Új Néplap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-05 / 80. szám

1995. április 5., szerda Kunsági Extra - Kunhegyes- 7. oldal Három településen Az OTP dolgozói Kunhegyesen kívül Bánhalma és Kenderes lakóit is fogadják Az OTP és Kereskedelmi Bank Rt. kunhegyesi fiókjá­nak a tevékenysége a városon kívül Kenderes és Bánhalma lakóit is érinti. Hogy gazdag-e a fiók, ezt a főnök úrból nem lehetett kihúzni, viszont azt megtudtam, sajnos a betétál­lomány értéke csökken. Több ezer a betétes, akár száz fo­rinttal is lehet könyvet nyitni, de azzal is tudnak mit kez­deni, aki milliót visz be a tás­kájában. Sajnos, a munkanélküliség magas aránya jelentkezik a hi­telhátralékokban is. Az az irányzat nő, hogy a hitelt fel­vevő fizetné a tartozását, csak éppen hosszabb-rövidebb időre elveszítette az állását. Akadnak építési, személyi és vállalkozói hitelek. Van, aki csak néhány ezret kér, míg előfordul milliós nagyság­rendű hitel is. Legújabban népszerű a lakossági folyó­számla lehetőség 1-3-6 vagy 12 hónapra, kedvező feltéte­lek, jobban mondva kamat mellett. Bizony arra is adódik példa, hogy naponta több száz ember fogja meg a kilincset, ami nem kis feladat a munká­ját végző két férfi és nyolc hölgy dolgozónak. Ügyesek a tornászok A Nagy László Gimnázium és Híradás-tech- nikai Szakközépiskolában a tornászok ismét kitettek magukért. A lányok megyei másodi­kok, területi ötödikek. A fiúk továbbjutottak: megyei elsők, Sze­geden a területin is elsők, és a napokban eldől, hogy a tudásuk az országos döntő hányadik helyére volt jó. A felkészítő tanárok: Felső Tibor és Nagyné Molnár Erzsébet. A fiúcsapat tagjai: Nagy Attila, Kiss Szi­lárd, Tóth Péter, Fekete Tamás, Szabó Imre és Geleta Mihály. A lányok balról jobbra: Kánya Orsolya, Tóth Krisztina, Lantos Brigitta, Felső Tibor tanár, Nagyné Molnár Erzsébet tanárnő, So- modi Dóra, Kiss Andrea és Kiss Rita. Jutal­mul eddig a testnevelőktől meleg kézfogást és puszit kaptak, a többi még várat magára. Józsi bá’ Csak így ismerik a hatvanhat éves Takács Józsefet. Régi vendég: amióta kinyitott a sör­bár, a délelőtt vagy a délután meghozza. Naponta otthon tesz-vesz a ház körül. A sapkája télen-nyáron ugyanaz, ráadásul elmaradhatatlan társa. Az öreg nyugdíjas figyeli az embereket: nem bánt senkit, őt sem bánt­ják. Ha olykor nagy ritkán elma­rad, már kérdeznek felőle. A törzshelye az ajtó mellett: háttal a falnak. Amikor társa akad, jó­ízűen mesél. Magáról, a két fiá­ról, a lányáról, arról, hogy volt egy időszak az életében, amikor annyit koplalt, mint vadnyúl a határban. Szóval, rövidre fogva, ő Józsi bá’, a törzsvendég, aki jószeré­vel napról napra benyit. Ha többre nem, egy korsó sörre. Több panasz is érkezett hoz­zánk, hogy legújabban a segé­lyeket a városháza felújított pincéjében osztják. Az épület előtt óriási a tömeg, hiszen mindez vagy hétszáz embert érint, és lemenni csak négyesé­vel lehet. A hír igaz. Az indok­lás szerint ezeket az összegeket eddig postán küldték ki, ami hat-hétszázezer forintba került, és hosszabb is volt az az idő, mire a segélyezettek megkap­ták. Arról nem beszélve: nem kevés pénzről van szó, amely­hez bizonyos biztonsági előírá­sok szükségesek. Fent az épü­letben ezek nincsenek meg, lent viszont igen. Tény: a pincebeli fizetés ta­lán nem a legideálisabb, de az adott körülmények meg az ösz- szeg nagysága miatt a legbiz­tonságosabb. Ha olyan szemé­lyek is akadnak, akik azon a két napon egészségügyi helyzetük, fájós lábuk miatt képtelenek várakozni, ezt jelentsék a hiva­talnak. Eddig hetvenen szóltak, így nekik továbbra is postázzák az összeget. Ennyi a magyará­zat. Én tisztelettel elfogadom, csak azt nem tudom, mit szól­nak hozzá az érintettek . . . Talpon maradni Erre az évre a Kovács Bútor Kft.-nek 300 milliós nyu­gati megrendelése van Azt mondják, a Kovács Bútor Kft. legalább négyszer jutott a klinikai halál állapotába, de mindig túlélte. Jelenleg 135 dolgozóval, 57 tanulóval ren­delkezik, és nem titok, hogy vagy 30 millió forintnyi forgó­eszközre volna szüksége. Ha minden igaz, ez az óhaj is telje­sül. 1995-re 300 milliós a meg­rendelésük, sok munkaterületen két műszakban készítik a kiegé­szítő és kisbútorokat. A bér 15 ezertől 30 ezerig terjed, igaz, túlórával. Szeretnének még 30 munkanélkülit felvenni, főleg szakmunkásokat, de várják a szorgalmas segédmunkásokat is. Ahol az asszony a főnök Krumplilángos és tűzoltók Kunhegyesen „Molnáröcsi”, akarom mondani Molnár István a helyzetet így magyarázza: itt, ebben a sörbárban minden az asszony nevén van, de az asz- szony meg az én nevemen. így azután Molnár Istvánná Koós Julia a főnök. Húsz éve lesz szeptember­ben, hogy megesküdtek, és a közös létet mi sem bizonyítja jobban, mint két jól sikerült srác: a 17 éves Attila meg az esztendővel fiatalabb Zsolt. Sok a vendég, behozza a nagyvilág híreit, ami nem csoda. Csinosak az eladók: az egyik szőke, a másik fekete, nem beszélve a húszféle folyé­kony kenyérről. A sörbár pultja a főnök asszonnyal, a férjével, illetve az egyik eladóval Hogy mi az összefüggés a kettő között? Nagyon is sok, tudtuk meg Szilágyi Miklóstól, a helyi önkéntes tűzoltók parancsnoká­tól. Ugyanis a minap két általá­nos iskolás - a szülők távollé­tében - krumplilángost sütött. Hogyan, hogyan nem, a födém lángot fogott, és a vörös kakast csak a tűzoltók tudták megsze­lídíteni. így is lett negyvenezer forint kár, hej, de sok lángost lehetett volna érte venni! A helyi lánglovagoknál ma­radva, a négy önkéntes közül valaki éjjel-nappali ügyeletet tart. Öt percen belül indulnak, és a városon kívül Tiszaroff, Tiszagyenda, Tomajmonostora a területük, meg ahová hívják őket. Évente általában 60-80 eset­ben riasztják őket, és az avartü- zeken kívül legtöbbször az ólakban, melléképületekben, olykor a lakásokban esik kár. Akad egy IFA típusú tűzoltó­kocsijuk meg egy motoros fecskendőjük. Legutóbb egy melléképületben keletkezett tü­zet fékeztek meg, így csak az ott tárolt fa vált hamuvá. Egyébként az önkormányzat évi 800 ezer forinttal segíti Évente 60-80 riasztásunk van, mondja Szilágyi Miklós őket, és 1995-nél maradva ed­dig már nyolc riasztásuk volt. Sajnos gyakran előfordul a vak­lárma, a felesleges hívás, a hecc. Baj - és nem is kicsi -, hogy ők olyankor is rohannak. Miközben méregdrága az üzemanyag, mert nem olcsó do­log a vonulás. A számlát meg a város fizeti: ezt ajánljuk a hec- celődők szíves figyelmébe. (Pót-) helyzetjelentés Mint az a legutóbbi kun­hegyesi oldal-összeállí­tásból kiderült, napokig hiába kereste az újságíró a munkaügyi kirendelt­ségvezetőt munkaerő-pi­aci információkért. Az ok roppant prózai és egyszerű: szükségmegol­dásként, átmenetileg ugyanaz a kirendeltségve­zető irányítja a török­szentmiklósi és a kunhe­gyesi kirendeltség munká­ját, naponta néhány órát tartózkodva mindkét ki- rendeltségen. Nos, ez a néhány óra - úgy tűnik a fent említett cikk alapján — nem az a néhány óra volt, amikor az újságíró anyaggyűjtésre indult. Bejelentkezni ter­mészetesen továbbra sem kötelező (legfeljebb, mint a példa bizonyítja, cél­szerű). Az általános munka­erő-piaci információkat egyébként munkatársa­inknak - a kirendeltségve­zető távollétében is — meg kell adniuk. Ezt pótlan- dóan adunk közre ezúttal néhány, Kunhegyesre, il­letve a térségre jellemző adatot. A megye települései kö­zött változatlanul a leg­magasabb, 26,9-es mun­kanélküliségi rátával „ve­zet" Kunhegyes. A regiszt­rált munkanélküliek száma 2420 fő, és szá­mukra sajnos mindössze 35 álláshely kínálható. Ezen a gyenge állás­helykínálaton talán a ta­vaszi idénymunkák bein­dulása változtat valamit. A megyei decentralizált Foglalkoztatási Alap lé­nyeges csökkenése egyéb­ként e térségben is érezteti negatív hatását. A támo­gatott foglalkoztatások iránti igények nagy része várhatóan kielégítetlen marad. Ilyenformán az eddigi­nél is több erőt kell fordí­tani a munkahelyfeltáró tevékenységre, illetve a munkanélküliek egyéni ál­láskeresésének támogatá­sára. Ez utóbbival kapcsolat­ban a kirendeltség az ed­digi egy helyett ezután havi két alkalommal szer­vez álláskeresési techni­kákat oktató tanfolyamo­kat a helyi érdeklődők számára.-kálmán­A héten olcsóbban A Tisza-Coop üzletlánc szervezésében ezen a héten a Középtiszavidéki ÁFÉSZ boltjaiban is jó néhány ter­mék olcsóbban kelleti ma­gát. A fenti szövetkezet te­rületén öt településen - ter­mészetesen Kunhegyesen is - tizenhét élelmiszerbolt­ban. Központilag a kedvez­mény közel 140 áruféle­ségre terjed ki. Melyek ezek? Margarinok, étolajfé­lék, citromlevek, üdítők, háztartási vegyiáruk, ciga­retták és így tovább. Saját hatáskörben az áfész a Ra- nató Kft.-vei közösen fél sertéseket is kínál, tíz száza­lékkal olcsóbban. Sőt lesz egy füstöltsonka-akció, és a nem kimondottan beteg gyomrúaknak való, de csá­bító étkeket kilónként ötven forinttal olcsóbban árusítják a boltokban. Igaz, az utóbbi két „húsos” engedmény a húsvét előtti héten esedékes, a kedvezményes vásár pedig április 3-8. között. írta: D. Szabó Miklós Fotók: Mészáros János Hosszú sorok Dióhéjban a 4. b osztályról Mit írhatok a Kossuth iskola egyik legvirgoncabb osztályáról, a 4. b-ről? Elöljáróban annyit, hogy 27-én vannak, 13 lány és eggyel több fiú. Az osztályfőnö­kük, Kun Józsefné és jószerével mindahányan szeretik a várost. Itt élnek a szüleik, a rokonság, ide szoktak, itt ismerik a legtöbb em­bert. Év végén öt kitűnő volt, le­het, most sem lesz kevesebb. Ju­hász Gábor, Karap, Szőlősi és Wilt Edina, így sorolják a legjobb sportolókat. Hogy minek készül­nek? Tanárnak, autószerelőnek (ő a legjobb tanuló), focistának, óvónőnek, fodrásznak, vadász­nak, pincérnek, festőnek, botani­kusnak, feltalálónak. Úgy tűnik, a fiúknál Karap Zoli, a lányoknál Szentpéteri Orsolya a vezető. Ti­zennégyen már voltak szerelme­sek. A legjobb időtöltésük: a ki­rándulás, országjárás (sok helyen jártak), görkorcsolyázás, focizás, kerékpározás, pecázás, az állatok gondozása. Jószerével mindenki­nek van tesója, ebből kifolyólag gyakori a testvérháború. Azt is megtudtuk, hogy sajnos közülük tizenötnek az édesanyja és az édesapja is munkanélküli. Vége­zetül, mivel jókora a szájuk, a nyelvüket is megmutatták. Mit mondjak? Akad nekik bőven. Szóval dióhéjban ennyit a 4. b osztályról, ahol az átlagéletkor már tíz év. Hiába, öregszenek ezek a gyerekek ...

Next

/
Thumbnails
Contents