Új Néplap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-10 / 84. szám

1995. április 10., hétfő Sport Extra 11. oldal Radócz Zoltán huszonnyolc évesen A zárt világ előszobájában Az egykor bagdadi diák magyar, de azért bemondja a lábhibát Ha azt mondom: tenisz, egyből a fehéruhás, csuklószorítós, hajpántos, nagy táskás höl­gyek, urak jutnak eszébe az emberek többségének azzal a kimondott vagy csak gondolt megjegyzéssel, „nem a szegé­nyek sportja”. Való igaz, ha meghalljuk, hogy például az amerikai nyílt bajnokságon vagy a Roland Garros-on, este­leg az ausztrálok nemzetközi versenyén mekkora pénzek fo­rognak, hát bizony hamar ki­szalad az ember száján a minő­sítés: úri passzió. Méghozzá kőkemény. Mi magyarok még nem tartozunk a nemzetközi élvonalba, Taróczi Balázs óta nem igazán dicskedhetünk hozzá hasonló játékossal, de ta­lán Temesvári Andrea sem sér­tődik meg, ha azt írom róla, ő is messze volt és van Gráftól vagy Szeles Mónikától. Ebbe a zárt világba csak a kimondot­tan tehetséges és otthonról „jól eleresztett” fiatalok tudnak be­bocsátást nyerni. Szolnokon is él egy fiatalember, aki már leg­alább az előszobáig jutott, de ő nem ütővel a kezében lép egyre feljebb a ranglétrán. Radócz Zoltán a versenybírók nélkü­lözhetetlen táborába tartozik, és bizony magyar mércével mérve csaknem a csúcsra ju­tott, hiszen kiemelt kategóriás minősítéssel rendelkezik. Leg­utóbb, csaknem egy hete an­nak, hogy a Magyarország- Portugália Davis-kupa mérkő­zésen működött, válogatot­tunknak az Euro-afrikai zóna 1. csoportjában vívott háromna­pos mérkőzéssorozatán. A huszonnyolc esztendős matematika-földrajz szakos tanár, a másoddiplomán végzős közgazda és teniszedző, a szol­noki NB III-as csapat játékosa, a sportcentrum előadója. Tőle tudtunk meg több olyan dolgot, amellyekkel - megkockázta­tom - még a művelők közül sincs mindenki teljesen tisztá­ban, hogy a kívülállókat ne is említsem.- Zoli, te vonalbíró voltál a „Némi előnyöm van a többiekkel szemben” DK-meccsen, mi volt a felada­tod?- Látod, már az sem mind­egy, hogy melyik vonalról van szó. Én a négyes alapon voltam egyedül, ami azért nehezebb a hosszvonalakhoz képest, mert a labda útjára merőlegesen állva kell követnem talajra éré­sét, nem pedig felém közelítve. Ezért jóval nagyobb a felelős­ségem, mert nekem egy szem- villanás alatt kell bemérnem a pattanás helyét, ráadásául a lábhibákat is jelentenem kell a székbírónak.- Ezt megint meg kellene magyaráznod... Nos, a versenybíró az a sze­mély, aki lebonyolítja az egész rendezvényt: a nevezésektől a sorsoláson át a játékrend kiala­kításáig mindent. Neki a fel­adata meghívni a székbírókat, akik a háló fölött ülve vezetik az összecsapásokat. Nincsenek ők sem irigylésre méltó hely­zetben, hiszen pillanatok alatt kell meghozniuk a jó döntést, többórás összpontosítással ha­talmas igénybevételnek vannak kitéve.- Akkor rátérhetünk a láb­hibára? ,- Igen. Azt akkor követik el a játékosok, amikor adogatás­nál a labda megütésének pilla­natában a vonalra, vagy azon belülre lépnek. Ezen a meccsen Noszály Sanyi az első napon jó néhány lábhibát vétett, ame­« lyeket be kellett mondanom. Meg is kaptam a magamét a nézőktől: „Magyar vagy te”? Hozzá kell tennem, hogy a svéd döntnök még így is keve­sellte az általam jelzett belépé­seket, ő ugyanis vezeti magá­nak az összes jó és rossz vo­nalbírói döntést, és aki sokat „téved”, azt először áthelyezi a pálya egy másik pontjára, de az sem kizárt, hogy egyszerűen megköszöni a segítségemet és hazaküld. Szerencsémre a ké­sőbbiekben Noszály öt centivel hátrébbról szerváit.- Mire elég ez a képesíté­sed?- Bármely hazai pénzdíjas versenynek lehetek vezető ver­senybírója, de ennél többre vá­gyom.- Mégpedig?- Célom a nemzetközi kate­góriába kerülés, de ahhoz az kell, hogy először nemzetközi székbírói minősítést kapjak. A szövetség tervei szerint az idén három fiatal játékvezetőnek le­hetőséget biztosítanak az úgy­nevezett fehér jelvény meg­szerzésére. Nekem minden­képpen némi előnyt jelent a többiekkel szemben az eddigi versenybírói gyakorlatom. • - Ha sikerül, akkor jövőre akár Wimbledonban is segéd­kezhetsz?- Nincs kizárva. A felnőt­teknél vonalbíró, az ifjúságiak­nál akár székbíró is lehetek. Az angol nyelvvel nincs problé­mám, hiszen gyerekkoromban két évet Bagdadban tanultam, de azóta sem hanyagoltam. Egyébként eddigi minősíté­semhez ugyanúgy kellett a nyelvismeret, mint ezután. Radócz Zolira egyátalán nem illik az a pejoratív jelző, hogy „tipikus mai fiatal”. Jóval többre tartja magát annál, hogy tehetsegével ötvözött vas­akaratát holmi dilettáns fogla­latoskodással eltékozolja. Tu­datosan építi jövőjét, mindent megtesz azért, hogy a magyar csúcsról még tovább lépjen, hogy aztán szeme elé táruljon a (tenisz)világ. Néder István Női kézilabda NB I/B., Keleti csoport Szegény embert nem húzta az ág Levin KC - Túrkevei VSE 16 - 18 (9 - 13) Budapest, 100 n. V.: Hoffba- uer, Bidl TVSE: Hodroga - Nagv J., KELEMEN 4, KOVÁCSNÉ 6 (2), Mlochné 4, NAGY T., 2, LAKATOSNÉ 2. Edző: La­katos Tibor Rendkívül rossz előjelekkel indult útnak a TVSE, hiszen Nagy J. térdsérüléssel csaknem mozgásképtelenül asszisztálta végig a meccset, Kovácsné, Lakatosné és Vad kapus pedig egész héten nem edzett influ­enza miatt. Ráadásul a Ványai szakközépiskola diákjai (Tóth A., Tóth M., Sass és Erdei) azonos időben, éppen Salgótar­jánban szerpeltek. A találkozón aztán Kelemen szoros védőőrizete okozott rö­vid fejtörés Lakatos mesternek, aki gyors átszervezéssel meg­kontrázta a fővárosiak lépését. Az 5. perben még 2-2 volt az ál­lás, de innen beindult a kevi henger. Kovácsné szédítő cse­lei, Kelemen szép lövése, Nagy T. kihasznált ziccerei, Laka­tosné elzárásai 3-8-at eredmé­nyeztek a 18. percre. Szünet után a 44. percben kezdődött a vendégek rövidzárlata, az ere­jükkel fogytán lévő lányokat igazi elektromos rövidzárlat juttatta némi lélegzetvételhez. Három percig áramszünet miatt megszakadt a találkozó, ami éppen elég volt a regeneráló­dásra. Igaz, ezután játék már nem alakulhatot ki, de a TVSE kifogástalan védekezése meg­hozta azt a sikert, amely esély- egyenlőséget eredményezett a hátralévő öt fordulóra. Azokból Túrkeve hármat otthon játszik riválisaival szemben, imponáló győzelmekkel. JTKF DSE - Derecske 21-27 (5-16) Jászberény, 250 n., v.: Tóth, Sziklai JTKF: Zsibók-Sas 1, Krisz- tóf 3, Szenczy 4, Fekete 4 (2), Debre 2, Viczián 5 (2). Csere: Gyarmati (kapus), Farkas 2, Szűcs. Edző: Ugrin György. Derecske: PUSZTAI - Bé­kési, MEGGYESINÉ 5, Bá­lint 3, CZENE 6, Varró 1, DOBROVOLSZKY 11 (5). Csere: Deák (kapus), Benke, Békésiné, Gyugos, Anta 1/1. Edző: Kesjár András. Kezdetben mindkét csapat játékán látszott, tisztában van­nak a mérkőzés tétjével, sok hi­bával vezették támadásaikat. Rutinos kézilabdásai révén a vendégek nyugodtak meg ha­marabb, s miután elkapták a ritmust, azonnal el is döntötték a pontok sorsát. Mindössze tíz percig volt partiban a főiskolás együttes, a félidő további ré­szében az történt, amit a de- recskeiek akartak. A hazaiak egyszerűen nem tudtak mit kezdeni a listavezető agresszív, de sportszerű védekezésével, amikor pedig helyzetbe kerül­tek, a remekül védő Pusztai (vagy a kapufa) hárított. Igaz, a „portás” és Meggyesiné pár év­vel ezelőtt még a DVSC nem­zetközileg jegyzett játékosnak számított. Mivel Dobrovolszky és Czene támadásban tarthatat­lannak bizonyult, a szünetre 11 gólos előnyre tettek szert a vendégek. A katasztrofális ve­reség elkerülése lehetett csak a célja a második félidőben a jászberényieknek. Feketéék di­cséretes módon küzdöttek, s a már kevésbé összpontosító de- recskeiek ellen felére csökken­tették hátrányukat. Egy félidő- nyi előnyt azonban nem lehet adni egy rangadón, így a mind csapatmunkában, mind egyéni teljesítményekben jobbat pro­dukáló vendégek győzelméhez nem férhetett kétség. Hajrá JTKF! A népligeti Fradi-csarnok hangulatát idézte pénteken este a jászberényi Bercsényi Általá­nos Iskola tornacsarnoka, mi­kor a női kézilabda NB IIB két éllovasa, a JTKF DSE és a De­recske lépett pályára. A közön­ség létszáma ugyan lényegesen kisebb volt a zöld-fehér B-kö- zépnél, de hangerejében meg­közelítette azt. A helyi főiskolás szurkolók minden elképzelhető zajkeltő eszközt, dobot, kerep­lőt, sípot bevetettek a siker ér­dekében - még az Aida bevonu­lási indúlóját is elénekelték -, mindhiába. Mindezen felhajtás is kevésnek bizonyult a na­gyobb tudás kompenzálására, az ex-debreceniekkel megspé­kelt vendégek magabiztos já­tékkal már az első félidőben el­döntötték a mérkőzés sorsát. Fordulás után már kényelme­sen dőlhetett hátra a kispadon a martfűi futballistából derecs­kéi kézilabdaedzővé avanzsált Kesjár András edző, hisz együt­tesének győzelme nem forgott veszélyben. A vereség ellenére dicséret illeti a herényi lányo­kat, akik a félidei 11 gólos hát­rányt a lefújásra hatra csökken­tették. Nem véletlen, hogy törzsszurkolóik vereségük elle­nére megtapsolták a csapatot. Röplabda NB I., rájátszás Ez a hétvége nem a miénk volt Férfiak MAFC - Szolnoki FRK 3:0 (4,8,16) Budapest, Káposztásmegyer, v.: Kisházi, Donkó MAFC: Nagy, Kozár, Fe­jes, Polencsik, Róka, Novák. Csere: Erdődi, Tóth, Dóczi. Edző: Vocskó György Szolnok: Gulyás, Erdősi, Papp, Illés, Nedbalek, Tóth. Csere: Lovász. Edző: Ilyés Gábor Sérülések, illetve országos középiskolai bajnokságon való résztvétel miatt megtizedelt vendégcsapat kezdte jobban a játékot (0-3). A mindössze két hellyel mögötte lévő egyete­misták kihasználva a Szolnok szokatlan összeállítását, hamar fordítottak. A Tisza-partiaknak 6-4 után tizenegy nyitásból nem sikerült a pontszerzés. A lendületbe került hazaiak ke­zükbe vették az irányítást, Gu­lyásék csak minden második pontra tudtak válaszolni. A be­fejező játékban már igazi arcát mutatta a vendégcsapat. Gulyás feladása, Tóth ütése és az újonc Lovász Attila sánca sorozatban hozta a pontokat 6-12-ig. Ekkor Novákék zsinórban szereznek 8 pontot, és a győzelem küszö­béig jutottak (14-12). Az ide­gek harcában a Szolnok 7 szet­tlabdát eladott, míg a másik ol­dalon ebből 5 is elég volt. Nők BVSC-JRK 3:0 (0,10, 7) Tatai út, 100 n., v.: Tomanóczy, dr. Takács Jászberényi RK: Kö­kényné, Benke, Pesti, Hallgat, László, Tóth. Csere: Agócs, Legény. Edző: Litkei Gábor Mikor a hazaiak összeállítá­sából kiderült, hogy meghatá­rozó emberei, Lengyel és Benkő nem lépnek pályára, fel­csillant a győzelem lehetősége a jászberényiek előtt. Persze a győzelemhez még szükségelte­tett volna egy kisjáték is, mely­lyel ezúttal adós maradt a JRK. Ilyen előzmények után sokko- lólag hatott, hogy az első játszmában egyetlen pontot sem tudott szerezni a jászsági együttes. Mindössze 8 perc kel­lett a hazaiaknak, hogy meg­alázó vereséget mérjenek Kö- kénynéékre. A hitehagyottan pályára lépő herényiek hibát hibára halmoztak, s tálcán nyúj­tották át a nyitó szettet. A foly­tatásban valamelyest javult a Litkei-csapat játéka. Igaz, 6-0 után szerezte csak első pontjait a JRK. de aztán 9-9-nél még együtt volt a két hatos. Itt ismét leblokkoltak a vendégek. A harmadik szettben aztárt felcsil­lant a szépítés reménye. Bár az első három pontot a BVSC sze­rezte, pár perc múlva már 4-7-et mutatott az eredmény- jelző. A hetes számnál aztán meg is álltak Pestiék, és a kö­zepes játékot nyújtó vasutasok innen is simán nyerték a szettet, s ezzel a találkozót is. A mé­lyen tudása alatti teljesítményt nyújtó jászberényi együtts nagy lehetőséget szalasztott el, mert az erősen tartalékos BVSC el­len győzhettek volna. NB II., férfiak Külker SC - Szolnoki Titász 1:3 (14, 7,-12, -11) Budapest, v.: Huszti Szolnoki Titász: HAJDÚ, Juhász, CSÁSZI, Fekete, Nagy A., SZILÁGYI. Csere: Novák, Szabó. Edző: Surányi Márton. Az első szettben már 14-9-re vezetetett a vendéglátó Külker SC, ám a Tisza-partiak innen fordítottak. Ez döntőnek bizo­nyult annak ellenére, hogy a következő szettben kicsit kien­gedtek Szilágyiék, és viszony­lag könnyedén hozták a játsz­mát a fővárosiak. Az utolsó két játékrészben azonban jobban összpontosított a Titász, és megérdemelten nyerte az NB I-be jutásért folyó küzdelmet. Folytatás április 15-én 17 órától Szolnokon a Kecskemét ellen. Női kosárlabda NB I/A. Dühöngtek a vasiak Szombathelyi SE - Szolnoki MÁV MTE 58-62 (31-37) Szombathely, 200 n., v.: Bendly. Tari. Szombathely: Szumnyi­kova 19/6, HORVÁTHNÉ 22/6, Edelényi 5, Hollósi K. 2, Tóth J. 6. Csere: Kormány 2, Mihályka 2, Bokor. Edző: Szalai János Szolnok: Krasznai 9/3, SZAVERCSENKO 18, GAI- LOUMA 3/3, Szabó 8, Papp 8. Csere: Kurucz 8, Tóth K. 8. Edző: Szalay Ferenc Bár a mérkőzés első kosarát Szavercsenko révén a vendégek szerezték, mégis a szombathe­lyiek rajtja sikerült jobban. Az ötödik percben már hat pont volt a házigazdák előnye. Idő­kérésüket követően azonban feltámadtak a szolnokiak, és a félidő közepére Szavercsenko ponterősségének köszönhetően ledolgozták hátrányukat a rendkívül rossz százalékkal dobó hazaiakkal szemben. Együtt haladtak a csapatok, majd a szolnokiak okosan ki­használták, hogy a játékrész végére - egy belső villongást követően - a szombathelyiek idegenlégiósa, Szumnyikova a kispadra került. A szünet alatt láthatóan helyre „pofozott” hazaiak a folytatás első perceiben meg­kezdték a felzárkózást, majd két ügyes Hollósy-Horváthné akciót követően már ismét ha­zai vezetésének tapsolhatott a szombathelyi publikum. A szolnokiakon azonban ismét segített az időkérés, és Papp is egyre többször kihasználta ma­gasságát. Az eredmény: ötpontos ven­dégvezetés. Ezt követően a csapatok ritkán látható mutat­Gailouma jól terelgette csapatát vánnyal szórakoztatták a kö­zönséget: öt percig(!) egyikő- jüknek sem sikerüli változtatnia az álláson. A végjátékban Szumnyikova félpályáról elengedett triplája még rövid ideig éltette ugyan a hazai reményeket, de a megér­demelt szolnoki győzelem az utolsó pillanatokban már nem forgott veszélyben. Rendkívül alacsony színvonalú találkozót hozott a párosmérkőzés máso­dik összecsapása, amely után az SZSE ismét utazhat a Ti- sza-partjára. Az állás: 1-1. Szalay Ferenc: - Feljavult védekezésünknek köszönhetjük sikerünket. Szalai János: - Az a csapat, amelyik egy mérkőzésen csak öt perc játékra képes, nem ér­demel győzelmet. Cselgáncs Junior országos rangsorver­senyen szerepeltek a hét vé­gén a Szajol-Bodex dzsúdó- sai. Mintegy százötven fia­tal lépett tatamira a külön­böző súlycsoportok küz­delmeiben, ahol a létszámtól függően egyenes kiesésben vagy vegyes rendszerben bonyolították le a csatározá­sokat..Lajkó Gábor (86 kg) tizenkét induló között úgy végzett a harmadik helyen, hogy a döntőbe jutásért ví­vott összecsapáson csupán kokával maradt alul vetély- társával szemben. Hegedős Zsuzsa (56 kg) rendkívül nehéz csoportba került, ám a nála jobban favorizált ellen­feleket is szőnyegbe „dön­gölte”. Sajnos, a középdön­tőben térdsérülést szenve­dett, így meg kellett eléged­nie az ötödik hellyel. Maro­zsán Ildikó - hosszú idő után most tért vissza - a má­sik ágról indulva ért el ha­sonló eredményt. Békési Anita (48 kg) egy „bírói” vereség miatt kedvét vesz­tette, így szintén csak ötödik lett, pedig tőle többet várt szakvezetője. Kolonics Éva első versenyén bronzrang­adón maradt alul, s végzett ötödikként. Vetró Edina (61 kg) egyelőre kezdőnek számít, így az ő pontszerző helyezése nem lebecsü­lendő. Navarette győzött Szófiában Jól szerepeltek a magyar ví­vók a bulgár fővárosban rendezett kard Világ-kupa­versenyen. Takács Péter, Boros György és Navarette József is bejutott a legjobb nyolc közé. Közülük Nava­rette bizonyult a legjobbnak, aki nagyszerű versenyzéssel megnyerte a szombati via­dalt. Eredmények, negyed­döntő: Alin Lupeica (ro­mán) - Jean-Pierre Daurelle (francia) 15-10, Takács Pé­ter - Boros György 15-9, Navarette József - Alek- szandr Sirsov (orosz) 15-9, Frank Ducheix (francia) - Pierre Guichot (francia) 15- 14, elődöntő: Lupeica - Ta­kács 15-10, Navarette — Ducheix 15-13, döntő: Na­varette - Lupeica 15-13 Holocaust­emlékfutás A koncentrációs táborok felszabadulásának 50. év­fordulója alkalmából szer­vezett Holocaust-emlékfu- tás résztvevői szombat dél­ben megérkeztek a lengyel- országi Oswiecimbe. A fu­tók 501 km-t teljesítettek mostoha időjárási viszo­nyok közepette, hóviharban, szélben, zivatarban. A Ka­tonafutó Sportegyesület tag­jait a határon fogadta Török József krakkói konzul. A fu­tók innen lengyel társaikkal együtt folytatták az utat az egykori koncentrációs tábo­rig­Oswiecimben Liszkay Csaba vezérőrnagy, a Hon­védelmi Minisztérium he­lyettes államtitkára, Török József és Szabó Péter, Ma­gyarország lengyelországi katonai attaséja helyezte el Göncz Árpád köztársasági elnök koszorúját. Papp Jó­zsef ezredes, a Katonafutó Sportegyesület elnöke is ko­szorúval emlékezett. A gördeszkások is elkezdték Budapest egyetlen gördesz­kapályáján szombaton ren­dezték meg a tavaszi sze­zonnyitó versenyt. A VSZM Közösségi Ház ZONE Gör­deszka Egyesület viadalán 26-an indultak, vetélkedése­ikre ezren voltak kíván­csiak. A szépen felújított pá­lyát balesetmentesen vették birtokukba a versenyzők. Győztesek: 15 éven aluliak: Tóth Roland (Eger) 189 pont, 15 éven'felüliek: Hen- csey Péter (Bp) 223.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents