Új Néplap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)
1995-03-17 / 64. szám
1995. március 17., péntek Az Új Néplap A Tiszazugban 9. oldal óvatosan, csak a biztosra lehet menni Ha a Sárai-kocsmánál letérünk a 442-esről, már csak öt-hat kilométert kell megtennünk ahhoz, hogy Nagyrévre érjünk. Már az „útleírásból” is kiderül, hogy a Tiszazug egy jellegzetes zsáktelepülésére jutottunk. Az „élő” Tisza és a Holt-Tisza ölelésében rejtőzködik ez a kis falu, amely ezer lelket sem számlál. Székács István polgármestert immáron másodjára választották meg Nagyrév lakói. Elmondása szerint igen „lerobbant” állapotban vette át a községet. Az aládúcolt, élet- veszélyes épületekből új iskolába telepítették a gyerekeket. Igaz, hogy csak néhány útjuk van, de mindegyik szilárd alappal van ellátva. Másfél millió forint kéne ahhoz, hogy aszfaltburkolatot kapjanak. Most éppen nagy munkában vannak, mert folynak a telefon építési munkái. Mindenütt keskeny árkok jelzik a kábel- fektetés nyomvonalát. Növekszik az érdeklődés a telefon iránt, jelenleg 87 igénylőt tartanak nyilván. Az első félévben rákötik az automata hálózatra a meglévő vonalakat, de 1996-ra minden igényt ki tudnak elégíteni. A Tiszazugban egyedül Nagyrév nem lépett be a gázprogramba. A polgármester úgy ítéli meg, hogy mérhetetlen terheket róna az emberekre a gázhálózat kiépítése. Megsokszorozza a költségeket, hogy öt-hat kilométer távolságban megy a gázvezeték a falutól. Ötvenmillió forint kölcsönre szorult volna a település, s a lakók több tízezer forintért is csak a gázcsonkhoz jutnának. Jelenleg a nagyobb intézményeket tartályos gázzal fűtik. Jónak ítélik a megoldást, s - állításunk szerint - nem drágább, mint a vezetékes földgáz. A termelőszövetkezet tönkremenetele miatt szeptemberre várhatóan 50 százalék fölé emelkedik a munka- nélküliek aránya Nagyréven, így aztán mindenfelé keresik a lehetőségeket a megélhetéshez. Olykor a gyalogréven keresztül, Tisza- kécskén vélik megtalálni az emberek. Most is több család lelte meg a munkalehetőségét, odaát Bács megyében. Tervezik egy szőlőátvevő létrehozását, amely megoldaná a nagyrévi szőlő felvásárlását, több pénzhez juttatva a gazdákat. Elmondása szerint nyugodtan alszik Nagyrév polgármestere, hiszen egy fillér adóssága sincs a falunak, hitelt nem vettek fel. Csak azt szeretné, hogy minél kevesebb „fenti” irányítással élhetné a település a saját életét. Kevés polgármester mondhatja azt, hogy nyugodtan alszik, mert nincs adósságuk A nagyrévi iskolában reménykednek . . . ... és keresik a lehetőségeket Nagyrév büszkesége a „tornyos” iskola, amely nemrég épült. Kívülről és belülről valóban tetszetős, világos épület. Az idejáró diákok mindenféle igényét teljesíteni tudja. Hatalmas tornatermét hét végén a „nagyok” is igénybe vehetik edzésre, vagy akár egy bulimeccs erejéig is. Ahogy Matekovics Jánosáé igazgatónő elmondta, egyre nehezebb helyzetben van az iskola, hiszen az önkormányzat mind a bér-, mind pedig a dologi kiadások terén szűkítette a támogatást. Az idei tanévet 71 gyermekkel kezdték, de a létszámuk csökkenő tendenciát mutat. Jelenleg 69-en tanulnak az iskolában. A gyermekekkel 11 fős tantestület foglalkozik. A település zártságából adódóan több szülő tervezi, hogy csemetéjét más iskolába viszi, növelve gyermeke esélyét a továbbtanuláshoz. Ez maga után vonja a további létszámcsökkenést, ezért párhuzamosan a nevelői létszámot is csökkenti az iskola,,Sírás helyett a lehetőséget keressük” - fogalmaz az igazgatónő vezetés. Terveik szerint egyelőre csak a négy képesítés nélküli nevelőt küldik el, és jövőre hét képesített tanár foglalkozik majd az - összevonás utáni - négy tanulócsoporttal. Az épület ugyan nagyon új, nagyon szép, felújítást még nem igényel, de a fenntartása óriási összegeket emészt fel. így aztán a mellékhelyiségeket, folyosókat már nem fűtik, s a tornaterem melegítése is csak szigorú rendben, szabott ideig történhet. Végül is, a gyerekek majdcsak „belehelik”. Érdeklődésemre, hogy ha tovább csökken a gyermeklétszám, mit tesznek az épülettel, elmondták, hogy erre is van terv. Már a tervezés időszakában gondoltak erre. Ha olyannyira leapad a tanulólétszám, idetelepítik az óvodát, a könyvtárat is, és oktatási-kulturális centrumot hoznak létre. Addig is az önkormányzat próbálja segíteni az iskolát, ki- sebb-nagyobb viták után meg is szoktak egyezni. Az iskolavezetés - sírás helyett - saját erőből, pályázatok segítségével próbálja előteremteni a hiányzó pénzeszközöket. Minden lehetséges forrást kihasználnak, s így szereztek pénzt színes tv-re, videóra, úszótanfolyamra. Mivel a szülők jövedelme kicsi, iskolai forrásból jutalmazzák a kiváló tanulókat, s viszik a gyerekeket egy-két napos kirándulásokra. Az iskola parkosításával kapcsolatban segítségükre van a Tisza- kürti Arborétum. Szaktanácsadással és facsemeték biztosításával hozzájárulnak az iskola környezetének szebbé tételéhez. A Nagyrévi Általános Iskola megpróbál minél több terhet levenni az önkormányzat válláról, minden legális lehetőséget kihasznál, de a létszám- csökkenés realitásával számolniuk kell. A település elszigeteltsége ellenére igyekeznek minden gyermek számára egyenlő esélyeket biztosítani. Reménykednek abban, hogy pár év múlva jobb lesz az anyagi helyzetük, s amiről most beszéltünk, csak kellemetlen emlék marad. A falu büszkesége, leendő kultúrcentruma a „tornyos” iskola A tiszainokai önkormányzat a jövő héten tart falugyűlést, amelyen részt vesznek a pénzintézetek képviselői, és tájékoztatják a lakosságot, hogy a gázprogramba belépő lakosok milyen feltételekkel juthatnak hitelhez. Előreláthatólag, aki júliusig befizeti a hozzájárulást, annak 50 ezer forint lesz a fizetnivalója. Röviden Aki gyönyörködni óhajt a Tisza szépségeiben, húsvéttól már szállást is szerezhet Ino- kán, mert új magánkemping nyílik a tavasz folyamán. Egy Hollandiában élő magyar származású művésznő, Mári Erzsébet telket vásárolt Tiszainokán. Tervei szerint szoborparkot létesít, ahol a saját műveit állítja ki. Létrehoz egy alkotóházat is, ahol vendégművészek dolgozhatnak nyugodt légkörben. Mezőgazdasági vállalkozók halastavat akarnak létesíteni a falu határában, amely az öntözési lehetőségeket is segíti aszályos időszakokban. Nem öregek, csak idősek tika összefüggéseit, huncutságait. Kiderült, hogy a televízióból és újságokból naprakész információkkal rendelkeznek. Szemmel láthatóan érdekli őket a napi megélhetés sok gondja-baja, izgatja őket az ország sorsa, kilábalási lehetősége. Senki ne gondoljon holmi sivár „politikaivitakör-hangu- latra”, hiszen a legtöbben elmondják véleményüket, megtoldva sajátos ízes kommentárjaikkal. Mivel a hölgyek vannak Ott, ahol a lakosság közel fele túllépte a nyugdíjaskor határát, fontos szerepe lehet egy olyan helynek, ahol az idősödő emberek eltölthetik szabadidejüket. Nagyréven ilyen hely az idősek klubja, ahol 45 állandó tagot tart nyilván Kupeczki Ist- vánné klubvezető. Megtudtam, hogy fontos szociális munkát végeznek, mert ötven házigondozott ellátását is biztosítják. Az ebédhordáson túl sokféle házimunkát is elvégeznek a gondozók. Kinek gázt, kinek tápot visznek, kimosnak, kitakarítanak, tehát valóban gondoskodnak az idősekről. Percek alatt kellemes, oldott hangulat alakult ki az idős emberek körében. Volt, aki kötött, kézimunkázott, más újságot olvasott. Többen az „ördög bibliáját lapozgatták”, csak néha azt kellett tisztázni, hogy mi a tromf. Volt, aki csak halkan üldögélt és melegedett. Az ember talán azt várná, hogy munkában megfáradt, kedvetlen emberek körében nincs miről beszélgetni, óriásit téved. Szinte egymás szavába vágva, profi politikusokat megszégyenítő éleslátással tárták fel előttem a napi poliA jókedvet az sem rontja, ha néha rossz a lapjárás KI beszélgetéssel, ki kézimunkázással múlatja az időt többségben, természetesen a vásárlás kerül gyakran a középpontba. Azt taglalják, hogyan lehet beosztani a piciny nyugdíjukat, hol lehet a legolcsóbban vásárolni. Két kártya- leosztás között a bugyik áráról is értesülhettem, amelynek magas voltát az egyik huncut szemű hölgy úgy vélte ellen- súlyozhatónak, hogy úgyis jön a jó idő. A vicc, a bolondozás mellett olykor-olykor elkomorultak az arcok, mert szóba került az egyedüllét, a magány, a társtalanság sok-sok gondja is. Egyértelműen megfogalmazták, hogy számukra létkérdés ez az otthon. Tudnak szólni emberekhez, meleg ételhez jutnak, s amíg itt vannak, addig sem kell otthon fűteni. Egymás között meghány- ják-vetik a világ sorsát, s ha valakivel megbeszélhetik gondjaikat, már az is segít. A tv-vel, rádióval nem lehet veszekedni, a klubban ezzel szemben jól össze lehet vitatkozni egymással, de ne gondoljunk komoly veszekedésre. Ahogy egyikőjük fogalmazott; kicsit „zűrözünk”, csipkedjük egymást, de hamar szent a béke közöttünk. Én imádom ezeket az öregeket. Inoka nem oka! Mint hallgatag megfigyelő, részt vettem Perjési József falugazdász délelőtti fogadóóráján. Elképesztő, hogy mi mindennel kell foglalkoznia, ha lelkiismeretesen akarja végezni munkáját. Ami azonnal szembetűnt, az az volt, hogy hatvan évnél fiatalabb gazdák alig fordultak meg az irodában. Jóval túl a nyugdíjon még terveket szövögetnek az emberek, s próbálják a szerencséjük kerekét jó irányba fordítani. Mit vessenek a földecskéikbe, honnan szerezzenek vetőmagot, hogyan jussanak gépekhez, s ami a legfontosabb, hogyan kaphatják meg a sokszor emlegetett mezőgazdasági hiteleket? A falugazdász nem győzi lapozgatni a közlönyöket, rendeleteket, hogy minél kevesebb utánajárással dolgozhassanak a gazdák. Nagyon jellemző példa a következő: az egyik idős gazda gépre szeretett volna hitelt felvenni, mert a saját összekuporgatott forintjaiból még egyéb befektetéssel akarja fejleszteni gazdaságát. Végül is nincs akadálya a dolognak, létezik ilyen hitel- lehetőség, megvannak a kezesek is, látszólag minden rendben, de ... A többszöri telefopálgatások eredményeként azt a választ kapta, hogy jogos az igény, de Pestről várnak egy belső utasítást, és csak ezután folyósítható a hitel. Ugyan kérje már meg a falugazdász az ügyfelét, hogy legyen türelemmel. Megkérte, a gazda is türelmes ember. Azonban az a bizonyos gép decemberben 49 ezer forint volt, márciusban már 65 ezer forint. Vajon mennyibe kerül a hitelfolyósítás idején? Türelem, de meddig? Igaz, a föld is türelmes, de vetni kéne.- Hej! - sóhajtott fel az öreg gazda, s elnyomott egy halk káromkodást. - Hiába dolgozik ilyen lelkiismeretesen ez az ember, mégsem akaródzik menni a dolog! Egy virtigli vállalkozó A másik, világtól elzárt települése a körzetnek Tiszainoka. Rottmayer Gusztáv egy olyan falu polgármestere, amelynek kevés kilátása van a jövőre nézve. Aki ismeri, tudja, hogy igazi vállalkozóalkat, nem kenyere a siránkozás. Most azonban mélyülő ráncai, keményedő vonásai arról árulkodnak, hogy valóban sok gonddal küszködik. Inoka lakossága sajnos elöregedett, s a még munkaképes embereket is „padlóra küldte” a Tiszazug Tsz csődje. A munka- nélküliek aránya már túlhaladta a 40 százalékot. Próbálkoztak ugyan pályázatokkal a Népjóléti Minisztérium speciális válságkezelő programjába bekapcsolódni, de nem találtak segítő kezekre. A település megélhetését egyedül a mezőgazdaság talpra állításában látja. Megoldást jelentene a szociális földprogram, de a földalap létrehozásához már elfogyott a földjük. Annak idején a sajtóból megtudhattuk, hogy Tiszainokán hirdették meg az „olcsó tej” akciót, pontosan a polgármester vállalkozásának jóvoltából. Sajnos az ő vállalkozása is hasonlóképpen áll, mint a település, elszegényedve. A hogyan továbbról érdeklődve megtudtam, hogy ismét be akarja indítani a vállalkozását, mert bízva a technológiában, vallja, hogy lényegesen olcsóbban tud tejet előállítani, mint a jelenlegi ár. Nagy fába vágta a fejszéjét a település, mert belépett a tiszazugi gázprogramba, s a telefont is most vezetik. A községnek 20-25 millió forintjába kerül, hogy a falu határáig elhozzák a földgázt. Nagy gondban a kis falu polgármestere Az öttagú képviselő-testületet olyannak látja, amelyik nem hoz hebehurgyán döntéseket. Igaz, hogy most „megcsúszott” a falu, mert a gázbevezetés elviszi az összes tartalékot, de úgy érzi, hogy megfelelő körültekintéssel, megfontoltan döntöttek. Az oldalt írta, szerkesztette és a fotókat készítette: Gálik András
