Új Néplap, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-05 / 104. szám

1995. május 5., péntek 7. oldal Huszonkét szervezet 203 szobában a megyeházán Szerteágazó feladatokat lát el Megkérdeztük Varga Fe­rencet, a megyei önkor­mányzat ellátó szervezeté­nek igazgatóját: - Milyen feladatokat látnak el? Feladataink közé tartozik - válaszolta - a dolgozók mun­kafeltételeinek biztosítása, a jóléti célokat szolgáló üdülők, hétvégi pihenők működtetése, hasznosítása, a 400 adagos hi­vatali konyha-étterem, büfé üzemeltetése, a protokolláris vendéglátási feladatokra is te­kintettel. A ’94-es évben 596 rendezvény volt a díszterem­ben és a kistermekben, ez kö­zel 50 százalékkal több az előző évinél. Az irodahelyisé­gek, közterek takarítása, a por­taügyelet, a telefon-, telex- központ, postai szolgálat ellá­tása, a biztonságtechnikai, tűz­és munkavédelmi előírások érvényesítése is a mi dolgunk.- Mennyien dolgoznak a megyeházán? Mekkora alap­területen, mennyi hivatali szoba található? A közelmúltban készítettük el a házi telefonkönyvet. Eb­ből is megállapítható, hogy csak a megyeházán 22 szerve­zet 295 dolgozójának elhelye­zéséről kell gondoskodnunk. A három közigazgatási szék­házépület (megyeháza, a me­gyeháza mellett lévő II. sz. székházépület és a volt Szol­noki Járási Hivatal épülete) alapterülete több mint 8200 négyzetméter. Az irodai szo­bák száma pedig 282. A me­gyeháza alapterülete megha­ladja a 6200 négyzetmétert, szobáinak száma 203.- Milyen a megyeháza álla­pota? Úgy hallottuk, a felújí­tási munkálatokat pénz hiá­nyában leállították. A megyei önkormányzat több mint 320 millió forint forráshiánnyal küzd, s ezt nem Varga Ferenci - A megye­háza felújítását hosszú ideig halogatni nem szabad. szabad tovább növelni. Az is igaz, hogy a megyeháza felújí­tását hosszú ideig halogatni nem szabad, mert Szolnok vá­rosának csupán 16 műemlék jellegű épülete van. A megye­háza olyan 117 éves létesít­mény-komplexum, amely nél­kül Szolnok szegényebb lenne. Ha öt-hat évvel ezelőtt a megyeháza tetőfödém-felújí­tását nem végeztük volna el, összerogyott volna.- Az ellátandó feladatok és a jóváhagyott költségvetés kö­zötti összhangot hogyan ítéli meg?- Szisztematikusan, év- ről-évre gyakoroltuk az in­tézmény karcsúsítását. 1984. január 1-jétől napjainkig 154 főről 90-re csökkentettük a létszámot úgy, hogy a felada­taink nem csökkentek. Az el­múlt évben a rendelkezé­sünkre bocsátott vagyonnal úgy gazdálkodtunk, hogy több mint 90 millióra rúgott az ár- és díjbevételünk. A költségve­tési támogatásunk még a bér­alapot sem fedezte. Érdekes­ségként említem meg, hogy a megyei önkormányzat 28 in­tézménye közül az ár- és díj­bevétel nálunk a legmagasabb.- Mi volt a feladatuk a me­gyebál szervezésében, illetve a Svédországból érkező gyógyá­szati segédeszközök koordiná­lásában?- A megyebált első alka­lommal a megyeházán szer­veztük meg, az utóbbi két év­ben a Tisza Hotelben tartottuk. A kapott jelzések szerint a jó­tékonysági megyebálok eddig sikeresek voltak. Jövőre sze­retnénk ismét a megyeházán megrendezni. A Svédország­ból érkező gyógyászati segéd­eszközök koordinálásában je­lentős, önként vállalt feladato­kat végzünk. Az ellátó szerve­zet napi munkája során jó csa­patot alkot.- csabai ­Választási tanulságok a civil szervezetek számára Párbeszéd a társadalommal A megyei önkormányzat által alapított Györffy István Népfő­iskolái Alapítvány kuratóriuma elnökének, dr. Vadász István­nak a tollából jelent meg a Magyar Népfőiskolái Társaság ne­gyedéves periodikájában „Az újabb menet csak jobb lehet - A népfőiskolások megyei szereplése a választásokon Jász-Nagy- kun-Szolnokban” című írás, amelyet minimális rövidítéssel közlünk az alábbiakban. A szórólapokkal 1994. decem­ber 3-9. között sikerült több tíz­ezer választóhoz eljuttatni üze­netünket, „Hagyomány - kul­túra - közösség” jelszóval fém­jelzett programunkat. A választás előtti helyzet Jász-Nagykun-Szolnok megyé­ben eléggé érdekesen alakult. A listát állító szervezetek több­sége ugyanis nem pártjellegű civil szervezet volt (pl. Nyugdí­jasok Egyesülete, Sportegyesü­letek Szövetsége, Pedagógusok Szakszervezete.) Listánk a 10 ezer lakos fölötti választókör­zetben 867, a 10 ezer lakos alatti településeken 1.593 sza­vazatot kapott, így nem kerül­tünk be a 40 fős megyei köz­gyűlésbe (az első esetben két­ezer, a második esetben pedig négyezer fölötti szavazattal ju­tott be a legkisebb szavazati arányt elérő közgyűlési tag). A nem pártjellegű civil szer­vezetek közül a településszö­vetség (2 fő) és a pedagógus szakszervezet (1 fő) tudott mandátumhoz jutni, ami jelzi, hogy a pártok felfedezték és megszerezték a megyei köz­gyűlést Jász-Nagykun-Szolnok megyében (is). Tanulságok:- Tudomásul kell vennünk, hogy a megyei közgyűlés az a szint, ahol már inkább a párt- politikai megfontolások, a párt- szimpátia határozza meg a vá­lasztói magatartást. Ez egyéb­ként részben érthető, még ha előre esetleg nem is volt eny- nyire egyértelműen látható.- Látnunk kell, hogy a civil szervezeteknek sok teendője van még a társadalmi környe­zettel való párbeszéd terén.- Saját jövőnk szempontjá­ból fontos, hogy felhívtuk a fi­gyelmet a munkánkra, illetve fel tudtuk térképezni saját bázi­sunkat, „hálózatunkat”, szerve­zeti erőnket. Oktatási intézmény Karcagon, ahol mindenből van egy kicsi • • Örökös gond a szakemberhiány Balajti Józsefné tanyasi iskolában kezdett tanítani 1958-ban. 1966-tól dolgozik gyógypedagógusként. Másoddiplomásként végezte el a logopédia-oligofrénpedagógia szakot a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán. 1973-tól igazgatóhelyettes, ’80-tól már első számú vezetője a Karcagi Általános Iskola, Speciális Szakiskola és Diákotthonnak, a me­gye egyik értelmi fogyatékosokat oktató-nevelő intézményé­nek. Az igazgatónő az idén készülődik nyugdíjba.- Elfáradt? - kérdezem a veze­tőnőt a Kisújszállási úton a ’73-ban épült iskolaépület igazgatói irodájában.- Egy kicsit igen. A vezetői munka miatt sajnos kimarad a munkámból a gyerekekkel való közvetlen foglalkozás, a taní­tás. Sok az adminisztrációs te­endő, gazdasági feladat.- Milyen gondokkal kellett, kell megküzdeni a vidéki gyógypedagógiának?- Karcagon ’62-től működik önálló intézményben a gyógy­pedagógiai oktatás. A középsú­lyos és enyhe értelmi fogyaté­kosok kezdetben nem voltak különválasztva. Váltott tanítást kellett bevezetni helyszűke mi­att. Az új iskola, majd a ’77-ben épült 60 férőhelyes diákotthon átadásával sokat javultak a tár­gyi feltételek.-És a személyi feltételek?- Mindig gondjaink voltak a szakos ellátottság terén, ami je­lenleg is csupán 48 százalékos. Végzett gyógypedagógusokat nem kapunk. Évente né- gyen-öten tanulnak tovább. Ki­taníttatjuk a Kollégákat gyógy­pedagógusoknak, s itt hagyják az intézményt. Tanulmányi szerződést nem köthetünk a ta­nítóinkkal, tanárainkkal, mert az újabb - gyógypedagógusi - végzettség megszerzése nálunk kötelező alapvégzettségnek minősül. így aztán az iskola be­fejeztével, ha jön egy jó állás- ajánlat, könnyen elcsábulnak.- Tudatos-e az itt tanítók pá­lyaválasztása?- Igazán nem tudom meg­ítélni. Olyan pedagógusokra van szükségünk, és azok ma­radnak itt, akik a kicsi sikerek­nek is tudnak örülni.- Mely szakemberekből van hiány?- Nincs pszichológusunk, utógondozónk, nem futja a bér­keretből logopédus foglalkozta­tására, de nagyon hiányzik a gyógy testnevelő is. Egyébiránt azt szoktam mondani, olyan in­tézmény vagyunk, ahol min­denből van egy kicsi.- Mit jelent ez?- Felvállalva a korai fejlesz­tést, óvodai csoportunk van gyógypedagógus-óvónő veze­tésével. A középsúlyos fogya­tékosok számára két összevont osztályban (1-4. és 5-8. osztá­lyosokat összeszervezve) fog­lalkoztatókat működtetünk, ami rendkívül nehéz pedagógiai feladatot jelent, hiszen ezek a tanulók jószerivel állandó egyéni segítséget igéyelnének. Az enyhe fokban sérülteket év­folyamonként szervezve, nyolc osztályos általános iskolában (az ún. kisegítőben) tanítjuk. Emellett a társadalmi kihívásra reagálva, elindítottuk a kétéves speciális szakiskolát ’92-ben. A fiúknak mezőgazdasági, a lá­nyoknak komplex - egészség- ügyi, konyhai, háztartási, var- rási - ismereteket tanítunk. So­kat teszünk azáltal, ha főzni, varmi megtanulnak. Az életre készítjük fel őket. A tavaly végzettek ágazati szakvizsgát tehettek, ennek alapján munka­nélküli-segélyre is jogosultak. A 26 végzősből 4-5 tanulónak sikerült szakmunkásképzőben továbbtanulnia. Balajti Józsefné körbevezet az iskolában. A tantermek pa­dozatát festeni, lakkozni kel­lene, a mosoda gépeit cserélni. A lapostető rossz konstrukció, kezdettől fogva beázási gon­dokkal küzdenek. A ráépítéshez honnan is lenne pénz, amikor csak az alapfeladatok ellátására futja a megye - mint fenntartó - részéről. Szakkörökről, akárcsak a hi­ányzó szakemberek pótlásáról, még gondolkodni is egyre re­ménytelenebb. A gyógypeda­gógiai oktatás fogyatékosságai szemlátomást halmozódnak. Ennek hatására várható a nem egyszer halmozott fogyatékos­sággal idekerülő, itt élő 3-19 éves gyerekek - most 199-en vannak - jövőbeli társadalmi integrálódásának fokozódó esélyromlása. Ha csak nem ve­szik figyelembe az eddiginél még következetesebben az ok­tatásügy mindenkori irányítói a fogyatékosságügy sajátosságait a törvényhozási gyakorlat­ban. Kép és szöveg: Simon Cs. József Négy tanuló a második osztályból: jókedvűek, közlékenyek Verstanulós közben - amit Soltész Nagy Ibolya gyógy­pedagógus irányított - leptük meg az első béseket, akik szíve­sen álltak csoportba a fotózás kedvéért Személyzetis történet - Karcagról a megyeházára Számtalan életút, emberi korszak tanúsítja, vissza lehet kanya­rodni olyan helyre, foglalkozáshoz, melyről el nem tudta kép­zelni a fiatal, hogy valaha is abból él meg. Sőt, talán még vi- szolygott is tőle. Az ébren is álmodó tizen-huszonéves számára nem igazán vonzó a kötöttség. A hivatal kopott rendje, a ka­szárnya szögletessége. Aztán vagy jobb belátásra tér a vállal­kozó kedvű, vagy „benő a feje lágya”, esetleg rájön: mindenütt van fenn és lenn; a főnöki és beosztotti lét törvényszerűség. Dr. Sütő István esetében nem­igen lehet az iménti okok közül választani, miért is döntött az államigazgatás mellett 1957- ben. Ugyanis fotóriporter szere­tett volna lenni. Még patrónusa is akadt, aki az irigyelt, ám cseppet sem könnyű pálya felé irányítgatta. A történet itt azon­ban mégis megváltozik, mert eljött a sorozás ideje, amikor a bizottság egyik tagja felaján­lotta, dolgozzon a karcagi ta­nács pénzügyi osztályán. A bi­zottsági tag nem véletlenül ja­vasolta ezt az állást, hisz maga is államigazgatási dolgozó volt a kun városban. Milyen a „vé­letlen”: éppen azon az osztá­lyon, melyre az akkor még cin- gár érettségizettet invitálta.- Valamikor abba a szobába kellett mennem vagyoni igazo­lásért, amely később a munka­helyem lett - emlékszik vissza dr. Sütő István, a megyeháza nyugalmazott személyzetise a kezdetekre.- Amikor beléptem, átvillant az agyamon, hogy lehet itt dol­gozni? Aztán mégis csak ott kö­töttem ki. Az első megdöbbenésre az iskolai évek szolgálnak némi magyarázatul. Először szülővá­rosában, Karcagon, az úgyne­vezett Kálvin 2. fiúiskolába járt, majd Kunhegyesre került. Tanulmányait is Karcagon, a Gábor Áron Gimnáziumban folytatta. Bár a humán tantár­gyak mindig is érdekelték, a labda pattogása még ezeknél is jobban lekötötte figyelmét. A füves pályán szabadabban szárnyalhatott. Végül is Jász­apátiban tette le az érettségit. Ez a vizsga kincset ért a hiva­talban. Ebből a nézőpontból már nem is olyan lehetetlenség Dr. Sütő István pénzügyesként abban a bizo­nyos szobában dolgozni. Volt időszak, amikor egyér­telmű volt, ha rendesen ellátja a munkáját a beosztott és tanulni is hajlandó, akkor joggal szá­míthatott arra, hogy a hivatali piramison lassan-lassan feljebb jut. Főleg akkor, ha a munka­társak közül - mint az ötvenes évek végén Karcagon - csak néhányan büszkélkedhettek érettségivel, főleg meg diplo­mával. A „nadrágos embert” nem mindig szívlelték Karca­gon sem, mégis kijöttek az adóhátralékosokkal.- Olyan kollégáim voltak, akikre nem haragudtak - jutnak eszébe a végigkerékpározott évek. Nem sokkal később adófelü­gyelői, könyvelői oklevelet sze­rez, anyakönyvvezetői vizsgát tesz. A nem ritka kivételtől el­térően büszkén említi, hogy nem csak tagja, hanem alapítója volt a karcagi KlSZ-szervezet- nek. Harmincévesen igazgatási főelőadó, s a képesítési előírá­soknak megfelelően felvételi­zik Szegedre, a jogra. 1968-tól a városi tanács személyzetise, 1971-ben a megyénél a sze­mélyzeti és oktatási osztály ve­zetőhelyettese, ’ 89-től vezetője. A tengerentúli szokásokat utánozva - vagy mondjuk úgy, hogy a kor követelményeihez igazodva - a személyzeti mun­kát ma pszichológusok, humán és PR-menedzserek segítik, alá­támasztandó a kiválasztás tár­gyilagosságát, szakszerűségét.- A megfelelő személyek ki­választására korábban is volt lehetőség - enged bepillantást a közelmúlt titkaiba. Csak, sok minden attól függött, hogy a pártvonalon miként volt „le­játszva a meccs”. Ha az elvi-po­litikai irányító testület nem tu­dott határozni, akkor nagyobb volt a személyzetis döntési sza­badsága. Ez azonban csak az esetek egy részében, bizonyos szinteken volt így.- Igenis szükség volt az em­berismeretre. Felfedeztem, hogy milyen szép feladat az emberekkel foglalkozni. Sok embernek segítettem, hogy be­kerüljön a főiskolára, tanács- akadémiára, az egyetemre. Ahogy figyelem, a megye köz- igazgatásában, komoly beosz­tásban az a generáció dolgozik, akiknek a pályafutását közvetve vagy közvetlenül segítettem. Karcagon az adócsoportnál megtanult dolgozni, ahol nem nézték, hogy túlóráznak-e vagy sem.- A hivatali hierarchia végigjárásának és a szakma ismeretének pótolhatatlan elő­nye, hogy a vezetőt nem lehet „zsebre vágni” - fogalmazza meg nehezen cáfolható véle­ményét. Közel két éve nyugdíjas, je­lenleg jogtanácsos. Több in­tézménynél dolgozik. Felesége szintén jogász, három gyer­meke van. A szolnoki önkor­mányzat munkáspárti frakció­jának tagja. Majd’ négy évti­zednyi államigazgatási tapasz­talat - emlék - van mögötte. Mintha megszépültek volna az emlékei. Sokan másként vélekednek a tanácsi, önkormányzati munká­ról, mint dr. Sütő István. A pá­lyát szívesen otthagyná sok gyomorbeteg ügyintéző, resz­kető kezű előadó, azok a do­hányfüsttől cserzett arcú kollé­gái, akiknek az ügyfelekből van elegük; az asztalt verő, türel­metlenül várakozó és kérel­mező polgároknak pedig ama­zokból.- Aki tisztességesen végezte a munkáját, azt elismerték az emberek, tisztelettudók - szól tapasztalatairól. Jó légkör volt, jó érzéssel mentem be a munkahelyemre. Arra törekedtem, hogy minden­kivel őszinte legyek. Úgy érzem, hogy azok többsége, akikkel munkakapcsolatom volt, most is tisztel. A. K.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents