Új Néplap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-22 / 68. szám

1995. március 22., szerda Kulturális Panoráma 5. oldal A tévé képernyője előtt Felröppent a hír a napokban, a Magyar Távirati Iroda röp­pentette föl, biztos forrásból származik tehát: más lesz itt a világ - a képernyőn! Húsvét után kevesebb lesz az úgyne­vezett beszélgetős, illetve sa­ját készítésű műsor, és ugyan­akkor többet kapunk majd já­tékfilmekből. Szigorú takaré­kosság áll e szándékok mö­gött, hisz például míg egy ha­zai előállítású tévéfilm 30 millióba is belekerülhetne, addig egy külföldről szár­mazó játékfilm sugárzásának minden költsége alig haladja meg a félmilliót. Veszélyben? Ha néhány nyögvenyelős stúdióbéli vitaműsorra, be­szélgetőműsorra gondolok, csak örvendhetünk a takaré­kosság nevében avagy jegyé­ben született döntésnek. Itt van a Sajtóklub összejövetele­ivel, amikor is néhány meghí­vott zsurnalista beszélget és egy műsorvezető terelgeti vé­kony medrében a szétfolyni akaró eszmecserét. Ahogy legutóbb is történt, amikor is március idusának előestéjén a sajtószabadságot választották témául, nyilván igyekezvén kapcsolódni az ünnep tartal­mához is. A fogalom tisztá­zása, főképp mai értelmezése körül csordogált erre-arra az „eszmecsere”, de valójában nem jutott el sehova: a jól is­mert közhelyeket hallhattuk viszont újra. Hogy tudniillik a közlés szabadságát, illetve a nyilvánosság határait nem korlátozza ma semmi, a közlő lelkiismeretén, tudásán és íz­lésén múlik csak, mi nyerheti el végül is a széles körű nyil­vánosságot, a korlátlan szub­jektivitás korszakát éljük te­hát. Hogy igazán mit is jelen­tene a sajtószabadság mai modem, közmegegyezéses gyakorlásának törvényes módja - arról semmi érdem­legeset nem tudott mondani a csaknem egyórás diskurzus. Feltehetően meg vannak számlálva napjai egy másik, kifejezetten politikai beszél- getőműsomak is; az Ellenté­tek már jó ideje csak vegetál a képernyőn, a különböző vé­lemények ütköztetésének ki­kiáltott programban szelíd mese folyik, gondolati izgal­mak nélkül. Ugyanez el­mondható az Ütközőről is, amely szintén nem találta meg a helyét a közgondolko­dás jótékony alakításában. Csökken hát a politika a ké­pernyőn, viszont a Híradónak késő este lesz második ki­adása is az egyes műsorában. Csalt a politika? Növekszik a tere a híradás­nak, több eseményről szá­molhat be a televízió hírcsa­tornája. Remélhetően! Mert bizony ha ma nézi az ember a tévé esti újságját, az életnek nem valami széles horizontja jelenik meg benne, a politikai közélet híreit is többnyire a pártélet, a pártok viselt dolgai teszik ki, mintha nem is állna másból, csak politikusokból ez az ország. Hogy mi is tör­ténik a hétköznapok régiói­ban, és hogy zajlik-e és mi­ként az élet a főváros határain túl, az országban, arra már nemigen jut sem a szerkesz­tők figyelméből, sem pedig a Híradó félórás idejéből. A po­litika fontos, de nem biztos, hogy minden rezzenésének meg kell jelennie a nap tele­víziós tükrében, a Híradóban. Meg kellene találni - úgy vé­lem - a politizáló pártok és a cselekvő ország életéről szóló hírek helyes arányát, egyensú­lyát a közszolgálati médiában. (Még akkor is, ha akad köz­életi szereplő, aki legszíve­sebben tetemre hívná a televí­ziót, ha minden megmozdulá­sánál nincsenek jelen a kame­rák.) Már csak azért is, mert hovatovább unalmas látni csaknem minden este ugyan­azt az arcot, arcokat, akár többször is. Valóságot, életet, többet, de nem oly módon, ahogyan azt a Háló teszi, ez a keserű szájízzel készülő riportműsor, amelynek készítői csak a léte­zés, a vegetáció nyomorúsá­gos perifériáját járják elősze­retettel, kirívóan egyedi ese­tek után kutatva, hajszolván az érdekességeket már-már mindenáron. Riportokat látha­tunk, amelyekben azonban csak egyetlen szín létezik: a fekete. Megható pillanatok Igaz, vannak műsorok, me­lyek szinte tobzódnak a szí­nekben, még a csiricsárétól sem riadnak vissza, mégis úgy tűnnek, mintha csak feke­ték lennének - tartalmukban. Néha Friderikusz elkápráztató show-ját játva is érezhetünk, tapasztalhatunk hasonlókat. (Vagy csak színvak lenne az ember, ha így látja?) Viszont nála is adódhatnak pillanatok, amikor színesség ide vagy oda, igazi szín is megjelenik műsorában, ha csak néhány emberi pillanatra is; olyan, amely tiszta fényt hoz a kép­ernyőre, ahogy legutóbb Lang Györgyi esetében történt a Békítő show-ban. A közis­mert és közkedvelt dalosket­tős tagjának mindnyájunk szeme láttára eleredtek a könnyei a képernyőn! Nem bírta elviselni sírás nélkül, hogy nevelőapja, Mécs Ká­roly színész, akivel 18 éven át élt gyermekként együtt csa­ládban, úgy beszélt most róla, mikor megkérdezték, mintha azok az 'idők nem is léteztek volna. Erre a nyilatkozó hi­degségre aztán eltörött a mé­cses, csak társa, a Pa-Dö-Dö másik tagja tudott végül is lelket önteni belé. Megható, őszinte pillanatok voltak ezek, a bolondozó lányból fel­törtek az igazi, mély érzései, akit csak nevetni, mókázni, vidámkodni láttunk eddig, most „elárulta” magát, s ezek után másképp látjuk őt, még legmulatságosabb dalaiban, jeleneteiben is. Megjegyzem, Lang Györgyi a Desszertben is szerepelt a közelmúltban, Kepes asztaltársaságában. Úgy látszik, divatba jött a képernyőn is - mert érdekes. Akárcsak Sinkó László, akit Vámos Miklós is meghí­vott műsorába, róla szólt leg­utóbb a Lehetetlen. S itt is ki­vételes pillanatoknak lehet­tünk részesei: a két színész testvér önfeledt találkozásá­nak. Sinkó és Sinkovits, László és Imre együtt mókáz­tak, megállás nélkül, mintha mi, nézők ott sem lettünk volna. Az, amire mindig vágynak, de az élet, a munka nem adja meg, csak ritkán, ezúttal megszületett: együtt szerepelhettek a színpadon. S a humoruk? Sziporkázó szel­lemsziporkák. Két nagy szí­nész egy fából faragva, de mégis más; nagy kópé mind­kettő, de kópéságuk más-más árnyalatú, a Sinkóé visszafo­gottabb, a Sinkovitsé szaba­dabban áramló, de aranyat ér mindkettő. Röviden Kicsit olaszosra sikeredett ez a mostani március 15-i megemlékezés a képernyőn, az egyes csatornán. Katona Tamás és Ráday Mihály Itáli­ában barangolt, s az olasz szabadságharc azon helyszí­neit keresték fel, amelyekhez magyar szabadságharcosok neve is kötődik, hisz Garibal- diék oldalán számos hazánk­fia vett részt a küzdelmekben. Ebből láthattunk két részletet is, s érdektelennek nem is mondható e felfedező törté­nelmi utazás. Mégis olyan volt, mintha a szomszédba mentünk volna ünnepelni magunkat. De olasz volt az estét betöltő játékfilm is, mely ráadásul kissé ironikus szem­léletével, a forradalom ábrá­zolásának enyhén meghök­kentő formájával valahogy nem illett igazán a magyar hősi idők megidézésének hangulatába. Valkó Mihály Arra ébredt, hogy Jászai Mari-díjas Épít, szépít - kiegészít Koncert a galériában Több mint negyedszázada, hogy Szolnokon megalakult Magyarország egyetlen főhiva­tású női kara, a Bartók Béla Kamarakórus, akik számos tár­sadalmi rendezvényen, ünnep­ségen szerepelnek. A III. szolnoki zenei feszti­vál egyik rendezvényeként ma este 18 órától a Szolnoki Galé­riában lépnek közönség elé. A Molnár Éva vezette kórus mű­során Bach: Arioso, Siciliano, Toumier: Forrásnál, Debussy: Holdfény, Salzedo: Éji dal, Ibert: Entr’act, Ravel: Haba­nera és Chopin: Variációk egy Rossini témára című darabok szerepelnek. A hangversenynek három hangszeres közreműködője lesz: Vígh Andrea (hárfa), Hor­gas Eszter (fuvola) és a szol­noki Cserfalvi Zsuzsanna (zon­gora). A fuvolaművésznő még fő­iskolásként Adorján András svájci fuvolakurzusának ösz­töndíjasa volt, néhány évvel ko­rábban pedig - a fesztivál nyi­tóhangversenyén közreműködő - J. P. Rámpái kurzusára nyert ösztöndíjat. Vígh Andre hárfa­művész szólistaként vagy kü­lönböző zenekarok tagjaként Európa szinte valamennyi or­szágában koncertezett. Mind­kettőjük játékáról készült hang­lemezfelvétel. Szegő György, a Szigligeti Színház díszlet- és jelmezter­vezője március 15. alkalmá­ból munkássága elismerése­képpen állami kitüntetésben részesült.- Milyen érzés díszlettervező­ként Jászai Mari-díjat kapni?- Úgy érzem, a díjat azokkal a műszaki kollégákkal együtt ér­demeltem ki, akikkel az előadá­sokat életre hívjuk. Együttes produkció lévén a díj közös jó érzés. Egy alkotó számára elvi­selhetetlen, ha azokon a terüle­teken nem használhatja ener­giáit, ahol a kihívások érhetik. Én hosszú ideig nem használ­hattam. Voltak évek á szocia­lizmus idején, mikor „tűrt” színházban „tűrt" művészekkel dolgoztam együtt. Több pro­dukció, melyben közreműköd­tem, kivívta a cenzúra s gyak­ran a kritika haragját. Személy szerint nekem is voltak olyan helyzeteim, melyek következ­tében hosszú ideig részleges szilenciumot rendeltek el szá­momra. Most, hogy elismerés­ben részesültem, úgy érzem, túljutottam azokon a bizonyos éveken. Papírom van arról, hogy nem vagyok rosszfiú.- Mióta foglalkozik díszlet- és jelmeztervezéssel?- Építészként és belsőépí­tészként húsz évvel ezelőtt vé­geztem az egyetemen. Akkori­ban olyan mostoha körülmé­nyek uralkodtak az építészet­ben, hogy előtérbe került régi színházas vonzalmam. Először a Katona Ferenc vezetése alatt álló budapesti fesztiválrendező cég berkeiben dolgoztam, majd Kaposvárra kerültem, ahol tíz éven át voltam díszlet- és jel­meztervező. Az utóbbi években már csak díszlettervezéssel fog­lalkozom, mert megnehezedtek a jelmezek kivitelezésének fel­tételei.- Mi volt első munkája?- A Hilton Dominikánus ud­varán Huszár Klára rendezésé­ben Pergolesi Halászlányok című operájához készítettem díszletet.- Mikor került Szolnokra?- Még a kaposvári évek alatt többször terveztem itt vendég­ként Babarczi László rendezé­seiben. Akkoriban két hasonló szemléletű színház működött az országban - Szolnokon és Ka­posváron. Érdemes volt ide­járni. Megismertem az itteni fő­szakembereket, akik közül so­kan ma is itt dolgoznak. Ka­posvár után Győrbe szerződ­tem, s csak ezt követően jöttem Szolnokra. Az összes többi színház közül ez állt hozzám legközelebb.- Az építészet mennyire egé­szíti ki életét?- Próbálok építészeti munká­kat is megszerezni és elvégezni. A körülmények most nagyon megváltoztak, sokkal szabadabb légkör uralkodik, viszont sokkal mostohábbak a gazdasági kö­rülmények. Érdemesebb ma épí­tésznek lenni, s erre van is lehe­tőség. Jól kiegészíti egymást a kétfajta megrendelői szükséglet, lévén a színház is egy alkalma­zott műfaj.- Milyen darabon dolgozik éppen?- Az Állami Operaházban májusban bemutatásra kerülő Kari és Anna című új magyar opera - melyet Kerényi Miklós Gábor rendez, s Vágó Nelli a jelmeztervezője - díszlete álta­lam komponált. Ez a munka most minden energiámat le­köt. Kádár Judit POROTHERM® N+F 28%-kal kisebb energiaáremelés! > Ha Ön döntés előtt áll, miből építse házát gyorsan és takarékosan, leg­jobban teszi, ha a POROTHERM® nutfederes téglarendszert használja. E téglák kialakítása gondos tervező- munka eredménye, a hagyományos technológia előnyeit a kor legújabb vívmányaival ötvözi. Az ún. nutfederes megoldásnál a téglák oldalt ho­ronnyal és eresztékkel kapcsolódnak egymáshoz, így a függőleges illesztéshez nem kell habarcsot használni. Rendkívül jó a hőszigetelő képessége. HUNGÁRIA WIENERBERGER Téglaipari Rt. H-1502 Budapest, Pf: 384 Fax: 1851-610 Tel.: 1852-266 Télen jól tartja a meleget, nyáron óv a túlzott fel- melegedéstől. Mindent összegezve: • 28%-kal kevesebb fűtési energiát használ • 57%-kal kevesebb a felhasznált habarcs­mennyiség • 38%-kal rövidül az építési idő A POROTHERM® N+F téglarendszerrel az építkezés nemcsak takarékos és gyors, hanem természetbarát is. Kitűnő lakóklímát biztosít családjának, akikért építkezésbe kezd. Kérem, küldjenek címemre részletesebb információt. Név:.................................................................................. 10. Cím: [ ..J.......j[ m agánvásárló tervező [""" kivitelező Hungária Wienerberger Téglaipari Rt. 1502 Budapest, Pf: 384 Fax: 1851-610 Tel.: 1852-266 Kérjük nyomtatott betűvel kitölteni)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents