Új Néplap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-04 / 54. szám

12. oldal Szatirikus Melléklet 1995. március 4., szombat Föltámadott a tenger- Petőfi után egészen szabadon ­Föltámadott a tenger, A magyarok tengere, Ijesztve halászt, horgászt, Piszkos hullámokat vet Rémítő ereje. Látjátok ezt a szennyet, S hogy mennyi a szemét, Most nézzétek, hogy úszkál Fonyódtól Lelléig sok Kékalga szerteszét. Reng a kosz e tengeren, S úsznak fekáliák, Süllyednek a fenékre, S minden keszeget, fogast Latrinabűz hat át. Sodord ki te szennyes víz, Sodord a döghalat, Mutasd a turistának,- Egyszeri NDK-snak- Szaftos tajtékodat! Jegyezd, írd fel az égre Örök tanúságul: Habár fölül a Balcsi, S alul már víznek szennye, TRUTYI azért az úr! Donkó László Megér egy mosolyt- Jean, nézze meg, mi van a te­levízióban!- Egy csomó ellenállás, kon­denzátor... Uram, én nem iga­zodom ki a sok bigyó között...- Papa, mit csináltak az em­berek naphosszat, amikor nem volt televízió?- Művelődtek, kisfiam...- Látom, a kutyád sok mű­sort megnéz a televízióban... Nem félsz, hogy túl agresszív lesz, hogy rengeteg erőszakot lát?...- Ha valahol igazoltat a rendőr és nincs nálam a szemé­lyi igazolványom, miből követ­keztet, hogy milyen ember va­gyok?...- Megkérdi, milyen műsoro­kat nézel a televízióban...- Murphy megállapította: ha valami elromolhat, akkor az el is romlik... A televízió műsora is egyre romlik, de hát ez nem túl nagy VALAMI... g. g.- Végül is betartották a választási ígéretüket, egyre jobban eltűnnek a szociális különb­ségek!- Ezt a tévét kérem! Trükkök. - Mi lenne, ha megírnám az APEH-nek, hogy nem tudok olvasni...? Új fiú. - Gyerekek, biztosan hallottatok a tőzsdei árfo­lyam-zuhanásokról! Mucsarátóti abszurdok 1.- Na persze! Az édes élet! Mindig csak kivenni, betenni meg sose?!- Ne tessék mozgatni, tessék egyenesen nézni!- Melyikkel? - kérdezte Grünspan.- A bal szélsővel - mondta a fényképész.- A középsőt sose tudják rendesen megvilágítani. Az ember nem tud egy rendes iga­zolványképhez hozzájutni - nyafogott Grünspan -, mennyit fizetek?- Háromszor száznegyven forintot. Kassza - mondta a fényképész.- Ilyen sok? Nem lehetne egy kis engedmény? - kérdezte Grünspan.- Három fej az három fej. Én tehetek erről? - mondta durcá­san a fényképész. Bleinfukszék olyan háziál­latot szerettek volna mindig, ami a környéken nincs senki­nek. Nagy volt az öröm, ami­kor Bleinfuksz belében az or­vos galandférget talált.- Körülbelül 5 méteres lesz, ha felnő - mondta az orvos szép, egészséges példány. Bleinfukszékkal madarat lehetett fogatni. Csak azért aggódtak, hogy mi legyen a galandféreggei pedagógiailag, ha már majd kamaszodik.- Nem foghatjuk örökké a kezét - szepegte Bleinfukszné.- Már csak azért sem, mert nincs keze - mondta Blein­fuksz.- És mi lesz, ha valaki el­hívja a diszkóba?- Két probléma merül fel ­mondta Bleinfuksz. - Nem tudjuk, hogy milyen nemű, valamint nincs lába.- Gratulálok - mondta az or­vos Kajbinger Alajos Károly szobafestő és tapétázó kisipa­rosnak. - Ön négy hónapos ter­hes. A picike egészséges.- Nem találok szavakat - tört ki könnyekben Kajbinger Ala­jos Károly a feleségem egé­szen odalesz. Olyan régen aka­runk már családot. Tűnődött egy fél percig.- Doktor úr - rebegte bátor­talanul szeretném, ha a fe­leségem ott lehetne velem a szülőszobán. Doktor úr, én anyás szülést szeretnék.- Nem lesz könnyű - rán­colta a homlokát az orvos -, ha kiszimatolják, biztosan ránk száll a tévé és a rádió meg né­hány újságíró, ahogy én ezeket ismerem. Éppen uborkasze­zonban szül. A háztömböt is le kell zárni. Nem lesz könnyű. Majd meglátom, mit tehetek. Kleinweisz nagyobbacska csomaggal akart felszállni a buszra. A csomag spárgával volt átkötve. Elég trehányul. Az ajtóban nagybajuszé ellenőr állta el az utat.- Ezzel nem lehet felszállni - mondta keményen mi van ebben?- Atombomba - mondta Kleinweisz -, csak a szomszéd faluba vinném, a sógoromnak.- Nem lehet - mondta az el­lenőr. A sofőr már türelmetlenül pislogott hátrafelé. Kleinweisz visszalépett, a csomagot rátette a szemétko­sárra, kibontotta a spárgát és beélesítette a bombát.- Ha nem, hát nem - mondta. Fellépett a buszra, elindul­tak.- Kisasszony, ön két hóna­pos terhes - mondta az orvos Pompadúr Lídia talpig gyászba öltözött, gödörházi hajadonnak. - Mi a szándéka ezek után?- Meg akarom szakíttatni, mert meghalt a vőlegényem.- Fogadja részvétemet. Mi­kor halt meg a vőlegénye?- Egy éve.- Kisasszony, félek, hogy félreértettük egymást. A terhes­sége két hónapos.- De hát ez nem a vőlegé­nyemtől van? Az önkormányzati hivatalba hétfőn bemászott egy krokodil, és komótosan megevett egy hi­vatalnokot. Kedden megint egyet. Szerdán megint. Pénteken a polgármester fel­figyelt, és megkérdezte a szelíd arccal, valamint egy ujjal gé­pelő Mancikát.- Maga semmi különöset nem vett észre?- Dehogynem. Ritkább lett a dohányfüst. Kefe Az ember a legszebb éveit áldozza az életnek

Next

/
Thumbnails
Contents