykor három napig se piheni ki magát. Jani bácsi méhész volt, az első dongókhoz 1926-ban jutott, és a végén harminc családja lett. Amióta agyvérzés érte, túl kellett adnia a fullán- kos szomszédokon. Ketten együtt havonta 20 ezer 100 forintot kapnak. Elég, nem elég, ennyi, ki kell jönni. Sajnos amióta elhagyta őket az egészség, lassabban múlnak a napok, az órák. Nyűglődünk, mint a pányvás malac - közli a háziasszony. Várják a hétvégét, ott is a vasárnapot, mert akkor jönnek a gyerekek. Ami ugye változatosság, érdekesség a Törökszentmiklóstól 12 kilométerre fekvő Óballa legidősebb házaspárja csendes életében. Ketten már kilenc lábon közlekedünk, de a plusz öt sem ér annyit, mint az eredeti négy, jó húsz éve, állítja Bállá Jánosné Ágnes néni Óballán Barta István Bartáról Mindkettő Barta: csak az egyik vezetéknév, a másik meg tenyérnyi megálló, Törökszent- miklós és Fegyvernek között. Itt él immáron huszonhét hosz- szú éve Barta István. Jobban mondva a megállótól nyúlira- modásnyira, a 42-es őrházban. Hovatovább négy éve a postás hordja a fizetését, ámbár nem veti fel őket a forint. Már csak azért sem, mert a feleségével együtt huszonnyolcezret kapnak. A lakás jó négy méterre lehet a sínektől, és napról napra tucatnyi szerelvény dübörög el mellettük. Megszokták, fel sem ébrednek a zajra, noha olykor a poharak is összekoccannak. Hogyan telnek a napok? Csendesen, munkával. Jószágot tartanak: malacokat, csirkéket, kacsákat. A röfögök jó étvá- gyúak: lehetnek úgy hetvennyolcvan kilósok, és megeszik a füvet is. Éppen nekik borotválja a töltés oldalát a 64 esztendő nyugdíjas. Két fiút neveltek, itt nőttek fel, de már kiröpültek a családi fészekből. Az unokák jönnek, a legidősebb tizenkettő, a legkisebb négy, és a változatosság kedvéért valamennyi, azaz mind a négy lány. Hogy meddig laknak még itt? Ameddig lehet: jó a levegő, és mivel a férj korábban a járműjavítóban dolgozott, kedvezményes jegyük van. Magyarul úgy utazhatnak: odafelé semmibe sem kerül, visszafelé ingyenes. Igaz, keveset élnek vele, nem szívesen hagyják ott a portát. Ahol magasabban állnak a házak Visszahúzódott a víz, nyírni kell a füvet, csinosítani a környezetet, szóval nem unatkozik a Bállá család Bizony, aki Tiszapüspökiben, a Horgásztanya körül épít valamilyen bungalót, jól teszi, ha hallgat a tapasztaltabbakra és jókora, erős lábakra rakja a hétvégi vityillót. Nem másért, mert a festői környezet a Tisza-partját jelenti, és a szőke folyó durcás kedvében ezen a részen ki—kilép a medréből. Mára mutatós üdülőteleppé fejlődött ez a környék, ahol nyaranta óriási a forgalom. Meg ilyenkor is tavasszal, így mi is találkoztunk kertészkedő, a telküket csinosító emberekkel. Például Bede Csaba vállalkozóval, gyesen lévő feleségével, no meg a família szeme fényével, Szintiával. Ottjártunkkor is éppen mindenki tette a dolgát. A szúnyogok csíptek bennünket, Szintia cumizott, anyuci füvet nyírt, apuci kaszált. Délután pedig kapálás következik, mert az ezerhatszáz négyzetméteres kert egy részét ellepte a kizúduló folyó, és utána úgy nő a dudva, hogy vetni sem kell. Legfeljebb irtani: mint fentebb említettem, egy jó éles kapával. Óballa parányi falu, szűk tizenkét kilométerre Törökszentmiklóstól. Tiszta a levegője, gyárak aligha szennyezik a csendes környéket. Lakói többnyire idősek, így nem csoda, ha néhány ház vevőre Eladó házak vár. Van, olyan, amelyet 400 ezerre tartanak, a másik kacsalábon forgó, 520 négyszögöl hatalmas kerttel, amelyért másfél milliót kérnének. Akit érdekel, vagy aki nem hiszi, nézzen, járjon utána! Szöveg: D. Szabó Miklós - Fotók: Mészáros János Barta István Barta megálló mellett lakik egy őrházban. A vasút töltésénél éppen füvet kaszált a jószágoknak. A három Péter István A pult mögött a legifjabb Péter István és a nagymamája. Lehet, hogy ősztől Pista neve elől törölni kell a legifjabbat? Kezdjük a legidősebbel, Péter Pista bácsival, aki 76 éves és Tiszapüspökiben lakik. Hála Istennek, nagyon jól b'írja magát, miután Szolnokon esztergályosként lehúzott negyven egynéhány esztendőt. Most a kertet, a szőlőt gondozza, eteti a jószágokat. Meg be-benéz a boltba, hogy mi újság a „kis” unokájával. Olykor egy sör erejéig: bizony jobban esik az ilyesmi ilyenkor a nagy melegben, mint a Kalmopyrin. Ebben teljesen egyetértek vele. Az édesapa is Péter István, aki egy híján ötven, és feleségestül naponta ingázik Miklósra. Ugyanis ott dolgoznak. Hátra van még a legkisebb Péter Pista, aki már csak az évei számát (27) tekintve a legkisebb. Gyermekkori szobáját rendezték be boltnak. Ő hat éve Szolnokon lakik. Nős, onnan jár ki. Reggel ötkor csörög a vekker, hétkor nyit, és este ötig várja a betérőket. De szombat délelőtt, meg vasárnap is nyitva az üzlet délig. Hogy azért az ember fia ne haljon éhen, erről a nagymama finomabbnál finomabb ízekkel, ételekkel gondoskodik. Még egy érdekesség: szeptemberben további Istvánnal gyarapodik a család. Nagyon, de nagyon fiúnak néz ki anyuci pocijában, ámbár ha hölgy lenne, akkor sincs baj, mert vagy Fanninak, vagy Bellának hívják majd. Az udvari, furott kútból isznak Csípés István életkorát két hármassal lehet leírni, ráadásul az ifjú férj még gyesen van. Tö- rökszentmiklóson laktak vagy tíz évig a lakótelepen. Hogy nem töltötték az időt tétlenül, mi sem bizonyítja jobban, hogy Anikó 13 éves, Zsófi 7 és Réka lassan 3 lesz. Igen ám, de a középső hölgynek krónikus légcsőhurutja volt, és falusi levegőt javasolt neki a doktor. Nosza, 1992-ben kiköltöztek Szakállastelepre. Vettek egy házat, István épített hozzá egy mutatós nappalit, kandallót, noha az eredeti szakmája gépésztechnikus. De hát Istenem, a nincs sok mindenre ráviszi az embert. A férj két éve gyesre ment, a feleség, Anna pedig Miklósra jár dolgozni, a református egyház- község hivatalvezetője. A házhoz tartozik egy 400 négyszögöles kert, amelyben minden megterem, annyira, hogy István még káposztát, paprikát, paradicsomot is vitt a piacra. Mellesleg jószág is akad: öt kecske, csirkék és egy haragos, vérbeli házőrző. Jobb, mint a kapucsengő. Ami még érdekessége a családnak: kutat fúrattak az udvarban, ahonnan tizenkilenc méterről jön a jéghideg víz. Nem bíztak semmit a véletlenre, megvizsgáltatták, és a szakvéleményről kiderült - emberi fogyasztásra alkalmas, így azóta ebből főznek, isznak, ebben fürdenek. A Csípés család Törökszentmiklósról költözött Szakállastelepre. A felvételről a legidősebbik lány hiányzik, aki iskolában volt.
