Új Néplap, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-13 / 111. szám
1995. május 13., szombat Nézőpontok 5. oldal Egy csésze kávé mellett dr. Sipaki Ferenc börtönparancsnokkal A túlzsúfolt kényszerközösség Szombati Jegyzet Alattvalók maradunk? Arról írtam cikket, hogy leromlottak a tornatermek az iskolákban, balesetveszélyes helyzetek adódhatnak, adódnak az elhasznált eszközök miatt. A szüleik nyugodtan elengedik a gyereket az iskolába, és talán meg se fordul a fejükben, hogy testnevelésórán - az eszközök úgymond rendeltetésszerű használata közben - baleset éri őket. Jóllehet, napról-napra kapjuk a híreket arról, hogy az önkormányzatok egyre nehezebben tudják fenntartani az iskolákat, hogy oktatási intézményeket zárnak be, az emberek fejében ez nem bontódik le napi problémákra, például arra, hogy ebben a pénzszűkében hogyan is néznek ki a tornatermek, menynyire tudják karbantartani, felújítani az eszközöket, mennyit tudnak fordítani arra, hogy évről évre egészséges, tiszta környezetben fogadják féltett gyermekeinket. Szóval, ezt a témát jártam körül egy cikkemben, és számomra megdöbbentő jelenségekkel találkoztam. Többen, akikkel a téma kapcsán beszélgettem, fenntartásuknak adtak hangot: lehetőleg úgy írjak már, hogy ne bántsam a kormányt, és az önkormányzat meg igazán nem hibás semmiben. Ez a félelem és óvatosság, amellyel találkoztam, megdöbbentett és a lelkem mélyén fel is háborított. Nevetségesnek is találtam, pedig valójában szomorú ez az egész. Mert miről is van szó? Arról, hogy mi, az állampolgárok, lakosok megbízunk valakiket, (önkormányzatot, kormányt), hogy az általunk befizetett adókból stb. a lehető legjobban intézzék a rájuk bízott település (ország) ügyeit, hogy a gyerekeinknek legyen hová iskolába járni, ha betegek vagyunk, kórházba mehessünk, hogy utak épüljenek, és hadd ne soroljam tovább. Ebben a megbízásban benne van valamiféle előlegezett bizalom is: bízunk abban, hogy ügyeinket a lehető legjobban intézik, a lehető legjobb megoldást pártfogolják, és egyáltalán mindent megtesznek azért, hogy az adott település, ország lakosai minél jobban érezzék magukat. Persze, tudjuk azt, hogy adódhatnak problémák. Hallhatunk eleget arról, hogy a költségvetés milyen szűkre szabott, sokszor nagyobb a kiadás, mint a bevétel, egyre kevesebb pénz jut az oktatásra, egészségügyre, gyermekeinkre, miránk, egyáltalán: az emberi életre. Ebben a helyzetben végképp nem mindegy, hogy a kevéske pénzt hogyan, mire osztják el, mire fordítják, mit támogatnak és mit nem. Jogunk van tehát megkérdezni, hogy a rájuk bízott feladatot hogyan látják el. Hogy a település pénzével hogyan gazdálkodnak. Hogy a befizetett adónkból mi épül, mihez járulunk hozzá. Jogunkban áll arról is képet kapni, hogyha valamire nem futja a pénz, miben látják a megoldást, hol vannak hiányok, milyen ellátást nem tudnak biztosítani. Jogunk van tudni arról is, hogy az iskolai tornatermek egy része balesetveszélyessé válhat, ha nem figyelünk jobban oda az elavult berendezésre. És senki ellen nem vétünk, nem szidjuk a kormányt, és nem hibáztatjuk az ön- kormányzatot azzal, ha megállapítjuk, bizony nem tudjuk tartani a régi színvonalat, alkudni kell. De a képbe az is beleférne, hogy hibáztathatjuk őket, ha a tűrhetetlen állapot rossz döntések következménye. Tudom, a „régi rendszerben” nem volt divat kérdezni, hogy nagyjaink hogyan valósították meg a rájuk bízott feladatokat. Hogy mit kaptunk azért az összegért, amelyet a közügyekre befizettünk. Valakik eldöntötték, hogy mire mennyit fordítanak, eldöntötték a városok, települések sorsát, és az állampolgár egyet tehetett: belenyugodott, elfogadta. Köze nem sok volt hozzá. Azt meg nem szívesen vették, ha mindezt firtatni kezdte. Akkor alattvalók voltunk, akik helyett mások elintézték az ügyeket, kicsiny világunk menetét. Aztán demokratikus átalakulásra szavaztunk. Olyanra, amely nem alattvalókra, hanem polgárokra épít. A polgár tudomásul veszi, hogy befizeti a pénzt. De megkérdezi, hogy mire és miért? Milyen célra fordítják, és miért éppen arra? És hogy lehet az, hogy lerobbannak az iskolák, a kórházak? És a polgár eme kérdéseire meg is kell adni a választ. És a polgár nem gondol arra, hogy érdeklődésével zaklatna bárkit is, bántaná a kormányt, hibáztatná az önkormányzatot. Ő tudja, hogy kérdezhet és megalapozottan bírálhat is. Úgy látszik, nálunk még mindig él a régi félelem: jaj, ne bántsuk a vezetőket! Még mindig jellemző a hajbókolás, a dötések feltétel nélküli elfogadása. Még mindig él a beidegződés: mi nem kérdezhetünk, csak meghajolhatunk a tények, döntések előtt, és elszenvedhetjük azokat. Akkor, évekkel ezelőtt, alattvalók voltunk. Alattvalók is maradunk? ^GUajIA» «k Nagy port vert fel - olvasói körökben is - az az eset, amikor a szolnoki büntetés-végrehajtási intézetben, a fiatalkorúak egyik zárkájában a társai sorozatos fajtalanságra kényszerítettek egy fiatalembert. Az ügyben azóta megszületett az ítélet (a három vádlott esetében nem jogerősen 5 év, 6 év öt hónap, illetve 7 év börtön), amelyről mi is hírt adtunk. A kérdés sajnos ennek ellenére adott: vajon mit tettek, tehetnek a börtönökben azért, hogy megakadályozzák - egyáltalán megakadályozhatják-e - az ehhez hasonló eseteket? Ezen ügy apropóján ültünk le beszélgetni az ítélethozatal után néhány nappal dr. Sipaki Ferenc őrnagy- gyal, a szolnoki büntetés-végrehajtási intézet parancsnokával. Hol tart Mezőtúr négy év múlva? Mezőtúr város képviselő-testü- lete nemrégiben elfogadta a város négyéves programját az 1995-98-as időszakra. E fontos tervdokumentációról, annak végrehajtásáról kérdeztük , Ádámné dr.Bagdán Piroska polgármestert. Elmonda, hogy a programkidolgozást a legfontosabb feladatok összegyűjtése, összefoglalása indokolta, mindez segíti, hogy a képviselő-testület majdani döntéseikor világos célokat lásson. A gazdasági viszonyokat ismerve az elkészített terv reálisnak látszik. Többek között megoldott lesz a vízművek problémája; újra a városé lesz. A város szennyvíz- és csapadékvíz elvezető csatornázását szorgalmazza a terv az Újvároson és az Alsórészen. Fontos a városi szemét elhelyezése, erre tervek készültek, melyek az elkövetkezendőkben teljesíthetők. Szükséges a folyékony trágya elhelyezése, a szelektív hulladékégetés, a szemétszállító géppark cseréjének megkezdése. A következő négy évben hangsúlyt kap az útépítés, a telefonfejlesztés, a közvilágítás korszerűsítése, a városi tulajdonban lévő lakások folyamatos felújítása. Hangsúlyozza a terv a vízminőség javítását, a város és külterületein lévő melegvízforrások hasznosítását, a gyógyvízzé nyilvánítást. Foglalkozik a terv az állatvásár helyének biztosításáról, a volt katonai gyakorlótér egy részének megvásárlása során. Elkészül a volt laktanya rendezési terve. A terv felvállaja az oktatás, művelődés, sport működésének kötelező feladatait, ápolni kívánja a túri hagyományokat. Lakossági összefogással a Bolváry-házban városi galéria megteremtését szorgalmazza. A könyvtár, a közösségi ház, a kórház működését finanszírozza. Segíti a fiataloknak az első lakáshoz jutását, szorgalmazza a szociális segély korszerűsítését. Patkós- Az esemény rendkívüli módon sajnálatos - mondta elöljáróban dr. Sipaki őrnagy -, és igen örvendetes, hogy már pár nap után felszínre került. Ezt a fiatalkorút több napon keresztül a zárkán belül először kihasználták, csicskáztatták, akarata ellenére tetováltak rá, majd erőszakkal, késsel, borotvapengével fenyegetőzve kényszerítették a fajtalanságra. A börtönökről persze tudni kell, hogy rendkívül zárt közösségek, és nagyon nehéz beférkőzni a fogva tartottak bizalmába külső embereknek. Úgy mint felügyeleti tagoknak pedig még inkább, hiszen magából a fogva tartásból adódóan azért valamilyen fenntartások vannak a két fél között. Az áldozat - egy fiatal, először börtönbe került ember, aki a törvények értelmében került a fiatalkorúak közé, hiszen hasonló korúakkal együtt kell elhelyezni - nem sokat tudott a börtönről. Természetesen megijedt tőle, magától a fogva tartás körülményeitől, illetőleg az erősebb és tapasztaltabb elítélt társaitól, és ezért lehetett őt minderre kényszeríteni. Zárbázás után- Mi módon került napvilágra mégis az eset?- A fenyegetés hatása alatt tehát - annak ellenére, hogy dolgoznak felügyelők, nevelők, szociális ügyintézők itt az intézetben - nem mert szólni a fiú. Tudni kell, hogy a börtönben rendszeres a zárkázás - azaz rendszeresen fordulnak meg a nevelők, szociális ügyintézők vagy jómagam is a zárkában, amikor is körbemegyek, megnézem az embereket, beszélgetek velük. Nos, egy ilyen zárkázás- nál, négy vagy öt nap után jött elő ez az eset, amikor az ellenőrző személynek feltűnt, hogy túlságosan hátul van, el van dugva és kicsit félénk a fiú. Akkor kihívták a zárkából, s a nevelői beszélgetések során derült ki, hogy fél a zárkatársaktól, és így lepleződött le tulajdonképpen, hogy mi történt.- A zárkából nem hallatszott ki semmi?- Semmi olyan külső jele nem volt a cselekmény elkövetésének - se hang, semmi egyéb -, amiből esetleg fel lehetett volna fedezni ezeket a dolgokat. Amikor észlelték a rendellenességet a kollégák, akkor a beszélgetéskor - jómagam is meghallgattam őt - mondta el, hogy vele mik történtek. Ezek után indult el az intézkedés, tehát az egészségügyi vizsgálat, ami ilyenkor szükséges, mely azt támasztotta alá, hogy az általa elmondottak alaposak, és ekkor lett fegyelmi eljárás, illetőleg a büntető feljelentés megtétele. Ennek következményeként kapták az elkövetők a véleményem szerint példás büntetést. A fiatalembert az esemény után nem sokkal szabadlábra helyezték mint előzetest. Többszörös túltelítettség- Sokat hallunk manapság a börtönök túlzsúfoltságáról. A szolnoki intézetben is így van?- A börtönön belüli élet nem olyan egyszerű, mint ahogyon azt sokan gondolnák. A szolnoki börtön 120 személyt tud befogadni a korábbi előírások szerint. Mi ezen a 120 helyen 210-220 személyt tartunk fogva, tehát akkora zsúfoltság van, ami nagyon megnehezíti a mindennapos munkát, az ellátás biztosítását. Az Európa Tanács ajánlása alapján - tehát hogy egy börtönben tulajdonképpen mennyi hely van - a szolnoki intézet helyszáma 68 lenne. Most tessék kiszámolni: 280 százalékos túltelítettség van a börtönben, és ennek ellenére mégis meg kell oldani a feladatokat! Én annak örülök, bár sajnálom, hogy az említett eset így történt meg, hogy ezért nincs több és durvább cselekmény. Ehhez hozzászámolom azt is, hogy a felügyelői állományunk létszáma jelentősen nem növekedett az utóbbi időben. A feladatok nőttek, a fogva tartottak összetétele romlott, szervezettebb, durvább cselekményeket követnek el, de úgy vélem, már ismert kint a társadalomban, hogy a bűnözés struktúrája milyen módon alakult át, s bizony ez jelentkezik a börtönön belül is igen erősen. Tessék meggondolni: a szabad életben is előfordulnak ehhez hasonló bűncselekmények, sőt az utóbbi időben azt mondhatom, hogy szélsőségesen durva bűncselekményekre derült fény. A társadalom összetétele azonban mégiscsak jobb, ugye, mint a börtönnépesség összetétele, ennek ellenére mégis előfordulnak ilyen cselekmények, sajnos egyre sűrűbben. Akkor ott, ahol a bűnözők, illetve bűnelkövetők bekerülnek egy helyre, ahol frekventált emberek vannak, akiknek a hajlandósága vagy a beállítottsága hamarabb ad lehetőséget a bűn elkövetésére, ott ne fordulnának elő sajnos ilyen cselekmények?- Milyenek a munkafeltételek itt bent?- Olyan feltételek mellett dolgozunk, amelyek nehezítik a munkánkat. Természetesen ezek nem azt jelentik, hogy mi nem figyelünk oda. Ezek az emberek akkor, amikor bejöttek a börtönkapun, nem lettek szentek, nem lettek jobb emberek, csak legfeljebb addig nem kint, a szabad életben, szabad állampolgárként zavarják a többiek életét, hanem itt, bent vannak. Egy nevelő 110 személyre Természetesen a felügyeletnek adott meghatározott időszakonként az ellenőrző feladata: félóránként kell egy-egy zárkát ellenőrizni. Az ellenőrzés minősége azzal a nagyfokú túltelítettséggel, ami a börtönben van, bizonyos mértékig korlátozott. Az éjszakai ellenőrzés folyamán nagyon keveset lehet tapasztalni vagy látni abból, ami a zárkán belül történik.- Mit tudnak tenni a hasonló esetek megelőzése, kiküszöbölése érdekében?- A megelőzés már a befogadásnál megkezdődik. Ekkor elmondjuk az ide behozott embernek, hogy milyen körülmények közé jött be, milyen feltételek mellett kell töltenie előzetes letartóztatását, illetve szabadságvesztését. Kioktatjuk, hogy ha bármi jellegű problémája van, akkor forduljon a felügyelet tagjaihoz, jelentse, jelezze azokat a dolgokat, amik őt sérelemként érik - akár a társaktól, akár az eljáró szervektől. A nevelési, szociális ügyintézők foglalkozásokat tartanak - sajnos nem a kellő rendszerességgel, mert a 220 személyre van egy nevelő és egy szociális ügyintéző. Gondoljunk bele, hogy ez mire elég! Foglalkoznak a fogva tartottakkal eligazításokon, zárkacsoporton belüli beszélgetéseken, illetőleg egyéni foglalkozásokon. Ezeken próbálunk információkat szerezni róluk, illetve információkat adni nekik arról, hogy mit lehet és mit nem. Tavaly augusztus óta dolgozik egy pszichológus, aki ugyancsak segít az ilyen helyzetek megelőzésében. Amikor a zárkaajtó becsukódik...- Milyen ellenőrzési feladataik vannak a felügyelőknek?- Feladatuk többek között a körletek meghatározott időszakonkénti ellenőrzése, hogy a rendbontásokat már ekkor megelőzzék vagy észleljék. Ezeket a felügyelő kollégák rendszeresen elvégzik, mindezek ellenére a nap 24 órájából 23 órát zárt ajtó mögött töltő emberek életébe maradéktalanul betekinteni nem lehet. Sajnos nagyon keveset tudunk arról, hogy ebben a zárt közösségben mi történik. Mint amikor az utcán megjelenik a rendőr vagy az út szélén a traffi- paxos autó, mindjárt szabályosan tudnak a gépjárművezetők közlekedni, be tudják tartani az előírt sebességet, ugyanígy a fogva tartottak is amikor meglátják a felügyelőt, észreveszik az ellenőrzést, abban a pillanatban már szabálytisztelőkké vál-1 nak, ők a legfegyelmezettebb emberek. Ám amikor az ajtó becsukódik, akkor kezdődhet az a dolog, amelynek az ő értékítéletük megfelel.- Van-e valamiféle kimutatás a megelőzések eredményességéről?- Pontos statisztika a megelőzések eredményéről nincs. Azért hozzátenném, hogy az elmúlt évben a szolnoki börtönben ez az egyetlen eset történt, ami bűncselekményként van számon tartva. A fegyelmi fenyítések, melyek nem bűncselekmények, de valahol az emberi magatartásnál ide tartoznak, az elmúlt évihez képest csökkentek, annak ellenére, hogy a fogva tartottak létszáma legalább 20-25 százalékkal növekedett. Mindennapi taposómalom Ahogy cserélődik a bent lévő állomány, ezek ismétlődően napirendre kerülő feladatok, amit, mint egy taposómalmot, a kollégáknak végig kell csinálni. Megpróbálják megértetni a fogva tartottakkal, hogy ez egy kényszerközösség, tetszik, nem tetszik, itt kell lenni addig, amíg ezt az eljáró szervek jónak látják. Megpróbálják megtanítani az emberekkel, hogy mi az, amit itt benn a börtönben mégiscsak teljesíteni kell, megértetni velük, hogy van rajtuk kívül másik kétszáz ember, akik ugyanolyan idegesek, feszültek, nehéz nekik bent a börtönben és ezt valamilyen módon tolerálni kell.- A legtöbb esetben a fogva tartott elkerül innen. Ekkor, gondolom, már jobban tisztában van a helyzetével, lehetőségeivel.- így van. Amikor eljutnak odáig, hogy eltelik az a két-há- rom hónap, amikor bizonyos alapnormákra már fogékonyak a bent lévő emberek, akkor lassan odáig jutnak, hogy kezd az ügyük rendeződni, és elkerülnek egy másik intézetbe. Ott már valamivel könnyebb a dolog, mert bizonyos ismeretekkel már rendelkeznek. Ilyen módon próbáljuk megelőzni a bűncselekményeket, fellépni ellenük, de kizárni teljes mértékben sajnos mégsem lehet. Azt sem tudjuk a későbbiek során kizárni, hogy lesznek olyan emberek, akik az intézet rendje, hivatalos személyek ellen fellépnek. Igyekszünk megelőzni, megakadályozni mindezt, ha pedig valamilyen ok miatt nem lehetséges, akkor megbüntetni a renitenst. Nagyon sok olyan objektív feltétel van, ami rendkívüli módon megnehezíti a munkánkat, de olyan közegben dolgozunk, olyan emberekkel, ahol jóval nagyobb az esélye annak, hogy bűncselekményt követnek el. Baranyi György Elkelt a Mezőgép kisújszállási gyára, a régi-új gyáregység ma már a kecskeméti „Contarex Agrotechnika Kft. Kisújszállási Gépgyára”. Ami a dolgozói létszámot illeti, mind a száz ember marad a helyén, és végzi tovább a feladatát. Változatlanul csinálják a Class kombájn részegységeit, az úgynevezett csigaleveles anyagmozgató berendezéseket, a különböző, mezőgazdaságban nélkülözhetetlen eszközöket. -mészáros-
