Új Néplap, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-11 / 109. szám
4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1995. május 11., csütörtök Küldjön egy képet! A kétpói, homok-dűlői általános iskola tanulói 1954-ben Parti fecskék - védtelenül! A Földlabda című, április 22-i jegyzet kapcsán (szerzője: Baranyi György) engedtessék meg néhány észrevétel: Tisztelt Baranyi úr! Ugye ismeri azt a magyar sajátosságot, hogy a késznek jelentett dolgok mégsem készültek el, és utóbb kiderül, hogy egy kerékpárúiból a közepén 2 méteres szakasz hiányzik, vagy egy utcának van eleje, vége, de a közepe homokbánya és illegális szemétlerakó hely?! Ilyen a szandaszőlősi Kassák Lajos utca. Még a régi rendszerben, vagy 8 éve, hogy az utca közepét csatornázták, de a földmunkát elfelejtették befejezni. A kiszedett fák helyén gödrök, homokdombok maradtak. Az itt lakó emberek elkezdték hordani a homokot, majd a homok helyére a szemetet. Ma már teherautókkal szállítják ide a döglött állatokat, a háztartási hulladékot és az építési törmeléket. A partifecskék három évvel ezelőtt felfedezték a homokfalat, és kb. 40-50 pár hozzáfogott a lyukak, fészkek építéséhez. Az emberek azonban mit sem törődve a fecskék lakhelyével, mindig ott ásták a homokot, ahol fészket raktak. A következmény: a felső homokréteg - a fészkekkel és a fiókákkal együtt - leszakadt! Közben akadtak olyan gyerekek, akik még nem az Ön megálmodott óvodájába jártak, ahol azt tanulták volna: a partifecske hasznos, védeni kell... Úgy tudták, botokkal ki kell őket piszkálni, műanyag zsákokból tüzet kell rakni - főleg estefelé, hogy a madarak ne tudjanak a fészkükbe jutni. Ilyenkor „a felnőttek többsége már csak legyint, miért törődjek én a környezetvédelemmel” - idézet a cikkből. Akadnak viszont naiv emberek is, akik azt gondolják, talán mégis megvédhetjük a madarakat. A naiv ember kiderítette, hogy Urbán Sándor a Madártani Egyesület megyei titkára, és a segítségét kérte. Megígérte, hogy intézkedik, ennek azonban már három éve. Aztán a naiv ember levélben kérte a polgármester urat, hogy fecskeügyben szíveskedjék intézkedni, de éppen Bogotában járt, így soraira válasz sem érkezett; kerékpáros figyelőtúrát szervezett, de ásóval elzavarták; felvette a kapcsolatot a Tisza Klubbal, de a segítség - ígéretük ellenére - elmaradt. Az idén, a Föld napján újból megjelentek a fecskék, építeni kezdték kis otthonukat, de másnap a homokdomb felső részét valaki lerombolta. Márai után szabadon: a globális környezetvédelemről olvasni unalmas, egy szandai „fecskeügyre” jobban odafigyelnének az emberek. A „kézzelfogható gömb” az Ön kezében van, segítsen a fecskéknek. (A védtelen fecskék megmentéséért - tölünk telhetőén - mindent megteszünk. A szerk.) M. I.-né Házassági évforduló Szinte hihetetlen, hogy a túrkevei idős házaspár már hetvenöt éve él együtt békésen, egymás mellett. Vár ke vei Mihály és Szabó Erzsébet 1920. március 3-án esküdtek egymásnak hűséget. A gyerekek, unokák, dédunokák, ükunokák meghatottan köszöntették a két kedves ünnepeltet az évfordulón. Ök pedig erőben, egészségben fogadták a gratulációkat. (Beküldött fotó) Nagy siker Nyíregyházán Szent László királyunk halálának kilencszázadik évfordulója alkalmából május 5-én országos vetélkedőn mérték össze tudásukat a hittant tanuló szolnoki diákok vallási, nemzeti, irodalmi, művészeti kérdésekből; a programot lovagi torna színesítette, helyszíne Nyíregyháza volt. A versenyzők életkor szerint indultak: az általános iskolák alsó és felső tagozatosai, valamint a középiskolások kü- lön-külön versengtek. A Fiumei Úti, a Tallinn Körzeti, a Kertvárosi Általános Iskola, a Varga Katalin Gimnázium és a Áchim András úti szakmunkásképző diákjai versenyeztek. Ä színvonalas és nehéz vizsgán főiskolai és gimnáziumi szaktanárok, állami- és egyházi iskolai igazgatók voltak a zsűriben, közöttük volt a debreceni püspöki helynök is. Három korcsoportból egy-egy csapat első díjat nyert, egy pedig a negyediket hozta el. Sikerükhöz gratulál, szüleiknek örömet, iskoláiknak szerencsét kíván Gacsári Kiss Sándor kanonok plébános A jegyzetről jut eszembe ... A fákat is ápolni kell Olvastam az április 25-ei jegyzetet Simon Cs. József tollából. Jogosan aggódik (én is) a gyermekfogyatkozás miatt, s ezért a kormánycsomagot teszi felelőssé, ami - szerinte - konzerválja majd ezt az állapotot. Egyet szeretnék kérdezni a szerzőtől: a most kimutatott csökkenő számadat melyik időből való? Biztosan abból az időből, amikor még családi pótlékot kapott a főorvos úr is meg a takarítónő is! Azt az időt egyáltalán nem lehetett gyermekellenesnek mondani, mégsem nőtt a születések száma. Itt valami ellentmondás van. Különben is: csak a magasabb fizetésűektől szándékoznak megvonni a családi pótlékot. Mi nagyon szegények voltunk, amikor összeházasodtunk, de egyáltalán nem azért vállaltunk két gyereket, hogy majd a családi pótlékból fogjuk felnevelni őket (akkor 75 forint volt gyermekenként). Akartuk, szerettük őket. Nem jártak drága ruhákban, de szorgalmasan tanultak, diplomát szereztek, és rendes tagjai a társadalomnak. Szeretném megtudni, hogy a 200-300 ezer forintot keresők között hánynak van négy-öt gyereke? Sok gyerek esett már áldozatul a jómódnak: mindent megkaptak, s még alig tettek valamit érte. (Ismerőseim között van olyan szülő, aki megvette a 18 éves fiúnak vagy lánynak a motort, kocsit, és nem sok idő múlva bekövetkezett a tragédia.) A gyereket akarni kell és szeretni! Csak hát sok nő tehernek érzi a bajlódást, gondoskodást, ami a gyerekneveléssel jár. A fákat is ápolni kell, ha gyümölcsöt akarunk szedni róla! B. K.-né nyugdíjas * Kedves Levélíró! A kormánycsomagnak - amelynek csak egyik eleme a családi „Hol vagytok ti, régi játszótársak?” E fényképet talán megszépíti az emlékezet. Ha nem is felhőtlen, de lelkiekben igen gazdag gyermekkor volt az, melyet együtt töltöttünk Tóth Terézia tanító néni szigorú nevelése alatt. Fájó, hogy iskolánknak már a romjait is elsöpörték az évtizedek. Ám szívünkben élni fog örökre a tudás vára, mely büszkén állt a pipaccsal, búzavirággal és szarkalábbal tarkított búzamezők között, tavaszi délibáb és pacsirtadal bűvöletében ... Készülőben van egy visszaemlékezés, mely volt iskolánk történetét dolgozza fel. Kérlek benneteket - azokat külön tisztelettel, akik korábban vagy később végeztek az iskolában -, segítsetek e helytörténeti érték megörökítésében! Régi fényképek, iskolai dokumentumok, dolgozatok, érdekességek, kedves élményeitek leírása mind nélkülözhetetlen kincs a munka elkészítéséhez. A legidősebb nemzedék beszámolóit különösen nagy érdeklődéssel várom! Keressetek levélben vagy személyesen, s kérésemet adjátok tovább! Köszönöm. (Boldog T. Ibolya) Cím: Tóth Boldizsárné 5400 Mezőtúr, Fürdő a. 5. Nézőpont kérdése Megalázó gyanúsítás címmel jelent meg az Új Néplap május 4-ei számában Páldeák László jászberényi olvasó levele. Tóth János, a jászberényi munkaügyi központ helyettes vezetője az alábbi magyarázattal egészíti ki a leírtakat: A munkaügyi kirendeltségek dolgozói naponta szembesülnek élethelyzetüket nehezen feldolgozó, zaklatott ügyfelekkel. Megértik, hogy ebben a helyzetben még kevésbé tudnak alkalmazkodni a számukra fölösleges, bürokráciának tűnő előírásokhoz. Ez azonban nem mentesíti sem az ügyintézőt, sem az ügyfelet a jogszabályi előírások alól. A kötelezően előírt havi jelentkezések alkalmával személyesen kell megjelennie az ügyfélnek a kirendeltségen, igazolva, hogy „munkára kiközvetíthető állapotban” van. Ellenkező esetben a jelentkezés időpontjában érvényes orvosi igazolást kell felmutatnia. Ezt az igazolást kérte a jászberényi ügyintéző Páldeák Lászlótól, aki szóban jelezte, hogy hozzátartozója kórházban van. A pótlólag benyújtott orvosi igazolásról sajnos éppen a kiállítás kelte hiányzott. így egy hónappal később, amikor munkalehetőséget ajánlottunk fel a' még orvosi kezelés alatt álló ügyfélnek, nem volt világos, hogy a munkaképtelen állapot pótlék megváltoztatása - ösz- szességében lehet olyan hatása, hogy tovább csökkenhet a nép- szaporulat, amire jegyzetemben így utalok: tartósnak ígérkezik. Ha csak a jelenlegi tendenciát vesszük alapul, 2040-re kilencmillióra csökken Magyar- ország lélekszáma. Éppen emiatt oly nagy a kormány és a parlament felelőssége, hogy a beterjesztett változtatásokat hogyan, mi módon fogadja el, emeli majd törvényi szintre. A gyermekvállalás mindenkinek a legbensőbb magánügye, ám a felelősen gondolkodó szülők számára az akarat és szeretet önmagában kevés, ök természetes módon figyelembe veszik a társadalmi környezetet, a gyermeknevelés feltételeit, éppen a megszületendő utódok érdekében. Ezt a célt szolgálja a vasárnap Budapesten sorra kerülő méltóságteljes családi tüntetés is. Simon Cs. József A szolnoki 8. Sz. Óvodai Intézmény nagycsoportosai nemrégiben játékos környezetvédelmi vetélkedőt tartottak. Ki a szabadba! - ez volt a jelszó. A jól sikerült programot hagyománnyá szeretnék tenni. A felvétel a Zagyva-parti foglalkozáson készült. (Beküldött fotó) Az oldalt szerkesztette: Kácsor Katalin Végignéztem a szolnoki városi televízió Szent György-napi műsorát. Azokat a gyakorlott „iszapbirkózó-politikusokat” láthattuk, akikkel szinte nap mint nap találkozhatunk a képernyőn. Szónokoltak mindenféléről, ami vajmi keveset érdekelheti a jászalsószentgyör- gyi polgárokat; használható gondolat nem hangzott el a helybélieknek. Többre mentek volna az alapítvány vezetői, ha valós gondjaikról, bajaikról, egymás megsegítéséről tanácskoznak. Nem volna rossz, ha a szolnoki tévé időnként a valóságról is közvetítene műsort, amiben a szegénység árnyoldalait bemutatná, mert a fényes mulatságokból, megfizethetetlen rendezvényekből láttunk már eleget - írja levelében Tolnai Antal olvasónk. Levelekből - sorokban A szolnoki Széchenyi gimnáziumból Szatmári Edina, volt diákpolgármester-jelölt köszöni a kampányhoz nyújtott támogatást a Városi Művelődési Központ igazgatójának és munkatársainak, a Szolnoki Projekt Rt.-nek, a Centrum Áruháznak és a Trojka Kft.-nek, tanárainak és azoknak, akik támogatták. A II. szolnoki diáknapok szervezői- Szabó Olga és Ötvös Ferenc- köszönik a 46 intézménynek, alapítványnak, hivatalnak, cégeknek és magánszemélyeknek a diákpolgármes- ter-választáshoz nyújtott támogatást, hozzásegítve többezer diákot a kulturált szórakozáshoz és kikapcsolódáshoz. Pataki Béla nyugdíjas olvasónk Jászapátiból köszönő sorokat küldött; hálás, hogy írtunk a híres-hírhedt Samax-ügyről. Az utóbbi időben e témával már egy lap sem foglalkozott; a Szolnok megyei károsultak nevében is kéri, a későbbiekben a fejleményekre térjünk vissza! (Az ügyet folyamatosan figyelemmel kísérjük. A szerk.) az adott időszakban még fennállt-e. (Mert ha munkaképes lenne és így utasítja vissza a számára felajánlott megfelelő munkahelyet, munkanélküli-ellátását meg kell szüntetni.) Hogy ennek tisztázása megalázó gyanúsítgatás-e vagy a hivatalra is kötelező törvényi előírás, ez lehet nézőpont kérdése. Az azonban nem, hogy a munkanélküli-járulékból képzett Szolidaritási Alapot minden törvényes eszközzel meg kell védenünk a jogalap nélküli kifizetésektől. Kívánjuk Páldeák Lászlónak, hogy hozzátartozója mielőbb egészségesen térhessen vissza a munkába. Rooming-in Azok az édesanyák, akik a megyei kórházban töltötték el a szülés utáni nehéz napokat, ismerik már ezt az angol kifejezést. Az a boldog elégedettség, ami engem, férjem és kisfiúnkat már az itthoniét első napjaiban eltölt, ennek köszönhető. A szülés trauma a mamának és az újszülöttnek egyaránt. Nekünk sajnos a nehezebbje jutott. Dr. Mosonyi Attila főorvos úrnak, az altatást végző dr. Lekötzc Árpádnak és a műtő egész személyzetének köszönhetően azonban a császármetszés „rémálma” hamar szertefoszlott. Bebizonyosodott, hogy a megyei kórház nehéz körülményei között is lehet a magánklinikák plasztikai sebészeinek színvonalán dolgozni, ügyelni az esztétikára. A panaszmentes gyógyuláshoz a gyermekágyi osztályon dolgozó nővérek gondoskodása is hozzásegített, lelki megnyugvást is adott. Kedves, szülés előtt álló kismamák! Higgyék el, minden híreszteléssel szemben a „babás szobák” semmivel sem fárasztóbbak, mint a hagyományosak. Kisfiamnak nehéz dolga volt, hiszen egy egész napig nem érinthette édesanyját. Meggyőződésem, hogy a nappali, folyamatos együttlétek eredménye az a harmónia, ami kialakult közöttünk. Gondolják meg, és válasszák a „rooming-in”-t. Joó Ágnes
