Új Néplap, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-09 / 107. szám
1995. május 9., kedd Jászsági Körkép 5. oldal Újra kéne születni Banán csak ünnepkor jut az asztalra Kis Béla nem volt mindig jászárokszállási lakos. A hatvanhét éves férfit Jászágó külső részén a szülői házban hozta világra egy tanyai bába. Hárman voltak testvérek. Kicsit talán jellemző arra a korra, hogy nem minden gyermek volt szerencsés a világrajövetellel: - Elve születtünk mindhárman, és meg is maradtunk - tartja fontosnak elmondani az idős ember. Béla bácsi volt a középső gyerek, nővére, öccse van. 1976-ban a sors rávitte, hogy lakhelyet változtasson. Gyermekei, munkakörülménye változása miatt költöztek be az Árokszállás közeli tanyára, ami olyan, mint egy erőd. Idebent a városban is van egy házuk, de itt alig tartózkodnak. Béla bácsi 1959-től 1987-ig dolgozott a téeszben. Előtte egyéni kisgazda volt. Szüleinek földje összesen 23 hold területű volt. Most Béla bácsi hat hektár földön gazdálkodik. Földje a tanya körül is van, de amúgy három helyen található. Árpa, kukorica, lucerna, búza terem rajta. A terményt állataival eteti fel. Marhája, disznaja, baromfija van. Gépekben nem dúskál, de azért van traktora Kis Béla meg hozzá való nyolc munkagép, viszont másik nyolc is kellene még. Nem nagyon jó már ilyen korban egyedül gazdálkodni.- Akkor volna jó, ha fiatalabb volnék, meg minden eszközöm megvolna. Most mindenkire várni kell, hogy mikor ér rá például a vegyszerező, meg aztán a másik is. Időközben pedig lehet, hogy idejét múlta már a művelet - mondja. Az ágói tanya szomszédságából nősült 1956-ban. Felesége szülei is kisparasztok voltak, annyi különbséggel, hogy ott hét gyerek volt. A boltban délidőben már kevesen vásárolnak Egymás mellett Jásztelek központjában három élelmiszerbolt is dacol az áremelésekkel. Egy közülük a nagy ABC, amelyet tavaly vett vissza egy bérlőtől a Jászsági ÁFÉSZ. Mindjárt mellette, szinte az ABC-nek nekitámasztva a minap nyílt újra egy kisbolt új tulajdonossal. Azért újra, mert ennek helyén működött már egy apró ABC, ami tavasszal elköltözött a templommal szembeni volt téeszhúsboltba. Ez a templommal szemközti bolt tehát már régi. A Família Kis ABC vezetője Bakai Istvánná. Marika 2 éve vezeti a boltot. A kisbolt kicsivel nagyobb, mint az előző helyen. Nagyobb a raktár is. Az árukészlet kissé változott: itt nincs annyi zöldség, viszont van papír- és írószer. A forgalom? Nem rosszabb, mint az előző helyen volt. Mit vesznek a vásárlók? Általában tejet, kenyeret. A Tea és a Csikós kolbásznál drágább áru nincs is. Vajon megérzi-e az áfészes nagy ABC a két, közeli konkurenciát? Molnár József üzletvezető szerint csak kezdetben érződött a versenytársak hatása. A vevők kipróbálták, milyen, aztán visszarendeződött minden. Különben is, a segélyezések, fizetések után van csak „vásárlóerő”, aztán csak a kenyér és a tej fogy. Találós kérdés: hatra 40 ezer, havonta, mi az? Válasz: mai nagycsalád jövedelme. Igen, hat emberre havi 40 ezer forint jut a jászapáti Bo- lyós Istvánéknál. Vagyis fejenként nincs 7 ezer forint! Tulajdonképpen azt hinné az ember, nincs itthon senki Bo- lyóséknál. Aztán előkerül az egyik nagylány, aki átkalauzol a nagymamához, ahol édesanyja kertítést fest. Kisöccse is ott van. A legidősebb lány osztálykiránduláson feledi a tanulást, míg az édesapa dolgozik. Nem baj, amit lehet, azt Mária, a feleség is el tudja mondani. Kezdjük a gyerekekkel. Van tehát két lány (15 és 14 évesek) és két fiú (9 és 5 évesek). István, a férj a szövetkezetben dolgozik, telefonközpontos és fűtő. Mária hivatásos anya, a legkisebb fiúval van itthon. Betanított munkás volt. Az ön- kormányzattól kapja most „fizetését”, a gyereknevelési támogatást, ami 7800 forint. István nettóban 32 ezret visz haza családi pótlékkal együtt, ami 15 ezer forint. Vagyis kettejük keresete nem éri el a 40 ezer forintot. Mária olykor kap az ön- kormányzattól 4 ezer forint segélyt. Á nem egészen 40 ezer forintból most 17 ezer a rezsi, mert paradicsomföld művelésére hitelt vettek fel. Két hónapig ennek összege 10 ezer forint, aztán a felére csökken, és tart februárig. Közben újabb hitelt kell majd felvenniük a leszedésre. Ami pénz marad, abból veszik meg a tüzelőt. Korábban ezt a zárszámadási pénzből vették meg ... A lakáson szerencsére nincs tartozás, mert örököltek. Van hát gond bőven: hátuknak kell 23 ezer forintból megélniük egy hónapban. A két nagylány bizony igényelné a ruhákat, a cipőket, ezt-azt, de persze a fiúk is a játékokat. A legidősebb lány, hogy elment kirándulni, 5 ezer forintba került a kistafírungozása: vettek egy farmert, egy cipőt, egy utazótáskát és még kisebb holmikat. A nyugdíjas szülők segítettek ebben is, a mamától kértek kölcsön. A legfélelmetesebb hónap a szeptember. Az idősebb lány tankönyvére elment az anyasági, a többeiknek nagy nehezen összekaparták a pénzt. A három iskolás gyerek sokba kerül. Arra számítottak, majd a paradicsompénzt megkapják szeptemberre, de csak októberre lett belőle valami. Csak akkor vehették meg a tüzelőt is. Élelmiszerre mi jut? Napi két kiló kenyér elmegy. Fizetéskor a ház asszonya vesz egy csomó májkonzervet, az kerül a hónap végén az asztalra. Időnként vesznek egy turistát - az a szalámi a csúcs, hiába is hirdetik a Picket. Gyümölcs? Almára nem futja! A banán, a narancs születésnapi ajándék. A befőtt pedig már elfogyott. Mindenből a legolcsóbbat veszik: a ruhából, a tisztálkodási szerekből. Máriának fodrászra alig telik. Pedig mindenki megfogja a munka végét. A kertben ott a vetemény, a paradicsomföld is mindig ad munkát. A kisebb lány már dolgozik, a Szuperinfót hordja. Miért vállaltak mégis négy gyermeket? Egy: kezdetben nem volt ilyen sanyarú az élet; kettő: a házaspárnak 7 évig nem sikerült a gyermekáldás. Ennek megoldása után azonban jöttek a gyerekek. Az első megszületése után azt mondta Mária: ő annyit sírt egy gyerekért is, hogy ha a sors sokat ad neki, egyet sem vetet el. Három: mindebből már látszik, nagyon szeretik a gyerekeket... Amikor megszülettek a gyerekek, soha nem kellett arra gondolniuk, holnap lesz-e kenyerük, lesz-e mit enniük. Két éve van, hogy nem tudnak a fizetésből kijönni. Mindig büszkék voltak arra, hogy nem kell kölcsönkérniük, de ma ezt a tartást lentebb kellett adni. Nemsokára ballag a kisebbik lány. Szeretnének egy családi ebédet, de lehet, le kell mondaniuk róla. A sok keserűség mellett rosszlelkűek is sújtják a családot. Nemrég ellopták tőlük a tornácra kitett, javításra váró hűtőszekrényt és a kisbiciklit, aminek pótlása lehetetlen. Egész egyszerűen nincs rá pénz. A nagycsalád egy része Széthordott épületek Többfelé is látni a földeken mezőgazdasági épületeket, amelyek elhagyatottan állnak. Dacolnak az idővel, ami hamarosan végez velük. Ebben az ember is segít: valakik szétbontják az építményeket. Lopják, hordják a Jászsági Állami Gazdaság Jászladány és Jászkisér között elterülő egykori sertéstelepének egyik épületét is. A könnyűszerkezetes építmény oldalai egyre fogynak. Állítólag a kerítés sincs jobb helyzetben, egy szakaszon már annak is csak hűlt helyét lehet találni. A telep négy éve vár vevőre, áll kihasználatlanul. Hajdan pedig itt nagyüzem volt. Végzetes döntés? Akár súlyos következményekkel is járhat a minapi jászárokszállási önkormányzati képviselő-testületi döntés, miszerint a város működtetésében marad a Deák Ferenc Gimnázium. Hogy miért? Elmondja Szikra Ferenc, a város polgármestere.- Az volt az előterjesztésem, hogy adjuk át a gimnázium működtetését a megyei önkormányzatnak. Ugyanis az ön- kormányzati törvény 70-es paragrafus I. bekezdése azt mondja ki, a megyei önkormányzatnak kötelező a középfokú oktatási intézmények fenntartása, működtetése, ugyanakkor a helyieknek nem.- Mi ezelőtt öt évvel szabadon választott feladatként vállaltuk a gimnáziumot, hiszen a pénzügyi helyzet korántsem volt a maihoz képest ilyen rossz. Úgy láttuk - egyébként ma is úgy látjuk -, hogy ez a mi gimnáziumunk, ne adjuk át. Nem véletlenül fektettünk sok pénzt bele. Csakhogy. A törvény által kötelezően előírt feladatokra sincs pénzünk, nem hogy a nem kötelezőkre. És bizony a gimnázium működtetése számunkra nem kötelező. Akkor pedig adjuk át. A másik indokom ugyanis úgy szólt, hogy előfordulhat, esetleg önkormányzatunk csődbe kerül. Egy ilyen helyzetben a támogatás megadásának egyértelmű akadálya, ha az önkormányzat nem vet ki helyi adót - ezt már megtettük - , vagy olyan feladatot lát el, ami számára nem kötelező.- Ezt vittem tehát a képviselő-testület elé, de a képviselők 9:5 arányban leszavaztak. Szerintem a testület csak lelki tényezőkre alapozva döntött így, nem pedig az észérvek alapján. Csakhogy a gimnáziumnak adott évi 10 millió forintos támogatásunkat valahonnan meg kell takarítanunk. Elvonni pénzeket pedig már csak a személyi juttatásokból lehet. Gondolkodunk hát azon, hogy a ruhapénzeket elvonjuk, amin 6 millió forintot lehet megspórolni. Erről ismét a képviselő-testület dönt. A gimnázium maradását tehát megszavazták, mégpedig négy évre előre. Időközben ugyanis nem lehet meggondolni a dolgot. És ha közben tényleg csőd lesz?- Úgy érzem, a tanári kar és néhány szülő félreértelmezte a lobbyzást. Ennek eredményeként a városban az terjedt el, hogy meg akarjuk szüntetni a gimnázimot. Pedig csak a működtetést akartuk átadni, a tulajdonjog a miénk maradt volna. Még arról is szó volt, hogy a testület megszavaz l vagy 3 millió forintot. Milyen jól járt volna a középiskola, ha a megyei normatív támogatás mellé még tőlünk is kap pénzt! De így sem sikerült az elképzelést megvalósítani - tette hozzá a polgármester. Másképp is lehet csinálni A ház vakítóan fehér és tiszta Ha felvetődik az a szó, hogy cigány, az emberek többségében felsejlik a kép: kiszáradt, semmit nem termő, „döngölt” földű udvarok, lepusztult, ablaktalan házak, szurtos lánykák, fiúk siherahada, dologta- lan felnőttek, akiktől retteg a falu népe és baromfiudvara. Ezért is meglepő, hogy Jász- jákóhalma legszélén, egy pi- rinyó ház - ahol cigány asz- szony lakik - ragyogóan rendbe van téve, az udvaron borsót húz az ég felé a tavaszi nap sugara, a porhanyós részen pedig kibúvásra vár a krumpli. Az alig 25-30 négyzetméternyi ház tűzhelyén ebédet főz a háziasszony, Banya Bé- láné, akit Bangó Máriaként jegyeztek az anyakönyvbe. Hárman várják a finom illatot kigőzölgő ételt, két kislány és egy nagyobb fiúunoka. Mária néni 74 éves, de ha kellene, keresztül tudná ugrani az embert, olyan jól tartja magát. Pedig nem volt könnyű az élete. A pásztói születésű lányt 1944-ben vette feleségül Banya Béla. Ezután került Jákó- halmára. Öt gyenneket nevelt fel Mária néni, miközben csak férje dolgozott; zenész volt. 1976 óta özvegy az idős asszony, aki hogy valamicske járadékot kapjon, nyugdíjazási ideje előtt elment dolgozni. Persze előtte is dolgozott hol erre, hol arra, nem bújt ki a munka alól. Hol házaknál mosott, vasalt, tapasztott, hol borsót, paradicsomot, uborkát szüretelt. Tíz éve lakik itt a kis házikóban, ahol csak a villany van bevezetve. Ezt a fia építette, aki idővel máshol építkezett, így édesanyja „örökölte” tőle a házat. Unokái száma tizenhárom, ezt egyből tudja. Dédunokái számát viszont alig tudja ösz- szeszámolni. Végül megállapodik, hogy ezek száma hat. Hat elemit végzett, akkor annyit kellett járni. Gyermekei közül nem mind végezte el a nyolc általánost, mert - elmondása szerint - a szegénység „elküldte” őket dolgozni az iskolapadból. Cigány létére mindig szorgalmas, tisztaságszerető volt. Kicsi, a körülményekhez nagyon szépen berendezett lakásába még papuccsal sem megy be, a nem létező küszöb előtt leteszi azt. A kertet is becsülettel műveli. Kell belőle a zöldség, mert kevés a nyugdíj. Elkészült és átadták a sportolóknak Alattyánban a futball- klub igen korszerű öltözőjét. Már csak kisebb simítások vannak hátra környezetében, úgymint: járda- és kerítéskészítés, tereprendezés. Antal József brigádja végzi a munkát , ahogyan az építkezés is az ő kezük nyomát dicséri. Ha hinni lehet a szóbeszédnek, a megyében nem sok klubnak van ilyen szép épülete. Elkészült egyébként a füves pálya melletti edzőpálya durva földmunkája is. A terep egyenes, később csak tárcsázni és füvesíteni kell. Az oldalt Tóth András készítette
