Új Néplap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-11 / 85. szám

1995. április 11., kedd Körkép 5. oldal Sportolni veszélyes? A szülök azt mondják, ha nem szükséges, ne írjuk ki a gyerekük nevét. Ók nem akarnak rosszat az iskolának sem. Csupán szeretnék fel­hívni a figyelmet, hogy job­ban figyeljenek oda az isko­lák állapotára: ne forduljon elő hasonló baleset. De mi is történt a közelmúltban az egyik szolnoki általános isko­lában? Testnevelésórán baleset ért egy 9 éves kisfiút. Röplabdá­zás közben ráesett a tornaterem falán körben húzódó lambériára. A lambéria vagy húsz éve „dí­szeleg” ott, ennek megfelelően öreg volt, és „kiszálkásodott”. Az ütés következtében kivált be­lőle egy darab, és a gyerek tes­tébe fúródott. A bordák fölött ment a fiú testébe, és a mell­bimbónál jött ki. Szerencséje volt Műtétnél egy tizenöt centi­méter hosszú, egy centiméter átmérőjű lambériadarabot kel­lett eltávolítani. Szerencsére a fa a bőr alatt, a borda fölött ment a testbe, és sem a mell­kasba, sem a hasüregbe nem fú­ródott. A kisfiúnak úgymond sze­rencséje volt. A mellkasba, vagy a hasba fúródó fadarab sú­lyos szövődményeket okozha­tott volna. Ha pedig nem fiúval, hanem egy serdülőkorú iskolás lánnyal történik a baleset, akkor jelenlegi formájában is problé­mát okoz, hiszen a fadarab át­ment a gyerek mellén. Lánynál olyan sérülést okozhatott volna a mellben, amely később funk­cionális zavarokhoz vezet. Az iskola igazgatónője azzal kezdi a beszélgetést, hogy nem szeretné, ha az intézményük neve szerepelne az újságcikk­ben, ezt kérik a szülők is.- A lambériát nem én rakat­tam fel a tornaterem falára, kö­rülbelül 15-20 éve-van ott. Nem ' szerencsés ez a megoldás, mert a lambéria megreped' a labdás ütésektől, és kiszálkásodik.- Tudjuk, hogy az iskolák manapság kevés pénzzel gaz­dálkodnak. Annyira kevésből, hogy nem futja a karbantar­tásra?- Az iskolák sok pénzt igé­nyelnek, de ami balesetveszé­lyes, azt mindig soron kívül megjavítják. Én egyébként elé­gedett vagyok azzal a költség- vetéssel, amelyet az önkor­mányzat biztosít.- A karbantartási munkák során nem jött ki a lambéria hi­bája?- A városüzemeltetési iroda nyaranta ellenőrzi az iskolák ál­lagát. Ami szemmel láthatóan balesetveszélyes, azt megjavít- ják.- Csakhogy a szülő azt mondja, hogy nyugodtan elen­gedem a gyerekem az iskolába, és nem tudom, hogy jön haza.- Szerintem az iskolák nem balesetveszélyesek, csak rejtett hibákból lehetnek balesetek. Nem is gondoltunk rá, hogy a lambéria ilyen balesetet tud okozni.- Mi lett volna, ha ez a fiú fejlődő kislány? Vagy mara­dandó károsodást okoz a bal­eset? Az igazgatónő szerint a „mi lett volna, ha” olyan kérdés, amelyre nem lehet válaszolni, azzal kell foglalkozni, ami va­lójában megtörtént. Felelős? Nincs?- Ha viszont a gyerek mara­dandó károsodást szenved, vagy meghal egy ilyen baleset során, kit terhel a felelősség?- A gyerek felügyelet alatt volt, testnevelésórán. Ez egyedi baleset volt, amit nem lehetett előre látni. A felelősség nem terheli az önkormányzatot, és nem terhelhet senkit, mert nem tudtuk, nem láthattuk előre, hogy ez bekövetkezhet.- Mi lesz a lambéria sorsa?- Lécenként átvizsgáltuk az egészet. Arra nincs pénz, hogy leszedjük, mert alatta a fal is elég rossz állapotban van, ezért leboríttatjuk valami puha anyaggal. A polgármesteri hivatal vá­rosüzemeltetési főosztályának vezetője, Stefanik László tő­lem hall először a balesetről. Az első reakciója az, hogy az iskolában az igazgatónő az egyszemélyi felelős vezető, az ő feladata arról is gondoskodni, hogy elkerüljék a balesetveszé­lyes helyzeteket. Nem működ­tethet úgy tantermet, tornater­met, hogy az veszélyt jelent­hessen a gyerekeknek. Szerinte nincs olyan baleset, amiért va­lakit nem terhel a felelősség. A tornaterem falának olyannak kell lennie, hogy ne okozzon sérülést, és ezért mindig az in­tézmény vezetője felel. A fő­osztályvezető megígéri, hogy kimegy az iskolába, megnézi a helyszínt, és akkor nyilatkozik az esetről. Röplabdázás kitiltva Korlátozni kell a tornaterem használatát - ez az eredménye a „helyszíni szemlé”-nek. A lam­bériát nyáron leszedik, semmi sem indokolja már, hogy ott le­gyen. A tornaterem nagyon régi, nem alkalmas röplabdaedzésre, mert nincs elég kifutóhely. A főosztályvezető elmondta még, hogy a többi iskolát is megvizsgálják ebből a szem­pontból. Felhívják az intézmé­nyek vezetőinek figyelmét a baleseti veszélyforrásokra. Ha a tornatermek nem alkalmasak egy-egy sportág gyakorlásához, akkor korlátozni kell a haszná­latukat. A balesettel egy időben a sportcsarnokban is sérülés ért egy sportolót, aki a játék hevében elesett, és a parket­tából kiszakadó szálka a ha­sába fúródott. Szerencsére ö is megúszta kisebb sérüléssel, mert a szálka a bőr alá fúró­dott és nem a hasfalba. Mindketten „megúszták”. De meddig lehet „megúszni” az ilyen eseteket? Ne sportol­junk, mert az veszélyes lehet? Sportoljunk, tegyük ki na- gunkat az egyre kevésbé kar­bantartott létesítmények ve­szélyeinek? Melyikkel veszítünk töb­bet? Paulina Éva Több lakás épül az idén A tavalyinál több lakás felépü­lésére lehet számítani 1995-ben - állapítja meg az Építési Vál­lalkozók Országos Szövetsége az építési piac alakulását ér­tékelő évkönyvében. Az elmúlt évben összesen 20 954 lakás épült. A legtöbbet, 3780-at Pest megyében építették, de magas volt a budapesti építések száma is, 2910 darab. A legkevesebb - 253 - lakás Nógrád megyében készült el tavaly. Az összes megépített lakásból mintegy 15 ezret a lakosság maga épített és finanszírozott, 5000-re tehető a vállalkozói finanszírozású la­kások száma. Kitalálás a vizuális labirintusból Czobor Sándor kisújszállási kiállításáról Kiállításon voltam a minap. Czobor Sándor munkáit néztem meg a kisújszállási Alkotóház­ban. Túljutva a megszemlélt képek és a néhány plasztika látványán, az volt az érzésem, vizuális labirintusból találtam ki. Kitaláltam a labirintusból, mert elfogadtam Czobor Sán­dor alkotói szisztémáját. Fontos ugyan számára a valóság, a lát­vány, de mégis eltörpül az emocionális és gondolati célki­tűzések mellett, miket alkotás közben következetesen szem előtt tart. Talán furcsán hangzik, amit leírok, de Czobor Sándor na­gyon nem szeret unatkozni. A látás és a nézés egyhangúságra ítéltségénél sokkal inkább ked­veli, élvezi a gondolkodás ka­landját, a maga válogatta szem­pontok szerinti teremtést, alko­tást. Az ő esetében a törvények, a hitelesség felé vezető út vélet­lenekkel van kikövezve. Alko­tás közben minden megtörtén­het észjárásával. Addig görbíti, hajlítgatja, gyűrögeti a meg­szokottat, míg az hasonlítani nem kezd énjére, sorsára, csöndben botorkáló története­ire. Fogom a semmit. Ez egy képcím. A többiek is azok. Ösz­töntár. Belülről irányítva. Épülő szellem. Közeledő falak. Czobor Sándor számára a kép rUBt, Ördög technikai megoldása becsület­beli ügy. Viszonya a színekhez, a vonalakhoz, az anyaghoz vég­telenül tisztességes. Úgy tűnik, ami fontosat megtapasztalt az élettel kapcsolatosan, a festés mikéntjében és hogyanjában szeretné kamatoztatni. A kiállítás április 20-ig te­kinthető meg. Szenti Ernő Szolnoki lányt vett feleségül A kapuk kinyíltak Exkluzív interjú Körösi Csabával- Március 29. és április 2. kö­zött Göncz Árpád köztársasági elnök az Egyesült Arab Emír­ségekben tett hivatalos látoga­tást. Ön, mint az abu-dzabi magyar nagykövetség veze­tője, aki jelen volt az Emírsé­gek vezetőivel folytatott hiva­talos találkozón, mit tart a legérdekesebbnek megbeszé­lésekből?- Az EAE az egy állampol­gárra vetített össznemzeti ter­mék tekintetében messze az első helyet foglalja el a vilá­gon. (Ha csak a saját állam­polgárokat vennénk számí­tásba, az egy főre eső GDP megközelítené a 100 ezer dol­lárt.) Az ország a világ egyik legdinamikusabban fejlődő pi­aca s a jelentős reexport miatt viszonylag kis lélekszáma mellett is igen jelentős fo­gyasztói kört jelent. Nos, ezen a hagyományosan konzervatív szemléletű piacon kellett elér­nünk egy lélektani áttörést, hogy tudatosodjon Magyaror­szág gazdasági teljesítőképes­sége, a magyar exporttermé­kek versenyképessége. Azt hi­szem, a kitűzött célt sikerült elérni. Az irántunk való érdek­lődés feléledt, s innentől dön­tően a vállalatoké a terep.- Minek köszönhető a ve­lünk kapcsolatos szemléletvál­tozás az Emírségekben?- Egy elnöki látogatás ter­mészetszerűen mindig a kö­zéppontba állítja az érintett or­szágot, s új lehetőségeket nyit meg. Itt azonban ennél több is történt. Hogy ezt megértsük, el kell mondanom, hogy az Emírségeké ízig-vérig törzsi társadalom, amely ugyanakkor a XXI. század műszaki szín­vonalát élvezi. Roppant fontos szerepe van a személyes kap­csolatoknak s az uralkodói utasításoknak, ámelyek aztán a világ legfejlettebb infrastruk­túrája révén jutnak el szinte pillanatok alatt a megvalósulá­sig. Göncz Árpád elnök úr és Zayed sejk legelső találkozója alkalmából a két államfő oly­annyira ráérzett a másik fél lelkületére, értékrendszerére és szándékaira, hogy az szinte egy csapásra megteremtette a bizalom légkörét. Tanúja vol­tam, amikor az uralkodó egy szűk körű megbeszélésen oda­intette a fiát, s körülbelül egy perc alatt kiadta mindazokat az utasításokat, amelyek meg­határozónak bizonyultak a ké­sőbbi tárgyalásokon.- Mire vonatkoztak ezek az utasítások?- Arra, hogy az EAE veze­tése tegyen meg mindent a magyar cégekkel való olaj­ipari, elektromos ipari, víz­ügyi, vegyipari mezőgazda- sági és befektetési együttmű­ködés területén, vizsgálják meg, hogyan növelhető a ke­reskedelmi forgalom, s bo­csássák a rendelkezésünkre a fenti területekre vonatkozó in­formációkat.- Volt-e konkrét eredménye a megbeszéléseknek?- Az Abu-dzabi Befektetési Hivatal (amely a világ legna­gyobb egyéni befektetője) a Körösi Csaba, a magyar nagykövetség misszióveze­tője közeljövőben szeretné Buda­pestre küldeni delegációját. Érdeklődés van egy másik, szakosított befektető intéz­mény részéről is a Mól priva­tizációjában való résztvétel iránt. Az elnök urat elkísérő üzletemberek közül többen azonnali, próbaszállításra vo­natkozó megállapodást kötöt­tek a helyi partnerekkel, de én még ennél is jelentősebbnek érzem azokat a tárgyalásokat, amelyek az olajipari, vegy­ipari és építőipari nagyberuhá­zásokban való magyar résztvé- telre vonatkoztak. Természet­szerűleg a jelentős volumenű együttműködésről nem szokás egy perc álhit dönteni. Azt azonban el tudom mondani, hogy a kapuk kinyíltak, s a fo­gadókészséggel valóban páro­sul a fenti területeken szerzett komoly magyar szakismeret.- A véleménye szerint az Emírségekben van-e üzleti szempontból keresnivalója a szolnoki és a megyéhez tartozó cégeknek.- Feltétlenül. Első helyen említem az olajmezők kiszol­gálását, a vonatkozó szerelési tevékenységet, de nagyon hi­szek a vegyipari, a papíripari és az élelmiszer-ipari termé­kek szállításának lehetőségé­ben is. Talán sokakat meglep, de az EAE jelentős összegeket költ a mezőgazdaság fejleszté­sére. Ez pedig azt jelenti, hogy vetőmagvakból, műtrágyából, öntözőberendezésekből és szi­vattyúkból folyamatos a keres­let. S még egyszer: ne felejt­sük el, hogy az ország reex­portja nagyobb, mint a teljes magyar export! A nagykövet­ségre folyamatosan érkeznek a szállítókat kereső faxok, le­gyen az tejtermék, locsolócső vagy autóalkatrész. Persze, tisztában kell lennie minden potenciális exportőrnek, hogy ez a piac az agresszív marke­tinghez szokott, iszonyúan éles a verseny, igényli az azonnali reagálást, s csak an­golul folyhat az üzletmenet.- Ha megenged egy szemé­lyes jellegű célzást: úgy tu­dom, Szolnok egyéb módon is jelen van már Abu-Dzábiban.- Valóban. Feleségem, Móra Edit Szolnokról szárma­zik, s mind a mai napig erősen kötődik a városhoz. Látom, milyen komoly erőfeszítéseket tesz, hogy megfelelő ár- és áruajánlat révén segítse a szolnoki exportőröket betömi az itteni piacra. Remélem, az elnöki látogatás után az ott­honi cégeknek is több kedvük lesz az itteni üzletek iránt. Ed­digi tevékenységének köszön­hetően ő az egyik legnépsze­rűbb tagja az abu-dzabi dip­lomáciai testületnek.- Több cikket is lehetett ol­vasni arról, hogy a Külügymi­nisztérium a költségek lefara­gása miatt bezárni kényszerül több nagykövetséget, köztük az abu-dzabit is. Ez nem kérdöje- lezi-e meg az Ön által említett lehetőségek kihasználhatósá­gát?- Egy misszió bezárása mindig fájdalmas döntés, még akkor is, ha az abu-dzabinál kisebb gazdasági lehetőségek­kel kecsegtető helyről van szó. Arról azonban mindenkit biz­• tosíthatok, hogy Magyaror­szág nem fog kivonulni erről a piáéról. Éppen hogy most ké­szülünk a nagyobb gazdasági feladatokra. Van egy olyan el­képzelés. hogy addig is, amíg újra nem lesz pénz az abu-dzabi nagykövetség mű­ködtetésére, a Dubaiban mű­ködő kereskedelmi képvisele­tünket emeljük főkonzulátusi szintre, hogy fokozottan képes legyen ellátni a magyar érde­kek előmozdítását. Egyébként az abu-dzabi zárásnak még nincs konkrét határideje, s a mi feladatunk, a magyar cégek itteni támogatása továbbra is érvényben van. Talán el­mondhatjuk, hogy itt sikerült valamit elérni, amit most a vál­lalatok figyelmébe tudunk ajánlani. Jelenleg is keressük a partnereket, akik igénylik a nagykövetség segítségét. Ha pedig a későbbiekben más­hova mennénk (ez a diplomataszakmában termé­szetes), Szolnok számíthat a támogatásunkra.-nzs­Műtét, bosszúból Sokszor megerőszakolnak nőket, pedig a tettesek szá­míthatnak arra, hogy lebuká­suk után hosszú éveket rá­csok mögött kell elmélked­niük. Mondjuk arról, hogy megérte-e. Úgy tűnik azon­ban, nem a börtön az egyet­len lehetséges büntetés. Leg­alábbis a következő történet ezt bizonyítja. Az ország keleti részén történt, ott, ahol ziláltabbak a viszonyok, több az erőszak, az átlagnál is kevesebb a munka. Egy doktornő kocsi­jába az országúton beké­redzkedett egy jóképű sto- pos. Szépeket mondott, ud­varolni kezdett a csinos fiatalasszonynak, sőt percek alatt a kezét is megkérte. A hölgy azonban nemet mondott, kijelentette, hogy férjnél van, szereti a párját, és különben sem leányké­résre vágyik, hanem úgy érzi: szívességet tett azzal, hogy felvette a kocsiba. Erre megvadult az eddigi szende utas: a kormány és a nő nyaka felé kapott. Kis híján árokba borultak. Mire meg­állt a kocsi, förtelmes ká­romkodások közepette ki- ráncigálta a szerencsétlen nőt, és egy közeli bokros ré­szen a szoknyáját letépve kétszer is megerőszakolta. Néptelen volt a vidék, senki nem hallott semmit. A rémálom nem ért véget: öltözhetett az áldozat, akit a kedves utasa belökött a ko­csiba, és máris a srác közeli lakására robogtak. Ott újabb erőszak következett, amely után a bátor „harcos” mély álomba zuhant. Ekkorra ma­gához tért a nő is, és a bor­zalmak hatására elővett az orvosi táskájából egy szikét, majd megfelelő előkészüle­tek után nekifogott a műtét­nek. Szakszerűen, pontosan, néhány gyors vágással eltá­volította megerőszakolója ­hogy is nevezzem - golyóit. Nagyjából be is fejezte, mire felébredt a korábban féktelen úr, és ordítani kezdett. A doktornő csitította: maradjon nyugodtan, mert elvérezhet, majd ellátta, bekötözte a se­bet. Azután távozott. A kivitelezésbe azért va­lami apró hiba csúszhatott, mert a férfi végül is kórház­ban kötött ki, ott fejezték be a sajátos operáció utómunká­latait. Most az a kérdés: ki a tet­tes, és valójában ki az áldo­zat? Mit tetszik mondani? Mindkettő az. Mert lehet, hogy a fiatalasszony még ki­heveri az átélt szörnyűsége­ket, de a könnyű kalandra vágyó hős hol talál tojásokat, melyekkel az elvesztetteket pótolná? Kasztrálásról már sokszor hallottam, olvastam, de az eredeti állapotot visz- szaállító műtétről eleddig még soha. D. Sz. M.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents