Új Néplap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-22 / 45. szám

1995. február 22., szerda Kunsági Extra - Kunhegyes 7. oldal Sok eladó - kevés vevő Eladót, eladókat még csak találtunk a helyi piacon. Néze­lődő is akadt, de vevő már kevesebb Keddenként, péntekenként meg vasárnaponként a törzseladók megelőzik a virradatot a helyi piacon. Hiába no, akinek nin­csen állandó helye, sokszor az érkezés sorrendjében verheti le a sátorfáját. Hiszen a piac előtti, Kákát melletti hosszú úton temérdek a ruha-, cipő-, ajándék-, konyhafelszere- lés-árus. Lehet itt kapni papa­gájt több színben, kutyaövet, pórázt. Azután kelleti magát papucs, rengeteg sportcipő, pulóver, szoknya, műanyag játék, pe­lenka, művirág, kazetta, magnó. A tavasz közeledtét mutatja, hogy megjelentek a konyhakerti magvakat árusító nagy- és kistermelők is. A nagytermelők kinn a Kakat-par- ton, odabenn pedig azok, akik piciny zacskókban hozzák a ki tudja hányféle babot, borsót, petrezselyem-, répa-, saláta- és retekmagvakat. Nyolcvanért mérték a krumplit, hatvanért az almát, egy mákgubó - tele mákkal - tizenöt forint. Egy üveg befőtt száz, egy vesszőseprű ugyan­annyi. Szóval széles, bő a választék, csak egy a baj. Hogy mi, az egyik kofaasszony így nyilat­kozott:- Eladó már csak van, áru is lenne, de egy hibádzik.- Micsoda? Kicsoda?- A vevő és ezzel együtt a fo­rint. Mindkettőből kevés van. Mit tehetnék mindehhez? Gyanítom, nem csak Kunhe­gyesen ez az ábra. Elnézést: a helyzet. Bandi bácsi hetvenkedik K. Tóth András a hetvenediket tapossa, a szóhasználatával élve hetvenkedik. Tűrhetően, érzi magát, noha a gyűrődést már nem állja annyira, mint pár év­vel ezelőtt. Legyen szó a mun­káról vagy egy esti kimaradás­ról. Megint képviselőnek vá­lasztották, a harminckilenc próbálkozó közül bejutott a ti­zenháromba. Ebből kifolyólag egyéb munkája is adódik, mivel a gazdasági bizottság tagja. Mel­lesleg az öccsével együtt mint­egy háromszáz hektár földön gazdálkodnak. Tavaly sem fi­zettek rá, pedig vetettek a bú­zán kívül kukoricát, naprafor­gót, cukorrépát is. Éppen ezért a betakarítást megkönnyíteni vásárolt Balassagyarmatról két kombájnt. Változatlanul fóliázik, hi­szen a piac világa egy külön vi­lág. így azután az idén is termel paprikát, paradicsomot, illetve lesz többféle virága. Az apró növények pár hét múlva a keltetőből állandó he­lyükre, a hosszú fóliasátrakba kerülnek Székelyudvar­helyről érkezett A piaci forgatagot látva, hir­telen feltűnt egy fekete ru­hás, simlis sapkás ember. Az első pillanatban lerítt róla, hogy kéményseprő. Nosza, gyorsan megfogtuk a kabátunk gombját, és igye­keztünk arra gondolni, mi lesz a jövő héten az az öt szám - vagy legalább négy -, amelyet kihúznak a lot­tón. Ez nem jött össze, mert nekem még milliós nagy­ságrendek is eszembe jutot­tak, így helyette maradt a szakmám: jó lenne rövid bemutatkozó írást készíteni a kémények mesteréről. Ha a lottószámokat nem is tudtuk meg tőle, azt igen, hogy Magyari Jó­zsefnek hívják, és Szé­kelyudvarhelyről költözött ide Kiderült róla: Magyari Józsefnek hívják, negyven­négy éves, és mondjuk egy évtizeddel korábban még azt sem tudta, hogy Kunhe­gyes nevű város akad a vi­lágon. Ugyanis a szép Er­délyben, annak is a legszebb részén, a Székelyföld fővá­rosában, Székelyudvarhe­lyen lakott. A matricagyár­ban dolgozott, közel húsz évet. A forradalom után, 1990 tavaszán gondolt egy merészet, és családostul ne­kivágott Magyarországnak. A feleségével, négy gyere­kével lakik, illetve az ötö­dik, a legidősebb otthon ma­radt. A négy közül a 17 éves már dolgozik, de van egy 16 és 15 éves, illetve kétesz- tendős apróság is. Vele a felesége gyesen van. Egyébként korábban Ma­gyari József munkavédelmi előadó is volt, most meg a kémények tudora. Nemcsak Hegyesen, mert Abádszalók meg Tiszagyenda is hozzá tartozik. Úgyhogy nagy a te­rülete ennek a messziről jött, negyven-egynéhány éves szerencsehozónak. Bélüzem a Malom utcában Akad egy elfeledett kis részleg a Malom utcában, amellyel vá­rosi oldalunkon még sohasem foglalkoztunk. Az üzem 1982-ben létesült: a Szolnoki Húsipari Vállalat építette ser­téstelepnek, de azután fokoza­tosan felszámolták az egészet. Igen ám, de adott volt, megma­radt a terület, és az is elmond­ható, hogy fellendülőben a mel­léktermék-feldolgozás. Jelen­leg a Calibrus Kft.-hez tartoz­nak, szolnoki központtal. A fő­nök kunmadarasi, a dolgozók között akad egy gyendai, a többi helybeli. Napjainkban 18 személynek biztosítanak munkát: akik vé­kony- és vastagbeleket osztá­lyoznak. Hogy milyen céllal? Kereskedelmi felhasználásra: írta: D. Szabó Miklós Fotók: Mészáros János bel- és külföldi forgalmazásra. Hogyan tovább, helyi bél­üzem? A nyugati előírások mi­att alaposan szigorodott a felté­telrendszer. Ennek igyekeznek megfelelni, minőségileg jobban dolgozni, mivel szeretnék, ha az üzem megmaradna. Elvégre közel húsz embernek biztosít munkát, keesetet... Az üzem dolgozói egyre szigorúbb előírások szerint osz­tályozzák, rendszerezik a vékony- és vastagbeleket Tizenhárom éve foglalkoznak vele Gorzás Gáborék esetében a ti- zenhármas aligha szerencsétlen szám, mert ennyi ideje bíbelőd­nek a brojlercsirkék tenyészté­sével. Hogy mi minden szüksé­ges ehhez az első látásra pofo­negyszerűnek tűnő, de mégis kényes művelethez? Először is egy jól fűthető ól. Ez van, kia­lakítottak egy 126 négyzetmé­tereset. Egy-egy turnus alatt ebben két és fél ezer szárnyas nevelődik. Napos csirkeként kerülnek ide a szolnoki keltető kisújszál­lási telepéről. Eltelik negy­venöt-negyvenhat nap, és a csi­pogók máris 2,20-2,30 kilósok. Átlagosan, mert akad, „aki” másfél kilósra hízik csak, de volt már olyan, hogy 3 kiló 20 dekát nyomott. Háromfajta tá­pot kapnak: indító, nevelő és befejező tápokat. Az első ket­tőben gyógyszer is van, az utol­sóban - amelyet öt napig csipe­gethetnek - azonban nincs, így ez alatt az idő alatt távozik be­lőlük a gyógyszer. Ezt köve­tően közülük 1 ezer 400-nak az utolsó útja Törökszentmiklósra vezet a baromfi-feldolgozóba, a többit pedig a háztól elhordják a törzsvásárlók. Sajnos kár is keletkezik: jó meleg ide, tápsók, gyógysze­rek, vitaminok oda, turnuson­ként átlagosan kétszáz idő előtt jobblétre szenderül. Magyarul elhullik. Évente általában négy­szer forog az állomány, két tur­nus között pedig három hét szünetet tartanak: fertőtlenítik, kimeszelik, szellőztetik az ólat. A jelenlegi turnust január 13-án hozták, és mire a cikk megjele­nik, lehet, hogy a képen látható tollasok már be is fejezték szűkre szabott földi létüket. Egyébként júniusban és júli­usban szünetet tartanak, a nem­szeretem hónapokban pedig gázzal fűtik az ólat. A legmaga­sabb hőmérséklet 35 fok, ilyen­kor viszont már ekkora állatok­nak 20 fok elegendő. Hogy másról is essék szó: a házi­gazda etetni szereti őket, enni már kevésbé, mert a birkapör­költ áll előtte az első helyen. Hites neje viszont a csirkét csirkével szereti, míg a lányok a palacsintáért rajonganak. Fő­leg ha az kakaós. Gorzás Gábor etetni-itatni még csak szereti őket, de úgy van vele, hogy a jó birkapörköltnek nincs párja Nőuralom az osztályban Bevezetőben egy örömteli hírt adok közre az iskolavezetés­nek, illetve a szülőknek: a Dó­zsa úti suliban - ha még nem tudták - a 8. c összes lánya, mind a tizenöt ifjú hölgy szerelmes. Ä fennmaradó három fiú — mert itt, ké­rem, tizen­nyolc a lét­szám - csak hümmögött, a kérdésre nem nyújtotta a kezét, de hát messze még a május. Egyébként ezen örvende­tes tény mit sem von le a tanulási kedvből, mert Váradi Judit, Pénzes Tímea és Szentpéteri Lajos végig kitűnő bizonyít­vánnyal kezdi az utolsó félévet. A legjobb sportoló Végi, azaz Végért Éva. Közülük tizenketten Kunhe­gyes, Mezőtúr, Szolnok, Kar­cag, Budapest valamelyik gim­náziumába iparkodnak. Öten szakközépiskolába óhajtanak kerülni, és egy szem leány je­lentkezik varrónőnek. Néhá- nyan már azt is tudják, mik sze­retnének lenni. Pénzes Timi például jogász, Incze Renáta kollegina, mivel újságírónak készül, Török Anita az idegen- forgalomban akar elhelyez­kedni, Gál Anita táncolni sze­retne, Herbály András operátor, Váradi Judit kutató orvos, Káló Andrea számítógép-progra­mozó, Gregor Mónika tanítónő, Szilágyi Viki óvónő lesz, job­ban mondva sze­retne lenni. Hogy ki mit gyűjt? Ki­derült, az egyik hölgy akkor ép­pen egyeseket, Incze Renáta kő­zeteket, szalvé­tákat, képeslapo­kat, hangszere­ket, Kiss Éva mindent, ami fo­cival kapcsola­tos, és az is érde­kesség, hogy Herbály András zongorázni, Incze Renáta pe­dig klarinétozni tanul. Az is hír ebből a miniosztályból, hogy három lány is focizik. Az igaz­sághoz tartozik, hogy jelenleg még a suli nagy hírű fiú focistái jobbak. De hát ahogyan mond­ják: ami késik . .. Ez olyan osztály, hogy az arány 15:3 a lányok javára Nem találom a főnököt Nincs szerencsém, nincs sze­rencsénk a városi és város kör­nyéki munkaügyi központtal. Legalábbis a mindenkori főnö­keivel. Korábban ezen fontos hivatal a Petőfi utcában tette a dolgát, majd átköltözött a köz­pontba, az egykori állami gaz­daság második emeleti terme­ibe. Nem is ez a baj, inkább az, hogy mi olyan elvetemültek vagyunk, szeretnénk arról írni, hogy mennyi a munkanélküli a városban. Éz pedig nem olyan könnyű, alapvető nemzetbiz­tonsági érdek lehet, mert szüle­tett egy olyan szabály: nyilat­kozni csak a főnöknek lehet. Igen ám, de ez bonyolult dolog, mert kerestük a főnököt egy­szer, kétszer, háromszor, sok­szor, de mit ad az ég, nem talál­tuk. A helyettessel találkoztunk ki tudja hányszor, de hát őt senki sem hatalmazta fel, hogy efféle dolgok kiszivárogjanak. Rájöttünk, nehezebb innen in­formációhoz jutni, mint meg­mászni az Alpokat. Mit ad az ég, pár hét óta olyan szelek fúj- dogálnak, új a főnök. Nosza, keressük. Kerestük is egyszer, kétszer, többször. Tévedések elkerülése végett nem szomba­ton vagy vasárnap. Hanem hét­főnként, legutóbb meg pénte­ken. Tudják, hogy még véletle­nül sem akadtunk rá? Mindezek után lenne egy szolid kérdésünk: kell-e oda főnök, ahol jól mennek a dol­gok nélküle is? Mert a helyettes mindig ott volt, van, a többiek is tették a dolgukat. Azt megér­tem,. hogy ha valaki utazó, misszionárius, felfedező, ha­jóskapitány, esetleg újságíró, akkor gyakrasn nincs a helyén, mert ezek olyan fickók, akik többnyire akkor dolgoznak, ha távol vannak a munkahelyük­től. Eleddig nem tudtam, hogy egy városi munkaügyi hivatal első számú főnöke is ezen ka­tegóriába tartozik. Tudom, erre az a válasz: be kell jelentkezni. Lehet, de hát sok más, hasonló hivatalban meg nem kell. Egyébként azt még értem, ha egyszer nem ta­láljuk a főnököt, azt is, ha két­szer, de ha sokszor, akkor csak egyre gondolhatunk: tapintat­ból nem akarja zavarni a beosz­tottait. Teszik azok a dolgukat nélküle is. De ha már így alakult itt a munkarend, legalább legyen joga a helyettesnek is nyilat­kozni, elvégre az is a munka ré­szének tekinthető. Kosárfonó, böllér, kutyaeledel-árus is van Azt szokták mondani, a kunok nem vállalkozó kedvűek. A statisz­tika ennek ellentmond, mert míg például öt éve 250 vállalkozót tar­tottak számon a településen, ottjár- tunkkor már 385-öt. Igaz, sokan próbálkoznak, de sokan abba is hagyják. Például az idén eddig már tíz személy szüntette meg a vállal­kozását, ugyanakkor tizennyolc újat jegyeztek be a városházán. Hogy miből van a legtöbb? Ru­házati vásározó kereskedőből, de papírárus és iparcikk-kereskedő is akad. Azután van a városban ne­mesfém-forgalmazó, órás, kutya- eledel-árus, teherfuvarozó (sze­mélytaxis nincsen), kosárfonó, ké­ziszövő, csigatészta-készítő, szűcs, bőrkikészítő, pálinkabérfőző a fér­fiak nagy örömére, autómentő, videoeseményt rögzítő, fülcimpa­lyukasztó, cipész, fodrász, kozme­tikus, szennyvízszippantós, sőt még hivatalosan bejegyzett böllér is. De nem hiányzik például a kút­fúró, a mezőgazdasági bérmunka­vállaló, a késes és köszörűs, a laka­tos, az autószerelő, de a vállalkozó állatorvos és gyógyszerész sem. Az a tapasztalat, hogy a kereske­delmi ügynököknek, üzletkötők­nek egy-két hónap alatt kitelik.

Next

/
Thumbnails
Contents