Új Néplap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-22 / 45. szám
1995. február 22., szerda Kunsági Extra - Kunhegyes 7. oldal Sok eladó - kevés vevő Eladót, eladókat még csak találtunk a helyi piacon. Nézelődő is akadt, de vevő már kevesebb Keddenként, péntekenként meg vasárnaponként a törzseladók megelőzik a virradatot a helyi piacon. Hiába no, akinek nincsen állandó helye, sokszor az érkezés sorrendjében verheti le a sátorfáját. Hiszen a piac előtti, Kákát melletti hosszú úton temérdek a ruha-, cipő-, ajándék-, konyhafelszere- lés-árus. Lehet itt kapni papagájt több színben, kutyaövet, pórázt. Azután kelleti magát papucs, rengeteg sportcipő, pulóver, szoknya, műanyag játék, pelenka, művirág, kazetta, magnó. A tavasz közeledtét mutatja, hogy megjelentek a konyhakerti magvakat árusító nagy- és kistermelők is. A nagytermelők kinn a Kakat-par- ton, odabenn pedig azok, akik piciny zacskókban hozzák a ki tudja hányféle babot, borsót, petrezselyem-, répa-, saláta- és retekmagvakat. Nyolcvanért mérték a krumplit, hatvanért az almát, egy mákgubó - tele mákkal - tizenöt forint. Egy üveg befőtt száz, egy vesszőseprű ugyanannyi. Szóval széles, bő a választék, csak egy a baj. Hogy mi, az egyik kofaasszony így nyilatkozott:- Eladó már csak van, áru is lenne, de egy hibádzik.- Micsoda? Kicsoda?- A vevő és ezzel együtt a forint. Mindkettőből kevés van. Mit tehetnék mindehhez? Gyanítom, nem csak Kunhegyesen ez az ábra. Elnézést: a helyzet. Bandi bácsi hetvenkedik K. Tóth András a hetvenediket tapossa, a szóhasználatával élve hetvenkedik. Tűrhetően, érzi magát, noha a gyűrődést már nem állja annyira, mint pár évvel ezelőtt. Legyen szó a munkáról vagy egy esti kimaradásról. Megint képviselőnek választották, a harminckilenc próbálkozó közül bejutott a tizenháromba. Ebből kifolyólag egyéb munkája is adódik, mivel a gazdasági bizottság tagja. Mellesleg az öccsével együtt mintegy háromszáz hektár földön gazdálkodnak. Tavaly sem fizettek rá, pedig vetettek a búzán kívül kukoricát, napraforgót, cukorrépát is. Éppen ezért a betakarítást megkönnyíteni vásárolt Balassagyarmatról két kombájnt. Változatlanul fóliázik, hiszen a piac világa egy külön világ. így azután az idén is termel paprikát, paradicsomot, illetve lesz többféle virága. Az apró növények pár hét múlva a keltetőből állandó helyükre, a hosszú fóliasátrakba kerülnek Székelyudvarhelyről érkezett A piaci forgatagot látva, hirtelen feltűnt egy fekete ruhás, simlis sapkás ember. Az első pillanatban lerítt róla, hogy kéményseprő. Nosza, gyorsan megfogtuk a kabátunk gombját, és igyekeztünk arra gondolni, mi lesz a jövő héten az az öt szám - vagy legalább négy -, amelyet kihúznak a lottón. Ez nem jött össze, mert nekem még milliós nagyságrendek is eszembe jutottak, így helyette maradt a szakmám: jó lenne rövid bemutatkozó írást készíteni a kémények mesteréről. Ha a lottószámokat nem is tudtuk meg tőle, azt igen, hogy Magyari Józsefnek hívják, és Székelyudvarhelyről költözött ide Kiderült róla: Magyari Józsefnek hívják, negyvennégy éves, és mondjuk egy évtizeddel korábban még azt sem tudta, hogy Kunhegyes nevű város akad a világon. Ugyanis a szép Erdélyben, annak is a legszebb részén, a Székelyföld fővárosában, Székelyudvarhelyen lakott. A matricagyárban dolgozott, közel húsz évet. A forradalom után, 1990 tavaszán gondolt egy merészet, és családostul nekivágott Magyarországnak. A feleségével, négy gyerekével lakik, illetve az ötödik, a legidősebb otthon maradt. A négy közül a 17 éves már dolgozik, de van egy 16 és 15 éves, illetve kétesz- tendős apróság is. Vele a felesége gyesen van. Egyébként korábban Magyari József munkavédelmi előadó is volt, most meg a kémények tudora. Nemcsak Hegyesen, mert Abádszalók meg Tiszagyenda is hozzá tartozik. Úgyhogy nagy a területe ennek a messziről jött, negyven-egynéhány éves szerencsehozónak. Bélüzem a Malom utcában Akad egy elfeledett kis részleg a Malom utcában, amellyel városi oldalunkon még sohasem foglalkoztunk. Az üzem 1982-ben létesült: a Szolnoki Húsipari Vállalat építette sertéstelepnek, de azután fokozatosan felszámolták az egészet. Igen ám, de adott volt, megmaradt a terület, és az is elmondható, hogy fellendülőben a melléktermék-feldolgozás. Jelenleg a Calibrus Kft.-hez tartoznak, szolnoki központtal. A főnök kunmadarasi, a dolgozók között akad egy gyendai, a többi helybeli. Napjainkban 18 személynek biztosítanak munkát: akik vékony- és vastagbeleket osztályoznak. Hogy milyen céllal? Kereskedelmi felhasználásra: írta: D. Szabó Miklós Fotók: Mészáros János bel- és külföldi forgalmazásra. Hogyan tovább, helyi bélüzem? A nyugati előírások miatt alaposan szigorodott a feltételrendszer. Ennek igyekeznek megfelelni, minőségileg jobban dolgozni, mivel szeretnék, ha az üzem megmaradna. Elvégre közel húsz embernek biztosít munkát, keesetet... Az üzem dolgozói egyre szigorúbb előírások szerint osztályozzák, rendszerezik a vékony- és vastagbeleket Tizenhárom éve foglalkoznak vele Gorzás Gáborék esetében a ti- zenhármas aligha szerencsétlen szám, mert ennyi ideje bíbelődnek a brojlercsirkék tenyésztésével. Hogy mi minden szükséges ehhez az első látásra pofonegyszerűnek tűnő, de mégis kényes művelethez? Először is egy jól fűthető ól. Ez van, kialakítottak egy 126 négyzetmétereset. Egy-egy turnus alatt ebben két és fél ezer szárnyas nevelődik. Napos csirkeként kerülnek ide a szolnoki keltető kisújszállási telepéről. Eltelik negyvenöt-negyvenhat nap, és a csipogók máris 2,20-2,30 kilósok. Átlagosan, mert akad, „aki” másfél kilósra hízik csak, de volt már olyan, hogy 3 kiló 20 dekát nyomott. Háromfajta tápot kapnak: indító, nevelő és befejező tápokat. Az első kettőben gyógyszer is van, az utolsóban - amelyet öt napig csipegethetnek - azonban nincs, így ez alatt az idő alatt távozik belőlük a gyógyszer. Ezt követően közülük 1 ezer 400-nak az utolsó útja Törökszentmiklósra vezet a baromfi-feldolgozóba, a többit pedig a háztól elhordják a törzsvásárlók. Sajnos kár is keletkezik: jó meleg ide, tápsók, gyógyszerek, vitaminok oda, turnusonként átlagosan kétszáz idő előtt jobblétre szenderül. Magyarul elhullik. Évente általában négyszer forog az állomány, két turnus között pedig három hét szünetet tartanak: fertőtlenítik, kimeszelik, szellőztetik az ólat. A jelenlegi turnust január 13-án hozták, és mire a cikk megjelenik, lehet, hogy a képen látható tollasok már be is fejezték szűkre szabott földi létüket. Egyébként júniusban és júliusban szünetet tartanak, a nemszeretem hónapokban pedig gázzal fűtik az ólat. A legmagasabb hőmérséklet 35 fok, ilyenkor viszont már ekkora állatoknak 20 fok elegendő. Hogy másról is essék szó: a házigazda etetni szereti őket, enni már kevésbé, mert a birkapörkölt áll előtte az első helyen. Hites neje viszont a csirkét csirkével szereti, míg a lányok a palacsintáért rajonganak. Főleg ha az kakaós. Gorzás Gábor etetni-itatni még csak szereti őket, de úgy van vele, hogy a jó birkapörköltnek nincs párja Nőuralom az osztályban Bevezetőben egy örömteli hírt adok közre az iskolavezetésnek, illetve a szülőknek: a Dózsa úti suliban - ha még nem tudták - a 8. c összes lánya, mind a tizenöt ifjú hölgy szerelmes. Ä fennmaradó három fiú — mert itt, kérem, tizennyolc a létszám - csak hümmögött, a kérdésre nem nyújtotta a kezét, de hát messze még a május. Egyébként ezen örvendetes tény mit sem von le a tanulási kedvből, mert Váradi Judit, Pénzes Tímea és Szentpéteri Lajos végig kitűnő bizonyítvánnyal kezdi az utolsó félévet. A legjobb sportoló Végi, azaz Végért Éva. Közülük tizenketten Kunhegyes, Mezőtúr, Szolnok, Karcag, Budapest valamelyik gimnáziumába iparkodnak. Öten szakközépiskolába óhajtanak kerülni, és egy szem leány jelentkezik varrónőnek. Néhá- nyan már azt is tudják, mik szeretnének lenni. Pénzes Timi például jogász, Incze Renáta kollegina, mivel újságírónak készül, Török Anita az idegen- forgalomban akar elhelyezkedni, Gál Anita táncolni szeretne, Herbály András operátor, Váradi Judit kutató orvos, Káló Andrea számítógép-programozó, Gregor Mónika tanítónő, Szilágyi Viki óvónő lesz, jobban mondva szeretne lenni. Hogy ki mit gyűjt? Kiderült, az egyik hölgy akkor éppen egyeseket, Incze Renáta kőzeteket, szalvétákat, képeslapokat, hangszereket, Kiss Éva mindent, ami focival kapcsolatos, és az is érdekesség, hogy Herbály András zongorázni, Incze Renáta pedig klarinétozni tanul. Az is hír ebből a miniosztályból, hogy három lány is focizik. Az igazsághoz tartozik, hogy jelenleg még a suli nagy hírű fiú focistái jobbak. De hát ahogyan mondják: ami késik . .. Ez olyan osztály, hogy az arány 15:3 a lányok javára Nem találom a főnököt Nincs szerencsém, nincs szerencsénk a városi és város környéki munkaügyi központtal. Legalábbis a mindenkori főnökeivel. Korábban ezen fontos hivatal a Petőfi utcában tette a dolgát, majd átköltözött a központba, az egykori állami gazdaság második emeleti termeibe. Nem is ez a baj, inkább az, hogy mi olyan elvetemültek vagyunk, szeretnénk arról írni, hogy mennyi a munkanélküli a városban. Éz pedig nem olyan könnyű, alapvető nemzetbiztonsági érdek lehet, mert született egy olyan szabály: nyilatkozni csak a főnöknek lehet. Igen ám, de ez bonyolult dolog, mert kerestük a főnököt egyszer, kétszer, háromszor, sokszor, de mit ad az ég, nem találtuk. A helyettessel találkoztunk ki tudja hányszor, de hát őt senki sem hatalmazta fel, hogy efféle dolgok kiszivárogjanak. Rájöttünk, nehezebb innen információhoz jutni, mint megmászni az Alpokat. Mit ad az ég, pár hét óta olyan szelek fúj- dogálnak, új a főnök. Nosza, keressük. Kerestük is egyszer, kétszer, többször. Tévedések elkerülése végett nem szombaton vagy vasárnap. Hanem hétfőnként, legutóbb meg pénteken. Tudják, hogy még véletlenül sem akadtunk rá? Mindezek után lenne egy szolid kérdésünk: kell-e oda főnök, ahol jól mennek a dolgok nélküle is? Mert a helyettes mindig ott volt, van, a többiek is tették a dolgukat. Azt megértem,. hogy ha valaki utazó, misszionárius, felfedező, hajóskapitány, esetleg újságíró, akkor gyakrasn nincs a helyén, mert ezek olyan fickók, akik többnyire akkor dolgoznak, ha távol vannak a munkahelyüktől. Eleddig nem tudtam, hogy egy városi munkaügyi hivatal első számú főnöke is ezen kategóriába tartozik. Tudom, erre az a válasz: be kell jelentkezni. Lehet, de hát sok más, hasonló hivatalban meg nem kell. Egyébként azt még értem, ha egyszer nem találjuk a főnököt, azt is, ha kétszer, de ha sokszor, akkor csak egyre gondolhatunk: tapintatból nem akarja zavarni a beosztottait. Teszik azok a dolgukat nélküle is. De ha már így alakult itt a munkarend, legalább legyen joga a helyettesnek is nyilatkozni, elvégre az is a munka részének tekinthető. Kosárfonó, böllér, kutyaeledel-árus is van Azt szokták mondani, a kunok nem vállalkozó kedvűek. A statisztika ennek ellentmond, mert míg például öt éve 250 vállalkozót tartottak számon a településen, ottjár- tunkkor már 385-öt. Igaz, sokan próbálkoznak, de sokan abba is hagyják. Például az idén eddig már tíz személy szüntette meg a vállalkozását, ugyanakkor tizennyolc újat jegyeztek be a városházán. Hogy miből van a legtöbb? Ruházati vásározó kereskedőből, de papírárus és iparcikk-kereskedő is akad. Azután van a városban nemesfém-forgalmazó, órás, kutya- eledel-árus, teherfuvarozó (személytaxis nincsen), kosárfonó, kéziszövő, csigatészta-készítő, szűcs, bőrkikészítő, pálinkabérfőző a férfiak nagy örömére, autómentő, videoeseményt rögzítő, fülcimpalyukasztó, cipész, fodrász, kozmetikus, szennyvízszippantós, sőt még hivatalosan bejegyzett böllér is. De nem hiányzik például a kútfúró, a mezőgazdasági bérmunkavállaló, a késes és köszörűs, a lakatos, az autószerelő, de a vállalkozó állatorvos és gyógyszerész sem. Az a tapasztalat, hogy a kereskedelmi ügynököknek, üzletkötőknek egy-két hónap alatt kitelik.
