Új Néplap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-03 / 53. szám

6. oldal A Tisza-tó Szezonnyitás Előtt 1995. március 3., péntek Akinek tisztességet adott a víz Valamit már akkor megsejtet­tem a gátőrök munkájának lé­nyegéből, amikor a kiskörei szabad strand szomszédságá­ban megpillantottam a 10.05/2-es gátőrházat, A taka­ros ház mellett rend volt és tisz­taság. Pelrik Pál gátőr két lo­vacskájával éppen a töltés­oldalt boronálta. Míg ő a lo­vakkal volt elfoglalva, én ki­szálltam a kocsiból, és nézelőd­tem a környéken. Kezemben égett a cigaretta. Voltam is bajban miatta, nem mertem el­dobni a körmömre égett csik­ket. A környezet nem engedett szemetelni. Petrik Pál ez idő alatt bevezette a lovakat az is­tállóba, majd „rendbe szedte” magát a beszélgetéshez.' Mire elfogyasztottam a ház szobájá­ban felesége, Ancika által szervízorott almás süteményt és kávét, a következőket tud­tam meg: Petrik Pál, aki tősgyökeres kiskörei, egy tragikus baleset folytán 1953-ban, alig tizenöt évesen vesztette el édesapját, aki maga is „vízi ember” volt. Lényegében ekkor, az apai örökség folytatásaként kezdte el a vízi szolgálatot. Bevonulá­sáig csatornaőr volt, de igazi ezermesterként igyekezett ki­tanulni a szakma összes csín- ját-bínját. Leszerelés után - szakmai tanfolyam elvégzése is szükségeltetett -, a hatvanas évek elején lett gátőr. így élte át a táj átalakulását: a gátak megerősítését, az erőmű alapja­inak lerakását, majd a duzzasz­tást és az üzembe helyezést. Amikor arról faggattam, hogy nem jelent-e számára nosztal­giát a tározó kialakítása előtti vadregényes táj, azt felelte: „Tudja, a tó mostani arculatá­nak is megvan a maga szép­sége. Csak valahogy a régi em­berek jobban tudtak vigyázni a vízre és a vízpartra”. Petrik Pál tőlük tanulta még a rendszere- '-tet. Az egy munkahelyen eltöl­tött 42 év fegyelmével járja be naponta a felügyelete alá tar­tozó hat kilométeres partsza­kaszt. Ellenőrzi, van-e töltés­hiba, milyen kárt tettek az álla­tok, nincs-e rendellenes szivár­gás, télen nézi a jég állapotát stb. Reggel azonban ellenőrzi a gépek, szivatyúk műszereit, azok adatait bejegyzi a szolgá­lati könyvbe, s jelentést tesz feletteseinek.” Békeidőben - ő használta ezt a kifejeztést - is tisztelni kell a vizet, nem sza­bad felelőtlenül kezelni, mert az emberi hibákra, mulasztá­sokra azonnal reagál” - mondta, majd szerényen szólt az úgynevezett „nem béke­időkről” is. Pedig lett volna miv.el dicsekednie: az 1970-es nagy tiszai árvíz idején - nincs jobb kifejezés - valóban „le­gény volt a gáton”. Nem vélet­lenül kapta meg az árvízvé­delmi emlékérmet, majd ké­sőbb az Elnöki Tanács oklevél­lel honorálta gátőri munkáját. Mindezek mellett három vezé­rigazgatói dicséret s ugyan­ennyi kiváló dolgozói kitünte­tés van a vitrinjében. Kommen­tárként csak annyit fűzött a fen­tiekhez, hogy ehhez családja segítsége is kellett. Két lányá­nak, akiket még sáros, latyakos utakon hordott a körei isko­lába, szakmát adott a kezébe. Ők már férjhez mentek, de az unokákkal együtt gyakori láto­gatók a vízparton. „A gátőri élet valóban egy életforma. Sok lemondással, de nagyon sok szépséggel is jár. A család ehhez alkalmaz­kodott. Lányaim kezéből ma sem sír ki a munka, ha férjeik­kel Hevesről és Budapestről hazalátogatnak. Sokat segíte­nek, még az istállóban is” - beszél róluk anyjuk, Ancika, aki 35. éve hűséges társa fér­jének. Búcsúzáskor megígér­tem Petrikéknek, hogy még tiszteletem teszem náluk. „Szóljon, hogy mikor jön, mert ahhoz kell igazítanom a munkámat” - mondta a gátőr. A „Tanú” című film halhatat­lan dunai gátőrének, Pelikán Józsefnek örökbecsű szavai duruzsoltak a fejemben, ami­kor beindítottam a motort: „Az élet nem mindig habos torta”. Petrik Pált megismerve ehhez csak annyit tehetek: rend, fegyelem, pontosság. Bejárás a kiskörei tározóban Az idei január nem kényeztetett el bennünket igazán a’tél örö­meivel. Elmaradt a megszokott tartós hideg, alig volt hó, és a vizeket is csak néhány hétig fedte jégpáncél. A kiskörei tá­rozóban (Tisza-tó), a téli ala­csony vízszint mellett vissza­maradt területekét is többnyire csak vékony jég fedte. Január második felében szerencsére megjött a várva várt hideg, és 20-30 centiméter vastag jégta­karó alakult ki. A tározó téli állapotának el­lenőrzését ebben az évben ja­nuár 23-24-én sikerült elvé­gezni. A bejá­rást a Kötivi- zig szervezte a Mohosz, a Hortobágyi Nemzeti Park és a Kiskörei Intéző Bizott­ság meghívá­sával. A cél első­sorban a kör­nyezettani vi­szonyok, köz­tük a vízmi­nőség alaku­lása, a halak telelése, a va­dak mozgása, a szigetek ál­lapota, a hí­nár- és mo­csári növény­zet helyzete, a tározón belüli állapotok fel­tárása mellett a téli haszno­sítás és a ter- mészetvéde- Télen is gyönyörű volt lem követel­ményei teljesülésének ellenőr­zése volt. Az első napon a 33-as műút alatti területen jártunk. A Kis­erdőháton keresztülbotorkálva, a Kis-Tiszán átkelve értük el a Poronk-tavát. Innen az Is­pán-taván - Gaznyilason - Hó­don - Partosfenéken és Duho- gón át egy cserjés magaslat vadcsapásain és hajdani ösvé­nyein a Göbe volt az úti cél. Rövid pihenő után a Borza- nat északi kanyarulatát érintve a Csapói-Holt-Tiszán mentünk végig. Ezután a Kis-Tiszán és néhány kubikgödör jegén át­kelve Poroszlónál fejeztük be az erre a napra tervezett túrát. Külön útvonalon ezzel a bejá­rással egy időben elvégeztük még a tározó nagy nyílt vizes medencéinek mintázását is. Második napra a Tisza- valki-medencében visszama­vülről ért szennyezés eredmé­nye a Poroszló előtti víztér kí­vánatosnál rosszabb minősége. Itt ugyanis a Kocsis-árokból beszivattyúzott nagyon szeny- nyezett, és az Eger-patak szennyezett vizének hatása ér­vényesül. ; A visszamaradt vizek víz­kémiai összetétele nagyon vál­tozatos, egy-egy komponens tekintetében 2-3-szoros kon­centrációkülönbség tapasztal­ható. Az oxigénellátottság hal­élettani szempontból minden vizsgált helyen megfelelt a kö­vetelményeknek. Korábbi hal- pusztulásra utaló nyomokat nem találtunk. Találkoztunk viszont sok hor­gásszal, akik a téli lékhorgászat örömeinek hó­doltak. Ezt az összességében kedvezőnek ítél­hető tényt azon­ban egy felhábo­rító jelenség is kíséri: a horgá­szok egy része ugyanis azzal igyekszik meg­akadályozni a lék befagyását, hogy olajat önt a lékbe. A vízbe juttatott olaj káros ökoló­giai kihatását, úgy gondolom, nem kell kifej­teni. Korábbi be­járásaink során előfordult né­hány elhagyott varsa is, bennük hajdan fickándozó halak földi maradványaival. - Nem ke­vésbé felemelő látvány az sem, amit a felhagyott, romjaiban még felismerhető düledező magaslesek nyújtanak. Jól megfigyelhető volt a le­eresztett tározóban a hínár- és mocsári növényzet terjedése, és a különböző fajok térhódításá­nak jellegzetessége. A tározó természeti adottságai egy meg­határozott irányú fejlődést de­terminálnak, ez pedig a feltöltő szukcesszió. A bejárás tapasztalatai alapján megfogalmazható hogy a tározó­ban jelenleg fellelhető biológiai sokféleség hosszú távú megőr­zése csak egy ökológiai alapokon nyugvó kezelési, hasznosítási és üzemeltetési feltételrendszer al­kalmazásától várható. Dr. Bancsi István Fotó: Simon Mihály radt jellegzetes vízterek bejárá­sát terveztük. A sikeres reggeli találkozó után a Szartos felé vettük utun­kat. A hajdani folyómeder je­gén végigcsúszkálva értük el a Nagy-Morotvát. Ezt követően a Háromágú-, majd a Hor- dódi-HoIt-Tisza és a Kerek’-tó után a IX-es öblftőcsatomán át jutottunk ki a tározó töltésére. Ezt a napot itt Tiszavalk hatá­rában fejeztük be. A kétnapos bejárás során 13 helyről vettünk vízmintát víz­kémiai és különböző biológiai jellemzők vizsgálatára. Külön gyűjtöttük a mederfenéken élő - a tározó anyagforgalma szempontjából lényeges - szer­vezeteket. A vízkémiai vizsgálatok eredményei és a különböző he­lyeken talált bioindikátor fajok által közvetített információk a tározó üzemeltetője és termé­szetesen a hasznosítók számára is nélkülözhetetlenek. Ezek az eredmények alapozzák meg a tározón belüli vízáramlást biz­tosító belső csatorna- és me­derkotrások tervezését, a ter­mészeti értékek feltárását és nem utolsósorban a különböző igénybevételek ajánlható illetve eltűrhető mértékének szakmai előkészítését. A bejárás során több tanul­ságos észrevételt tettünk. A tá­rozó nagy nyílt vizes területei­nek téli vízminősége összessé­gében megfelelő. A tározót ki­Abádszalók - a másik oldalról Már készül az olcsó szálláshely vizesblokkja Abádszaló- kot, ezt az alig ötezres kisközséget a ’70-es évek elején még alig ismerték az országban. Miután átad­ták a 127 négyzetkilo­méteres Tisza II. víztározót, ez a helyzet megváltozott, mert a község strandolásra és vízi spor­tok űzésére egyaránt kiválóan alkalmas, 14 négyzetkilométer nagyságú vízfelülethez jutott. Önmagá­ban már ez a hír spontán módon vonzotta ide a turistákat. Az „ország legmélyebb pontjából” - Moldova György jellemezte így a térséget egyik novellájá­ban - az „Alföld Siófokja” lett. A médiákban közzétett szuper- latívuszok olyan szempontból igaznak bizonyultak, hogy az intenzív nyári turistacsúcssze­zonban már több mint százez­ren látogatnak el ebbe a köz­ségbe. A part igyekezett is hír­nevéhez méltón fejlődni, de ad­dig a település nagyon is hét­köznapi gondokkal küszködött. Az egyik oldalt a büfék, kem­pingek, kölcsönzők, szabadtéri színpad, óriási vízi csúszda stb. jelentették, a másikat pedig a napjainkra megélhetési gon­dokkal rendelkező lakosság, mely olyan faluban él, ahol a kommunális ellátások csak a legminimálisabb szinten bizto­sítottak. A községi vezetés, leg­jobb szándékai ellenére is csak tüneti kezeléssel tudta gyógyít- gatni ezeket a bajokat (ivóvíz, vezetékes szennyvízelvezetés, telefon, úthálózat). Ennek elle­nére a környező önkormányza­tok azt mondták, hogy Abád- szalők „megfogta az istéri lá­bát”, különösen azóta, amióta 1993-ban megvásárolták a köz­séghez tartozó partszakasz használati jogát. Hogy valójá­ban mi is a helyzet? Erre igye­kezett lapunk választ keresni. „Sokat emlegetett dolog, hogy a világon mindenütt jól lehet profitálni az idegenforgalom­ból. Véleményem szerint az már teljesen magyaros sajátos­ság, hogy mi ezzel sem tudunk jól élni. Ennek Abádszalókon, az idegenforgalmi tapasztalatok hiányán kívül elsődlegesen a pénztelenség az oka” - kezdte válaszát Balogh Sándor, a strand és létesítményeinek te­lepvezetője. Mint azt tőle meg­tudtuk, az önkormányzat 1994-ben negyven vállalkozó­val kötött szerződést, akiknek többsége a bérleti díj fejében, valóban közmegelégedésre vé­gezte munkáját. 1994-ben mi­nigolfpálya, minividámpark, minimotor- és -autókölcsönző is várta a vendégeket. Képlete­sen szólva azonban ezek, a már korábban említett létesítmé­nyekkel együtt, csak minibevé­telt biztosítottak az önkor­mányzatnak. A befolyt bérleti díj csak arra volt elegendő, hogy az önkormányzat „null­szaldósra” hozza ki a partsza­kasszal kapcsolatos költségve­tést. Csak azt, mert a községi kassza jelenleg 100 milliós hi­ánnyal küszködik. Egyrészt azért nem szült az „Aranypart” több aranyforintot, mert a bér­leti díjakat nem emelhették, nem állapíthatták meg csak az „idegenforgalmi piac” értékei szerint. Másrészt azért, mert a be­folyt összegből kellett törleszte­niük a part meg­vásárlásakor fel­vett hitelek éves hányadát, s mivel a part gazdái let­tek, jelentős ösz- szegeket kellett fordítani a léte­sítmények kar­bantartására, ál­lagának megóvá­sára, valamint a jövő érdekében biztosítandó - nagyon szűkös - fejlesztésekre. Ennek az üzlet­nek Balogh Sándor szerint mégis volt egy nagyon nagy haszna. Hogy is fogalmazott? Aki most az önkormányzattal üzletet köt, az biztos lehet ab­ban, hogy az tisztességesen és becsületesen fog működni.” Az már a dolog egészen prózai ol­dala, hogy az áremelések, a fo­rintleértékelések után is csak nullszaldót tűzheti célul az ön- kormányzat, mely szegénysége ellenére biztosítani akarja azt, hogy a vendégek továbbra is jól érezzék itt magukat. Gondoltak a kispénzű turistákra is: már épül egy újabb, olcsó szállás­hely, a meglévő ifjúsági tábort felújítják. Ki kell gazdálkodni az esedékes hiteltörlesztést úgy, hogy ennek az alapellátások ne szenvedjék kárát. Hogy ettől még kettős arcú marad a köz­ség, Balogh Sándor a követke­zőképpen reagált:- Abádszalók, mint üdülőközség, fejlődésében elju­tott egy olyan szintre, amivel egyidejűleg olyan problémák is a felszínre kerültek a település vonatkozásában, amit a község csak erején felül tudna kezelni. Ezért lenne szükség fokozot­tabb állami támogatásra. A Ti- sza-tó az országnak is érték kell, hogy legyen. Meggyőző­désem, ha a felelős emberek így gondolkodnak majd, akkor ha­marosan megoldódik az itt élő emberek problémája is. SZOLNOK, MESTER ÚT 35. számú vas-, építő- és tüzelőanyag telepén BETÖM VASAK 44 Ft/kg SÍKHÁLÓ (2150 x 5000) 1411 Ft/db áron kaphatók. Érdeklődésüket a 06/56/343-447 telefonon várjuk. *72713/1H* ALFÖLD Befektetési és Informatikai Rt. igazgatósága közli, hogy a társaság közgyűlést hív össze. Helye: Alföld Rt. Szolnok, Kossuth L. út 2. Időpont: 1995. április 5., délelőtt 10 órakor Napirend: 1. Az rt. 1994. évi gazdálkodásának és várható mérlegének áttekintése. 2. Az rt. vezérigazgatójának megválasztása. 3. Az rt. elnökének megválasztása. -3 4. Az rt. tisztségviselőinek % javadalmazása. 5. Az rt. alapszabályzatainak * elfogadása. 6. Egyéb kérdések megvitatása. Alföld Rt. Igazgatósága JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK megyei gyártók, forgalmazók, szolgáltatók 1995/96 INFORMÁCIÓ: 56/425-911/143 mell. ■XL DÍJ U^ií/J ttbj'itt OPEL turbó VV JÁSZBERÉNY Itt a TIGRA! Hol a TIGRA? Az OPEL LEGÚJABB SIKERAUTÓJA BEMUTATKOZIK március 4-5-én, (szombat-vasárnap) a jászberényi OPEL-nél. Minden kedves érdeklődőt és vásárlót tisztelettel várunk hét végi rendezvényünkre (9-15 óráig). Gyermekeknek vidám ajándékok, felnőtteknek díjmentes gépkocsi íj diagnosztika (minden típusra). ^ OPEL TURBO MÁRKAKERESKEDÉS - SZERVIZBÁZIS Jászberény, Vásártér u. 1-3. Telefon: 57/312-166, 312-383 • Óriási választék, óriási készlet Olasz padlólapok és falicsempék a Gulyás-Tüzépen G V Kft. Debrecen, Vámos pércaí u. Telefon: 06-52-419-629. _______ 419-999,________ • 71118/110 [ « ft lezzáSscSfetol HIHETETLENÜL OLCSO ARAK ann,iTiTin>i i ■> i > i ^ ■■nun w m X30 - 40 - 50 % KEDVEZMÉNNYEL ^ f------------:------:--------­W « § 9 9 március 6-1 1 . SZOLNOK Művelődési Központ 9-18 óráig

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents