Új Néplap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-22 / 68. szám

1995. március 22., szerda

Kunsági Extra - Karcag

7. oldal

„Úgy érzem, most értem be”

Beszélgetés Körmendi Lajos József Attila-díjas íróval

Körmendi Lajos írónak az 1995. év jól kezdődött, hiszen januárban megjelent az Édesem, ma oly fanyar vagyok című verseskötete, februárban Darvas József-díjat kapott, s az elmúlt héten a József Attila-díjat vehette át. Ebből az alkalomból beszélgettünk vele.- Mostanában kényeztetnek, mondhatnám tréfásan, rám kaptak. Tudniillik tavaly kaptam egy Kölcsey-díjat, az Eötvös Alapítvány ösztöndíját, megjelent a Vadjátékok című novel- láskötetem is. Jól kezdődött az idei évem, ám a tavalyi sem volt rossz.- Az ösztöndíjak milyen kutatási témára szólnak?- Az Eötvös Józsefet arra kaptam, hogy elkészítsek egy könyvet a világban szétszóródott magyarok sorsáról s arról, hogyan tudják megőrizni létüket, magyarságukat. Szeretnék elmenni Csehországba, az oda kitelepített magyarokhoz, vagy Moldovába, Csöbörcsökre, az ősmagyar faluba. Az már a hab lenne a tortán, ha a kazahsztáni 6 ezer magyarból legalább egy- gyel tudnék beszélni. Ez egy dokumentumkönyv lenne, melyben a szociográfia hagyományos és újabb formai próbálkozásait is bemutatnám.

A Nemzeti Kulturális Alap ösztöndíja két könyvre szól. Az egyikben a tavaly itt járt Ma- hammet Badridtin kumuk költő egy kötetnyi versét fordítanám le magyarra. Ez több szempontból érdekes, hiszen ő jó költő, másrészt a kumuk nép rokona a kunoknak, akik a Kaukázusban élnek, harmadrészt az ő kezei között halt meg Mándoky Kongűr István. A másik egy kazak költészeti antológia lenne. Ehhez az adta az ötletet, hogy Karcagnak lett egy kazak testvérvárosa, Mérke, s azt szeretném, ha nemcsak a szavak szintjén hangoznának el különféle dolgok, hanem ez egyfajta gesztus lenne, amely azt mutatná, hogy érdekel bennünket a kazak kultúra, s a nép.- Min dolgozik még?- Van egy kiadó, amely várja a verseskönyvemet. A címe Kurgán lesz, mely kunhalmokat jelent, s ezekkel tele van az

egész eurázsiai sztyeppe. Ez a könyv a keleti utazásaimat dolgozná fel. Azt a keletet szeretném bemutatni, amelyik engem megragadott. A kötet 90 százaléka készen van, már csak le kell gépelni. Egy másik kiadó Ma„Az idő engem igazolt” mondja Körmendi Lajos

gánkrónikák című novellás- könyvemmel foglalkozik. A IV. Luis Bejgliumban című könyvet a fiamról írtam. A fejlődését kísérem végig néhol mulatságos, néhol elgondolkodtató történetekben. Ez prózakönyv lesz, néhány gyermekverssel színesítve, s a könyvhéten már kapható lesz. Van egy elkezdett novel- láskönyvem is, melyből 30-40 novella van kész. A címe Magyar Harlem lesz. írói jegyzeteim is megjelennek még az idén. Ebben elsősorban a Nagykunságra, de az egész megyére vonatkozó kulturális élményekre (könyvek, kiállítások) reagálok az utolsó 4-5 évből. Ez azért fontos, mert sűrítetten tartalmazza az utóbbi évek megyei kulturális életét, s nem egy megszokott dolog, hogy valaki eny- nyire nyomon kövesse azt, s ki is adja.- Ón hogyan látja a megye kulturális életét?- Úgy érzem, hogy az ország köztudatában megyénk szellemi fehér foltot jelent a kulturális térképen. Én ezzel nem értek egyet, minden (írói, szerkesztői) tevékenységemmel szeretném bebizonyítani, hogy itt egy eleven, jó színvonalú szellemi élet folyik. Sokkal több tehetséges ember él itt, mint amennyit elismernek és ismernek. Nekik teret kell adni, menedzselni kell őket, hogy be tudják futni azt a pályát, amire képesek. A Jászkunság szerkesztésekor ezt biztosítom számukra.

A Szelek útja című antológiánk már megmutatta azt, hogy tehetséges emberek élnek itt, s kerültek el a megyéből, akiket viszont szeretnék a megyéhez kötni, hogy szellemi erejükkel segítsenek kiemelkedni abból a mélypontból, melybe a megye egészében is került. A Nagykunságban, Karcagon is olyan tárgyalkotó kézművesek dolgoznak a cserépkályhástól a fazekasig, a bútorasztalostól a fafaragóig, akik ha az országban bárhol kiállítják munkájukat, nem kell szégyenkezniük. Vannak fiatal, tehetséges képzőművészek is, akiket most kell felkarolni. Több tehetséges tollforgató, újságíró, költő van itt s a környéken, akik a megyében számottevő alakjai az irodalomnak. Jelentős szellemi erő gyűlt össze Karcagon, illetve nem ment el, s ahogy én tudom, azok a fiatalok, akik főiskolán tanulnak, sem akarnak innen elmenni. Úgy érzem, ez a város majdani polgárosodását jelentősen fogja befolyásolni.- Mikor valósul meg a helyi művészeti egyesület?- Szorgalmazom még most is. Konkrét időpontot még nem tudok, de ha megalakul, akkor a sok „külön” tehetség, akarat egységesebben tud fellépni saját érdekeinek érvényesítésére, s a város művészeti életéért is.- Az újságíró most pihen?- Nem, hiszen naponta írok most is, rendszeresen jelennek

meg cikkeim, csak nem a megyében. Továbbra is írom a magam jegyzeteit, s a lap, amelyik kiadja, azt ígérte, hogy ezt könyvben is megjelenteti.

Őszintén szólva elég fájdalmas nekem az, hogy a megyében nincs fórumom, holott a mondanivalómat ide szánnám, mert elsősorban az itt megjelenő könyveket, kiállításokat szeretem szemlézni. Ebben a tekintetben feltétlen hiányzik egy megyei fórum, de van nekem annyi tennivalóm, hogy nem unatkozom. Az utóbbi 2-3 évben rengeteget dolgozom, többet, mint eddig a pályám egésze alatt.- Mitől ez a nagy energia?- Egyrészt eldöntöttem, hogy ezentúl nem fogok minden más dolgot az írás elé sorolni, mint addig tettem, hanem mindent leépítek az életemből, amit lehet, csak írni akarok s szerkeszteni. Másrészt, amikor lemondtam mint alpolgármester, olyan volt, mintha óriási nyomás alól szabadultam volna. A számomra természetellenes közegből kikerültem a saját természetesnek érzett közegembe. Úgy érzem, nincs annyi időm, hogy ilyen dolgokat megengedhessek.

Szeretnék egy szerény életművet összehozni magamnak. Éppen ezért eldöntöttem, mit akarok csinálni. Elég volt a politikából, kényes vagyok bizonyos dolgokra.

Úgy látom, a politikai munkát sok, nálam rátermettebb ember is el tudja látni, mert nincs olyan megszállott vonzódása valamihez, mint nekem az irodalom felé. Ezért nem is vettem részt benne annyira, ahogy ezt országosan is szerették volna.

Tudom, voltak velem terveik embereknek. Azt hiszem, helyesen döntöttem. Az eltelt idő engem igazolt, s itt nemcsak a díjakra gondolok, hanem a megírt művekre, s azok minőségére.

Úgy érzem, most értem be úgy igazán, most kell sokat dolgoznom, s akarok is.

Érméket gyűjt

Ökrös Gábor a Szentannai Sámuel Mezőgazdasági Szakközépiskola és Gimnázium gépésztanulója. Kedvence a történelem, s ehhez kapcsolódik hobbija is, hiszen érméket gyűjt. Érdeklődését a régi pénzek keltették fel, sikerült is már sokat összegyűjtenie. Több cserével jutott hozzá több külföldi

és régi magyar pénzhez. így van pengője, legrégebbi féltve őrzött kincse pedig a Kossuth 15 krajcáros.

Jó a kapcsolata Király Imrével, aki a város legidősebb érmegyűjtője. Mivel szülei sokat járnak külföldre, egész gyűjteménye van már török pénzekből, tunéziai és angol sorozat is lapul a gyűjteményében.

Büszke a thaiföldi, a japán érmékre is. Kis katalógust vezet minden darabról, melyben a pénzek összetételét, ötvözetét, évjáratát, súlyát is feltünteti. Legfrissebb szerzeményét saját maga hozta németországi útjáról.

Emellett azonban jut még ideje a sportolásra is, hiszen focizik, s a tanulást sem hanyagolja el. A leendő gyűjtőknek azt tanácsolja, rendszerezzék a régi érméket, olvassanak sokat róluk, így akár még unokáiknak is meg tudják majd mutatni azokat.

B. B.

Gábor néhány különleges érméje

Kisgépek helyben

A kiállított gépeket sokan megtekintették, s jó néhá- nyan meg is rendelték azokat

Oroszi Imre 1990 szeptemberében fogott bele először másodállásban a mezőgazdasági kisgépek javításába. Akkor még főállásban a BHG-ban dolgozott műszaki vezetőként. Miután mindig azt szerette volna, ha ő felelhet a munkájáért, ’91 februárjában megalapította az Agro-Oroszi csapágy-csavar szaküzletét, ahol feleségével együtt dolgozik, aki egyébként 19 évet töltött az egészségügyben körzeti nővérként. Fiuk most első osztályos, s benne egy igazi vállalkozó lakozik, hiszen szívesen van itt a boltban, s ajánlja a gépeket.

Oroszi Imre mára már nemcsak kisgépekhez tud alkatrészeket forgalmazni, mert a családtól kapott hitelből sikerült bővítenie az üzlet kínálatát. így tavaly óta csapágyat, csavarokat, szimmeringeket,

fémdübeleket és műanyag tipliket is árulnak. Megrendeléseket fölvesznek más alkatrészekre is, melyeket rövid időn belül beszereznek.

Már évek óta rendszeresen szerveznek gépkiállítást a gazdák részére. Most is két hétig nézhették meg a Gutbrod-Robix Kft. korszerű gépeit, valamint elhozták a Robix, Agrobix, Rotáció, Husqvama, ABS korszerű talajművelőit is. A kiállított gépekre előjegyzést is vettek fel.

Tavaly még három alkalmazottal végezték a gépjavítást, most sógora, Pintér József végzi' ezt vállalkozóként. Erre a változtatásra azért volt szükség, hogy a sok kiadás miatt ne kelljen az árakat megemelniük. Próbálják alacsony szinten tartani az áraikat a boltban is, ahol széles a választék.

Az oldalt írta: Daróczi Erzsébet Fotó: Korányi Éva, Tóth István

Négyen egy műhelyben

Már régóta gond volt a városban, hová vigye szervizbe az elromlott tévét, mosógépet a tulajdonosa, hiszen megszűntek a korábbi ilyen részlegek. így ha szerencséje volt, akkor az ismerősei között akadt szerelő, s megjavította, ha nem, akkor ott állt a lakásban a rossz készülék. Ez a gond viszont most megoldódott, hiszen január elsejével megnyílt a Madarasi úton a Penta ’95 Elektronikai és Elektroakusztikai Kereskedelmi és Szolgáltató Bt.

Szűcs Imre egy videót javít

Alapítói: Szepesváry Csaba rá- dió-tv szerelő, Szűcs Imre elektronikai műszerész, információrendszer-programozó, Németh László háztartásigép-szerelő és Kolozsvári Zoltán videó- és szórakoztatóelektronikai műszerész, aki egyben a cégvezetői teendőket is ellátja.

Mint a fiatalemberek elmondták, már korábban ismerték egymást, s egyfajta „véd- és dacszövetséget” kötöttek, hiszen egymáshoz küldték a kuncsaftokat. így jött az ötlet a közös vállalkozásra, hiszen az ügyfélnek sem volt jó, hogy küldözgették. Itt viszont ha bejön valaki az elromlott készülékével, rögtön szakember tudja fogadni. Arról nem is beszélve, hogy így a csapat is tőkeerősebb. A műhelybe mindenki elhozta a saját műszerét, s így az alkatrészbe befektetett pénz is hamarabb megtérül, s négyszer annyi így az ismerősi körük. Vállalnak hétvégi tévé-videó ügyeletet is.

Németh László márkajoggal rendelkezik a Ramszer Kft.-re, a Herböck Rt-re., a Merci Kft.-re, az Etára, Elszövre, So- lacra, Zelmere, s ezek mind az ő garanciális képviselete alá tartoznak. A bt. tagjai folyamatosan keresik újabb cégekkel a

kapcsolatot. Tárgyalnak a Philipsszel és a Samsunggal is. Egy holland-magyar kft.-vei is jó a kapcsolatuk, a Hqnedis révén az alkatrészellátásuk a patkószögtől a híradástechnikáig megoldott. Laci márkajoga révén az alkatrészeket a cégektől beszerzési áron kapják meg, s ez esetenként több 10 százalékos megtakarítás is lehet.

Szeretnék bővíteni is szolgáltatásukat, hiszen később háztar- tásigép-alkatrészt, új készülékeket is árulnának. Komoly készletet terveznek a használt és feljavított készülékekből is, melyekre garanciát is adnának. Most az általuk elvégzett javításra 3 hónap a garancia.

Kezdik őket megismerni, kb.

30-35 km-es körzetből keresik őket. Többször tapasztalják, hogy a drága készülékbe belenyúlnak a tulajdonosok, s akkor persze már hiába kívánnák igénybe venni a garanciális javíttatást. Rendszeresen szeretnék náluk javíttatni a piacon vásárolt silány minőségű műszaki cikkeket is.

A vállalkozók egyelőre hitelt nem vettek fel. Közel 150-200 százalékot forgattak vissza eddig az alkatrészvásárlásaikba, ezt egyenként nem tudták volna finanszírozni.

„Sajnos a főteret nem lehet megfordítani”

Az olcsó bútorokat keresik

Szecsei Ferenc, az Eszterlánc Üzletház tulajdonosa ’94 júniusában „10 fillérrel” kezdett a vállalkozásába. Persze az induláshoz óriási szakmai segítséget kapott korábbi főnökeitől, Elek Józseftől és Imre Esztertől.

Nagy összegű hitelt vett fel a Budapest Banktól, amely cég a mai világban hihetetlenül rugalmas feltételekkel adta azt neki. így indult önálló üzlete. Korábban a Füszértnél dolgozott, s főnöke javaslatára, munka mellett elvégzett egy kereskedelmi iskolát. Ekkor figyeltek fel rá az Afésznél, ahol a háztartási bolt vezető-helyettese lett, majd megismerkedett Elek Józsefékkel, s ott lett a háztartási bolt vezetője.

Az élet úgy hozta, hogy gyorsan kellett döntenie a saját bolt üzemeltetéséről. Jelenleg 3 alkalmazottal dolgozik. Felesége a 3 éves Gergővel volt otthon, s hét végén megszületett kislányuk, Viktória.

S hogy milyen tervei vannak Szecsei Ferencnek? Hát, azok volnának, de nem nagyon lehet tervezni. Az év elejét nehéz volt átvészelnie. Vannak visz- szajáró vásárlói, több közület is rendszeresen itt veszi meg a méter- és rövidárut, bútort, gyerekruhát. A függönyöket méretre is varrják, ha a vevő kéri. Mindig van engedményes vásár is, s a városban ingyenesen szállítják házhoz a bútort, míg ez vidékre 25 forint kilométerenként. A 70-80 féle méteráru is olcsóbb, mint máshol. Keresettek az olcsóbb árfekvésű, többfunkciós kanapé-ágyaik is. Ha a bolt a főtér másik oldalán lenne, sokkal jobb forgalmat bonyolíthatna, ám nem lehet megfordítani a főteret... sajnos - mondja a tulajdonos, aki négy éve házas. A háza OTP-je mellett az üzlet havi bérleti díja is jelentős. Tudja, a forgalom csak akkor nő, ha alacsonyabb árakat tud biztosítani.

Szecsei Ferenc (jobbról) franciaágyat mutat a vásárlónak