Új Néplap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-24 / 95. szám
Valóra vált a bronzszínű álom Ez a csapat úgy indult az 1994/95-ös bajnokságnak, hogy szerény célkitűzését, a nyolcba kerülést érje el. Nos, a képen láthatók valamennyien csaknem erejükön felül teljesítve zárták az évadot. FOTÓ: MÉSZÁROS 1995. április 24., hétfő Sport Extra 11. oldal Katona József: - Szerettük volna hamar eldönteni a meccset, ez nem sikerült, így kicsit idegesek lettünk. Nem volt olyan sima, mint az első összecsapás, de a végén hál' istennek mi voltunk a jobbak. Külön örülök neki, hogy ezért az éremért már valóban tettem valamit, a Honvéddal nyert aranyhoz ugyanis nem sok közöm volt. A kupa döntőjében szerintem bármi megtörténhet. ;í£r:: Knézy Jenő: - Amikor megtudtam, hogy a Körmenddel játszunk, már bizos voltam a harmadik helyben, pedig év elején a négy közé jutásra sem számítottam. A kupadöntőben talán meg tudjuk verni a Honvédőt, főként azért, mert a BS hatalmas terét nem könnyű megszokni. Nekik nagyon pici a csarnokuk, ebben előnyünk van. Egyszer a papírforma is felborulhat! Merész Tamás: - Nem volt könnyű ez a harmadik meccs, mert nehezen lendültünk játékba. Eleinte nem sikerültek a dobások, de azután szerencsére betaláltunk kintről is. A bronzérem után most szeretnénk bekerülni -a Magyar Kupa döntőjébe, és ha sikerül, megnyerni azt. W: __iÜBI V arga Géza: - Számítottunk a bronzéremre, de nem gondoltam volna, hogy három meccs alatt sikerül túljutni a Körmenden. A kupáig szerettünk volna pihenni egy kicsit, most van egy hetünk. A Honvéd nagyon meg fog szenvedni a Zalaegerszeggel, fáradtak lesznek, az MK döntőjében ezért bármi megtörténhet. Ez már megvan, jöhet a Magyar Kupa „Ugye nyertünk?”. Bizony nem minden esetben tudtunk tudósító kollégáimmal fejbiccentéssel felelni a töretlenül optimista kicsengésű érdeklődésre. Főként az őszi szakaszban, amikor a Szuper Liga küzdelmei folytak. De abból az időszakból is maradt emlékezetes szép emlék, mégpedig a bajnok, a Danone Honvéd felett aratott egyetlen pontos győzelem. Tavasszal a magyar bajnokság csatározásai keltették fel még fokozottabban a figyelmünket, a soros feladatok fontossága, értékelése soha nem kerülte el jobbító szándékú figyelmünket. Akadtak persze menet közben étvágyfokozó győzelmek, de így utólag visszatekintve az egész bajnoki menetelésre, azt gondolom, ennél többet nem szabadott várni az Olaj KK-tól. Nyilván, a Zalaegerszeg skalpjával az aranyéremért verejtékezhettek volna Tóth Attiláék, de úgy gondolom: ne legyünk telhetelenek! Hiszen a realitások, a támogatottság, az erőviszonyok és valós képességek latba vetésével kalkulálva szívmelengető eredmény a harmadik hely. Nem a dobogó legmagasabb fokáról kell „ lenézni” a lentebb állókra, hanem a földön állva ajánlatos megvonni a mérleget. És persze higgadt fejjel, elfogulatlan szemszögből. Nem tartom helyesnek azt a megközelítést, amely abból indul ki, hogy mi lehetett volna, ha ...? A sportban ugyanis nincs helye fiktív találgatásoknak, az eredmények mindennél jobban minősítik a közösségeket, jelen esetben a Szolnoki Kosárlabda Klub tevékenységét. Tudom azt is, jobb lett volna megint kivonulni a Kossuth térre, és pezsgőfürdővel áztatni az aranykezű és -lábú kedvenceket, de azt is meg kell érteni: ennél több most nem volt a csapatban. Talán majd jövőre? Nem tudom biztosan, csupán azt érzékelem szomorúan, hogy a szolnoki közönség egy része csaknem érdektelenül haladt el Iv- kovicsék szereplése mellett, akik való igaz, saját maguk sem csaptak nagy murit a játéktéren pénteken este. Véleményem szerint elsősorban azért, mert a vasárnapi és a jövő hétfői MK-meccsekre tartalékoltak, ám a lelátókon helyet foglalók némelyikének „magvas"' beszólásai is közrejátszottak abban, hogy egy diszkrét összeborulás után a tus alá menekültek a játszótársak. Hogy milyen játszótársak? Azt hiszem, annak megítélése nem az én reszortom, ennek ellenére nagyon bízom abban, hogy a kupaszereplésre még egyszer és utoljára mindenki kisöpri teljes fizikai és szellemi raktárainak sarkait, és azt a „csúnya” bronzérmet mégjobban megvilágítják az ivásra is alkalmas edény sárgásán csillogó fényével. Ha netán nem sikerül, akkor sem szabad Antonio Alexe: - Reálisnak tartom a bronzérmet, de ha a második helyen várhattuk volna a rájátszást, lehet, hogy most mi játszunk a döntőben. Nem szeretek előre jósolni, de a kupát szeretnénk megnyerni. Megegyeztünk a vezetőkkel, két évig még biztosan maradok Szolnokon, talán közben még jobb helyezést sikerül elérnünk. Takács Attila: - Az utolsó meccsen nem ment úgy a játék, mint korábban, de úgy érzem, összességében nem sikerült rosszul ez az év. Remélem, jövőre még jobb lesz. A kupában nagy esélyünk van harmadjára is döntőt játszani. Szeretném, ha végre sikerülne kihasználni a lehetőséget. Műidig az volt az álmom, hogy az Olajban játszhassak, és előbb-utóbb húzóember legyek. Ezt most már kezdem elérni, így igazán elégedettnek érzem magam. ....iá. J usztin Ádám: - Az első meccsen eléggé szétesettnek tűnt a Körmend, és miután idegenben is nyerni tudtunk, nem gondoltuk, hogy most ilyen nehéz dolgunk lesz. Nagyon örülök neki, hogy mégis sikerült bebiztosítani a bronzérmet. A kupában semleges pályán minden lehetséges. Balogh László (ügyvezető elnök)- Nem várt sikerként könyvelem el a bronzérmet, hiszen a nyitány előtt olyan erősítéseket hajtottak végre vetélytár- saink, melyekre nekünk nem nyílott lehetőségünk. A Zalaegerszeg ellen - el kell ismernünk -, nem volt esélyünk, remélem, a kupában azért kárpótoljuk magunkat. Rezák László (vezetőedző)- Az év elején nagyon féltettem a csapatot, de végül kellemes meglepetést okozva, a maximumot kihozva magából, megérdemelten végzett a harmadik helyen. Számomra ezért is nagyon értékes a bronzérem. Talán még a kupában sikerül kivágnunk a rezet, pontosabban aranyat. Tóth Zoltán (pályaedző)- Edzői pályafutásom legnagyobb sikereként könyvelem a bronzérmet, s külön örülök annak, hogy Rezák Lacival együtt dolgozva ismét el tudtunk érni valamilyen eredményt. Tavaly nem gondoltam, hogy érmesek leszünk, hiszen nyolc csapat pályázott a dobogóra. Kékesi István (a klub igazgatója)- Elégedett vagyok a végeredménnyel, hisz 1991-től azonos költségvetéssel dolgozunk. Ez a csapat mindent elért az elmúlt években, a megkezdett éremkollekciót most egészítettük ki véglegesen. A kupában eddig két második helyet szereztünk, illene már előrébb lépnünk. Először is le akarom szögezni: szerkesztőségünk minden sportbarát tagja az elismerés hagján emlegeti az Olaj KK elért helyezését. Nincs ebben semmi túlzás, hiszen számos estén vártak bennünket tördelésre készen azzal az első kérdéssel: Tóth Attila: - Ahogy az lenni szokott, két csalódott csapat mérkőzött a bronzért. Szerintem pillanatnyilag ez a reális hely, amit ideális esetben elérhettünk, hiszen a ZTE és a Honvéd is jobb csapat nálunk. A Magyar Kupában ennek ellenére legyőzhetjük őket, a BS levegőjét ugyanis nem könnyű megszokni. Ráadásul a mi csapatunk bármilyen eredményre képes lehet: ha jó napot fogunk ki, bárkit meg tudunk verni, ha rosszat... földbe tiporni a piros-feketéket, mert mint korábban jeleztem, a sportban akadnak győztesek és vesztesek. De annak a világnak vége, amelyben a „Jajj a legyőzőiteknek!” felfogás uralkodott a csatamezön. (ni) Sióján Ivkovics: - A második, körmendi meccs után mindenki túlzottan megnyugodott, kicsit fáradtan is mozogtunk, mégis sikerült nyernünk. A bajnokság előtt senki nem várta a harmadik helyet, nagyon örülünk neki. Az' MK-döntőbe biztosan bejutunk, s talán harmadjára már szerencsénk lesz. Hogy jövőre mi lesz, nem tudom. Talán maradok, vagy máshol folytatom, de az is lehet, hogy befejezem a játékot. Korai még erről nyilatkozni. Góbi Henrik: - Nagyon nagy öröm számomra, hogy ezt a mérkőzést és vele a bronzérmet megnyertük, ilyen élményben eddig még sohasem volt részem. A kupában, remélem, sikerül túljutni a Hódmezővásárhelyen, a döntőben pedig akár ismét a Körmend, akár a Danone Honvéfl lese- az. ellenfelünk, nyerni akarunk.
