Új Néplap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)
1995-03-06 / 55. szám
4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1995. március 6., hétfő Szülök és diákok a Mátyás iskoláért Lapunk március elsejei számában foglalkoztunk a szolnoki Mátyás Király Általános Iskola várható bezárásával, az e körül kialakult elképzelésekkel, gondokkal - keresve, kutatva a megoldás lehetőségét. Annak is hangot adtunk, hogy a tanárok és szülők közül sokan nem értik: a megyeszékhely egyik legeredményesebb intézményét miért „ítélik halálra”? E cikkünkhöz azóta is több szülő, diák szólt hozzá, fejtette ki véleményét, melyek közül most kettőt közreadunk: A szülők leveléből: Adjunk értelmet az életünknek! _______Expressz - Ajánlva N yílt sisakkal a demokráciáért Mi lesz veletek, gyerekek?! — ezzel a címmel kaptunk levelet - a helyi oktató-nevelő munka jövőbeni színvonaláért aggódó sorokat - tószegi szülőktől, akik „gyermekeinkre való tekintettel, a bosszútól félve” kérik, hogy nevük ne szerepeljen a nyilvánosság előtt. . Kérésüket tiszteletben tartjuk, ám levelük tartalmából nem derül ki, hogy a bosszútól való félelmük valóban indokolt-e, vagy csak vélelmezett. Az utóbbi esetben ugyanis ez a fajta névtelen nyilvánosság olyan „fegyver”, amely a bumeránghoz hasonlóan viselkedhet. Sértődést válthat ki, elhidegülést az iskola vezetése részéről „úgy általában” a szülők iránt, hiszen nem tudják, kivel (kikkel) állnak szemben. A nyílt sisakkal való küzdelemnek ma már megvannak a színterei, ezért alakultak az iskolaszékek. Természetesen az iskolaszék döntését is meg lehet fellebbezni, magasabb fórum elé lehet vinni. A demokráciához hozzátartozik a helyi nyilvánosság felvállalása is, annak az ódiumával, hogy esetleg nincs igazunk, de az ad igazán erkölcsi tartást az embernek, ha ezt is be tudja ismemi. E kis kitérő után megállapítható, hogy aggodalmuk az iskoláért - még így névtelenségbe burkolózva is - tiszteletre méltó. Az „és ki tudja”, „de mi lesz akkor” kezdetű mondataikra nem kívánok reagálni, hiszen manapság az okatásügy minden elemében hosszan elhúzódó átalakulás korszakát éli, ami nem valósulhat meg feszültségmentesen, érdekek sérülése nélkül. Ezért találga- tózni - de mi lesz akkor? — ma különösen veszélyes. Érvelni, tárgyalni kell. Az önkormányzatok, az iskolai tantestületek és a szülők józan, higgadt, kölcsönös kompromisszumkeresésének soha nem volt nagyobb tétje - ez a tét gyermekeink jövője - mint ma, amikor szerkezetében alakul át egész iskolarendszerünk. így van ez nem csak Tószegen, de Szolnokon is. „Úgy értesültünk, hogy a helyi óvodából, iskolából anyagi nehézségek miatt embereket kell elküldeni. Még most csak a segítő személyzethez nyúltak, de már felvetődött a nevelők elbocsátása is" - írják. Papp István polgármester ez utóbbi kijelentést cáfolta. Képviselő-testületi ülésen ellenkezőleg, úgy foglaltak állást, hogy a létszámcsökkentések nem mehetnek az oktatás színvonalának rovására. Vagyis nem az óvónőket, tanárokat, hanem a technikai személyzet néhány tagját - fűtőt, takarítót, óvodatitkárt - bocsátják el. Megjegyezte, a polgármesteri hivatal létszámát is kénytelen volt öt fővel csökkenteni. „ Több mint száz gyereket hordunk be Szolnokra más-más iskolába. Miért? Mert nincs megfelelő tanár, tanító (tisztelet a kivételnek), nincs eszköz, nincs szemléltető anyag, nincs tagozat és sorolhatnánk tovább a nincseket” - folytatják levelüket. Minderre Varga Józsefné iskolaigazgató úgy reagált, hogy a tószegi iskola jó közepes felszereltségű és színvonalú, mint a hasonló vidéki iskolák. A pedagógusok semmivel se rosszabbak, mint máshol. Alsó tagozaton német és angol idegennyelvet, felsőben számítás- technikát - amit informatikai ismeretekké szeretnének kibővíteni - tanulhatnak diákjaik. Jelenleg a harmincegy szakiskolással együtt 428 tanulójuk van. Az elmúlt tanév végén ugyan huszonegy gyermeket szüleik szolnoki iskolákba írattak be, ám erre a szabad iskolaválasztással lehetőség van. A száz bejáró tanuló száma magasnak tűnhet - mondta -, ám többen közülük Tószegre kiköltözött családok gyermekei, akik megmaradtak a szolnoki iskolájuk mellett. Tisztelt levélírók! A tószegi iskola közepes színvonalára is igaz a fél pohár víz esete, amire azt is mondhatjuk: szörnyű, hogy nincs tele, és azt is; de jó, hogy legalább félig van. Bízzanak a tószegi pedagógusokban mindaddig, amíg erre méltóak, és ne azért, mert tele pohárra Önöknek sem futja - ahogy más szavakkal, de erre is utalnak levelükben. S ha a bizalom végképp elapad, jelentkezzenek újra nálunk: vállalva a teljes nyilvánosságot. 0). Hogy békességben élhessünk, jól megférjünk egymás mellett Az a lényeg: ne zavarjuk embertársainkat! Mélységes megdöbbenéssel és felháborodással olvastuk a Mátyás Király Általános Iskolával kapcsolatos elképzeléseket, terveket. Gyermekeink ebben az iskolában járták ki a nyolc osztályt, közülük többen már egyetemen, főiskolán tanulnak, de kisebbjeink jelenleg is a város neves intézményeiben, a Varga Katalin, a Verseghy Gimnáziumban tanulnak. És nem is akármilyen eredménnyel! Az általános iskolai átlagukat szinte valamennyien megtartották, és ez a felkészítő tanáraikat dicséri. A február 24-én rendezett iskolai farsangra még szinte a teljes osztály visszament, hogy találkozhassanak a régi társakkal, tanárokkal. Igen, a tanárokkal is, akik a mai napig név szerint ismerik a kirepült diákokat, figyelemmel kísérik sorsukat, érdeklődnek felőlük. És most ezt az iskolát egy felelőtlen, szerintünk elkapkodott döntés-tervezet alapján, meg akarják szüntetni? Ezt az iskolát, amely - ha megnézzük a tanulmányi versenyeken való szerepléseket, eredményeket - bizony a városnak is sok dicsőséget szerzett. Tiltakozunk az iskola bezárása ellen, és kérjük, vegyék ismét fontolóra az ezzel kapcsolatos tervet. Kérjük, adjanak módot és lehetőséget az iskola további működésére, hiszen több száz kisgyermek Sorsáról Első ránézésre úgy tűnhet, autórendszámot közlünk, pedig ez a legújabb szolnoki diszkó címe. Áz utasoknak nem kell mást tenniük, csak a 24/A jelzésű busz valamelyik megállójában türelemmel várni, majd felszállni. Vagy bérlettel, vagy jeggyel, szinte mindegy, hiszen azonnal élvezhetik a műsort. Tulajdonképpen reggel kávét sem kellett volna innom, megspórolhattam volna, hiszen az üvöltő zene és a vele járó agyzsongás ezt tökéletesen pótolta.- Maga bírja ezt az őrült hangos .zenét?- üvöltötte felém idős utastársam. Visszafeleltem, hogy nem tartozik a kedvenceim közé. A gépkocsivezetővel tilos beszélgetni, a munkájában zavarni, ezt minden rendszeresen van szó. Aki ide jelentkezett - esetleg más körzetből is -, tudta, itt a tanuló sorsa jó kezekbe került: felkészült, gye- mekszerető tanárok irányítják napjaikat. Reméljük, az iskola ügyében a szülők is meghallgatásra találnak, és nem egy kegyetlen tollvonással intézik el gyermekeink sorsát. (Tizenhat aláírás) * A volt diákok írták: Megdöbbenéssel, végtelen szomorúsággal hallottuk a hírt, mely szerint be akarják zárni a mi egyszer volt, kedves iskolánkat. Azt az iskolát, melyben nyolc éven keresztül neveltek, oktattak bennünket, és lelkiismeretesen felkészítettek a továbbtanulásra. Azt az iskolát, ahol oly sok szeretettel vettek körül, ahol a diák, azaz mi voltunk a legfőbb érték. Szerettünk ide járni, s bizony a nyolcadik végén aggodalom töltött el bennünket: vajon lesz-e máshol ilyen tanári kar, osztályközösség? Azóta is évről évre visszajárunk az iskolai rendezvényekre, és ebbe az iskolába mi mindig „haza megyünk”. Szétszóródtunk a város különböző középiskoláiban, de tanulmányi eredményeink bizonyítják, volt tanárainktól jó alapokat, lelkiismeretes felkészítést kaptunk. Kedves Mátyás Király Iskola! Reméljük, nem válik valóra a rossz hír, és még nagyon sokáig járhatunk vissza hozzád. A ’93-ban végzett 8.a. osztály tanulói utazó tudja, hiszen öles betűkkel ki van írva. Tessék mondani: az utasokat lehet az őrületbe kergetni? Vagy ez már az emelt áru bérlethez tartozó külön szolgáltatás? Netán ezután válogathatunk, hogy rap-et, a klasszikusokat, vagy a beatzenét kedvelő sofőrrel utazunk? Esetleg tervezik a diákjáratokat is, ahol reggelente ilyen erővel Arany Jánost lehet hallgatni, a reál érdeklődök viszont a háromisme- retlenes egyenlet megoldási rejtelmeibe mélyedhetnek bele két-három megállónyit? Nagy tisztelettel kérem a buszvezetőket, ne éljenek visz- sza a helyzetükkel, s ne kényszerítsék ránk zenei ízlésvilágukat. Elég kifizetni a drágább buszjegyet. - csá Nagy öröm, boldogság érte családunkat a közelmúltban, amikor a Valentin-nap alkalmából az Új Néplap képviseletében Szautner János, a hirdetési csoport vezetője és Mészáros János fotóriporter virágcsokorral, ajándékkal köszöntött bennünket. A rendkívüli megtiszteltetésért nekik és a szerkesztőség kollektívájának, valamennyi munkatársának ezúton is hálás szívvel mondok köszönetét. Szeretném, ha írásaikban igazságérzetüket, szeretetüket továbbra is hűen tükröznék, és ehhez sok sikert, erőt, egészséget kívánok. Egyben megragadom az alkalmat, hogy néhány gondolat erejéig másról is szóljak. Szívesen olvasom, szeretem Paulina Éva cikkeit, melyekben a szegény emberek sorsáról, élethelyzetéről ír átérzéssel, hűen. Úgy érzem, az én lelkemben is lakozik bölcsesség, szeretet és szerelem. Ez utóbbi természetesen ahhoz fűződik, aki az ember szívéhez a legközelebb áll. Nálam a feleségemhez, akinek a Valentin-nap alkalmából egy kis köszöntőt is küldtem: „Nem volt hiábavaló a szenvedés, amelyben részünk volt”. Az idézetet a felejthetetlen Feltámadás című film egyik jelenetéből vettem, amit 17-18 évesen láttam. Soha nem felejtem el ezt a filmet, ami akkor könnyet is csalt a szemembe. Jó lenne, ha a televízió műsorára tűzné, s újra megnézhetnénk. A mi életünk nem hasonlít ugyan A matematika, a fizika volt legkedvesebb tantárgyunk, mert szeretett tanárunk, Dob- rosi Dénes tanította a Kunszentmártoni József Attila Gimnáziumban, ahova 1970-től 1974-ig jártunk. Tanítványai amerre élnek, dolgoznak, a tanár úrtól kapott tudást hasznosítják. Azok, akik példaképüknek tartják, igyekeznek hozzá hasonlóan emberhez méltó életet élni, alkotni, szeretni. Amikor megtudtam, hogy meghalt, nem akartam elhinni, elfogadni a döbbenetes hírt. Örökifjú, örökké tenni vágyó, tanító embernek ismertem, és hány évet élhetett volna még, hiszen csak 58 éves volt. Fel-felidézem magamban az eltelt évek emlékeit, amelyekben feltűnik előttem a ragyogó, boldogságot, hitet árasztó arca, a szemében valami különleges jóság. Egész lényéből a világmindenség szeretete áradt, az érték felfedezése és megbecsülése, törekvés a teljességre, és méghosszan sorolhatnám.. Mint diákok, csodáltuk mély szakmai tudását, és 21 év után még jobban! Miért? Mert az eltelt évek alatt társadalmunkban v volt alkalmunk találkozni a kisszerűséggel, a szakmai tudás hiányával, a szeretetnélkülia film tartalmához, de a feleségemmel együtt mi is sokat szenvedtünk az eddigi együtt töltött 29 évünk alatt, s a küzdelmekkel teli életünk azt hiszem, a jövőben sem változik. A létért való küzdelem, a szegénység és a betegség mindig beleszólt abba, hogy megengedjünk magunknak egy kis ki- kapcsolódást, pihenést. Nem nagy dolgokra gondolok, csupán arra, hogy a családunkkal együtt a saját hazánkban elmenjünk két hétre üdülni. Nekünk a sors csak annyit engedett meg, hogy három gyermekünket tisztességgel neveljük, és a saját erőnkből egy szerény családi otthont teremtsünk számukra. Ehhez a lelkünk tisztaságára, melegére, a kettőnk erős kötelékére, összetartozására, fizikai megpróbáltatásokra volt szükség. Arra az őszinte szeretetre, amit soha semmilyen akadály nem győzhet le. Jó lenne, ha a példánkból gyermekeink és mások is tanulnának. A bölcsesség mondatja velem, hogy a szeretetért, szerelemért sok áldozatot kell hozni, de megéri. A külsőm nem mutatja, milyen emberi tulajdonoságokkal, a szépre és jóra fogékony természettel áldott, ajándékozott meg a sors. Boldog vagyok és vallom: a szeretet sok mindent legyőz, sok nehézségen, küzdelmen átsegítheti az embert, és rajtunk múlik, miképp adunk értelmet az életünknek - írta többek között olvasónk. Kollár Bálint - Rákócziújfalu séggel, a hitetlenséggel, a minden indok nélküli rosszindulattal. Az utóbbi években többször találkoztam a tanár úrral, a gimnáziumban is meglátogattam, sőt 1993-ban felolvastam neki a korábban róla írt néhány soros versemet, Elmélyülten hallgatta, majd amikor átadtam neki a kéziratomat, nagy komolyan csak annyit mondott: köszönöm, Magdi. (Életem egyik legszebb pillanata volt.) Tudjuk, példás családi életet élt. Dénes fia esküvői szertartásánál jelen lehettem, mert éppen a közeli Mesterszálláson árusítottam kiadványaimat, amikor az eseményről tudomást szereztem. Odabicikliztem a nevezetes házhoz, és nem sokkal később már megpillanthattam az esküvői menetet. A tanár úr arca ragyogott. Integettem, s láttam rajta, hogy tetszik neki a „falujárásom”. Kedves tanárunkat mind szakmailag, mind emberileg nagyra értékeltem, zseninek tartottam, s úgy érzem, mindent tudott az életről. A piros szegfűs temetési koszorújára - az 1974-ben végzett 4. b. osztály nevében - azt írattam, hogy Drága Tanár Úr! Örökké szeretünk. Nagy Magdolna Kunszentmárton A megyeszékhely belterületén, parkokban, a Tisza-parti sétányon szabadon futtatott kutyák és az emberek viszonyáról szeretnék gondolatot cserélni azokkal, akik ebben az ügyben érintettek. Sok ember tart már kutyát, de többen vannak, akik kutya nélkül sétálnak, vagy a kisgyermeküket, unokájukat sétáltatják. Szeretem az állatokat, volt, van is a házunk táján olyan, amilyennek megfelelő környezetet tudok biztosítani és senkit sem zavar. Azt gondolom, az állattartásban is az a lényeg: a saját kedvtelelésünkkel ne zavarjunk másokat. Sajnálattal tapasztalom, hogy nagy testű kutyákat szabadon futtatnak a játszótereken, holott jól tudjuk, a legbékésebb szándékú eb is egy váratlan pillanatban örökre maradandó sérülést okozhat, ilyedelmet kelthet a gyermekekben. Magam is láttam már kis unokám rémült tekintetét. Kérem, óvjuk gyermekeinket a rossz, ijesztő élményektől. Ez a dolog egyik oldala, a másik pedig az elkerülhetetlen környezetszennyezés, holott egyszerű lenne a megoldás. A kutya gazdája vigyen magával egy kis tasakot, seprűt, és amit a kedvence elpottyantott, mindjárt takarítsa is fel. Valameny- nyiünk közös érdeke, hogy tartsuk tisztán, ne szennyezzük a környezetünket. A kutyatartást törvény, rendelet szabályozza, és az abban foglaltakat be kell tartani, s akkor élhetünk egymás mellett békességben. Aki erre nem hajlandó, sőt a kérésünkre durván reagál, azt a törvény szigorával kell a rend betartására kényszeríteni! Mert a jelenlegi helyzet kritikus, amin sürgősen változtatni kell. Remélem, hogy - a hatóság szigora mellett - az egymást megértő, jó szándékú gondolatcsere is segít ebben. D. Kovács László Szolnok Kábelhiány okozza a késést. Zagyvarékason a Politel kivitelezésében készül az új telefonkábel-hálózat. Kiépítését késve kezdhették meg, mert november óta nincs megfelelő hazai gyártású kábel. Az import kábelt év elejére ígérték, ezért a vasúti újtelepen januárban fogtak hozzá az árkok ásásához, de csak a főgerincvonalhoz érkezett meg az anyag. Most a Politel saját költségén csöveket fektet le, s ezekbe húzzák a vékonyabb kábeleket. így megkezdhetik az árkok betakarását, hiszen a járda sok helyen járhatatlan, és a rendre eltűnt jelzőkarók, szalagok hiánya komoly balesethez is vezethet! Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné Küldjön egy képet! MTE-futballisták - 1949-ből Ezt a képet bátyám emlékére küldöm, aki sajnos tizenkét éve meghalt, s aki az MTE futballistája volt. A felvétel 1949-ben készült a szolnoki, úgynevezett „szak”-pályán. Balról jobbra - az álló sorban: Márton Ferenc, Kurucz Gábor, Simon József, Szegedi Kálmán, Bíró István (Cúci), Pintér Ferenc (Subri), Baricza György (a bátyám) és Pintér Gyula intéző. Előre dőlnek: Hernádi Ferenc és Rátfai, Lajos. Guggolnak: Bozóki Sándor (Pacsirta), Lauer László, Kolesánszkv Zoltán és G. Kiss István. Vörös Lősz Ióné CTK-059 Tanárunkra emlékezve
