Új Néplap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-11 / 60. szám

Mószer A mószer egy módszer emberek lejáratá­sára. Leginkább munkatársak között dí­vik. Egymást mószerolják a főnök előtt. Igen sok kifinomult változata van eme verbális úton elkövetett bűntettnek. Elég humoros megjegyzésként elejteni a meg­felelő fülek hallatára: „X.!? O aztán tudja, hogyan kell nagy semmittevés mellett munka látszatát kelteni!” Vagy „érted ha­ragszom, nem ellened” stílusban felhábo­rodással fordulni a főnökhöz: „Mit meg nem enged magának Y.!? Tudom, hogy szociálisan érzékeny vezető vagy. Mégis, hogy tűrheted ezt?!” Lényege, hogy aki ellen irányul, lassan, de biztosan múlik ki - ha nem is az élők sorából, de a munkahelyről igen. Ha figye­lembe vesszük napjaink inflációtól szorongatott, munkanélküli­séggel sújtott világát, biz’ ez felér egy gyilkossággal. Vajon azoknak, akik kétes suttogásokkal megkömyékezik a munkahelyi vezetőket, eszükbe sem jut, milyen egyéni és csa­ládi tragédiákat indíthatnak el? Vagy nem más ez, mint életre-halálra vívott elszánt csata a fennmaradásért? Tusa, amelyben nincsenek szabályok, minden megengedhető? Szinte naponta hallani újabb és újabb elbocsátásokról. Mi a mérce? Milyen szempontok alapján döntenek az illetékesek, ki marad, és ki megy? Fontos, hogy ki milyen tudással rendelke­zik? Mennyire széles körű és mély szakmai ismeretekkel bír? Mióta koptatja a cég, az intézmény küszöbét? Vagy inkább az számít, ki kinek a valakije? Ki sürgölődik többet „hasznos” in­formációival a tűz körül? Ki hajbókol, ki talpsimogató? Nem tudom. Csak láttam egy embert sírni. Egy ötvenéves férfit, aki harminc éve járt ugyanabba az üzembe, dolgozott ugyanazon a gépen, és most megkapta „elbocsátó szép üzene­tét”. Neki felmondtak, de fiatal kollégája maradhatott. Azt mondja, azért, mert a fiú „benyalta” magát a főnökségen, ő pe­dig amolyan „ami a szívén, az a száján típus”, könnyű ellene szólni. Ezért vagy másért lett munkanélküli az idős szaki, nem tudom. Csak láttam az arcán lefolyó könnyeket, és az jutott eszembe: a mószer roppant jó gyógyszer mindazoknak, akik bármi áron, tűzön-vízen át, sőt átgázolva embertársaikon bent akarnak maradni. Bent, falakon belül, egy munkahely biztonsá­gos tetőzete alatt. A mószer kigyógyít a lelkiismeret, az együttérzés, az önzet­lenség „betegségeiből”, és jó szer a viadalban. Kíméletlen, alat­tomos és végzetes. És mennyire végzetes, ha egy egész országot a mószer-szósz ragacsos árja önt el? ... /­A statisztikák szerint a magyarok korán halnak . . . „Szép az élet!"... . mondja Xuxa. A kisasszony joggal örülhet! Egy népszerű tv-műsor révén nagyon kedveltté vált. Sok rajongót szerzett magának az USA-ban, Spanyolországban és Olaszországban. Most a színpad felé kacsingat, és szeretne bekerülni a világ 500 leggazdagabb embere közé. FOTÓ: FEB Szabálytalan portré Philippe, a francia lektor Philippe Breuil 1993 augusztusában jött Magyarországra, pon­tosabban a szép Ti- sza-parti városba, Szolnokra. Próbálok lassan, tagoltan be­szélni, hogy megértse kérdéseimet, de nincs különö­sebb fennakadás, csak olykor veti közbe: - Mit jelent az . ..? - A szó körülírása után tovább folyik a beszélgetés.- Egészen jól megtanult magyarul. Nehezen ment?- A magyar nehéz nyelv, de mielőtt idejöttem, már tanul­tam, és azóta is sokat gyakoro­lok.- Melyik francia városból érkezett?- Egy Reims melletti, száz lakosú faluból jöttem. Főisko­lai szintű tanulmányaimat Reimsben folytattam. Már fő­iskola alatt azt terveztem, hogy ha végzek, külföldön keresek munkalehetőséget. Angliára vagy Németor­szágra gondoltam, de a sors közbeszólt. >- Ki személyesítette meg a sorsot? Talán egy kislány?- Nem, nem. Egyáltalán nem. A nemzeti szolgálatnál ismerkedtem meg egy kedves magyar házaspárral, ők segítet­tek.- Mit jelent a nemzeti szol­gálat?- Nem akartam fegyveres testülethez kerülni. Nem val­lási alapon, de mindenféle harci szerszámnak ellene va­gyok. Franciaországban annak, aki ilyen elveket vall, 20 hóna­pos, úgynevezett nemzeti szol­gálatot kell adnia. Én egy kör­nyezetvédelmi célokat szol­gáló létesítménybe kerültem. Ide kisiskolás csoportok ér­keznek heti váltásban, hogy a természet csodáival és a ter­mészetvédelem programjával ismerkedjenek. A gyerekeken kívül felnőttek és külföldi szervezetek képviselői is jön­nek. így találkoztam a szolnoki pedagógus házaspárral, ők hív­tak, jöjjek ide tanítani.- Melyik iskolában oktat?- A közgazdasági szakkö­zépiskolában vagyok francia anyanyelvi lektor. Ez annyit je­lent, hogy francia nyelvórákat tartok.-Nehéz a tanári munka?- Ha a magyar nyelv ismere­tében mutatkozó ‘hiányossága­imra gondol, ez nem jelent problémát. Az órán minél töb­bet használjuk a diákok számára idegen nyelvet, annál jobb. De a korosztállyal olykor nehéz. Ta­lán azért is, mert magam sem vagyok 25 évesnél több.- Meddig marad?- Még jó néhány évig sze­retnék itt lenni, de tervezem, hogy inkább a termelésben te­vékenykedem. Van már né­hány állásra ajánlatom, majd nyáron döntök, melyiket vá­lasztom.- Lát-e különbséget a fran­cia és az itteni emberek között?- Inkább a fiatalok korosztá­lyáról tudok véleményt mon­dani. Franciaországban folya­matosan nőtt az életszínvonal az elmúlt negyven évben, most viszont csökken. A fiatalság at­tól tart, rosszabb helyzetbe ke­rül, mint a szülei. Magyaror­szágon ez pont fordítva van. A mostani generáció abban re­ménykedik, jobban fog élni, mint az előző.- Hogy látja, mennyi a reali­tása ennek?- Úgy gondolom, van rá esély. Magyar- ország ugyan most válságban van, de ál­lást keresve, cégveze­tőkkel beszélve azt tapasztaltam, hogy sok vállalat termel exportra, és sikerrel. Ez azt je­lenti, nő a termelés, lesz mun­kalehetőség, fejlődés.- Vannak-e magyar bará­tai?- Sokan. Sőt még egy rock­zenekar alakítását is tervezzük, de nehezen jön össze. Nincs’ próbahelyiség.- Milyen hangszeren ját­szik?- Gitáron. Mellette éneke­lek.- Milyennek találja Szolno­kot?- Különösen a Zagyva-parti részét kedvelem.- Hogy tetszenek a lányok?- A magyar lányok kicsit szebbek, mint a franciák. A városban kevés á szép épület. Szívesebben nézem a lányo­kat. JogiJoj0 / Ervényes-e a szerződés? Feri bácsi már sok-sok évvel ezelőtt elveszítette feleségét, Terikét. Majd harminc évet éltek együtt megértésben, szeretetben. Felnevelték egyetlen lányukat, de a há­látlan gyermek a hetvenes években elhagyta az orszá­got, és többet nem hallottak felőle. Él-e, hal-e, nem tudni. így aztán, amikor Té­riké átköltözött a másvi­lágra, Feri bácsi ej>y szál egyedül maradt. Nem gon­dolt rá, hogy új asszony után nézzen, nem tudta volna el­viselni, hogy idegen nő mo­tozzon körülötte. Teltek-múltak az évek, felverte a dudva a lakáshoz tartozó kis kertet, nem volt, aki gondját viselje. Nem volt erő hozzá. Feri bácsi örült, hogy fájó ízületei ellenére még magát el tudta látni. Ki­takarította az apró helyisé­geket, a kisebb ruhadarabo­kat kimosta, az ágyneműt a patyolatba vitte. Másért nem is igen járt az utcán, csak ha a tisztítóba kellett menni vagy a sarki étterembe, ahonnan az ebédet hordta. Hétvégekre bevásárolt, ezt-azt főzőcskézett magá­nak, de egyre kevésbé jutott eszébe, melyik ételhez mire van szükség, sőt volt, hogy a szomszéd ház kapujától for­dult vissza, mert elfelejtette, miért indult el. De okozott ő más, sokkal kellemetlenebb galibákat is, amit elsősorban a környe­zete vett észre, és jobbnak látták, ha gondnokság alá helyeztetik. Feri bácsi, mi­kor megtudta ezt, úgy dön­tött, gondnok helyett inkább eltartót választ, és egy ked­ves régi ismerősével, Endré­vel eltartási szerződést kö­tött tanácsi bérlakása bérleti jogviszonyának folytatására. A szerződés megkötésekor elhallgatta, hogy vele szem­ben gondnokság alá helye­zési eljárás van. A szerző­dést a két fél augusztus 4-én aláírta, a bíróság pedig szep­tember 14-én jogerősen gondnokság alá helyezte Éeri bácsit. Endre, aki semmiről nem tudott, egy éve gondozta már az öreget, amikor a pol­gármesteri hivatal által kije­lölt gondnok levélben ke­reste meg. Közölte vele Feri bácsi gondnokság alá helye­zésének tényét, és felhívta figyelmét arra, hogy a tartási szerződés semmis. A gond­nokság alá helyezett sze­mély által kötött bárminemű szerződés csak akkor érvé­nyes, ha azt a gondnok is aláírta. Endre válaszában kijelen­tette, szerinte érvényes a tar­tási szerződés, egyébként is több mint egy éve tartja el Feri bácsit, ragaszkodik az okiratban foglaltakhoz. Mi a véleménye, kedves olvasó? Valóban érvényes a Feri bácsi és Endre között létrejött szerződés? „Poloska” az alsóban Hetvenöt vizsgázó diákot vett őri­zetbe a thaiföldi rendőrség, mivel ki­derült: a katonai főiskolára felvételiző fiúk alsónadrágjukba adóvevőt rejtet­tek. A thai rendőrség valóságos „vet- kőztetős razziát” hajtott végre a Bangkok közelében lévő katonai főis­kola vizsgatermeiben. A főiskola 400 helyére mintegy 10 ezren felvételiz­tek. Az eset érdekessége, hogy egy rendőr közvetítette rádión a vizsgá­zóknak a tesztkérdésekre a helyes vá­laszokat. A vizsgázók fejenként két­ezer dollárnak megfelelő bahtot fizet­tek a „vállalkozó” rendőrnek. Az üzlet nem sikerült: az őrizetbe vett „polos- kás” alsónadrágú vizsgázókra akár kétévi szabadságvesztés is kiszab­ható. Emberek és elefántok védelme Indiában évről évre nő az elefántok száma, s növekszik India lakosainak száma is. Az országban jelenleg olyan rendelkezés van érvényben, amely szerint tilos foglyul ejteni elefántokat. A természetvédelmi hatóságok azon­ban azt követelik a kormánytól, hogy függessze fel ezt a tilalmat, mert attól félnek, hogy a falusi lakosság irtani kezdi az elefántokat. Indiában 20 ezerre becsülik az elefántok számát, ebből 5 ezer Asszamban található. Az állatok évente átlagosan 50 embert ölnek meg, és nagy területeken el­pusztítják a vetést. Indiai lapjelentések szerint 1993-ban Asszamban elefántcsordák több falut valósággal a földdel tettek egyenlővé. A múlt évben egy negyvenfőnyi csapat négy embert megölt, és hatal­mas területen elpusztította a vetést, mielőtt visszatért az erdőbe. A lakos­ság puskákkal, fáklyákkal és jelzőra­kétákkal próbálta az állatokat vissza­fordítani - sikertelenül. Hasonló inci­denseket gyakran jelentenek az indiai lapok. Hipnózis és nevetögáz a fogorvosnál Évente mintegy 10 ezer holland kezel­teti magát, hogy a fogorvostól való félelméből kigyógyuljon. Több mint ötezren 14 év alatti gyermekek. - So­kakban olyan fóbia alakul ki a fogor­voshoz menéstől, hogy kiugranak a kezelőszékből. Kiszolgáltatottnak ér­zik magukat, s ez az érzés odáig fajul­hat, hogy több évtizeden át nem is mernek fogorvoshoz menni - állítja Jaap Veerkamp, a „fogorvosi fóbiára” szakosodott egyik kezelőközpont ve­zetője. A gyermekeknél még köny- nyebben kezelhető a félelem: a leg­fontosabb, hogy lépésről lépésre kö­vethessék, mi történik velük. A felnőt­teknél - akiknél évtizedek alatt rög­zült már a fóbia - nehezebb a kezelés: náluk például a nevetőgáz belélegzése vagy a hipnózis segíthet. Sokszor vi­szont ez sem segít, s a fogászati keze­lést csak teljes narkózisban végezhe­tik el. Drága a szexuális forradalom Dixon doktor valószínűleg könnyeb­ben boldogult volna, ha a kör négy­szögesítésével próbálkozik, a britek kissé öntörvényű házi szexológusa azonban még ennél is kétségesebb kimenetelű feladatba fogott: azt igye­kezett egy könyvelő pontosságával kimutatni, hogy a nemzetnek meny­nyibe kerül a szabad szerelem. Drá­guló szerelmeink címmel kedden ke­rült a szigetország könyvesboltjaiba Patrick Dixon műve, amely nem ke­vesebbet állít, mint azt, hogy a „bűnös szabadosság eddigi négy évtizedére” a brit társadalom pontosan 124 milli­árd font sterlinget fizetett rá. A precíz doktor által összeállított számla tételei között szerepel a házas­ság előtti szex, nemkülönben a házas­társak „külső” kapcsolatai, az ebből eredő válások költségei, a szexuális forradalom hordalékaként tömegessé vált testi-lelki nyavalyák gyógyításá­nak ára. Dixon a növekvő társadalmi költségek között említi az elvált há­zasfelek új otthonának megteremtésé­vel járó kiadásokat - évi 3,4 milliárd font -, az évente AIDS-ben elpusztuló másfél ezer áldozat hiábavaló tanítta­tásának számláját, de a korai haláluk­kal kieső társadalmi jövedelmet is, amelyet életük aktív évei során meg­termeltek volna. Végtisztesség a majomnak Rendkívül szép temetést kapott egy majom a minap Indiában: embernek kijáró pompával és külsőségek között hamvasztották el. A majom a kivéte­les végtisztességet azzal érdemelte ki, hogy a Tádzs Mahal környékén élde­gélt, és rendkívüli népszerűséget ví­vott ki magának a turisták és a helybé­liek körében egyaránt. Halálát áram­ütés okozta. A majmot hindu szokás szerint frissen borotvált fejű gyászo­lók helyezték a hamvasztómáglyára, és a végső búcsún jóval többen vettek részt, mint egy átlagos - emberi - te­metési szertartáson. \

Next

/
Thumbnails
Contents