Új Néplap, 1995. június (6. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-27 / 148. szám

1995. június 27., kedd Körkép 5. oldal Törökszentmiklóson Az áfész 50. születésnapját ünnepli Mász Imre, a Törökszentmiklós és Vidéke ÁFÉSZ elnöke sze­rint két ok miatt tudtak az elmúlt ötven év alatt talpon ma­radni: egyrészt mert a tagok bíztak az áfészben, és mert az áfész mindig tudott alkalmazkodni a körülményekhez. kereskedelmet szeretnék első­sorban fejleszteni, és tizenegy bolttal bekapcsolódni a Cöop üzletláncba. Az ÉKV-tól meg­vették a Felüljáró ABC-t. Még A Tavasz ABC, amelyet még az idén korszerű élelmiszer­áruházzá alakítanak át fotó: korényi éva Amikor 1945. július 15-én megalakultak. 432-en voltak je­len, akik közül tizenöten még ma is élnek. A megalakuló földműves-szövetkezetnél egy­két év múlva beindult a keres­kedelmi tevékenység is. Most 3 ezer 800 tagja van a Törökszentmiklós és Vidéke ÁFÉSZ-nek, (ebből 400 új tag) - 90 millió forintos üzletrész­szel. 600 kívülálló lett üzlet­rész-tulajdonos 12 millió forint értékben. A 400 új tag üzletrész nélkül, alaprészjeggyel vesz részt a szövetkezet munkájá­ban. Az elnök szerint ez is mu­tatja, hogy a tulajdonviszonyok csak bonyolódtak a vagyonne­vesítéssel. A szövetkezeti át­alakulási törvény értelmében megtörtént az átalakulás - kivá­lás, vagyonvesztés. Tavaly több mint 200 milliós saját tőkével rendelkeztek, és több mint I milliárd forint árbevételt mondhattak magukénak. A ta­gok nettó 20 százalék osztalé­kot kaptak és különböző akciókkal, kedvezményekkel, segélyekkel 6 millió forintot. Öt településen (Törökszent­miklós, Kengyel, Tiszatenyő, Tiszapüspöki, Kuncsorba) van­nak jelen 40 kiskereskedelmi és 20 vendéglátóegységgel. Van egy felvásárló és nyolc ipari részlegük is. Gondoskodnak Barta, Bállá, Surján és Szent­tamás ellátásáról is. Az egymilliárdos forgalmuk nyolcvan százaléka az élelmi­szer-kiskereskedelemből szár­mazik, 12 százaléka felvásár­lásból, 6-7 százalék az ipari te­vékenységből. Terveik között szerepel, hogy továbbra is az élelmiszer­az idén felújítják a város köz­pontjában lévő Tavasz ABC-t, amelyből egy korszerű élelmi­szer-áruházát szeretnének ki­alakítani. Az áfész júliusban, a szent- miklósi napokon ünnepli fenn­állásának ötvenedik évforduló­ját. A közös ünneplés is mutatja, hogy az áfész élete összekap­csolódik a városéval. P. É. Játszópark a lapos helyén Bár a falu szélén fekszik, átme­netileg Központi térnek neve­zik Kétpón azt a füves részt, amelynek még idén szeretné­nek időtállóbb nevet adni. S még szintén az idén azt tervezi az önkormányzat, hogy itt par­kot hoznak létre. A kéthektáros területet nem lehet beépíteni, mert ahhoz la­pos, de parknak kiváló hely lenne. A tiszakürti arborétum segítségével választanák ki, mely fafajták bírják az itteni ta­lajt. Az érdekesség, hogy a fá­kat a falusiak vennék meg, vagyis mindenkinek lehetne fája. Akár kettő is. A fa „tulaj­donosának” nevét táblán tün­tetnék fel. A fásítás szeptem­berben kezdődne. Ezenkívül játszóteret, alakí­tanának ki. Az ehhez szükséges faanyag Kifémiélése már él is kezdődött. A munkálatokat a falu április közepe óta fizetett tizenöt közmunkása végezné. Ez lenne az első és egyedüli ját­szótere Kétpónak. ta Természetbúvár- tábor Ecsegfalván A Mezőtúri Református Álta­lános Iskola és Diákotthon, a Benkő Gyula Környezet- és Természetvédelmi Oktató- központ szervezésében 10. al­kalommal nyílik meg Ecseg- falván az ecsegpusztai termé­szetvédelmi és képzőművé­szeti tábor. A tábor lakói általános iskolás gyerekek, akik a „Gyönyörködj a természetben” című megyei rajzkiállításon fődíjat nyertek, a mezőtúri tanulók számára kiírt „Mit tehetünk környezetünk megóvása érdekében?” című környezetismereti versenyen kiemelkedően szerepeltek. A környezetismereti verseny első öt helyezettjének a táborozás ingyenes, tíz főnek pedig ön­költséges, egyesületi támoga­tással. Dr. Krizsán Józsefné tábor­vezető elmondta, hogy a június 27-től július 1-ig tartó táboro­záson a 34 fős gyerekcsoport természet- és környezetvédelmi vizsgálatokat végez, például vízvizsgálatot, szemétleltárt. Megismerkednek az ecsegpusz­tai természetvédelmi terület életközösségével, botanikai megfigyeléseket, madárgyűrű- zést végeznek. Az itt szerzett ismereteket, tapasztalatokat a gyerekek iskolai tanulmányaik, illetve megyei természet- és környezetvédelmi pályázatok, versenyek során tudják fel­használni, alkalmazni. Patkós Éva Ezen a területen jövőre már szép park lehet FOTÓ: Mészáros Kedvence a dinnye meg a szőlő - leve Tiszakürt. Öregszőlő. Ide magas művelési szőlőkordonok, susogó erdők, óriási fák között kacska- ringós homokút kúszik. Errefelé vert tanyát és talált otthont a hatvanéves Mojzinger Sándor meg hites neje, Tamáska Pi­roska. Három gyereket neveltek, a legidősebb már harminchét, a legkisebb egy híján húsz. Bizony régen volt 1968, amikor ideköl­töztek. Két óriási eperfa őrzi a portát, továbbá öt kutya. A gaz­dája szerint kettő éjszakai, há­rom nappali, mindahány protéz­ismentes, jókora fogakkal. Kell is az elrettentés, mert van itt minden, akár a jó boltban. Két fólia, benne paradicsom, uborka, öt hízó, öt hízónakvaló, ugyan­annyi kecske, tíz-egynéhány birka, vagy százötven baromfi meg hetven-nyolcvan gyöngyi. Hogy mit esznek? Szabad a ha­tár, amit látnak, lelnek. A gyön­gyik éjszakára is a szabadságot választják, az akácfákon alsza­nak. Sándor már nyugdíjas, a pár­jának, Piroskának is a postás hordja a fizetést. Bizony az nem sok, így azután ha boldogulni szeretnének, meg kell fogni a munka végét. Meg is fogják, a hajnal veti ki őket az ágyból, és az éjszaka vezeti vissza mindket­tőjüket. Mert ahol ennyi éhes száj kéri a porciót, ott mindig akad munka. Ráadásul dinnyéz- nek is, a gazda messze földön hí­res termelő. Most csak három holdat telepítettek, háromfajta görögdinnyével meg sárgával. A jó dinnyéhez Mojzinger Sándor szerint nagyon sok napfény, eső meg szerencsés üzlet is szüksé­geltetik. Ugyanis sokszor alszik őkelme odakinn a táblákon, ahol először a palántákat fel kell ne­velni, azután meg kell védeni a kártevők ellen, majd valahogyan el is kellene adni. Hogy mi az igazi dinnyés titka? Jó fül kell hozzá, akár a zenekari muzsikához. Bizony ő már bő húsz éve csinálja, akadt ideje megtanulni minden csínját- bínját. Nem véletlen, hogy kedvenc gyümölcse a dinnye meg a szőlő. No nem úgy a maga érett valóságában, bár azt is megeszi. De a leve, amikor kiforrt, az az igazi. Elvégre az efféle nedűről bizton tudja az ember: kapita­lista bor az ártatlan. Hogy mi­ért? Mert legalább ő látta a tő­két. De egyik-másik, amelyiket árulnak... D. Sz. M. A címet alkotó szó egy­előre nem létezik a szó­tárakban, még csak nem is valami olyasféle ösz- szetétel, amely a népet ábrázoló szobrot jelentene. Ilyen szobor készítése egyébként is nagy marha­ság, ép eszű szobrász nem is próbálkozna vele. A „népszobor” egyéni leleményem, ebben a történelmi pillanatban bocsátom tisztelettel a ma­gyar nyelvi közösség rendelkezésére. Bízom benne, hogy ez is lesz olyan jó, mint... no de in­kább elmondom, hogyan találtam rá, és mit jelent. A szolnoki Kossuth téren sétálva megálltam a sok vihart megért, kardtalanul és kalaptalanul ár­válkodó Kossuth-szobor előtt. És akkor belém vil­lant a felismerés: ezt Kő Pál alkotásaként tartják számon, de valójában már nem az, hanem egy népszobor. A szót a népmese, népdal mintájára alkottam. Mert a népmesére és a népdalra sok egyéb mellett az is jellemző, hogy a nép szebb lelkű gyermekei szabadon alakítják. Elvesznek belőle, hozzátesznek, ahogy tetszik, pontosab­ban ahogy jobban tet­szik. Ilyesmi történt (történik?) a szolnoki Kossuth- szoborral is: valakinek nem tetszett a kardja, hát elvette; valaki úgy gondolta, kalap nélkül sokkal kifejezőbb lenne, elvette hát a kalapot. Vagyis alakították, formálták, mint egy népdalt, bizonyos értelemben a mai szobor az eredeti variánsának tekinthető. Igaz, eddig csak elvettek belőle, át­formálással, hozzátétellel még egyetlen művészi hajlamú polgártársunk sem próbálkozott, de ilyen előzmények után már ezen sem csodálkoznék. Lehetséges, hogy amit eddig szimpla vanda­lizmusnak hittünk, az valami egészen új jelenség első felbukkanása a képzőművészetek történeté­ben, s Szolnok egyszer még büszke lesz rá, hogy itt kezdődött... Tudjuk, hogy a nagy újítók sorsa mindig a gáncs és a meg nem értés! Bistey András Népszobor Egy ember, aki ajtót nyit Európára Beszélgetés Habsburg Ottóval, Jászberény díszpolgárával A mai gyerekek is szívesen játszanak királyt, királylánynak lenni pedig sok kislány vágya. A történelemből persze tud juk, királynak lenni nem is olyan jó. Sokuk életét épp királysága ol­totta ki, míg mások száműzetésben élték le életük nagy részét. A királyság elavult államalakulat, s bár van még ilyen, de polgári demokratikus kormányzás mellett. Ha nem történik mindaz Európában, ami történt 1917-ben, 1920-ban, majd 1945-ben, ta­lán hazánk is királlyal büszkélkedhet. A koronát egy nagyon kedves, széles látókörű, nagy műveltségű ember viselné, dr. Habsburg Ottó, akit a minap Jászberény díszpolgárává fogad­tak. Díszpolgárként is igazán neves elődei voltak. Kossuth La­jos, Székely Mihály, Reményi Ede, Gerevich Aladár. Nem hi­ányzik a sorból gróf Apponyi Albert sem, akit személyesen is ismert Habsburg Ottó. Beszélgetésünket ezzel kezdtük.- Száműzetésünk egy részét Spanyolországban töltöttük. Apponyi Albert itt rendszere­sen meglátogatta családunkat, így igazán jól megismerhettem. Minden túlzás nélkül állítha­tom: Magyarország egyik leg­nagyobb államférfija volt. Ha­zánk első nemzetközi diploma­tája is ő volt. Sokat tanultam tőle, nagyon tisztelem máig. Apponyitól ma is lehet tanulni. Ő nagyrészt ellenzéki politi­kusként élte le életét. Példát adott abból, hogyan kell ellen­zékből úgy politizálni, hogy az­zal a nemzet javát szolgálja. Nekem óriási megtiszteltetés, hogy itt Jászberényben dísz­polgárrá fogadtak, ahol Appo­nyi 50 éven át volt képviselő. Ez egy csodálatos szimbólum. Apponyi nagysága abban is megmutatkozik, hogy a magyar alkotmányos elvekhez mindig hű volt. A szent koronát mély­ségesen tisztelte. Ma is a nem­zet alapköve a szent korona, 1100 éves államiságunk jel­képe.- Ón 1979- óta az Európa Parlament mindmáig egyetlen magyar tagja. Hogyan látja Magyarország csatlakozási esélyeit?- Szerencsére voltunk jó né- hányan az Európa Parlament­ben, akik úgy gondoltuk, hogy a jaltai határ nem végleges, abba belenyugodni nem lehet. Hosszú harc volt, míg ezzel a gondolattal mások is megbarát­koztak. Sikerült a külügyi bi­zottságban két év után ezt el­érni. A politikában persze tör­ténhetnek váratlan dolgok is. A nyolcvanas évek elején senki a világon nem mondta, nem gon­dolta, nem is álmodta, hogy a szocialista blokk összeomlik, hogy a jaltai határ eltűnik. Dr. Habsburg Ottó Pláne nem gondolhatta ezt senki, hogy harc, háború, vér nélkül egyszerűen összeomlik a rendszer. Ez majdnem csoda volt. Az európai gondolat kitel­jesedése, az egységes Európa megszületése egészen közeli már.- A délszláv háború azonban ellentmond az Ón törekvései­nek. Úgy tűnik, ez hátráltatja az európai egység létrejöttét. Mi­ként lehetne megoldani ezt?- Ez ügyben, úgy ítélem meg, több politikai hiba is tör­tént. Egyik, hogy az ENSZ- csapatokat odavitték. Az ENSZ igazi politikai vonalvezetésre képtelen. A szerbeket az oro­szok igen erősen támogatják. A volt Jugoszláviában jelen van­nak, rengetek fegyvert adnak a szerbeknek. A nyugatiak politi­kai vezetése is tévesen ítélte meg a helyzetet. Az embargó, tehát hogy a horvátoknak, a bosnyákoknak ne legyenek ne-' hézfegyvereik, szintén hiba volt. Egyik oldalon egy nagyha­talom fegyverei vannak, másik oldalon szinte semmi. Ez nem jó. Csak egyensúlyi helyzetben lehet és érdemes tárgyalni. Hat hónapon belül meg lehetne ol­dani a helyzetet, ha az embar­gót megszüntetnék. Az egyen­súlyt kellene létrehozni, s utána lehet tárgyalni. Többször jár­tam ott, s tudom: a szerbek bár jó katonák, de rossz lelkiisme­rettel harcolnak.- Ön egy nagy dinasztia sarja. Életét azonban olyan nemes ügyeknek szánta, ahol segíthetett embertársain. Mi­ként alakult ez így ?- Nézze, én életem nagy ré­szét száműzetésben, hazámtól távol töltöttem. Az én honfitár­saim voltak a legtöbben, akik­nek hasonló sors jutott, akik a legtöbbet szenvedtek. Egészen természetes volt, próbáltam se­gíteni. Sajnos nem volt ez min­dig sikeres. Távol a hazánktól egészen más erők hozzák közel egymáshoz az embereket. Egé­szen más az érzés saját nemze­tével szemben. Talán kevésbé ismeri a nemzetét, de jobban szereti.- Ez a szeretet segít nekünk bejutni az Európai Unióba?- Úgy gondolom, hogy min­den politikusnak kötelessége Magyarország függetlenségét, szabadságát, békéjét és bizton­ságát elősegíteni. Ezeket úgy lehet teljesíteni, hogy Magyar- ország az Európai Unióhoz csatlakozik. Vannak persze fel­tételek, de ezek teljesíthetők. Ebben a folyamatban nem sza­bad türelmetlennek lenni. A tör­ténelemben ezek az évek egy pillanatnak foghatók fel. Ma­gyarországnak nagy presztízse van, hisz 1956-ban mi nyertük meg a hidegháborút. Ez nagyon fontos momentum. Én a magam szerény lehetőségeivel mindig azon leszek, hogy a magyarság ügyét szolgáljam. Meggyőző­désem, hogy ahol egy ajtó megnyílik, ott be kell lépnünk. Ez nemzeti feladatunk, s köte­lességünk is. Nagyon remélem, hogy Isten ad erőt, s ezt még 2000 előtt valóra válthatjuk.- Ön 83 évesen is nagyon te­vékeny. Minek köszönheti, hogy ilyen fiatalosan él még ma is?- Nagyon eseménydús éle­tem volt. Nagyon szép és érde­kes életem volt, ezt is mondha­tom. Ugyanakkor egész éle­temben dolgoztam. A családo­mért, honfitársaimért dolgoz­nom kellett. Talán ez az egész­ségem titka. Kiss Erika Fél élete a földrajz körül forog Itt a vakáció, sok diák pedig nem tudja, mi a csu­dát kezdjen a hőn áhított szabadsággal. A mező­túri Molnár Ernőre mindez nem igaz, hisz a föld­rajzkönyvek, atlaszok mindig a keze ügyében vannak, ha meg végképp nincs mit csinálnia, hát elő egy térképet, és irány Magyarország. A fiatalember szeptembertől harmadikos lesz a szolnoki Varga Katalin Gimnázium orosz-matek tagozatán, de nem is ez az érdekes, hanem az, hogy a május 15-én megrendezett Lóczy Lajos országos földrajzverseny aranyérmese lett. Ernő barátunk nem is sejti, honnan ered ez az irdatlan nagy földrajzszeretete, csak azt tudja, hogy a fél élete e körül forog. Általános iskolá­ban divat volt helyesírás- meg olvasóversenyekre járni, neki viszont ehhez nem fűlt a foga. így megkérte osztályfőnökét, neki bizony keressen egy jó kis földrajzversenyt. így került a Teleki Pál nevével fémjelzett versenyre, amit természe­tesen megnyert. A középiskolában aztán sorra jöttek a megmé­rettetések és dicsőségek, legutóbb ez az országos, előtte azonban még egy megyei első helyezés is dukált neki. Az írásbelin száz pontból 94-et ho­zott össze, majd következett a szóbeli forduló, ahol végül is 29 döntős kollégát előzött meg. Kedvenc területe Magyarország gazdaságföld­rajza, de nap mint nap előkerülnek a világgazda­sággal foglalkozó könyvek is, hisz lassan, de biz­tosan szeretné megismerni a Föld minden táját és népét. Azt mondja, nagy tárgyi tudása van már. az igazi élmény viszont az, amikor utazhat, és úgy szerezhet tapasztalatokat. Szüleivel gyakran utaznak külföldre, évente pedig mindig sor kerül egy nagy hazai túrára is. Áz a nagy vágya, hogy beutazza egész Európát, és eljusson Brazíliába és Kanadába. Mellékesen megjegyzi, hogy idén részt vett a harmadikosoknak megrendezett orosz OKTV-n, ahol országos 17. lett, és egy sikeres nyelvvizsga mögött áll. Hogy mik a további ter­vei? Jövőre mindenképpen elindul a földrajz OKTV-n, ahol jó eredményt kellene elérni, érett­ségi után pedig irány valamelyik egyetem. Hogy melyik, az még kérdéses. Viszlay Anita

Next

/
Thumbnails
Contents