Új Néplap, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-25 / 121. szám

6. oldal Nyugdíjasok Fóruma 1995. május 25., csütörtök Május Akárhogy is, ez a legszebb tavaszi hónap! Mindjárt az első napja: az éledő termé­szet és a tavaszra váró ember gyönyörű ünnepe. Igaz, a munkáé elsősorban, de az idén ettől még nem támadt mindenkinek zöldbe vágyó kedve ezen a mi vidékün­kön. Azért május elsején megteltek a ligetek, játszóte­rek, kiserdők a tavaszt kö­szöntőkkel. Szép volt, még a nap sem volt hűtlen a sza­badban ünneplőkhöz, mele­gített, sütött. Aztán pár nap múlva az anyák napja! Milyen szép volt sok édesanyának. Ha másért nem, azért, mert látta, érezte a család szerete- tét. S ahol még a nagyma­mának is jutott ebből a sze- retetből, hát az igazi öröm minden nyugdíjas idős asz- szonynak. Persze, sokan nem kaptak nagy csokor vi­rágokat, hiszen a kertészek tudják, mikor lehet elkérni a legtöbbet a tulipánért is, nemcsak a rózsáért, szegfű­ért, gerberáért. Öröm volt a kis csokor gyöngyvirág, de a messziről küldött üdvözlő­lap is - a jele a gondolatnak, szeretetnek. Hogy voltak „gyerekek” kicsik és na­gyok, akik feledékenynek bizonyultak ezen az eszten­dei egy napon? Az anyák nem beszélnek erről, nem panaszolják, hiszen nekik a gyerek a legjobb, a legdrá­gább... Talán ezért van, hogy a nyugdíjasklubok meg az idősek klubjai is megünnep- lik az anyák napját. Egy­mást, egymásért - szívszo­rongató, de le kell írni a mulasztó gyerekek miatt is. Vagy csak - és ez a legjobb- a közös öröm kedvéért. És május második fele megint csak ünneppel telik. A búcsúzó, végzős diákok akár egy hétig is járják a fa­jut,, a. várost, odaáljnak föld­szintes családi házak és to­ronyházak alá, aztán száll a szebbnél szebb nóta, búcsú előtt énekelnek, megköszö­nik a sokéves munkát, törő­dést tanáraiknak. Az ünnep­ségsorozat legszebb része aztán a ballagás, mikor vé­gigjárják az iskolát meg környékét, kézen fogva, utoljára. Ezen már ott a szülő, a rokonság; minél na­gyobb a család, annál többen kísérik a szép, könnyes ese­ményt figyelemmel. Ame­lyik nagyszülő bírja egész­séggel, ott van az unokája ballagásán. All a családdal együtt, átadja a maga csok­rát, később vagy akkor aján­dékát is. Mondják, a nagy­szülők nem számítanak a legnagyob adakozóknak, hacsak nem őriztek, gyűjtö­gettek erre már legalább azóta, amióta az unoka isko­lás. A rokonság - ha tehetős- sok tízezer forintot „ösz- szedob” - ők úgy mondják, hadd örüljön az a szegény gyerek, hátha úgyis munka- nélküliség vár rá, vagy akár fél évig is dolgozhat, míg pár tízezer forintja lesz. Akik tízezreket kapnak, örülnek, költekeznek; akik épp csak keveset, mert kicsi a család, s az sem veszi szí­vesen a meghívást, akinek talán illene - szóval a keve­set kapók ilyenkor szomo­rúak, jó, ha nem duzzognak. Azért mégis szép az ünnep, s a legszebb benne a szülők, a nagyszülők öröme. Túljutott a gyerek egy lépcsőn - vagy az utolsón, jönnek a dolgos hétköznapok. Adja Isten, hogy azok jöjjenek, ne a tét­lenség, a sóvárság munka, kereset után. És hogy el ne felejtsem, tartogat még a május ünne­pet. Igaz, ez még csak lesz: vasárnap a gyermekeket ün­nepeljük. Sok nyugdíjasnak ez egyet jelent az unokák köszöntésével, kis ajándé­kokkal vagy egy kis zseb­pénzzel - ha futja. Remélhe­tőleg szép, ünnepélyes hó­napot zárunk. A bajainkat is feledteti tán egy kicsit! Szívesen látjuk máskor is! Képviselő az idősek között Tavaly tavaszon, választási kampánya idején Rákóczifal- ván, az idősek klubjában is járt Szabó Rudolf né dr., aki az SZDSZ országgyűlési képvise­lője lett, immáron jó egy éve. Mivel május közepén, a sok plenáris ülés között akadt egy szabad fél napja, bejelentkezett Bordács István polgármesternél egy baráti látogatásra. Először a falu vezetőjével beszélt az egész község gondjáról, aztán egy röpke látogatásra benézett az óvodába - nagy nejlonzsák­ban szép pöttyös labdákat ha­gyott ajándékba a gyerekeknek, s útja végén az idősek klubjába sietett. Siethetett, mert várták. Se­bestyén Imréné, a klubvezető UNRA-csomagot se kaptam, kedves - emeli szemét a képvi­selő asszonyra, aki szerencsére tudja, mi volt az - bár maga is tipegős volt talán. így telt a délután. Az idősek társaságában lévő polgármester meg a megyei önkormányzat képviselője is sűrűn jegyzetelt. Van, volt mit írniuk, mintha bárhol a megyében nem ha­sonló panaszokkal küszködné­nek az idős falusi emberek. Azt mondják, az idős embernek az is jólesik, ha meghallgatják, ha van kinek elmondani a keser­veit. Szabó Rudolfné dr. jó is­merője az idős korosztálynak,- Kedves, én még UNRA-csomagot se kaptam - a 81 az emberi sorsoknak. És tegyük éves Molnár néni özvegyi sorsáról beszél FOTÓ: MÉSZÁROS hozzá azt is, a megyének s a szinte minden bejáróját ott ma­rasztalta erre a délutánra. Az pedig nem kevés, huszonhét rendszeres bejárója van Rákó- czifalván az idősek klubjának. Igaz, mégis félszáznál több öregről gondoskodik a község, naponta 32 ebédet visznek ház­hoz a gondozók-ebédhordók. Miről beszélgettek ezen a délutánon a jelenlévők? Miről másról szóltak volna, mint a gondjaikról. Barta Józsefné azt panaszolta, hogy két hónapja jegyezték elő Szolnokon a kór­házi reumatológiára, s ha érdek­lődik, mindig azt a választ kapja, nincs ágy, nem tudják fogadni. Bajnóczky Istvánné az önkormányzatot meg az építési szakhatóságot kritizálta. Nem tudja megérteni, hogy másod­szorra is elutasították; szép nagy telkét nem tudja eladni, pedig milyen jó is lenne. Mé­száros Kálmánná elsírta: két olajkályhája megyen veszen­dőbe, nem tudja már megvenni télire az időközben megdrágult háztartási fűtőolajat. - Igaz, adna az önkormányzat támoga­tást - mondta -, hogy más fű­tési rendszert vezettessek be, de nincs hozzá a sajátomból tehet­ségem. Garai Józsefné szavait töb­Ajándék az időseknek ben megtoldották. Valameny- nyien azt panaszolták föl, hogy kaptak ugyan földet kárpótlás­ként a valamikori birtokért, de öregségükben már nem bírnak vele. Megszólalt özvegy Molnár Imréné is. Nyolcvanegy éves, s hétéves volt a legkisebb gye­reke, amikor utoljára hírt kapott az urától - frontról vagy front után, ki tudja már saját háború­ink idejét -, az 1946-ban volt. Azóta felnevelt a maga tehetsé­géből négy gyereket dolgos, tisztességes embernek, igaz na­gyon nehezen. - Még Szolnokot körülvevő kistelepü­léseknek is. Ezért értett, érzett mindent. Amikor búcsúzott, elővette ajándékát. Mondhatnák, telik a képviselői pénzből - de hát hány helyre megy akár havonta is egy képviselő? Mindenesetre a két tucat teáscsésze a hozzá­valóval, megörvendeztette a rá- kóczifalvi öregeket. A 81 éves Molnár néni rög­tön átadta a maguk ajándékát, bizonyítván: ismerik, szeretik a képviselő asszonyt. Egy cserép kék színű ibolyával köszönte meg az érdeklődő látogatást. Együtt a klubban - az idősek, a polgármester, a képviselő asszony Méltányossági alapon Nem jár, de adható emelés A nyugdíj-biztosítási önkor­mányzat elnöksége a közel­múltban megtárgyalta a méltá­nyossági alapon történő nyug­díjemelések tapasztalatait. Számba vették s megállapítot­ták, hogy a múlt évre tervezett és meglévő összeg bizony ha­marabb elfogyott, mint az 1994-es esztendő. Megvitatták az állampolgári jogon nem járó, de konkrét élethelyzet alapján adható nyugdíjemelések tapasz­talatait. Persze az idei évre is kimondták a hozzáértők olyan megállapításokat és célokat, amelyeket jó, ha minden nyug­díjas tud. Az első és igazán érthető ta­pasztalat az, hogy 1994-ben rendkívüli mértékben megnőtt a nyugdíjuk emelését méltá­nyossági alapból kérők száma. Ez egyrész azért érthető, mert sok nyugdíjas rendkívül kevés nyugdíjból él, s ennek a kevés­nek is állandóan rontja értékét az infláció. Közben a sajtó, a te­lekommunikáció is tájékoztatta az időseket, hogy esetleg kap­hatnak emelést ha betegek, ha lakásfenntartásra, miegyébre kevés a havi járandóságuk. És nem utolsósorban azért is kér­tek sokan emelést, mert a tava­lyi év a választási küzdelmek időszaka volt, s a pártok egy- némelyike ezt a lehetőséget is ismertette gyűlésein. Amíg pél­dául Budapesten előző évben 13 ezer, addig 1994-ben már ötvenezer méltányossági eme­lési kérelem érkezett a nyugdíj- folyósítóhoz. A helyzet vidéken is hasonló, bár a vidéken élő nyugdíjasok sohasem olyan jól tájékozottak, mint a fővárosiak. A növekedésnek tudható be, hogy tavaly év végén hiába küldtek sokfelé az országban kérelmet az idősek, a pénz el­fogyott, s a legrászorulóbbakat sem tudták (sajnálattal) segí­teni. Az idén, már január elseje óta nemcsak a megyei nyug­díj-biztosítási igazgatóságok­hoz küldhető kérelem, hanem a MÁV nyugdíjasai a MÁV Rt. Nyugdíj-biztosítási Főigazga­tósághoz is címezhetik kérel­müket, mert jogot kapott a fői­gazgatóság arra, hogy saját ha­táskörben döntsön. Igaz, a ké­relmet csak és kizárólag erre a célra rendszeresített nyomtat­ványon lehet kérni, amelyen sok kérdésre pontos adattal kell felelni. A kérelem beadásán gondolkozók a megyei igazga­tóságokon beszerezhetik ezt a nyomtatványt, s csak abban az esetben ne oda küldjék vissza, ha részükre a MÁV folyósítja a nyugdíjat. Ilyen emelésre nem számít­hatnak azok, akik az öregségi korhatárt nem töltötték be és nem rokkantak, vagy árvaellá­tás címén kapnak nyugdíjat. És nem kérhet olyan személy se, aki nem kevesebb, mint három éve vonult nyugállományba. Van a kérelem elbírálásának még egy érdekes kitétele, ami­nek biztosan sok, valóban munkában elfáradt idős olva­sónk örül: előnyben részesül­nek azok a kérelmezők, akik legalább (férfiak) 30, (nők) 25 évi szolgálati viszonnyal ren­delkeznek. Nem árt azt sem tudni, hogy a kérelem elbírálásáról, a dön­tésről tájékoztatják a kérelme­zőt, s a döntés ellen fellebbe­zéssel nem lehet élni (bővebben ír erről a Hírhozó idei 20. száma). Mikor mit ér? Adatok a nyugdíjak reálértékéről A Magyar Nyugdíjasok Egye­sületeinek Országos Szövet­sége sajtótájékoztatóján a nyugdíjak reálértékéről kap­tunk érdekes (sajnos szomorú) adatokat. Mint Pirityi Ottó, a közgazdaságtan doktora, az or­szágos szövetség elnökhelyet­tese elmondta, az elmúlt öt esz­tendőben 1$ százalékkal csök­kent a nyugdíjak reálértéke. Az idén várható inflációt 30 száza­lékra becsülik a hozzáértők. Ha jó esetben kapunk is leg­alább 18 százalékos emelést az egész esztendőre (tehát az ősz­szel még hetet a januári 11 százalékos emeléshez), akkor további 10 százalékkal csök­ken a nyugdíjak reálértéke. Ezt persze nem számokban, hanem pénztárcáján érzi a nyugdíjas nap mint nap a boltokban, a pi­acon, de hát leszoktatnak ben­nünket a panaszkodásról ezek a hét szűk esztendők. Halljuk azt is, meg kellene reformálni a nyugdíjrendszert, de hát ha mi erről, a reformról hallunk, a hátunkon is föláll a szőr - mert lehet, a reformok a már évek vagy évtizedek óta a nyugdíjból élőknek is rosszab­bat, nem jobbat hoznak. S ak­kor mit szóljanak azok, akik most készülődnek nyugállo­mányba? Pirityi Ottó különben érde­kes adatokat közölt a sajtótájé­koztatón. Szerinte ugyanis ta­pasztalható, hogy máris van, évek óta nyugdíjreform. Példa erre, hogy 1989-ben még a sa­ját jogon nyugállományba vo­nulók első nyugellátása átlag- keresetük 76 százalékát tette ki, addig ez az arány 1991-ben már csak 57, 1993-ban pedig csupán 53 százalék volt. Tehát csűrték-csavarták a nyug­díj-megállapítások lehetséges számait, a kiszámítás módoza­tait, érdekes módon sohasem a nyugdíjba vonulónak előnyö­sen. Az éves emelésekről is kri­tikával szólt az elnökhelyettes úr. Számításai szerint ugyanis az éves nyugdíjemelések - bár a törvény így írná elő - soha­sem azonosak az éves átlagke­resetek, az aktív korúak kere­setnövekedésének százaléká­val. Csak tavaly 2,3 százalék­kal kevesebb volt a nyugdíja­soknak kiutalt emelés, mint az aktív korúak átlag keresetnö­vekedése. Ezzel az állam jár jól, hiszen 1,3 milliárd forint megtakarítást eredményezett neki a nyugdíjakból „elcsípett semmiség”. A nyugdíjasszövetség már előre óvja a társadalmat a kö­zelmúltban beharangozott újabb energiaár-emelésektől is. Állami számvevőszéki vizsgá­latot is kezdeményez a nagy szolgáltatóknál, mert számítá­saik szerint elfogadhatatlan az újbóli, nem is kismértékűnek tervezett energiaár-emelés. Mindez nagyon szép, jó, hogy van saját érdekképvisele­tünk, amelyik szót emel mind­annyiunkért. Kérdés, messzire hallatszik-e a szava, s elér-e oda, ahová kell, kellene? Vasutas cukorbetegek klubja Múlt szombaton érdekes talál­kozó volt a Járműjavító Kft. hétvégi üdülőjében Szolnokon, a Tiszaligetben. Az időjárás nem kedvezett a megye s az or­szág sok településéről ideláto­gatóknak; a szabadtéri színpad esőázottan árválkodott, s fedél alatt terítettek az érkezőknek. A Vasutas Cukorbetegek Klubja tartotta itt évzáró rendezvényét. A klub - mint Liget Ervinné klubvezetőtől megtudtuk - nem tekint még vissza hosszú múltra. 1992-ben alakult szol­noki központtal, s tagjainak száma száz körüli. Idetartozó- nak vélik magukat mindazok a cukorbetegek, akik a MÁV-kórház gondozottjai. A csomóponti művelődési házban találkoznak havonta egyszer, s ősztől tavaszig tart náluk egy-egy „évad”, s májusban zárják az évet. A szeptembertől májusig tartó klubprogram sok, nekik hasznos rendezvényt tar­talmaz. így volt ez a most bú­csúzóban is. Orvosi előadások, diabéteszbemutatók, termé­szetgyógyász bemutatkozása, különféle tanácsadás szerepelt a programban. Sok a klubtámo­gató szponzor, s jó néhányan most, a klubzárón is ott voltak. Az csak természetes, hogy az otthont adó művelődési ház igazgatója, Molnár Lajosné kö­szöntötte az egybegyűlteket, s hogy most is vérnyomást mért meg vércukrot a MÁV-kórház belgyógyász főorvos asszonya, dr. Nádai Sarolta. Itt volt a Ka­pocs-háló Alapítvány képvise­lője, Vass Julianna, a Fővárosi Vasutas Cukorbeteg Egyesület elnöke, dr. Fehér István" és sok jó barát a fővárostól, Szegedtől Szolnokig. Ahogy érkeztek, úgy tették le ajándékaikat a támogatók. A klub e baráti összejövetelén tombola is szerepelt a progam- ban, így jól jött a beteg meg sorsüldözött emberek keze munkája, egy-egy festmény, díszdoboz, táska Vass Julianná­tól, s a hajléktalanok szőtte szőnyeg Szabó Rudolfné dr.-tól, aki úgy is, mint a Hu­mán Szolgáltató vezetője, úgy is, mint országgyűlési képvi­selő, részt vett a rendezvényen. Volt ünnepi műsor is: a Konstantin iskola növendékei táncoltak, legalább négyszer átöltöztek; hol palotást járó hölgyeknek, hol macskáknak, hol meg vidám matrózoknak. És a jelen lévő cukorbetegek között is akadt vállalkozó, Ör­vendj Józsefné például Kun- szentmártonból, aki nótákkal köszöntötte sorstársait. Liget Ervinné klubvezető itt jelentette be, hogy októbertől kéthetes életmódtanfolyamot szerveznek a cukorbetegeknek, s a klub tagjait is elvárják oda. Délutánonként sok hasznos is­meretet kap, aki részt vesz ezen a tanfolyamon. Hiába volt hideg, esős az idő, bent a hétvégi üdülőben meleg, baráti hangulat uralkodott a rendezvény utolsó percéig. Is­merősök, barátok találkozóján ez természetes. Persze hogy volt ebéd is - terített asztalok mellett ültek a többnyire koros cukorbetegek fotó: jmre LAJOS Összeállította: Sóskúti Júlia

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents