Új Néplap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-22 / 94. szám

A szolnoki Rákóczi Úti Általános Iskola 3. a osztályos tanuló­inak rejtvényei és rajzai közül válogattunk a Gyerekoldalba, amelyet ők is húsvéti felhívásunkra küldtek be. Találd meg, hogy melyik az a legrövidebb út, amivel a nyuszi eljut a sárga­répához, s munkája eredményeként elnassolgathatja. Biológiaórán Tanár: - Beszélj a gerincről! Tanuló: - A gerinc az a csont, amelynek a felső végén ül a fe- N^eir^iltó^ég^i^ie^g én. Utazás a világűrben Egyszer a törpék elhatározták, hogy elutaznak a Marsra, és megkóstolják a tejút világhírű tejét.- Indulásra felkészülni! Tíz, kilenc, nyolc ... - mondta Titi, a törpék királya. Elindultak. Igazán szép lát­vány volt. A csillagok, mint az ég nárciszai virultak. A boly­gók pedig a holdjaikkal labdáz­tak. Csitt, csatt, zitty, zutty.- Jaj, mi ez? - kérdezte Pi- cur, aki a szokásos törpeméret­nél sokkal kisebb volt.- Az én sem tudom, de minél előbb készítsük elő az űrcsóna­kot! - válaszolta Csavaros. Gyorsan felfújták ezeket a klassz járgányokat és menekül­tek. Látták, hogy zuhan le az ő szeretett és féltett űrhajójuk.- No, most mi lesz? - kér­dezte kétségbeesve Kati, aki mindig nagyon félt.- Majd meglátod! Nézd, ott a tejút, igyunk! - mondta Titi. Odaértek a tejúthoz, megkós­tolták a finom tejet. Nagyon íz­lett nekik. De volt valami érde­kes íze is. A törpék nem tudták, hogy ettől a tejtől elalszanak, és csak akkor ébrednek fel, ha egy földönkívüli megfogja a kezü­ket. Egyedül Picur nem ivott a tejből, és nagyon megijedt, amikor elaludtak a többiek.- Mi van veletek? - kérdezte sírva, de választ nem kapott. Megjelent egy bolygó.- Ha elviszed őket a Marsra, és találsz ott földönkívülit, ak­kor mondd meg neki, hogy fogja meg a kezüket!- Jó!'De hogy viszem be őket a csónakba?- Majd segítek! Behurcolták az alvó bandát. Picur nagyon megköszönte a bolygónak a segítséget, és elin­dult. Hét napot és hét éjszakát hajózott, mire odaért a Marsra. Kereste a földönkívülit, és meg is találta.- Kérlek, segíts, fogd meg a RAJZ: ZAKÁR ZOLTÁN kezüket, mert elaludtak a tejút tejétől! Csak te segíthetsz. És olyan szépen kérlelte, hogy a földönkívüli beleegyezett.- Jól van, ö-rü-lök hogy se-gít-he-tek! Megfogta a kezüket, és a tör- pök felébredtek.- Hol vagyok, ki vagyok? - kérdezték a törpök.- Saj-nos ezt az u-tat el kell fe-lej-te-ne-tek! - mondta a földönkívüli.- Nem is baj, hogy elfelejtik! - kuncogta Picur.- Kérlek, álljatok ide! - és a földönkívüli egy mocsárra mu­tatott - ez egy meglepetés! Odaálltak, és káprázott a sze­mük? Á, dehogy, a földönkívüli visszahozta őket a Földre!- Te, Picur, mi történt azon az utazáson? Semmire sem em­lékszem! - mondta Titi Picur- nak.- Ez titok! - mondta Picur, akinek felejthetetlen élményt nyújtott ez az utazás, és bebi­zonyította, hogy nem a méret, hanem a bátorság a fontos. írta: Szilva Eszter Bajcsy-Zs. Úti Ált. Isk. Jászberény • • Ünnepeljünk együtt Szülinapra készülünk, mármint a Gyerekoldal első szülinap- jára, amely megközelítőleg a Gyermeknap tájékán lesz. Az első számunk ugyanis 1994. május 28-án jelent meg. Ez alatt az egy év alatt na­gyon sokan elküldtétek versei­teket, meséiteket, rajzaitokat, fotóitokat. Megírtátok nekünk, mi tör­tént veletek a nyári táborokban, küldtetek riportot, interjút sike­res osztálytársaitokról. A me­gyénkben működő diákújságok egy része eljuttatta hozzánk lapjaik legérdekesebb cikkeit, és bemutatkozásukkal ötletet adtak más újságoknak is. Nem hiányzott a humor sem, amit szintén tőletek kaptunk. Mivel összegeznénk ezt az egy évet, kérjük, továbbra is küldjétek el nekünk véleménye­teket, gondolataitokat a Gyere­koldallal kapcsolatban, hogy csokorba kötve meg tudjuk je­lentetni. Azért is várjuk leveleiteket, hogy még színesebb legyen az oldal, mert hiszen ezt a ti mun­káitokból, a ti történeteitekből szerkesztjük össze. írjátok meg azt is, miről szeretnétek ol­vasni, mit hiányoltatok eddig az oldalból. Várjuk továbbra is a humo­ros rajzokat és a rejtvényes fel­adatokat, mert annyit elárulha­tunk, hogy a legtöbben ezeket szerettétek. Horváth Ida Reneszánsz dalnokok Korhű ruhában adták elő a reneszánsz dallamokat FOTÓ: BlRÓ T. 1995. március 25-én hallhatták a zenekedvelők azt a szép reneszánsz dalcsokrot, melynek hatását még díszes reneszánsz öltözék is emelte. Csoportunk egy éve alakult a szolnoki Kodály Zoltán Ének-Zene Tagozatos Általános Iskola egyik tagozatos osztályából. Most hetedikesek vagyunk. Műsorunkon reneszánsz madrigálok, villanellák és blockflőtén, ritmushangszereken előadott reneszánsz táncdallamok szerepelnek. Először a tanítási órákon tanult reneszánsz da­lokat, táncdallamokat kötöttük csokorba, mert szerettük őket énekelni, furulyázni. Majd jött az ötlet: miért ne lehetne szebbé, korhűbbé vará­zsolni a műsort néhány reneszánsz ruhával? A szülők segítségével szebbnél szebb ruhák készül­tek. Együttesünk fellépett már iskolai rendezvé­nyeken, óvodában, művelődési házakban, vala­mint a gyermekvárosban is. Legutóbb az Éneklő Ifjúság hangversenyen arany minősítést kaptunk. Reméljük, csoportunk hasonló sikereket ér majd el a jövőben is. Kislaki Kinga 7. oszt. A dzsungel könyve. A nagy sikerű, Korda Zoltán ren­dezte film után ismét filmvászonra kerül Rudyard Kipling története, A dzsungel könyve. A férfi főszereplő a különle­gesen érdekes arcú Jason Scott Lee. feb-fotó Locsolóvers Húsvét hétfőt vártam, Pirostojást láttam, Mellette egy liliomszál hervadóban volt már. Hazavittem; meglocsoltam S kinyílt ragyogóan. Ám a tojást ott hagytam, Nem találtam újat, Kérek szépen egy szépet, Hadd vigyem el emléknek. Az előző számunkban kértünk benneteket arra, hogy küld­jétek be érdekes történetet, rajzot húsvéttal kapcsolatban, így kaptuk meg El-Khalid Ibrahim Imre locsolóversét, aki a Kodály Zoltán Ének-Zene Tagozatos Általános Iskola 4. b osztályos tanulója. Színezd ki! Tavasz van Szép vagy, mint virág a réten, Örökké szeretni foglak téged Nincs nálad szebb az egész világon Ha nem vagy mellettem, már hiányzol Szeretni lehet sokféleképpen De ahogy én szeretlek, úgy nem lehet mégsem Tavasszal mindenki párt választ magának Tavasz van, és én téged választanálak Múlik az idő szépen lassan Együtt örüljünk a tavasznak Legyen e vers emlék neked Őrizd meg, kérlek, ha lehet Mikor e sorokat írtam Ó, mily sokat sírtam Napnyugta van, szél se fúj már Virágillat lebben az utcán A vonat zaja idehallatszik Igaz, a vonat nem látszik Egy-két autó elhajt az utcán Lefekszem és elnyújtózom lustán. Kiss Károly 8. oszt. Szászberek Az oldalt szerkesztette: Horváth Ida I

Next

/
Thumbnails
Contents