Új Néplap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-28 / 50. szám

1995. február 28., kedd Körkép 5. oldal Vízi csata a „halpénzért” Poroszló község ritkán szolgáltat témát a sajtónak, de akkor kiadósán. Nem volt ez másképpen idén januárban sem. Az új­ságok, de még a Híradó is azzal foglalkozott, hogy mi módon keresik igazságukat a Tisza-tavi halászok, akiknek többsége a Tiszafüred melletti, ötezres községben él és dolgozik. Esetünk­ben azonban a „dolgozott” szó használata az indokolt, mert a Mohosz november 27-i hatállyal kurtán-furcsán megtiltotta számukra, hogy gyakorolják tanult, apáiktól örökölt, ősi mes­terségüket, a halászatot. „Ne engedjék meg, hogy a Ti­sza-tavi halászat hagyományai feledésbe merüljenek, amely ősi foglalkozás volt ezen a terü­leten” - írták a halászok Lakos László földművelési miniszter­nek tavaly decemberben, hoz­zátéve azt, hogy őseik még a tö­rök császárnak, az egri basának is fizettek „sápot”, de megéltek a halászatból. Ezzel szemben most ügy érzik, azzal, hogy a Mohosz felrúgott minden ha­gyományt, helyzetük lehetet­lenné vált. „A Mohosz által kivetett je­lentős sarc ellenére is biztosí­tottuk a környék lakosságának és vendéglátóhelyeinek tiszai hallal történő ellátását” - írták ugyanabban a levélben. Ennek ellenére a tény tény marad: 1994. november 21-én keltezett levelében Orbán Ferenc, a Mo­hosz elnöke az alábbi hivatalos közleményt küldte: „...a halá­szat önmagában gazdaságtalan volta és rendkívül rossz szak­mai, társadalmi megítélése mi­att átszervezem, és jelenlegi formájában november 27-i ha­tállyal a halászatot a Tisza-ta- von megszüntetem... Az utolsó halátadás időpontja a poroszlói halasboltban 1994. november 26-án 10 óra. A halászeszközök vízterületről történő beszállítá­sának határideje 1994. novem­ber 27-én 24 óra.” Először a fenti tényről kér­dezte munkatársunk Evellei Jó­zsefet, aki tizenhét társával együtt idén január 6-án meg­alakította a Tisza-tó Halászati Szövetkezetét Poroszlón, és el­nökké őt választották meg a ta­gok.- Nem lehetett szívderítő ol­vasmány ez a levél. Egyáltalán hogyan tudta „megemészteni” a tartalmát?- Mit mondjak? Amikor ti­zennyolc család kenyere, meg­élhetése kerül veszélybe úgy, hogy előtte jóformán egy szót sem egyeztettek velünk, akkor nagyon rossz az emlékezés. Az igazsághoz tartozik, hogy még a döntés előtt, amikor fülünkbe jutott a hír, öten felutaztunk Budapestre, a Mozsár út 8. szám alatti Mohosz-székházba, ahol Orbán úr - aki csak ket­tőnket volt hajlandó fogadni - csupán a száraz tényeket kö­zölte velünk. Ennél csak akkor éreztem rosszabbul magam, amikor november 27-én a var­sáimat elszállítottam a vízről, és a gáton minden lépésemet rendőrök figyelték. Hát mondja, rablók vagyunk mi?- Sokan mondják, hogy a ha­lászok sokszor tilalmi időszak­ban is „jól éltek". Meg arról is szól a fáma, hogy azért nem vállalták el a Mohosz által fel­ajánlott halőri állásokat, mert a közmondással ellentétben, rab­lókból ritkán lesz jó pandúr . . .- Erre csak egyet válaszolha­tok: legutóbb tavaly, a Mohosz kirendeltségének tiszafüredi ér­tekezletén ért bennünket ez a vád, ám ott is csendben lett a vádló, amikor arra kértük, hogy bizonyítsa az állításait. De kér­dem én: öt kiváló technikával - milliós terepjáró, rádiótelefon, fegyver - felszerelt halőr mel­lett hogyan tudott volna „svarcban” dolgozni tizenegy aktív halász? A kérdés másik részére pedig azt válaszolom, hogy képzeljen el 50-60 éves embereket, akik nem értenek máshoz, mint a halászathoz, de emellett arra kötelezik őket, hogy pszichológiai és fegyver­kezelői tanfolyam elvégzése után lehetnek csak halőrök. Hát elég furcsa látványt nyújtaná­nak most. Tétlenül vizsgálnák, fegyverrel az oldalukon azt a vizet, ahol korábban sokszor napi 16-20 órát is dolgoztak ha­lászként. Hát nem nevetséges! Ha még hozzáteszem, hogy a betanulás időszakára 11 ezer 660 forintot ígértek ezért, akkor még érthetőbb lesz elutasító vá­laszunk...- Én azért tovább keresném a kákán a csomót! Január 6-a óta van egy víz nélküli halászati szö­vetkezetük. Hogyan képzelik?- Úgy, hogy bízunk abban, hogy még megváltozhat ez a döntés. Térségünk országgyű­lési képviselői - Godó Lajos, dr. Puha Sándor és dr. Szabó János - támogatásukról biztosí­tottak bennünket. Higgye el, nem frázis: ha itt nem lesz vad­vízi halászat, akkor tönkremegy a tó. Ezt a tényt tudományos szaktekintélyek, szakemberek is megerősítik.- Még akkor is, ha gazdaság­talan? Még akkor is, ha olyan rossz a társadalmi megítélése?- Más, amit a Mohosz állít, és egészen más, amit az ember bizonyítani is tud. A Mohosz monopolhelyzetében maga is hozott olyan döntést, amely ká­rosan hatott a halállományra. Például nagyon fájt a szívünk, amikor felsőbb utasításra kivá­gatták velünk a fűzfák légző ágait, gyökereit, ami köztudot­tan a halak legkedveltebb ívó­helye. Ám most vádaskodás nélkül mondom: amikor a po­roszlói Május 1. Halászati Szö­vetkezet dolgozott a tavon, mi­ért tudott nyereséges lenni? Nézzék meg a vádaskodók azt a nyugdíjas halászt, aki tétlen­sége ellenére ma is naponta ki­jár a vízre, és csak bámulja. Értsék meg, hogy nekik évtize­deken keresztül csak ez volt a „vagyonuk”. A víz és szakmá­juk szeretete! Akik pedig azzal hozakodnak elő, hogy a nyugati kocsikkal járó halászok csak maradjanak csendben, javas­lom, hogy napi 10-12 óra munka után műveljenek még földet, termesszenek dinnyét, tartsanak állatokat. Mert közü­lük aki vitte valamire, az így csinálta...- Akkor mi lehet a megol­dás? Tudomásom szerint még a tévé Ablak-stábját is lehívták, hogy tisztázódjon ez a vízi csata...- Sajnos csak készültek arra, hogy forgassanak. Miután a Mohosz vezetői is belementek abba, hogy a tévé jelenléte mel­lett, kerékasztalnál pótoljuk az elmaradt egyeztetést, nagyon sajnáljuk, hogy a január 12­13-ára ígért felvétel elmaradt. Azt az üzenetet kaptuk, hogy Feledy Péter - arra hivatkozva, hogy már készült hasonló jel­legű film - lefújta az egészet. Csak azt tudnám, hogy hol és mikor készült az a film?! Ám visszatérek a lényeghez. Mi bí­zunk a békés rendezésben, bí­zunk abban, hogy kormányszin­ten is rájönnek az illetékesek, hogy az anyagi gondokkal küszködő önkormányzatok létét befolyásolja, ha a tó által meg­termelt haszon jó része Buda­pestre kerül. Rövidre fogva a szót: ez a vízfelület vadvízi ha­lászat nélkül elkeszegesedik, és a szeméthalért nem jön ide hor­gász sem Magyarországról, sem külföldről. Akkor ezt az idegen- forgalom is megérzi. Pláne ak­kor, ha még gyakoribb lesz itt a halpusztulás. Látta mindenki, mi történt a Balatonnál. Mi en­nek elkerülése érdekében haj­landók vagyunk minden olyan értelmes kompromisszumra, amely igényt tart halászati mun­kánkra is... Mire a beszélgetés fonala idáig ért, szépszámú kíváncsiskodó gyűlt körénk. Nem feladatom az ítéletalkotás, különösen amikor nem bírom a másik fél vélemé­nyét. Egy mentségem van csu­pán erre: a Mohosz Tisza-tavi Kirendeltségének vezetője, arra hivatkozva, hogy friss kinevezé­sét illetően tapasztalatai, isme­retei még nem engedik meg, hogy állást foglaljon az ügyben, elhatárolta magát a nyilatkozat­tól. Mindezek ellenére mély nyomot hagyott bennem egy nyugdíjas halász, Csepregi Gá­bor nekem adresszált búcsúüze­nete: „Nézze, nekem a Mohosz régi vezetése hivatalos okmány­ban ígérte meg, hogy nyugdíjba vonulásom után, életem végéig halászhatok itt tíz varsával. Az újak most ezt is megváltoztat­ták. A halászat helyett most havi 2500 forint életjáradék lenne a jussom. Üzenem nekik: költsék a pénzt koszorúra és fejfára, de én, míg élek, tíz varsával kipa­kolok a tóra halászni. Már a ta­vasszal.” - Hát ennyit a dolog érzelmi oldaláról, de a Ti­sza-tavi halászat gazdaságos­sága és társadalmi megítélése körül is érzek egy kis furcsasá­got: ha az annyira katasztrofá­lis, mint ahogy a Mohosz állítja, akkor miért tervezi a Hortobá­gyi Nemzeti Park, hogy a tónak azon a 3500 hektáros északi ré­szén, ahol ők gyakorolják a ha­lászati jogot, éppen a poroszlói halászokkal kíván dolgoztatni? P. M. Balesetek az országutakon Hétfő reggeltől, valószínűleg az esős idő miatt, több baleset is történt megyénkben. Már reggel riasztották a mentőket és a rend­őröket a 7.30 órakor történt martfűi esethez. A 442-es úton Szolnok irányába közlekedett egy szolnoki lakos által vezetett Ford személygépkocsi, és a ci­pőgyár előtti zebrán elütött egy 81 éves martfűi férfit, akit 24 méteren tolt maga előtt. A gép­kocsivezető elmondása szerint azt figyelte, hogy a buszmegál­lóban van-e ismerőse, így nem vette észre a zebrán közlekedő idős urat. A sérültet súlyos, élet- veszélyes állapotban szállították kórházba. Ezt követően a 4-es számú főút 108-as kilométer- szelvényéhez vonultak ki a rendőrök 10 óra 40 perckor, ahol egy, Törökszentmiklós irá­nyából közlekedő személygép­A 4-es úton történt baleset sérült kocsija kocsi belerohant az előtte ha­ladó autóba, majd az egy újabb autót lökött át a menetirány sze­rinti bal oldalra, ahol a szemben szabályosan közlekedő IFA te­hergépkocsival ütközött, és a te­herautónak kiütötte a hátsó fu­tóművét. Személyi sérülés nem történt, de az anyagi kár igen je­lentős. -Barna­Beszakadt alattuk a jég Két kisgyermeket mentett meg A Magyar Köztársaság Kormánya Életmentő Emlékérem ki­tüntetését tegnap a megyeházán átadta Horváth Istvánnak dr. Tóta Áronné, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Közigaz­gatási Hivatal vezetője. A fiatalember 1995. január 6-án 15.00 óra körüli időben kimentette a Zagyva jeges vizéből Réday Róbert 10 éves és Tóth István 11 éves gyermekeket. Horváth István átveszi a kitüntetést Könyvtári kulturális napok Könyvektől a batyusbálig Szolnokon március 6. és már­cius 10. között rendezi meg a Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár a könyvtári kulturális napokat. Az egyhetes rendez­vénysorozat szakmai fórummal kezdődik, melyen a résztvevők a könyvtárosi etikáról beszél­getnek, másnap, vagyis 7-én pedig „Üzleti információ a könyvtárban” címmel tartanak fórumot. Március 8-án az Alaplap szerkesztőségét és Fahlen Pált látja vendégül a megyei könyv­tár, majd dr. Makkay János, a történelemtudományok doktora tart előadást. A zene az idén sem hiányzik a rendezvényso­rozatból: a Déja Vu Duó nép­szerű dallamokkal lép „szín­padra”, de lesz táncházzal egy­bekötött népzenei est a M. É. Z. zenekarral, s „Köszönöm, hogy imádott” címmel operett- és nó­taestet is rendeznek. Március 9-én nyílt napra várják az olva­sókat a megyei könyvtár vala­mennyi részlegébe. Á legifjabb korosztálynak, az óvodásoknak Marék Veronika írónő tart író-olvasó találkozót; az idő­sebbeket pedig Hócipő-ankétra várják. Szolnokon, a rendezvényso­rozatot batyusbál zárja március 11 -én a könyvtárosok és az ol­vasók részvételével. Új vezérigazgató Hajdú Lászlót választotta meg az Antenna Hungária Rt. teg­napi rendkívüli közgyűlése a vezérigazgatói posztra. Hajdú László helyére a felügyelőbi­zottságba Csizmadia Attilát, a Pénzügyminisztérium főtaná­csosát delegálták. Bartha Attila, aki március 1-jéig megbízott vezérigazgatója a társaságnak, a jövőben műszaki vezérigaz­gató-helyettes lesz. Horváth István, aki az esemé­nyek időpontjában még a Jász-Nagykun Szolnok Me­gyei Légvédelmi Tüzérdandár sorkatonája volt, eltávozást kapott alakulatától. Mivel a közelben lakik, kiment a Zagyva partjára sétálni. Egy kisfiú megkérte, segítsen meg­találni a lakáskulcsát, amit va­lószínűleg a környéken veszí­tett el. Éppen a kulcsot keres­gélték, amikor meghallotta a segélykérő kiáltásokat. A hang irányába fordult, és meglátta Réday Róbertét a vízben. Ró­bert pajtása, Tóth István a se­gítségére sietett, de a vékony jég alatta is beszakadt. Ekkor Horváth István levette télika­bátját, és a jégen hason csúszva próbálta elérni a gyermekeket, de a jég őt sem tudta megtartani. A vízbe ke­rülve a part felé fordult, a kis­fiúk a karjába kapaszkodtak, és ő maga előtt törve a jeget, úszni kezdett kifelé. Megköze­lítve a partot, lebukott a víz alá, úgy emelte ki biztonságos helyre a gyerekeket. Á mentők Réday Róbertét kihűlés gyanúja miatt kór­házba szállították, Tóth Istvánt a rendőrök vitték haza szülei­hez. A két kisfiú életét Horváth István lélekjelenléte, önfelál­dozó magatartása mentette meg. -cseh­Arra gondoltunk... Ha egy pénzmag a vártnál kevesebbel gyarapodik, akkor az nem kapja meg a megfelelő gondoskodást. djb Az IBUSZ BANK Aranyeső határidős betétje Önnek is virágzó befektetési lehetőséget kínál. A nyitóbetét már 5.000 forint is lehet. Vagy annyival több, amennyit Ön jónak lát. Abban az esetben, ha Ön a futamidő végén nem veszi fel a betétet, úgy az IBUSZ BANK újraindítja a kamatozást. Erről, két éven át gondoskodunk. Az Aranyeső határidős betét az alábbi futamidőkkel választható: Lekötési idő Éves kamat* Éves átlag hozam 1 hónap 19% 20,7% 3 hónap 21% 22,7% 6 hónap 23% 24,3% 12 hónap 26% 26,0% 24 hónap 27% 30,6% *A kamat változó, követi a mindenkori pénzpiaci kamatokat. IBUSZ BANK Aranyeső határidős betét. Önre gondoltunk. 5100 Jászberény, Lehel vezér tér 17.; 5401 Mezőtúr, Szabadság tér 29. __________________5000 Szolnok, Kossuth u. 18.; 5350 Tiszafüred, Fő út 30. Jf l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents