Új Néplap, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-13 / 111. szám

1995. május 13., szombat 3. oldal Hazai Tükör A gombák csodálatos és sokszínű világát bemutató kiál­lítást eddig már több tízezren látták. A Magyar Természet- tudományi Múzeum kiállítása tegnap Szolnokra érkezett. A lenyűgöző bemutatót október közepéig lehet megtekinteni a Városi Művelődési Központban. fotó: barna Korszerűsítik a fogyasztóvédelmet A hazai fogyasztóvédelmi rendszer korszerűsítéséről szóló előterjesztést tárgyalta pénteken az Ipari és Kereske­delmi Minisztérium vezetői ér­tekezlete - tájékoztatta az IKM sajtóosztálya az MTI-t pénte­ken. A közlemény szerint a cél, hogy a fogyasztóvédelmet a megváltozott piaci körülmé­nyeknek megfelelően alakíta­nák ki. A koncepció szerint a korszerűsítés egyértelműen a fogyasztók fokozottabb védel­mét, a minőségi és egyéb fo­gyasztói panaszok hatékonyabb intézését szolgálná. Egyszámjegyű inflációt ígért (Folytatás az 1. oldalról) A költségvetés bevételi oldalán ugyan megjelenhet a privatizá­cióból származó pénz, de ezt nem szabad felélni, hanem tőke formájában kell hasznosítani. Ilyen lehet például az ország különböző fejlettségi szinten álló régióinak olyan felzárkóz­tatása, hogy nem különböző támogatást folyósít a kormány, hanem az infrastrukturális be­ruházások terén teremti meg a növekedés feltételeit. Egyéb­ként Bokros Lajos a tőkeemelé­ses privatizációt helyezi elő­térbe - hallhatta kétszer is a publikum. Szintén még expozéjában fejtette ki az államháztartási re­form elemeit, melyek alapve­tően a kiadások csökkentését szolgálják. E témakörben került porondra az államigazgatási létszám leépítése. A tervezet szerint ez 15 százalékos, „azonban hozzá gépeltettem, hogy ez csak az első lépés” - mondotta a pénzügyminiszter. Indoklásul hozzátette, hogy az említett 15 százalékos leépítés az üres álláshelyek megszünte­tésével, a különböző pozíciók be nem töltésével, egyéb át­szervezésekkel megoldható. Konkrétan nem mondta ki, hogy lényegében tényleges lét­számleépítés alig történne, de hosszú magyarázatának ez volt a lényege. A márciusi csomagot követi az őszi - hangoztatta a pénz­ügyminiszter. Ekkor már az „önkormányzatok is gondol­kodhatnak”: az ország elmaradt térségeinek kiegyenlítéséhez, a leszakadások megszüntetésé­hez javasolni fogja az szja 100 százalékos újraelosztását. De növelhető az önkormányzatok autonómiája is, viszont ezzel a mostani tendencia válna végle­gessé, azaz hogy egyes telepü­lések - a nagyobbak - jobban fejlődnek, míg a kisebbeknek semmire sem jut pénz. Az ön- kormányzatok egyébként saját maguk felelősek a romló pénz­ügyi pozícióikért, ehhez nem kíván a kormány asszisztálni, legalábbis addig nem, „míg én leszek a pénzügyminiszter” - hangoztatta Bokros Lajos azt indokolva, miért kívánják kor­látozni a települési önkormány­zatok hitelfelvételeit. A pénzügyminiszterhez több kérdést intéztek a vállalkozók a fogyasztáskorlátozás és a gaz­dasági növekedés összefüggé­sében. Válaszában Bokros La­jos kiállt amellett, hogy a cso­mag összességében pozitív ha­tást gyakorol a gazdaságra. Egyébként pedig nem fogyasz­tás-korlátozásról van szó, ha­nem arról, hogy maga a fo­gyasztás üteme ne növekedjen. Ehhez ugyanis a magyar gazda­ság nem tud előállítani megfe­lelő minőségű és mennyiségű terméket, így növekszik az im­port. A beruházások és az ex­port növekedése az alapja a gazdasági fellendülésnek. Ma egy adott réteg rendkívüli mér­tékben vásárol fogyasztási cik­keket. E téren elég említeni a nagy értékű gépkocsikat vagy a rádiótelefont. Az inflációt is fékezni kell, ezt pedig a költségvetési hiány mérséklésével lehet elérni. Ha ugyanis csökken a hiány, akkor nincs szükség arra, hogy az ál­lampapírok kamatát egyre fel­jebb srófolja a kormányzat. Nem maradhatott ki a bank­botrány sem. Az Agrobankról szólva Bokros Lajos elmondta, bár lehet, hogy megmentik a bankot, de ebben az esetben a tulajdonosoknak le kell mon­dani tőkerészükről. Természe­tesen menesztik a teljes veze­tést is, a tulajdonosokkal együtt. Ugyanis jóval nagyobb felelősség terheli őket, mint az korábban látszott, mert a kon­szolidáció idején nem jelentet­ték be a teljes kétes kintlévősé­güket annak érdekében, hogy a tulajdonhányaduk megmarad­jon. Ide tartozik az is, hogy kérdésre válaszolva elmondta: a kormány elfogadta a Buda­pest Banknak juttatott 12 milli­árdnyi tőkeinjekcióról szóló magyarázatát, s továbbra is él­vezi Horn Gyula miniszterel­nök bizalmát. Ezzel együtt nem is kíván lemondani posztjáról. A fórumon beszélt a társada­lombiztosítási elvonások gaz­daságra gyakorolt hatásáról is. Azzal egyetértett Bokros Lajos, hogy annak mértéke, az 54 szá­zalék rendkívül nagy. „Világvi­szonylatban elsők vagyunk.” Ezt csökkenteni kell, de a mai rendszerben ezzel együtt nem finanszírozhatók a szociális, jó­léti szolgáltatások. S az állam­kassza is véges. „Ha ilyen gon­dok vannak, akkor miért épített a társadalombiztosítás palotát a fővárosban?” - hangzott el kér­désként. „Nem kellett volna palotát építenie a tb-nek, s ha rajtam múlt volna, ott székelnének ma is, ahol korábban” - válaszolta a pénzügyminiszter. Mindezt kiegészítette azzal: attól, hogy a tb két szervezetre vált, nem kell kétszer annyi bürokrácia, mint a korábbi időszakban volt. ei A zsúfolásig telt Hozam Klubban a pénzügyminiszterre zá­poroztak a kérdések. fotó: barna Garancia Szigligeti-módra Soha nem láttam 17 millió forintot. Tudom, mi súlya van egy-két ezer forintnak, hiszen a hétvégi bevásárlás után éppen ennyivel lesz könyebb a pénztárcám, noha a vásárolt áru­nak még súlya sincs. De 17 millió..? Most mondhatják, fantáziátlan vagyok. Pedig nagyon is el tudok képzelni egy amerikai filmet, ahol gazdagék bevonulnak egy Las Vegasi kaszinóba, s eljátszanak pár milliócskát. Mondom: filmen. De azt álmomban sem hittem volna, hogy nem­csak moziba nem kell mennem, de még az or­szághatárt sem kell átlépnem - elég lett volna pár hónapja a Szigligeti Színház háza táján jár­nom. Ahogyan azt a minap egy sajtótájékoztatón megtudtuk: az egykori színiigazgató, a neves író éppen ekkora összeget, 17 milliót költött el szer­ződtetésekre egyetlen este alatt. Még egyszer leí­rom: egyetlen este alatt. Ennyire rúg a szerződé­ses kötelezettsége. Egyetlen este emelte meg a béreket - elmenőben a színháztól. Hogy miért? Talán nem is fontos. Már csak azért sem, mert Spiró elment, a bérterhek meg maradtak. (Azon színészek bérének terhei, akik közül, amikor szereplőket keresett, csupán egyetlen alkalmasat talált Ladányi Andrea - aki az évadnyitó West Side Story próbáit vezeti - és Selmeczi György zenei vezető.) Annak ismeretében sem fontos, hogy Almási Évát, Törőcsik Marit, Garas De­zsőt, Darvas Ivánt, Paudits Bélát, Szinetár Dórát, Hernádi Juditot, a jövő évad sztárjait mégsem neki, pontosabban az említett 17 milliónak kö­szönhetjük, hanem Schwajda Györgynek. Annak a Schwajdának, akit Szolnokon töltött évei alatt nemcsak megismert, de meg is szere­tett a színházkedvelő közönség. Mert - Schwajda szavaival - Szolnok rettenetesen sze­reti a kultúrát, a színházat. (Ezzel nehéz vitat­kozni a Győri Balett vagy a zenei fesztiválok előadásai után, amikor szinte fürtökben csüngtek a nézők a színház lépcsőin is.) A régi-új igazgató azt mondja: újra be akarja csalogatni a nézőket a színházba, s erre a neves színészek garanciát ad­nak. Mint ahogyan garanciát nyújt a jövő évad műsora is, amelyben a tragédiától a musicalig minden szerepel. A hangsúly a minőségen van. Nem attól válik egy színház népszerűvé, hogy csupa könnyen emészthető, tömegízlést kielégítő darabot kínál. Sokkal inkább attól, hogy kik és mi módon valósítják meg a színházat. De azt hi­szem, erről a jövő évadban újra megbizonyosod­hatunk. Cs. Cs. R. Tebenned bíztunk eleitől fogva Szenei Molnár Albert fordítá­sában így kezdődik a 90. genfi zsoltár, mely a magyar refor­mátus nép második himnu­szává vált. Hogy miért lett ép­pen nálunk, Magyarországon ennyire népszerűvé, nem tud­juk pontosan. Talán méltóság- teljes hangvétele állt közel a magyar lélekhez, talán közös­ségi-nemzeti szemlélete, vagy talán súlyos mondanivalója. Megdöbbentő, ahogy ez a zsoltár érzékelteti Isten mérhe­tetlen fölényét az emberrel szemben, s az ember sorsának reményteljességét a Minden­ható kezében. A zsoltáríró korban a he­gyeket tekintették az állandó­ság megtestesítőinek. De mi­előtt hegyek lettek, és a Föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké van az Is­ten. Előtte ezer esztendő any- nyi, mint a tegnapi nap, mely elmúlt, vagy mint egy őrvál- tásnyi idő éjjel. Ha szól, el­hervad a mező füve, és vissza­tér a halandó a porba. Vele szemben az ember léte olyan, mint a reggel sarjadó, estére hervadó fű, vagy mint az álom, mely azonnal szerte­foszlik, mihelyt fölébredünk. Megemésztjük esztendeinket, mint a beszédet. A mi életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fá­radtság. S ami még szomo­rúbb: ezt a rövid életet is bűn­ben éljük le. Ezért Isten méltó haragja sújthat bennünket: ha magad elé állítod titkolt vétke­inket, bizony, megemészte- tünk búsulásod miatt. A zsoltárnak azonban nem ennyi a mondanivalója, hogy Isten végtelenül nagy, az em­ber pedig végtelenül kicsi, ha­nem az, hogy a porszemnyi ember kapcsolatba léphet az Örökkévalóval. Isten szövet­séget kínál az embernek. Aki hozzá tér: hazatér. Nála, benne van igazi otthonunk, bárhová sodor-is az élet. „Uram, te vol­tál nékünk hajlékunk nemze­dékről nemzedékre.” És Istenhez hazatalálva, szolgái, „munkatársai” lehe­tünk, és így a mi szolgálatunk beleépülhet Isten örök üdvter­vébe: „kezünk munkája” ál­landóvá lehet. Aki Isten akara­tát cselekszi, az az örökkéva­lóságnak dolgozik. Ezért fohászkodik így a zsoltár egykori írója, s vele együtt minden kor hívő em- bere:„Taníts minket úgy szám­lálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” Hamar István református lelkész Kovács Mihályra emlékeznek Szigorítja az ellenőrzéseket az APEH Negyedével nőttek az adóbevételek Április végéig közel 315 milliárd forint személyi jövedelemadó, fogyasztási és társasági adó és áfa folyt be az adóhivatalhoz. Ez 27 százalékkal haladja meg az előző év azonos időszakának be­vételeit, és megfelel a tervezett szintnek. A májusig beérkezett 2,2 millió szja-bevallás kilenctizedének feldolgozása alapján tavaly 406 ezer forint volt a főfoglalkozású munkaviszonyból származó átlagos évi jövedelem. Ez 25 százalékkal több, mint 1993-ban, és nagyobb jövedelemkiáramlást jelent a tervezett­nél - mondta el tegnap sajtótájékoztatón Pitti Zoltán, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal elnöke. Kovács Mihály festőművész 177 évvel ezelőtt (1818. július 18-án) Abádszalókon látta meg a napvilágot. A kis falucska is­kolájának padjaiból kikerülve lett az ecset egyik legismertebb magyar mestere a múlt század­ban. Hírnevét az olasz rene­szánsz hatására, de száraz aka­démikus stílusban megfestett oltárképei és történelmi témájú festményei, portréi alapozták meg. Abádszalók, mely község ez idáig is sokat tett neves szü­lötte emlékének ápolásáért, most valóban színvonalas és nagy szakmai igénnyel összeál­lított programmal készült arra a hétre, mely keretén belül az is­kola ünnepélyesen „felveszi” Kovács Mihály nevét. Ma 18 órától Mikola Vince rektor, főcelebráns, a római ka­tolikus templomban tart szent­misét a nagy festőművész tisz­teletére, majd holnap 10 órától a református gyülekezet emlé­kezik a község hímeves szülöt­tére Nagy Kálmán esperes isten- tiszteletén. Az elkövetkező hé­ten pedig több szakmai konfe­rencia, gyermekfoglalkozás, vetélkedő, Kovács Mihály éle­tútját bemutató videofilm stb. igyekszik emlékezetessé tenni azt a névadó hetet, melynek zá­rásaként öregdiák találkozó lesz az alma materben, ahol 1995. május 20-án felavatják Kovács Mihály emléktábláját. Az összes adó- és adójellegű bevétel közel 90 százaléka a személyi jövedelemadóból, a fogyasztási és a társasági adó­ból, valamint az áfából szárma­zik. Az szja-ból április végéig 114 milliárd forint, a fogyasz­tási adóból 52 milliárd forint, a társasági adóból 21 milliárd, az áfából 127 milliárd forint folyt be az adóhivatalhoz. A társa­sági adóbevételek szintje ked­vezően alakult. Az szja-bevétel egyötödével volt magasabb az előző évben elértnél, de elma­radt az előirányzattól. Az áfa-bevétel a tavalyinak más- félszeresét is meghaladta, az év első két hónapjában azonban - alapvetően a jogszabályválto­zások miatt - jelentősen elma­radt az időarányos előirányzat­tól. A tervezettnél némileg ala­csonyabbak voltak a fogyasz­tási adóbevételek is. Növelni szükséges az ellenőrzések szá­mát, javítani eredményességü­ket és szigorítani a szankciókat - hangzott el. A bevallott jövedelmeken belül évek óta nő a munkavi­szonyból származók aránya: tavaly ez megközelítette a 72 százalékot. Az egyéni vállalko­zásból származó bevallott jö­vedelmek némiképp csökken­tek a múlt évben, holott az egyéni vállalkozók száma 9 százalékkal nőtt, és elérte az 555 ezret. Éves átlagjövedel­mük a múlt évben mindössze 120 ezer forintot tett ki, a társas vállalkozók esetében pedig 188 ezer forintot. A szja bevallók átlagos adója 101 ezer forint volt tavaly, az összjövedelem átlag negyede. A jövőt tekintve, az APEH továbbra is igényt tart munká­jának nyomozati megerősíté­sére - mondta el Pitti Zoltán. (MTI) „Tévések voltunk Törékeny és sugárzóan szép. így látták mindazok tegnap Liebmann Katalint, akik eljöt­tek a szolnoki MDF-klubba. A volt szerkesztő-riporter férjé­vel, Várkonyi Balázs belpoliti­kai főszerkesztővel érkezett. Videofilmekkel illusztrálták mondanivalójukat a manipulá­ciókról, s arról, hogy a politikai türelem nem jellemző ko­runkra. Liebmann Katalin el­mesélte, hogy valószínűleg az utolsó csepp lehetett a pohár­ban az az interjú, melyet Fodor Gábor frissen kinevezett mi­niszterrel készített, hiszen megkérdezte tőle: hogy meri elvállalni ezt a tisztséget. A kö­zönségtalálkozó után lapunk munkatársának kérdéseire vála­szolt.- Nívódíjasként hirtelen el­tűnt a képernyőről. Hogyan élte ezt meg? Ön szerint tisztogatás történt a televízióban?- Azt gondolom, nincs ösz- szefüggés az elvégzett munka és annak megbecsülése között. Úgy hiszem, nem feltétlenül a tehetség, inkább a politikai el­hivatottság az, ami számított. Persze, hogy tisztogatás volt, mint az élet számos területén, így a külügyben, ahol most fo­lyik, a gazdasági életben pedig már megtörtént. Nem kímélték a középvezetőket sem, én csak szerkesztő-riporterként dolgoz­tam. Az igaz, hogy mindig megpróbáltam a közvéleményt képviselni. Úgy tűnik, hogy most a televízió Híradó műso­raiban inkább „altatás”, mint tá­jékoztatás folyik.- Munkajogilag törvényes volt az önök elbocsájtása?- Egy év alatt egyetlenegy tárgyalást tartottak. Kell-e még erről mondani valamit?- Az elkövetkező években anyaszerepre készül. Kielégíti ez, vagy pedig a következő vá­lasztás után vállalja újra a té­vészereplést?- Nem azért leszek anya, hogy kárpótoljam magamat bármiért is. Azt gondolom, ez az élet kiteljesedése. Nem hi­szem, hogy gyermek mellett ne tudnék dolgozni, de természe­tesen ehhez valóban szükség lesz egy új választásra, amely­nek valamilyen új eredménye lesz. Miután politikai szem­pontjai voltak a menesztésünk­nek, úgy gondolom, hogyha ezek az erők már nem lesznek a hatalmi palettán, újra szükség lesz a munkánkra. csabai

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents