Új Néplap, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-04 / 103. szám

1995. május 4., csütörtök Kunsági Extra - Karcag 7. oldal A csipkecsodák készítője Ecsedi Béláné 67. éve készíti a vert csipkéket. Lakásában számtalan alátét, terítő árul­kodik munkájáról. Beszélge­tőtársam, a 81 éves Emiké néni ötödmagával dolgozott kisújszállási lakásukon, ke­zük alól sorra kerültek ki a csipkecsodák.- Tizennégy évesen vettem a kezembe először az orsót, s Szabó Elzánál kezdtünk ta­nulni több mint százan, ahol az alapokat jól elsajátítottuk - kezdi sorolni élete alakulását, s közben villámgyorsan jár­nak a kezében az orsók, ké­szül a szép gallér a keresztlá­nyának, melyhez 11 pár orsót használ. Munkái egyébként már Ve­lencébe, Kanadába, Svédor­szágba, Amerikába és még ki tudja, merre kerültek el az el­telt hat évtized alatt. Eddig a legnagyobb terítő egy 3x2,70 méteres volt, melyen három hónapig dolgozott, s 80 pen­gőt kapott érte, ami akkor nagy pénz volt. Büszke arra a pávafarkas mintás térítőre is, melyet fotónkon is láthatnak. Ezzel első díjat nyert a Házi­ipariban, ahol 1961-től dolgo­zott egészen nyugdíjazásáig. Lánytestvéreivel sokszor éjfélig ültek a csipke mellett, s már reggel hatkor ismét folytatták a munkát, mert sür­gős volt a rendelés. Róza nő­vére már kilencévesen kézbe vette az orsókat, s 40 évig az­zal kereste kenyerét. így tud­tak bútort venni, s berendez­kedni mindannyian a családi házukban. Emiké néni férje elfogadta ezt az életformát, hogy fe­lesége sokszor éjszaka is ott ült a csipke mellett, s jól jött ez a pénz, amikor férje katona volt, mert abból tartotta el gyermekeit. Más kézimunkát, igaz, nem tud készíteni, ám a csipkét le nem tenné a kezé­ből, annyira megszerette. Remélte, a hat unokája közül megtanulja valamelyik a csipkeverést, ám erre nincs esély. Egyedül Emiké az, aki néha leül mellé, s ha a nagyon könnyű szövést, récét csi­nálja, beül a mama mellé. Ecsedi Béláné tíz éve él özvegyen. Jó szomszédai vannak, akik átjárnak hozzá beszélgetni, így jobban telik az idő. Örül annak, hogy a jó­isten megengedte, 81 évesen is lássa a vékony cérnából ké­szülő csipkét, s reméli, még sokáig csinálhatja. Készül a gallér. Jobb oldali képünkön a cikkben említett pávafarkas mintás terítő. Idén három új termékkel a piacon A Szolnoki Tejipari Vállalat veszteségesen működő üzemének eladására ’92 decemberében jelent meg egy pályázat. Megvá­sárlására megalakult a Karcagtej Kft. négy-négy jogi és ma­gánszeméllyel. Az eladás lebonyolításában nagy segítséget nyújtott nekik dr. Fazekas Sándor polgármester és dr. Szabó János akkori országgyűlési képviselő. Az üzem átvételére ’93. április 21-én került sor. Az eltelt idő­ről s a tervekről Kása Csaba ügyvezető igazgatót kérdeztük. A termék az új tejszínkrémsajtgyártó gépsoron készül- Nagyon nehéz pénzügyi helyzetben kellett kezdenünk a tevékenységünket - mondja -, naponta fizetési gondokkal küszködött a társaság, melynek legfőbb oka az alacsony törzs­tőke volt. Jelentős erőfeszítése­ket kellett tennünk a piac meg­teremtésére és megszerzésére, hogy az áruszállításunk ne átté­telesen, a volt nagyvállalaton keresztül történjen. Ez azért volt elsődleges fel­adat, hogy árrés növelése nél­kül kapja a vevő a termékein­ket, s a fizetés is rendszeresen történjen. Ilyen körülmények között dolgoztuk végig 1993-at, s a nyolc hónap „veszteséget” eredményezett.- At tudták-e hidalni ezt a veszteséget?- Igen. Az 1993. évi gazdál­kodás eredményét elemezve megállapítottuk, mely terméke­ink veszteségesek, s azok gyár­tását csökkentettük, megszün­tettük. Ilyen például a krémtúró gyártása. Ugyanakkor döntés született új termék gyártásának a bevezetéséről is. Ezt megfe­lelő piackutatás, felkészülés követte, melynek eredménye­képp az ömlesztett sajt gyártása mellett döntöttünk.- Ehhez az üzemben meg vol­tak-e a feltételek?- Részben megvoltak a tech­nológiai berendezések, s rész­ben ki kellett egészíteni azokat. A szűkös anyagi helyzetre te­kintettel fel kellett kutatni a le­hető legmegfelelőbb berende­zést, melyet sikerült megtalálni s a pénzügyi fedezetét is bizto­sítani. Az 1994-es év az ehhez szükséges további feltételek biztosítása jegyében telt el, természetesen a napi munka mellett.- Úgy tudom, voltak azonban gondjaik az alapanyag-beszer­zéssel is.- Igen, mivel a tavalyi év fo­lyamán a társszövetkezetek és a kft. között meglévő érdekellen­tétek elmélyültek, s ennek az lett a következménye, hogy az általuk termelt tejet nem a mi társaságunk részére adták át, il­letve ma sem szállítják, pedig ezt velünk szerződésben rögzí­tették korábban. így hatalmas erőfeszítést, plusz anyagi terhet igényelt tőlünk ennek az alap­anyagnak a biztosítása, hiszen szerződési kötelezettségeink­nek csak úgy tudtunk eleget tenni. Ezt biztosítottuk, továbbá az üzem eredményes működé­sét is, így az elképzelt fejlesz­tést is el tudtuk kezdeni, s ’95 elejére az új termékkel a piacon meg is jelentünk.- Mikor indították be a tej­színkrémsajt gyártását, forgal­mazását?- Januárban, amikor a kísér­leti és próbagyártások eredmé­nyesek voltak, így megközelítő­leg az ország egész területén megkezdtük a forgalmazását. Eddig 700 ezer darabot gyártot­tunk. Talán most már megis­merték a terméket, s így a havi 230 ezer darab piacra is kerül­het. Ma már az üzletben van a Karcagi Hóvirág ömlesztett saj­tunk is, s május közepéig a Karcagi Túra ömlesztett sajt is megjelenik a boltokban. Ezzel a három új termékünkkel a fej­lesztés első lépcsője befejező­dött az üzemben.- A napokban léptek át az üzem harmadik évébe. Milyen­nek ítéli az eltelt időszakot?- Eredményesnek, hiszen a nehézségek ellenére a veszte­ségesen gazdálkodó üzemet eredményessé tettük, nem kel­lett bezárnunk, s a dolgozók munkahelye is megmaradt. A szigorú pénzgazdálkodásunk­kal elértük, hogy meg tudtuk tartani fizetőképességünket is. Ezeken túl egy szerény fejlesz­tést is végre tudtunk hajtani. Remélem, hogy a harmadik születésnapunk után is hasonló eredményekről tudok beszá­molni. A továbbjutásért versenyeztek A gyógyító kezű masszőr Királylány! ajándékot készít a karcagi csapat Enyhe értelmi fogyatékos tanu­lók' komplex tanulmányi verse­nyének megyei fordulóját ren­dezték meg a Karcagi Általános Iskola Speciális Szakiskola és Diákotthonban. A négyfős csa­patokat (Karcag, Homok, Szol­nok, Kisújszállás, Tiszafüred) Balajti Józsefné, a karcagi is­kola igazgatónője köszöntötte. Az állomásokon a régmúlt idők jeles eseményeiről, a hét­köznapok és csaták hőseiről, valamint a hozzá kapcsolódó zenei anyagokról, a hagyo­mányőrzésről kellett számot adnia a 2-2 hatodikos és hete­dikes diáknak. Emellett a földrajz témakör­ben is otthonosan kellett mo­zogniuk, s a közös játék sem hiányzott a délelőttből. így pl. királylánynak készítettek ter­mészetes anyagból ajándékot, s a mesék birodalmába utaztak egy forduló erejéig. A verseny végeredménye: az országos versenyen megyénket a szol­noki Liget Úti Általános Iskola csapata képviseli. Második a karcagi Mészáros Zsuzsanna, Oláh Zsolt, Torok Renátó, Vil­lás Ibolya és a két tartalék: Jó­nás Erzsébet, Dékán Tünde al­kotta csapat. Felkészítőjük: Szi­lágyi Petemé és Nagyné Szilá­gyi Anikó gyógypedagógusok. Á harmadik helyen a kisújszál­lásiak végeztek. Minden versenyző elismerő oklevelet, az első három helye­zett csapat pedig egyéni könyv- jutalmat kapott. Ezelőtt 20 évvel nem volt kuri­ózum, ha az egészségügyi szakközépiskolába fiúk is je­lentkeztek - mondja Komáromi János okleveles masszőr, gyógytornász. O már gyermekkorában von­zódott az egészségügy iránt, mindig ellátta társait egy-egy focimeccsen szerzett sérülés után. így, mondhatni, egyenes volt az útja a debreceni Man- dzsar József Egészségügyi Szakközépiskolába, ahol 11 fiú­társával együtt igyekeztek elsa­játítani a szakmát. Érettségi után a hajdúszoboszlói gyógy­fürdőbe jelentkezett, ahol masszőrnek s gyógytornásznak tanult. Ezen túl szakvizsgát tett elektro-, fizikoterápiából, bal­neoterápiából, lábpedikűrből,, súlyfürdőből és iszappakolás­ból is, majd ott dolgozott Haj­dúszoboszlón, ahol dr. Kun László igazgató főorvos sok mindenre megtanította, hogy mindenkor a beteg emberek se­gítségére lehessen. Ott dolgozott 16 évig, köz­ben megnősült, s természetesen felesége is egészségügyi szak­középben végzett, rendelői szakasszisztensként dolgozott. Aztán az élet úgy hozta, hogy feleségével, aki akkor Püspökladányban dolgozott dr. Szabó János (a karcagi Kátai Gábor Kórház volt igazgatója) mellett szakasszisztensként, együtt jöttek át dolgozni a Ró­zsa Ferenc laktanyába. A fe­leség jelenleg a szociális ott­honban dolgozik. A férj feladta korábbi mun­kahelyét, s próbált Karcagon ál­lást keresni. Szakmájában nem tudott elhelyezkedni, így a HAGE-hoz került. Dr. Kaposi Lajos sebész adjunktus révén a KSE focicsapatának gyúrója volt évekig. Szeptember óta vállalkozó­ként dolgozik. Páciensei jó ré­sze a három helyi egyesület (mozgássérültek, belszervi be­tegek, vakok és gyengénlátók) tagjai közül kerülnek ki. Most készítettek közösen egy pályá­zatot, s az elnyert pénzen a Sorstársak Házába szobakerék­párokat vesznek. Egy másik pá­lyázat segítségével szaunát ala­kítanak ki, melynek tervezése, Komáromi János munka közben kivitelezése jelenleg tart. Sze­retné, ha helyben elláthatná azokat a betegeket, akiknek utókezeléséhez nem szükséges fürdőterápia, hiszen ezzel az útiköltséget is meg lehetne ta­karítani. Emellett - mivel na­gyon sok a tartáshibás óvodás és iskolás gyerek - szeretne az óvodavezetőkkel tárgyalni ar­ról, hogy csoportonként speciá­lis tornát állítana össze nekik. Várja a vezetők jelentkezését, ám ő is felkeres majd minden­kit személyesen, hiszen saját óvodás gyermekén látja, milyen sokat használ a speciális torna. Ezek egyelőre még csak ter­vek, ám felnőtt betegeit folya­matosan, továbbra is kezeli. Szeptembertől Amerikában tanul A Gábor Áron Gimnázium és Egészségügyi Szakközépis­kola II. B osztályos diákja, Kusnyér Krisztina a Soros Alapítvány egyéves amerikai tanulmányútját nyerte el. így szeptembertől egy ottani ma­gániskola hallgatója lesz. Eredményére nemcsak ő, ha­nem angoltanára s osztályfő­nöke, dr. Varga Gyöngyi is nagyon büszke, hiszen Krisz­tina több mint ezer jelentkező közül került be az első tízbe, s ezzel is megerősítette az is­kola angolnyelv-tanításának jó hírét. Krisztina az általános is­kola harmadik osztálya óta ta­nulja az angolt, de hetedikes korában szerette csak meg. Akkor már megyei versenye­ken is részt vett. A gimnázi­umban a speciális angol tago­zatra jelentkezett, ahol tanár­nője is észrevette érdeklődését a nyelv iránt, ezért pluszfela­datokat kapott. Tudatosan ké­szült a pályázatra is. A válogatáson, ahol többen vettek részt két tannyelvű gimnáziumból, nagyon alapos számonkérés volt, hiszen írás­beli, szóbeli is volt, ahol anyanyelvi tanárokból állt a zsűri.- Tulajdonképpen a szóbeli után már éreztem, hogy sike­rülhet, hiszen akikkel együtt voltam, azoknál sokkal jobban szerepeltem - mondja. Izgatottan várta az értesí­tést, s most nagyon jó érzés, hogy elnyerte az egyéves utat. Osztálytársai is gratuláltak neki, s ő büszke arra, hogy is­kolája hímevét is erősíthette. S mire jut még ideje a heti hét angolórán s az angol szak­körön túl? Sok mindenre. Mint minden fiatal, ő is szeret szó­rakozni, s mindig az élet vi­dám oldalát keresi, sohasem pesszimista. Korábban zongo­rázott, énekelt, most gitározni tanul, s hátizsákos túrákra is szívesen jár. Reméli, ezekre kint is lesz módja. A XIX- XX. századi történelem és iro­dalom áll hozzá közel, s most ismerkedik az amerikai iroda­lommal. Már nagyon várja az au­gusztusi indulást, az amerikai iskolát. Ha visszajön, akkor harmadiktól folytatja tanul­mányait. Anyakönyvi hírek Házasságkötés: Nagy Erika-Kovács János, Nagy Éva-Kiss Lajos, Kóti Juli­anna—Magyari József kötöt­tek házasságot. Születés: Tyukodi Ru- dolf-Fárkas Hermina: Sán­dor, Törzsök János-Kercsó Katalin: Katalin, Balogh At- tila-Szabó Erika: Attila, Baga Sándor-Farkas Erika: Béla, Oláh Sándor-Horváth Mária: Boglárka nevű gyermekük született. Halálozás: Tukarcs Ven­del (63), Kovács Sándor (55), Kun Dánielné Lipcsei Zsuzsanna (69), Gyulai La- josné Csanády Anna (87), Kovács Imréné Erdei Er­zsébet (88), Koós Terézia (88), Tóth-Kása Péter (21), Csőreg Sándor (87), Szabó Istvánná Tóth Erzsébet (63), Kiss István (74), Váradi Ist­vánná Szatmári Margit (71), Balogh Imréné Üstökös Ju­lianna (84), Szabó Lászlóné Bóday Ilona (82), Bodnár Gézáné Halász Róza (70), Nagy István (74) hunyt el. Ajándékcsomag A Magyar Demokrata Fó­rum Karcagi Szervezete Hubai Imre, Lekvár Sándor vállalkozók, valamint a Milk and Meat, a Karcagtej Kft.-k és a Gabonaforgalmi és Malomipari Rt. segítsé­gével 4 mázsa húst, 100 kg zsírt, 150 kg rizst, 150 kg lisztet, valamint tejipari termékeket adott 60 nagy­családnak. Díjazottak A városi szavalóversenyen az alábbi díjakat adták át: Czibere Andrásnak Linett Áruház-utalványt és Han- gyási Attila Ordenálény gra­fikáját. Harmati Gyulának áfész-utalványt és Csala Já­nos rézserlegét, Baranyai Anitának Konrád Józsefné könyvutalványát és Kábái László Rezgő nyár szénraj­zát, Kolláthné H. Tóth Juli­annának Vízkeleti Pál könyvutalványát, Antali Anikónak, Czibere Zsoltnak és Anitának a Karcagi Nyomda Kft. könyvutalvá­nyát, Horváth Mariannának Csala János serlegét, Takács Mariannának Szilágyiné Baranyi Judit rajzát, Rátái Noéminek áfész-utalványt, dr. Varga Sándoménak M. Boldizsár Erzsébet csend­életét. A résztvevők meg­kapták Körmendi Lajostól az „Édesem, ma oly fanyar vagyok” című verseskötetet. Köszöntötték a József At- tila-díjat kapott szerzőt is, aki ifj. Szabó Mihály kerá­miáját kapta, s minden in­duló kapott egy csokrot a Hubai és Társa Bt.-tői. Emlékkútavatás A II. sz. Kuthen úti óvoda május 24—25-én szakmai to­vábbképzésre várja a helyi és a környező települések óvónőit. A két nap során előadások hangzanak el az egyéni képességfejlesztés differenciált módszereiről. A második napon a három tagóvodába (Kuthen, Kert­városi, SZIM) látogatnak el a kollégák, majd 12 órakor a Kuthen úti óvodában fel­avatják a csobogókutat, Györfi Sándor Mun- kácsy-díjas szobrászművész alkotását, s az intézmény felveszi ünnepélyesen is a Madarász Imre nevet, aki Karcagon 1846-1918 között élt. Ő indította be 120 éve az első óvodát a városban. A kutat 103 magánszemély, vállalkozó adományából ál­lítják fel. Emléknapok A Kováts Mihály Általános Iskolában a névadó tisztele­tére emléknapokat rendez­nek május 10-11-én. Az oldalt írta: Daróc/i Erzsébet Fotók: Korényi Éva \ A 0

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents