Új Néplap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-29 / 100. szám
A munka ünnepén Bizonnyal sokan emlékeznek még a régi május elsejékre, amikor rezesbanda füjta az ébresztőt, és a családok kis zászlókkal, lufikkal felszerelkezve indultak a felvonulásra. Akkoriban sokaknak nem tetszett a „kötelező” jellegű megmozduláson való részvétel, pedig volt az egésznek egyfajta romantikája, utolérhetetlen hangulata. Délutánonként a szép napfényes időben összejöttek a brigádtagok és hozzátartozóik, birkapörkölt, habzó sör mellett estig múlatták az időt. Akkoriban még javában dívott a brigádnaplók korszaka. A krónikáké, amibe bejegyezték a közösségi eseményeket, nemegyszer megszépítették a dolgokat. Mégis ... olykor mégis találkoztak az emberek munkaidő végeztével. Megülték közösen a névnapokat, jó hangulatú bulikon köszöntve az ünnepeiteket, és olykor ellátogattak egy-egy színházi előadásra, még ha az vígjáték vagy operett volt is. Fényképek sora őrzi vidám kirándulások emlékét, esti szalonnasütések meghitt pillanatait. Ma hiába kutatjuk ezeknek a közösségi eseményeknek nyomait. Az állami cégek felbomlásával, a kft.-k, az rt.-k létrejöttével megszűntek a brigádok, és velük együtt egy közösségformáló erő is. Ma mindenki magára hagyottan, begubózva küzd gondjaival, szűkebb a társasági élet, a többség csak családi kapcsolatait ápolja. Mintha a lobogó-suhogó május elsejék múltával elmúlt volna valami felhőtlen, vidám hangulat is. A munka ünnepén már csak elmerengeni lehet a munkához való jogon, és az asztalra kerülő cipó is egyre kisebb. Megyénk az országban elsők között szerepel munkanélküliség szempontjából, ámbár érdekes dolog ez. Vállalkozó ismerőseim közül jó néhányan panaszkodtak, nemegyszer jutottak olyan helyzetbe, hogy hiába kínáltak alkalmi vagy idényjellegű munkát, nem akadt rá vállalkozó.. Vagy a tennivalót találták túl piszkosnak (paprikaszedésről, földmozgatásról, takarításról volt szó) az érintettek, vagy a megajánlott bért kevesellték. Napi, zsebből fizetendő 1000 forintos tarifánál nemigen adták alább. Az embernek ezt hallván óhatatlanul az jut eszébe, ilyen „jól megy” a munka nélkül ten- gődőknek, hogy lehetőségük van sarkos feltételeket szabni? A másik jelenség, ami szintén elgondolkodtató, hogy egyre több szülő kényszerül eltartani felnőtt gyermekét. Az ifjak arra hivatkoznak, nincs munka, de akad olyan is, aki beismeri, ő bizony nem szeret dolgozni. Furcsa hozzáállás ez az élet dolgaihoz. Vajon ezek a fiatalok hogyan tudják elviselni a semmitte-' vést, az egész napi ágyon heverészést, a céltalan lődörgést az utcákon? Milyen csukott szemek, fülek és dermedt érzelmek kellenek ahhoz, hogy ne ébredjen fel bennük a lelkiismeret, látván, az a 40-50 éves derékhad áll helyt értük is, akik inkább már pihenésre, kíméletre vágynának. Ehelyett újabb és újabb erőpróba vár rájuk. Gyerekeiket is támogatniuk kell, ugyanakkor szüleik is gondoskodásra szorulnak. A kényelmes generáció, a „nincs munka” védőpajzsa mögé húzódók vajon hogyan birkóznának meg hasonló feladattal? Mi várható azoktól, akik elfutnak a nehézségek elől és áthárítanak minden felelősséget? Nem, és nem akarnak felnőni! Nyugtalanító arra gondolni, vajon képesek lesznek-e átvenni tíz-húsz év múlva a stafétabotot a nyugdíjba vonuló korosztálytól. És mi az igazság a munka frontján? Valóban szűkültek a dolgozni kívánók lehetőségei. Kevesebb esély van rá, hogy valaki végzettségének megfelelő tevékenységet folytasson. De ebben a helyzetben, amikor a családok egyik napról a másikra élnek, úgy vélem, minden adandó alkalmat meg kell ragadni. Tiszteletre méltóbb akár kubikolással némi pénzt keresni, mint tehetetlen siránkozással jobb ajánlatra várni. Jobb ajánlatra, vagy jobb jövőre, amely egyhamar bizonyosan nem jön el. Oly sokszor hallottunk már a következő évben fellendülő gazdaságról, de hiába érkezett meg az új esztendő, nem hozott pozitív változásokat. Talán helyesebb ezek után szkeptikusnak lenni, kisebb a csalódás lehetősége. A május azért május, szirmokat bontogató, langyos esővel öntöző, és a majálison ugyanúgy forognak majd a körhinták, mint annak előtte. Csak talán pénzünk nem lesz rá befizetni. ____, A 18 éves Janet Marchiwicka Moszkvában született, de Lengyelországban kezdte meg pályafutását, mint hivatásos modell. Ezt követően alkalmazta őt a német Idego cég, amely különböző vásárokra kölcsönöz ki modelleket. A fiatal, egzotikus szépség szerepelt Steven Spielberg „Schindler listája” című filmjében, majd nyolc hónappal ezelőtt Párizsba költözött, és szerződést írt alá a FÁM ügynökséggel. Fiatal kora ellenére már egy világ ismeri a nevét, igazi sikertörténetet mondhat magáénak. feb/gamma Jogijpj6 Feleségnek árvaellátás? Kati egyetlen gyermeke volt szüleinek, szép, értelmes kislány. Harmonikus családi környezetben növekedett, édesapjához és édesanyjához is egyaránt meleg szeretettel kötődött. A közösségbe könnyen beilleszkedett, sem az óvodában, sem az iskolában nem volt vele probléma. Sőt, tanárai felfigyeltek rá kiváló tanulmányi teljesítménye miatt. Kitűnő tanuló lévén természetes volt, hogy felvették a gimnáziumba, ahol hasonlóan kiemelkedő eredményeket ért el, mint az általános iskolában. Alig töltötte be a 15. életévét, amikor édesapja autóbaleset következtében meghalt. Úgy tűnt, édesanyja nem tudja finanszírozni jogi pályán való továbbtanulását. Katit felvették a József Attila Tudományegyetem jogi karára, s mivel nappali tagozaton folytatta tanulmányait, tizennyolcadik évének betöltése után is megkapta édesapja után az árvaellátást. Ez tette lehetővé, hogy tanulmányait folytathassa! Kati másodéves egyetemista volt, amikor megismerkedett az akkor már fiatal bíróként dolgozó Tiborral. Egymásba szerettek, és pár hónapos együtt járás után egyre többször merült fel bennük a házasságkötés gondolata. Tibor - aki ekkor már lakással és biztos jövedelemmel rendelkezett - különösen sürgette az esküvőt. Úgy tervezték, hogy Kati a házasságkötés után továbbra is nappali tagozaton folytatja egyetemi tanulmányait. Elképzelésük szerint Tibor fizetése és Kati tanulmányi ösztöndíja és árvaellátása fedezte volna kiadásaikat. Remélték, új lakásra is futja jövedelmükből. Kérdés: hogyan rendelkezik a jog? Megilleti-e az árvaellátás házasságkötés után is Katit? Szabálytalan portré Nagy csokor piros tulipán Lenke néni szeme fényei (balról jobbra): Betti, Norbi, Pétiké, Marcika és Zolika, aki a képen nem látható Magyari Józsefné Lenke néni 64 éves, de már évek óta ágyhoz kötött beteg. Harminc éve támadta meg a szklerózis multiplex. Legkisebb gyermeke még csak kétéves volt akkor, s ő tudta, gyógyulására semmi remény. Nagyon elkeseredett emiatt, de édesanyja és bátyja vigasztalták. Ők mindig a segítségére lesznek, és még az orvostudomány is fejlődhet any- nyit, hogy megtalálják a hatékony gyógymódot. Egyetlen ember volt, akire Lenke néni nem számíthatott, akire pedig leginkább kellett volna, a férjére. Egy ideig még vitte egyik orvostól a másikig, de miután nem tudtak segíteni rajta, bejelentette: „Vagy meggyógyulsz, vagy elhagylak.” Fenyegetését be is váltotta, és Lenke néniék 1970-ben elváltak. Attól kezdve egyedül nevelte a három gyereket, Józsefet, Tibort, Gyöngyikét. Mozgása a kór következtében egyre korlátozottabbá vált. Eleinte támasztékot keresve járt a lakásban, idővel már úgy sem tudott, tolókocsiba kényszerült. Bizony, nehéz volt így ellátni a nagy családot. „A rokonok, jó emberek támogatásával azért csak sikerült kitaníttatni, szárnyra bocsátani a gyerekeket” - r^ondja Lenke néni merengve, es kicsit el is pityeredik, amikor arról beszél, milyen sok öröme van fiaiban és lányában. Törődnek vele, gyakran látogatják, mindig kedvét keresik. Az öt unoka is igazi szeme fénye a nagymamának, szigorúan nyilvántartja, melyiknek mikor van a születés- és névnapja. Valami aprósággal mindig meglepi őket. A nagy ünnepek, karácsony, húsvét alkalmából az egész család összejön, és hosszú órákat töltenek beszélgetéssel. Hisz olyan ritkán találkoznak így együtt. Lenke néni most az anyák napját várja nagyon: „Már kaptam is egy csokor piros tulipánt előlegbe” - büszkélkedik. Tragikus kutyamentési kísérlet Két ember halálával végződött vasárnap Bécstől nem messze az a kísérlet, hogy megmentsenek egy kutyát a vízbe fulladástól. A kettős tragédia - az AFP jelentése szerint - úgy kezdődött, hogy egy 13 éves fiú azzal szórakozott, hogy fadarabokat hajigáit a gyors folyású Krems vizébe, s Artus névre hallgató kutyája a vízbe ugorva kihalászta azokat. Sem a fiú, sem a boxer nem ismert azonban határokat a játékban, és egy idő múlva az ár elsodorta a kimerült ebet. A fiú ezt látva riasztotta közelben tartózkodó apját, aki a jeges vízbe vetette magát a kutya után. Ez lett a veszte - belefulladt a folyóba. A tragikus fordulatot vett mentési kísérletet látva, két közelben tartózkodó jugoszláv férfi azon nyomban a Kremsbe ugrott, hogy kimentse a férfit és a kutyát. Végül a két jugo- szlávnak sikerült kivonszolnia a partra a fiú apját, de ő már nem élt. Egyikük pedig, halálos kimerültségében visszazuhant a vízbe, és ő is megfulladt. A boxernek nyoma veszett. Tovább sörözhetnek az angolok Megeshet, hogy az angolok ezentúl egy órával tovább - az eddigi 23 óra helyett éjfélig - kortyolgathatják kedvenc sörüket. A UPI értesülése szerint ugyanis a kormány azt tervezi, hogy éjfélig meghosszabbítja a pubok, a kocsmák nyitvatartási idejét pénteki és szombati napokon. A jelenleg hatályos rendelkezés szerint az angol kocsmák hétfőtől szombatig 23.00 óráig, vasárnaponként pedig 22.30-ig tarthatnak nyitva. Az ügy előzményéhez tartozik, hogy az alsóház nemrég megszavazta az úgynevezett vasárnapi italozási törvényt, amely szerint a kocsmák, amelyek jelenleg vasárnap délután 15.00 és 19.00 óra közt kötelesek bezárni, a törvény hatályba lépése után délelőtt 11.00 órától esti 22.30-ig tarthatnának nyitva. A vasárnapi italozási törvényt még a Lordok Házának is jóvá kell hagynia. Prágai éjszakák Egyre nő a sziporkázó prágai éjszakai élet híre - de a csehek túlnyomó részét hidegen hagyja a „dolce vita”. A mulatókat külföldi turisták töltik meg. Egy friss felmérés szerint hét közben a 14 évesnél idősebb cseh lakosság 58 százaléka már este tízkor ágyban van, s csupán öt százalékukat éri talpon az éjfél. Igaz, reggel viszont már hatkor fenn van a tipikus cseh polgár. Hét végén azért ők sem olyan puritánok: a cseh hírügynökség adatai szerint 19 százalékuk marad fenn éjfélig vagy tovább. Isabelle Adjani fiút szült Isabelle Adjani francia filmsztár április elején életet adott második kisfiának, s most a bébivel együtt a svájci Alpokban pihen. A hírt a 40 éves művésznő közvetlen környezete tudatta az AFP-vel, de a szülés pontos dátumát és a kisfiú nevét nem közölték. Adjani a napokban úgy döntött, hogy pert indít a France Dimanche ellen, mivel az ismert bulvárlap „kiagyalt és eltúlzott” információkat közölt terhességéről és szüléséről. Kína: nő a válások száma Kínai szociológusok értékelése szerint az utóbbi években meglehetősen gyorsan nőtt az országban a válások száma, bár az összes házassághoz viszonyított arányuk még mindig csekély más országok adataihoz képest - jelentette kedden az Új Kína hírügynökség. 1990-ben az összes házasság 5,9 ezreléke, 1994-ben 7,1 ezreléke bomlott fel - közölte a hírügynökség egy nemrég elvégzett országos felmérés adatait. Földrajzilag két nagyváros, Peking és Sanghaj, életkorban pedig a 30 és 39 év közötti nemzedék vezeti a mezőnyt. Az egyetemi végzettségű rétegben fordul elő a legtöbb válás, s rögtön a legiskolázottab- bak után a teljesen tanulatlan, analfabéta párok következnek. A hagyományos kínai erkölcs egyébként mélységesen elítéli a válást. Veszélyben az ausztrál bennszülöttek A legújabb ausztráliai független egészségügyi felmérés kimutatta, hogy az ausztrál bennszülöttek egészségi állapota tragikusan rossz; a középkorú, főleg a férfi lakosság halandósági rátája növekedést mutat. Továbbra is a szívbetegségek vezetik a halálozási okok listáját, de a cukorbaj és a légzőszervi betegségek is gyakrabban vezetnek halálhoz, mint a nem bennszülötteknél. A bennszülöttekre jellemző a nem fertőző betegségek - a szív- és érrendszeri megbetegedések, a cukorbaj - és a fertőző betegségek egyidejű és gyakori előfordulása is. Ausztrália 17 millió lakosa közül 300 ezer bennszülött.
