Új Néplap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-04 / 30. szám
8. oldal Kulturális Panoráma 1995. február 4., szombat Nyugdíjas füredi népművész terve Meseház a turis Márton János fafaragónak, a népművészet mesterének a neve jól cseng a szakmában. Miután a Dunántúlon - Fonyódon és Balaton- fenyvesen élt korábban - alkotásai révén megalapozta hírnevét, még a Budapesti Népművészeti Szövetkezet alkalmazottjaként költözött Tiszafüredre. Itt, rövid idő elteltével már saját vállalkozásban faragta tovább műremekeit, melyekre elmondása szerint még megfelelő kereslet muta- takozott a nyolcvanas években. Hazai is! Ma azonban a többnapos munkát igénylő, aprólékosan kidolgozott művészi faragásaiért csak hébe-hóba - főleg az osztrák és német turisták köréből - mutatkozik érdeklődés. Elsősorban az ára miatt. így a 63 éves mester ma már valóban csak hobbi szinten farag, amellett, hogy főleg fa alapanyagú lakberendezési cikkeket gyárt. Elmondása szerint azonban még nem mondott le egy régen dédelgetett álmáról: „Tiszafüred üdülőkörzetében szeretnék legidősebb fiammal, aki szintén fafaragómester Füzesabonyban, egy népi hagyományokat felelevenítő, kis faházat építeni. Amolyan kis meseház lenne ez, amelyben állandó jelleggel állítanánk ki alkotásainkat. Egyrészt a turistáknak jelentene új színfoltot, remélve persze azt is, hogy alkotásaink így kelendőbbek lesznek." Ehhez már csak egy dolog szükségeltetik. A nyugdíjas fafaragó szeretné felkeresni ezért az önkormányzatot: egy telek, egy nem túl drága földterület, amelyre megépíthető a ház. Bízva abban, hogy tárgyalásai eredményesek lesznek, s remélve azt is, hogy az idős népművész sem haragszik meg érte, fellebbentettük a titokról a fátylat. Annak tudatában, hogy a tárgyaló felek mindegyike jól jár majd a jövőben. Percze A szolnoki repülőtiszti főiskola művelődési otthonában Mihail Volkov festményei tekinthetők meg. A megnyitás óta népszerűségnek örvend a tárlat, mely február 7-ig várja továbbra is az érdeklődőket. Felvételünkön a kiállítás egyik részlete. FOTÓ: K. É. Dél-Indiában tartott előadást a jászkunok származásáról A keleti ország nem a nők eldorádója Nemzetközi konferenciák társadalom-néprajzi előadójaként, messze földön is egyre inkább ismertté kezd válni dr. Örsi Júlia, Túrkevén élő néprajzkutató. Hosszú évek munkájának elismeréseképpen hívták már Svájcba, Norvégiába, Észtországba, Izraelbe, Ausztriába. Legutóbb a dél-indiai Mysore - Budapest nagyságú - nagyvárosában vett részt a Nemzetközi Folklór Társaság egyhetes konferenciáján.- A magyar Alföld társadalomkutatójaként a Jászkunság, Nagykunság hírét viszi a nagyvilágba. Hogyan fogadja ezt a külföld?- Azt tapasztaltam eddig, hogy előadásaimat a skandináv kutatók hallgatták a legnagyobb érdeklődéssel. A mysore-i egyetemen beültek az előadásomra a japán, indiai, kínai kutatatók is az amerikai, izraeli hallgatók mellé. Kérdéseket is kaptam. Egy-egy kis ország kultúrája is érdekli adott esetben a világ tudósait.- Milyen témában tartott előadást Indiában?- A genealógia (származás- tan) szerepe a rokonság tartásában a magyarországi jászkunoknál címmel tartottam előadást. Ezt megelőzte itthon egy muzeológiai feldolgozás: kiállítást rendeztem ősszel a túrke- vei múzeumban. A közeljövőben Karcagon rendezek kiállítást Nevezetes nagykun családok címmel. Arra a megállapításra jutottam, hogy a Jászkunságban erős a történelmi tudat, a család származásának számontartása. Ez több módon hagyományozódik: családi krónikák, régi levelek, hivatalos iratok, Bibliába írt feljegyzések, családfák formájában. A legnagyobb becsben tartott írás az 1745-ben kiállított redemptiós (megváltó) levél. A legtöbb család ettől származtatja történetét. Több jól megrajzolt családfát, családi címert találtam a Nagykunságban. Olyanok öröksége ez, akik elődei a török időkben, a XVII. században kapták ezeket az armálisokat, és mint kisneme- sek, beköltöztek a Jászkunságba. Megtelepedtek, földet váltottak.- Néhány éve mintha az átlagosnál divatosabbá váltak volna a családfakutatások. Hogyan érdemes ezeket elkezdeni?- Amíg a XIX. század közepén azért készítették ezeket, hogy egy-egy földterület örökösei az erre való jogosultságukat igazolják, ma az embereket a kíváncsiság vezérli, hogy megismerjék családjuk történetét. Készítésüknél a jelenből érdemes kiindulni, mert élnek az első számú, fára keDr. Örsi Júlia etnográfus a nemzetközi konferencia színhelyén, a mysore-i egyetemen rülő személyek, illetve a hivatalos iratok is pontosabbak.- Az indiai nagycsaládokra gondolva, ott sem unatkozhat a genealógus.- így van, hiszen a gyerekek' száma az átlagcsaládban 7-10. Amíg nincs fiúgyerek, addig igazán nem számít - nem teljes - a család. A lányok ugyanakkor nagy kiadást jelentenek. Születésükkel egy időben kezdenek gyűjteni nekik például ruhákat a lakodalomra. Az indiai családok rettentő kont- rasztosan, fantasztikus módon élnek. A legszegényebbek kerítéshez hozzá- szegelt félsátorban laknak. Vannak pálmalevél tetejű házikók, s vannak téglaépületek egy vagy három-négy helyiséggel. Ez utóbbiakban él a középréteg. Kint tartják az ajtóhoz kötve a birkát, kisborjút. Az első szobában kell levetni a cipőt. A következő helyiség küszöbén, kör alakú geometriai ábra van, annak jeléül, hogy szívesen látják a vendéget. Belül festett szentképek, virágfüzérrel feldíszítve. Itt alszanak, az e célra szolgáló szőnyeget nappal feltekerve. A harmadik szobában van néhány szög, fogas, vakablakokban ruhanemű, szentély gyertyával, füstölővel. Az utolsó helyiség a konyha, körbefutó polccal az edények számára és félpadlással a szántott növények tárolására.- Mi, magyarok házasodunk, válunk, és kezdjük elölről. Indiában összetartóbb-e a család?- A családi kohézió, összetartás nagyon nagy. Válásról nem is hallottam. Ugyanakkor általános a patriarchális (apajogú) szemlélet. A feleségek természetes módon maradnak a háttérben, kiszolgálják férjeiket. Az utcán külön csoportokban mennek a férfiak és a nők. Az utóbbiak követik az erősebb nemet. A férfiak döntenek mindenben, amit a nők egyszerűen tudomásul vesznek. Az öltözék hagyomány- őrző. A hindu nők szárit, a muzulmánok nadrágot, tunikát, sálat hordanak. A férfiaknak pantalló és ing a viseletűk. A nők próbálnak hagyományos szerepükből kitörni, ám ez csak néhányuknak sikerül, rettentő nagy áldozatok árán. Simon Cs. József A hindu eredetlegendát kulturális műsor keretében mutatták be a konferencia 250 résztvevőjének Kis herceg, Csigavér A szolnoki Városi Művelődési Központ februári programjában - tekintettel a báli idényre: farsang van! - számos táncos, zenés est szerepel. Farsangolnak a sorstársak, mulatságot tartanak a Te+Én klub tagjai, lesz maszkabál is Szandaszőlő- sön, a művelődési ház klubjában. Az egyéb programok közül kiemelkedik a Harlekin Színház vendégjátéka; 15-én, szerdán két előadásban Saint-Exupéry Kis hercegét mutatják be a színházteremben. Érdeklődésre tarthat számot a szolnoki Barna Gyöngyök jubileumi műsora, 15 éve él és ápolja a cigányfolklórt a neves együttes. 19-én, vasárnap 7 órakor lépnek fel a VMK nagytermében. Elsősorban gyermekeknek szánják Halász Judit műsorát, a Csigavért, 7-én délelőtt 10-kor és délután 2-kor; a műsorban közreműködik az Albatrosz együttes. Akiről álmodnak Paul Newman Alig hihető, de igaz, az örökifjú Paul Newman e hét csütörtökén töltötte be a 70. életévét. A világoskék szemű színész több rekordot is a magáénak tudhat: 40 éve csak sikerfilmekben szerepel (Az ifjúság édes madara, Bilincs és mosoly, Hallgatag ember, Hosszú, forró nyár, Nagy balhé, Butch Cassidy és a Sundance kölyök, A pénz színe stb.), és 37 éve él ugyanazzal a nővel, Joanne Woodwarddal, méghozzá boldog házasságban. Az ilyen típusú férfiakról álmodnak a nők. Sportos alkat, vonzó arc, hihetetlenül kék szem - és derék, otthon ülő férj. A szerencsés feleséget, Joanne-t bizonyára hölgyek milliói irigylik világszerte. „A valóságban minden más” - nyilatkozta Mrs. Newman. „A bálvány otthon pont olyan, mint az összes többi férj. Régi farmerban és papucsban ül a fotelben, kezében egy doboz sör, és nézi a tévét.” Felesége véleménye minden bizonnyal tetszene Newmannek, hiszen rajta kívül alig akad olyan sztár, aki oly következetesen próbálna megszabadulni a hős ráaggatott képétől. „Utálom a felhajtást. Azt hiszem, egy szokványos nyárspolgár vagyok, méghozzá nem is különösebben tehetséges” - jelentette ki. Feleségének persze más a véleménye. „Szerintem a tehetsége és a munkabírása emelte a szakma csúcsaira. Paul mindig megküzdött a sikeréért, és soha nem vett könnyedén semmit. De szégyenlős és egyáltalán nem ma- gabiztos, mint társai közül oly sokan. Ő azon fajta emberek közé tartozik, akiket állandóan kétség gyötör, és ez a jelleméből fakad.” A sztárnak mindig is szüksége volt egy olyan társra, aki támogatja. Felesége azt a biztos pontot jelenti az életében, aki nélkül létezni sem tud. Tartós házasságuknak ez a titka. „Joanne rendkívül értelmes és intelligens, vasakaratú, szigorú belső értékrendje van, mindemellett független, és nem szorul rá senkire. Világéletemben csodáltam és felnéztem rá.” Mint minden kapcsolatban, az övékében is voltak mélypontok. A férj: „Amikor az embernek túl sok lehetősége akad, nem mindig tudja, melyiket válassza. Volt idő, amikor napi egy üveg whisky volt az adagom, mert nem tudtam elviselni a sikert.” A feleség: „Sokáig szenvedtem amiatt, hogy a karrieremet az övé alá a nők kell rendelnem. Ha háziasz- szony lennék, ez valószínűleg nem zavart volna, de hát én is művész vagyok, akinek természetes szükséglete az elismerés.” Ezt a problémát Joanne egyéni úton oldotta fel: belevetette magát a politikai életbe. A kerek születésnapot szűk családi - három lánya van - és baráti körben fogja tölteni connecticuti házában. Gyűlöli a partikat. A legszívesebben még ezen a napon is a díványon ülne, egy pohár sörrel a kezében. Ha még egy Oscart is elnyerne, - amivel Hollywood 40 éve tartozik neki - az pályája megkoronázását jelentené. Akkor Paul Newman tényleg az az ember lenne, akinek a barátai most is tartják: a félelem nélküli hős, aki minden nehézség ellenére eléri a célját.
