Új Néplap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-06 / 81. szám

4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1995. április 6., csütörtök Mert az életünk a tét őrizzük meg egészségünket Nem lehet szó nélkül hagyni az orvosok és a hivatásos ter­mészetgyógyászok felbecsül­hetetlen értékű közléseit, ame­lyeket nap mint nap olvasha­tunk az Új Néplap hasábjain. Példának említem a betegsé­gekről legutóbb tartott fóru­mot, valamint az ízületi és ve­sebetegségről szóló cikkeket. Igaza volt dr. Bényei Magdolna főovos asszonynak, amikor a fórumon azt mondta: „Sokkal egészségesebbek lennénk, ha tudnánk, hogyan működik a tes­tünk." Az a véleményem, hogy a mindennapi gyógyítótevékeny­ség mellett nagy szükség van az orvos és hallgatók között tartott kerekesztal-beszélgetésekre, fórumokra. Javaslom, hogy a különböző betegségek témáiba bekapcsolódhatnának a neve­sebb természetgyógyászok is, akik azt mondják: amikor a be­teg leül velük szemben, már tudják, mi baja van - mint pél­dául dr. Rusztem, dr. Jurij Zse- paló professzor természetgyó­gyász és Larissza Balogh. Az orvosi felvilágosítások mellett a kispénzű egészsége­sek és beteg emberek is hall­hatnák, hogy például a keserű tea miért van jó hatással az epekővel küszködőkre. Aki pe­dig már tűi van egy műtéten, megtudhatná, hogy az újabb kőképződés ellenszere miért éppen a pitypang (gyermek­láncfű). A tudománnyal rendelkező természetgyógyászok döntő többsége nem alkalmaz kémiai gyógyszert, és ez napjainkban - a mellékhatás, esetenként az al­lergiás reakciók, no meg a már-már megfizethetetlen gyógyszerárak miatt - bizony figyelemre méltó. így hát cél­szerű közel engedni magunk­hoz jó hírű természetgyógyá­szokat, akik a hagyományos - tudomány - orvoslás mellett mutatják be tudásukat, képes­ségeiket. A betegeknek az orvosokkal közösen kell meggyőződniük a különböző medicinák létezésé­ről; a testükön keresztül érezhe­tik, tanulhatják, hogy gyógyu­lásuk érdekében otthon mily sokat tehetnek. A még egészsé­geseknek és a betegeknek nem szabad megfeledkezniük orszá­gunk, megyénk halandósági vi­szonyairól, melyről bőven ol­vashattunk az újságban, „Éle­tünk a tét” címmel. Tehát minden lehetőséget meg kell ragadnunk a fórumo­kon hallott orvosi és természet- gyógyászati tanításokból, felvi­lágosításokból. Kérjük, hogy a kiegészítő ja­vaslatokat is figyelembe véve, a jövőben is rendszeresen tartsa­nak fórumot - a gyógyulás, a betegség megelőzése érdeké­ben. De ne csak a városköz­pontban, hanem olykor a pe­remkerületekben, valamint a kis településeken is. Ifj. Olej Zoltán Szolnok Az idén is megrendezik a „szépkorúak” szavalóversenyét Várják a jelentkezőket A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Nyugdíjas Klubok Kulturális és Érdekvédelmi Szövetsége az idén is meg­rendezi a „szépkorúak” szava­lóversenyét, melyre József Attila születésének 90. évfor­dulója tiszteletére a költő egyik versével s egy szabadon választott verssel (saját vers is lehet, ha az megfelelő) június elsejéig a szövetség címén - 5000 Szolnok, Szapáry út 19. - lehet jelentkezni. A nevezésnek tartalmaznia kell az illető nevét, korát, lak­címét. A nevezési díj 400 fo­rint. A verseny időpontja: 1995. június 20-21. (Éllátást, szállást biztosítunk.) A jelentkezéssel együtt kér­jük József Attila versének cí­mét, valamint a szabadon vá­lasztott vers szövegét, szerző­jének nevét. A két vers elő­adásának időtartama maxi­mum 7-8 perc lehet. Várjuk kedves versenyző­ink jelentkezését, mely után részletes tájékoztatót kül­dünk. Ferenc Tiborné elnök Megfontoltabb döntést várunk A fiatalok sorsáért aggódva Szociális érzékenységgel ren­delkező pedagógusnak vallom magam. Ezért áll ellentétben szociálpolitikai felfogásommal a kormány tervezett család- és ifjúságellenes gazdasági meg­szorító intézkedése. E szakmai­lag, politikailag nem kellően előkészített, mérlegelt döntés- sorozat jogos ellenérzést vált ki belőlem s úgy vélem, minden felnövekvő gyermek sorsáért aggódó felnőttben. Aki esély- egyenlősítő programot hirdet az oktatásban, az félrevezet, hisz az esélyegyenlőség megterem­tése ma demagóg jelszó lehet csupán. Régen a társadalmi felemel­kedés az iskolarendszeren ke­resztül történt. Ma is az iskola lehetne igazán a szociális-kul­turális hátrányokat kompenzáló intézmény, de csak lehetne. Mert a tervezett intézkedések ma még inkább a szociális fe­szültségek forrásaivá válnak. A tandíjak előrehozott, 1995 szep­temberétől tervezett bevezetése a felsőoktatási képzésbe bejutás esélyegyenlőségét gátolja. A tandíj bevezetése és a ma­gánoktatás elterjedése majd egy szűk elit számára biztosít fel- emelkedést, ugyanakkor mé­lyíti az amúgy is meglévő tár­sadalmi, települési és iskolai különbségeket - további esély­egyenlőtlenséget teremtve a gyermekek számára. Jelenleg 140 ezer, felsőokta­tásban tanuló hallgatót érint a tandíj előrehozott bevezetése. Március 22-én több mint 50 ezer hallgató szervezett tilta­kozó demonstrációt, és értesü­lésük szerint a jelenleg 2000 fo­rintra tervezett tandíj 1996-ban talán már 600Ó forint lesz. Megértem a hallgatók és szü­leik elkeseredését, akik velem együtt úgy érzik, hogy a jövő­ben a magasabb szintű végzett­ség eléréséhez már nem lesz elég a tehetség plusz szorga­lom, hanem a pénz plusz anyagi háttér lesz a meghatározó. Nem a tehetséges gyerme­kek kerülnek majd be az egye­temre, hanem a tehetős szülők gyermekei. Azok, akiknek szü­lei meg tudják fizetni a drága magániskolák tandíjait; akik külön magánórákat vesznek - ezzel növelve a bejutás esé­lyeit. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy egyes társadalmi csopor­tok kiváltságaikat az okatás révén is erősítsék, előnyeiket halmozzák. Hátrányba kerülnek azok, akik nehéz anyagi körülmé­nyek között élnek, s akik amúgy is a társadalmi lét peri­fériájára szorultak. Olyan isko­larendszert kell kiépítenünk, ahol nem a szülők pénztárcája határozza meg a gyermekek további sorsát. Hol marad a megfelelő kompenzációs rendszer? Ha hitelt vesz fel egy fiatal, kezdő fizetéséből - ha egyáltalán lesz állása, s nem szobadísz marad a diplomája -, vajon vissza tudja-e majd fizetni? A kormánytól megfontol­tabb döntéseket várunk. Törőcsik Jenöné tanár Jászalsószentgyörgy A mozgássérültek életéből Küldjön egy képet! A hajdani szálloda épületében, 1942-44 Ez a fénykép 1942^44 között készült a megyeszékhelyen, még­pedig a hajdani Magyar Királyi Szálloda (ma a Damjanich mú­zeum és a Verseghy könyvtár található ott) épületében lévő csemegeüzletben. Abban az időben kereskedőtanoncként dolgoztam. A főnök­nőnk Stefán Júlia volt, aki a felvételen jobbról látható, balról Pasztorek Erzsébet, jómagam, majd Szalai Piroska és Varga Piroska áll a pult mögött. A képet féltve őrzi, s beküldte: Varga Emma - Szolnok A jászberényi mozgássérültek - jászapáti társaikkal együtt - múlt hó 31-én délután, szerény ajándékozással egybekötött házi ünnepséget tartottak, me­lyen szép számmal részt vettek a beteg emberek, valamint csa­ládtagjaik is. Aszódi Ferencné, a csoport vezetője köszöntötte a résztve­vőket, majd a jászberényi Lehel Vezér Gimnázium négy tanu­lója, név szerint Tóth Zsóka, Vágó Katalin, Molnár Klára és Tarjányi Krisztina Illyés Gyula: Verses levél Zilahy Lajoshoz, Fazekas Anna: Öreg néne őzi­kéje, Greguss Ágost: A tudós, Móricz Zsigmond: Kend a pap? című közismert irodalmi mű­vekből adott kedves, tartalmas műsort. A kellemes, színvonalas elő­adásukért a négy fiatal lánynak, valamint a felkészítő Kasnya Sándor tanár úrnak az Új Nép­lap nyilvánossága előtt is kö- szönetünket fejezzük ki. Az ajándékokhoz nyújtott támoga­tásért köszönetét mondunk a jászberényi Móczó Mária és Truka Ferencné virágkereske­dőknek, a Gergi ABC (Báthory út) tulajdonosának, a Tópart ABC-ben a jászapáti Mengyi Lászlónénak; végezetül pedig Aszódi Ferencné csoportveze­tőnknek, aki szeretettel befo­gadta a jászapáti mozgássérül* teket. Ezúton is elmondhatjuk, hogy a kis közösség • esemé­nyein mindig jól érezzük ma­gunkat. (Legközelebb április 28-án, délután 3 órakor találko­zunk a jászberényi Thököly út 17. szám alatt.) Geröcs József Jászapáti Mezőtúri zümmögi... A mezőtúri református egyház belső ügyeivel kapcsolatban eddig megjelent írások olvasása a következő műmese megfo­galmazására ihletett. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy erdő, közepén egy tisztás, szélén néhány méh­kas. Békességben éltek a tisztá­son együtt a méhek, a hangyák, a tücskök, a bogarak és egyéb élőlények mindaddig, míg be nem következett az erdőben is a rendszerváltás. A legnagyobb méhkas hirte­len nagy feladatot kapott: fo­gadja be és nevelje át szelíd méhecskévé a szomszéd da­rázsfészekben kikelt kis dara­zsakat. Kapott hozzá nevelőket is: azokat, akik eddig is foglal­koztak e kis élőlényekkel, és vállalták, hogy továbbra is dol­goznak velük, most már a méh­kason belül. A méhkirálynő testőrparancsnokára bízta a fel­adat megoldását, az maga mellé vett néhány tisztet, akikben megbízott, és nagy lendülettel hozzálátott a munkához. Seré­nyen dolgozott a méhkas népe, újak és régiek együtt. Sikerek, kudarcok közepette, de azért épült, szépült a kas kívül is, be­lül is. Aztán a csapatból két tiszt - idejét elérvén, megkapta az obsitot. Ők azonban sehogy sem akartak belenyugodni, hogy át kell adni a pálcát más­nak, ezért aztán csapatot szer­veztek a testőrparancsnok ellen. Egyikük felöltötte aknázómoly­rágta mundérját, elővette be­rozsdásodott mordályát (jól megőrizve egykorról), valamint trombitáját, és összetrombitálta a tisztás népét. Jöttek a lepkék, katicák, tücskök, bogarak, csak a kasból nemigen csatlakoztak a szabad csapathoz. Ez azonban nem zavarta őket. Naponta má­sik fához tűzték ki névtelen ki­áltványaikat - újabbnál újabb követelésekkel: A királynő váltsa le a testőrparancsnokot!; A testőrparancsnok menjen nyugdíjba!; Fel kell oszlatni a parancsnokságot! A kas népe csendesen tűrte a külső lármát: azt gondolták, ha nem lépnek be a méltatlan csa­tába, majdcsak hagyják őket nyugodtan dolgozni. Ä dobve­rés azonban egyre hangosabb lett körülöttük, így összeült a méhek tanácsa, hogy megtár­gyalja, mit tegyenek. A tanácskozók egy része méltatlankodott: - Mi köze a lepkének és a katicának a méh­kas belügyeihez?; ki hatalmazta fel a két obsitost, hogy a ne­vemben és helyettem nyilat­kozzon?; nem vagyok megfé­lemlítve!; örülhetne a két volt tiszt, hogy két nagy hordó méz lett az obsitja, amit sehol más­hol nem kaphatott volna meg!; miért rondítanak oda, ahol mé­zet nyalogattak és ahová egyi­kük most is visszajár a saját mézesedényét megtölteni, mi­közben befelé lő a mordályá- val?; ha birkáknak, bólogatók- nak neveznek bennünket, és semmit nem szólunk, azt hihe­tik, tényleg azok vagyunk és még reszketünk is! A bölcs tanító nyugtatta a méltatlankodókat: türelemmel viseljétek sorsotokat, az idő majd kiforogja az igazságot, és különben is: nem az a legény, aki fullánkjával szurkát, hanem aki állja a támadásokat! Bizony mondom, kis bará­taim, a szorgos méhecskéknek is nehéz ma az életük. Elmesélte: Darázs Balázs fullánkhegyező Akutyatartók figyelmébe Az Új Néplap olvasói levelei között gyakran találhatunk ku­tyatartással kapcsolatos íráso­kat, melyeket elsősorban a ku­tyatartóknak címeznek, olykor azonban utalnak arra, hogy a hatóság nem tud kellő érvényt szerezni a kutyatartást szabá­lyozó rendeleteknek. A kiala­kult helyzet sok esetben joggal kifogásolható, azonban a konf­liktust elsősorban a kutyák gazdái tudják feloldani. Ezért a figyelmükbe ajánlom az állat­tartást szabályozó rendeletek főbb pontjait - azzal a halvány reménnyel, hogy sokan talán ezen ismeretek hiányában sétál­tatják, futtatják kedvenceiket úgy, hogy másoknak sok kel­lemetlenséget okoznak: Közterületen csak pórázon lehet kutyát vezetni, de támadó kutyáknál a póráz mellett a szájkosár is kötelező; a játszó­térre semmilyen körülmények között nem lehet beengedni; fut­tatása csak a kijelölt helyeken (Zagyva-ártéren, a Széchenyi városrészen az övároktól északra eső területen, a Tisza városi szakaszának hullámte­rén - a Tisza-hídtól a Szolnoki Galériáig terjedő szakasz kivé­telével!; Szandaszőlősön a régi Tisza-gát vonalán; a kutya szennyezését a gazdájának a közterületről haladéktalanul el kel! távolítania. Az állattartók gondoljanak arra, hogy embertársaiknak a felsorolt szabályok maradékta­lan betartása mellett is okoz­hatnak olykor kellemetlensé­get. A Szolnok Megyei Jogú Vá­ros Polgármesteri Hivatalánál alkalmazott közterület-felügye­lők, valamint a rendőrség fegy­vertára a szabálytalanságokat elkövetők ellen abban merül ki, hogy tetten érés vagy feljelen­tés esetén bírságot szab ki vagy szabálysértési eljárást kezde­ményez. Ennek hatékonysága természetesen nem lehet meg­felelő, hiszen a közterület-fel­ügyelők létszáma jelenleg tíz, és a rendőrség kapacitása is be­határolt. Ezzel szemben a vá­rosban tartott kutyák száma kö­zel hatezer! Figyelembe véve a kutyákkal járó gondokat, gyakori cél- ellenőrzést tartunk - a közterü­let-felügyelőkkel, esetenként pedig a rendőrséggel együtt. Megemlítem, hogy a ’93-as év­hez képest a szabálytalan ku­tyatartással kapcslatos intézke­dések száma és a kiszabott bír­ságok összege tavaly lényege­sen megemelkedett. (’93-ban 364 esetben, összesen 163 700 forint büntetést szabtunk ki, míg tavaly 560 alkalommal, s összesen 325 400 forintot.) A közterület-felügyelők a kutyatartókra az idén a koráb­binál is több figyelmet szentel­nek - beleértve a hajnali, késő esti, valamint a hét végi időpon­tokat is -, azonban a rend hely­reállításáért a négylábúak gaz­dái tehetnek legtöbbet! Ihász Tibor osztályvezető Szép volt, Totya! hirdetésére is, amin többek kö­zött divatbemutató is volt. Nagy sikert aratott a Kukori és Kotkoda műsorszám, amely a beöltözött tahárókát és tanár­nőket rejtette. Természetesen a diákság dőlt a nevetéstől, ami nem a tanárainkon való gúnyo­lódást jelentette. A „Tátika” és a szellemi, ügyességi vetélkedő is nagyon jól sikerült, a program sok né­zőt és versenyzőt vonzott. Kommandósbemutatót is láthattunk, majd a várva várt zenekar - némi késéssel, mert Szolnok alatt lerobbantak - is megérkezett. Programcserével sikerült áthidalni ezt a kis zök­kenőt. Mindannyian érezhettük a TAVASZI SZÜNET leheletét! Gratulálunk, Totya! Jó mu­latság, férfimunka volt! Letenyei Zorica I/C osztály A diákok kiállításán Mint arról már beszámoltunk, a szolnoki Újvárosi Általános Iskola a közelmúltban ünnepelte fennállásának 165. évfordulóját. Az eseményre rangos programsorozattal készültünk, melyek közül most a Curie kémia emlékversenyt emelném ki. Erre az ország kü­lönböző részéből, de külföldről is érkeztek ifjú kémikusok. Eredményeik: a 7. osztályos tanulók közül hárman azonos pont­számmal elsők: Horváth Réka (Jászberény, Nagyboldogasszony Katolikus Ált. L), Leskó Milán (Szerencs, Bolyai Alt. I.) és Danka Krisztián (Szeghalom, I. Sz. Ált. I.). 2. Fejér Szilárd (Kézdivásár- hely, Nagy Mózes Líceum), 3. Herczegh Géza Szolnok, Mátyás K. Ált. I.). A 8. osztályosok közül 1. Kulik Balázs (Békéscsaba, József A. Ált. I.), 2. Bogár Andrea (Kazincbarcika, Árpád F. téri i.)) 3. Kovács Gábor (Kisvárda, Vári Emil Ált. I.) - írta többek között Ferge Anita a 8. b osztályból. A kép a technika- és rajzórán készí­tett munkákat örökítette meg. FOTÓ: /. L. Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné Tóth Csaba, más nevén Totya lett a tiszaföldvári Hajnóczy József Gimnázium és Humán Szakközépiskola diákigazga­tója. [ Március 30-án a délután két órai kulcsátadásnál ismertette programját. Totya nehéz mun­kával, de rengeteg támogatót szerzett, beleértve az Új Népla­pot is. Az egyik segítője jóvoltából csütörtökön cukros kiflit, brióst és pogácsát árultak 5 forintért, továbbá ingyen tejjel és kakaó­val is kedveskedtek, hogy le­gyen mivel leöblíteni a finom péksüteményeket. Még aznap este hétkor ha­talmas buli kezdődött a földvári „Fehér Ház”-ban, amely éjjel egy óráig tartott. Fél egykor in­gyenes buszjárat hozta haza a bejárós diákokat. Ezen az estén sor került a Leg... leg... leg... verseny meg­

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents