Új Néplap, 1995. június (6. évfolyam, 127-151. szám)
1995-06-24 / 146. szám
szombat Nyugdíjasok Fóruma 11. oldal Június A kármennyire is boron- gós, esős, zivataros volt az első fele, ez bizony már nyár. Aminek talán a legjobban a nyugdíjas örül. No nem azért, mert a hasát süttetni szereti a strandokon - kinek van már arra manapság pénze -, hanem azért, mert ilyenkor nincs fűtés, nem kell szénért, fáért, gázért, távfűtésért ezreket kiadni, mint télen. És mivel a nappalok is hosszabbak, a villanyfogyasztás is kevesebb, pláne ha a tyúkokkal fekszik az idős ember - mármint nehogy sértésnek vegye valaki, olyan korán nyugovóra tér, mint a tyúkok. Igaz, ártalmai is vannak a nyárnak. Első számú a gyümölcs, amire akármilyen fogatlan, öreg, beteges az ember, vágyik. Hát az idén legfeljebb tíz dekákra vágyhatott eperből, fél kilókra meggyből, cseresznyéből - persze nem akkor, amikor először megjelent a piacon, akkor csak megnézte, szemével ízlelgette. Gondja nem a gyümölcs miatt volt a piacon, hanem a burgonya miatt. Amíg az új meg nem jelent, régiért nem restelltek 130- 140 forintot is elkérni. Pedig az idős ember, ha már húsra nem futja, legalább krumplival szeretne jóllakni. Nos, az idén maradt a tészta, a maga gyúrta, nyújtotta, ami jó sós rátéttel, édessel, ami van. Még mondják, hogy az egészséges táplálkozás hosszabbítja az életet! Júniusban persze másért is aggódhatott a nyugdíjas. A gyerekeiért, akik, úgy tűnik, nehezebben nevelik ezentúl az unokákat, mert nem jár már mindenkinek júliustól a családi pótlék. Ki tudja, akik megállapították a családi jövedelemhatárokat, mennyire vannak tisztában a lakásfenntartás, az iskoláztatás költségeivel, s tud- ják-e, egy három-, négytagú családnak hétvégi élelemre mennyi kell? A nyugdíjas tudja, és sajnálja, meg ha csak teheti, segíti a gyerekeit. Csakhogy aligha teheti, hiszen már megint felröppent a hír, valós tényként: négy százalék lesz a szeptemberi emelés. Mondják, azért, mert az aktív dolgozók bére sem emelkedik 15-18 százaléknál többel. Igen, ez meglehet, így van, bár a mostani magánosodó iparban, mezőgazdaságban, kereskedelemben ember a talpán és ész a fejében, aki biztosan ki tudja ezt számolni. Még akkor is, ha az APEH is kimutatta, a vállalkozói adóbevallások szerint bizony nagyon szerény jövedelműek vállalkozók. Biztosan azok is, akik autócsodákon közlekednek, rádiótelefonnal bűvölik egymást meg a szegényedő társadalmat, akiknek most a nyáron az a legnagyobb gondjuk, hogy az olasz vagy a spanyol, netán a görög tengerparton töltsék a szabadságukat. Közben pedig már kiszámolták, csak az idén és csak májusig több mint 30 százalékos az infláció. Akkor még adjunk hálát az Istennek, hogy Bokros Lajos pénzügyminiszter, a 16 milliós végkielégítéses, nem mondott álljt a parányi, a négyszázalékos nyugdíjemelésre is. Bár ki tudja, várhatóan a parlament még a nyári, rendkívüli ülésszakon dönt erről az emelésről - addig még eszébe juthat derék pénzügyminiszerünknek, hogy minek már megint a 3 milliónyi nyugdíjasnak többletpénzt juttatni, amikor olyan nehéz helyzetben van az ország, hogy csak bankvezéri végkielégítésre meg bankkonszolidációra futja, a költségvetés terhére... Az idei június nem örvendezteti meg különösebben az ország népét, a nyugdíjasokat sem. Hozzászokunk lassan, s már a szemünk sem rebben, a hozzáértő politikusaink ígérik: már 1997-ben, ’98-ban jobb lesz. Uraim! - kiáltana rájuk az ember -, de hát azt meg is kellene érni! Vagy jobb, ha fogynak az öregek? Otven év után - újra együtt Ez aztán igazán nem csalás, nem ámítás! A képen látható vidám hölgyek június 10-én Szolnokon, a Belvárosi Általános Iskolában 50 éves találkozón vettek részt! Első ránézésre hinné-e bárki, hogy kicsit fölül vannak a hatvanadik életévükön is? Pedig micsoda években voltak csinos csitrik, s micsoda nehéz évtizedeket tudnak maguk mögött! Hiszik-e, hihető-e hogy ők, az akkori végzős polgáristák petróleumlámpa fényénél tanultak, s hogy a háború utolsó fél esztendejében még iskolájuk sem volt igazán, nemhogy osztály- termük? Akkor az iskolában hadikórház volt, ők tanultak az iparosoknál meg a Verseghy- ben - a lényeg: végeztek, indulhattak az életbe, ami ugyan nem sok jót ígért. S lám, 1995-ben itt vannak, jókedvvel, nagy boldogsággal újra együtt. Jöttek a kis haza minden tájáról, mert átélték egy új népvándorlás korát - s mert akartak többet tudni, jobban élni, értelmesebben dolgozni. Van közöttük tanár, nem is egy, főhivatalnok és banki szakember, múzeumi főigazgató-helyettes és idegenvezető, több nyelven beszélő diplomás, áruházvezető és beosztott kereskedő, könyvelő, szakalkalmazott, háziasszony - és szinte mindenki hozta a gyerek (gyerekek), az unoka (unokák) képét, meg olyan nagy szeretetet Csoportkép hölgyekkel egymás iránt, ami talán manapság már nem is létezik. Áhítattal teli, szeretetteljes szemekkel néztek az egyetlen, még élő tanárra - Nagy Gizellára -, aki a Varga Irénke, a kutató-kezdeményező világ legtermészetesebb hangján azt mondta nekik: kislányok! És előtte egy nappal együtt mentek a temetőbe. Tanáraik, egykori igazgatójuk, Csekey Ilona sírjánál verssel emlékezett Deméné Bohács Piroska: Igazgató néni, Csekey Ilona / Itt állunk sírodnál / Régi diákjaid, kikért négy éven át sokat fáradoztál / Bizony, ötven éve, hogy minket útra bocsájtottál /... Mindahányan kívánjuk, békében nyugodjál... És emlékeztek az azóta elhunyt osztálytársakra. Égett a gyertya a katedrán, valahány szál, mind egy-egy régi társ vagy tanár. Mert ők sokan voltak, tulajdonképpen kétosztály- nyi gyereklány végzett akkor, 1945-ben. Nem is mind egyszerre, maradtak utóvizsgázók is szeptemberre, mert akkor értek haza a háborús menekülésből. Miért épp most, miért az ösz- szefogás? Varga Irénkének, aki Veszprémben él, eszébe jutott, s előbb a Képes Újságban, utóbb a népesség-nyilvántartónál kezdett kutatni. Hol, merre él az egykori leánypolgári 1945-ben végzett ötvenegy leánya? És hol vannak, akik később tértek haza? Nos, nem jött el mindenki, de harmincán mondták el életüket; hová, merre sodorta őket a sors, mivégre végezték - s ölelték, sze- retgették egymást, mintha tegnap váltak volna el. Van köztük özvegy, elvált, beteges és makkegészséges, még mindig dolgozó és már nehezen, nehézkesen járó. Egyikük csak úgy tudott eljönni, hogy jó fia kocsiba pakolta, s elhozta Szolnokig. Másikuk maga vezette kocsiját, Pesttől vígan elfurikázott idáig. Olyan szeretettel jöttek, hogy tán lekötözni se lehetett volna őket. Az ember velük fiatalodott, nevetett, örült az életnek. Ennél nagyobb eredménye tán sosem volt még ötvenéves találkozónak! Legyen hát hatvanadik is! FOTÓ: MÉSZÁROS Megalakult MSZOSZ-koordinációs bizottság Még pontosabban: az MSZOSZ Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Képviseletének Nyugdíjas Koordinációs Bizottsága a neve annak a nyugdíjasszervezetnek, amely a közelmúltban kezdte meg működését a Szakszervezetek Házában Szolnokon, a Sza- páry u. 23. szám alatt. Ä bizottság elnöke Gombás Gáborné, elnökhelyettesei: Pozsonyi Miklós és Varga Sán- dorné. Egyelőre 15 szakmai szakszervezet képviselői vannak a megalakítok között, de a szervezés ideje nemrég kezdődött, valószínűleg a megye minden nagyobb településéről résztvevői lesznek. Eddig a vasas, a bőrös, a vasúti, a papíripari, vegyipari, az építők, a kereskedők és a kommunális szakszervezetek képviseltetik magukat a bizottságban, amelynek máris vannak vidéki tagjai is, Jászberényből és Martfűről. A koordinációs bizottság célja és feladata a megyében élő időskorúak érdekeinek egyeztetése, képviselete és védelme. Véleményt, javaslatokat alakít ki az időskorúakat érintő jogszabályok kidolgozásához, valamint társadalmi problémákat továbbít megyei, illetve országos szervezetekhez, fórumokhoz. Jó kapcsolatokat kíván kialakítani a megyei önkormányzat vezetőivel, az önkormányzatokkal általában - így a polgár- mesteri hivatalokkal - valamint a területi társadalombiztosítási igazgatóság nyugdíjas és egészségügyi kérdéseivel foglalkozó szerveivel. A bizottság tagja lehet minden nyugdíjas-egyesület, bármely nyugdíjasszervezet - azzal, hogy a bizottság tiszteletben tartja ezek önállóságát, soha semmilyen kérdésben egyetlen nyugdíjasklub vagy -szervezet életébe bele nem szól. A koordinációs bizottság állásfoglalását a kollektív egyetértés alapján hozza meg, meghozatalával konszenzusra törekszik. Üléseit negyedévenként, illetve szükség szerint tartja. A bizottság megválasztott tagjai most a szervezés nehéz heteit élik. Igyekeznek a megye minden városában feltérképezni és megkeresni minden nyugdíjasklubot és -szervezetet, s az együttműködés érdekében folytatnak tárgyalásokat ezek vezetőivel. Ezt maguk között az elnökségben úgy mondják - s ebben igazuk van -, hogy a szervezet megerősítése a cél. Tudják, a már csatlakozott szervezeteken túl rendkívül sok nyugdíjas érdek- és kulturális szervezet van a megyében. Először a megye városaiban kérik fel ezeket együttműködésre, majd a nagyobb falusi nyugdíjasszervezetekkel keresik a kapcsolatot. Igaz, most a nyáron az elnökség is szünetet tart - a nagymamákra, nagypapákra szükség van családban -, de szeptember elejétől már hetenként szerdán, a Szakszervezetek Házában lévő, 1-es számú nyugdíjasklubban várják az érdeklődőket. Remélhetőleg ez a szakszervezeti kezdeményezés segít majd sok olyan nyugdíjasnak, aki nem tudja, hol keresse társait, sorsközösségi barátait. Az agilis elnökség vállalja az összefogást, segítséget minden nyugdíjas gondjában és minden szervezeti kérdésben is. Még egyszer hangsúlyozzuk, csak azt nem vállalják, hogy már meglévő, évek, évtizedek óta jól működő nyugdíjasklubokat önállóságuk feladására ösztönözzenek. Szépkorúak szavalóversenye zajlott kedden és szerdán Szolnokon, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Nyugdíjasok Egyesülete szervezésében és rendezésében. A negyedik alkalommal megrendezett versenynek a Helyőrségi Művelődési Ház adott otthont. Az ország sok tájáról érkezett hatvan nyugdíjasnak gazdag programot biztosítottak a rendezők. Képünkön a verseny egyik résztvevője, Balázs László Pápáról. Július végi fórumunkban a kétnapos rendezvényt értékeli majd az egyesület elnöke. fotó: m j Az oldalt összeállította: Sóskúti Júlia Színes, családi magazin Nyugdíjas Faragó István főszerkesztő, dr. Szegő Tamás főszerkesztő-helyettes jegyzi azt a színes, képes újságot, aminek első száma júniusban jelent meg, 16 oldalon, 54 forintos áron. A lapot és olvasóit Göncz Árpádné köszönti jókívánságaival. Az első, bemutatkozó szám szerzői között van Knoll István, Kopátsy Sándor, Fehér Klára, Bányai János és Vitray Tamás. Adja Isten, hogy minél több nyugdíjasnak teljen havonta a megvásárlására. Ebben az esetben ugyanis biztos, hogy hosszú életű havilap lesz a Nyugdíjas, amit szívből kívánunk! Tudja-e? Hazánkban jelenleg 102 önkéntes kölcsönös biztosítási pénztár működik. Közülük 94 nyugdíj-, hat egészség- és két önsegélyező pénztár van. Taglétszámuk várhatóan rövidesen eléri a 200 ezret. A rövid élet titka: a korai nyugdíj Nagy, országos napilapban jelent meg ezen a címen Veér András, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet főigazgató főorvosának tanulmánya. A szerző - nyilván tudományos és gyakorlati tapasztalatokból - levezeti, hogy a korai nyugdíj, a tétlenség az ereje teljében lévő embernek a korai halált hozza. „Közismert, hogy a nyugdíjazás - főleg a kényszerű nyugdíjazás következményeként az ember feleslegesnek érezheti magát, anyagilag lecsúszik, a társadalom perifériájára szorul, kiszolgáltatottá válik” - írja, és sajnálkozik a nyugállományba kerülők élethelyzete miatt, akiknek nincs miért felkelniük nap mint nap, nincs miért felöltözniük, reggelente harcba indulniuk. Csak a postás csenget rájuk havonta egyszer, kevéske nyugdíjjal. Aztán a társadalom is lekezeli, s aki érzékeny lelkületű, egy-két év alatt roncsolódik az egészsége, kialakul a depresszió, a magas vérnyomás, jobban elhasználódik a szervezet, mint aktív korban. A tudós orvosnak biztosan igaza van. Lehet, ő sosem találkozott még külországi nyugdíjasokkal, akik utaznak, pihennek, világot látnak, megvalósítják mindazt, amit a munka szorításában nem tehettek. Következésképp hosszú, kiegyensúlyozott életűek. Persze az is lehet, nem találkozott még olyan, mondjuk martfűi, három műszakos munkarendben negyven évig dolgozó emberrel, aki úgy elhasználta magát a korai kelésekkel, késői nyugvásokkal, a különféle, egészségére ártalmas szerekkel, hogy jó, ha egy-két évig élvezi - „élvezi” - nyugdíját. És nem találkozott olyan nőkkel se, akik egy-két-három gyerek nevelése mellett két műszakot lehúztak 30-35 évig szövőgyárakban, akik hajnalban keltek, előre elkészítették az ebédet a nyári kulcsos gyerekeiknek, s akik szabad szombaton, vasárnap nem kirándultak, hanem mostak, vasaltak, takarítottak. És nem találkozott olyan pedagógussal sem, aki 40 év áldozatos munka után most fut, legyen valami kis nyári elfoglaltsága, hogy a téli hónapokra megvegye a tüzelőt, mert a nyugdíjából nem telik. És nem tudja, hány nyugdíjast mardos az idegesség a munka nélküli családtagok miatt. Meg hányán lázonganak, amikor olvassák, mennyire emelik lakbért, hogy már megint drágább lett a mindennapi. Egy a lényeg: tudományosan megmagyarázni, nem kell a korai — „korai” — nyugdíjazás, abba hal bele az ember. Meg kell várni a 65 évet, ami után már úgysem kell nyugdíj. Tiszta nyereség, nem? Kinek is? Üdülni jó A II. negyedévi kedvezményes üdülésekről már írtunk. A Hun- guest Travel, a Nemzeti Üdülési és Utazási Iroda Kft. szolnoki, Szapáry u. 23. szám alatti központjába megérkeztek a III. negyedévi üdülési lehetőségekről a tájékoztatók. Az iroda munkatársai elsősorban a meleg vizes üdülőket ajánlják olvasóinknak. így Gyula, Zalaka- ros, Hajdúszoboszló, Bükkfürdő és Hévíz üdülőit. Érdeklődni a szolnoki 379-049-es telefonon lehet. A nyugdíjasoknak kedvezmény is jár: 10 ezer forint alatti nyugdíjas öt, a 10- 15 ezer közötti járandóságú négy, a 20-30 ezer forint közötti nyugdíjjal rendelkezők 2000 forint támogatást kaphatnak. Ha a munkahely is akar és tud segíteni, onnét is jöhet egy kis pénz az üdüléshez. Szeptembertől még sokfelé lehet üdülőjegyet kapni. Sajnos a balatoni üdülőjegyek már elfogytak, így oda az utószezonba sem kapható beutaló.
