Új Néplap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-22 / 94. szám

1995. április 22., szombat Nézőpontok 5. oldal Szombati Jegyzet Rendőrünnep Szent György napján Április 24-én Szent Györgyre, a Diocletianus- kori keresztényüldözés egyik vértanújára emlé­keznek a rendőrök. Az igazságért harcoló hős nevéhez a középkor mondavilágában jellegze­tes sárkányalak társult, majd később ő lett a fegyveresek és lovagok védőszentje, egyben az igazság jelképe is. A rendőrök munkája hason­latosságot mutat védelmezőjük életéhez, hisz - bár egyes filozófusok korábban a bűnözés elha­lását is elképzelték - a törvényesség mellett vívják szakadatlan, egyre nagyobb kihívást je­lentő, soha véget nem érő harcukat. Idén har­madjára adatott meg az ünneplés lehetősége, ugyanis 1992-ben nyilvánította a Magyar Köz­társaság belügyminisztere ezt a napot a rendőr­ség napjává. Talán az első alkalom volt a leg­emlékezetesebb, hiszen hosszú éveken át a fegyveres erők napja jelenthette számukra a honvédséggel közös megemlékezést. Három éve aztán végre lehetőség nyílott az önálló be­mutatkozásra. Több okból is különösen fontos eseményként tartották számon e jeles napot. A rendszerválto­zást nem éppen túl könnyen átélt testület végre alkalmat kapott arra, hogy nyíltságát, akkori di­vatos kifejezéssel élve „polgárbarátságát” kife­jezésre juttassa. Eltökélt szándéka volt ezzel szemben, hogy az évtizedeken át rárakódott szocialista rendőrképtől végleg megszabadul­jon. Országszerte nagyszabású bemutatókat rendeztek, szaktudást és technikát tekintve többé nem maradhatott titok az állampolgárok előtt. Miért is maradt volna, ha egyszer értük folyik a bűnözés elleni küzdelem. Mint tudjuk, az ország már akkoriban sem dúskált az anyagi javakban. A helyzet azóta csak romlott, mára a testület is odáig jutott, hogy a szervezet működ­tetéséért felelős vezetők a létezésért vívják el­szánt csatáikat nap mint nap. A rendőrök egyéni helyzete sem irigylésre méltó. Meglehet, sokan el sem hiszik, mennyire nehéz anyagi körülmények között élnek közü­lük nagyon sokan. Azok az egyenruhások, akikkel minden nap találkozunk az utcákon, hó végén többnyire kevesebb pénzt visznek haza, mint a létminimum jelenleg meghatározott ér­téke. Pedig ha úgy adódik, a rájuk vonatkozó törvények értelmében életük kockáztatásával is mások védelmére kell sietniük. Nem lehet vé­letlen, hogy belülről nézve egyre többen látnak kedvezőbb alternatívákat a boldogulás civil szférájában. Az ellehetetlenült állapotok miatt az állomány elsősorban magasabban iskolázott rétege máshol kíván biztosabb és veszélytele­nebb kenyérkereset után nézni. Miért vállalják a nehezebb életet sokan mégis? Nyilván valamiből meg kell élni, de ez csupán nem elég. Mondják, a rendőri tevékeny­ség nem elsősorban munka, hanem hivatás. Mindezek ismeretében joggal vetődhet fel a kérdés: van-e ok egyáltalán bármiféle ünnep­lésre? Megyénk rendőrségének vezetői az országos és számos más vidéki főkapitányság elképzelé­seitől ezúttal eltérő módon - bizonyára céltuda­tosan - arról döntöttek, hogy idén minden pompától mentes rendőrnapot tartanak. Bár külső támogatókban ez évben sem volt hiány, mégis úgy érezték, hogy a köztudottan válságos helyzetben épp a kívánttal ellenkező hatást vál­tana ki egy látványos, ám költségeiben koránt­sem a realitásokat tükröző program. Mint be is bizonyították, lehet színvonalasan ünnepelni csendesen és sokkal olcsóbban. A helyzet bár­mennyire kritikus, okot a megemlékezésre azért lehet találni. Mivel büszkélkedhetnek hát 1995 áprilisában a rendőrök? Van például közbiztonság. Ez a cseppet sem elhanyagolható tény egyformán érint minden Jász-Nagykun-Szolnok megyében élő polgárt. Vannak persze ennél látszólag kevésbé fontos, talán részletkérdéseknek minősíthető dolgok is, mint például az intézkedő rendőr részéről ta­pasztalt egy-egy segítőkész, valóban polgárba­rát gesztus. A szervezet évek óta tartó folyama­tos átalakulása eredményeként ma már el kell ismemi, hogy az esetenként sajnos mindmáig jelenlévő pallérozatlan modor mellett egyre in­kább a kulturált, nagyobb szakértelmet tükröző, magabiztos stílus vált általánossá. Nem feled­kezhetünk meg azokról a valóban bravúrosan felderített súlyos bűnügyekről sem, amelyek napokig, hetekig foglalkoztatták egy egész vá­ros vagy éppen a megye közvéleményét. Ilyen­kor nem számít éjjel van-e vagy nappal, hisz a leggaládabb tett elkövetője, a gyilkos szabadon nem maradhat. A rendőrség napja többek között a jutalma­zások ideje. Azok, akik mindannyiunk bizton­ságáért a legtöbbet nyújtották, vezetőik elisme­rését élvezhetik. És persze minden, a megyében élő tisztességes polgárét is. (k* Európa-szerte vitatják, de... Maradnak a személyi számok? A kormány stabilizációs cso­magtervében szerepel az a ja­vaslat, hogy a jelenleg haszná­latos egységes azonosító jelek, a személyi számok egyelőre maradjanak érvényben, és csak az ezredfordulón, 2000 január 1-jén kerüljön sor új számrend­szer bevezetésére. Ismeretes, hogy az Alkot­mánybíróság 1991-ben alkot­mányellenesnek minősítette az azonosító jelek használatát, mert - mint indokolásában megfogalmazta - sérti a szemé­lyiségi jogokat, hogy több szervnél is hozzáférhetők. Ennek nyomán 1992-ben tör­vény született, amely azt is elő­írta, hogy az adóhatóság és a társadalombiztosítás 1996 ja­nuár 1-jétől külön azonosító számrendszert vezessen be. Mi indokolja a kabinet kezdemé­nyezte több éves halasztást? - kérdeztük dr. Szurdai Kingát, a Belügyminisztérium titkársá­gának vezetőjét.- Ha az adóhatóság és a tár­sadalombiztosítás más-más személyazonosító jelrendszert vezetne be, az rendkívül nagy költségekkel járna. Ráadásul az állampolgárok számára is meg­nehezítené a többféle személyi szám közötti eligazodást. Figyelembe kell venni azt a körülményt is, hogy az azono­sító számrendszerekről Euró­pában nagy viták vannak, sok­féle nézet és szempont ütközik, s ezek a polémiák korántsem zárultak le. Valószínűleg ez magyarázza, hogy az Európa Tanács illetékesei sem foglal­tak állást, csupán egy tanul­mányt tettek közzé, amely azt javasolja: olyan számrendszer szükséges, amelyet az állam­polgár könnyen, pontosan át tud tekinteni. S miután nem egységes az EU-országok számrendszere sem, az Európa Tanács a közeljövőben napi­rendre tűzi a kérdést. Ám a többféle álláspont és érdek mi­att végleges döntés csak két-há- rom év múlva várható. Ha tehát nem várnánk meg ezt az állás- foglalást, kitennénk magunkat annak, hogy a nagy költséggel megújított számrendszert rövid időn belül ismét meg kellene változtatnunk - mondta a BM titkárságának vezetője. Ferenczy Europress Mercedes-Benz Sprinter. Csúcstechnika kedvező áron. Most! A jövő transzporterét már ma megvásárol­hatja. Győződjön meg a Sprinter előnyeiről szemé­lyesen. Szeretettel várjuk 1995. április 25-én és 26-án 10-17 óra között Szolno­kon, a Hild téren, a Pelikán Szálló mellett. Mercedes-Benz Alfa Kft. 5000 Szolnok, Százados út 1. Telefon/fax: (56) 423-402 A kétutcányi falu Valahol Abádszalók és Tiszabura között, pár kilométerre a kiskörei vasúti hídtól tábla jelzi, hogy itt kezdődik Pusztatas- kony. Közigazgatásilag Burához tartozik, nehéz eltévedni benne, hiszen két utcából áll a falu. A Külsősor a főutca, itt a bolt meg a kocsma, vele párhuzamos a Belsősor. Az italbolt vagy nevezzem presszónak - nyitva: benn jó meleg. A kocsmáros Bódi Ottó, Köréről jár át.- Látja, önön kívül csak két vendégem akad. Jelzi, szegé­nyedik a falu is. Eljönni még csak eljönnek, de nem fogyasz­tanak, inkább beszélgetnek. Po­litizálnak. Ki szidja, ki dicséri a kormányt, a többség inkább elmarasztalja. Rohannak az árak, mögöttük kullognak a ke­resetek, és ez meglátszik a for­galmon is. Pedig egy pohár sör 30 forint, a korsó 47. Akad üdítő, kávé, és hetente kétszer sütemény. Azt is Köréről ho­zom. Nyúliramodásnyira innen, a túlsó oldalon találom Vargáék házát. Az asszony munkanél­küli, a nagyfiúk is, 20 éves nagylányuk, Edit pedig Néplap­terjesztő. Leszázalékolt járadé­kos, és amikor újságkihordó lett, 16 példány járt a faluba.- Most huszonöt helyre vi­szem: van amikor gyalog, más­kor meg kerékpárral.- Mit olvas el először belőle?- Mindent, de általában a hátsó oldalon kezdem, majd át­futom az egészet.- Szórakozási- Itt, az Isten háta mögött? Évente párszor szerveznek diszkót a művelődési házban, ennyi az egész. Marad a tévé, az újság, meg általában havonta egyszer beutazunk Szolnokra, a rokonokhoz. Akad azért fiatal a faluban más is. Például Kovács Krisz­tina, aki 19 éves. Hat éve a hú­gával és a szüleivel költözött ide, a nagyszülők házába. Rendbetették, mutatós paraszt­kocsi, kocsikerék jelzi a gazda ízlését. Krisztina érettségizett szakmunkás, jelenleg táppén­zen van. Korábban foglalkozott a tenyérnyi falu múltjával is.- Annyit tudok: 181-en lak­nak most itt. A többség nyugdí­jas. Hogy honnan a név? Az egyik változat szerint ősvezér, honfoglaláskori volt Taskony, a másik magyarázat azt vallja: egykori neves földesúrról ma­radt a tájra az elnevezés.- Látok sok rajzot, meg egy írógépet.- Most pihen a ceruza, a filc, meg a gép is. Érlelődik bennem egy-két dolog, bár betegállo­mányban vagyok. Olykor azért elkészül egy-egy rajz, de in­kább olvasok. Ahogy az ifjú, Pestről ide­származott hölgytől hallottuk, a százegynéhány lélek többsége nyugdíjas. Közéjük tartozik Szász János és a felesége is. Ketten együtt 18 ezer 200 fo­rintból élnek. Velük lakik János édesanyja, aki 82 esztendős; már nehezen bírja magát.- Hogy élnek?- Nehezen, egyre nehezeb­ben. Saját részre van csak apró­lék, még kismalacot sem vet­tünk, mert errefelé 6-7 ezerre tartják a választásit. Kertünk akad egy kicsi, föld nincs, de meg sem tudnánk művelni. Át­estem egy infarktuson, majd úgy alakult az életem, hogy 39 év 200 nap munkaviszony után hét és félezer forinttal százalé- koltak le három éve.-Család?- Egy fiunk és egy lányunk született. A fiunk nős, három gyerekkel, Törökszentmiklóson laknak. A lányunk férjnél van, Karcagon két apróságot nevel­nek. Hol ők jönnek, hol mi me­gyünk - nem azzal van baj. In­kább a szívemmel, a motorral. Ha vágok egy kis fát, be kell jönni leülni. Pihenek egy sort, és folytatom. Szóval így megy ez már infarktus után. Kérdeztem: tehenet tart-e va­laki a faluban. Már senki. Több jószágot is mindössze két he­lyen. Az egyik közülük Izsóid Istvánék otthona. A mutatós kockaház, a szépen megmun­kált 400 négyszögöles kert a főutcán van. Megterem abban jószerével minden, ami a ház­tartáshoz kell. A jószág ennél a gazdánál juhokat jelent, van be­lőle most 23 anya és 20 bárány.- Miért a gyapjasokkal fog­lalkozom? Mert mint Szász Já­nosnak, nekem is adódott egy infarktusom. Kapálni nem na­gyon tudok, a vejem segít az ál­lomány ellátásában.- Egyéb állat?- Csirkeféle, aprólék.-Hízó?- Nincs.-Föld?- Egy hektár. Ennyi jutott a jussból. Most búza került bele, megeszik a birkák.- Gyerekekl- Egy fiunk, egy lányunk, meg négy unokánk. Mind fiú: legutóbb is kettő közülük itt volt egy hétig.-A kereset?- Kettőnknek havi 22 ezer a nyugdíja. Az egyik hó végétől a másikig elfogy, holott ezelőtt két évvel még bírtunk eltenni belőle. Most egy fillérig elko­pik.-Az egészség?- Akár az idő: ha borult, mi is borulunk.- Szórakozás?- A tévé, de leginkább a fek­vés. Estére, mire rendbeteszünk mindent, elfáradunk mindket­ten. Ezért pihenni kell, mert másnap újabb nap kezdődik. És amíg a magunkfajta bírja, húzza. Hát igen, amíg az efféle em­berek bírják, csinálják. De ugye, se fiatalabbak, se egész­ségesebbek nem lesznek. Pedig ahogy hallottam, nagyon ara­nyos a doktor úr, hetente két­szer is rendel. Két vegyesbolt is akad az itt lakók rendelkezé­sére: az egyik maszek, a másik az ÁFÉSZ-é, de maszekba adva. Reggel 6-16-ig kapható az utóbbiban jószerével min­den. Tepertő, sajt, tőkehús, sör, étolaj, kenyér, fűszerek, mély­hűtött termékek. Csak valami hibádzik: a forgalom, a jó for­galom. Mert ahhoz pénz kel­lene. Vásárlók még csak akad-i nak, de a pénz hiánycikk. így azután csak annyit vesznek, amennyi nagyon szükséges. Rövidre fogva, jószerével így él ma április végén Taskony szá­zegynéhány lakója. Gyanítom viszont: a leírtak nemcsak erre a falura jellemzőek ... D. Szabó Miklós Szolnoki pilótákat képeznek Kecskeméten Kormánydöntés alapján 1993 őszén beindult a magyar katonai repülőgép-vezetők hazai kiképzése a Szolnoki Repülőtiszti Főis­kolán. A pilótanövendékek az első évben Jak-52 típusú motoros repülőgépen ismerkedtek a szakmával. A második kiképzési év­ben elméleti oktatást kaptak az L-39 Albatros kétkormányos su­gárhajtású iskolagépre. Március elején érkeztek a fiúk Kecske­métre, ahol a gyakorlatban sajátították el a típusismereteket. A várva várt nap számukra - mely egyúttal repüléstörténeti esemény is - 1995. március 21-én érkezett el. Több mint három évtizede nem volt Ma­gyarországon vadászpilóta­képzés. A pilótákat a volt Szov­jetunióban, majd a ’80-as évti­zed második felében pedig Kassán képezték. Az ifjú sólymok - oktatóik társaságában - gyors egymás után startoltak el a kecskeméti repülőtér betonjáról. Öröm volt az irányító toronyból szemlélni a fürge mozgású, sugárhajtású gépek repülését. A nevezetes esemény kapcsán megkérdez­tem Vass József alezredest, a Szolnoki Repülőtiszti Főiskola parancsnokának repülőhelyet­tesét.- Az L-39-es típusú oktató­gép kiválóan alkalmas arra, hogy előképzettséget adjon azoknak a repülőgép-vezetők­nek (pilótanövendékeknek), akik a későbbiek folyamán hangsebesség feletti típuson fognak repülni.- Hogyan értékeli azt a tényt, hogy Magyarországon történik a pilótakiképzés?- Azt, hogy itthon történik a vadászpilóták és helikopterve­zetők kiképzése, én nagyon fontos dolognak tartom. Ez a tény gyarapítja az egyetemes és a katonai repülést. Az elmúlt év az alapok lerakásával, a repülés tárgyi, személyi feltételeinek megteremtésével telt el. Üzembe állítottuk a Jak-52 és az L-39 gyakorlógépeket. Az oktatók felkészültek a színvo­nalas gyakorlati oktatásra. A személyi állomány - én úgy ér­zem - magas színvonalon sajá­tította el az üzemeltetési és re­pülési ismereteket. Remélem, ez a képzés sikereket fog elérni a továbbiakban is. A másodéves növendékek szorgalmasan készültek az első felszállásra. Mindenki nagyon igyekszik. Bodré Csaba másod­éves hallgatót is megkérdeztem az első leszállása után. Látha­tóan boldog volt, amikor ki­szállt a 128-as oldalszámú re­pülőgépből.- Kisgyermek korom óta az a vágyam, hogy katonai pilóta, vadászpilóta legyek. Nagy öröm volt a számomra, hogy a csoportunkból elsőnek szánhat­tam fel az oktatómmal. Az első ülésben foglaltam helyet, re­mek volt a kilátás. En még ilyen gyors géppel sohasem re­pültem. őszintén megvallom, nagy élményben volt részem. Ez remek repülőgép, jó volt vele repülni.- Milyen típuson repült ezt megelőzően?- Én csak a főiskolán repül­tem, ott csak a Jak-52 típusú motoros oktatógéppel volt lehe­tőségem felemelkedni. Eddig több mint tizennégy órát töltöt­tem levegőben.- Miért szeret repülni?- Talán azért, mert az ember több ezer éves álma valósult meg azzal, hogy repülhet. Ez csodálatos érzés ezzel a típussal. Az Albatros jól kormányozható típus, a gép jól engedelmeskedik a pilóta akaratának. Sok olyan összetevője van a repülésnek, amelyet talán még igazán nem is tudok megfogal­mazni. Hiszem, hogy még sok szépet fogok a repüléstől kapni az életem során. Ezért érdemes tanulni és dolgozni. Kenyeres Dénes Bodré Csaba a gép első fülkéjében fotó: czene Péter

Next

/
Thumbnails
Contents