Új Néplap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-27 / 72. szám

12. oldal Sport Extra 1995. március 27., hétfő Svájc-váró magyarok A szerdai Európa-bajnoki selejtezőre (Népstadion, 20.15 ó) készülő magyar labdarúgó-válogatott szom­baton délután Komáromban a helyi, megyei osztályú csapat ellen játszott edző­mérkőzést, és 5-0-ás félidő után 14-0-ás győzelmet ara­tott. Mészöly Kálmán szö­vetségi kapitány nagyon hasznosnak ítélte a találko­zót, hiszen jelöltjei szép já­tékkal, látványos gólokat szereztek, s az sem utolsó szempont, hogy 5500(!) néző volt kíváncsi az össze­csapásra. Egyetlen rossz hír a válogatott háza tájáról, hogy Kiprich József influ­enzásán érkezett meg Hol­landiából, s így nem léphe­tett pályára. A csatárt meg­vizsgálták az orvosok, és kiderült, hogy nincs komo­lyabb baj, így „Kipu” szer­dán ott lehet a helvétek el­leni csapatban. Mészöly az első félidő­ben a Svájc ellen tervezett csapatot küldte pályára, amely a következő volt: Petry - Lőrincz - Márton, Kovács E. - Mracskó, Halmai, Sallői, Illés, Kozma - Csertői, Vincze. Ehhez a tizenegyhez ké­pest két változás lehet: Kip­rich helyet kaphat a csatár­sorban, a vasárnap érkező Mészöly Géza pedig átve­heti az egyik emberfogó szerepkörét. A TÉT IVEM KEVÉS, A SÉRÜLT PEDIG SOK Magyarország ifjúsági (18 évesek) labdarúgó-váloga­tottja az Anglia elleni két újabb Eb-selejtezője sikeres megvívása esetén bejuthat az öreg kontinens legjobb nyolc válogatottja közé. Csakhogy az első, jövő szerdai összecsapás előtt sokasodnak a redők a szö­vetségi edző, Piski Elemér homlokán. A jelenleg Tatán készülő keret szakvezetője elmondta: ámbár büszke­ségre okot adó 3-3-at értek el fiataljai a Parmalat FC felnőttegyüttese elleni elő­készületi találkozón, de...- Fórizs, a csapatkapitá­nyom ütközött Horváth Fe­renccel, és olyan fájó izom­sérülést szenvedett, hogy sírt fájdalmában, noha ke­mény futballista - mondta letörten Piski Elemér. - Ha ehhez hozzávesszük, hogy Wemer porcoperációja okán kiesett. Boda sem edzett két héten keresztül, hát nem ép­pen rózsás a hangulatom. A szerdai (Székesfehér­vár, 15 óra; játékvezető a holland Wegereeff) csatát követi majd az április 25-i. Walsallban esedékes visz- szavágó. A két mérkőzés összesítése alapján jobbik gárda lesz finalista. Úgy fest, kevés a remény egy kedvező fehérvári első eredményre...- Érzésem szerint a köz­vetlen védelmünkön támadt óriási „lyukakat” betömni nehéz. Inkább Anglia esé­lyei a jobbak. Egyben bí­zom: ilyen sanyarú helyzet­ben fiataljaim acélozottabb akarattal harcolnak. Azt már nem is mondom, hogy Hungler és Kislőrincz sem áll rendelkezésemre, ők is megsérültek. Fórizs az igazi veszteség. Ő a jó értelemben vett „hangadó”, olykor edzői feladatokat is ellát, mert olyan pontosan adja tovább a játékosok felé az általam elhatározott módosí­tásokat küzdelem közben.- Anglia bizonyára nem magyar földön kívánja ki­kényszeríteni a döntést, az­zal vár Walsallig.- Ezt nem tudhatom, de helyzetünk bonyolulttá vált. Kísért a múlt. Szinte ugyan­ezek a „csapások" érték ezt a legénységemet 1993-ban is, amikor Isztambulban a 16 évesek Eb-döntőjében szerepeltünk. Labdarúgás NB III., Mátra- és Tisza-csoport Hová tűntek a góllövő stoplisok? SZOLNOKI MÁV MTE- APCI TE 3-0 (2-0) Szolnok, 400 n. V.: Nyerges. MÁV MTE: Hatvani - Ba­logh - DRASKÓCZI, Luká­csi, Szecsei, Kovács - Bonto- vics, LUDASI, Kohári - MA­JOR S., Méri (TÓTH T.). Edző: Szatmári János. Apc: ŐRI - Kapui, KO­VÁCS Udvari, SÁRMÁNY - Szklenár, Juhász, Tóth J., Kiss - Almási (Végh), Kun. Edző: Kovács Béla. 2. perc: Major S. lágy sza­badrúgással indította Ludasit a bal oldalon, a középpályás be­adását Méri csúsztatta a mellé. 4. perc: Bontovics balössze­kötőből ívelt az ötösön felugró Major S. fejére, a labda a jobb kapufáról pattant a mezőnybe. 16. perc: Major S. lendület­ből betört a büntetőterületen be­lülre, az elkésve érkező Udvari csak felvágni tudta, a tizen­egyest Bontovics helyezte a kapu bal oldalába, 1-0. 23. perc: Méri háttal a kapu­nak befordult a tizenhatoson, két lövőcsellel tisztára játszotta magát, és hat .méterről elegán­san passzolt a hálóba, 2-0. 28. perc: A vendégek védő­harmadában Major S. elcsente a labdát Kapuitól, balról középre gurított, Mérinek még igazí­tásra is maradt ideje, mégis a gólvonal előtt helyezkedő vé­dőhöz, Kovácshoz játszott. 68. perc: Formás Tóth T., Bontovics kényszerítőzés után a cserejátékos jobbról az ötösön várakozó Ludasihoz továbbí­tott, a középpályás a bal felső sarokba emelt, 3-0. 75. perc: Kohári húzott el a bal szélen, centerezését Major S. "három lépésről volt képes kihagyni, ugyanebben a perc­ben Ludasi négy méterről „csizmaszárazott” az égbe. Két korai fejessel nyugis meccset intézhetett volna ma­gának a pályaválasztó, de a ki­hagyott lehetőségek miatt csak mezőnyfölényre futotta az első negyedórában. Bontovics bün­tetője a legjobbkor jött, ami után az egyébként óvatos Apc feljeb tolta állásait, tehát jó te­rep kínálkozott a hazai futóem­bereknek. Mégis, a második gól nagyszerű egyéni játékból szü­letett, de szerzője, Méri akár egymaga megduplázhatta volna csapata előnyét. Szünet után „sündisznóba” menekült az ATE azzal a szándékkal: minél olcsóbban megússza. A leszűkí­tett területen nyikorgott a MÁV MTE vagonja, pontos egyérin- tőzés helyett egyénieskedtek a piros-kékek. A csereként (láza­san) beállt Tóth T. első labda- érintésből receptet adott társai­nak, akik bizony csak éppen be­lekóstoltak a „húsosfazékba”. Jóllakni egyátalán nem akartak, pedig ellenfelük jó néhányszor tálcán kínálta fel kapuját az újabb gólok lövésére. Sajnos a biztos vezetés tudata nem sar­kallta nagyobb erőbedobásra a szolnokiakat. Szatmári János: - Nagy kár. hogy 2-0 után nem szolgál­tuk ki jobban közönségünket. Kovács Béla: - Jobb erőben lévő csapat ellen csaknem vé­gig védekeztünk, játékban pe­dig sokat kell fejlődni egyelőre csak lelkes fiataljainknak. Ifi: SZVSE-Apc 12-0 Néder Kunhegyes- Encs 1-2 (0-0) Kunhegyes, 500 n., v.: Bodnár. Kunhegyes: Bodnár - Liviu (Kovrig), Szabó Gy., Török (Takács), Szabó. L., Csubra, Horváth, Sípos, Tóth, Csillag, Bese. Edző: Varga László. 65. perc: A hátvéd Szentidai előremerészkedett, és a hosszú sarokba helyezte a labdát 0-1. 80. perc: Szmolniczki mint­egy 30 méterről szabadrúgásból a hazai kapuba bombázta a lab­dát, 0-2. 88. perc: Tóth lövését Kiss kapus csak kitenyerelni tudta, és a jókor érkező Csubra a ka­puba vágta a labdát, 1-2. Jó iramú mérkőzésen a hazai csapat hiába birtokolta többet a labdát, gólokat mégsem sikerült elérnie az első játékrészben. A második félidő az elsőben látot­takkal kezdődött, ám mint az lenni szokott, egy kontratáma­dásból az ellenfél szerzett veze­tést, amit később egy jól eltalált szabadrúgásgóllal bebiztosított. A hazai csapat görcsösen akarta a győzelmet, így azonban na­gyon nehéz azt elérni. Jók: Horváth, Csubra, Csil­lag, ill. Szentidai, Planéta, Zsiga, Varga, Básti, Tóth L. Varga László: - Óriási me­zőnyfölényünket nem tudtuk gólokra váltani, így törvény- szerű volt a vereség. Orlóczki Tibor: - Jó iramú, változatos mérkőzésen némi szerencsével sikerült nyernünk. Ifi: Kunhegyes-Encs 1-6 Kovrig Jászberény­Balassagyarmat 0-0 Jászberény, 300 n., v.: Mezei. Jászberény: Varga - Ju­hász G., Nagy Gy. G., Györ­gyei, Hajnal, Bató, Mosonyi, Tasi (Marinka), Török (László), Ládi, Szabó (Juhász R.). Edző: Sárközi Gyula. Balassagyarmat: Szabó Z. - Petrovics (Szilágyi), Szlonkai, Petrovszki, Vida, Pálvelcsák, Kiss Vincze (Vadkerti), Mol­nár, Oláh, Mátyás (Vartyik), Hodászi. Edző: Tóth Ferenc. 6. perc: Bató szabadrúgásába Ládi beleért, de nem elég kemé­nyen, a labda a kapusé lett. 8. perc: Nagy Gy. G. húsz­méteres lecsapódó lövését tor­nászta szögletre Szabó Z. 33. perc: Nagy Gy. G. jobb­ról belőtt szabadrúgását Juhász G. lefejelte, de Tasiék a kapu torkában elügyetlenkedték a helyzetet. 49. perc: Bató nagy hibája után Pávelcsák a saját térfeléről indulva már Varga mellett is elpöckölte a labdát, de a vissza­futó Juhász G. még a gólvonal előtt menteni tudott. 75. perc: Juhász R. kilépett a védők közül, de az ötösön a ka­pujából kilépő Szabó Z.-n ke­resztül esett tizenegyesgyanús helyzetben. 79. perc: Ládi átadását Haj­nal senkitől sem zavartatva óri­ási helyzetben a kapu mellé vágta. Meccslabda volt. Jók: Juhász G„ Nagy Gy. G„ Hajnal, ill. Szabó Z., Vida, Ho­dászi. Az első félidőben hiába szö­gezte a kapujához a vendégeket a hazai csapat, támadójátéka meddőnek bizonyult kapu előtti határozatlansága miatt. Sárközi Gyula: - Kulcsjáté­kosaink gyenge teljesítménye miatt meg kellett elégednünk ezzel a gyenge eredménnyel. Tóth Ferenc: - Kulturált csapat ellen tudtuk elérni a dön­tetlent. Ifi: Jászberény-Balassa­gyarmat 1-1 Szalóki Karcag-Tiszafüred Ivecospeed 0-0 Karcag, 1000 n„ v.: Geró. Karcag: Móga - Kecsma- rik. Csontos, Méhes, Gulyás, Varga L., Varga Z. (Kovács Z.), Antal (Kiss L.), Békési, Varga J., Albert. Edző: Ág Gábor. Tiszafüred: Gál - Porkoláb, Székely, Földvári Cs., Görbe, Dajka (Mirkóczki), Kalló (Óceán), Nagy, Lugosi, Csőke (Bule), Földvári T. Edző: Al­bert Csaba. 5. perc: Csőke kilépett a ha­zai védők között, 15 méterről leadott lövése a bal kapufán csattant. 51. perc: Békési vezetgette keresztbe a 16-oson a labdát, majd váratlanul jobbal a felső kapufát találta telibe. 70. perc: Korszerű hazai tá­madást követően Békési bal ol­dali pontos beadását Gulyás kapásból 20 méterről kapura lőtte, a labdát azonban a ven­dégkapus barúrral a kapufára tenyerelte. Mind a két csapat alaposan felkészült egymásból. így óriási taktikai csatának lehetett szem­tanúja a szépszámú nézősereg. A hazaiak egy kapufányival áll­tak közelebb a győzelemhez. A látottak alapján az eredmény reális. Jók: Gulyás, Békési, Méhes, ill. Földvári T., Porkoláb, Gál. Ág Gábor: - Ma már kelle­mesebb volt a kispadon, mint egy héttel ezelőtt. Albert Csaba: - A győze­lemhez nagyobb tűz kell. Ifi: Karcag-Tiszafüred 2-0 Bihari VÁLTOZNAK AZ IDŐK A szolnokiak találkozóját két régi futballistával, Sebök Györggyel és Géczi Lajossal volt szerencséin végignézni. Lajos barátom szája be nem állt még akkor sem, amikor már 3-0 volt az eredmény az övéi javára. „Javasolni fogom a büntetést az edzőnek” - füs­tölgőit az egykori nagyszerű gólvágó. Hogy valójában mi volt az oka elégedetlenségé­nek? Csupán az, hogy a pi­ros-kékek éppen az elégedettek könnyed játszadozásával akar­ták úgymond eloltani a Véső utcába látogatókat. Megvallom, jó volt hallani az előremutató kritikát, a job­bító szándékkal átitatott kor­holó bekiabálásokat, mert ma­napság annak éppen a fordí­tottja a divatos. Nevezetesen: a silány teljesítmények dekora­tív, masnival átkötött cso­magba bújtatása, amelyek alól kiviláglik a csalja értékrend és ködösítés látható nyoma. Hol vannak már a régebbi idők? Emlékszem, a hetvenes évek elején az akkori Újpesti Dózsa (csatársorában Fazekassal, Zámbóval, Benével, Dunaival - még most is borsódzik a há­tam, ha visszagondolok a ring- lispílükre) soha nem állt le ve­zetéskor, mindenkinek annyit rúgott, amennyi belefért. Az éppen felkerült Szegednek pél­dául tizenegyet. Es távolról sem a cikizés, a megalázás sanda szándékával, hanem azért, mert igazi sportembe­rekként szerették a játékot, egymást, közönségüket. Kíno­san ügyeltek önbecsülésükre, s általa olyan értékrend alakult ki körülöttük, amelyet ma is megsüyegelünk. (ni) Méri szép szólója után hálóban pihen a labda Nincs szó megszűnésről, csak kényszerpihenőt tart a futballcsapat Tiszaroffon •• Önkormányzati pénzből nem kirándulnak Ki látott még ilyet? Hogy egy futballcsapat, boksznyelven szólva bedobja a törülközőt? Pedig így történt ez a tavasszal Tiszarof­fon. A hétszázhuszonnégy éves település sok mindent átélt már 1270-től - Zsigmond király 1399-ben engedélyezte Nánai Ist­vánnak, hogy birtokán révátkelőt létesítsen és vámot szedjen, aztán a másfél évszázados török hódoltságot is túlélte, felépült a református templom 1757-ben, 1790-1810 között pedig a késő barokk kor copf stílusú Borbély-kastélya. E század közepéhez közeledve már labdarúgócsapat is működött a településen, a kántortanító Herczeg László mindkét hobbijára, a dalárdára és a csapatra egyformán sok időt áldozott. Lovas kocsival utaztatta őket a harmincas-negyvenes években a szomszédos falvakba, az akkori sztárok - Csömör Sándor, F. Nagy Sándor - szív­ügyüknek tekintették a közösség hírnevének ápolását, a kultúra ilyen formában történő lelkes művelését. A faluszéli Kálmi kocsmában két jóvágású fiatal kéri ki a kora délelőtti üdítőt, miközben a ká­vém mellé gondosan odahelye­zett számlát kapok a főnöktől. Mikor megtudja, hogy nem va­gyok adóellenőr és miben sán- tikálok, egyből oldódik. - Öt­venkettőtől élek a faluban, azóta nem fordult elő, hogy ne legyen futballcsapat. Abban az időben, no meg később is, min­dig jó garnitúránk volt. Tudja, most a cigányok miatt esett szét a gárda. Nem mondom, itt ugyan a dolgosabbak élnek, de a szereplési vágyuk akkora, hogy csak a maguk soraiból akarnák kiállítani az együttest. AZ „ARANYCSAPAT”- A hatvanas években volt az igazi „aranycsapat” - fordul vissza asztalától a középkorú törzsvendég -, Kosik Gyula, Kóré Lajos, Dúl János, Ko­vács Pista, Molnár Bandi, Far­kas Gyula és társaik nagyon szépen játszottak. Később az lett a baj, hogy a tehetséges gyerekeket, mint például a Romanek Jancsit (a Vác FC Samsung csatára - a szerk.) elvitték Kunhegyesre már álta­lános iskolás korukban, az itt­hon maradottakról pedig nem gondoskodott senki. Egysze­rűen nincsenek fiatalok.- Hát ez a két jókötésű, ka­tonai gyakorlószerelésbe és surranóba öltözött úrfi nem szállna be? - vetem közbe, mire egyikük odaveti: - Ha lőni is lehetne a labdát, bizto­san beszállnánk, mert mi vadá­szok vagyunk. Nosza, csaknem bakot lőt­tem. Irány a polgármesteri hi­vatal, ahol Szász Györggyel, a falu első emberével egyből a közepébe csapunk. - Mi az igazság, polgármester úr?- A lényeggel kezdem: csak szüneteltetésről van szó, és nem megszűnésről. A múlt ősszel teljesen új vezetés ke­rült a TSE-élére, amelynek tag­jai rendkívül jó szándékú munkásemberek, de gyakorlat­lanok a sportvezetésben. Velük a héttagú „szolnoki” különít­mény már nem akart együtt dolgozni. Mit tehettünk ez­után, hazai fiatalokkal álltunk ki, aminek nagy különbségű vereségsorozat lett a vége. Ezért tavasszal olyan szakosz­tály-határozat született, hogy inkább visszalép csapatunk a következő‘szezontól. Meg kell mondjam, hiba volt. Mint utó­lag kiderült, akaratlanul is sportszerűtlenséget követtünk el, mert eredményeink meg­semmisítése miatt összekeve­redett a táblázat és a szövetség ilyen esetekre vonatkozó szankciójával sem voltunk tisztában. Jóhiszeműen ugyan, de mégis rosszat tettünk. Pedig higgyék el, nem akartunk sen­kit sem előnyhöz juttatni vagy hátrányos helyzetbe hozni. Arra sem hivatkozhatunk, hogy pénzünk nem lett volna, A polgármester kezébe veszi a csapat sorsát hiszen az önkormányzat 200 ezer forintot hagyott jóvá a költségvetésből, ráadásul a tsz-elnök és több vállalkozó is besegített volna, de említhetem Farkas Flóriánt, aki a Lungo Drom részéről ígért garnitúra szerelést. Magam eljártam a labdarúgó-szövetség főtitkárá­nál, aki arról biztosított, ha írásban is kérvényezzük, akkor ősztől újra indulhatunk a kör­zeti bajnokságban és nem kell letölteni a viszalépéssal járó egy éves eltiltást. EREDMÉNY ÉS TÁMOGATÁS Zámbori Zoltán klubelnök ti­zenkét évig sanyargatta a bal­szélsők életét a helyi mancsft- ban. Ősszel emígy indította út­nak a srácoknak: - Itt van hat meccs, fel van dobva a lehető­ség, majd meglátjuk, mennyire lesztek képesek. Hát a gyakorlat bebizonyí­totta, elég kevésre. - Nem va­gyok szakember, de ismerve a lehetőségeket, azt mondtam: ki­rándulni ne járjunk az önkor­mányzat pénzén. Száz gólokat kapni, és mindezért még fizes­sünk? Ha tisztességesen nem tu­dunk játszani, inkább ne lépjünk pályára, ne hozzunk állandóan szégyent magunkra. Tudomásul kell venni, még ebben az osz­tályban is az eredménytől függ a támogatás. Én nem akarok arra kitérni, hogy ki kivel nem akar egy csapatban szerepelni. In­kább azt kell megszívlelni: edzés nélkül szégyenben maradunk, és veszélyeztetjük a játékosok testi épségét. Ezekre pedig semmi szükség. Majd ősztől folytatjuk a körzeti bajnokságban, remélhe­tően a többiekkel egyenlő esé­lyekkel. Szeretnénk, ha az utazá­sok miatt a törökszentmiklósi régióba tartozhatnánk. Áprilistól pedig megkezdjük az új csapat toborzását, felkészítését és fo­lyamatos kialakítását. N. I.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents