Új Néplap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-29 / 74. szám

1995. március 29., szerda Kulturális Panoráma 5. oldal A tévé képernyője előtt Régi igazság, több mint 200 éve egy francia természettudós, Buffon fogalmazta meg: a stí­lus maga az ember. Azaz szólj, s megmondom, ki vagy. Jellemet hordoz a beszéd, magatartás fejeződik ki benne. A stílusról A napokban váratlanul egy stílusvita hozta iz­galomba a közvéleményt. No nem a televíziós művészetről szólt, egy közéleti ember néhány megnyilatkozása okozta. Az új pénzügyminisz­ter keményen őszinte szavai borzolták fel a ke­délyeket olyannyira, hogy a televízióban is er­ről hallhattunk a szombati Nyitott szájban - s ez a vélemények szabad zendülését szolgáló mű­sorban alighanem természetes -, de körülötte dúlt a szócsata a parlamentben is, a napirend előtti felszólalásokban a hétfői napon. Nem tetszik nekem, nekünk - mondta egy ifjú néző Juszt László műsorában, ahogy ön felülről beszél hozzánk, ahogy ön felülről nézi a világot, s ítéli meg dolgait. A válasz, a Bokros Lajos-i: én csak őszintén beszélek. Heves „pár­harc” bontakozott ki ez ügyben, stílus és őszin­teség viszonyát tekintve, s amikor elhangzott a zárszó, rendet bontott a stáb, a vita még gyűrű­zött tovább, s.a kamerák „illegálisan” követték a heves szavakat. Olyan pillanat volt ez, egy fi­atalember és a láthatóan felizgatott miniszter kirobbant összeütközése, mely egyetlen pilla-, natban megvilágította azokat a feszültségeket, amelyek ott sisteregnek társadalmunk mélyé­ben, s ily módon szökkennek elő-elő a fel­színre. A parlamentben elhangzó vélemények hallatán azonban másfajta következtetésekre juthat az ártatlan, kívülálló néző: lám, hogyan lehet rabolni az időt nemtelen szavakkal, s mi­ként lehet színházat csinálni ha csupán egy-egy időre is, az ország első számú házából. Aligha­nem ez is stílus kérdése, azaz magatartásé. S ezen a megszólalóknak is érdemes lenne elgon­dolkodniuk. Színházünnep Apropó: színház; hétfőn, azaz március.27-én ünnepelte a világ. S így van e? már esztendők óta, egy-egy híres drámaíró, színházi ember üzenetet is küld a Föld minden teátrumához. Ilyenkor a televízió is ünnepel - nyilvánvalóan. A kérdés: hogyan. Ezúttal úgy tette, hogy a ko­lozsváriak előadását sugározta, a több mint 200 éves magyar nyelvű erdélyi színház Bulga- kov-bemutatója képviselte a szakmát. És jól tette a televízió, hogy így cselekedett. Más kér­dés, hogy ugyanezen az estén a Duna Tévé is kolozsvári előadást kínált, itt Spiró György drámáját láthatta, aki erre a csatornára kapcsolt. (Mintha a határokon belül nem akadt volna színház, mely produkciójával méltó lehetett volna az ünnepi alkalomra.- Csak határainkon túl.) De visszatérve a Tompa Gábor rendezte Képmutatók összeesküvésére - nálunk, amint a szünetben is elhangzott. Álszentek összeeskü­vése címmel játszották - izgalmas színház ez, Moliere, a színész-író drámája, szüntelen harca a hatalommal és a sötét erőkkel, melyet a kirá­lyi kegy csak átmenetekre szakított meg. Nos, az ő művészi küzdelme jelképesen is tükrözheti a mindenkori színház szakadatlanul folyó har­cát az igaz, emberi szavakért, a hazugságokkal szemben. Ki is képviselhetné sorsában jobban a színészek társadalmát, mint ez a nagy komé­diás, aki keserűségeit vígjátékokba öltöztette, hogy így „adja el” őket közönségének, hogy így szórakoztassa nézőit. Úgy tudott népszerű lenni, hogy nem adta fel elveit, amikor játszot­tak, akkor sem. Akár ma is például szolgálhat a magyar színházi válság idején. Európai rangú színház előadását láthattuk - kár, hogy a felvé­tel technikailag korántsem volt tökéletes -, egy világjáró együttes modern, kemény izzású elő­adását. A Kopasz énekesnővel egyébként meg­hódították már Angliát is s Európa más orszá­gait - mellesleg a szolnoki színházi fesztiválon is szerepelt ez az abszurd játék, láthattunk is be­lőle ezúttal néhány pillanatot. Megemlítendő, hogy a szünetekben formás beszélgetésekre is sör került, Máté Gábor, a színész szövögette fonalát, s nem vált idegenné, ahogy ez megtör­ténhetett volna egy ihlet nélküli riporteri köz­reműködéssel. Sok okosat hallhattunk a színház mai mibenlétének kérdéseiről. A televízió meg­adta tehát a színháznak, ami jár, s mi nézők sem jártunk rosszul. A bestseller Ha egy színházra azt mondják, szórakoztató, el­ismerést jelent. Ám ha egy könyvről állítja ezt valaki, nem feltétlenül pozitív a «vélemény. A szórakoztató irodalomnak meg egyenesen rossz hangzása van, idegen nevén bestseller, azaz a legjobban eladható, tehát az üzleti siker elébe lép itt a művészi értéknek. S aki műveli, az sem örvend valami jó hírnévnek. Ezért is van, hogy szerzői általában álnév mögé bújva adják közre munkáikat. Tapasztalhatóan manapság egyre többet. Ki gondolta volna például, hogy a jó angol nevű Leslie H. Lawrance-ben egy termé­keny magyar író, Lőrincz L. László bújik meg. Azazhogy bújt meg eddig, mert múlt szerdán este egy hosszabb, arcképnek is beillő beszélge­tésen leleplezte magát a legszélesebb nyilvá­nosság előtt. Megismerhettük őt tudós valójá­ban - a keleti tudományok kiváló ismerője -, s képet kaptunk arról is, miként születik a sokak szerint különösebb értéket nem képviselő best­seller. Ezzel a programjával a televízió mintegy elismerte létjogosultságát, sőt jelezte, hogy olyan jelensége ez az irodalomnak, amellyel újabban komolyabban kell számolnunk. Mindez persze nem zárta volna ki, ha a népsze­rűsítésen túl kritikai értékelésre is sort kerítet­tek volna. Már csak azért is, hogy könnyebben elhelyezhessük a bestsellert az értékek változó, alakuló rendjében. Mert azért korántsem mind arany, ami Lőrincz L. László, azaz Leslie H. Lawrance könyveiben fénylik. Mindenesetre a televízió, láthatóan szakítva az arisztokratikus irodalmi szemlélettel, olyan olvasmányokat is beemelt a közfigyelem körébe, melyekről eled­dig nem volt szokás beszélni, legfeljebb egy­más között, rangon alul. A televíziónak is van „bestsellere”, a külön­féle show-műsorok (a talk-programot is ide so­rolnám), leginkább Friderikusz és Rózsa György szállítja őket. A könnyed szórakoztatás formái ezek, nem szabad túl komolyan vennünk őket, még akkor sem, ha olykor tanulságait is levonják nekünk. Ahogy ez szombat este is tör­tént, amikor olyan hölgyek jelentek meg a kép­ernyőn, akik képtelenségeket is elkövettek, csakhogy elérjék szerelmüket, hogy végül meg is kapják. A szerelem hatalma, mely bizony még a jó ízlést is képes legyőzni, bele tud szólni akár a szigorú szolgálati szabályzatokba is. Lásd a megpillantott legényt szolgálati úton, gépkocsin kísérgető-kereső rendőrleányt, aki meglehetősen sajátos módját választotta a sze­relméért való küzdelemnek. V. M. Gondolatok a Globe körül Színház volt az egész város Farkasházi István, egykori ceglédi népművelő Szolnokra kerü­lésekor fejébe vette, szakít az amatőr színjátszósdival. Úgy érezte, átalakulóban van a kultúra fogalma, a gyakorlati nép­művelés valódi feladatrendszere, ezen belül a szakágak hely­zete, s felszínre került a drámapedagógia lényege. A kezdeti bi­zonytalanságot követően rájött arra, hogy egy ilyen léptékű városban jó lehetőségei vannak céljai megvalósítására. Hamarosan megismerkedett Matuz Jánossal, aki akkor a Szigligeti Színház dramaturg­jaként tevékenykedett. Elkép­zeléseik találkoztak - életre hívták a Globe Stúdiót. Céljuk elsősorban nem a szí­nésznevelés, hanem kreatív emberek számára olyan önmeg­ismeréshez vezető folyamatok biztosítása, amelyek segítsé­gükre lesznek az élet más terü­letein való érvényesülésben is. Együttműködésük fontos ál­lomása a Széchenyi gimnázi­umban irodalmi és dráma tago­zat létrehozása. Elindult egy fo­lyamat, ahol az érintett rétegek várhatóan két-három éven belül az oktatás, a színház és a köz- művelődési intézmények komplexitásából tudnak majd lehetőségeket meríteni. Á Globe Stúdió jelenleg há­rom korosztállyal - 10-től 18 éves korig - működik. A legki­sebbek, a drámapedagógiai csoport Székely István, a buda­pesti Vörösmarty gimnázium irodalom- és drámatanára veze­tésével dramatikus játékokban vesz részt. Elsősorban sok mozgással, kevés szöveggel járó gyakorlatokra fektetik a hangsúlyt, az életkori sajátos­ságoknak megfelelő konflik­tushelyzeteket próbálnak meg­oldani. Ezzel párhuzamosan lo­gopédiai és beszédtechnikai képzésben részesülnek, ének­kurzuson vesznek részt, ahol a természetes beszédhang zenei megfeleléseit keresik szaktaná­rok segítségével. A másodéve­sek O. Szabó István színmű­vész irányításával már rövid je­leneteket dolgoznak ki, játsza­nak el, s értékelik egymás munkáit. A választott darab egészének eljátszására csak az utolsó évben kerül sor. A vég­zősök Matuz János, a Globe Stúdió szakmai vezetője irányí­tásával próbálgatják szárnyai­kat. Az idén is megrendezték - március 17-19. között - a Globe fesztivált, melynek kere­tében elsősorban az ifjúság számára olyan hagyományte­remtő rendezvénysorozatot kí­vánnak létrehozni, ahol fel­színre kerülhetnek az év köz­ben kibontakozó előadások és szakmai munkák. A tavalyi fesztivállal ellen­tétben most nemcsak a VMK-ban, hanem külső hely­színeken is folytak előadások. A fesztivál meghívottjai közt találkozhattunk a budakeszi és bagi gyermektársulatokkal, kiknek előadásai 1992 óta a gyermekszínjátszás legmaga­sabbra értékelt produkciói. A szolnoki, budapesti, debreceni, táti, szentesi, nagykállói isko­lák mellett színpadra lépett a szolnoki Híd Színház és az Extra Muros társulat is. A fesz­tivál idén szakmai ülésekkel bővült, ahol az ország dráma­osztályokkal rendelkező közép­iskoláinak szakemberei tanács­koztak. Alkalmat teremtettek továbbá megyénk pedagógusai számára a dramatikus játékok alkalmazásakor felvetődő elmé­leti és gyakorlati kérdések fel- térképezésére. Az érdeklődők bepillantást nyerhettek dráma- pedagógiai órákra, s Keserű Imre, szentesi gimnáziumi ta­nár vezetésével kreatív trénin­gen vehettek részt. -kj­III. szolnoki zenei fesztivál — Kocsis Zoltán dirigált Vastaps a Fesztiválzenekarnak a városi sportcsarnokban Nagy várakozás előzte meg a fesztivál soron következő ese­ményét. melynek a városi sportcsarnok adott otthont hét­főn este. A hangversenyt ígére­tessé tette annak műsora és az előadók híre-neve. A koncertdobogón a Bruck- ner-szimfónia megkövetelte ha­talmas apparátust felvonultató Budapesti Fesztiválzenekar foglalt helyet. Az együttes az utóbbi hat év során kizárólag a fővárosban és külföldön kon­certezett; szolnoki fellépésével a város pezsdülő zenei élete iránti elismerését kívánta kife­jezni. A közönség tapssal köszön­tötte a koncert karmesterét: Kocsis Zoltán Liszt- és Kos- suth-díjas zongoraművészt, a zenekar művészeti vezetőjét. A hangverseny programján elsőként Bartók Béla I. román táncának zenekari változata szerepelt; műsorra tűzésével az előadók a zeneszerző március 25-i születésnapját kívánták méltó módon megünnepelni. A műsoron ezután egyetlen nagy­lélegzetű darab: Anton Bruck­ner VIII. szimfóniája szerepelt. Az elsőként elhangzott Bar- tók-interpretáció óhatatlanul azt sugallta, hogy a karmester - aki pianistaként kitűnően is­meri a darabot, s aki annak minden mozzanatát fölényes biztonsággal uralja - nem tett egyebet, mint hogy most egy másik instrumentumon: zene­karon játszotta el azt. A kitű­nően megformált produkciót a hangverseny közönsége vas­tapssal jutalmazta. A hatalmas léptékű Bruck- ner-szimfónia előadását már csak azért is nagy várakozás előzte meg, mert a hangversenyélet hírei iránt ér­deklődők tudták, hogy ezt, a zenekart és karmestert próbára tévő darabot három napon belül harmadszor tűzte műsorára Ko­csis Zoltán vezényletével a Bu­dapesti Fesztiválzenekar. Mindemellett a szimfónia min­den bizonnyal először hangzott el hétfőn este Szolnokon. A Bruckner-szimfóniát la­punk egyik korábbi számában már részletesen ismertettük ol­vasóinkkal, ezért csak dióhéj­ban: a művet - melyet a szerző Ferenc József császárnak aján­lott - 1892. december 18-án mutatták be a Bécsi Filharmo­nikusok Hans Richter vezényle­tével. A szimfónia formájában a klasszikus mintát őrzi: az első tétel a szonátaformát idézi; a második scherzo, ezt egy lassú tétel követi. A művet monu­mentális finale zárja. A szimfónia Kocsis Zoltán és a Budapesti Fesztiválzenekar tolmácsolásában egyaránt rabul ejtette Bruckner megrögzött hí­veit és azokat a hangverseny-lá­togatókat. akik első ízben hal­lották a kompozíciót. A zenekar fiatal volta ellenére kitűnő együttessé érett; szólamai oly tökéletességgel funkcionálnak, mint az egészséges test részei. A vonósszólamok hangzása a Szolnokon megfordult legkitű­nőbb zenekarokéit idézte fel a hallgatóban: a fúvósok - me­lyek közül Bruckner a rezeknek juttat vezető szerepet darabjá­ban - és a timpanista a kritikus' elismerését élvezi. A monumentális kompozíció Kocsis Zoltán interpretálásában az elsőtől az utolsó hangig ki­dolgozottnak bizonyult; a zon­goraművész a karmesterek ese­tében megszokott pózok nélkül is képes volt kézben tartani e rendkívül szövevényes darabot és a hatalmas előadó-apparátust egyaránt. Lényeglátó dirigens: tempóérzéke kivételesen érzé­keny. A dinamikai lehetőségek teljes arzenálját ismeri és al­kalmazza mindkét szélsőség között rendkívüli gazdagság­gal. A disszonanciákat a végle­tekig élezi, hogy azután része­síthesse hallgatóságát a meg­váltó feloldásban. A zenekar mérhetetlen odaadással muzsi­kál együtt Kocsis Zoltánnal: rábízza magát; hisz abban, hogy a karmester olvasatában Bruckner zenéje úgy szólal meg, ahogyan azt a zeneszerző megálmodta. Á koncert végén felcsattanó elragadtatott, szűnni nem akaró tapsot Kocsis Zoltán és a zene­kar minden'’muzsikusá Teljes joggal érezhette magáénak. , Szathmáry Judit Nyílt fórum a füredi táncosokért Szándék van - gazda még nincs A Tiszafüred Táncegyüttes 1979-ben alakult meg, elsősorban gyerekekből. 1980-ban már a felnőttcsoport is elkezdett dol­gozni, a rendszeres és a jól megalapozott szakmai munkának köszönhetően sikert sikerre halmoztak. Az arany I. fokozat­tal rendelkező néptánccsoport fesztiválokon, külföldi turné­kon bizonyította tudását, s ami egyáltalán nem mellékes, öregbítette a 15 ezres kisváros európai hírnevét. A „csúcs” feltétlenül az 1993-as „Ki mit tud?” volt, ahol a két televíziós fellépés­sel a döntőig jutottak el a ma­gyar népi kultúra és a folklór legmarkánsabb tiszafüredi képviselői. Ám bármilyen fur­csa is, időközben az is kide­rült, hogy minél magasabb szintre jut a társulat, annál na­gyobb fejtörtést okoz a város­nak fenntartásuk, hírnevükhöz méltó finanszírozásuk. Az ön- kormányzat az idén semmi­lyen társadalmi szervezetnek, egyesületnek nem adott támo­gatást, így a táncosok által igényelt 1,7 millió forintot sem tudta jelen anyagi helyze­tében biztosítani. Mindezek mellett a 20-25 fős felnőtt „elit mag” január óta nem tud hol próbálni. Nem csoda tehát, hogy az együttessel rokon- szenvezők - családtagok, ba­rátok, ismerősök, szakembe­rek - nyílt fórum összehívását kezdeményezték, mert szerin­tük veszélyben van az európai hírű együttes jövője.- Jelezve, hogy a fenti prob­léma nagyon is ismert a város­ban, péntek este telt ház volt a polgármesteri hivatal tanács­kozótermében. Kilenc városi képviselő jelent meg a fóru­mon, melynek vendége volt Vásárhelyi László, a nemzet­közi tekintélyű tánckoreográ­fus is. A tanácskozáson Fe- renczi Sándor alpolgármester elmondta, annak ellenére, hogy a város lényegében csak 10 hónapig működőképes, a város vezetésének eltökélt szándéka, hogy a településnek hírnevet hozó együttes munkáját min­denképpen megtartsa. Az igaz­ságot és tényeket, ami a város lehetőségeit illeti, nem szabad felrúgni - itt szólt a költségve­tés közel 200 milliós forráshiá­nyáról -, de ez nem jelentheti azt, hogy kockára tegyük érté­keinket - említette ezzel kap­csolatosan. Ezek után dr. Beranek László, a Tiszafüredi Népmű­vészeti Alapítvány elnökének szenvedélyes és érzelmekre is ható hozzászólásából az derült ki elsősorban, hogy az alapít­vány hathatós önkormányzati segítség nélkül nem tudja biz­tosítani a társulat fenntartását, majd magánemberként így összegezte érveit az alapít­vány elnöke: Ha nem öntünk tiszta vizet a pohárba, s a prob­lémákat a szőnyeg alá seper­jük, ha nem rendezzük a sze­mélyi ellentéteket, ha a kultúra tiszafüredi háza nem a kultú­rának, hanem vásároknak ad helyet, akkor olyan értékeket herdálunk el. amelyek ifjúság­nevelésünk mai helyzetében több mint bűn. A városnak is nyilatkozni kell, hogyan, és legfőképp mi módon kívánja rendezni a táncosok sorsát, mert ellenkező esetben az ala­pítvány kuratóriumának az alapítvány megszüntetésének lehetőségével is foglalkoznia kell. A későbbiekben több . hoz­zászóló szólt arról, hogy a nemzetközi hírnév mellett mekkora jelentőséggel bír az a pedagógiai munka, amit Ba­konyi István, az együttes mű­vészeti vezetője irányít, s ami­nek hasznát a zeneiskola ber­kein belül közel 200 gyerek élvezi. A jövő járható útját je­lezte Bódi György képviselő­nek, a Zrínyi általános iskola igazgatójának felajánlása, aki az iskola tornatermét - más, jobb megoldásig - a táncosok rendelkezésére bocsátotta. Nagy tapsot kapott dr. Vadász István bejelentése is, aki a „Népművészeti Alapítvány” további működése esetén egy­havi képviselői illetményét adta a probléma rendezéséhez. Zárásként Vásárhelyi László koreográfus megnyug­vással vette tudomásul azt a jó szándékot, amit nehéz anyagi helyzetében a helyi önkor­mányzat tanúsított, s azt is, hogy ez a fórum bizonyította: Tiszafüred város polgársága képes kiállni „büszkesége” mellett. „Amit ez az együttes megtett a táncon keresztül nemzeti anyanyelvűk ápolásá­ért, azt olyan tisztességgel és. becsülettel tette, hogy annak értékeit nemcsak őriznünk, hanem terjesztenünk is kell!” - mondta a jelenlévőknek, akiket arra is figyelmeztetett, hogy túl kell élniük ezt a jelen­legi helyzetet úgy, hogy köz­ben vigyáznak arra is, amijük már megvan. Ennek szellemé­ben a fórum résztvevői meg­egyeztek abban, hogy a lehető legrövidebb időn belül újabb tanácskozást hívnak össze, mely konkrét döntéseivel el­sősorban azt kívánja biztosí­tani, hogy annak az értéknek, amit a táncosok képviselnek, gazdája is legyen .. . Percze Miklós

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents