Új Néplap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-02 / 52. szám

4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1995. március 2., csütörtök Farsangi vigasságainkból, örömeinkből egy kis csokorra való Feledve a bút, bánatot Az idei farsangi szezonban több bálban is megfordultam, és a napilapokban is nap mint nap olvashattam a különböző összejövetelekről szóló tudósí­tásokat, képes beszámolókat. Örömömre szolgált, és ügy ér­zem, az ünnepivé varázsolt kis események azt a célt szolgálták, hogy a mai rohanó világban áll­junk meg egy kicsit, feledjük a napi gondokat, küzdelmeket, s amiben tudjuk, segítsük egy­mást. A rendezvények között emlí­tem a Törökszentmiklósi Vá­rosi Könyvtár hagyományte­remtő jótékonysági bálját, amit a Pro Bibliotheca Alapítvány javára rendeztünk. Az esemé­nyen szép számmal jelentek meg a könyvtár fejlődéséért tenni akaró olvasók, pedagógu­sok, s a város vezetői közül is többen. Örömömre szolgált a városunkhoz kötődő írók, köl­tők műveiből összeállított iro­dalmi műsor. Az est vendége volt többek között Darvasi László, aki a közelmúltban szép irodalmi sikereket ért el. Huszonkét éve élek itt, és nagyon jó volt hallani, hogyan vallott Törökszentmiklósról Szélpál Árpád és Vihar Béla, s hogy Darvasi László készülő nagyregényében hogyan látja ezt a vidéket. Távozásomkor csak gratulálni tudtam a könyv­tárosok „első báljához”, mely­ben egy régi népművelő sem ta­lálhatott kifogásolnivalót. A következő összejövetel a nyugdíjasklubunk farsangi bálja volt, melyre a martfűi és kunhegyesi klubtársakat is meghívták. A szakmunkástanu­lók nyitótánccal, a Fehér Csil­lag cigány folklóregyüttes pe­dig műsorral kedveskedett az őszülő tagságnak. Nem marad­tak otthon a „maskarák” sem, jelezve, hogy farsang van: a bál hercege és hercegnője, operett­primadonna, fekete macska, pó- lyás baba, de még apáca is akadt köztük. A Népművelők Egyesülete az idén Kisújszálláson rendezte meg - immár 15. alkalommal - a népművelők bálját. A pol­gármester igen hangulatos be­vezetőjével kezdődött, majd műsorral, vacsorával, játékka­szinóval, tánccal és természete­sen sok-sok beszélgetéssel foly­tatódott. A Nagycsaládosok Egyesületének farsangja sajá­tos, családias rendezvény évről évre. Együtt sütik a fánkot a nagyszülők és szülők, a gyere­kek pedig ötletesebbnél ötlete­sebb jelmezben jelennek meg. Összesen 42 jelmez vonult fel, és mindenki ajándékot is ka­pott. A tagok nemcsak otthon tevékenykednek családjukért, hanem az egyesületben is han­gulatosabbnál hangulatosabb programokat szerveznek. (Március 10-én nőnapi bált rendeznek.) Számomra még nem ért vé­get a farsang, a következő meghívó ugyanis a városvédő vállalkozók jótékonysági bál­jára szól, melynek bevételét in­tézményünknek, a gyermek- és ifjúsági centrum kialakítására ajánlották fel. Úgy érzem, ezek a bálok nagyon sok humán em­beri értékeket hordoznak. Sülye Károlyné, a művelődési központ igazgatója Küldjön egy képet! Szüleimmel - 1939 januárjában Ez a felvétel kétéves koromban, 1939 januárjában készült a szolnoki Tisza-parton, ahol édesanyámmal és édesapámmal sé­táltunk. Azokban az években ültették a ma már derekasra vas­tagodott, nagyra nőtt gesztenyefákat. Háttérben a Tisza Szálló gyógyfürdője - füstölgő kéménye - látható, valamint az akkor zárva tartó kerthelyiség. Édesapám elmondásából tudom, igazi, csikorgó tél volt ab­ban az évben, sok-sok hóval, aminek mi, gyerekek nagyon tud­tunk örülni. Édesanyám már sajnos nem él, drága jó édesapám - szerető családja körében - hál’ istennek ma is, 90 évesen, jó egészségnek örvend. Hofgárt György - Szolnok Nem minden pénz kérdése Talán érzékenyebbek vagyunk Érzékenyek vagyunk, mert munkánk során, akaratunk elle­nére elkerülhetetlenek bizonyos ütközések, és hajlamosak va­gyunk félreértésekre. Érzékeny az egyes ember, érzékeny egy intézmény, egy-egy közösség. Ezt tapasztaltam, amikor a Vér­átömlesztést kap Besenyszögön a közművelődés? című (február 11-i) interjúban elhangzottak­kal kapcsolatban - Együttmű­ködést remélve cím alatt, feb­ruár 20-án jelent meg - két hozzászólást olvastam. Molnár Tamás igazgató úr - erős kifejezésekkel tarkított so­raira válaszolva, szeretném le­szögezni, hogy nem állt szán­dékomban sem minősíteni, sem vádaskodni, sem megbántani bárkit, főleg nem a volt kollé­gákat. Igazgató úr - valószínű­leg - nem jól értelmezte a téli és nyári szünettel kapcsolatos megjegyzésemet. Válaszában ugyanis a szorgalmi időszakban működő, valóban gazdag, tan­órán kívüli tevékenységeket so­rolta fel. Ezenkívül ismertette, hogy nyáron milyen táborokat szervez az iskola. Véleményem szerint a két tábor és a külföldi út az alap­vető gondot nem oldja meg, ugyanis a tanulók többsége a jcözel három hónapig tartó nyári szünetet - kisebb megsza­kításokkal - a faluban tölti, szervezett program nélkül. Tavaly a művelődési ház ezért kezdeményezte a strand­napközit és a játszóházat, me­lyet - pénzeszközök híján - a szülők finanszíroztak. Ameny- nyiben igazgató úr e „nagy horderejű” feladatok megoldá­sában együttműködni kíván, örömmel veszem, hiszen azon intézményekhez tartozunk, me­lyek ebben kompetensek. Boros Emil polgármester úr­ral nem kívánok vitatkozni, hogy mi volt tervezett és mi nem. Tény, hogy több - terve­zett - munka maradt el, mint ami megvalósult, mert sajnos nem jutott rá pénz. Azonban nem minden pénzkérdés. így a művelődési házhoz tartozó he­lyiségek (szolgálati lakás) ügye sem, amelyről változatlanul nincs döntés. Tudom, hogy' szükség van polgárőrségre, és nem a létjo­gosultságát kérdőjeleztem meg, hanem azt, hogy miért ott van. A négy helyiségből álló szolgá­lati lakás ugyanis megoldaná a naponta adódó helyiséggond­jainkat. Időközben a képviselő-testü­let megtárgyalta az intézmé­nyek költségvetését, így az in­terjúban megjelent problémák egy része megoldódott. A művelődési ház (a határo­zat szerint) a múlt évi nominá- lösszeget megkapta, ami - is­merve a község gondjait - nem kevés, és így, ha a művelődési ház kérése nem is kapott priori­tást, de működőképes. A gondok ismeretében válto­zatlanul hangsúlyosom a köz- művelődés ügyének fontossá­gát. Az, hogy e terület országo­san is válságban van, közis­mert, erről a sajtóból naponta értesülünk. Azért szeretném a figyelmet erre irányítani, mert ha egy kis település életében a művelődés igazán kicsi csavarja nem kerül a helyére, akadozva működik az egész gépezet. Koczkáné Deme Irén igazgató Kutyák uralják a Tisza-parti sétányt Uccu, neki a parknak! Mindig nagy figyelemmel ol­vasom az Új Néplapban azokat a cikkeket, melyek a kutyatar­tással kapcsolatos elvárásokról szólnak. Ilyen volt legutóbb „Ha a kutya sétál, legyen résen a gazda” című írás (szerzője: P. É., február 14.), és köszö­nöm, hogy ismét tollhegyre tűz­ték azt a tarthatatlan helyzetet, amit a szolnoki Tisza-parti sé­tányon - és nem az árterületen, közvetlen a folyó partján, a ku­tyafuttatónál - nap mint nap ta­pasztalhatnak az emberek. Lassan ott tartanak az embe­rek, hogy sem gyerekkel, sem anélkül nem mernek kimenni, a jó időben egy kicsit a levegőn megpihenni, sétálni a parkban. Ugyanis az történik, hogy amint kutyájával a Tisza-partra ér a gazdi, s a nyakáról lekap­csolja a pórázt (ha egyáltalán volt rajta), a kicsi és a borjú nagyságú eb is uccu, neki a parknak! Túlzás nélkül állítha­tom, hogy a kutya el- és felsza- badultságában képes -fellökni az embert; a gyengébb idegze- tűek, szívbeteg emberek pedig akár infarktust is kaphatnának. A parkról, amíg ott lényeges változás nem lesz, sajnos kény­telenek vagyunk lemondani. Megjegyzem, amíg a kis uno­káimmal oda jártunk, soha egyetlen közterület-felügyelőt vagy parkőrt nem láttunk, aki olykor rendet teremthetett volna. Még egyszer köszönöm, hogy ismételten foglalkoztak ezzel az áldatlan helyzettel, és kérem, amíg a kutyatartás, ku­tyasétáltatás terén nem tapasz­talunk lényeges változást, ne is hagyják ellanyhulni ezt a té­mát. (Olvasónk neve és címe — ké­résére - ezúttal a szerkesztő­ségben marad.) Ez jelentené a megoldást, a demokráciát? Az adós helyett fizess! Az előttem pergő esetet fi­gyelve, a közelmúltban szinte bénultan ültem a tévé képer­nyője előtt. A televízió egyik ismert ri­portere társaságában foglalt he­lyet egy jónevű budapesti ügy­véd, a Budapesti Díjbeszedő Vállalat vezérigazgató-helyet­tese, valamint még egy vendég, akit nem tudok másnak ne­vezni, mint egy jóindulatú ba­leknak. Miután végighallgattam a történetet, megállt bennem az ütő. A vezérigazgató-helyettes előadta szánalmas történetét cége kötelezettségeiről, a fele­lőtlen, fizetésre alkalmatlan és egyben rafinált emberekről, a lakóközösségekről nem is be­szélve. Tudniillik ezek nem akarnak fizetni, főleg a lakókö­zösség közös terheit, így jelen­tős tartozások lévén, találomra kiválasztanak egy embert a tár­sasházból, és azon az egy sze­mélyen behajtják az akár há­romszáz ember tartozását. így járt szegény főszereplőnk, ba­lekunk is, aki kézhez kapta a 200 ezer forintot meghaladó fi­zetési felszólítást, amit ha nem egyenlít ki, peres úton hajtják be tőle, majd a lakótársaival bí­rósági úton rendezheti a közös tartozást. Ha nem, akár a laká­sát is elárverezhetik. Az ügyvéd úr példátlannak tartotta az eljárást, valamint próbálta a vezérigazgató-he­lyettest - aki mellesleg szintén dr. - meggyőzni vélt igazuk jogtalanságáról. De a díjbe­szedő cég képviselője bárgyú, érteden tekintettel fújta a beta­nult szöveget. No jó. Elgondolkodtam a dolgon, az okos vezérhelyettes fizetése, ahogy az illik, bizto­san eléri a pár százezer forintot havonta, ami számára stabil megélhetést jelenthet. Ráné­zésre azt is meg merem kockáz­tatni, hogy nem egy 300 lakás­ból álló társasház egyik lakója. De gondoljunk bele: ha ez je­lenti, mint megoldás az Euró­pába vezető utat, sőt a demok­ráciát, akkor nem kérek egyik­ből sem. Arra már gondolni sem me­rek, hogy esetleg - ha a vezér­helyettes úr cége tönkremenne, ami nem ritka manapság - a közös tartozásnak nem lesz gazdája, ugyanilyen mosolygós tekintettel venné át a saját ne­vére szóló fizetési felszólítást, hogy utána per útján hajtsa azt be kollégáin? Vagy azért moso­lyog, mert már erre gyűjt? A vezérhelyettes, hogy felte­gye a koronát az erkölcsösnek nem mondható intézkedésre, fölajánlotta a neves ügyvédnek, hogy ha annyira biztos az in­tézkedés jogszerűtlenségében, vállalja el a már kiküldött fize­tési meghagyások címzettjei ál­tal kezdeményezett per védel­mét. Reméljük, megteszi... Barna Sándor Hívják, várják a családot Köztünk élnek, s már a mától is félnek címmel, lapunk február 11-i számában hajléktalan, há­romgyermekes asszony sorsá­ról jelent meg riport. Az írást olvasva, a fegyverneki Borók család egyik tagja személyesen kereste meg a napokban szer­kesztőségünket, s elmondta, hogy a nehéz sorsú családdal szeretnék felvenni a kapcsola­tot. Elbeszélgetnének velük, és a családot az egyik hétvégén fegyverneki otthonukban szíve­sen látnák vendégül. A cikkből kiderült, úgy tud­ják, hogy a Kogák család tar­tózkodási helye mindig válto­zik, ezért a kapcsolatteremtés­hez a saját nevük, címük közre­adásával - Borók Éva, Fegy­vernek, Vörösmarty u. 22. (te­lefonszám: 481-782) - kérik a nyilvánosság segítségét. Akinek módjában áll, közve­títsen, a fegyverneki meghívást juttassa el a családhoz. Jogi Tanácsadónk A jótállásról és a szavatosságról K. Csabáné homoki olvasónk Szolnokon, valamelyik kis üz­letben vásárolt, nem is olyan régen egy színes televíziót. A család öröme nem tartott so­káig, hiszen az újonnan be­szerzett készülék rejtélyes hiba folytán felmondta a szolgála­tot. Olvasónk visszavitte készü­lékét a boltba, ahol azt az in­formációt adták neki, hogy egy-két hónap múlva készen lesznek a javítással. Az üzlet időközben megszűnt, és olva­sónk is csak hónapokig tartó bizonytalanság után fordult hozzánk tanácsért, segítségért. Az üzletekben a különféle termékek vásárlásakor adás­vételi szerződések jönnek létre - még ha nem is úgy tű­nik. A szerződések mindig mind a két felet jogokkal és kötelességekkel látják el. A vevőnek joga kiválasz­tani az árut és kötelessége ki­fizetni. Az eladónak joga, hogy a vételárat követelje, ugyanakkor felelősséggel tar­tozik a termék megfelelő mi­nőségéért. A termékek cseréjével kap­csolatban alapvetően két ese­tet különíthetünk el: amikor nincs vele különösebb gond. mégis szeretnénk kicserélni, a másik pedig, amikor valami­lyen probléma miatt szeret­nénk újat kapni. Ilyen helyzetekben a vásár­lástól számított nyolc napon belül a vásárló kívánságára a kereskedő, az üzletben vásá­rolt árut minőségi kifogás nélkül is köteles kicserélni, amennyiben az áru hibátlan és azt a vásárló még nem hasz­nálta. Vannak kivételek, ilye­nek a kozmetikai, egészség- ügyi termékek és gyermekjá­tékok ts^és természetesen az élelmiszert sem lenét víssza- cserélni. Lényegesen különbözik et­től az, amikor a vásárolt áru nem felel meg a szerződéses feltételeknek. Két kifejezés fordul elő e témakörrel kap­csolatban: a jótállás és a sza­vatosság. A különbség nagy. Jótállás esetén az eladó fe­lelőssége a törvényes szava­tosságnál szigorúbb. Például egy hűtőgép vásárlása esetén, ha az a jótállási határidőn be­lül meghibásodik, akkor az el­adó a jótállás felelőssége alól csak akkor mentesül, ha bizo­nyítja, hogy a vásárló a hűtő­géppel nem hűtött, hanem például virágot locsolt... Szavatosság esetén viszont, a jogosulton van a bizonyítási teher, neki kell bizonyítania, hogy a termék már akkor hi­bás volt, amikor vásárolta. A forgalomba hozott áru minőségéért végső fokon az árut előállító vállalat a felelős a vásárlóval szemben. A kifo­gás intézéséért azonban a hi­bás árut forgalomba hozó üz­let vezetője a felelős. Talán sokan nem tudják, hogy a ki­fogás elbírálása során a hibás áru kijavítását a bejelentéstől számított nyolc napon belül el kell végezni. Ha nem, akkor a termék árát kell megfelelően leszállítani, vagy vissza kell cserélni, vagy vissza kell adni a vételárat. Úgy tűnik, olvasónknak egyetlen lehetősége, ha eláll a szerződéstől. Ez azt jelenti, hogy az eredeti állapotot kell helyreállítani, mindenki vissszakapja azt, amit adott. A vásárló a pénzét, a keres­kedő a hibás áruját. Ameny- nyiben ezt a csatát egyedül nem tudja sikerre vinni, azt tanácsoljuk, forduljon a ke­reskedő felettes kereskedelmi szervéhez - nevéről, címéről minden boltban kifüggesztett táblán tájékoztatják a vásár­lókat -, vagy pedig kérje a fo*- gyasztóvédclem megyei fel­ügyelőségének segítségét. Homoki olvasónk lapzárta­kor értesített bennünket, hogy postán átutalták részére a te­levíziókészülék árát. A megoldásnak mi is na­gyon örülünk. - csa ­Szeretnék, ha az FKGP megújulna Az FKGP szolnoki, szajoli, be- senyszögi, tiszasülyi, nagykö­rűi, tiszajenői, vezsenyi, rákó- cziújfalui vezetősége és tagsága az alábbi nyilatkozatot juttatta el szerkesztőségünkhöz: Mi, akik kitartottunk az FKGP-tagságunk mellett akkor is, amikor állandó támadások­nak voltunk kitéve, nem fogad­hatjuk el saját pártunk megyei vezetésének megosztó, kire­kesztő, egyéni indulatoktól fű­tött tevékenységét. Továbbra is az FKGP aktív tagjainak tekint­jük magunkat, és azt szeret­nénk, ha az FKGP megújulna. Új stílusú, kiszámítható poli­tizálás megvalósításáért küz­dünk, s azért, hogy megszűnjön az a szakadék, amely a szép el­vek és a gyakorlat között van. Hiteles politizálást, hiteles vezetést akarunk. Szánkótúra a Mátrában A szolnoki Újvárosi Általános Iskola tanulói február 6-án két busszal Mátraházára, szánkótúrára indultak. A kirándulás során - mintegy két óra hossza gyaloglással, amit a déli lejtőn tettünk meg - a híres-nevezeteS tv-toronyba is ellátogat­tunk. Akadt közöttünk több vállalkozó is, aki a torony tetejébe vezető 160 lépcsőfokot is megmászta. Megérte, a látvány csodálatos volt! A lejtőn lefelé már gyorsabban haladtunk, aztán a buszhoz érve, min­denki előkapta az ebédjét... Kellemesen elfáradva végül hamar haza­értünk. Sok-sok felejthetetlen élménnyel lettünk gazdagabbak, és jö­vőre is szívesen megtennénk ezt az utat. Tamás Zsuzsanna 8. a Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents