Új Néplap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)
1995-03-08 / 57. szám
1995. március 8., szerda Kulturális Panoráma 5. oldal A tévé képernyője előtt Van, aki nagy hanggal aratja sikereit, zenebonával, telekiabálva a képernyőt; és van, aki csendben, alig szólalva meg gyűjti be az elismeréseket. Lám, egymástól távol álló, sőt ellentétes eszközökkel lehet ugyanoda eljutni, ugyanarra az eredményre. Hogy ne legyen túlságosan talányos e megállapítás, nevesíteni a tartalmát. Lehetetlen? Friderikusz Sándorról és Vámos Miklósról van szó. Két, merőben különböző egyéniség, s ebből fakadóan módszereik is eltérőek, de ami egyaránt dicséretükre mondható: bátran vállalják magukat, illetve szerepüket produkciójukban, a show nagymestere a magamutogató bohócét, Vámos viszont megmarad finom szavú, érett humorú, kissé hallgatag írónak a- kamerák előtt is. S bár összevetni istentagadás őket, valami az említett vonáson túl is közös bennük, lelkűk mélyén: rendkívül kíváncsiak az emberre, ami benne lakozik, s ezért keresnek újabb és újabb alanyokat az érdekes mutatványhoz. A lehetetlent ostromolják más-más módon: feltárni a lélek legrejtettebb titkait, de nem holmi izzadságos lélek- turkálással, nem, hanem kellemesen társalkodva, olykor már-már mesélően, avagy sztorizgatva, ahogyan az Vámos műsorában történik. Súlyos, komoly, nehéz életdarabokat emelnek itt magasba, de oly könnyedén, mintha csak játékosan labdázgatnának. Legutóbb a „jubileumi”, hetedik alkalommal - egy kisfiú, Szabó Dani jelentette be a „nagy” eseményt, mielőtt a függöny felgördült volna (mennyi finom irónia már ebben az indító gesztusban is) - Rudolf Péter öntötte elénk történeteit, megható és humoros „meséit” az ágyak alá pisilő óvodás gyerekről, aki volt, a SZÚR-ra áhítozó kamaszról, aki a zöld gyepen szerette volna rúgni a labdát, a csínytevő gimnazistáról, aki rosszullétet színlelve igyekszik megmenekülni a számonkérés elől, majd a legendás kalapot viselő színészről, mennyi kalandot szül az ajándékba kapott fejfedő, és hogy a színinövendék mennyire tisztelte mesterét, a hajdan őseivel gyermekszínészként fellépő Major Tomikát, később a Nemzeti, valamint a magyar színjátszás kiemelkedő alakját. Ez a jókedvű, szellemes színész a lehetetlent bírta le, alig mozdulván el székéről, és mégis a székhez ragasztva az őt elbűvölten hallgató nézőket. Mert a humorba csomagolt történetek mélyén mindig ott érezhettük az emberi melegséget, a könnyed hangvételben a fajsúlyosán is komolyat: a gondolatot. Milyen egyszerű is a siker, mondhatnánk. Elegendő hozzá két ember, egy, aki csodálatosan beszél, és egy másik, aki remekül „hallgat”. Bezzeg „Fridi”, ő bizony a tehénből is kicsalná a borjút, de nála is akkor válik érdekessé a pillanat - nem szavainak özönéből -, amikor rendkívüli vendége érkezik, ahogy ez csütörtök este is megesett, amikor először a lányt, a friss szellemű, gyors gondolkodású Chiarát hallhattuk, majd pedig anyját, aki nem más, mint akit a Cherbourgi esernyőkből ismerhetünk, Catherine Denevue-öt, a szép, szőke, légies finomságú művészt, akinek porcelánbabás szépsége, szenvedélyes, viharos érzelmeket, szerelmeket takar, többek között mely Marcello Mastroiannihoz kötötte. Érdemes talán idevá- góan idézni a művésznő egy régebbi vallomását: „Hirtelen és őrülten szerettem bele partnerembe, Marcello Mastroianniba... Őrületesen boldog voltam. Olyan boldog, hogy tudtam, ez a boldogság sem tarthat örökké. Ezért soha nem mentem hozzá Marcel- lóhoz, noha 1972-ben világra hoztam lányunkat Chi- ara-Charlotte-ot. Érzelmeink három évig tartottak, végül csalódás nélkül, megértő jó barátként váltunk el.” Ez valahogy kimaradt a mostani találkozón elhangzottakból. Viszont rendkívül érdekes lehetett együtt látni a kissé zárkózott, fenséges magányába burkolózó művésznő mamát és az igen nyílt és nyitott, ízig-vérig mai leányzót, aki szabadon, felszabadultan beszélt mindenről, magáról, a világról, ami szóba került. Megállapíthattuk: az alma olykor igen messze is eshet a fájától. Ezt jól kitalálták Fri- derikuszék, hogy anyát és leányát együtt hozták elénk, az efféle ötletek miatt nem lehet nem odafigyelni erre a sok szempontból vitatható, szórakoztató produktumra. Becsukott a Patika Más, bár még a szórakoztatásról mindig, a Patikáról, merthogy becsukta kapuit, azaz nincs tovább. Általános nagy nótázással véget ért a sorozat, mely alighanem igazi sikert csak a dalok szerzőjének, Dés Lászlónak hoz majd, az elhangzott nóták már kazettán folytatják hpdítóútju- kat, a többig mármint a cselekmény sovány, továbbá a bágyadt ötletek, az álmos, nehézkes ritmus, a figurák fekete-fehérre meszelése, azaz megátalkodott gonoszokra és megátalkodott jókra való osztása, aligha válnak a sorozat dicsőségére. Csak ismételni tudom: ennyi kevés egy több mint tízrészes folytatáshoz. Mellesleg az utolsó két részben több történt, mint az előző tizenkettőben, és szinte „isteni közbeavatkozásra”, váratlanul fordult jóra minden - szárnyalhatott magasan a dal. Szépítő Púder A púder szépítőszer. Ha az arcra terítik, a bőr hamvassá válik tőle; a televíziós Púder is (szórakoztató műsor) afféle szépítő, a képernyő szinte kiszínesedik, amikor a négy „lány” - Baló Juli, Bánsági Ildikó, Hegyi Barbara és Tor- day Teri — megjelenik együtt lenge társaságban, vidáman cseverészve, különféle női dolgokról, magukról. Ezt a Púdert eredetileg nőknek találták ki, de alighanem a férfiak tanulhatnak legtöbbet belőle, mert meghallhatják, amire mindig is kíváncsiak, miként is gondolkodnak a másik nem képviselői, például a hódításról, merthogy annak is megvannak a női fortélyai, hogy miként lehet ravaszul lépre csalni a férfiembert - praktikákkal, taktikákkal. Vagy hogy is vannak ők a féltékenységgel, és sorolhatnám tovább. Lehet mindebből okulni vaskosan. S ami a jó, hogy a „lányok” belejöttek szerepükbe olyannyira, hogy már nem csinálják, hanem egyszerűen adják magukat a képernyőn, egyéniségüket, szabad teret engedve tartalmas nőiségüknek. A Púder egyre rokonszenvesebb, igazán szórakoztató: habcsók a televíziós édességek között. Ha a Púder habcsók, akkor Az ügy keserű pirula, amit ugyan nem nekünk kell lenyelnünk, mégis keserű lesz a szánk tőle. Olyan eseteket tár elénk, melyek keserűséggel tölthetnek el bennünket, mint legutóbb is, amikor a joghézag „vámszedőit” vette célba, akik visszaélve a jogi bizonytalansággal, milliókat vágtak zsebre jó szándékú feltalálókat félrevezetve. És az államot is jócskán. Most megtudhattuk, mit is jelenthet a joghézag. Valkó Mihály Hangverseny, mely elbűvölte hallgatóit Kezdetét vette a III. szolnoki zenei fesztivál Hétfőn este - két nappal a nagy sikerű operaest után - ismét zsúfolásig benépesítették a Szigligeti Színház széksorait a zene barátai, köztük - most már hagyományszerüen - megint csak ott voltak a Tiszaparti Gimnázium ének-zene tagozatának diákjai is. A III. szolnoki zenei fesztivált Klenyánszky Tamás, a Budapesti Tavaszi Fesztivál igazgatója nyitotta meg; köszöntőjében elismerését fejezte ki a művészetpártoló megyeszékhelynek a fesztivál harmadszori megrendezéséért és azért, hogy a Liszt Ferenc Kamarazenekart biztos révbe juttatta. Klenyánszky Tamás méltatta a fesztivált rendező ARS-IN- KOM Művészeti és Kommunikációs Kft.-t és vezetőjét, Vass Lajost. A koncert műsorán elsőként Händel A-dúr concertója szerepelt. A kompozíció 1739-ben született, Händel 6. opusának tizenegyedik darabjaként. A komponista concertinoként két hegedű- és egy gordonkaszólamot írt; a tuttit vonószenekar képviseli a darabban. A concer- táló hangszerek közül kétségkívül az első hegedű kapta a legfontosabb szerepet, a művet záró Allegro tételben. Különösen virtuóz szólamot bíz rá a zeneszerző. Következő műsorszámként J. S. Bach h-moll szvitje hangzott el (BWV 1067). Ez a rendkívüli közkedveltségnek örvendő kompozíció kamarajellegű darab, hiszen itt a vonósokhoz csupán egyetlen fúvóshangszer: a harántfuvola társul szólistaként. A zeneszerző nemcsak az Ouvertüre tételben írt parádés szólókat a fuvola számára, hanem a Polonaise középrészében (Double) és a Badinerie-ben is - mindazonáltal a h-moll szvit nem fuvolaverseny. Bartók Béla Román táncok című ciklusát zongorára komponálta; a hangversenyen ennek átirata hangzott el. A hat tánctételben feldolgozott dallamokat a szerző maga jegyezte le, Romániában tett népdalgyűjtő útjain. A koncert műsorán utolsóként Csajkovszkij Firenzei emlék című darabja szerepelt. A négy tételből álló, vonószene- karra komponált darabban a zeneszerző Itáliában töltött napjaira emlékezik. Az ízig-vérig romantikus kompozíció harmadik tételében - talán a szülőföldhöz való kötődés jelképeként - orosz népzenei eredetű motívumok is szerepelnek. A hangverseny sikerét már az elsőként előadott Hän- del-concerto is előrevetítette. A Liszt Ferenc Kamarazenekar ezúttal is rászolgált hírnevére; interpretációjuk hallatlanul fegyelmezett, ritmikai precizitásuk kifogástalan. A partitúra valamennyi szólama gondosan kidolgozott; dinamikai árnyalás a barokk stílus előadási kívánalmainak tökéletesen megfelelő. A concertino kitűnőségei közül ki kell emelni a zenekar művészeti vezetőjét, Rolla Jánost, aki virtuóz hegedűjátékával ismét meghódította közönségét. Nagy várakozás előzte meg a másodikként műsorra tűzött művet - nem csak azért, mert „a szvitek szvitje” az értékes zene kedvelőinek első számú kedvencei közé tartozik. A fokozott várakozás ezúttal a szólista: Simion Stanciu Syrinx művész személyét övezte. A megszokás nagy úr; az első - Ouvertüre - tételben a hallgató harántfuvolához szokott füle még kissé idegennek érezte a pánsíp átütő hangját (magasabb dinamikai fokozatok). Az interpretáció során azonban egyre jobban magával ragadta a közönséget az előadó- művész muzikalitása, virtuozitása, hangszerének ezernyi va- rázsos színe. A hallgató rövidesen „adaptálta”, befogadta Bach halhatatlan művébe úgy a Syrinxet, mint talán az előadó- művész helyenként a szokásostól eltérő frazírozását (Polonaise tétel). A darab elhangoz- tával szűnni nem akaró taps jutalmazta az előadókat: Simion Stanciut és a Liszt Ferenc Kamarazenekart. A Bartók Béla Román táncok című sorozatát hallgató, különös metamorfózis tanújává válhatott: Simion Stanciu pánsípjával újra népzenévé varázsolta a zeneszerző által „szalonképessé”, táncoló román parasztokat sosem látott előadó- művészek megszólaltatására alkalmassá, koncerttermi miliőbe illővé szelídített, duhaj dallamokat. A mű - melyben ismételten a Liszt Ferenc Kamara- zenekar volt a szólista kitűnő partnere - ritkán hallott sikert aratott, Simion Sanciu pedig jókedvűen tett eleget a ráadást követelő közönség óhajának, újra eljátszva a Bach-szvit Ba- dinerié tételét, majd a két utolsó román táncot - s végül Debussy Syrinx című fuvoladarabjának elbűvölő tolmácsolásával lopta be magát végérvényesen a szolnoki közönség szívébe. A fesztivál nyitókoncertjének zárószámaként Csajkovszkij Firenzei emlék című vonós- zenekari művét adta elő a Liszt Ferenc Kamarazenekar s művészeti vezetője, Rolla János, kiknek interpretációjában ezt az ízig-vérig romantikus darabot feledhetetlen élményként őrzi majd a hallgató emlékezete. A ritkán hallható darab bővelkedik szívhez szóló, gyönyörű melódiákban, szép párbeszédekben, dinamikai szélsőségek színezik az olykor szeszélyes, nyugtalanságtól, szenvedélytől fűtött szakaszokat. A közönség szűnni nem akaró tapsa, a koncert során többször is hallható bravó! kiáltások nemcsak a bravúros tolmácsolásnak szóltak, hanem azt is nyugtázni kívánták, hogy a fesztivál házigazdái mindig nyújtanak valami különleges csemegét a szolnoki közönségnek egy-egy világhírű szólista és egy-egy ritkán hallható zenemű formájában. A közönség tapsát az előadóművészek Csajkovszkij Vonósszerenádjának szépséges részletével köszönték meg. Szathmáry Judit Hajókirándulás a Tiszán! Az Új Néplap és a Kötivizig közös játéka Az Egyesült Nemzetek Szervezete három évvel ezelőtt március 22-ét a víz világnapjává nyilvánította, amiről az idén második alkalommal emlékezünk meg Magyarországon. A Magyar Hidrológiai Társaság Szolnoki Területi Szervezete szerkesztőségünkkel együtt ebből az alkalomból háromfordulós vízügyi totót hirdet. Á pályázaton mindenki részt vehet. A pályázat díjait az MHT tagvállalatai ajánlották fel, így a helyes megfejtők az alábbi díjakat kapják: 1. díj: 5 fő részére 3-4 órás tiszai hajókirándulás május második felében, 2. díj: egy darab egy hónapos strandbelépő a tiszaligeti strandra, 3. díj: könyvjutalom. Több helyes megfejtés esetén a szervezők sorsolással döntenek a díjazásról. Jogi út kizárva. A három forduló megfejtését egyszerre, 1995. március 15-ig kérjük beküldeni a következő címre: Kötivizig 5002 Szolnok, Pf. 63. A borítékra, kérjük, írják rá: „Vízügyi totó”. A nyerteseket levélben értesítjük. A pályázat ünnepélyes eredményhirdetése 1995. március 22-én lesz a Technika Házában (Szolnok, Kossuth tér 4.). Kellemes időtöltést és jó szórakozást kívánunk! A megye középiskolásai közül Irodalomból a legjobbak Hagyomány, hogy minden évben a megye szakközépiskolásai és gimnáziumi tanulói összemérik tudásukat irodalomból. Mindig más-más intézet vállalja a házigazda szerepét, ezúttal Szolnokon a Verseghy Ferenc Gimnázium látta el e megtisztelő feladatot. A hét végén rendezett versenyen az alábbiak szerezték meg az előkelő helyeket: a gimnáziumok kategóriájában a harmadikosok közül első lett Bóka János (Verseghy Gimnázium), második Pintér Mariann (Verseghy Gimnázium), harmadik Perla Erzsébet (Móricz Zsig- mond Gimnázium). A negyedikesek közül első helyen végzett Sallai Tamás (Ványai Ambrus Gimnázium), második Korbély Beáta (Varga Katalin Gimnázium), harmadik Darvasi Szilvia (Verseghy Gimnázium). A szakközépiskolások versenyében, a harmadik osztályosok kategóriájában az első heVízügyi totó III. 1. Mennyi volt 1 m3 ivóvíz díja 1994-ben? 1 49 Ft 2 56 Ft X 61 Ft 2. Hány m3 vizet termel naponta átlagosan a szolnoki városi vízmű? 1 15.000 m3 2 33.000 m3 X 27.000 m3 3. Mennyi volt 1994-ben 1 m3 szennyvíz elvezetésének díja? 1 27 Ft 2 33 Ft X 32 Ft 4. Hány km hosszú Szolnok város ivóvízvezeték-hálózata? 1 410 km 2 290 km X 330 km 5. Milyen céllal alakult a Duna Bizottság? 1 A levonuló árvizekkel kapcsolatos védelmi feladatok koordinálására 2 A dunai hajózás szabadságának és műszaki feltételeinek biztosítására X A Duna vízminőségének védelme és javítása érdekében 6. Mikor alakult a Duna Bizottság? 1 1959-ben 2 1948-ban X 1953-ban 7. Ki foglalkozott először a Tisza szabályozásának gondolatával? 1 Széchenyi István 2 Vásárhelyi Pál X Kvassay Jenő 8. Hány liter vizet használ átlagosan egy automata mosógép mosásonként? 1 80 2 115 X 140 9. Mit jelent a derítés? 1 A csőtörés miatt elfolyó víz felderítését 2 A víz zavarosságát okozó fizikális szennyeződések eltávolítását X A mélységi víztartó rétegek megkeresését, feltárását 10. Mi a mérőperem? 1 A vízmérő óra csatlakozója a csőszakaszhoz 2 Vízmélységmérő eszköz X Zárt csővezetékben áramló víz mennyiségének mérésére szolgáló eszköz 11. Mit takar az oxigénfogyasztás fogalma? 1 A víz szervesanyag-tartalmára utaló, szabványosított vízjellemző 2 A halak oxigénfelvétele a vízből X A vízlevegőztető berendezésekben a levegőből felvett oxigén mennyisége 12. Az ivóvíz-előállítás és -szolgáltatás melyik műveletével kapcsolatos a „töréspont” fogalom? 1 A vízvezeték-hálózat csöveinek egy kritikus nyomásnál bekövetkező törése 2 Az ammóniatartalmú vizek klórozásánál egy kritikus klórmennyiséghez tartozó jelenség X A vegyszeradagoló szivattyúk nyomócsöveinek 90 fokos irányváltoztatási pontjai 13. Mi az áteresz? 1 Olyan zártszelvényű műtárgy, amely a nyílt felszínű csatornák közlekedési pályákkal való keresztezését oldja meg 2 Iker víztárolók vízszint-kiegyenlítését biztosító csőszakasz X Duzzasztóműveknél lévő hajózsilipek vízszintszabá- lyozó berendezése lyet Tóth Viktória (Móricz Zsigmond Gimnázium és Köz- gazdasági Szakközépiskola) szerezte meg, második lett Papp Anikó (Hajnóczy József Gimnázium és Szakközépiskola) és Guttyán Mária (Pálfy János Műszeripari és Vegyipari Szakközépiskola) megosztva. A negyedikesek csoportjában első helyen Dankó Zsuzsanna (Teleky Blanka Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola), második helyen Zsíros Andrea (Pálfy János Műszeripari és Vegyipari Szakközépiskola), harmadik helyen pedig Pató Erika (Hajnóczi József Gimnázium és Humán Szakközépiskola) végzett.
