Új Néplap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-09 / 58. szám

4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1995. március 9., csütörtök A házak lakói jó „tündérre” várnak Három évvel ezelőtt, 1992 júli­usában adták át a szolnoki volt szovjet laktanyához tartozó négyemeletes épületeket. A Bimbó út 58-60-62. számú la­kásokba boldogan költöztek az új tulajdonosok, noha azt is tud­tuk, lelakott, s egy-egy lakás felújítása sokba kerül majd. A családi fészkét mindenki a saját pénztárcájához mérten igyeke­zett lakhatóvá tenni. A területet úgy kaptuk meg, amilyen állapotban az éppen volt: koszosán, sárosán, közvi­lágítás nélkül, rozsdás drótkerí­téssel tarkítva. A helyzet azóta sem sokat változott. Közvilágí­tást kaptunk ugyan - ha ezt an­nak lehet nevezni -, de az öt villanyoszlopon elhelyezett égőből kettő sosem világít. To­vábbra is gondunk, hogy a Li­liom útról leágazva, a lakásokat alig lehet megközelíteni. Arról nem is szólva, hogy amin a gya­logosok, babakocsit toló szülők közlekednek, jóindulattal sem nevezhető járdának. Az autótu­lajdonosok a „jó” útviszo­nyoknak köszönhetően - oly­kor tengelytöréssel és lengés­csillapító-cserével dicseked­hetnek. A parkolás is megoldatlan, de nem megoldhatatlan. A la­kók ezzel kapcsolatban már több javaslatot is tettek, például a házak előtt lévő garázssor „tűzfala” mögötti részt említve, de a Titász ezt elutasította. A beköltözések óta sok kis­gyermek született, de az innen óvodába, iskolába járó gyere­kek száma is jelentős, ugyan­akkor nincs egy biztonságos játszóterük. Hegyes vasdara­bok, leszakadt hinták jelzik a valamikori játszótér helyét. A szülők próbálták rendbe tenni a területet, de új hintát, libikókát támogatás nélkül már sajnos nem tudnak vásárolni. Nagyon örülnénk, ha egy jó „tündér” meghallgatná a lakó­kat. Kívánságaink között szere­pelne az is, hogy nyissák ki a volt laktanya területét, és azon át - legalább gyalogosan - le­hessen közlekedni. Ezzel nagymértékben megkönnyíte- nék, meggyorsítanák a reggeli forgalmat, és a munkába, isko­lába járók számára a Zagyva-hídig jócskán lerövidí­tenék az utat. Szeretnénk, ha az önkormányzattól egy ilyen jó „tündér” ellátogatna a Bimbó útra, és az említett gondok megoldásában segítene nekünk. Szíves fáradozásukat, intéz­kedésüket előre is köszönjük. A már említett épületek lakói ne­vében: B. J. Hogy mik vannak... ? Aznap este a Híradó kockáit le- segettem a televízióban, amikor riasztottak egy közúti baleset­hez. Fél kilenc tájban értem ki a helyszínre. Az ott lévő szemé­lyek épp azon tüsténkedtek, hogyan szabadítsák ki a sérült autó beszorult vezetőjét. A helyszínen tartózkodó polgár­őrök, rendőrök várták a min­denható tűzoltókat. Miközben a sérült véres fejjel lomhán vo- naglott a roncsok között, egy másik autó állt meg a helyszí­nen. A vezetőjéről látszott, hogy nem doktora a tudomá­nyoknak. Miután felfogta a sé­rült autó ottlétét, felcsillantak szemei, és reményekkel tele tette fel a kérdést az ott tény­kedő rendőröknek: eladó-e az autó, mivel ő így, taccskárosan is megvenné. A yardba belefa­gyott az ütő. Nem vette komo­lyan a kérdést, és foghegyről odavetette: - Kérdezze meg a tulajt! - Az elszánt vevő nem volt rest kiszállni autójából, lemászni az árokparton, és a beszorult tulajdonosnak sze­gezni a kérdést: - Öreg, ne csi­náltasd meg, így, ahogy van, megveszem! Fagyott, rémült tekintetek villannak össze. A sérült halkan nyöszörög. A második kérdésre már nem kerülhet sor, de nem a szándék hiányában, hanem egy testes tűzoltó, aki közben meg­érkezett, grabancánál fogva tes­sékeli odébb a „vevőt”, aki közben valószínű észreveszi, hogy ebből nem lesz üzlet... Barna Sándor Küldjön egy képet! Hajdúszoboszlón dolgoztunk Három évvel ezelőtt, 1992 augusztusában kis csapatommal Hajdúszoboszlón elvállaltuk a fürdőt fürdővízzel ellátó két te­lep egy-egy gázvízleválasztó berendezésének kiviteli munkáit. Esőben, hóban, magunkat nem kímélve, a feladatot a legjobb tudásunk szerint teljesítettük. A berendezés a Prímagáznak kö­rülbelül 2 millió köbméter földgázt takarít meg. Büszkék va­gyunk rá, hogy ezt a felelősségteljes munkát sikerült jól elvé­geznünk. A számla kiegyenlítése, a dolgozók ellenállása - hi­szen a berendezések munkahelyeket szüntettek meg - igen nagy volt. A felvételen balról Fehér József társam és én, amikor a 100 köbméteres vegyszertartályt tisztítjuk. Kívülről Nagy István és az öcsém, Székely Sándor munkatársaink őriztek, vigyáztak ránk.) Székely József - Szolnok Nyilatkozat A Nemzetőrök Országos Szö­vetsége elhatárolja magát a Zi- mányi-Stelcz-TIB-Szabó el­nevezéssel engedély nélkül színre lépő, tőlünk idegen ideo­lógiát valló szerveződéstől. Szövetségünk stabil, 1990 óta törvényesen bejegyezve működő társadalmi szervezet, mely a haza érdekében mun­kálkodik, és kegyelettel emlé­kezik az elhunyt hősökre. Szer­vezetünk soraiba kizárólag tisz­tességes, becsületes embereket várunk. Kajtár Imre országos elnök Nyilatkozat a Mól Rt. március 15-i ünneplést érintő intézkedéséről Nemzeti ünnepünkről van szó A Magyar Demokrata Fórum Szolnoki Szervezete a napok­ban arról értesült, hogy a Mól Rt. humánpolitikai vezérigaz­gató-helyettese körlevélben kö­zölte a vállalat egységeivel, hogy hivatalosan nem lehet március 15-én ünnepséget tar­taniuk. Ezt Magyar Dániel, a Mól Rt. vezérigazgató-helyet­tese a nyilvánosság előtt azzal indokolta, hogy „a Mól privati­záció előtt áll, ilyen vállalatnál nem lenne helyes, ha politikai rendezvényekre kerülne sor. Ez ugyanis ronthatja a cég üzleti értékét. A Mól nem kíván a vál­lalaton belül teret adni a politi­zálásnak”. E kijelentésük után kénytele­nek vagyunk mély megdöbbe­nésünknek, leghatározottabb tiltakozásunknak ily módon is hangot adni. Március 15-e a legszentebb ünnepeink közé tartozik. Olyan nap ez, amely a magyar nép számára a sötét, kilátástalan helyzetekben is fényt és re­ményt volt képes sugározni. Ezt fejezi ki a Magyar Köztársaság állami ünnepéről szóló 1991. évi VIII. tv. első paragrafusá­nak a) pontja, mely szerint már­cius 15-e az 1848—1849-es for­radalom és szabadságharc kez­detének, a modem parlamentá- lis Magyarország megszületé­sének napja, és ezért a Magyar Köztársaság nemzeti ünnepé­nek minősül. Azzal, hogy a Mól Rt. veze­tői politikai rendezvénnyé deg­radálják március 15-e megün­neplését, és nemzeti ünnepünk­től féltik cégük üzleti értékét, önmaguk hazafiatlanságát lep­lezik le, egyben megkérdőjele­zik vezetői alkalmasságukat. Le kell szögeznünk, hogy a Mól Rt. vezetésének eljárása törvénysértő, ugyanakkor nem­zetellenes megnyilvánulás, mellyel szemben minden hazá­ját szerető magyar állampol­gárnak fel kell emelnie a szavát. Követeljük, hogy a Mól Rt. vezetői tegyék lehetővé: dolgo­zóik március 15-ét vállalaton belül zavartalanul megünnepel­hessék. Követeljük, hogy a Mól Rt. felügyeleti szerveinek illetéke­sei vizsgálják felül' a vállalat vezetésének alkalmasságát, s állapítsák meg a felelősségüket. Az MDF Szolnoki Szerve­zete elnöksége nevében: Dr. Somodi László városi elnök * A cég körlevelével kapcsolat­ban Kolozár Andreával, a Mól Rt. ügyvezető igazgatónőjével sikerült szót váltanunk, aki kér­désünkre többek között a kö­vetkezőket mondta. Kívánatosnak tartják, hogy cégük munkatársai március 15-ét méltóképp megünnepel­jék, de ezt tegyék állampolgári jogon, szabadon - a munkahe­lyen kívül, hiszen ma adott a lehetőség arra, hogy állami és egyéb eseményeinket zavarta­lanul ünnepelhessük. A körlevélről annyit: sajnál­ják, hogy megszületett, hiba volt, de nem, tartják törvénysér­tőnek, nemzetellenes cseleke­detnek, és úgy gondolják, ez­után sem célszerű vállalalati ünnepségeket szervezni - ki­véve a bányásznapot. Hangsúlyozta, hogy március 15-ről a Mól Rt. is méltóképp megemlékezik, és a helyi újság­jukban kiemelt figyelmet szen­telnek e legszebb nemzeti ün­nepünknek. (A szerk.) Levél Hollóy Tamáshoz, a JNSZ Megyei Súlyemelő Szövetség elnökéhez Kijelentése sértett Hosszú évek óta sejtjük, de a szolnoki tévé február 13-i sportösszefoglalójának megte­kintése óta már tényként tud­juk, hogy Ön, aki 1959-ben a megyei súlyemelők életének alapítója volt, teljes érdektelen­séggel elhagyta sportágunkat. Ezen műsorban, amit sok em­ber kísér figyelemmel, Ön kije­lentette, hogy a megye súly­emelősportja - a kisújszállási súlyemelőknek köszönhetően! - hátrányosan visszaesett az 1993. évihez képest. E kijelentése súlyosan sérti vidéki szakosztályunk érdekeit, presztízsét. Feltételezzük, napi elfoglaltságai mellett, amit ügyvezető teendői rónak Önre, valószínűleg nem jutott ideje a Magyar Súlyemelő Szövetség Kiadványait átlapozni, amiből tényszerű képet kaphatna a me­gyében működő szakosztályok helyzetéről. Igaz, Kisújszállás­nak 1994-ben nem sikerült ma­gyar bajnoki címet szereznie, de a kilenc második helyünk, továbbá a csapatbajnoki és nemzetközi eseményeken sze­replő versenyzőink eredményei alapján, 1993-hoz képest, a he­tedik helyről a negyedikre lép­tünk előre - az országos ered­mények összesítésében. Után­pótlás-eredményeink összesíté­sében pedig a második helyre voltunk elegendők ’ 94-ben - Tatabánya mögött. Ide tartozik tényként, ami egyébként elhangzott az emlí­tett adásban, hogy a megye súlyemelő-eredményeinek ér­tékeléséhez a kisújszállási súlyemelők nyerték az elisme­rést szimbolizáló kupák több­ségét. (Kölyök korcsoportban Danyi Optika SE - Borzi Ist­ván.) E díjak odítélésekor Ön is jelen volt, s képet kaphatott a "94. év eredményeiről. Kérjük, hogy a jövőben tar­tózkodjon a szakosztályunk presztízsét sértő nyilatkozattól, s mint a JNSZ Megyei Súly­emelő Szövetség elnöke, tény­szerű adatokra hivatkozva szól­jon a nyilvánosság előtt. Szabolcsi Károly, a megyei súlyemelő-szövetség elnökhelyettese, a Kisújszállási Súlyemelő és Szabadidő SE elnöksége A közreadott emlékkép után Még egyszer a Bergendy zenekarról A Szolnokról elszármazott Bergendy testvérek által alapí­tott Verseghy zenekarról jelent meg február 27-én egy 1957-ben készült emlékkép. A hozzá tartozó szövegbe apró pontatlanság csúszott, így ah­hoz a következőket fűzöm. Az együttes dobosa, Kádár Gyuri nem ifjúsági világbaj­nokságot, hanem a torinói Uni- versiadén - 1959-ben, s 1500 méteres gyorsúszásban - főis­kolai világbajnokságot nyert. (Zárójelben jegyzem meg, hogy szüleié volt a megyeszékhely egyik legszebb szecessziós épü­letében méltatlanul bezárt, Pá­rizsból áttelepült patinás Kádár cukrászda.) Természetesen ez nem csökkenti a beküldött kép értékét, kuriozitását, amit ve­lem együtt bizonyára sokan örömmel fogadtak. Egyébként a Bergendy fivérek is verseny­szerűen úsztak Szolnokon. A zenekar minden tagja nemcsak kiváló zenész, hanem jó spor­toló, jó tanuló is volt. Az egye­tem elvégzése után az egykori verseghys diákok - a zenélés és sportolás mellett - szép szak­mai karriert futottak be. Dr. Nemes András Makó Jeruzsálembe megy? Néztem, mint a moziban... Még az állam is leesett, s talán a lé­legzetem is kihagyott, amikor a Szolnoki Városi Televízió feb­ruár 22-i esti műsorát nézve, városunk önkormányzatának képviselőjét megláttam és meghallgattam. A Tisztelt Önkormányzat ésszerűsítési, takarékossági programját hallva, kétségbe vontam saját tanulmányaimat, tapasztalataimat is, de még in­kább azokét, akik a kétséget felébresztették bennem. A hölgy szemrebbenés nél­kül azt állította, hogy az ön- kormányzat legújabb tervei alapján 20 nevelési-oktatási in­tézmény átszervezésével a vá­ros jelentős anyagi megtakarí­tást érhet el még olyan alapon is, hogy esetleg az általános is­kola és a középiskola jól meg­férhetne egy fedél alatt. Ezt még azzal is megtoldotta, hogy az óvoda és az általános iskola is közel állnak egymáshoz, jól összeillenének ezek is. Tényleg?! Hogy ez miért is nem jutott eddig senkinek az eszébe? Már mennyit meg lehe­tett volna eddig is spórolni! Va­lóban így kell ezt tenni? Ez lenne a város új oktatáspolitikai koncepciójának alappillére? Bezárni néhány iskolát, esetleg elvenni a felét, s aztán osztozni a másik felén egy másik intéz­ménnyel, a bezártat meg eladni jó pénzért valamely vállalkozó kedvű pénzembernek? (Talán az is iskolát csinálhatna belőle, mert másra nem lehetne hasz­nálni, ahogyan ezt hallhattuk is.) Az a pénz meg jól jönne az önkormányzatnak, ebből le­hetne támogatni a haldokló in­tézményeket, kikövezni az Eu­rópába vezető hadiutat Szolnok felől. Az meg egyenesen gyö­nyörű idea, hogy az ovisok már akár kiscsoportos korukban megtanulhatják a nagyok sajá­tos nyelvhasználatát, viselke­déskultúráját, mert a lecsökken- tett pedagógusgárda kiválóan elboldogul a 3 éves apróságok­kal éppúgy, mint a 10-14 (16!) éves emberkékkel is. Alá lehet és kell rendelni minden eddigi igényeinket, el­várásainkat egy megnyomorító, még inkább ellehetetlenítő gaz­dasági szempontnak?... Azt csak halkan súgom meg, hogy van már példa a városban a „közös fedél alatt két intéz­mény” mintára, de eléggé em­lékeztet a dolog Arany Fülemi- léjének szomszédaira, Péterre és Pálra. Most jut eszembe, mi­lyen kihasználatlan a Városi Művelődési Központ épülete. Itt is lehetne akár egy összevont nagy szolnoki tanoda. így aztán egy helyen egy jó torkú tanerő az egész ifjúságunkat okíthatná, nevelhetné - egyszerre... (Eset­leg váltott tanításban, mint ré­gen!) De nagyon elkalandoz­tam... Bizonyára így járhatott Makó vitéz is (kissé kapatosán) Spalato városában, amikor Je­ruzsálemben érezte magát. Ha így folytatódnak az ész- szerűsítő programok, talán kö­zel is kerülhet hozzá, oda is ér­het... Mint az ovisok az érett­ségi vizsgához... - LAG ­Kóbor kutyák A tavaszias idő beálltát jelzi az is. hogy egyre több kóbor kutya éli a kegyelemkenyéren tengődő állatok egyáltalán nem felemelő életét. Igazán nagyon sajnálom őket, bár legnagyobb patró- nusuk a gyerekek, akik min­den otthon található maradé­kot levisznek a szegény ár­váknak titulált kutyásoknak. Elvileg egyetértek a: álla­tok nagy barátaival, csak az a baj. hogy a kóbor kutyáknak legtöbbször valamilyen baja van. Némelyiket már elgázol­ták, három lábon sántikál. és bizony a csonkolt lába már önmagában is elég visszata­szító látvány. Aztán ott vannak a komo­lyabb betegségeket hordozó kutyák, szemfertőzöttek, vé­res, gennyes sebekkel élők. Kutyamenhely híján mi lesz ezekkel az állatokkal? A jó körülmények között tartott állatok is hordozhat­nak magukban betegségeket, mi több, van olyan - felnőtt­korig lappangó haj ami az állatok székletével terjed, s miután a kutyatulajdonos leg­többször játszótérre viszi ked­venc ebét, így. akár komoly be­tegségek okozója is lehet. Úgy gondolom, hogy a kó­bor állatok fokozottabb ve­szélyt jelentenek, elsősorban gyermekeinkre nézve, ezért közreadom most azt a telefon­számot, amit több órai körö­zőmunkával sikerült kideríte­nem. Természetesen ez nem a hivatal hibája. A történethez tartozik, hogy amikor felhív­tam őket, s bejelentettem, hogy házunk előtt egy fél- szemű beteg állat lakik, két óra múlva jöttek, és elszállí­tották. Lehet, hogy első hal­lásra kegyetlennek tűnik, mégis azt gondolom, hogy ez volt a helyes. íme a telefonszám. amelyen megtehetik bejelentéseiket: 56/374-111- csabai ­Rongyóka szakkör A kunmadarasi rongyóka szak­kör gondolatát Géléi Józsefné, a művelődési ház igazgatója ve­tette fel a nyugdíjas asszonyok­nak, akik éltek a lehetőséggel, és azóta gombolyítanak. A szakkör tagjai a feleslegessé vált ruhadarabokat ajánlják fel, amit a közös foglalkozásokon csíkokra vágnak, összevarrnak, hogy az így elkészített „alap­anyagot” átvigyék Tiszafü­redre, s ott rongyszőnyeget szövessenek. A kész munkát a községben értékesítik, s a be­folyt összegből tudnak kirándu­lást szervezni. A csoport moz­gatója Tóth Sándorné, és most azt tervezik, hogy a szakkör ré­szére vásárolnak egy szövőszé­ket, hogy ne kelljen Füredre vinni a munkát. A hölgykoszo­rúban egy férfit is találtunk, Bállá Misi bácsi személyében, aki aktívan részt vesz a nőies munkában. - de ­Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents