Új Néplap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-22 / 94. szám
1995. április 22., szombat Nézőpontok 5. oldal Szombati Jegyzet Rendőrünnep Szent György napján Április 24-én Szent Györgyre, a Diocletianus- kori keresztényüldözés egyik vértanújára emlékeznek a rendőrök. Az igazságért harcoló hős nevéhez a középkor mondavilágában jellegzetes sárkányalak társult, majd később ő lett a fegyveresek és lovagok védőszentje, egyben az igazság jelképe is. A rendőrök munkája hasonlatosságot mutat védelmezőjük életéhez, hisz - bár egyes filozófusok korábban a bűnözés elhalását is elképzelték - a törvényesség mellett vívják szakadatlan, egyre nagyobb kihívást jelentő, soha véget nem érő harcukat. Idén harmadjára adatott meg az ünneplés lehetősége, ugyanis 1992-ben nyilvánította a Magyar Köztársaság belügyminisztere ezt a napot a rendőrség napjává. Talán az első alkalom volt a legemlékezetesebb, hiszen hosszú éveken át a fegyveres erők napja jelenthette számukra a honvédséggel közös megemlékezést. Három éve aztán végre lehetőség nyílott az önálló bemutatkozásra. Több okból is különösen fontos eseményként tartották számon e jeles napot. A rendszerváltozást nem éppen túl könnyen átélt testület végre alkalmat kapott arra, hogy nyíltságát, akkori divatos kifejezéssel élve „polgárbarátságát” kifejezésre juttassa. Eltökélt szándéka volt ezzel szemben, hogy az évtizedeken át rárakódott szocialista rendőrképtől végleg megszabaduljon. Országszerte nagyszabású bemutatókat rendeztek, szaktudást és technikát tekintve többé nem maradhatott titok az állampolgárok előtt. Miért is maradt volna, ha egyszer értük folyik a bűnözés elleni küzdelem. Mint tudjuk, az ország már akkoriban sem dúskált az anyagi javakban. A helyzet azóta csak romlott, mára a testület is odáig jutott, hogy a szervezet működtetéséért felelős vezetők a létezésért vívják elszánt csatáikat nap mint nap. A rendőrök egyéni helyzete sem irigylésre méltó. Meglehet, sokan el sem hiszik, mennyire nehéz anyagi körülmények között élnek közülük nagyon sokan. Azok az egyenruhások, akikkel minden nap találkozunk az utcákon, hó végén többnyire kevesebb pénzt visznek haza, mint a létminimum jelenleg meghatározott értéke. Pedig ha úgy adódik, a rájuk vonatkozó törvények értelmében életük kockáztatásával is mások védelmére kell sietniük. Nem lehet véletlen, hogy belülről nézve egyre többen látnak kedvezőbb alternatívákat a boldogulás civil szférájában. Az ellehetetlenült állapotok miatt az állomány elsősorban magasabban iskolázott rétege máshol kíván biztosabb és veszélytelenebb kenyérkereset után nézni. Miért vállalják a nehezebb életet sokan mégis? Nyilván valamiből meg kell élni, de ez csupán nem elég. Mondják, a rendőri tevékenység nem elsősorban munka, hanem hivatás. Mindezek ismeretében joggal vetődhet fel a kérdés: van-e ok egyáltalán bármiféle ünneplésre? Megyénk rendőrségének vezetői az országos és számos más vidéki főkapitányság elképzeléseitől ezúttal eltérő módon - bizonyára céltudatosan - arról döntöttek, hogy idén minden pompától mentes rendőrnapot tartanak. Bár külső támogatókban ez évben sem volt hiány, mégis úgy érezték, hogy a köztudottan válságos helyzetben épp a kívánttal ellenkező hatást váltana ki egy látványos, ám költségeiben korántsem a realitásokat tükröző program. Mint be is bizonyították, lehet színvonalasan ünnepelni csendesen és sokkal olcsóbban. A helyzet bármennyire kritikus, okot a megemlékezésre azért lehet találni. Mivel büszkélkedhetnek hát 1995 áprilisában a rendőrök? Van például közbiztonság. Ez a cseppet sem elhanyagolható tény egyformán érint minden Jász-Nagykun-Szolnok megyében élő polgárt. Vannak persze ennél látszólag kevésbé fontos, talán részletkérdéseknek minősíthető dolgok is, mint például az intézkedő rendőr részéről tapasztalt egy-egy segítőkész, valóban polgárbarát gesztus. A szervezet évek óta tartó folyamatos átalakulása eredményeként ma már el kell ismemi, hogy az esetenként sajnos mindmáig jelenlévő pallérozatlan modor mellett egyre inkább a kulturált, nagyobb szakértelmet tükröző, magabiztos stílus vált általánossá. Nem feledkezhetünk meg azokról a valóban bravúrosan felderített súlyos bűnügyekről sem, amelyek napokig, hetekig foglalkoztatták egy egész város vagy éppen a megye közvéleményét. Ilyenkor nem számít éjjel van-e vagy nappal, hisz a leggaládabb tett elkövetője, a gyilkos szabadon nem maradhat. A rendőrség napja többek között a jutalmazások ideje. Azok, akik mindannyiunk biztonságáért a legtöbbet nyújtották, vezetőik elismerését élvezhetik. És persze minden, a megyében élő tisztességes polgárét is. (k* Európa-szerte vitatják, de... Maradnak a személyi számok? A kormány stabilizációs csomagtervében szerepel az a javaslat, hogy a jelenleg használatos egységes azonosító jelek, a személyi számok egyelőre maradjanak érvényben, és csak az ezredfordulón, 2000 január 1-jén kerüljön sor új számrendszer bevezetésére. Ismeretes, hogy az Alkotmánybíróság 1991-ben alkotmányellenesnek minősítette az azonosító jelek használatát, mert - mint indokolásában megfogalmazta - sérti a személyiségi jogokat, hogy több szervnél is hozzáférhetők. Ennek nyomán 1992-ben törvény született, amely azt is előírta, hogy az adóhatóság és a társadalombiztosítás 1996 január 1-jétől külön azonosító számrendszert vezessen be. Mi indokolja a kabinet kezdeményezte több éves halasztást? - kérdeztük dr. Szurdai Kingát, a Belügyminisztérium titkárságának vezetőjét.- Ha az adóhatóság és a társadalombiztosítás más-más személyazonosító jelrendszert vezetne be, az rendkívül nagy költségekkel járna. Ráadásul az állampolgárok számára is megnehezítené a többféle személyi szám közötti eligazodást. Figyelembe kell venni azt a körülményt is, hogy az azonosító számrendszerekről Európában nagy viták vannak, sokféle nézet és szempont ütközik, s ezek a polémiák korántsem zárultak le. Valószínűleg ez magyarázza, hogy az Európa Tanács illetékesei sem foglaltak állást, csupán egy tanulmányt tettek közzé, amely azt javasolja: olyan számrendszer szükséges, amelyet az állampolgár könnyen, pontosan át tud tekinteni. S miután nem egységes az EU-országok számrendszere sem, az Európa Tanács a közeljövőben napirendre tűzi a kérdést. Ám a többféle álláspont és érdek miatt végleges döntés csak két-há- rom év múlva várható. Ha tehát nem várnánk meg ezt az állás- foglalást, kitennénk magunkat annak, hogy a nagy költséggel megújított számrendszert rövid időn belül ismét meg kellene változtatnunk - mondta a BM titkárságának vezetője. Ferenczy Europress Mercedes-Benz Sprinter. Csúcstechnika kedvező áron. Most! A jövő transzporterét már ma megvásárolhatja. Győződjön meg a Sprinter előnyeiről személyesen. Szeretettel várjuk 1995. április 25-én és 26-án 10-17 óra között Szolnokon, a Hild téren, a Pelikán Szálló mellett. Mercedes-Benz Alfa Kft. 5000 Szolnok, Százados út 1. Telefon/fax: (56) 423-402 A kétutcányi falu Valahol Abádszalók és Tiszabura között, pár kilométerre a kiskörei vasúti hídtól tábla jelzi, hogy itt kezdődik Pusztatas- kony. Közigazgatásilag Burához tartozik, nehéz eltévedni benne, hiszen két utcából áll a falu. A Külsősor a főutca, itt a bolt meg a kocsma, vele párhuzamos a Belsősor. Az italbolt vagy nevezzem presszónak - nyitva: benn jó meleg. A kocsmáros Bódi Ottó, Köréről jár át.- Látja, önön kívül csak két vendégem akad. Jelzi, szegényedik a falu is. Eljönni még csak eljönnek, de nem fogyasztanak, inkább beszélgetnek. Politizálnak. Ki szidja, ki dicséri a kormányt, a többség inkább elmarasztalja. Rohannak az árak, mögöttük kullognak a keresetek, és ez meglátszik a forgalmon is. Pedig egy pohár sör 30 forint, a korsó 47. Akad üdítő, kávé, és hetente kétszer sütemény. Azt is Köréről hozom. Nyúliramodásnyira innen, a túlsó oldalon találom Vargáék házát. Az asszony munkanélküli, a nagyfiúk is, 20 éves nagylányuk, Edit pedig Néplapterjesztő. Leszázalékolt járadékos, és amikor újságkihordó lett, 16 példány járt a faluba.- Most huszonöt helyre viszem: van amikor gyalog, máskor meg kerékpárral.- Mit olvas el először belőle?- Mindent, de általában a hátsó oldalon kezdem, majd átfutom az egészet.- Szórakozási- Itt, az Isten háta mögött? Évente párszor szerveznek diszkót a művelődési házban, ennyi az egész. Marad a tévé, az újság, meg általában havonta egyszer beutazunk Szolnokra, a rokonokhoz. Akad azért fiatal a faluban más is. Például Kovács Krisztina, aki 19 éves. Hat éve a húgával és a szüleivel költözött ide, a nagyszülők házába. Rendbetették, mutatós parasztkocsi, kocsikerék jelzi a gazda ízlését. Krisztina érettségizett szakmunkás, jelenleg táppénzen van. Korábban foglalkozott a tenyérnyi falu múltjával is.- Annyit tudok: 181-en laknak most itt. A többség nyugdíjas. Hogy honnan a név? Az egyik változat szerint ősvezér, honfoglaláskori volt Taskony, a másik magyarázat azt vallja: egykori neves földesúrról maradt a tájra az elnevezés.- Látok sok rajzot, meg egy írógépet.- Most pihen a ceruza, a filc, meg a gép is. Érlelődik bennem egy-két dolog, bár betegállományban vagyok. Olykor azért elkészül egy-egy rajz, de inkább olvasok. Ahogy az ifjú, Pestről ideszármazott hölgytől hallottuk, a százegynéhány lélek többsége nyugdíjas. Közéjük tartozik Szász János és a felesége is. Ketten együtt 18 ezer 200 forintból élnek. Velük lakik János édesanyja, aki 82 esztendős; már nehezen bírja magát.- Hogy élnek?- Nehezen, egyre nehezebben. Saját részre van csak aprólék, még kismalacot sem vettünk, mert errefelé 6-7 ezerre tartják a választásit. Kertünk akad egy kicsi, föld nincs, de meg sem tudnánk művelni. Átestem egy infarktuson, majd úgy alakult az életem, hogy 39 év 200 nap munkaviszony után hét és félezer forinttal százalé- koltak le három éve.-Család?- Egy fiunk és egy lányunk született. A fiunk nős, három gyerekkel, Törökszentmiklóson laknak. A lányunk férjnél van, Karcagon két apróságot nevelnek. Hol ők jönnek, hol mi megyünk - nem azzal van baj. Inkább a szívemmel, a motorral. Ha vágok egy kis fát, be kell jönni leülni. Pihenek egy sort, és folytatom. Szóval így megy ez már infarktus után. Kérdeztem: tehenet tart-e valaki a faluban. Már senki. Több jószágot is mindössze két helyen. Az egyik közülük Izsóid Istvánék otthona. A mutatós kockaház, a szépen megmunkált 400 négyszögöles kert a főutcán van. Megterem abban jószerével minden, ami a háztartáshoz kell. A jószág ennél a gazdánál juhokat jelent, van belőle most 23 anya és 20 bárány.- Miért a gyapjasokkal foglalkozom? Mert mint Szász Jánosnak, nekem is adódott egy infarktusom. Kapálni nem nagyon tudok, a vejem segít az állomány ellátásában.- Egyéb állat?- Csirkeféle, aprólék.-Hízó?- Nincs.-Föld?- Egy hektár. Ennyi jutott a jussból. Most búza került bele, megeszik a birkák.- Gyerekekl- Egy fiunk, egy lányunk, meg négy unokánk. Mind fiú: legutóbb is kettő közülük itt volt egy hétig.-A kereset?- Kettőnknek havi 22 ezer a nyugdíja. Az egyik hó végétől a másikig elfogy, holott ezelőtt két évvel még bírtunk eltenni belőle. Most egy fillérig elkopik.-Az egészség?- Akár az idő: ha borult, mi is borulunk.- Szórakozás?- A tévé, de leginkább a fekvés. Estére, mire rendbeteszünk mindent, elfáradunk mindketten. Ezért pihenni kell, mert másnap újabb nap kezdődik. És amíg a magunkfajta bírja, húzza. Hát igen, amíg az efféle emberek bírják, csinálják. De ugye, se fiatalabbak, se egészségesebbek nem lesznek. Pedig ahogy hallottam, nagyon aranyos a doktor úr, hetente kétszer is rendel. Két vegyesbolt is akad az itt lakók rendelkezésére: az egyik maszek, a másik az ÁFÉSZ-é, de maszekba adva. Reggel 6-16-ig kapható az utóbbiban jószerével minden. Tepertő, sajt, tőkehús, sör, étolaj, kenyér, fűszerek, mélyhűtött termékek. Csak valami hibádzik: a forgalom, a jó forgalom. Mert ahhoz pénz kellene. Vásárlók még csak akad-i nak, de a pénz hiánycikk. így azután csak annyit vesznek, amennyi nagyon szükséges. Rövidre fogva, jószerével így él ma április végén Taskony százegynéhány lakója. Gyanítom viszont: a leírtak nemcsak erre a falura jellemzőek ... D. Szabó Miklós Szolnoki pilótákat képeznek Kecskeméten Kormánydöntés alapján 1993 őszén beindult a magyar katonai repülőgép-vezetők hazai kiképzése a Szolnoki Repülőtiszti Főiskolán. A pilótanövendékek az első évben Jak-52 típusú motoros repülőgépen ismerkedtek a szakmával. A második kiképzési évben elméleti oktatást kaptak az L-39 Albatros kétkormányos sugárhajtású iskolagépre. Március elején érkeztek a fiúk Kecskemétre, ahol a gyakorlatban sajátították el a típusismereteket. A várva várt nap számukra - mely egyúttal repüléstörténeti esemény is - 1995. március 21-én érkezett el. Több mint három évtizede nem volt Magyarországon vadászpilótaképzés. A pilótákat a volt Szovjetunióban, majd a ’80-as évtized második felében pedig Kassán képezték. Az ifjú sólymok - oktatóik társaságában - gyors egymás után startoltak el a kecskeméti repülőtér betonjáról. Öröm volt az irányító toronyból szemlélni a fürge mozgású, sugárhajtású gépek repülését. A nevezetes esemény kapcsán megkérdeztem Vass József alezredest, a Szolnoki Repülőtiszti Főiskola parancsnokának repülőhelyettesét.- Az L-39-es típusú oktatógép kiválóan alkalmas arra, hogy előképzettséget adjon azoknak a repülőgép-vezetőknek (pilótanövendékeknek), akik a későbbiek folyamán hangsebesség feletti típuson fognak repülni.- Hogyan értékeli azt a tényt, hogy Magyarországon történik a pilótakiképzés?- Azt, hogy itthon történik a vadászpilóták és helikoptervezetők kiképzése, én nagyon fontos dolognak tartom. Ez a tény gyarapítja az egyetemes és a katonai repülést. Az elmúlt év az alapok lerakásával, a repülés tárgyi, személyi feltételeinek megteremtésével telt el. Üzembe állítottuk a Jak-52 és az L-39 gyakorlógépeket. Az oktatók felkészültek a színvonalas gyakorlati oktatásra. A személyi állomány - én úgy érzem - magas színvonalon sajátította el az üzemeltetési és repülési ismereteket. Remélem, ez a képzés sikereket fog elérni a továbbiakban is. A másodéves növendékek szorgalmasan készültek az első felszállásra. Mindenki nagyon igyekszik. Bodré Csaba másodéves hallgatót is megkérdeztem az első leszállása után. Láthatóan boldog volt, amikor kiszállt a 128-as oldalszámú repülőgépből.- Kisgyermek korom óta az a vágyam, hogy katonai pilóta, vadászpilóta legyek. Nagy öröm volt a számomra, hogy a csoportunkból elsőnek szánhattam fel az oktatómmal. Az első ülésben foglaltam helyet, remek volt a kilátás. En még ilyen gyors géppel sohasem repültem. őszintén megvallom, nagy élményben volt részem. Ez remek repülőgép, jó volt vele repülni.- Milyen típuson repült ezt megelőzően?- Én csak a főiskolán repültem, ott csak a Jak-52 típusú motoros oktatógéppel volt lehetőségem felemelkedni. Eddig több mint tizennégy órát töltöttem levegőben.- Miért szeret repülni?- Talán azért, mert az ember több ezer éves álma valósult meg azzal, hogy repülhet. Ez csodálatos érzés ezzel a típussal. Az Albatros jól kormányozható típus, a gép jól engedelmeskedik a pilóta akaratának. Sok olyan összetevője van a repülésnek, amelyet talán még igazán nem is tudok megfogalmazni. Hiszem, hogy még sok szépet fogok a repüléstől kapni az életem során. Ezért érdemes tanulni és dolgozni. Kenyeres Dénes Bodré Csaba a gép első fülkéjében fotó: czene Péter