Új Néplap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-23 / 46. szám

4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1995. február 23., csütörtök Felelősségtudat - mindenekelőtt Az ördög nem alszik Gondolom, nem vagyok egye­dül a gyermekes szülők táborá­ban a sokszor alaptalannak tűnő, de mégis bennem lap­pangó féltéssel, amivel útjára engedem kicsiny utódomat reggelente. Bennem van a félsz, nehogy valami baja történjék, amíg távol van a családi fészek­től. Nagyon jól tudom, hogy a gyereknek sok-sok programot szerveznek tanárai, sportveze­tői, ami lehet iskolán kívüli sportrendezvény is. Ekkor az örömöm mellett, hogy erősödik a jövő nemzedéke, még na­gyobb bennem a szorongás, amiben a szervező tanárok és sportvezetők felelősségtudatára gondolva győzöm le magam­ban a féltést. Ennek ellenére megeshet a baj. így történt ez a szombati duatlonversenyen is. A szomorúan kopogó eső el­lenére gyermekzsivajtól volt hangos a Tisza-parti sétány. Büszke szülők serege toporgott a vizes fűben, várván gyerme­keik világraszóló győzelmét. A lurkók a bizonyítás terhe alatt féktelenek. Pár perc múlva in­dult volna a mezőny, amikor egy keservesen síró gyerek vánszorgott a sétányon, segít­ség után kutatva. A keze erősen vérzett, mint később kiderült, a 7 éves újszászi Gabika testvé­rével vonatozott be Szolnokra, hogy futásával és úszásával részt vehessen a duatlonverse­nyen. A rajt előtt önfeledten ját­szottak, és a keze beszorult az egyik pad résébe. A segítség- nyújtás hiányában rémült kap­kodás következett. Volt, aki tudni vélte, hogy van orvos az uszodában. Tévedett. A rende­zők, akik odacsábították a sok-sok gyereket sportolni, vállvonogatva nyugtázták az orvos vagy az elsősegélynyúj­tás hiányát. Nem akadt egy ember sem a rendezők közül, aki a sérült gyereket orvoshoz szállította volna. így magam vettem szár­nyaim alá a kis Gabikát. Miután beértünk a Hetényi Géza Kór­ház ' sürgősségi osztályára, a rendkívül szolgálatkész orvo­sok soron kívül kezelték a sé­rült gyereket, akinek - a rönt­genfelvétel után - pár öltéssel összevarták kicsiny ujját, és biztos, ami biztos, nehogy va­lamilyen mérgezés előfordul­jon, pár szurival lepték meg a rémült gyereket. Az ügy kapcsán elgondol­kodtató: ha a rendezőnek van energiája ezen versenyek való­ban kulturált megrendezéséhez, ami egyébként tiszteletre méltó, miért nem gondoskodnak a majd száz gyermeket megmoz­gató rendezvényen orvosi fel­ügyeletről, vagy ha erre nem futja, legalább elsősegélynyúj­tóról, aki az esetleges sérültet azonnal el tudná látni. Miután a gyermeket vissza­szállítottam a verseny színhe­lyére, Nagy Imre, mint az egyik rendező, elismerte, hogy való­ban hiba történt, amit a későb­biekben megpróbálnak korri­gálni. Reméljük, mert tudomá­sul kellene venni, hogy nem elég egészséges életre nevelni, de azt az egészséget valamilyen úton-módon meg is kellene szakszerűen védeni. Ebben is megnyilvánul a sportvezetők felelőssége. Barna Sándor „Soha ne tégy olyat mással, amit nem szeretnél, ha veled tennének!” Válasz a „fertőzött” óvodából Tisztelt Anyuka! Alapvetően egyetértünk a Zsörtölődő című rovatban február 15-én megje­lent cikkel, de néhány ponton ellentétes a véleményünk. 1. Az írás címe: A fertőzött óvoda, jól hangzik, felkelti az olvasók érdeklődését, azonban nem felel meg pontosan a cikk tartalmának, és az intézményre enyhén szólva sértő. A „na­gyok” ezt így mondanák: nega­tív hangulatot kelt. 2. Az óvodapedagógusok sajnos nem rendelkeznek or­vosi képesítéssel; tévedhetetle- nül orvosi diagnózist nem tud­nak felállítani, így csupán a be­teg gyermeket tilthatják ki az óvodából. Hogy mikor beteg egy gyermek, annak egyértel­műbb és rejtettebb jelei vannak, de a betegséget az orvosnak kell megállapítania. Tisztelt Anyuka! Mit szólna hozzá, ha reggel, a gyermek át­vételekor az óvónő egészség­ügyi vizsgálatot tartana, aminek a végeredménye az is lehetne: piros a gyermek szeme, nem maradhat az óvodában, szíves­kedjék orvoshoz vinni. És ha mégsem beteg, nem azért piros a szeme?! Tehát nincs megol­dás? Dehogynem! Reggel az anyukák legyenek tisztában az­zal, hogyan viselkedik gyerme­kük, nincs-e rajta valamilyen kiütés, ismeretlen folt, lázas-e? — és még sorolhatnánk. Ez az Ön, az Önök felelőssége! Napközben az óvónők veszik át az anyukák szerepét, nekik kell figyelniük a kicsinyek rez­düléseire, és délután jelezni a szülőnek, ha gyermekén bármi­lyen, esetleg betegségre utaló változást észlelnek. Nem akar­juk a felelősséget másra hárí­tani, de a cikk kapcsán felme­rült bennünk a kérdés: vajon csak az óvónők felelősségével működne ez a rend?! Az óvoda közössége Küldjön egy képet! A természet lágy ölén Családunk valamennyi tagja nagyon szerette a természetet, s ha csak tehettük, hétvégeken a szabadba, a jó levegőre igyekez­tünk. Kislányunkat, bármilyen tollat, madarat látott, mindig fé­lelem töltötte el. Ez arra vezethető vissza, hogy babakocsis ko­rában, az egyik nagy vihar előtti szélben tollcsomó csapta arcul. Gyermekünket több vasárnap délutáni kiruccanással - kitömött nagy túzok segítségével -, a természet lágy ölén végre sikerült megszabadítanunk a félelmétől. Ennek emlékére, s közel negy­ven éve készült ez a kép. Farkas Júlia - Szolnok Az életükért küszködő emberek cselédek, részaratók legyenek? Ne bosszantsuk egymást Kellenek a polgári körök cím­mel jelent meg az Új Néplap február 17-i számában az az írás, melyben a KDNP, az MDF és a Fidesz sajtótájékoz­tatójáról tudósítottak. Ebben többek között olvashattuk: „Nem véletlen, hogy a polgári körök létrehozásán a három párt együtt munkálkodik, hi­szen mindannyian úgy vélik, a kialakuló vagyonos középréteg a társadalom tartópillérévé vál­hat ...” Ez, enyhén szólva, fel­háborító. A három párt képviselői rendkívüli mértékben irritálják az ötmilliósnál is nagyobb, el­szegényedett, szinte koldus­botra jutott, az életéért küsz­ködő tömeget - azzal a nem ak­tuális törekvéssel, miszerint még nagyobb vagyonosodó „középréteget” óhajtanak a polgári körökbe tömöríteni. Apolitikus felfogásra vall itt és most azt állítani, hogy a pol­gári körök s a középréteg a tár­sadalom tartópillérévé válná­nak; olyan szellemi műhelyek lennének, amelyek a többi ré­teg, civil szervezet számára is nyitottak. A válasz könnyű és egyértelmű. A dzsentrik, a sznobok, az arisztokrácia szá­mára lenne ez a polgári kör na­gyon jó. Az a bizonyos értékteremtő kétkezi munkás- és paraszti osztály - nem. réteg - azonban nem kér ebből a „szellemi mű­helyből, civil szervezetből”. Mégpedig azért nem, mert az ötmilliónyi szerencsétlennel a legkevésbé sem törődtek eddig, és semmi biztosíték arra, hogy ezután már foglalkoznak a sze­gény emberek égető problémá­ival. Nevezetesen azzal, hogy jut-e mindennap kenyér az asz­talukra. A szerveződés hallatán a régi cselédsorsok, részes aratók jut­nak az eszünkbe, akik a nagy­ságos urakat, asszonyokat szol­gálták. Reméljük, ez a világ nem jön többet vissza. A demokráciában a nagy többség akaratának kell érvé­nyesülnie a kisebbség felett, és mi, szegények vagyunk többen! Kiss Imre - Újszász Családi sportnapon Äz elmúlt hét végén a Jaszjákőhaími Önálló Óvodai Égység Fő úti óvodája sportdélutánt tartott az iskola tornacsarnokában. Óvodásainkat a szülők és nagyobb testvéreik is elkísérték, akik aktív részvételükkel gyarapították a csapatlétszámot. A vidám sor­versenyek után kötélhúzásban győzött az erősebb - adta hírül e kép kíséretében Pallói Judit egységvezető. Találja ki... Új Néplapban e rejtvényhez / szólok annak okán, / mely megjelent februárnak / tizenhatodikán! / Egy szolnoki épületet / vettek len­csevégre, / s beküldési határidőt szabták tizennégyre! / Mindkét dá­tum februári, / s lehet tán remélni: / sokan - s azok - fejtik meg, kik / tudnak „visszaélni”! Madarász Tibor * A kis versike szerzőjének igaza van. A Találja ki... című rova­tunkban február 16-án közölt feladvány (kép) megfejtésének határ­idejét sajnos múlt időben adtuk meg, amiért ezúton is olvasóink szíves elnézését kérjük. (A szerk.) __________Jogi Tanácsadónk__________ Ha nem adjuk át másnak a kifizetett széket V. Katalin szolnoki olvasónk esete talán mások számára is tanulságul szolgálhat, ezért a nyilvánosság előtt foglalko- ■ zunk vele. Régóta készült már arra, hogy néhány szép holmit vegyen az egyik környező or­szág piacán. Ennek okán befi­zetett egy bevásárlóútra, ám az utazás előtt sajnos megbetege­dett. kórházba került. Nem tu­dott elutazni, az iroda azonban nem fizette vissza a pénzét, és nem érti, hogy lehet az, hogy olyasmiért kellett most fizet­nie, amit igénybe sem vett. Az utazási szerződésről a Polgári törvénykönyvben ren­delkezik a jogalkotó, hiszen az utazási iroda és az utas között szerződés jön létre, amelynek alapján mindkét felet jogok és kötelezettségek terhelik. Az utas köteles az iroda által nyúj­tott szolgáltatás díját megfi­zetni, rendszerint még az uta­zás előtt. Az iroda pedig köte­les a vállalt szolgáltatásokat teljesíteni. Lényeges meghatá­rozni a szerződésben az utazás időtartamát, a szolgáltatásokat (szállás, étkezés, idegenveze­tés, kulturális program stb.), valamint hogy milyen módon s főleg milyen minőségben kapja mindezt az utazó. Az úgynevezett bevásárló­juknál ritkán van idegenveze­tés és kulturális program, vé­gül is az út célja sem az adott ország megismerése, hanem csak néhány áruházba való ki-be rohangálás. Személy szerint nem tudok elismeréssel szólni ezekről az utakról, bár az is igaz, hogy alkalmas lehet más népek megismerésére. Mind az utazási irodának, mind az utasnak megvan az a joga, hogy elálljon az úttól, természetesen a szabályok, a szerződésben foglaltak szerint. Az iroda jogszerűen és kártérí­tési kötelezettség nélkül meg­teheti, ha előre kikötötte, hogy csak akkor indul az út, ha megfelelő létszámú csoport jött össze. Ennek hiányában az utazás elmaradhat. Természe­tesen az utas is lemondhatja az utazást, és 35 nappal az utazás megkezdése előtt különöseb­ben indokolnia sem kell. Ha azonban 35 napon belül lép vissza, a szerződésben közölt költséget - függetlenül attól, hogy családi vagy egészség- ügyi okból nem tud elutazni - köteles megfizetni. Ugyanis az utazási iroda már előkészítette az utat, szállást foglalt, prog­ramokat szervezett, és mind­ezeknek költségkihatásai vol­tak. A bevásárlóutak többsége egyéjszakás, amit a buszon alusznak át az utasok, itt tehát nincs szállás-, illetve prog­ramköltség. Olvasónk azért nem kapja vissza az előre be­fizetett útiköltséget, mert az iroda a helyet foglalta, más fi­zető utasnak nem adta el. Ezek az utak majdnem benzináron kelnek el, s az irodának is úgy gazdaságos, ha nagy létszámú csoportokat indít. Magyarul, olvasónk kifi­zette a „székét”, s mivel nem vette igénybe, másnak nem adta át, így ez a pénz elve­szett. Tehát az utazási iroda eljárása esetében nem tör­vénysértő. Reméljük, kedves olvasónk már elhagyta a kór­házat és meggyógyult. Ha ez így van, talán hamarosan egy sikeres bevásárlóútra is sor kerülhet.- csá ­Köszönet a segítségért, a 90 kilogramm lisztért Az abonyi kisebbségi önkor­mányzat a közelmúltban ki­lencven kilogramm lisztet ka­pott. Ezzel az ajándékkal az Abonyi Malom Betéti Társaság lepte meg a szervezetet. A nagy mennyiségű lisztet a rászoruló családok között osztották ki. Az önzetlen támogatásért Rajfai László, a kisebbségi ön- kormányzat elnöke a képvi­selő-testület nevében a nyilvá­nosság előtt is hálás köszönetét fejezi ki Gyapjas Kálmán úr­nak, a betéti társaság vezetőjé­nek és valamennyi munkatár­sának. Az Abonyi Malom Betéti Társaság további munkájához számos sikert, eredményekben gazdag évet és nagyon jó egészséget kíván. Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné Kivirultak A teljes körű tájékoztatás és tanulság okán A Karcag és Vidéke ÁFÉSZ nőbizottsága a Rózsabokor ét­teremben rendezte meg nemrég a hagyományos farsangi bálját. Nagy gond volt, hogy ki minek öltözzön, de az asszonyok vé­gül kitettek magukért. Áz esten először a karnevál hercege, hercegnője foglalta el a helyét, majd a jelmezesek felvonulása, produkciója következett, amit a közönség óriási tapssal jutal­mazott. A zsűrinek nehéz dolga volt, és a 17 jelmezes közül nem is tudott választani. így aztán va­lamennyien szép ajándékot kaptak az áfész nőbizottságától, amit Szabó Károly, az áfész el­nöke adott át, és gratulált a résztvevőknek. A bál hajnalig tartott, melyen mindenki fel­szabadultan, vidáman mulatott, és az idősebb emberek is szinte kivirultak. Ezzel a színvonalas estével szerettünk volna hozzá­járulni a szövetkezeti tagság és a nőtagság kapcsolatának erősí­téséhez; örömet szerezni azok­nak a magányos embereknek, akiknek más lehetőségük nem­igen adódik a kikapcsolódásra. Ezúton is köszönetét mondunk mindazoknak, akik a bál sikeres lebonyolításához bármivel hoz­zájárultak. Pallagi Imréné nőbizottsági tag Hajléktalan, háromgyermekes asszony sorsáról olvashattunk az Új Néplap február 11 -i szá­mában. Bár külső megjelenésé­nek ápoltsága és az általa el­mondottak között a cikk írója is furcsa ellentmondást tapasztalt, mégsem vállalkozott arra, hogy ne csak egyoldalúan mutassa be az asszony életútját. Mostani helyzete azonban az előzmé­nyekben gyökerezik. Mindenekelőtt tudni kell, hogy a sokat emlegetett élettárs Kozák Ilona három kiskorú gyermekének az édesapja. Nos, ez az apa 1989-ben családja számára kétszobás, komfortos OTP-lakást vásárolt, amihez az állam - a három kiskorú gyer­mekre és Kozák Ilonára tekin­tettel - közel háromnegyed mil­lió forint támogatást nyújtott. Volt egy másik lakásszerződési lehetősége is a családnak, az OTP-lakás vásárlásával csak­nem azonos időben. Ugyanis meghalt Kozák Ilona édes­anyja, aki (tanácsi) bérlakásban lakott. Jogfolytonossági alapon lehetősége lett volna e lakásba költözni, de erről a jogról - testvére javára - önként lemon­dott, mert már akkor az OTP-lakás megvásárlása fo­lyamatban volt. A hatalmas ál­lami hozzájárulással megszer­zett lakást a család eladta úgy, hogy helyette nem vásároltak másikat. Megszületett azonban a gondolat: segítsen újra a tár­sadalom egy önkormányzati la­kás soron kívüli bérbeadásával! Hát ez az, ami nem megy. Ezért a felháborodás, a kiskorú gyermekek sanyarú sorsára való hivatkozás, amit egyéb­ként a szülők maguk idéztek elő. Mindezek után felmerül a kérdés: az a több mint ezer szolnoki család, amelynek soha nem volt önálló lakása, nem ré­szesült vásárlási vagy lakásépí­tési támogatásban, vajon mikor kap az önkormányzattól lakást; mikor jut oda a város, hogy a lakásszerzésben újra anyagilag is támogatni tudja a rászoruló családokat? De ki lát bele azoknak a családoknak a min­dennapi gondjaiba, amelyek fuldokolnak a lakáshitelek tör­lesztései alatt - miközben fi­zetniük kell az egyre emelkedő közüzemi díjakat, és kiskorú gyermekeikről is gondoskod­niuk kell. Éppen a családok százai iránt érzett felelősségtől vezérelve, soha nem hitegetünk senkit. Már csak azért sem, mert évek óta nem épülnek új lakások, és csak a kevés, meg­üresedő lakást tudjuk újra bérbe adni. Az újságírónak és pana­szos ügyfelünknek a várako­zása az előttük érkezett ügyfe­lek ügyének felelős intézésével telt, közte annak a szeméíynek az ügyével, akinek az édesanyja az előző napon hunyt el... A „fegyveres őr” tisztességgel, udvariasan tájékoztatta is erről. Őszintén sajnálom, hogy a cikk írója annak ellenére, hogy egy épületben vagyunk, a hétfői eseményektől péntek lapzártáig nem talált módot megkeresé­sünkre, hiszen kollégáimmal együtt szívesen álltunk volna rendelkezésére, s ebben az esetben teljes körű tájékozatást kaphattak volna az olvasók, sok-sok tanulsággal. Az olvasó - a téma társadalmi jelentősége miatt is - megérdemelte volna a többoldalú tájékoztatást. Domány Béláné, a lakásügyi iroda vezetője (SZMJV Polgármesteri Hivatal)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents