Új Néplap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-13 / 61. szám

4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1995. március 13., hétfő Itt a kertvárosi iskoláért szólnak Ne szüntessék meg! Néhány napja a szolnoki pol­gármesteri hivatalból közölték, hogy más iskolák mellett (he­lyett) a Kertvárosi Általános Iskola megszüntetését is terve­zik. A hír nagy felzúdulást kel­tett az iskolás gyerekek szülei, de mások körében is. Ez a vá­rosrész évtizedek óta mostoha- gyerek volt, a mi adónkból mindig máshol építettek vala­mit. Utcáink állapota ma is két­ségbeejtő. Ami itt mégis léte­sült, azt saját erőből hoztuk létre: az iskolát is a lakosság építette. A leghatározottabban tiltakozunk, hogy most még azt is elvegyék. Az elmúlt néhány év alatt már kétszer átszervez­ték, ide-oda csatolgatták az is­kolát ( az Áchim útihoz, majd azt megszüntették, és ismét önálló lett). Az ezzel járó fe­szültség és bizonytalanság elle­nére igen eredményes munkát végeznek benne. Ezt a középis­kolai felvételi eredmények, tel­jesítmények is bizonyítják. Méltánytalannak tartjuk, ha is­mét a mi gyerekeink szenvedik meg az átszervezéseket, immár harmadszor. Az elmúlt években valóságos új városrész épült a Holt-Tisza partján, ahonnan egyre több gyereknek a kertvárosi a legkö­zelebbi iskola. Máris körülbelül harminc-harminckét első osztá­lyos gyerek várható az őszi is­kolakezdésre. Városrészünk a 4-es főút és a Holt-Tisza közé szorítva, Szol­nok eléggé elzárt területe; a legközelebbi iskolák is 3-4 ki­lométerre vannak innen, és csak buszozással, gyaloglással érhe­tők el. Ki vállalja a felelősséget azért, ha valamelyik buszozásra kényszerített gyerekünk isko­lába menet balesetet szenved, amikor legalább naponta két­szer átvág a forgalmas 4-es úton? Ha pedig iskolabusszal szállítják a gyerekeket a külön­böző iskolákba, ki fizeti a költ­ségeket? És marad-e még va­lami akkor a megtakarításból, amit az iskolánk megszünteté­sétől remélnek? De egyáltalán nem vagyunk biztosak benne, hogy a város talán legkisebb is­kolájának bezárása számottevő megtakarítást eredményezne a költségvetésnek. Az eljárásban van valami pótcselekvésszerű­ség, mintha nem is a megtakarí­tás volna fontos, hanem az, hogy elmondhassák: mi takaré­koskodunk, lám megszüntet­tünk egy iskolát! Kár, hogy ez a takarékosság más területeken nem mutatkozik meg. Jellemző az önkormányzat kapkodó, koncepciótlan maga­tartására, hogy amint látták a felzúdulást, amit a Mátyás is­kola megszüntetésének terve keltett, gyorsan visszaléptek, és helyette a mi iskolánkat sze­melték ki. Ha azt hiszik a vá­rosházán, hogy egy kis perem­kerületi iskola (indokolatlan és káros) bezárása nem kelt olyan hangos ellenérzést, nagyon té­vednek. Elszántuk magunkat arra, hogy minden tövényes eszközzel megakadályozzuk az átgondolatlan, elfogadhatatlan ötlet megvalósítását - beleértve a tiltakozás minden formáját, és felhasználva a közéleti, a hiva­tali és a sajtónyilvánosságot is. (Aláírások nevek a szer­kesztőségben.) Legalább határainkon belül fogjunk egymással kezet Szabadságharcos elődeinkre, hőseinkre emlékezve A napokban ünnepeljük az 1848-ban kitört forradalom és szabadságharc 147. évforduló­ját, március 15-ét. Úgy gondo­lom, hogy ha ezt a napot a leg­nagyobb nemzeti ünnepként tartjuk számon és ünnepeljük meg, akkor méltó módon tisz­telgünk hazánk nagy fiai előtt, akik a rövid ideig tartó szabad­ságharc alatt is olyan törvénye­ket harcoltak ki, amelyek még napjainkban is érvényesek. Ázt hiszem, soha nem volt aktuálisabb, mint most az a kí­vánság, hogy „legyen béke, szabadság és egyetértés”. Va­jon mondhatjuk, hogy napja­inkban e három kívánság érvé­nyesül? Úgy gondolom, nem, s azért vannak ilyen fenntartá­saim, mert ha békét akarunk, akkor a felelős vezetők, képvi­selők és miniszterek egysége­sen arra törekednének, hogy le­galább a határainkon belül ke­ressük a közös nevezőre jutás lehetőségét. Ehhez szükségte­len egy „kiáltás” elnevezésű rendezvény, ahol útszéli hangot használó szónokok sértegetik a választópolgárok által szaba­don választott kormányt. Hogy szabadság van? Lehet. De hosszú éveken keresztül egyre nagyobb nélkülözés mel­lett, kilátástalanul milyen ez a szabadság és egyetértés? Ugyan, kérem. Kinek, kivel? Hiszen határainkon belül képte­lenek vagyunk kezet fogni egymással. Hát még a szom­szédainkkal? Az a javaslatom, ha már elfe­lejtettük volna a márciusi 12 pont azon követelését, hogy „Egyenlőség, szabadság, test­vériség!”, akkor próbáljuk ezt ismét fontolóra venni. Városunkban március 15-én helyezzünk el egy szál virágot szabadságharcos elődeink em­lékműve előtt, ezzel is kife­jezve az irántuk érzett hálánkat, tiszteletünket. Tolnai Antal-Szolnok Valamikor sok krumpli volt A bevételből számítógépet vásárolnak Gratulálunk Újszászon az általános iskola Vörösmarty Alapítványa és.isko- laszéke nagyszabású jótékony- sági bált rendezett március 4-én - azzal a céllal, hogy a bevételt számítógépek vásárlására fordít­ják. Örömmel mondhatjuk, hogy az eseményre szinte az egész falu rámozdult: ki pénzbefize­téssel, ki belépőjegye megvásár­lásával, ki tombolatárgyakkal támogatta az alapítványt. A helyi középiskola egy szá­mítógépet adományozott az is­kolának. az Újszász és Vidéke Körzeti Takarékszövetkezet 600 ezer forintot ajánlott fel, a bál bevétele pedig meghaladta a 300 ezer forintot. A művelődési ház nagyterme zsúfolásig megtelt szülőkkel, nagyszülőkkel, volt diákokkal és más támogatókkal. Az iskola ta­nulói adtak műsort, majd a nyitó­táncot követően az Integrál együttes szórakoztatta a vendé­geket hajnalig. Az éjféli tombolahúzás fődíja Turza Ferenc helyi festőművész alkotása volt, de sok más értékes ajándék is gazdára talált. Az emelkedett, jó hangulatot bizo­nyítja, hogy a közönség kíván­ságára, „nyomására”, a zenekar kénytelen volt egyre több rá­adást, talapalávalót játszani. Úgy éreztük, ez a rendezvény sokáig emlékezetes marad az újszásziak körében. Gratulálunk a főszervezőnek, Bogárné Simon Klárának, az alapítvány kuratóriumi elnöké­nek. Fehérné Szekeres Zsuzsa Új szász Nemrég olvastam az Új Nép­lapban a Krumpli című jegyze­tet. Szerzőjével teljes mérték­ben egyetértek, s az írás emlé­keimet - gyerekkoromig visz- szamenően - idézte, elevení­tette fel. Emlékszem, az akkori gazdasági válság idején Apám - az otthoni gazdálkodás mel­lett - pluszmunkát akart vál­lalni. Peste is elment, de sehol nem kapott munkát. Krumplink azonban mindig volt bőven, amit változatosan elkészítve fogyasztottunk: hol héjában főzve, hol tepsiben vagy ke­mencében sütve. így a nehéz időket szerencsésen túléltük. Olyan krumplitermesztésre alkalmas földünk volt. hogy - megfelelő vetésforgó alkalma­zásával - az Apám ugyanazon földön saját termésű vetőmag­ból 40 évig termesztette a krumplit. Az is bizonyos, hogy eredményesen, mert az 50 má­zsa búzáért bérelt földünkön akadt olyan év, amikor csak 20 mázsa búza termett. Ez saját szükségletre és vetőmagnak is kevés volt. így a haszonbért a saját földünkön termett jó krumpli árából fizettük ki. Soha nem volt gondunk a krumpli eladásával, mert a szolnokiak a város szélénél (Alcsinál) várták a nagykörűi lovas kocsikat, és az egész ra­kományt már útközben elad­tuk. Amikor a föld a termelő- szövetkezetbe került, egy pár évig még termesztettünk krumplit eladásra, de azután csak a háztájiba vetettünk, saját szükségletünkre. Lassan a szolnokiak is elfelejtették a fi­nom nagykörűi krumplit. He­lyette maradt nékik az „eszi, nem eszi, nem kap mást”. A mezőgazdaság, illetve a termelőszövetkezet szétverése nálunk úgy működött, hogy a föld kikérése lehetőségének utolsó napján egyik ismerősöm tájékoztatott, hogy olyan tsz-vezetők is igényeltek azon a területen földet, ahol a miénk is volt, akik nem is vittek a kö­zösbe. Gondoltam, bármilyen sok is az igénylő, az emberi tisztesség azt kívánja, hogy azok legyenek az elsők, akik­nek eredetileg is abban a táblá­ban volt a saját földjük. Annak ellenére, hogy nem értesítettek a földosztáskor, jelen voltam, de sajnos csak később és távo­labb kaptam földet. Rosszab­bat, mint amilyen a miénk volt. Ezek után az a véleményem, hogy az elhúzódó, a mi pél­dánkhoz hasonló, rosszul meg­oldott kérdések nehezítik iga­zán a mezőgazdasági termelést, aminek az ország látja ká­rát. Tóth András - Nagykörű Expressz - Ajánlva Mi okozta a gubancot? Czupp Pál kunhegyesi olvasónk abban a szerencsés helyzetben volt 1991 decemberében, hogy egy Lada Samara 1300-as gépkocsit vásárolhatott, melyre a helyszínen mindjárt meg is kötötte a havi 1230 forintról szóló casco biztosí­tást. Ezt az összeget rendszeresen fizette is minden hónap első napjaiban. Nem is volt semmi gond tavaly júliusig, amikor 1230 forint helyett 1229 forintról szóló postautalványt küldtek a címére - egy kísérőlevéllel. Ebben arról tájékozatták, hogy a Hungária Biztosító Részvénytársaság áttért a korszerű számító- gépes nyilvántartásra és kérték, ezentúl a levélhez mellékelt utalványokat használja. E kérésüknek eleget téve, augusztus 2-tól már az új utalványon fizette a díjat, de legnagyobb megle­petésére, szeptemberben és azt követően minden hónap végén 2457 forintra kiállított postautalványokat küldözgettek a cí­mére. Emiatt először az említett biztosító kunhegyesi képvise­lőjénél, később már a kisújszállási fióknál reklamált, illetve kérte a közreműködésüket: ugyan tisztázzák már, mire vezet­hető vissza ez a pontatlanság, hiszen nincs tartozása. De min­den maradt a régiben, senki nem tudta megállítani ezt a jól be­indult lavinát... Tavaly novemberben a Hungária Biztosító Rt. budapesti központjához fordult az ügy rendezése végett, ahonnan illeté­kességből a kisújszállási fiókhoz juttatták vissza, s minden ugyanúgy folytatódott, mint előtte. Megjegyzi, a kisújszállási fióknál változatlanul készséggel álltak a rendelkezésére, de a tisztázás érdekében csupán annyit tehettek, hogy tavaly decem­berben az egész évi, azaz a 12 havi befizetést igazoló csekkeket fénymásolatban eljuttatták a szolnoki igazgatósághoz - bizo­nyításképp, hogy egy forint hátraléka sincs. Minden hiába volt, mert március 2-án is a 2457 forintról, azaz plusz egy havi díj­hátralékról szóló utalványt kapott kézhez. Olvasónk ezt köve­tően kereste meg soraival szerkesztőségünket - segítségünket, közbenjárásunkat kérve: hátha nekünk sikerül végre kideríteni, esetében mi okozhatja a gubancot, mi több, egyszersmind véget vetni a jogtalan és hónapról hónapra nyugtalanító követelésnek. Olvasónk problémájával Török Zoltánt, a Hungária Biztosító Rt. Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Igazgatóság igazgatóját ke­restük meg, aki - miután kérésünkre kivizsgáltatta a panaszt - a következőkről tájékoztat. Kedves ügyfelük panasza jogos, hi­szen máris leszögezhetjük, nincs tartozása. Minden hónapban becsületesen fizette és fizeti azóta is a cascót. A nem kívánatos lavina akkor indult el, amikor - a számítógépes rendszerre átté­rés után - Czupp Pál nem a biztosítótól kapott OCR-csekken fi­zette be a kért (egyben lekerekített) összeget, mely zöld úton, soron kívül érkezett volna hozzájuk, hanem a helyi fióknál kap­ható, úgynevezett sárga csekken. Ez viszont a postán keresztül és hosszú átfutási idővel - a szigorú zárási határidő után, mely minden hó 20-a - jut el a pénzügyi osztályukra. Sajnos az lett a következménye, hogy a számítógépes rendszerben máris az adósok között tartották nyilván. Ugyanis ha az említett kocká­zatviselési időből bárki kicsúszik, a pénz nem érkezik be, au­tomatikusan nyomják a „felszólítást” (inkább csak emlékezte­tőnek nevezne), amit ilyenkor az ügyfeleknek küldenek. A megyei igazgató ígérte, hogy a március havi nyilvántartás­nál az olvasónkat hónapról hónapra terhelő tételt - most már a csekk színére, beérkezési határidőre tekintet nélkül! - minden­képp korrigálják. Kedves Olvasónk! Bizalmát köszönjük, és reméljük, sikerült megállítanunk az Önt érthetően nyugtalanító lavinát, s ezután - ha ugyanúgy maradéktalanul fizeti a cascót - senki nem zak­latja a tartozást mutató „felszólítással”. Üdvözlettel: r f Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné Küldjön egy képet! Az évforduló alkalmából - 1962-ben végeztek Már az elmúlt hetekben többször is olvashattuk az újságban, hogy a szolnoki Újvárosi Általános Iskola ebben az évben ünnepli fennállásának 165 éves évfordulóját. Ebből az alkalomból, március 17-től 25-ig különböző rendezvényeket, kiállításokat szerveznek. Szeretném megragadni az alkalmat, hogy az 1962-ben végzett osztálytársaim figyelmét ezúton is felhívjam: március 25-én az iskolában találkozunk. Ezzel kapcsolatban - az alábbi címen vagy az újvárosi iskolában - szeretettel várom a jelentkezéseteket. Egyben szeretettel kutatom, keresem és hívom azokat a tanárokat, akik akkor tanítottak bennünket. Köztük: Török Antalné (Ibolya néni, aki osztályfőnökünk volt), Paraj Istvánná, Madarász Tiborné, Zádori László, Hoiváth Gyula, Hi­deg Mária, Gyaraki Ida, Hargitai Tibor. Kurdics Ilona, Török Rózsa, s azokat a tanárokat is, akik­nek a nevét elfelejtettem, s e helyen nem tudtam megemlíteni. Az osztálytalálkozó időpontja: már­cius 25.. 10 óra, az iskolában. Kapás Gvörgyné (György Mária, Cili) Szolnok, Körösi út 25. Az asztmanap sikeres megrendezése igazi csapatmunka volt Köszönet a közreműködőknek és támogatóknak Arról számolhatok be, hogy a március 4-én tar­tott asztmanapunk, melyet a Szolnoki Kereske­delmi és Gazdasági Főiskola tiszaligeti ebédlőjé­ben és kertjében tartottunk, az időjárás bizonyta­lansága ellenére is jól sikerült. A zökkenőmentes rendezvény lebonyolításá­ban nagyon sokan közreműködtek, amit a moz­galmas napon - a sok hozzászólás miatt és a kissé zsúfoltra sikerült program mellett - nem tudtam kellőképpen érzékeltetni. A bevásárlásban, majd a rengeteg szendvics ízléses, változatos elkészí­tésében sokat segítettek klubtagjaink és munka­társaim: Szabó Nándorné, Rédei József né, Hol- lóczki Istvánná, Suszterics Gyuláné, Graholy Jó­zsef né, Győri Sándorné, Dánfi Istvánná, Tompa Sándorné és Gusztafik János. A kis csapat Szent­irmai Gáborné irányításával működött közre, aki ragyogó előadásával is emelte a rendezvény színvonalát. Köszönjük. A terem elrendezésében eredményes munkát végzett Balogh Lajos, a technika biztosításában Szabó Ferenc, és végig önzetlenül segítésre ké­szen kitartott Kocsis Lajos, a főiskola tiszaligeti gondnoka. A klubtagok és családtagok megven- dégelését az Astra Gyógyszergyár nagyvonalú támogatása tette lehetővé, s dr. Kovács Éva bő­ven dokumentált, szemléltetett, ragyogóan össze­szedett, átfogó elődást tartott az asztmáról, a kor­szerű, az utóbbi 10 évben sokat változott, ma már világszerte elfogadott kezeléséről. A kapott 20 ezer forint beosztását nagyban se­gítette a Solami Húsipari Rt. Lehetővé tette, hogy termelői áron vásárolhassuk mee a szendvicsek­hez szükséges felvágottakat, például a nagy si­kert aratott marhasonkát, a csülök- és aszpikos sonkát. A Flamand pékség ingyen szállította az omlós, ízletes kenyeret. Különösen a barna és rozskenyér volt meglepetés; egyben segítséget nyújtottak törekvésünkhöz, a korszerű, egészsé­ges táplálkozás bemutatásához, e termékek meg- kedveltetéséhez. Köszönet érte. Délután előadó­ink: dr. Müller Mária főovosnő, aki - a külföldi vendégei miatt távol maradó Somogyi István fel­találó helyett - a Samodrin oldat ismertetésével, természetgyógyász szemléletű előadásával vala­mennyiünknek sok újat adott; dr. Valerij Csegla- kov Szolnokon dolgozó természetgyógyász - Kállai Mária hiteles és élvezetes tomácsolásával - szintén nagy érdeklődést váltott ki. Közben délelőtt és délután fél-fél órás torna frissítette fel a résztvevőket. így nem csoda, hogy mindenki végig tudta hallgatni a hosszúra nyúlt programot, és a klubtagok által hozott sok finom aprósüte­mény, valamint a gesztenyepüré elfogyasztására már alig maradt idő. A főiskola vezetőségének ezúton is köszönetét mondunk a támogatásért (céljaink elismeréseként ismét ingyen kaptunk helyet), a Volán Rt. segítő­kész hozzáállásáért, hiszen a kezdő és befejező időpontunkhoz igazítva, csuklós buszt küldtek a 15-ös vonalán. Az esemény lebonyolyítása igazi csapatmunka volt, s a hatvan-hetven résztvevő érdeklődését, elégedettségét, jó hangulatát látva, máskor is igyekszünk hasonló klubnapot szervezni. Dr. Csánvi Zsuzsa - szakmai társelnök

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents