Új Néplap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-15 / 89. szám

Jogi Joió A locsolkodás okán Elérkezett a tavasz legnagyobb vi­gassága, a húsvét. A valójában ke­resztény ünnep számos pogány szer­tartás kellékét ötvözi, amelyek mind-mind a termékenységgel, sza­porodással függnek össze. Erre utal a nyúl, a tojás, de még a locsolkodás szokása is, amely, burkoltan ugyan, a sokasodás elősegítésének szimbo­likája, mint ahogyan a megöntözésre használt víz (kölni) is életszimbó­lum. De nem ezt a - bár kétségtelenül igen érdekes - hagyományvi­lágot akarom boncolgatni, csupán az ünnep, a locsolkodás okán eszembe jutott valami, amitől azóta sincs nyugovásom. Eszembe jutott egy sok-sok év előtti történet, még azokból az időkből, amikor pedagógus voltam. Húsvét után arra készülőd­tünk, hogy kis csoportunkkal felidézzük a népszokást. A fiúk kölnisüvegeket szorongattak, a lányok csokitojásokat, néhányan igaziakat, színesre festve. Egyszer csak odajött hozzám egyikük, szétnyitotta tenyerét. Összerepedezett héjú, szétnyomódott főtt piros tojás volt benne.- Nézd csak! - pillantott rám komolyan a kis göndör hajú. - Ez volt a legszebb tojásom. Én csináltam, nyuszit meg virágot fes­tettem rá.- Mi történt vele? - kérdeztem.- Apukám részeg disznó volt, és ráesett az asztalra. Aztán dü­hös lett, és még le is borította. Anyukám hiába kiabálta, hogy „részeg disznó, hagyd már abba!” - mondta szomorúan, és ami­kor megsimogattam a fejét, néhány könnycsepp gördült végig az arcán. Rosszabb volt, mint ha hangosan zokogni kezdett volna. Ebben a pár cseppben benne volt, hogy most már sírni sem tud, már nem, mert minden könnyét elsírta az ünnepen. Ez a mozzanat idéződött fel bennem újra és kúszott agyamba a gyanakvó gondolat, vajon az idén hány és hány családban ismét­lődik meg kísértetiesen az ilyen és ehhez hasonló jelenet? Hány és hány gyerek éli meg keserűen és félelmekkel telve ezeket a napokat, közös családi beszélgetés, játék, öröm helyett. És mindez miért? ... A húsvéti locsolkodás igazi dínomdánommal, eszem-iszom- mal jár. A baj csak az, hogy ilyenkor sokan az utóbbit gyakorol­ják többet. Ahány ház, annyiféle kínálat. Bor, sör, pálinka, min­denféle fajta innivaló. Vannak, akik hangoztatják is: mindegy mi, csak ártson. És árt. Nemcsak annak aki felhörpinti, hozzátartozó­inak is, amikor borgőzös szekatúráját el kell viselniük. A szívfájdító látványról a részegen támolygó sihederekről, kis­fiúkról pedig még nem is esett szó ... A szép tavaszban olyan szép lehetne ez az ünnep ... Ügyeljünk rá, hogy mindenkinek öröme teljék benne! Ú>Uc __ S andra Bernhard filmszínésznő Nevéhez fűződik számtalan nagy sikerű film, és nemrégiben jelent meg nagylemeze. Londonban botrányos koncertet tartott. Előadásában a r Madonnáéhoz hasonló, sőt azt túlhaladó erotikus L jelenetek voltak. FEB-FOTÓ Ketten a három közül: Sléder Isabelle, Magyar Margó Három sokoldalú lány, Sléder Isabelle, Magyar Margó, Tassi Edit né­hány hónappal ezelőtt komoly elhatározásra ju­tott. Megbeszélték, lét­rehoznak Szolnokon egy hostess-szolgálatot. Nem jelentett ez külö­nösebb nehézséget szá­mukra, hisz már évek óta közreműködnek hos- tessként fővárosi cégek megbízásából. Tapaszta­lataik szerint az ügynök­ségek nem mindig meg­felelő munkát végeznek. Vállalkozásukban eze­ket a típushibákat ők el­kerülik - állítják. Le­endő alkalmazottaikat maguk készítik föl a munkára, saját gyakorla­tuknak megfelelően. Szerintük ez jóval töb­bet ér, mint az ilyen jel­Szabálytalan portré Háziasszonyok legű képzéseknél szokásos elméleti fel­készítés, melyet nem igazán tud haszno­sítani a tanuló „mély vízbe dobás” után. Természetesen ők sem tagadják, hogy szükség van jártasságra az etikett szabá­lyainak ismeretében, beszéd- és moz­gáskultúrában, image-tervezésben (smink, öltözködés, színvilág). Mind­ezeket maguk is oktatni fogják, sőt még önismereti tréninget és egy „Hogyan mondjunk nemet?” kurzust is terveznek. Ez utóbbira igen nagy szükség van, hisz a szép lányokat munka közben gyakran „megkömyékezik”. Ha már itt tartunk, érdemes néhány mondatban kitérni arra, kik is a hostes- sek, mi a feladatuk. Sajnos a közvéle­ményben kialakult egyfajta pejoratív felhangja a szónak. Sokan összetévesz­tik tevékenységüket a konzum-, go-go, topless hölgyekével. Pedig a hostess nem más, mint háziasszony, aki ennek de nem otthon megfelelő teendőket lát el. Fogadja a vendégeket, megszervezi programjukat, kulturális rendezvényekre kíséri őket. De hostessek azok a kedves, mosolygós hölgyek is, akik az árubemutatókat, kós­tolókat tartják a különböző üzletekben Margó, Edit, Isabelle tervezi olyan munkák felvállalását, amely a helyi ide­genforgalom támogatását célozza: fordí­tás, tolmácsolás, idegenvezetés. De van egy alapjaiban új kezdeményezésük is. Irodájukban mód lesz akár néhány órás, de többnapos időtartamra is kisegítő személyzet igénybevételére: irodai munkára, butikban eladónak stb. Ennek nyilvánvalóan azok a vállalkozók fog­nak örülni, akik hirtelen jött elfoglaltsá­guk miatt nem tudnak helyettesítésről gondoskodni. Érdekes, újszerű szolgál­tatással álltak elő a lányok. Remélhető­leg ez egyben sikerük záloga. Kívánjuk, hogy úgy legyen. „Apuka” marad-e? Előző Jogi jo-jónkban Kázmér és Éva, valamint a kis Brigitta hányatott sorsát mutattuk be. Kázmér már úgy ismerte meg Évát. hogy tudta, van egy házasságon kívül született kislánya. Né­hány hónapos együttjárás után, felvállalva a gyerme­ket is, feleségül vette az asz- szonyt. A kis Brigittát na­gyon megkedvelte, és a kis­lány is őt. Egy idő után mindig „apukának” szólí­totta. Ezt tapasztalva Káz­mér úgy döntött, örökbe fo­gadja a kislányt. Nem is lett volna semmi baj, ha az esküvői szertartás után nem sokkal Éva nem kezd éjszakára kimaradozni, és hajnal felé térni meg ittas állapotban otthonába. Rövi­desen kiderült, hogy kiruc­canásai alkalmával férfiak társaságában szórakozott, ami miatt végül Kázmér be­adta a válókeresetet. Az eljárás során Éva ma­gas tartásdíjat követelt kis­lánya számára, amit Kázmér telje sen alaptalannak ítélt, hiszen vér szerint nem az övé volt a kislány. Megkérdeztük olvasóin­kat: mit gondolnak, kell-e tar tásdíjat fizetnie Kázmér- nak foga dott leánya után? Azzal kezdeném, hogy egyáltalán miért Évának ítél­ték a gyereket? Persze, Ma­gyarországon ez a bírói gya­korlat. Jelen esetben ugyan arról van szó, hogy a kislány nem vér szerinti gyermeke az apukának. A kapcsolat vi­szont igen szeretetteljes volt köztük, ismerve az anyuka viselkedő sét, lehet, jobb szülő lett volna, mint az, aki vi lágra hozta. Ha a jog oldaláról nézzük csupán, úgy nem kötelezhető tartásdíj-fizetésre, hiszen nem a saját gyermekéről van szó, a kislányt úgy hozta a házas ságba az anya. Bódi László közlekedési technikus Szerintem nem köteles az apa tartásdíjat fizetni a kis­lány után. Szép tőle, hogy elvállalta, a házasság fennál­lása alatt nevelte, gondosko­dott róla, de válás után sem­miféle kötelezettsége nincs a gyermekkel szemben, hiszen nem vér szerinti utódja. Kutiné Hoksári Edit pénzügyi előadó Ugyan a kislány nem vér szerinti gyermeke az apá­nak, de ő döntött úgy, hogy Oörökbe fogadja, magáénak tekinti. Ebben az esetben - véleményem szerint - füg­getlenül attól, hogy nem sa­ját utódról van szó, kötele­zettségeket vállalt érte. Fe­lelőssége abban az esetben is fennmarad, ha a házasság felbomlik. Véleményem szerint fizetnie kell. Dr. Tóth Zsuzsa orvos Magyaros a világ legszebb bajusza Egy magyaros - nagy, dús és a felső ajaktól kifelé húzott - ba­juszt talált a legszebbnek a hét végén a németországi Pforz- heimben rendezett kétnapos bajusz- és szakáll-világbajnok- ság zsűrije. A dpa jelentése szerint azonban az aranyérmes arcék viselője nem magyar ember, hanem egy Peter Wil- czek nevű német, aki a sváb­földi Albstadtban lakik. Az arcszőrzetek világverse­nyén egyébként összesen 3 ka­tegóriában és 15 osztályban hirdettek győztest, a finom an­gol bajusztól a császári pofa­szakállon és a Garibaldi-stílusú körszakállon át a „természe- ■ tes”-ig. A natúr bajuszok kategóriá­jában nincs megengedve sem­miféle segédeszköz - bajusz­kefe, hajspray, lakk vagy zselé - használata sem. A legtöbb díjat a németek söpörték be, így például a neuenbürgi Hans Laxgang, aki a Dali-bajuszosok kategória­győztese lett. A legszebb K. u. K.-arcszőrzetet a Schwäbisch Gmünd-i JosefAuchler növesz­tette magának, míg a kínai ba­juszok kategóriában a ronne- burgi Hans Joachim Naumann győzött. A legszebb angolos bajuszt a balingeni Tony Papai viseli, míg a természetes (ápo­latlan?) bajuszok kategóriájá­ban a francia Jean Mulard vitte el a pálmát. Az áll- és pofaszakáll kate­góriájában a pforzheimi Ger­hard Knapp aratta a legna­gyobb sikert terjedelmes sza­bad stílusú, kifelé hajló, de be­felé gyűrűző kreációjával. A körszakállak világbajnoka az albstadti Dumus Sensoy lett viszonylag rövidre nyírt kerek Verdi-szakállával. A legszebb szabad stílusú bajuszt a bisin- geni Gerhard Hodler viseli. A bajuszszépségversenyen a világ 16 országából 250 férfiú pályázott a világ legszebb arc­szőrzetének címére. Az utca másik oldalán... Egy újdonsült brit férj, aki a múlt hónapban kénytelen volt felesége eltűnését bejelenteni a rendőrségen, most megtalálta az elveszettnek hitt asszonyt: az utca túlsó oldalán, egy má­sik férfival. Az asszonyka mindössze nyolcheti házasság után unt rá a családi életre. Egyszerűen kisétált férje életé­ből, és valószínűleg átsétált szeretőjéhez, aki történetesen az utca túlsó oldalán lakott. A 29 éves férj, Ray Shackleton négyheti keresés után véletle­nül botlott bele az asszonyba, immár,közös” utcájukban. Őrületbe kergető élősdiek Az apró fehér féregnek, amely fél Afrikát rettegésben tartja, egyik alfaja vakságot okoz, a másik pedig olyan őrületes viszketést, hogy áldozatai már-már öngyilkosságra is haj­lamosak, csak hogy megszaba­duljanak kínjaiktól. Az Egészségügyi Világszer­vezet (WHO) most hadjáratot indít, amelynek célja, hogy tíz éven belül megszabadítsa Af­rika népeit az Onchocerca Volvulustól - számol be a dpa jelentése. Az alig 15 milliméter hosszú féreg petéit vérszívó fekete le­gyek terjesztik, és szívás köz­ben fertőzik meg a betegséggel áldozataikat. A vakság többnyire 40 éves kor felett következik be. A kampány keretében a betegek évente egyszer egy Ivenrmec- tin nevű gyógyszert kapnak, amely elpusztítja a frissen ki­kelt férgeket. A gyártó cég díjmentesen bocsátja a WHO rendelkezésére a gyógyszert, ám tíz év alatt még így is vár­hatóan 500 millió dollárt fog felemészteni a program. Az onchocerca másik válto­zata ugyan nem vakítja meg áldozatait, ám' elviselhetetlen viszketést okoz, elsősorban 20 és 40 év közötti személyeknek. Egyúttal hegeket hagy hátra, alaposan elcsúfítva a fertőzöt­tek bőrét. „Veszélyesnek, piszkosnak, állatszerűnek tartják, s bőrük miatt kerülik őket” - mondja dr. Tore Godal, a féreg elleni WHO-hadjárat szervezője. - Különösen súlyos gondot je­lent ez nők esetében, akik bő­rük elcsúfulása következtében szinte páriákká válnak. A vakságot okozó féreg el­sősorban Afrika középső, sza- vannás részén sújtja 11 ország lakosságát. Elterjedési köre Szenegáltól Etiópia nyugati vidékéig ér. A WHO és a Világbank már megtalálta azokat a szponzo­rokat, akiknek segítségével végrehajtható a féregtelenítési program. A viszketést okozó alfaj 16 afrikai országban jelent ko­moly problémát Bissau-Guine- ától és Malitól kezdve Nigé­rián és Zaire-on át egészen Etiópiáig. Egy WHO-tanul- mány szerint a fenti országo­kon belül, egyes régiókban, a lakosság háromnegyede szen­ved a féreg okozta viszketéstől. Nem ferdül tovább? „ ... a villamos is aluszik, és a torony sem ferdül tovább” - mesélhetik immár József Attila Kis Balázsának pisai „változa­tát” az olasz anyukák este gyermeküknek. Az AP jelen­tése szerint nemrég megkez­dődött az a munka, amellyel 80 évre sikerül megállítani a ferde torony dőlését, igaz, végleges megoldást ez a legújabb tech­nika sem ad. Az eljárás lé­nyege, hogy az 54 méter magas tornyot 50 acélkábellel először megállítják, majd egy kicsit, mindössze 4 centiméterrel „felállítják”, illetve visszahúz­zák. A kábeleket egy föld alatti ellensúlytalapzathoz kötik. A munkálatok már az idei év vé­gére befejeződhetnek. A kivite­lezők őszintén bevallják, hogy csupán 80 évnyi garanciát vál­lalnak, ám remélik, hogy ennyi idő alatt a technikai fejlődés képes lesz maradandóbb meg­oldással szolgálni a XIII. szá­zadi torony nem múló gond­jára.

Next

/
Thumbnails
Contents