Új Néplap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-03 / 78. szám

4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1995. április 3., hétfő Az emberek zöme nem a Kádár-rendszert, az elért vívmányokat sajnálja Csak Bokros úr meg ne tudja... „A társadalomnak az öregekkel szemben tanúsított magatartása meglehetősen kétszínű. Amikor a gazdasági helyzetükről kell dönteni, úgy viselkednek velük szemben, hogy nyomorúságos alamizsnát vetnek nekik, hogy tiszta legyen a társadalom lelki­ismerete. Ezt a kényelmes öncsalást támasztják alá egyes köz­gazdászok és törvényhozók is, amikor azon siránkoznak, milyen terhet jelentenek az eltartott öregek a dolgozó lakosságnak. Mintha az utóbbiak nem is a jövő eltartottjai lennének és mintha nem is a saját jövőjükről gondoskodnának, amikor intézménye­sen szervezik az öregek eltartását...” - Simoné de Beauvoir Pluszpénzt kapnak a nyugíja- sok - írta az Új Néplap március 18-i számában, ugyanazon az oldalon, ahol Szekeres Imre, az MSZP frakciójának vezetője a szolnoki Hozam Klubban el­hangzott nyilatkozata is megje­lent. Ebből - többek között - megtudhattuk, hogy korábbi ígéretük ellenére nem lehet át­fogó társadalmi-gazdasági megállapodást kötni. (De kinek a hibájából? ... a szociális ki­adásokat le kell faragni, mert ezek összege a nemzeti össz­termék 22 százalékát teszi ki. Úgy rémlik. Horn miniszterel­nök úr másnapi tv-nyilatkoza- tában pár százalékkal többet mondott.) Szekeres úr kijelen­tette, hogy ezekkel a döntések­kel véget ért a Kádár-rendszer. Az emberek zöme nem a Kádár-rendszer megszűnését sajnálja, hanem azokat az elért szociális vívmányokat, melyek előnyeit a volt és jelenlegi kormánypárti, ellenzéki képvi­selők is élvezték, lehetőségeit ki is használták. A visszamenő- leges nyugdíjemelésről már ko­rábban döntött az Országgyűlés (tehát nem pluszpénzről van szó!), de azt tapasztaltuk, hogy nálunk nagyon gyorsan meg­változtatnak, vagy végre sem hajtanak országgyűlési határo­zatokat. Néhány példa: Már a korábbi években döntött az Országgyűlés a nyugdíjemelé­sek alapelveiről, mégis minden évben több millió nyugdíjast lealázó módon vitatkoznak, hogy mikortól, mennyit adja­nak abból, amit 30-40 évi mun­kával megkerestünk, befizet­tünk. Általában visszamenőleg kaptuk-kapjuk meg a „plusz­pénzt”, azt is két részletben. Még szerencse, hogy a képvi­selő urak — s gondoljuk, nem csak ők - január elsejétől, egy összegben kapták meg az eme­lést, így nem kell attól tarta­niuk, hogy „lefaragják” a já­randóságaikat. Ugyancsak több évvel ezelőtt döntött a parla­ment a régi nyugdíjak érték- vesztésének folyamatos pótlá­sáról. Ez csak egy esetben tör­tént meg. Igaz, ezért az előző kormány és parlament a felelős, akiknek a volt tagjai mostaná­ban a szegény nyugdíjasok ér­dekeinek védelmezőiként lép­nek fel. Úgy látszik, ők is rájöt­tek arra, hogy a nyugdíjasok szavazataival lehet a legköny- nyebben hatalomra kerülni. Ugyancsak a régi parlament szavazta meg, hogy a társada­lombiztosítás 300 milliárd ér­tékű vagyont kap. Ezt a határo­zatot sem hajtották végre. Mi­lyen alapon várják el az állam­polgároktól a törvények tiszte­letét és betartását, ha az Országgyűlés, mint legfőbb ál­lamhatalmi és törvényhozó szerv nem szerez érvényt saját határozatainak? Mi a vélemé­nye mindezekről az Alkot­mánybíróságnak? A tb vagyonhoz juttatásával kapcsolatos vitákban azzal ér­velnek, hogy az elmúlt években a tb túlköltekezését az állami költségvetésből finanszírozták. Hozzák nyilvánosságra, hogy mennyi volt ez az összeg. De azt is mútassák ki, ugyanazon időszak alatt mennyit fizettet­tek ki a tb-alap terhére, amit egyébként a költségvetésből kellett volna fizetniük. Ha azt a követelményt szabják meg, hogy a tb bevételeiből fedezze a kiadásait, akkor adják vissza a korábban elvett vagyonát; hajt­sák be a több mint kétszázmil- liárd forintot kitevő tb-hátra- léknak legalább azt a részét, amellyel az állami vállalatok, intézmények tartoznak. Ra­gaszkodunk a korábbi parla­ment által megszavazott, a tb részére átadandó összeghez. Tesszük ezt annak ellenére, hogy a pénzügyminiszter úr március 21-én a tévé-híradóban elhangzott nyilatkozata szerint ragaszkodik ahhoz, hogy ezt országgyűlési határozatban vonják vissza. Vagy ő, vagy a tb-nek a vagyonátadás - volt nyilatkozatának lényege. A tb vagyonához ragaszkodunk, mert azt a nemzeti vagyont, melynek jelentős részét sikerült eddig elherdálni, döntő részben mi, nyugdíjasok halmoztuk fel a különböző jogcímeken ki nem fizetett, visszatartott já­randóságunkból. Az elmúlt 4-5 évben a nyugdíjak reálértéke közel 30 százalékkal csökkent. Az ismertté vált program vég­rehajtása esetén ez év végére a reálérték-csökkenés 40-45 szá­zalék lesz. Közismert, hogy a névleges bérekhez, nyugdíjak­hoz különböző kiegészítő jutta­tások is tartoztak. Ezeket az elmúlt években minden kom­penzáció nélkül elvették tőlünk. Ugyancsak „ötletes” megoldás volt, hogy az elmúlt években az alacsony nyugdíjak, járadékok emelését az átlagosnál kissé magasabb nyugdíjak „mérsé­kelt” emelésének rovására ol­dották meg. így napjainkra si­került - a ledolgozott évektől, átlagkeresetektől, a befizetett járadék összegétől függetlenül - egységesen leszegényített nyugdíjastömeget kialakítani. Mélységesen elítéljük, hogy az előző s a mostani kormány is azoktól veszi el a legtöbbet, akik semmiféle eszközzel sem ren­delkeznek érdekeik védelmére. Minden év október elseje az idősek világnapja. Ünnepi kö­szöntők hangzanak el, ígéretek, fogadkozások az öregek megbe­csüléséről, a róluk való gondos­kodásról. Sajnos, a rideg való­ságot jobban kifejezik a beveze­tőben idézett sorok, melyek folytatása: „Az, hogy az ember élete utolsó 15 vagy 20 eszten­deje alatt felesleges tehernek számít, ez a civilizációnk csőd­jének bizonyítéka. Az elörege­dés tehát politikai problémává vált.” Bár a francia írónő „Az öregség” című könyvében ezt 26 évvel ezelőtt írta, gondolatai ma is aktuálisak, s nem csak Franciaországban! A Szakszervezetek Szolnok Városi Nyugdíjas Alapszerve­zete százhuszonkilenc fős tag­sága nevében: Sziklavári Attila titkár Latin ritmusokkal - sikeresen Tisztelt Szerkesztőség! A Sá­táni bűnök cím alatt, a március 25-ei, szombati lapszámukban megjelent intelmekhez lenne néhány megjegyzésem. A plébános úr a gyűlölet el­len emelte fel hangját, de úgy, hogy ezzel önmaga is gyűlöle- letet szít. Azt írja, hogy az is­tentelenek hazugok, gyűlöletet keltenek, gyilkolnak és millió­kat meggyötörnek. Jómagam nem vagyok hívő ember, de úgy gondolom, hogy semmivel sem vagyok rosszabb egy katolikusnál. Katolikusok voltak az inkvizítorok, akik va­lóban megkínoztak és meggyö­törtek mindenkit, aki nem akarta elfogadni a vallást, de katolikus volt Hitler is. Ehhez képest én tisztességesen dolgo­zom, becsületre és szeretetre nevelem a gyermekeimet. Az igaz, hogy mindezt nem az Is­ten, hanem egyszerűen csak a A mezőgazdaságban hosszú távra kell tervezni A Szolnoki MÁV Társastánc Klub tagjai az amatőr tánccsoportok regionális fordulóján, melyet március 25-én Nyíregyházán rendez­tek, sikeres szerepléssel - „Latin ritmusok” című produkciójukkal - továbbjutottak. Ez egyben azt jelenti, hogy a fellépő 33 tánccso­port közül a legjobb tízbe kerültek. A budapesti Művész Színházban május 13-án tartandó országos fesztiválon vehetnek majd részt, és tudásukat ismét próbára tehe­tik. A tánccsoport felkészítője, koreográfusa Molnár Anna táncta­nár. Lelkiismeretes, odaadó munkájáért - a szülők nevében - ez­úton is köszönetét mondok: Sz. J.-né - Szolnok T| ” Ml / -| tt •• Ml Bűnök es bűnösök tisztesség nevében teszem. A plébános úr általánosít, és azt írja, hogy a Kádár-rendszer a hazugságot - mármint az isten­nélküliséget - intézményessé tette. Hogy írhat le ilyet egy pap, akinek a békességet kel­lene hirdetnie? Én mint nem hívő, soha nem jelentettem ki, hogy hazugság a vallás. Tiszte­lem és becsülöm az egyházakat, elismerem azokat az ősi értéke­ket, amiket képvisel. A Biblia ismerete hozzátartozik a művelt ember fogalmához, de szá­momra csak ennyi. Ezért úgy gondolom, hogy egyetlen vallás képviselőjének sincs joga ilyen általánosításokhoz. Az igazi értékmérő legyen maga az ember, aki becsülete­sen és tisztességesen éli az éle­tét, tegye ezt az Isten segítségé­vel vagy csak úgy, az önma­gába vetett hit ügyén.- szén ­Ma gyakran esik szó a magyar mezőgazdaságról, a vidéken dolgozók nehéz helyzetéről. Azokról, akik számára az egyetlen megélhetést a föld je­lenti, s akik már kétszeresen a politika áldozatai. Az időseb­bek jól ismerik, hogy a paraszt­ságot először a ’ 60-as évek vé­gén fosztották meg tulajdonától - megszüntetve a szabad kez­deményezés lehetőségét. Az akkori diktatúra központosított irányítást vezetett be, majd csak 1990-ben, a rendszerváltással következett a tulajdon, az elvett földek visszaszerzése, kárpót­lása. Az intézkedéssel egyetér­tettünk, azzal azonban nem, hogy egyesek - a kárpótlással - igazságtalanul nagy vagyonra tettek szert. Például aranykoro­nánként 500 forintért vásárol­tak földet, míg mások sokkal többért, aranykoronánként 1000-2500 forintért jutottak hozzá. így sokan az ősi földet sem tudtuk visszaszerezni, amiért a szüléink keményen megdolgoztak. Sajnáljuk, hogy a jól működő szövetkezeteket is tönkretették, és az értékes mezőgazdasági gépekhez egyesek nagyon ol­csón jutottak. Ma tapogatózunk, hogy mi­lyen termelési formát válasz- szunk: farmer-, családi gazda­ságokat? Nálunk ezeknek az utóbbi 40 évben nincs hagyo­mányuk, és az önálló gazdálko­dáshoz ma már jól képzett szakemberre van szükség, mert másképp nem tudunk talpon maradni. A tulajdonok visszaadásakor sajnos nagyon sok helyen ösz- szeugrasztották az embereket; sok földbirtok elaprózódott, és tulajdonosaiknak nem lesz pén­zük arra, hogy a szükséges me­zőgazdasági gépeket megvásá­rolják. így a mezőgazdasági­gép-parkkal rendelkező gazda­ságok majd kihasználják a ki­szolgáltatott helyzetben lévő kisgazdákat. Éppen ezért örül­tem volna a hitelszövetkeze­teknek, a gépszövetkezeteknek, hiszen ma 50-100 hektár földre legalább 5 millió forint értékű talajművelő gép kellene. (A hi­telkamat 28-30 százalék!) A mezőgazdaságban hosszú távra kell tervezni, nem pedig 4 éves időszakra, tehát a mező- gazdaság nem lehet a minden­kori politika áldozata! Szűcs Kálmán Jászberény A gyerekeket segítették A szolnoki Újvárosi Általános Iskola és Szakképző Iskola ti­zenöt tanulója nevében köszönetünket fejezzük ki Hecker Róbert metodista lelkész úrnak, aki az egyházak összefogásá­val 53 ezer forintot gyűjtött össze, s juttatott el iskolánknak. Az adományt a rászoruló gyermekek étkeztetésére fordítjuk. Önzetlen segítségnyújtásuk példa értékű, amiért ezúton is köszönetünket fejezzük ki. Leelőssy Kálmánná, az iskola gyermekvédelmi felelőse Küldjük a címet „Igazságot" jeligére, tiszafü­redi olvasónknak: az Emberi Jogok Európai Bizottságának címe: Comission Européenne des Droits de 1’ Hőmmé, Bp„ 431 R6, 67006 Strasbourg, Ce- dex. A magyar kormányképvi­selet az Igazságügyi Miniszté­riumban van, 1055 Bp., Szalay út 16. szám alatt. ________Expressz Ajánlott M agyar honban -magyarul Falugyűlésen járva, a mellettem ülő idős emberekkel együtt hallgattam meg több, igen okos és képzett felszó­laló előadását. A tét igen komoly volt, hiszen a kisembernek fontos, zsebbe­nyúló témáról esett szó. Az előadás hosszú, néhol unalmas és többnyire érthetetlen volt, hiszen hemzsegett az idegen szavaktól és a szakkifejezésektől. A mellettem ülő hölgy kétségbeesetten fogta meg a karomat és kérdezte riadtan: mondja, aranyoskám, maga érti, mit mond az előadó? Ha őszinte akarok lenni, én sem nagyon értettem, hiszen az előadó dobálózott a fikció, frakció, restriktiv és még sorolhat­nám, milyen kifejezésekkel. Elismerem, hogy ezeknek az ide­gen szavaknak, szakkifejezéseknek helye van a szakemberek szájában is, de meggyőződésem és hitem szerint nem minden­hol. Jól emlékszem, hogy a rendszerváltás idején mind az írott, mind az elektronikus sajtóban (amit korábban nagy előszeretet­tel neveztek médiának, médiumnak) csak arról lehetett hallani, hogy ortodox fundamentalista, moszkovita. Elterjedt divat volt mondatot kezdeni „úgy gondolom”-mal, és még véletlenül sem hangzott el a „szerintem, véleményem szerint”. Gyakran hallot­tuk azt is, hogy a médiumoknak micsoda felelősségük van. Ez igaz, hiszen gyakorta használták őket túlvilági lelkekkel való „párbeszédre”. A médiának is nagy a felelőssége, hiszen közve­títi a híreket, természetesen jobb helyen ezt is információnak nevezik. Az elektronikus média - be kell vallanom - a kedven­ceim közé tartozik, bár nagyanyám egyszerűen csak televízió­nak hívja. Örömmel látom, hogy a nagy iparvállalatok vezető beosztá­saiban egyre több művelt, kedves fiatalember dolgozik. Szak­mai tudásuk alapos, nekik már megadatott a nyelvtanulás gyö­nyörűsége, idegen nyelvű szakkönyvek olvasása, vagyis min­den tekintetben valóban nagyon jól felkészültek. A műveltség azonban számomra azt is jelenti, hogy felmé­rem a hallgató közönségem felkészültségét, életkorát, a témá­ban való jártasságát. Mindezek után úgy alakítom az előadáso­mat, hogy az mindenki számára érthető legyen. Kiváltképp fon­tos ez akkor, amikor egy falu mindennapjait érintő kérdésről van szó, és a terem megtelt idős, megfáradt emberekkel. Min­den tiszteletem ezeké az öregeké, mert esetleges tanulatlansá- guk ellenére, óriási életbölcsességgel rendelkeznek. Ez a böl­csesség tudás, tapasztalat és a sors olyan keveréke, amelyet egyetemen nem tanítanak. A magyar nyelv nálam sokkal okosabb nyelvészprofesszorok szerint is az egyik legkifejezőbb. Ezen a nyelven is sok árnyala­tát lehet elővarázsolni például a megy igének: siet, ballag, cso­szog, fut, sétál, rohan stb. Lehet, hogy az olasz dallamosabbnak tűnik, lehet, hogy az angol logikusabb, de magyarul is sok min­dent ki lehet fejezni érzékletesen. Anyanyelvűnk elég bölcs ahhoz, hogy ne szoruljon idegen „díszekre”. Ahhoz is elég bőséges a szókészletünk, hogy meg­találjuk mindazon kifejezéseket, szavakat benne, melyeket idős embertársaink is megértenek. Az eddig elmondottak csak egy szignifikáns szegmentje a populáris nyelvnek . .. Merthogy így is lehetne mondani, csak nincs értelme. Használják ott az idegen szavakat, ahol kell, ahol elengedhe­tetlen. Egyébként pedig beszéljünk magyar honban, magyarul! ß- «-'5U Küldjön egy képet! A nyolcvanadik születésnapon Drága jó édesanyánk, özv. Barna Istvánné nyolcvanadik szüle­tésnapját ünnepeltük a közelmúltban. Az eseményen három gyermeke, azok családja, unokái, dédunokái köszöntötték - adta hírül e pillanatkép kíséretében lánya, Pócsi Lajosné Török- szentmiklósról. A jeles évforduló alkalmából kedves olvasónknak - szer­kesztőségünk kollektívája nevében - mi is szeretettel gratulá­lunk, és hosszan tartó jó egészséget, sok boldogságot kívánunk. Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné

Next

/
Thumbnails
Contents