Új Néplap, 1995. június (6. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-17 / 140. szám

Nézőpontok Öreg este volt már, gyéren vi­lágított a település közvilágí­tása. Kissé fáradtan, lehangol- tan ültünk a kocsiban, alig vártuk, hogy hazaérjünk. Egy mellékűtról akartunk rátérni a főútra, de egy Lada kombi előttünk állt és balra indexelt, jelezvén, hogy arra akar ka­nyarodni. Teltek a percek, de a főúton erős forgalom zajlott, nem sikerült a manővert vég­rehajtania. Nem tudni, mi történt, talán elvesztette türelmét a vezető, talán néhány másodpercre ki­hagyott a figyelme, de hirte­len a gázra lépett, a kocsi az úttestre gördült, és egy balról érkező terepjáró teljes sebes­séggel belerohant. Óriási volt a csattanás, az­tán csönd lett, nagy csönd. Megállt a forgalom. Az autó fényszórói bevilágítottak az összetört kocsi ablakán. Lát­tuk, hogy a vezető ül még né­hány másodpercig, aztán ol­dalra hanyatlik.- Hívja valaki a mentőket! Szólni kell a rendőröknek! - hallatszottak az izgatott kiál­tások.- Vegyük ki a kocsiból a sérültet! - javasolta egy férfi.- Nem szabad hozzá­nyúlni! - intette le egy másik. - Ki vállalja a felelősséget ha a mozgatás miatt valami baja lesz? Kilométer hosszan állt a kocsisor. Az emberek kiszáll­tak az autókból, a baleset helyszínére siettek. Óráknak tűntek a vánszorgó percek. Sem a rendőrök, sem a mentő nem jött.- Egyáltalán él még? - kérdezte riadtan egy nő. Mintha csak válasz lenne, a kocsiból nyöszörgés hallat­szott. Végre egy férfi elszánta magát. Az autóhoz lépett, le­térdelt a sérült mellé, halkan nyugtatgatta — Nincs semmi baj. Mindjárt itt az orvos. Az embereket fojtogatta a tehetetlenség, és haragosan néztek a fiatal srácokra, akik a helyi szórakozóhelyről jöttek biciklikkel, kismotorral. Kí­váncsian bekandikáltak az au­tóba, egymásnak ecsetelték hol vérzik, mije tört el a sé­rültnek. Közben vicceket me­séltek, nevetgéltek, lökdösőd­tek. Láthatóan egyáltalán nem érezték át a helyzet súlyossá­gát. Nehezemre esett, hogy ne szóljak rájuk, de aztán még­sem tettem. Ugyan mit mond­hattam volna nekik?! Hogy szégyelljék magukat, amiért nem éreznek együtt szörnyű helyzetben lévő embertársuk­kal? Egyáltalán megértettek volna? Az ő generációjuknak valószínűleg nem ugyanazt jelenti ez a tragikus baleset, mint az idősebbeknek. Ők, akik kicsi koruktól fogva nap nap után látják a véresebbnél véresebb háborús jeleneteket a tévé képernyőjén, talán im­munisak a szenvedésre. Ami­kor a videotékák filmjei közül legjobban a thrillereket és a horrort keresik, ugyan miért várjuk, hogy a valóság bor­zalma megdöbbentse őket?... Ä & ____________A tetoválás öltöztet ______ Ú j divatőrület a felsőtest tetoválása. A diszkrét és ízléses motívumok, főleg ha színesek, egyesek szerint öltöztetnek. Főleg azoknak ajánlják, akik szeretnek valami egyedivel, különlegessel elütni az átlagostól. Csak egy probléma van: a díszítések maradandók, a divat változásával sem egykönnyen tüntethetők el. FEB/GAMMA Apa is, fia is örököl Megismertettük olvasóinkat Ferenc történetével, aki meglehetősen különc módra élte életét. Amolyan magá­nak való ember volt, aki arra törekedett már kora fiatal­ságától fogva, hogy miha­marabb önálló egzisztenciát teremtsen. Édesanyja halála után apjával és öccsével élt egy lakásban, de az ő társa­ságukat sem kereste különö­sebben. Igyekezett keresete nagy részét félretenni, így aztán még 30 éves sem volt, amikor saját otthonába köl­tözött. Nem gondolt család- alapításra, élettársi kapcso­latba sem lépett senkivel, tovább folytatta zárkózott életmódját. Minden pénzét régiségek, műkincsek vásár­lására költötte. Amikor kö­zel 50 évesen váratlanul el­hunyt, hatalmas vagyon ha­gyott maga után. Mivel írá­sos végrendelet nem maradt utána, felesége, gyermeke nem volt, megindult a vita apja és öccse között, kit illet meg a hagyaték. * * * Mivel Ferenc végintézke­dés nélkül halt meg, ezért a törvényes öröklés szabá­lyai érvényesülnek. A fel­menők és az oldalrokonok jogunkban csak akkor örökölnek, ha az örökha­gyó után sem leszármazók nem maradtak, sem házas­társ nem maradt. Leszármazó és házas­társ hiányában az örökha­gyó szülei örökölnek fe­jenként egyenlő részben. Ha valamelyik szülő bár­milyen okból kiesett az öröklésből, érvényesül a helyettesítés elve, vagyis a kiesett szülő helyén ennek leszármazói örökölnek. Példánkban tehát a Fe­renc után maradt hagya­ték felét életben maradt édesapja, míg másik felét - ami Ferenc édesanyjának járna, ha életben lenne -, az édesanya kiesése miatt, annak leszármazója, tehát Ferenc öccse örökli. Dr. Mosonyi Csaba Szabadságom esete a krumplival Gyerekkoromban sohasem ettünk takarmány­krumplit. Kora ősszel, amikor kiszedték a krump­lit az elszáradt bokrok alól, a rendesebb család mindjárt szét is válogatta: a rózsaszín külön ku­pacba ment, azt sütötték, főzték, ették. A sárgát is külön szedték: jó lesz a disznónak. Aztán, amikor a malacoknak hatalmas edényben odatették főni a sárga krumplit, és arra vetemedtünk, hogy meg­kóstoljuk: elhúztuk a szánkat, fintorogtunk: ez bizony nem ízlik. Miért jutott eszembe mindez? Azért, mert ta­karmánykrumpli került az asztalomra. És még ennek is örülhetek. Mostanában egyre inkább meg kell barátkoz­nunk azzal, hogy ránk köszöntött a nagy szabad­ság meg a demokrácia, és most már nemcsak az olajat hozzuk külföldről, hanem - mert tönkre­ment a mezőgazdaság - a krumplit is. Tavasszal már külföldi krumplit ettünk. Ötkilós zsákokban árulták a piacon. Én is vettem egyet, legalább el­tart egy darabig. Hazavittem, kibontottam: a fele romlott volt. Vidéki barátnőm épp akkor vendégeskedett nálunk: „Mi otthon a malacoknak adunk ilyet” - jegyezte meg. Aztán küldött egy csomaggal. De elfogyott az is. Most megint kikényszerültem a piacra. Vettem egy kiló krumplit, 1 amerikai dol­lár árát fizettem érte. Otthon megfőztük, és kiderült, sárga krumpli ez bizony a javából, az, amit a parasztember ta­karmányként rak a disznók elé. Nem volt jó, pe­dig petrezselymet is tettem egy részére, hátha el­veszi az ízét. Aztán a maradék főtt krumplit meg is sütöttük, talán úgy ehetőbb. Végül a gyere­kemnek „briliáns” ötlete támadt: dobjuk ki. Én felhördültem: Megőrültél? Egy dollárt fizettem érte! Különben jól érzem magam. Tavasz van, reg­gelente hallom a madarak csiripelését a házunk előtti fákon, az oroszok évek óta hazamentek, és én szabad vagyok. Eldönthetem, hogy kidobom a takarmány­krumplit vagy megeszem. Paulina Éva Hihetetlen történet Vendégriasztó vendéglő Vannak napok, amikor összejön minden. Amikor estére kelve úgy sóhajt fel a kárvallott: de jó, hogy vége van! Rossz álmaimban ne jöjjön elő! Ezeken a keddeken, szerdákon, csütörtökön mindenki beleköt az emberbe. A főnöke kákán is csomót keres, az ügyfél ordít és értetlenkedik, a buszon rátipornak a lábára, az ajtóval odacsukják a kezét, a boltban be­csapják x forinttal, a barátnője pedig negédesen megjegyzi: ideje lenne fogyókúráznia, mert hovatovább úgy néz ki, mint egy „keverintett kád”. Szóval, mire vége felé közelít a nap, semmire nem vágyik job­ban, mint hogy beleessen az ágyba, és elfeledje az egészet. Biz’ ez volna jó, de lehetetlen. Az élelemmel megtömött cekkert még haza kell cűgölni, és neki­látni a vacsorakészítés fennkölt ceremóniájának. Még akkor is, ha egy porcikája sem kívánja, hogy ceremóniamester legyen. Képzeljük el, micsoda öröm, ha e helyzetben a megértő társ odalép asszonyához, és a fülébe duruzsolja: Ne bajlódj vele! Gyere, menjünk el vacsorázni!” Gyors öltözés, egy kis kence­fice, és már fel is búg az autó, hogy a szomszéd városkában lévő kedvelt csárdájukba szál­lítsa utasait. Igaz, nem gyerek már az idő, 8 óra is elmúlt, s az orvosok óva intenék a gyomor ilyen késői megterhelésétől, de kit érdekelnek most holmi intel­mek. Gyertyafény, egy kis mu­zsika, finom csontleves, főtt ga­lambtojással, szaftos pacal vagy egy ínycsiklandó fűszeres be­tyárpecsenye .. . Még belegon­dolni is gyönyörűség. Mire megérkeznek, egészen derűs kedvük kerekedik, öröm­mel köszöntik az ajtóban ácsorgó pincért. Nagy vidáman lépked­nének befelé, de a férfiú útjukat állja: - Sajnos zárva vagyunk, kérem - mondja. Meghökkennek: De hisz még fél 9 sincs! Nem 10 óráig szól a nyitva tartás?- De igen - hangzik a válasz, de ha nincs vendég, bezárunk.- Mi nem vagyunk azok? - horkannak föl, de választ nem kapnak, csak egy sajnálkozó mozdulatot. Eloldalognak. Belenyugsza­nak a változtathatatlanba. E fe­ledhető nap méltó befejezése ez a intermezzo. Mit kaphattak volna mást, mint egy vendégriasztó vendéglőt? . .. Seprűs prostituáltak Különös ötlete támadt egy bra­zil kisváros polgármesterének: bezáratta a vöröslámpás háza­kat, és felfogadott 17 prostitu­áltat - utcaseprőnek. Az ország északkeleti részében fekvő Aqua Preta polgármestere, a 24 esztendős Cesar Romara de Nascimento Lyra ilyen módon akarja felszámolni a prostitú­ciót a 38 ezer lakosú városban. A vállalkozó kedvű prostituál­tak az utcasepréssel havi 26,5 dollárnak megfelelő pénzt ke­resnek, s ehhez még 33 dollár értékű élelmiszerjegy is járul. Brazíliában a havi minimálbér 110 dollárnak felel meg. Mint utcalányok átlag öt és fél dol­lárt kaptak egy-egy „kliensük­től”. „Most szabadon sétálha­tunk az utcákon” - mondta a 43 éves Maria de Barros, aki 14 éven át űzte a világ legősibb mesterségét. Hozzátette: „Rá­adásul most még a férjes asz­szonyok is szóba állnak ve­lünk”. A köztisztasági munkát nem vállaló prostituáltak na­gyobb városokba költöztek. Lyra, Brazília legfiatalabb pol­gármestere többek közt azzal indokolta a nyilvános házak bezárását, hogy a negyedben oly mértékben fokozódott az erőszak, hogy utóbb hetenként már egy gyilkosság is történt. Meghalt egy 450 kilós férfi Alexandriában meghalt egy 450 kilós súlyú férfi. Elefanti- ázisban szenvedett, és semmi­féle kezelés nem segített rajta. A 45 éves férfi holttestét húsz tűzoltó és egy daru segítségé­vel tudták csak elhozni a kór­házból. A beteget néhány hó­nappal ezelőtt vitték lakásából kórházba. Már akkor szükség volt a tűzoltóság segítségére. Lakóházának egyik falát le kel­lett bontani, mert nem fért ki az ajtón. Az elefantiázis olyan be­tegség, amelynek következté­ben a bőr és a bőr alatti sejtek megvastagodnak. 99 év után újra virágzik a kaktusz Nagy számban vonz látogató­kat Oxford botanikus kertjébe egy Közép-Amerikában honos kaktuszfajta, amely 99 év után idén ismét virágot hozott. A várhatóan mintegy hat hétig tartó ritka természeti jelenség a klímaberendezés tavaly nyári meghibásodásának eredménye. Az egyméteres kaktuszon az üvegház hőmérsékletének át­meneti megemelkedése után hajtott ki az időközben négy­méteresre nőtt virághajtás, amely a múlt héten váratlanul virágba borult. A több száz bimbóból fehér és sárga szir­mok bújtak elő. Az angol uta­zók által a híres egyetemi vá­ros botanikus kertjének aján­dékozott kaktusz utoljára 1896-ban virágzott. A száz­évenként egyszer élvezhető ritka látvány számtalan érdek­lődőt vonz az oxfordi botani­kus kertbe. Oxfordon kívül Nagy-Britanniában csak az edinburghi. botanikus kertben létezik hasonló növény. Annak virágzását 50 év múlva várják. Alvást előidéző vegyület Egy vegyület, amelyet az ál­mos macskák hátgerincéből vontak ki, talán hozzásegíti az álmatlanságban szenvedők millióit az egészséges alvás­hoz. A vegyület felfedezője Steven J. Henriksen, a kalifor­niai Scripps kutatóintézet tu­dósa. Azt írta, hogy a vegyület olyan anyag, amely segíti a sej­teket, hogy összeköttetésbe lépjenek az aggyal. A tanul­mányban Henriksen azt állítja, hogy a vegyületet valószínűleg gyógyszer formájában is előál­líthatják majd. Ha ez sikerül, olyan álomba ringatja az em­bereket, hogy másnap kábult- ság, fejfájás és kimerültség nélkül ébrednek fel. Henriksen álmos macskákat 18 órán át nem engedett elaludni. Ezután folyadékot vett az állatok hát­gerincéből. Ezt a folyadékot összehasonlította alvó macs­kák gerincéből vett folyadék­kal. Az analízis kimutatta, hogy az alvástól megfosztott állatok gerincfolyadékában fel­lelhető az a vegyület, amely a természetes alvást előidézi. Henriksen és kutatócsoportja ezután kipróbálta a vegyületet patkányokon. Miután beoltot­ták vele a rágcsálókat, azok gyorsan elaludtak. Természe­tes alvásról volt szó, amit a hőmérséklet csökkenése és bi­zonyos szemrezgés is kimuta­tott. A felfedezők szerint leg­alább kétévi laboratóriumi munkára lesz szükség, mielőtt emberi használatra szolgáló gyógyszer készül a felfedezett vegyületből. Kutya is talál szemet Szokatlan várakozásra kény­szerül egy brit éjszakai klub tu­lajdonosa: árgus szemmel fi­gyeli, mikor adja vissza a má­sik szemét egy kutya. Az eset előzménye: a Floyd névre hallgató terrier egy óvatlan pil­lanatban bekapta Geoff Woods műszemét. Az ötvenkét éves férfi azért vette ki a kék gömbű üveget, hogy megtisztítsa. Ez azonban a kutya falánksága miatt - mondhatni - „fordítva sült el”. Mivel az üvegszem 600 brit fontba került, azaz több mint százezer magyar fo­rintot ér, Woods éberen figyeli a kutya minden mozdulatát. Mint mondja, ha végre felbuk­kan a szem, alapos tisztogatás után nem lát semmi okot arra, hogy ne viselje ismét.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents