Új Néplap, 1995. június (6. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-10 / 134. szám

1995. június 10., szombat 3. oldal Hazai Tükör i—----------!...................................................................1.........................:■_______i________i___ N yeregben a frakcióvezető? A fővárosi biciklisek szervezetének „Felültetünk” ak­cióját, amely a leginkább környezetbarát közlekedést népszerűsíti, az MSZP parlamenti frakcióvezetője, a Felső-Jászság országgyűlési képviselője, Szekeres Imre személyében ne­ves „reklámember” támogatja. Képünkön a politikus a Parlament előtt pattan nyeregbe. FOTÓ: FEB/DIÓSI IMRE Szegényedik a kultúra is Igény van, pénz nincs Egyre nehezebb helyzetbe kerül a kultúra és a kulturális in­tézmények. Már att, ahol egyáltalán még léteznek ilyen intéz­mények. De vajon milyen erőfeszítés van egy-egy koncert vagy színházi előadás mögött? Hogyan jut el ma a kultúra a közön­séghez? Milyen buktatókon keresztül? Erről beszélgettem a martfűi művelődési ház igazgatójával, Emészt Pétemével.- Ahhoz, hogy ma meg le­hessen hívni egy produkciót, az intézménynek kell hozzátenni az ár 40-50 százalékát. Óriási a kínálat- Nehéz elhozni egy műsort Martfűre?- Ma már nem. Óriási kínálat van. Martfű rendkívül igényes, csak nagy nevekre jönnek be az emberek a művelődési házba. Ki akarnak kapcsolódni, nem kívánnak drámát. Persze ez nem jelenti azt, hogy a közön­ség nem fogadja be a komoly, igényes műsorokat. Mert nem­csak mindig a szórakoztatást kell nézni, fontos az érzelemre és értelemre is hatni. Ugyanak­kor megfigyelhető, hogy kezd kialakulni egy saját értékrend is, tudunk örülni egymás pro­dukciójának. Egy helyi rendez­vény, egy „Ki mit tud?”, egy iskolai alapítványi bál meg­mozgatja az egész várost. Ezeknek óriási értékük van. A művelődési háznak fontos sze­repe van a város életében: mert ide el tud jönni egy moziba, egy színházi előadásra a gyerek, itt helye van minden rendezvény­nek és minden korosztálynak.- Azt mondják, a kultúra te­rületén egyre kevesebb a pénz. Ez érezhető itt is?- Nálunk meghatározó az önkormányzati támogatás. De pályázatokon is részt veszünk. Pályázatok nélkül sokkal sze­rényebb lenne a lehetőségünk, még akkor is, ha alkalmanként csak 30-50-80 ezer forintot nyerünk. De ez arra elég, hogy elhozzunk egy pódiumműsort vagy egy gyerekszínházat. Ér­dekes módon változott az em­berek érdeklődése, a helyi ese­mények, rendezvények sokkal inkább érdeklik őket, mint ko­rábban. Persze, kimozdulunk a városból, busszal elmegyünk színházba, koncertre. De arra már nem futja, hogy kockáztas­sunk is. Most például a Rolling Stones-koncertre jelentkeztek négyen-öten. De 150 ezer forin­tot kellene befektetni azért, hogy vegyünk mondjuk 30 da­rab 5 ezer forintos jegyet, mert azonnal fizetni kell. És nem biztos, hogy el is tudnánk adni ebben a városban ennyi jegyet. Ilyen esetben nem lehet koc­káztatni. Kevesebb műsor- Mennyibe kerül manapság egy jó koncert vagy színházi előadás?- Ma már 150 ezer forint alatt nem lehet jó színvonalú produkciót elhozni. Inkább azt mondanám, hogy 150 és 300 ezer forint között kell számolni. Most, hogy a költségek növe­kedtek, megtörtént a honorári­umok tb-járulék alá vonása, ak­kor sem tudunk többet fizetni. És ha valami nem 200 ezerbe kerül ezután, hanem 250-be, akkor annak az a vége, hogy kevesebb műsort tudunk el­hozni.- Azt mondják, a közönség elfordul a kultúrától. Önnek mi a tapasztalata?- Én azt látom, hogy igény van, pénz nincs. Egy-egy csa­lád évente 3-4 alkalomnál több­ször nem ad ki nagyobb össze­get a kultúrára. Még így is, hogy 4-500 forintos belépőink vannak. Sokan inkább eljönnek egy helyi táncversenyre, ahol csak 100 forintot kell fizetni. A művelődésre való igény nem csökkent, csak nagyon sok em­ber mérlegel. Kevesebb határsértő, több embercsempész Május végéig 17 százalékkal kevesebb jogsértést követtek el a magyar államhatáron, mint az elmúlt év hasonló időszakában, ugyanakkor az embercsempé­szek száma két és félszeresére nőtt ezen idő alatt. Krisán Attila ezredes, a határőrség szóvivője pénteken arról tájékoztatta az MTI-t, hogy az elmúlt hónap végéig 8269 személlyel szem­ben kellett jogsértés miatt in­tézkednie a határőröknek, míg az előző év hasonló időszaká­ban ez a szám meghaladta a 10 ezret. A legtöbb jogsértés a magyar-osztrák és a ma­gyar-román határon történt, míg a legkevesebb az ukrán és a horvát szakaszon. Az elkövetők több mint egyharmada román, és csaknem 25 százaléka jugo­szláv állampolgár volt. A szó­vivő beszámolt arról is, hogy míg tavaly öt hónap alatt 43 embercsempészt fogtak el, ad­dig az idén már 102-t, csaknem 1500-an pedig hamis útlevéllel próbáltak meg belépni az or­szágba. Kézre került 15 áru-, 13 fegyver- és lőszer-, 6 kábító­szercsempész, valamint meghi­úsították 159 lopott autó kivite­lét az országból. (MTI) Mentálhigiénés konferencia A mintegy fél esztendővel ez­előtt megalakult Magyar Men­tálhigiénés Szövetség pénteken Budapesten tartotta I. konferen­ciáját. A rendezvény résztvevői elfogadták a szövetség program- nyilatkozatát. Török Iván elnök az MTI-nek elmondta: a szövet­ség célja, hogy a mentálhigiénés szemlélet a humán szolgálatok egészét áthassa. Elsősorban azonban a közművelődésben, a közoktatásban, az egészségügy­ben, a szociális gondoskodás­ban, a tömegtájékoztatásban és az egyházakban dolgozókra, il­letve a polgári kezdeményezé­sekre számítanak. (MTI) Az apostolok öröme! „Áldás közben eltávozott tő­lük, és fölment a mennybe. ... Aztán nagy örömmel vissza­tértek Jeruzsálembe. Állan­dóan ott voltak a templomban, dicsérték és magasztalták Is­tent.” (Lk. 24, 52-53) Az em­ber élete sok olyan elszakadást tartalmaz, amely maradandó nyomot hagy bennünk. Visz- szaemlékszünk az általános iskolában töltött nyolc évre, megígértük, hogy öt év múlva találkozunk, aztán gyakorlati­lag így soha többé nem jön össze az osztály, ha egyáltalán összejön. Aztán ott a középis­kola, ahol már többen hűsége­sek vagyunk az ígérethez, és akár a külföldre szakadtak is vissza-visszanéznek. De nagy kérdés a felsőoktatás, ahol ritka kivételtől eltekintve, alig-alig gyűlnek össze a pa­dokat együtt koptatok. Azért mégis, ha újból visszatérünk régi iskolánkba, megdobban a szívünk! Itt tanítottak engem! És szedhetjük sorjába a belénk gyömöszölt tudást, a ránk eről­tetett erkölcsi normákat - amikből a mai napig élünk -, a huncutságainkat és a tanárok szeretetét vagy éppen szigorát. Úgy gondolom, Jézus is komoly követelményt állított az apostolok elé, amikor köve­tésre szólította fel őket! Fe­szült figyelemmel hallgatták minden szavát, és talán még a szemük sem rebbent, amikor mennybemenetelét szemlél­ték. Pedig minden valószínű­ség szerint tudták, hogy ugyanúgy nem látják többé, hacsak nem követik. Azonban bíztak benne, mert megígérte a Vigasztalót, aki majd min­denre megtanítja őket. Azt a Szentleiket, aki megerősítette őket, és megerősít minket is. A Jézustól való elválás az apostolok számára nem egy szomorú esemény, hiszen a Szentírás tanúsága szerint örülnek! - Ezzel szemben a mai ember számára a nagy vá­lások tele vannak szomorú­sággal (házastársak esetében a gyermekek, halálesetnél a hozzátartozók), és ki mer ilyenkor örömről beszélni? - Pedig ha valakiknek, az apos­toloknak lett volna okuk a szomorúságra. De mégis, ak­kor mi a titka az Ő örömük­nek? - Az, hogy pontosan tud­ják Jézus az Átyához megy, mert befejezte földi működé­sét. Lejárt az ideje. Elérkezett az óra. Ennek a korszaknak vége. Ez azonban nem azt jelenti, hogy nincs tovább! Ezután jön a szentlélek tüzes nyelvek alakjában, megerősíteni az erőtleneket, tökéletessé tenni a gyarlókat, a tisztátalanokat megtisztítani, a csüggedőket lelkes buzgósággal eltölteni és az Ige hirdetésére alkalmassá tenni! Nyilvánvaló, hogy ezt az örömhírt nem lehet besava­nyodva és szomorúan közvetí­teni. Az apostoloknak is szük­ségük volt a közös imádságra, hiszen az imádság idején min­dig a jeruzsálemi templomban voltak, amíg ki nem tiltották onnan Őket. Nem tétlenül áll­tak és várták a Szentlelket, ha­nem keresték az Istennel való közösséget. Tudták, hogy Jézus az Atyához ment, és ez elég volt nekik az örömre. Meg is kap­ják a megígért Szentleiket, és mind a mai napig minden apostolutód részesül ebből a kegyelemből. Tőle kapjuk mindnyájan a küldetést, de nem mind tudtuk megtartani az örömöt és a buzgóságot. Pedig ahhoz, hogy Krisztus­nak újabb követői legyenek, akiket mi vezetünk az Úrhoz, és esetleg a helyünkre állja­nak, ez elengedhetetlenül szükséges! A diákok életében gyakran előfordul, hogy túlnőnek taná­raikon, szellemben és bölcses­ségben. Ezzel szemben tudjuk, hogy nálunk soha nem történ­het meg az, hogy a tanítvány nagyobb legyen a Mesternél! Ennek ellenére én tudok örülni annak, hogy tanítvány lehetek, hogy mondhatom az örömhírt és hogy vannak, akik ezt elfo­gadják. Sokan tanárok és diá­kok is tudnak most örülni, mert igaz, vége ennek a tanév­nek, de ott lebeg szemünk előtt a jövő, melyben a közös munka gyümölcse érlelődik, tovább folytathatják tanulmá­nyaikat, némelyek „nem kö­zépiskolás fokon”, és én gratu­lálok nekik, mert valahol kö­zös az örömünk! Tudjuk, nem hiábavaló! Jaczkó György gör. kát. parochus Mintha a fogunkat húznák... Igen, mintha a fogunkat húznák, úgy értesülünk az újabb és újabb elképzelésekről, amelyeknek az a lényege, hogy ezentúl fizetni kell a nem sürgősségi fogászati ellátásért. De vajon mit mondanak erről a fogorvosok egy hónappal az új rendszer bevezetése előtt? - kérdeztük Dr. Csordás József szolnoki fő­orvost:- Mi is egymásnak ellent­mondó híreket, véleményeket hallunk. Már az idén azzal kezdték az évet, hogy azt mondták, átszervezik a fogá­szati hálózatot, de hogy ho­gyan, azt nem árulták el. Fölvetődött, hogy legyenek magánfogorvosok, akiket a biz­tosító az elvégzett munka után fizet. Két hete azt mondták, hogy új finanszírozási rendszer lesz, más pontszámokkal, mint eddig. Nemrégen viszont azt olvastam, hogy szabadáras lesz a fogászat.- Az, hogy téríteni kell vala­mit az ellátás díjából, mennyi­ben fogja visszatartani a bete­geket?- Ha már úgy vetődik fel a kérdés - és nagyon sok család­ban úgy vetődik fel -, hogy vagy fűtök vagy eszem, vagy a gyereket taníttatom vagy fog­orvoshoz megyek, akkor ide fog jönni a legutoljára. Nyilván minél kevesebb beteg jelenik meg a fogászaton, annál több lesz az elhanyagolt fogazat. A legújabb hírek szerint a 18 év alattiak, a 60 év fölöttiek és a sorkatonák részt vehetnek az ál­lami fogászati ellátásban, a többieknek fizetni kell. A beteg által fizetett díj felét téríti a tár­sadalombiztosítás.- És mégis, milyen árak le­hetnek?- Ezt nagyon nehéz kiszámí­tani, mert most még nem tud­juk, hogy az új finanszírozási rendszerben mi mennyibe fog kerülni. Mint ahogy azt sem tudjuk, hogy velünk mi lesz. Körülbelül a fogászatok sze­mélyzetének 40 százaléka munkanélküli lesz, többé nem lesznek közalkalmazottak sem. De egy hónappal az átszervezés előtt még sem a szakmai, sem a felügyeleti szervektől nem kap­tunk semmiféle tájékoztatást. Mi is az újságból meg a tévéből értesülünk a tervekről. Egy vi­szont már most látható: a lakos­ság jó része kikerül az ellátás­ból. Az elhanyagolt fogak miatt kialakult betegségek (pl. gyo­morbetegségek) gyógyítása azonban jóval többe fog ke­rülni. Ha a jelenlegi árrendszert nézem, a fogpótlásnál eddig az anyagot a társadalombiztosítás fizette, a beteg csak a fazondí­jat. Ha ez már megváltozik, kb. a jelenlegi díjak kétszeresét, há­romszorosát kell fizetni a be­tegnek. Ha erre rászámolom a fogorvos meg az asszisztens dí­ját meg a rendelő fenntartását, akkor azt mondom, hogy há­romszorosát, négyszeresét kell fizetni. A szomorú az, hogy a szolnoki fogászat a hetvenes években országos modell volt, de az utóbbi években csak visz- szafelé fejlődünk. Érdekképvi­seletünk nincs, demokratikus jogaink nincsenek. Ez a privati­zált ellátási rendszer nem olyan kecsegtető, mint mondják, sem az orvosnak, sem a betegnek egy egyre szegényedő ország­ban. - paulina ­Rendeletek születtek Zagyvarékas. A község kép- viselő-testülete megalkotta 12/1995. (V. 26.) számú rende­letét a község önkormányzatá­nak szervezeti és működési szabályzatáról, valamint 13/1995. (V. 26.) számú rende­letét az önkormányzat idei költségvetésének módosításá­ról. A rendeletek megtekinthe­tők munkaidőben, a polgár- mesteri hivatalban és a könyv­tárban. Fradi-szíwel Szolnok. A Fradi Baráti Kör egyre nagyobb intenzitással tevékenykedik a megyeszék­helyen is. Klubnapjaik sorában június 13-a és 27-e a követ­kező két dátum (ekkor a Mó­kus büfében találkoznak), jú­nius 20-án a HEMO-ban (Tán­csics u.) pedig baráti találko­zón ismerkednek a százszáza­lékos teljesítménnyel bajnok­ságot nyert női kézilabdacsa­pat néhány tagjával. Még egy csemegét tartogatnak a Fradi- szurkolóknak, június 17-én a Ferencváros-Parmalat foci- bajnokira” indítanak autó­buszt. Az érdeklődők korláto­zott számú jegyhez (tagoknak 250, másoknak 400 Ft-os áron) a Gólya étkezőben még hozzá­juthatnak, naponta 16 és 18 óra között. Egy nehéz döntés Jászárokszállás. A legutóbbi testületi ülésen döntés született az önkormányzatnál és intéz­ményeinél szükséges létszám- leépítésről. A tizenöt százalé­kos csökkentést nem sikerült megoldani, így is a dolgozók 10,6 %-ának kényszerülnek felmondani. Ezzel a lépéssel az idén félmillió, jövőre pedig már tizennégymillió forint lesz a megtakarítás összege. Kedden üléseznek Újszász. A helyi képviselő- testület kedden 15 órakor tartja következő ülését, melyen ak­tuális témákat vitatnak meg. A főbb napirendi pontok között tájékoztató szerepel az egész­ségügyi és szociálpolitikai bi­zottság tevékenységéről, ezt követően az őrsparancsnok számol be a közrend, a közbiz­tonság helyzetéről. „Kincskeresős” diáksiker Szolnok-Szandaszőlős. A „Kincskereső” című, főleg gyermekek számára megjelenő irodalmi folyóirat ebben a tan­évben is meghirdette országos műveltségi vetélkedőjét, ezút­tal Európai mozaikok címmel. Több fordulón keresztül igen változatos feladatokkal tették próbára a gyermekek tudását, ügyességét, akik gyakran ko­moly könyvtári kutatómunka árán jutottak csak el a megol­dáshoz, de akadt olyan felad­vány is, melynek során dicső­ítő verset kellett írniuk a lóte- tűről, a vízilóról. A Szandaszőlősi Általános Iskola 4. c osztályának csapata ügyesen vette az akadályokat - harmadik helyezést ért el. Ju­talmuk vásárlási utalvány, emellett a csapat két tagja részt vehet a nyári Kincskereső tá­borban Kecskeméten, július 7- e és 18-a között. A szép ered­mény természetesen Lóczi Ist­vánná tanítónő munkáját is di­cséri. Alapítvány a diákokért Az utolsó tanítási nap kulturális bemutatóval telt a tiszaföldvári Hajnóczy József Gimnázium­ban. Az iskolaszék alapítványt hozott létre a szociálisan rászo­ruló tehetséges diákjaiért. Az alapítvány támogatására rende­zett bemutatóval többnyire a szülők segítségét kérték a ren­dezők. A részvételi díj önkéntes pénzbeli felajánlás vagy termé­szetben nyújtott adomány volt. A fellépő diákok derekasan kitettek magukért, igencsak megdolgoztak az adományo­kért. Ez a megdolgozás azon­ban nem szó szerint értendő, mert a gyerekek óriási kedvvel és örömmel mutatták be pro­dukcióikat. A szülőknek és di­áktársaiknak olyan oldalukról mutatkozhattak be, amelyről még nem ismerték őket. A színvonalas, változatos műsor­ban láthattunk, hallhattunk da­lokat, szavalatokat, hangszer­szólókat. Bravúros szám volt az ugróköteles bemutató vagy a pompongyakorlat. Méltán arat­tak nagy sikert a németül, ango­lul és oroszul előadott történe­tek, mesék is. „Ültek” a poénok, s a nézők szeméből olykor kicsordult a könny a nevetéstől, amint a kamaszok a felnőttek tudtára adták gondjaikat, bajaikat. Kedvesen karikírozták a szülők értetlenségét, mindentudását s azt, hogy mennyire nem érti szülő a gyermekét. A műsoros délelőtt folyamán megmutatták az életrevaló diá­kok, hogy jó helyre kerül a szü­leik által adományozott több mint 150 ezer forint és a sok egyéb felajánlás. G. A.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents