Új Néplap, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-27 / 123. szám
1995. május 27., szombat Nézőpontok 5. oldal Szombati Jegyzet Ahol már levizsgáztak... Kezdhetném így is írásomat: megszokhattuk már, hogy szinte minden évben akad valami botrány az érettségi körül. Igen, kezdhetném így is, ha nem irtóznék attól, hogy megszokjuk a csendes beletörődést ezekbe az évenkénti botlásokba. Nagyon szomorú lenne, ha ahhoz kellene „hozzáedződnünk”, hogy botrányoktól terhesen kelljen a diákoknak újra és újra érettségükről tanúságot tenniük. Igaz, berzenkedésem ellenére a példa azt mutatja, azért idén is megtörtént a nem várt(?) eset. Valaki tévedett a minisztériumban, s rossz borítékba tette az egyik matematika közös írásbeli érettségi-felvételi tételeket. Amit aztán eljutott Kaposvárra, ahol a diákok mit sem sejtve a gikszerről, annak rendje-módja szerint megoldották a nem nekik szánt feladatokat. Őket sújtani retorziókkal, remélem, senkinek eszébe sem jutna. Ők vétlenek. Mint ahogy vétlenek azon társaik is, akiknek kedden kellett volna megírniuk a saját matekfelvételijüket, ám a tévedés miatt végül is csak szerdán mélyülhettek el a számok világában. Vétlenségük ellenére mégis sokuknak a hátán csattant az ostor. A minisztérium szervezési hibájából ugyanis sok diáknak aznap délelőtt előbb angol nyelvből kellett vizsgáznia, majd délután kettőkor ismét izzadhatott egy sort a matekkal. Gondoljuk csak el, minő öröm lehetett ez annak, aki mondjuk Tiszafüreden délelőtt letudta az angolvizsgáját, s utána lóhalálában kellett Szolnokra vágtatnia, hogy ott kettőkor megírja a matekfelvételijét. Az emberi teljesítőképességnek is van határa. S itt most nem babra ment a játék. Mit mondjak: ehhez a szervezéshez csak gratulálni lehet a minisztériumnak! Annak a minisztériumnak, amelyik a kormányváltás óta eltelt idestova egy esztendő alatt az egyik leggyengébb produkciót nyújtotta dacos minisztere vezetésével, a közvélemény és a szakma legnagyobb döbbenetére. Mert miként minősíthető az, amikor a középiskolákban a jóhiszemű tanárok - miközben azt sem tudják, hol áll a fejük - a gimnáziumi érettségi vizsgaszabályzat alapján felkészültek arra, hogy idén a nyílt vizsga keretében fogadják az érdeklődőket. A végére persze csak kiderült, hogy erről szó sem lehet. (Azt már csak zárójelben teszem hozzá: nem hiszem, hogy az érettségizők annyira odáig lennének érte, hogy a szülők meghallgassák a feleletüket. Valószínűleg a diákok lesznek a legelsők, akik kerek-perec megtiltják otthon a papák- nak-mamáknak, hogy bemenjenek a vizsgára.) Persze nem elég minisztériumi szinten kihámozni a közoktatási törvényből, hogy miként is kell értelmezni egyes jogszabályokat, hanem azt illik időben közölni az iskolák vezetésével. Úgy látszik, az információáramlás igen zavart, kuszáit és hiányos. Sok iskolában egyelőre értetlenül tárják szét a karjukat: jó lenne, ha valaki eligazítaná őket ebben a kérdésben. Ha már annyiszor kaptak felülről ukázokat, akkor most is tehetnének értük valamit. No hiszen jó helyről várják az eligazítást: a kaposvári eset is bizonyítja, hogy a minisztériumban sem áll igazán mindenki a helyzet magaslatán. Sőt! Eme helyzet jellemzésére az embernek még a káosz szó is könnyen eszébe juthat. S amíg a legtöbbet a fenti botrányos esetektől hangos a média, addig hajlamosak vagyunk egy, társadalmi hatásaiban még jelentősebb és számomra megdöbbentőbb tény mellett elmenni. A már javában zajló szakmunkásvizsgákról van szó. Idén ugyanis egy minisztériumi rendelet alapján ezen nem kell szóbeli vizsgát tenni történelemből. Eddig a leendő szakmunkások társadalmi ismeretek címen mint egyetlen nem szakmai tárgyból vizsgáztak történelemből (hiszen jobbára ebből állt), ám idén már ezt kihúzhatták a listájukról. Ez az! Előre a művelt és sokrétűen képzett szakmunkásokért! - adhatnánk ki cinikusan a jelszót. Nem akarok megbántani senkit, de tény, hogy nem a szakmunkás diákok tűntek ki eddig sem a középiskolások közül legelmélyül- tebb történelemtudásukkal. Nos, hogy ezután mi lesz, azt nem nehéz elképzelni. A szaktárcánál talán úgy gondolják, hogy van elég bajuk a szakmunkástanulóknak, kár bajlódni szegényeknek holmi szabadságharcokkal, forradalmakkal, felkelésekkel, reformációval, törökkel, tatárral, Rákóczival, Kossuthtal, Széchenyivel meg az egész történelmi panoptikummal? Felettébb furcsa lenne! Arról nem is beszélve, hogy miként érezheti magát az a tanár, akinek most kárba veszni látszik eddigi munkája. Szomorúan teheti fel a kérdést önmagának - vagy minisztériumának -, hogy vajon azért tanult-e az egyetemen, hogy mostantól olyan tantárgyat oktasson, amelyet a futottak még kategóriába soroltak be. Nagyon elkeserítőnek tartják ezt a szakmunkásképző iskolák igazgatói is. Egyikük rezignál- tan jegyezte meg: „Higgye el, uram, szakbarbárokat fogunk nevelni, komoly ismeretek nélkül”. Én bizony elhiszem. De vajon a minisztérium illetékesei mit gondolhattak, amikor ezt a rendeletet megalkották? Hogy is van az a sokat emlegetett alapműveltség? Olyan generációk kerülnek ki az utcára ezentúl, akiknek a történelem egy könnyen feledhető iskolai közjáték lesz csupán, hála a rendeletalkotóknak. Mert a diák - ő már csak olyan - ennek most valószínűleg örül, de évek múlva talán már ő is rádöbbenhet, hogy mit is veszített... Úgy érzem, a fentebb leírt példák is igazolják - a már eddig felszínre bukott botrányokkal együtt hogy nem helytelen gyenge teljesítményű szaktárcáról beszélnem. Izzik és forr a hangulat az érettségik, szakmunkásvizsgák - és az egész oktatás - körül is. S bár a címben tett kijelentést ilyen összetételben, tudom jól, helytelen használni (mint ahogy egy könyvet is elolvasunk és nem kiolvasunk), mégis ez esetben kéretik úgy értelmezni azt az igekötőt, ahogy az ige jelentését átlényegíti. Ingyen üdülhetnek a munkanélküliek gyerekei Jó kezdeményezés a nyárra A Munkanélküliek és Álláskeresők Egyesületeinek Országos Szövetsége ingyenes üdülési akciót hirdet a munkanélküliek gyermekei számára. A tiszafürediek - itt 1994-ben alakult meg a Munkanélküliek és Álláskeresők Egyesülete, a MÁTÉ - az előzetes igények felmérése után arra számítanak, hogy legalább harminc tiszafüredi gyermek ingyenes üdülését tudják megoldani idén nyáron. Á tiszafürediek a debreceni társegyesülettel közösen Balatonszepezdre tervezik az ingyenes vakációt - az utazás költségeit kell állnia a résztvevőknek, de ezen összeg előteremtésén is fáradozik az egyesület - augusztus 7-20. között. A konkrét jelentkezéseket június 1-jétől lehet leadni a polgármesteri hivatal B épületében lévő MÁTE-irodában: Tiszafüred, Kossuth tér 1. szám fsz. 2. ajtó. Az esetleges nagyobb létszám sem jelent gondot, hiszen a fenti időponton kívül még öt turnusban üdülhetnek a füredi gyermekeknek. A MÁTÉ a szervezőmunkában számít a városban dolgozó pedagógusok segítségére is. -pCsillogó víz tavaszi napsütésben. Felvételünk a Tiszafüred és Poroszló közti vasúti és közúti hidat örökítette meg a levegőből. fotó: mészáros Havi két és fél milliót keresnek, ami kevés Politikailag jobb, anyagilag sokkal rosszabb a helyzet Kárpátalján Tulajdonképpen a nagykunsági Kisújszállás és a kárpátaljai színmagyar Szemye község között a kapcsolat úgy kezdődött, hogy a csinos Bahus Zita férjhez ment Kerezsi Jánoshoz. Az ifjú pár néhány esztendőt Jászberényben töltött, de hovatovább négy éve Kis- újhoz köti őket minden. Ott vásároltak lakást, János a városgazdálkodásnál főkertész, Zita pedig a mankógyárban dolgozik. Most a városgazdálkodási vállalat közössége meghívott tizenöt szemyeit. Mivel a busz otthagyta őket, akár Szent Pál az oláhokat, úgy jöttek az ártatlanok, ahogyan bírtak. Gépkocsikkal, és a határon egy kis protekciót kapva, idejében megérkeztek. Kellett sietniük, mert délután ötkor kezdődött a kisúji strandon a kispályás focimeccs a két település csapata között.- Hajrá, magyarok! - harsogott egy borízű basszus, de a tett elkövetőjét lehurrogták.- Te értetlen, mind a két oldalon azok játszanak - így egy ellenvélemény. Tény, nem volt a fiúkra írva, de a kiabálóra igen, hogy előtte több kisfröcs- csöt lenyomathatott. Közben Szilágyi Lukács, helybeli vállalkozó hintóján megkocsikáz- tatta a vendégeket. Hogy a meccsről is essék szó, ha jól számoltam, a kisújiak 3-2-re nyertek. Időközben Sípos Károly és Pete Mihály jóvoltából felséges ízek terjedtek abból a bográcsból, ahol egy nem önszántából jobblétre szenderült borjú földi maradványai Totyogtak. A parkban pedig a nagy derbi után a vendégek koszorút helyeztek el azon a kopjafán, amelyet a kisúji Nagy István faragott. A baráti beszélgetés, vacsora színhelye a városháza alatti pinceklub volt. Dr. Ducza Lajos polgármester köszöntötte a szemyeieket.- Üdvözlöm önöket, mivel a világon olyan egyedülálló országba érkeztek, amely önmagával határos. Kérem, érezzék jól magukat a konok kunok között. Szabó Lajos, a VGV igazgatója méltatta a három éve kezdődött kapcsolatokat, és megemlítette, hogy 350 magyar nyelvű könyvet ajándékoztak Szemye lakóinak. A vendégek közül legelőször Bahus Gézával váltottam szót, aki Kerezsi Jánosné Zita édesapja.- Három gyerekünk van. Zita ide jött férjhez, a másik a falunkban lakik, a fiam az ukrán hadsereg katonája.- Hallhatnánk arról is, hogy jelenleg mi a fizetőeszközük?- Kupon. Havi két és fél milliót keresek, ami kétezerötszáz forint. Bizony nem sok, így jószággal, földdel is bajlódunk. Én a kolhozban brigádvezetőként dolgozom, és van egy hektár földünk. Tóth Pál, az ottani téesz fő- agronómusa Ungvárott végezte egyetemi tanulmányait.- Rosszul állnak mifelénk a téeszek: sok a tartozásuk, ráadásul nagy az adó. Minden tagunk kap egy hektárt, abban azt termel, amit akar. Búzát, árpát, s a felesleget leadhatja a szövetkezetnek.- Hallottam, a megélhetésért sokan üzletelnek, átjárnak hozzánk. Mit hoznak, visznek?- Amit a vámosok engednek. Ráadásul ez is úgy igaz, hogy a kis halakat megfogják, a nagyokat jobb híján kitüntetik.- Mennyivel más most az élet önöknél, mint a szovjet korszak alatt?- Politikailag szabadabb, anyagilag lényegesen rosszabb. A közbiztonság sem jó. Áru az lenne, csak pénz nincs. Az üzletekben a kupon a fizetőeszköz, a piacon, meg a forint, a márka, a dollár a biztos. A küldöttség vezetője Bimba Károly iskolaigazgató volt.- Kétezer lelkes a településünk, és mindenki magyar. Szemye a munkácsi járáshoz tartozik, és légvonalban alig húsz kilométerre vagyunk a magyar határtól. Kétszázhetvenöt diákunkat huszonkét nevelő tanítja.- Az orosz helyett melyik nyelvet oktatják?- Az ukránt, heti két órában.-A családja?- A feleségem is pedagógus, az egyik lányuk tanítónő, a másik most végzi a képzőt Munkácson.- Hallottam, kevés a fizetés.- Sok családból valaki átjár Magyarországra üzletelni. Akiknél ez nem lehet, gazdálkodnak. Mi is kaptunk az ön- kormányzattól egy hektár földet. Időközben megérkezett a pörkölt, és hamarosan megteltek a tányérok. Akinek csípte a torkát az erős paprika, pálinkával, borral, sörrel gyantázhatott. Gyantáztak is derekasan, meg énekeltek, és hajnali három vetett véget a baráti rendezvénynek. Hogy kik segítették ezt a találkozót? Bognár Gyula, a Volán helyi főnöke, a Kelet-magyarországi Sör Értékesítő Kft. kisúji telepe, Nagy István, a vízmű igazgatója, Szőke László pékárukkal, süteményekkel, meg még sok-sok egyéni vállalkozó, helyi vezető. Egy biztos: ősszel folytatódik a barátkozás: akkor a kisújiak mennek Kárpátaljára, Szemyére. Az ottaniak ígérték: elviszik őket a Vereckei-szo- roshoz. Megnézni azt a huzatos helyet, ahol egy évezrede meg még egy évszázada Árpádék lovagoltak be, majd ereszkedtek alá nemzetségükkel a Kárpátokkal övezett medencébe. D. Szabó Miklós Kitüntették a Vártemplom plébánosát, a hadsereg „hivatalos” papját A Honvédelemért keresztjét viselheti ,JÚapelvem: a jót ma kell tenni, nem szabad holnapra halasztani” A legmagasabb katonai kitüntetés, amit civil ember kaphat, a Honvédelemért cím II. osztálya, az ezzel járó kereszttel. (Az I. osztályt csak katonatisztek kapják.) Május 21-e óta a szolnoki Vártemplom plébánosa, Gacsári Kiss Sándor is birtokolja. A kitüntető cím adományozását még rendhagyóbbá tette, hogy ö az egyetlen pap az országban, akinek ilyen elismerése van.- Kanonok úr! Egy kitüntetés az ember életében nem szokványos dolog. Mit jelent ez Önnek? Méiföldkő? Valaminek a beteljesülése?- Természetes emberi érzés, hogy a munkáért vagy valami kiemelkedően fontos közérdekű cselekményért elismerést kap az ember, és ennek örül. De örülnek azok is, akik szolgálata miatt adatott ez a kitüntetés. Nem az első életemben. Egyházi kitüntetéseim: esperes, majd kanonok. A mostani Honvédelemért kitüntető címet és annak keresztjét - amit immár jogosan viselhetek - a hadseregben végzett papi munkámért, a hadsereg és társadalom harmóniájáért, a hadseregünk és népünk szorosabb egységének előmozdításáért tett szolgálataimmal érdemeltem ki.- Milyen előzménye van ennek a kitüntetésnek?- A nagy nyilvánosság előtti indoklás úgy hangzott, hogy az évek óta végzett munkám méltánylásáról van szó. Ennek előzménye, hogy amikor Szolnokra kerültem, az iskolákat és a hadsereget magam kerestem fel. Én voltam Szolnok városban és Jász-Nagykun-Szolnok megyében a katolikus papok közül az első és egyetlen - tudomásom szerint -, aki újra- kezdte az iskolai hitoktatást. Az embereket szerető tevékenységem vitt be a hadseregbe, akkor, amikor még a szovjet katonaság hazánk területén tartózkodott. Nem az időt válogaGACSÁRI KISS SÁNDOR l>léhaiu>y útnak a hon vedelem »ttfC crúckelvn tóm, hogy kedvező, vagy kedvezőtlen. Alapelvem, hogy a jót ma kell tenni, nem szabad holnapra halasztani. A Vártemplom egyébiránt nem csak Szolnok népének, hanem a hadseregnek is hivatalos temploma, régi királyi parancs folytán. Ezt az állapotot semmiféle törvény, rendelkezés nem szüntette meg. Egyszerűen kiapadt ez a lehetőség, aminek a folytatására nagyon nagy szükség van. A hadsereghez illetékes papként kedves és szívélyes fogadtatást kaptam. Ez a pont volt a kezdet, az a mustármag, amelyből kiterebélyesedett egy nagy fa. Meghívásokat kaptam a hit, az erkölcs bemutatására, előadások, beszélgetések formájában. A repülőtiszti főiskola fúvószenekara a Vártemplom búcsúján. Úr napján, a szentséges körmeneten templomi szolgáltatást ad a zenével. Ezen a ponton is kifejeződik hadseregünk és népünk egysége. Az élő Szolnok élő gyökere a Vártemplom, Szent István óta, Szolnok születése óta a katonaság mindig benne volt a város társadalmában, életében.- Hogyan fejlődött, fejlődik az egyház és a hondvédség közötti kapcsolat?- Kezdetben pusztán az egyház tanítását kérték tőlem, majd az elmúlt tanévben filozófia, szociológia, hadtörténet, pedagógia tantárgyakból alkalmi előadásokat is tartottam a repülőtiszti főiskola hallgatóinak. Úgy látom, a hadsereg lelkü- lete, jelleme, a tisztek úri mivolta a hadsereget a nemzet szeme fényévé tette. A tiszt urakat fényes jellemű emberekként ismertem meg, jelentős részük Moszkvában, Kijevben végzett. Azokat az értékeket, amiket ott tanultak, a rendszer- váltással nem tagadták meg. Ugyanakkor a rendszerváltás utáni realitásokat nagyon világosan látják, és jóakaratúak a hadsereg önazonossága és népünk szolgálata érdekében. A katonatiszteket a magyar társadalom kiválóságainak tartom. A legénységet illetően is kedvező tapasztalataim vannak. Elfogultság nélkül mondhatom: a társadalomban elit helyet foglal el intelligenciában és jellemben a honvédségünk. Indíttatást érzek arra: mint a Vártemplomnak, a nép és a helyőrség templomának, ennek a főtemplomnak a plébánosa, kimenjek a templomon kívül. Irány az iskolák és a hadsereg. Ez utóbbi ügyesen, eredményesen kitölti azt az űrt, ami a társadalomban keletkezett az iskolai hitoktatás évtizedekre szóló ellehetetlenítésével. S. Cs. J. (Fotó: M. J.)
