Új Néplap, 1995. június (6. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-03 / 129. szám

8. oldal Kulturális Ajánlat 1995. június 3., szombat Közönségcsalogato Bernstein: West Side Story (musical) A világ talán leghíresebb mu­sicalje a Szigligeti Színház színpadán!!! Leonard Berns­tein immár klasszikussá vált hangszerelésében modem környezetben elevenedik meg Rómeó és Júlia reneszánsz szerelme. A Montague-k és a Capuletek párharca egy ame­rikai és egy porto-rico-i banda rivalizálásában kel új életre - New York sikátoraiban. A porto-rico-i Maria-Júlia és az amerikai Tony-Rómeo sze­relme négyszáz év múlva is tragédiába torkollik. A Bemstein-remekművet a világhírű táncművész, Markó-tanítvány, a Béjart-ba- lett szólótáncosa, Ladányi Andrea állítja színpadra ki­váló táncosok és énekesek közreműködésével. A főbb szerepekben Szinetár Dóra, Csarnóy Zsuzsa és Seress Zoltán látható. Schwajda: Miatyánk... (komédia) Az egyszeri szélmolnár fárad­tan gyalogol haza a vásárból, és nem is sejti, hogy már előző este hazaért. Otthon ugyanis saját papucsában, tu­lajdon hites felesége oldalán szembe találja magát - önma­gával. Vajon melyik az igazi? Melyik én az ÉN? Vagy mindkettő csak álom? És ha igen, akkor ki az álmodó? És miért álmodik mindenki a szélmalomban? A szélmol- námé, a szélmolnárfi, a szél- molnárlány és a szélmol­nárka? Miért is álmodik mindegyikük valami másról, s miért van az, hogy álmaik is ugyanolyan kopottá válnak, mint a való? Schwajda keserédes komé­diájában minden igaz - és semmi sem valós. Talán maga a szélmalom sem, amelynek a háttérből előderengő négy la­pátja hol lassan, hol nagyon gyorsan forog, hol megáll... Aki eddig az elveszett ÉN után kutat: Almási Éva, Szi­netár Dóra, Darvas Iván, Garas Dezső, Mucsi Zoltán, Mészáros „Plucher” István - és a rendező: Schwajda. Feydan: Osztrigás Miéi (bohózat) Ha az emberről ébredéskor le kell emelni a kanapét, az ágyából ismeretlen kabaré­énekesnő bújik elő, és bánya­rém feleségének megjelenik az orléansi-i szűz, akkor biz­tosra veheti: ez a nap nem olyan lesz, mint a többi. Pety- pon doktor ráadásul semmire sem emlékszik, viszont rette­netesen fáj a feje. Patypon tá­bornok, a dúsgazdag nagybá­csi kitagadással fenyegetőzik, és elcsattannak némi pofonok is, és miközben Patypon dok­tor korszakalkotó találmánya, az orvosi altatószék csak ván­dorol ide-oda, már senki nem tudja, ki kicsoda. Egyet azon­ban biztosan állíthatunk: a nézőtéren szem nem marad szárazon. S aki erről gondoskodik: Osztrigás Mici szerepében Hernádi Judit, Petypon dok- tomé szerepében Törőcsik Mari, a Feydau-bohózat át- dolgozója: Schwajda és a rendező: Iglódi István. Shakespeare: Rómeó és Júlia (tragédia) Van-e, ki e neveket s a velük összefonódott történetet nem ismeri? A Rómeó és Júlia - a NEM tragédiája. Kétféle érte­lemben is. Először a Fiúé és a Lányé, s a bennük felébredő Férfié és Nőé. A szerelemé, amelynél nincs eltéphetetle- nebb kapocs: Shakespeare szerint a sírig tart. De a Ró­meó és Júlia egy másik nem tragédiája is. Ez a nem, az apai NEM. A tiltó szó nem-e. A szűk látókörű látásé, amely a két ellenségeskedő család számára egyenlő veszteséget hoz. A Montague-k és a capu­letek terméketlen presztízs­háborújából senki nem kerül­het ki győztesen. Shakespeare úgy látja, a gyűlöletből nem fakadhat jövő. Mindkét család azt veszíti el, ami számára a legértékesebb: a gyermeket, az utódot. S vele a folytatás lehetőségét. A darabot a neves filmren­dező, Sándor Pál állítja szín­padra. Jacobi Viktor: Leányvásár (operett) Végy egy befolyásos szenátor apát a nagyon vad nyugatról, a dörgő coltok hőskorából, sok-sok millióval és nagyon sötét múlttal. Adj hozzá egy ártatlan, mit sem sejtő leányt, és egy kirabolt és meghurcolt aranyásó apjának bosszút es­küdő jóképű fiút. Tégy mellé­jük egy nagyon lüké, hozo­mányvadász arisztokrata atyát, egy sztepptáncos karri­erről álmodó arisztokratafit és egy kikapós Bregfield-tán- cosnőt. Ízesítsd még lágy me­lódiákkal és sok-sok komikus helyzettel, majd az egészet rázd össze jól egy leányvásá­ron, ahol ifjú férfiak fiatal lá­nyokra alkusznak és ..., fo­gyaszd egészséggel, kedves közönség! A könnyű koktélt mixeli: Bor József. Szomory Dezső: Hermelin (színmű) A cselekmény - a téboly: egy színházi premier, az Egyszer szerettem életemben bemuta­tója előtti izgalom, egy kis színésznő, a hajdani nagy sze­relem, Tóth Hermin - Herme­lin! - felbukkanása, s az, ami a sikerre következik: Pálfi Ti­bor magánya, s az ismét meg­jelenő Hermelin. De talán nem is ez a cselekmény: a tör­ténet nem egyéb, mint Szo­mory himnikus zengése ön­magához, s e himnusz kicsú­folása. Szomory talán legjobb színpadi művét Garas Dezső állítja színpadra. A főbb sze­repeket várhatóan Györgyi Anna, Andorai Péter és Pa- udits Béla játsszák. Romain Weingarten: A nyár (költői játék) Egy kislány, egy félkegyelmű bátya, két macska, hat nap és hat éjszaka - ezek Weingar­ten költői kirakós játékának puzzle-darabkái. Szó esik majd csókról, szerelemről, egy gyűrű elvész és megkerül, s miközben Mámon, a szív­tipró légy váratlanul Rómába utazik, a kerti lakban is meg­szakad egy szerelem. A sze­relmespárt - Lila és Pierre a nevük - nem látjuk. A máso­dik napon beköltöznek a házba, az ötödik napon egy­más után távoznak. Nem lát­hatók, nem hallhatók. A négy szereplő mégis ezernyi játék­ban eleveníti meg kapcsola­tukat - egy békés kertben számtalan érzést érzéki gon­dolattá szőve, mialatt ők is át­élik a szerelem, a szenvedély, a válás és a csalódás misztéri­umát. A darabot Almási Éva ren­dezi, a főbb szerepekben a közönség Szinetár Dórát és Paudits Bélát láthatja. Lionel Bart: Oliver (musical) Dickens: Twist Oliver című regényének musical-válto­zata. A dologházi fiút először éheztetik, majd eladják, ko­porsóba zárják, később lopni tanítják Fagin mester „műin­tézetében”. De amikor vélet­lenül segít kizsebelni tulajdon nagyapját, minden jóra for­dul. Bor József rendezésében a címszerepben szolnoki kis­fiút köszönthet a közönség, s Oliver mellett további szere­pek várnak ifjú, szolnoki te­hetségekre. Fagin szerepét Paudits Béla játssza. (A mu­sical egyben az 1994-es évad elmaradt, utolsó premierjének pótlása is.) Amit a bérietekről tudni kell A szolnoki Szigligeti Színház 1995-96-os bérletárai a követke­zők (a bérletek árát három részletben lehet fizetni): Felnőttbérlet: I. rendű: II. rendű: III. rendű: Ifjúsági bérlet: I. rendű: n. rendű: III. rendű: Nyugdíjasbérlet: I. rendű: n. rendű: HL rendű: 1.950 Ft, 1.470 Ft, 990 Ft. 1.140 Ft, 1.020 Ft, 720 Ft. 1.140 Ft, 1.020 Ft, 720 Ft. Bérletek előjegyezhetek 1995. június 15-ig, s 1995. augusztus 14-től pedig vásárolhatók a Szigligeti Színház Szervező- és Jegyirodájában. Címük: Szolnok, Kossuth tér 17-23. Telefon: 56/422-902, 56/426-556, 56/424-063. Nyitva tartás: hétköznap 8 órától 17 óráig, szombaton és vasárnap zárva. A Játékszínben folyik Schwajda: Miatyánk című ko­médiájának olvasópróbája. A darab ősbemutatója október 6-án lesz a Szigligeti Színházban. A főbb szerepeket Almási Éva, Darvas Iván és Garas Dezső játssza. fotó: feb „Ez egy kimondottan férfidarab” Ladányi Andrea rendezi az évadnyitó West Side Story-t Három éves korában kezdett el balettozni. Tízévesen vették fel a balettintézetbe. Az intézet után a Győri Balett következett hat és fél évig, majd Amerikában két és fél évig tanult, illetve egy filmvállalatnál dolgozott. Amerikát Finnország követte, ahol három évig Helsinkiben a városi színház, majd egy évig a Finn Nemzeti Operaház szólistája volt. Hazahívták: a Vígszínházban nagy sikerrel bemutatott West Side Story koreográfusa lett. Azóta is rendszeresen jár vissza Helsinkibe, ahol önálló estjeivel lép a közönség elé. Ladányi Andreával, a világhírű balett-tán­cossal a Szigligeti Színház évadnyitó darabjának, a West Side Story-nak az olvasópróbáján be­szélgettünk, hiszen ő a darab koreográfusa és rendezője is egyben. A világhírű táncosnő rendezőként debütál a szolnoki színházban- Amikor Schwajda megkér­dezte, hogy volna-e kedvem megcsinálni ezt a darabot Szol­nokon, azt tudtam mondani, hogy a vígszínházi bemutatóra hat hónapot készültem: zenei­leg és műfajilag is nagyon mé­lyen „elutaztam” a darabban. Próbáltam magam képezni ma­gam arra, hogy ennek a elké­pesztően fantasztikus műnek meg tudjak felelni koreográ­fusként.- A szolnoki darabban vi­szont nemcsak mint koreográ­fus, hanem mint rendező is be­mutatkozik.- A mostani előadás ennyi­ben tényleg kihívás. Kihívás, amit most megpróbálok megol­dani, s olyan szinten összeöt­vözni, összemunkálni a dolgo­kat, mint a koreográfiában.- A koreográfiában lesz vál­tozás a vígszínházihoz képest?- Vannak részek, amiket megtartok, mert nagyon szere­tek, és azt gondolom, hogy jók, mármint a közönség szempont­jából. Vagyis hat rájuk, kifejezi a zenét. De hát mindenképpen változtatok, sőt zenei változá­sok is lesznek, hiszen a víg­színházi bemutatóban rengeteg lett húzva az eredetiből. Szol­nokon viszont az első hang­jegytől az utolsóig az a darab kerül színpadra, amit Bemstei- nék megírtak.- Állítólag amikor a Spiró- féle társulatból válogattak volna szerep­lőket a West Side Story- hoz, nem na­gyon találtak megfelelő embert. Ez mennyire igaz?- így volt, amit nagyon sajnálok, mert az alapötlet szerint nagy részben a szolnoki tár­sulat csinálta volna az elő­adást. De ez egy kimon­dottan férfi­darab, maszkulin-történet - és az ehhez szükséges embereket nem igazán találtam meg ott. Ugyanakkor fantasztikus do­log, hogy az embernek szabad keze van, amit én a Gyuritól megkaptam, s ezzel a lehető­séggel élve olyan csapatot talál­tam, ahol egészen kivételes hangok vannak.- Úgy tudom, Schwajda sze­retné, ha egész évadra leszer­ződne a szolnoki színházhoz. Van-e erre remény?- Gyuri tényleg megkért, s én ennek fantasztikusan örülök. Hiszem és remélem, hogy tu­dok is ezzel a dologgal élni. Hogy most még nem tudok vá­laszt adni, annak az az oka, hogy elég sok külföldi elfog­laltságom van. Ugyanakkor borzasztóan szeretnék egy tánckart csinálni Szolnokon. Ennek is van akadálya: ezek a gyerekek, akikkel három éve dolgozom, nehezen tudnánk be­illeszteni az életükbe a szolnoki próbákat, egy táncosnak pedig minden nap gyakorolnia kell. Kaptam egy ajánlatot a Schwajdától egy táncestre is, amihez szintén nagyszerű lehe­tőségeim vannak, hiszen tehet­séges koreográfus ismerőseim vannak világszerte. Szeretnék egy mesebalettet is csinálni Szolnokon, hogy ezt a műfajt egy picit jobban megismerjék, s hogy a gyerekeknek legyen va­lami, amin felnőhetnek. Arról is szó volt, hogy Szolnokon én lennék a művészeti vezetője a zenés daraboknak. Nagyon örültem ennek a felkérésnek, s ha az életemet, a körülményei­met össze tudom egyeztetni ez­zel, akkor mindenképpen élnék is a lehetőséggel.-csr­„Jussunk el a Bohéméletig!” Bor József rendező' közel húsz év után újra „itthon” A szolnoki közönség régi ismerőst fedezhetett fel a Szigligeti Színház jövő évadjának plakátjain. Bor József, a Juhász Gyula-, Jászai Mari- és Er­kel Ferenc-díjas rendező közel húsz évi távoliét után újra a Szigligetihez szerződött. Az idősebb korosztály még jól emlékezhet az általa rende­zett, hatalmas sikerrel játszott zenés dara­bokra és az első szolnoki musicalbemutatóra. A következő évadban egy musical és egy ope­rett kerül színpadra az ő rendezésében.- Tizenhét évi távoliét után - néhány „hazalátogatás" kivéte­lével - most jön először hosz- szabb időre Szolnokra. Mi tör­tént önnel az elmúlt években?- Hú, vissza kell térni a het­venes évek végéhez. Mielőtt Székely Gabi színháza felosz­lott Szolnokon, már hívtak Győrbe, hogy csináljunk Kápta­lan-dombi játékokat. Elfogad­tam a meghívást, a játékok mű­vészeti vezetője lettem, s mel­lékesen leszerződtem a Kisfa­ludy Színházhoz is rendező­ként. Az új színház építése azonban minden pénzt fel­emésztett, s nem maradt pénz a játékokra. Ez az én tragédiám: ugyanígy jártam tavaly Siófo­kon. Kilenc évig voltam a győri színház igazgatója, de 1992- ben elfáradtam. Rendeztem az ország minden részén, tettem a dolgomat, majd tavaly eldöntöt­tem, hogy Siófokon csinálok egy nyári zenés színházat, télen pedig egy kisebb kamaraszín­házat. Pénz hiányában ez sem valósulhatott meg.-És utána?- Varrtam össze a sebeimet. Nagyon nehezen viseltem el.- Milyen érzéssel tér vissza Szolnokra?- Szolnokra komoly nosztal­giázással gondolok. Éngem ott neveltek föl: gimnáziumi érett­ségivel, segédrendezőként kezdtem. Felelősségre is vonták az akkori igazgatómat egy ren­dezésem tévéközvetítésekor: mit keresek én ott - rendező­ként? De úgy látszik, ez az én sorsom: mindig vissza kell tér­nem Szolnokra. Tudja, annak idején nagyon jó dolgokat csi­náltunk ott Szakácsi Sanyival, Szombathy Gyuszival, Újlaky Lacival, Baranyai Ibivel. Szol­nok a fiatalságomat jelenti. — Schwajda György azt mondta, hogy a Szigligetinek zenés színház felé kell haladnia, de nem mennyiségi, hanem mi­nőségi értelemben. A tisza-parti közönség pedig szinte ki van éhezve a jó zenés darabokra.- Meg sem tudna maradni az a vidéki színház, ahol nem mű­ködik egy rendkívül erős, igé­nyes zenei tagozat. Ismerem Szolnokot, a közönség igényeit. Szeretnék olyan színházat csi­nálni, amit szeretnek. Annak idején 62-ben szer­ződtem Szolnokra, vagyis '56 után. Olyan színészek voltak oda „deportálva”, mint Mensá- ros László, Somogyvári Rudi, Mádi Szabó Gábor. Most még nem lőttük szét teljesen ezt az országot, nincs '56, de van Bok­ros-csomag, s a nagy színészek el fognak jönni Budapestről, ha meg akarnak élni.- Az Oliver című musicalt, bérleten kívül, „kárpótlásként” játssza a színház . . .- Attól lett bérleten kí­vüli, mert kárpótolni kell a közön­séget - vág a szavamba. - Ez a musical - amit Győr­ben már ren­deztem - egy valódi családi darab.- Hogyan jött az ötlet, hogy a cím­szerepre szol­noki gyereke­ket keresse­nek?- Ezt csak így szabad csinálni, hogy a város érezze: saját tehetségei is lehetőséget kapnak. Imádok gyerekekkel dolgozni, és továbbra is merek amatőrökkel kísérletezni. A da­rabot november 4-én mutatjuk be, de a szereposztásról még nem merek beszélni, mert nem állt össze teljesen a társulat.- A következő évadban ren­dezi Jacobi Viktor Leányvásá­rát is. Ennek a szereposztásáról sem lehet még semmit sem tudni?- Nem nagyon, de a legna­gyobb probléma mégis az, hogy ki lesz a kórus és a tánckar. Meg kell oldani, hogy legyen egy stáb tánckarral, kórussal, zenekarral. A szolnoki szimfo­nikusokkal remekül lehet együtt dolgozni. Nagyon har­coljanak azért, hogy megma­radjon a Szolnoki Szimfonikus Zenekar! Az álmom: kezdjük el kama­raoperáktól, és jussunk el a Bo­héméletig! Cs. Cs. R. ^ ____________am „ Szolnok a fiatalságomat jelenti”

Next

/
Thumbnails
Contents